Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 9. szám

\ Szerda, 1961. január 11. SOMOGYI NÉPLAP KIKUKORICÁZÁS Szepi bácsi ki akart kukoricázni a szövetkezettel. A végén aztán a Dózsa elnöke kukoricázott ki ővele. ' Történt pedig á dolog, hogy embe­rünk a közös gaz­dálkodás első évé­ben valami kis mel­lékkeresetre fente a fogát. Otthon, falu­jába nemigen tu dott próbálkozni, ám a szomszédos fi­son tai határban el­vetett feketén két holdat kukoricával. Ha kapálni kellett, módját ejtette, 'hogy különféle kifogások­kal élve ki-kimara- dozzon a közös munkából. Egyszer betegséget színlelt, máskor meg a járá­si székhelyre, Barcs­ra kéretőzött hiva­talos ügyben — de mindannyiszor a fe­ketén használt föld­höz vette az útját. Ez persze csak később, nyár idején derült ki Megesett ugyanis, hogy a fa- lubaji Zakó pénzügy­őr, a Jóska a szom­szédos határban aratott. S kit látott a közeli kukoricá­ban szorgoskodni, mint Szepi bátyán­kat fiával együtt. Nekik vem szólt, Pista bácsinak, az elnöknek viszont még aznap este el újságolta felfedezé­sét. Az elnököt — amint mondani szo­kás \— nyugodt ter­mészettel áldotta meg a teremtő. Nem is hamarkud- ta el a dolgot. — Ráérünk a kukori­cával az ősszel tö­rődni, megvár az bennünket — mond­ta, hogy higgadtság­ra és hallgatásra bírja Jóskát. Október végén aztán, amikor idő­szerűvé vált énekel­ni a dalt, hogy azt mondja: »Sárgul már a kukorica­szár-«, így szólt Pis­ta bácsi a pénzügy­őrhöz: »Ülj a moto­romra mögém, az­tán most, éjnek ide­jén szemrevételez­zük a kukoricát.« Másnap ellepte a szövetkezet asz- szonyserege a két- holdas parcellát, törték az érett csö­veket, s a vontatók gyorsan ftazafuva- rozták a termést. Persze a közös gó- rékba. Múltak a na­pok, s Szepi bácsi elérkezettnek látta a kukoricaszüretet. Legnagyobb megrö­könyödésére tapasz­talnia kellett, hogy valaki megmentette ettől a munkától. Kesergett, mérgelö- ^ dött, de szólni nem y. mert.' Ugyan, hol y kereshetné igazát y: az, aki görbe úton y, jár? Az elnök nem- y sokára hívatta az y irodába: )s De az egyház minden mes­— Szepi bátyám, j^terkedése hiábavaló volt. A hát magának /nem ^keleti népek »-térítése« négy és hiányzik az a kuko- >úél évszázad alatt igen szerény rica? — kérdezte eredményeket ért csupán el, tőle. , ^Ázsia lakosságának mindössze _— Miféle kukori- ^2 százaléka katolikus; emel- cáról beszélsz, fiam? ^lett az ázsiai . katolikusoknak — próbálta adni az ]Mőbb mint háromötöde a Fü- artatlant az öreg. >löp-szigeteken él, ez Távol-Ke- Hát amit feke- Rieten a katolicizmus fő támasz­pontja. 1958 decemberében a Fülöp- szigeteken rendezték meg a katolikus egyház főméltóságai­nak pánázsiai konferenciáját. A konferencia kénytelen volt elismerni a katolicizmus vál­ságos helyzetét az ázsiai orszá­gokban, ezt a gyarmati politi­ka összeomlása idézte, elő. A sok ezer keresztény misz- szionárius az ázsiai országok­á Váll KÁN 500 ÉVES GY4RMATI POLITIKÁJA (II.) tén termelt a vison- tai határban. — Az nem én 'Vol­tam. Biztosan össze­tévesztettél vala­kivel. — Lehetséges. Majd megkeressük az illetőt, mert a vetőmagot, a szán­tás, a vetés és a ka­pálás díját ki akar­juk neki fizetni. — Akkor beval­lom, hogy én va­gyok. .. — No, látja, tud­tuk ezt mi is. Már fel is jelentettük a rendőrségen jogta­lan földhasználat m iatt. — Te, te, Pista, csak nem tettél ilyen csúfságot ve­lem! Elnevette magát az elnök, s ráztak... — kj — ban is, mint mindenütt, kez­dettől fogva a népek gyűlölte gyarmattartó hatalmak szövet­ségeseként lépett fel. Segítsé­gére voltak a hódítóknak a bennszülöttek leigázásában és abban, hogy leverjék az el­nyomott nép megmozdulásait; á súlyos pillanatokban pedig katonaság és ágyúk segítségét vették igénybe. Teljesen érthető, hogy ami­kor Ázsiáhan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom erőtel­jesen érvényesülő hatására megrendült, a második világ­háború után pedig-bomlásnak indult a gyarmati rendszer, a talaj az egyház lába alól kez­dett kicsúszni. Ezen a konti­nensen az egyház és a kolonia- lizmus sorsa egymással elvá­laszthatatlanul összefonódott. Kit sújt átokkal a Vatikán? Dufay katolikus misszioná­rius, a »Csillag a kereszt ellen« című könyv szerzője fennhéjáz­va úgy jellemezte a kínai ka­tolikus hittérítést, mint az egyetlen olyan számottevő erőt, amely a »kommunista rendszerrel« szembeszegül. Du­fay túlozza ugyan a katolikus egyház jelentőségét Kínában, es egyúttal igyekszik leplezni az új Kína építésével szemben ISZIK AZ EMBER...“ Petrik Józsefné kíváncsian nézegeti a bizonylatokat, me­lyeket a pénztáros sorra az asztalra rak. Mindegyiken jól olvasható férje aláírása. Te­hát a pénzt fölvették, ehhez nem fér kétség. De ő csak há­rom alkalomról tud, amikor férje pénzt vitt haza. Hitet­lenkedik, kételkedik a szomo­rú valóságban. Petrik József mindig arról beszélt otthon, hogy 140 munkaegységet telje­sített, a szuloki Kossuth Tsz összesített kimutatásából • azon­ban csak 87 tűnik ki. — Iszik az ember, szeret kocsmába járni — mondja az asszony, és bizony restelkedik egy kicsit. Egy kisgyerek van odahaza, a nagyobbik fiú katonaidejét tölti. Elkél a kereset, és csak az apa dolgozik, mert felesége beteg. Kevesebbet kellene kocsmáznia, nagyobb becsben kellene tartania a családot, A térj hazug szóval ámítja az asszonyt, szépíti a valóságot, és nem számol be a felvett elő­leg összegéről. Aztán ha a ka- t nafiuk leszerel, vagy még előbb is, lakodalomra kerül sor, arra szintén pénz kell. De honnan, hiszen az ember már eddig csaknem ötezer forint előleget vett föl! Két-három- száz és ötszáz forintos tételek­ben vándorolt a pénz a szö­vetkezet pénztárából a család­apa, zsebébe, s onnan nem egy alkalommal csúszott le a tor­kán különféle italok formájá­ban. Simán ment a dolog mind­addig, amíg a mit sem sejtő feleség egy alkalommal előle­gért nem ment a szövetkezetbe És nem kapott, mert férje már annyi pénzt vett föl, hogy el­érte a törvényes 60 százalékot. Az asszony szomorúan nézi a hiteles pénztári bizonylato­kat. Papírt, ceruzát vesz, aztán szép sorjában leírja az összes tételt, amit csak talál az »Elő­le gek«-rovatában. Odahaza majd biztosan családi perpat­var lesz, veszekedés. A lelep­lezett férj talán ezen az estén IdCJClZ Ss.a't‘ ■> -tvIIlet cpitcscvei üd.f kezet ^ellenállást kifejtő többi osz­tályerők szerepét. De nem ez a fontos. Dufay szavai kitűnően leleplezik a Vatikánnak a ha­ladás és a szocializmus erői elleni harc bajnokának szere­pét. Hiszen a népi Kínát a ka­tolikus főpapság különösen gyűlöli. > A katolikus missziók a régi ■irt. Kínában pompásan érezték magukat. A félgyarmati sor­ban élő országban védték őket a kolonializmus helyi és kül­földi ügynökei. 1948-ban még 5916 európai és több mint két és fél ezer kínai hittérítő mű­ködött Kínában. Most, Dufay kifejezése szerint, ebből a »kis keresztény falanxból« semmi s'em maradt. A népi hatalom határozottan véget vetett a kémkedés és provokációk gó­cait jelentő missziók tevékeny­ségének; ezek á missziók ször­nyű bűnökkel szennyezték be magúkat, például a missziós memihelyekem elkövetett gyer­mekgyilkosságokkal. A külföl­di hittérítőket kiutasították az is italosán tér haza, és arról országból, a missziókat pedig beszél majd, hogy milyen sok bezárták, munkaegységét keresett eddig," s erre mennyi pénzt fog kap­ni. Pedig jól élhetne a család. A férj 87 munkaegységével szem­ben 250—300 munkaegységé van a vele egykorú férfiaknak, akik többet, rendszeresebben és a jobb kereset biztos tuda­tában dolgoznak. Nem ártana Petrik Józsefnek, ha egyszer elgondolkozna ezen, ha meg­fontolná, vajon meddig lehet elkocsmázmi, amit keresett. H. F. * A Vatikán különösen dühös az egyszerű kínai katolikusok­nak ama törekvése miatt, »■' hogy az új Kína építésének előmozdítása céljából hazafias szövetségbe kívánnak tömörül­ni. Az 1957-ben 'megtartott 'pekingi katolikus konferencián .proklamálták a szövetség lét­rehozását. A kongresszus szó­rtokai hangsúlyozták-, hogy a Vatikán a »Nyugat érdekeit képviseli, s aknamunkát foly­tat a szocialista országok, kü­lönösen Kína ellen. A kong­resszus részvevői nem tilta­koztak azellen, hogy vallási ügyekben elismerjék a Vatikán vezető szerepét,. azonban a po­litikai és gazdasági vezetésre való igényét elutasították. »... Határozottan meg kell szakítani a Szentszékkel való gazdasági és politikai kapcso­latokat — hangoztatták a kongresszus határozatai —, és szembe kell szegülni azokkal az összeesküvésekkel, amelyek­ben a Vatikán arra használja fel a vallást, hogy megsértve országunk szuverenitását, be­avatkozzék a belügyeibe.« A kínai katolikusok állásfog­lalásának hírére a Vatikán ve­zetői felháborődtak. XII. Pius pápa 1958. szeptember 20-án, nem sokkal a halála előtt üze­netet intézett a katolikus egy­ház vezetőihez: ebben tiltako­zott a pekipgi kongresszus el­len kijelentvén: ennek célja a katolikus egyház fegyelmének aláásása és az volt, hogy az »istentelen materializmus el­veinek támogatására« ösztö­nözze a katolikusokét. Az új pápa, XXIII. János néhány hónap múlva a bíborosokhoz intézett üzenetében ismét neki­rontott a »szakadároknak«. So­kat közülük kiközösítettek az egyházból. , A Vatikán dühében nem vet­te észre, hogy elárulja magát. Hogy mindenki előtt nyílttá te­szi: a Vatikánt nem elégíti ki a hívek »tisztára lelki« veze­tése. Politikai befolyásra tö­rekszik! Gazdasági behatolás­ra törekszik! A-pápa kiközösíti az egyházból és átokkal sújtja azokat, akik megkísérlik ettől a lehetőségtől az egyházat meg­fosztani. Semmit sem felejtettek, semmit sem tanultak... nemzetek anyagi és technikai fejlődése áz autarkic naciona­lista érzésének erősödéséhez vezet, ez pedig a bennszülött civilizáció összes elemeinek, köztük a vallásnak is a túlér­tékelését és minden kívülről behozottnak az elutasítását vonja maga után.« ,i,i » » Nyomor és tudatlanság, el­maradottság ' és a gyarmatosí­tóknak . való rabszolgai aláve­tettség — ez felel meg a kleri­kálisoknak. Azt akarják, hogy a népek alázatosak legyenek, és engedelmesen fogadják a »katolikus civilizáció« jótéte­ményeit. A Vatikán manőverezik > APRÓHIRDETÉSEK Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,- Ft, va»ár- és ünnepnap 2,— Ft. Az első szó két szónak számit. Legkisebb hirdetés 10 - Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lap- Kiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. isz. Telei'on 15-16 A hirdető felek postán is feladhatják és telefonon is be­mondhatják hirdetéseiket. ADÁS-VÉTEL Eladó beköltözhetőfen Toponár, röröshadsereg u. 7. sz. alatti csa- ádi ház (két szoba, konyha, zart eranda) főútvonal mellett. (1063) Eladó Siófokon állomástól 10, víztől 3 percre új családi ház be­költözhetően. Leveleket »Egyedül« jeligére a kiadóba 'kérek. . (3361) Nemesített, igazoltan I. fokú sza­porulatból származó »Szentesi-fe­hér« paprikamag 300 Ft/kg árban kapható. Cím: Vörös Csillag Mg. Tsz, Primőrtelep, Cserkeszőlő. 13359) Eladó egy vasi'ámás szalagfűrész kerékre szerelve, Csonka gyártmá­nyú motorral vagy anélkül.' Boka Lajos, Bálványos. (324») Kertész utcában egyszobás csalá­di ház eladó beköltőzhetőséggel. Érdeklődni: Domb utca 71. (22375) Budapest II. kerületében levő szoba-konyhás családi házamat ICO n-öl gyümölcsössel, kaposvári főbérleti cserelakástól függően, megegyezés .szerint olcsón Ajánlatokat ''7379-es számra a Ma- *var Hirdetőbe. (22379) CSERE »Semmi más nem marad a számunkra, mint hogy elfogad juk a Fülöp-szigeteket, hogy felemeljük és civilizáljuk a fi- lippinókat, és beléjük oltsuk a keresztény eszményeket, mivel ők — felebarátaink, akikért szintén meghalt Krisztus.« Ezek a szavak nem egy XVI. századbeli hódító szavai, .hanem az Egyesült Államok el­nökéé, W. McKinleyé. A cse- ^.lekmény ideje nem 1598, ha­:::::: V nem 1 QUQ na hicvan icméf rlo Marx Károly utca 37. számú szo- ba-konyharkamrából álló lakáso- mat elcserélném hasonlóért. (22380) Szoba-konyhás, mellékhelyiseges lakásomat elcserélném hasonlóért. Cím a kiadóban. (1068) rrrr— 1L ALLAS Hijjj ) nem 1898. De hiszen ismét de ' íVittoria Téges-régi gyarmati ,doktrínájával állunk szemben, .az abban kifejtett »joggal az evangeiizálásra«, amely szer­vesen összefügg a »gyarmato­sítás jogával«! Ez a doktrína még mindig él és virul. A ka­tolikus és nemcsak a katolikus , vezetők és teoretikusok leg- .reakciósabb része makacsul ra­gaszkodik hozzá, és semmiféle változtatást nem hajlandó megengedni. Le Brun-Keris, a „francia katolikus párt, az >MRP vezéralakja »A gyarmat többéves általános hadtápgyakor- ^ halala-« c. könyvében nemreg lattal. Ajánlatokat »Anyagkönyve^ Va következőket írta: »A hagyó- kerek.raktár0S" 3eligére 3 pnányos doktrína elismeri a ____________________________>gyarmatosítás jogát... A leg­^fejlettebb államoknak maguk­ra kell vállalniuk az elmara­A Baromfifeldolgozó Vállalat ké­pesített könyvelőt keres . azonnali belépésre. Jelentkezni lehet Ka­posvár, Vöröshadsereg út 67. sz. (3360) V E G V F S trtelmisegl házaspár bútorozott , , ,, , , . .. , . .. .... . .. , %dott országok vezeteset.« vagy bútor nélküli szobát keres azonnalra. Ajánlatokat 22376-os z Fg.V másik katolikus »teorc szarura a hirdetőbe. (22376) Etikus«, Ducatilloü atya »Croix« c. befolyásos francia katolikus napilap 1956. május 30-i számában azt állítja: ha fenyegetve vannak a fejlett keresztény országokból be­vándoroltak érdekei, ezeknek az országoknak joguk van »a polgáraik által gyarmatosított országot uralmuk alá hajtani. Ez a gyarmatosítás politikai jogának igazi alapja. Az ily módon gyámság alá helyezett nép olyan harcának folytaid sa a politikai felszabadulásért, amely a nemrég megtelepedett lakosság rovására menne, el­lenkezik az igazságossággal.« A le|reakciósabb egyházi személyiségek, igyekezvén ré­gi gyarmatosító álláspontjukon megmaradni, nyíltan fellépnek a gyarmati és függő országok népeinek.gazdasági és társadal­mi fejlődése ellen. 1957-ben je­lent meg Párizsban Gheddo atyának »A színes népek éb­redése« c. könyve. Gheddo a XX. század szerfelett nagy veszélyének tartja ezt az éb­redést. Cinikus nyíltsággal ki­jelenti: »Mennél inkább fej­lődnek a pogány népek, annál ■nehezebb megtéríteni őket a keresztény hitre, és annál ne­hezebb felkelteni érdeklődé­süket a kereszténység eszméi iránt... Az afrikai és ázsiai A ^katolicizmus vaskalapos ideológusainak és politikusai­nak lába alatt azonban egyre inkább inog a talaj. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ma, amikor egymás után bom­lanak fel a nagy gyarmatbiro­dalmak, a rugalmasabb gyar­mati politikára való áttérés élet és halál kérdése a világi és lelki hódítók számára. Az egyháznak választania kell: vagy teljesen elveszíti a nem­zeti felszabadulásukért harco­ló népek bizalmát, vagy pedig lemond a kolonializmusnak és a gyarmati országok demokra­tikus fejlődése szabotólásának nyílt támogatásáról. Az egyháznak a létéit való harcban már nemegyszer kel­lett álláspontját — legalábbis látszólag — megváltoztatnia. Amint láttuk, az egyház gyar­mati politikájának eredeti módszerei eléggé egyenek vo­nal úa,k voltak. De az utóbbi években egyre több katolikus személyiség érti meg, hogy a régi módszerek és azok az el­vek, amelyeken e módszerek alapultak, elavultak, és vesze­delmessé válnak. A gyarmati rendszer felbomlásának idő­szakában a körülmények ko rábbi elméleteinek és régi tak­tikájának a felülvizsgálására kényszerítik a Vatikánt. Azért, hogy elkerülje a gyar­mati elnyomás alól felszaba­dult országból való elűzetését, az egyház egyfelől megpróbál­ja a klasszikus formájában vett kolonializrpustól valaho­gyan elhatárolni magát, más­felől pedig igyekszik elfeled­tetni a meghódított országok ban müveit saját szégyenletes »hőstetteit«. Á szélesebb látókörű egyhá­zi személyiségek ’ megértik, hogy a lakosság szemében az egyházon foltot ejtenek a gyár ma tosítókkal fenntartott kap­csolatai. 1959-ben az egyházi hatóságok kiadásra ajánlották az egyik katolikus személyiség brosúráját, amelyben a szerző a következőket írta: »Az, aki­nek csak némi fogalma is van a XIX. és XX. század katoli kus misszióinak történetéről, tudja, hogy az egyház nem csak széles körben felhasznál­ta azokat a lehetőségeket, ame-: lyeket Ázsia és Afrika euró­pai gyarmatosítása nyújtott ne­ki. hanem néha, sőt talán tú' gyakran annyira kompromit­tálta magát a gyarmattartó ál lamokkal fenntartott kapcso­latával, hogy a bennszülöttek szemében az európaiak ural­mának eszköze.« J. Bouchaud, a katolikus ko­lonializmus egyik, ideológusa, a francia gyarmati klérus pá­rizsi képviselője még katego- rikusabb. Bouchaud jól ismeri az egyház vezetőségének a gyarmati kérdésben elfoglalt álláspontját. Hivatalos felada­ta az, hogy állandóan figye­lemmel kísérje és tanulmá­nyozza az afrikai hittérítést. »Az egyház Fekete-Airikában« c. könyvében azt írja, hogy a hazafias érzületű lakosság sze mében a katolikus misszioná­riusok »gátolják a felszabadu­lást, és az imperializmus leg­készségesebb lakájainak bizo­nyultak«. Már XI. Pius pápát is nyug­talanította a gyarmatok közeli felszabadulásának elkerülhe­tetlen perspektívája. A »Herum Ecclesiae« című enciklikájában (1926) arról a teljesen valószí­nű időpontról ír, amikor »a bennszülöttek, magasabb kul­tiu fokot és ezáltal bizonyos polgári érettséget érve el, a függetlenség kivívása érdeké­ben el akarják űzni területük­ről annak az idegen nemzetnek a kormányát, katonáit és hit- térítőit, amelyektől függenek...« Azért, hogy ennek eredménye­ként az egyház »ne szenvedjen kárt«, a pápa fokozott figye­lembe ajánlotta a bennszülött papság és világi katolikus arisztokrácia kádereinek kine- velését. XII. Pius pápa 1951. VI. 2-án az »Evangelii Praecones« c. enciklikaban azt követelte a katolikuá papságtól, hogy »szi­lárdan és véglegesen eresszen gyökeret« az új népek között, s mint legfőbb politikai és szel­lemi erő maradjon a felszaba­dult országokban... De ennek a feladatnak a teljesítésére a katolikus kolonializmus régi módszerei nyilván nem alkal­masak. A katolikus egyház jelenle­gi állásfoglalása a gyarmati országok népeinek nemzeti szabadságharcával szemben mélységesen ellentmondásos. \z egyház igyekszik két nye­regben ülni egyidejűleg. Igazi rokonszenve a gyarmattartó hatalmak oldalán marad, hi­szen velük kötötte össze a sor­sát. A Vatikán minden régire és idejétmúltra, a többi közölt a reakciós feudális uralkodó rétegre támaszkodva minden módon igyekszik a gyarmato­kon a gyarmattartó hatalmak pozícióit megszilárdítani. Az egyház ugyanakkor megérti, hogy a kolonializmus napjai, megszámláltattak, és mivel a gyarmati országokban — mi­után azok felszabadultak az imperialista elnyomás alól — tartós helyet és befőlyást akar biztosítani magának, a nemze­ti felszabadító mozgalommal is kacérkodik. Ennek az álláspontnak el­lentmondásossága közvetlenül összefügg a katolikus főpap­ság és a gyarmati és függő or­szágokban élő katolikusok szé­les tömegének törekvései kö­zött mutatkozó alapvető kü­lönbséggel. Ez országok katoli­kus lakosságának túlnyomó többsége a lakosság többi ré­tegéhez hasonlóan őszintén éa .szenvedélyesen törekszik arra, hogy országa mennél gyorsab­ban megszabaduljon a gyar­mati függőségtől. J. Arnaúlt, a Francia Kommunista Párt te­kintélyes vezéregyénisége »A kolonializmus elítélése« c. Pá­rizsban nemrég megjelent könyvében rámutat erre a gyors ütemben elmélyülő el­lentmondásra, amely egyre jobban megmutatkozik »(t nem­zeti szabadságmozgalomban részt vevő katolikus bennszü­löttek és az anyaország főpap­sága között«. A katolikus egyház ázsiai és amerikai dicstelen; ténykedésé­ről és a vallani kolonializmus régi módszereinek bukásáról beszéltünk ebben a cikkben. A Vatikán arra irányuló kísér­letei, hogy a kolonializmus új módszereire térjen át, a Va­tikán jelenkori manőverei fő­leg az egyház afrikai tevékeny­ségével függenek össze. A Va­tikán számára a nyugtalanság és a remény forrását leien ti a felébredt Afrika. Legfőbb fi­gyelmét és erőfeszítéseit Afri­kára irányítja most. A »Fekete kontinens« az utolsó tét a Va- :kán gyarmati játszmájában. (I. Kravcsenko—Sz. Jefiroo cikke nyomán.) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents