Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 7. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. Január S. Hogyan gondolják JNagycsepelyen? pl., amikor január 3-án segítőHeiligafóság: a fél falu A népkönyvtárak községi kezelésbe adásával könyvtárügyünk fellendülését vártuk és joggal. Ahol a rendelkezéseknek megfelelően az átadásra sor került, ott a legtöbb helyen édesgyermekéül fogadta a községi tanács a könyvtárat, az olvasómozgalmat. Évek óta húzódó problémák oldódtak meg, amennyiben a községesí- tést követően a tanácsok a könyvtárakat méltó helyen helyezték el, másutt könyvszekrényeket, bútorzatot teremtettek elő elsőként. S nem utolsósorban: a tanácsok jelentős anyagi áldozattal gyarapították a könyvállományt. Szívesen és zokszó nélkül vállalta tehát a megye falvainak nagy részében a tanács azt a gondot, amit a könyvtárak közsé- gesítése hozott magával. A legtöbb helyen, de nem mindenütt! Nagycsepelyen készségtől kísérve betoppant a községi tanácshoz a járási könyvtár szervezője, aki tiszte szerint a könyvrendelés munkájában ad segítséget, nem valami barátságos fogadtatásban részesült. A szervező az Állami Könyvterjesztő Vállalattal kötendő szerződéssel jött, s csakhamar dolgavége- zetlenül hagyta el a tanácsi hivatalt. Az történt ugyanis, hogy a tanácstitkár kurtán, de annál velősebben hozta a szervező tudtára, hogy: »Számomra a könyvtár és a könyvtári munka a legutolsó helyen van!« Aztán, hogy nyomatékot szerezzen kijelentésének, a kitöltött könyvrendelési szerződést elegánsan széttépte... Nem tudom, hogy a titkár elvtárs ielen volt-e Nagycse- pely képviselőjeként azon a megyei szintű kulturális aktívaülésen, amelyet az MSZMP megyei bizottsága hívott össze kultúrmunkások, állami, gazdasági és pártvezetők részére 1960 decemberének derekán. Kétlem, hiszen ha itt lett volna, nem ragadtatja magát a fenti kijelentésre és cselekedetre. De tán akkor sem került volna sor e felelőtlen beszédre és a szerződés eltépé- sére, ha emlékezetébe idézi egy pillanatra azt, amit a falusi népművelés fontosságáról Kádár elvtárs mondott az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán. Néhány ember számára lehet ugyan tized- és huszadrangú ügy a falu kulturális fel- emelkedése, de nem sokáig! Nem sokáig pedig azért, mert párt- és gazdasági vezetőink közül egyre többen látják, hogy a szocialista átalakulás időszakát élő falunak, a szocialista mezőgazdaságnak művelt parasztságra van szüksége. Ezért nem gáncsoskodnak, ha a falu kultúrmunkás&i akármiben segítségüket kérik. Nagycsepelyen hogyan képzelik el a község kulturális életének a felfrissítését, helyes mederbe való terelését a könyvtár nélkül? Jelentőségben talán mégsem az »utolsó helyen van« a könyvtár munkája! Jó lenne mihamarabb fátylat borítani (természetesen kellő önkritikával!) arra, ami január 3-án történt, és kitölteni egy új szerződést. Nagycsepelyen ugyanolyan szükség van a könyvekre, mint a megye más falvaiban. Sőt nem ártana, ha a titkár elvtárs is beiratkozna a könyvtárba olvasónak. Akkor tán nagyobb szeretettel intézkedik könyvügyben is. L. I. Amikor a múltkoriban arról hallottam panaszkodni, hogy Memyén mind ez ideig nem sikerült ismeretterjesztő előadást tartani, azonnal eszembe jutott Komlósd, ez a Barcs melletti apró község. Hívjuk segítségül a számokat annak bizonyítására, milyen csöpp is ez a falu. Mindenkit beleszámítva összesen háromszázhatvanra rúg a lélekszám, s ha leszámítjuk a betegeket, gyerekeket, csecsemőket, marad kétszáznegyven felnőtt ember. Mégis, amikor ismeretterjesztő előadást tartanak a művelődési otthonban, százan, száz- húszan is összeverődnek »okulni«. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a fél falu hallgatja az előadásokat. Hogy mi a komiósdi telt ház titka? Egyrészt az, hogy az emberek érdeklődőek, szeretik tudni, mi történik a falu határain kívül, nem restek elmenni a művelődési otthonba, ha feltételezhetően gazdagíthatják tudásukat. Szerintük a jó paraszt is holtig tanul. Tegyük hozzá mindjárt, hogy Komlósdon egytől egyig parasztemberből áll a hallgatóság. Harminc-negyvenen minden különösebb hívás nélkül megjelennek a művelődési otthonban. Akadnak községek, ahol ez a szám csúcsot jelent. A siker titkát abban kell keresni, hogy a község vezetői szívvel-lélekkel magukénak vallják az ismeretterjesztés ügyét. Id. Scheffer Ernő v. b.- elnök, Kovács József v. b.-tit- kár lelkes patrónusa az ismeretterjesztésnek. Az ő segítségük igen értékes. Bármerre járnak, akárkivel beszélnek, nem mulasztják el felhívni a figyelmet a következő előadásra. A jó előadásnak is kell propaganda, tartják a pedagógusok. Negyven-ötven személynek névre szóló meghívót írnak. A papíron pontosan feltüntetik az előadások (Címét, időpontját, helyét, az előadó nevét. A kis cédulák megteszik a magukét — igen kevesen maradnak otthon a meghívottak közül. Most azt forgatják fejükben a pedagógusok, hogy a következő előadásra azoknak küldenek meghívót, akik eddig még egyetlen előadást sem hallgattak meg. A kiszesek együtt, »testületileg« mennek el egy-egy előadásra. Két-három széksort töltenek meg általában. S ami még megemlítendő örvendetes jelenség, az asszonyok is nagy számban látogatják a művelődési otthont (része van ebben annak is, hogy nő a párttitkár). Olyik előadáson 60—70 százalékban asszonyok töltik meg a termet. Ezek után nem csoda, hogy az előadók kivétel nélkül mind jó érzéssel távoznak Komlósdról, s örömmel mennek oda is: sok és hálás hallgató figyel szavukra. S az emberek a művelődési otthonban hallottakat töviről hegyire megvitatják. Amikor Kese József, a babócsaiak mezőgazdásza előadást tartott a korszerű szarvasmarha- és sertéstenyésztésről, mindenki mondogatta előadás után: »Igaza van ennek a Kese Józsefnek, de kár, hogy a mi tsz-ünk ben nincs mezőgazdász, meny nyi hasznos tanácsot adna pedig nekünk!« Sok-sok kísérletezés, kudari után jutott el ilyen magaslat ra a község. Nagy érdeme vaj ebben Szrés János igazgató-ta nítónak és feleségének. A ké lelkes pedagógus 1958-ban eíő adássorozatot indított A nagy világ mezőgazdasága címmel A szocialista és a kapitálist mezőgazdaság közötti különb ségeket igyekezett megvilágí tani. Szrés János köntörfalazá nélkül, nyíltan beszélt az úgy nevezett kényes kérdésekiöl ií Az első alkalommal még bi zony a kocsmából kellett hall gatóságot toborozni. Az is elő fordult, hogy egv teremtett lé lek sem ment el. Az emberei »fáztak« a mezőgazdaság szc cialista átalakításáról szóló elő adásoktól. Szrés János gondol egvet, s a következő előadás diafilm-vetítéssel kapcsolt egybe. Ezt már több mint har mincan hallgatták meg. Csüg gedés nélkül rendezték a újabbnál újabb előadásoka lassan eljutottak odáig, hog ötven ember is kíváncsi vol arra, miről beszélnek a műve lődési otthonban. A máig vezető utat kisebb nagyobb megtorpanások, visz szaesések tarkítják ugyar mégis egyenes út ez és felfel ívelő. Ennek a kitartó mfinká nak a gyümölcse, hogy Kom lósdot úgy emlegetik a járás ban, mit az ismeretterjesztés ben élen járó falut. Példájuk ból sok község tanulhat. Lajos Géza RAKOVSZKY JÓZSEF VERSEI TÉLI SZONETT Kerestelek, s a szürkeségbe néztem, hogy merre le Oben szőke lenhajad. A nap kihunyt, míg mentem a sötétben a lombjavesztett, téli fák alatt. Kiáltottam a hallgató hegyeknek: — Hahó, mondjátok, lánykám merre jár? De csak a'visszhang úszta át a csendet, s váltamra szállt, mint elfáradt madár. A hwtelenrol, balga száj, te hallgass, hogy meg ne bántsd a múltnak álmait. Szívemben bár orozva dúl a farkas, s ha érzem is kegyetlen karmait, tudom, a múlás százszor ily hatalmas, szerelmet s lányt feledni megtanít. EMLÉKSZEL-E? Emlékszel-e... a kis patak öreg hídján egymást ölelve mint bámultunk a végtelenbe? A perc s az óra hogy szaladt! Tavasz volt akkor, s jött a nyár. A hídon mindig meg-megálltunk, ha arra hajtott csókbatárunk. De táltosunk azóta már kifogva rég, s a kis patak ezüstje titkos, hallgatag, vidám futása jégbe dermedt. S megállók még a vén hídon, hol álmodozva szólítom a fagyba zárt örök szerelmei. MÚLT ÉS JELEN Ma még az árnyak itt tanyáznak, hol úr lesz lassan már a fény, és új irányt szab a világnak az ember lenn a földtekén. S ott fenn, hol csil lagmiriádok még ős-ködökben alszanak, ébreszti már az égvilágot a száguldó rakétahad. Hgil vagy sötétség, hol vagy elme, ki mételyeztél szüntelen? Korunk tehozzád hűtelen! Az ember titkos, nagy szerelme oly réges-rég a végtelen, s a csók már nem reménytelen! (Folytatás az 5. oldalról.) mély volt a szeme. És micsoda gyönyörű fogai vannak! No, szóval vagányok vagyunk, fölényesek és cinikusak a lányokkal szemben, de én annál a mondatnál igazán megsajnáltam. Minek is kell ilyen száraz dolgokkal táplálni a lányokat, amikor nem arra valók. November 25. | , Matematika órán meghűlt a vér az ereimben. Kőszegi váratlanul kihívta Klárit felelni. Ügy drukkoltam, hogy a füzetlap hallhatóan remegett az ujjaim között. Nem is tartottam egészen bajtársias dolognak az őszitől, még csak három délután foglalkoztam vele, és már felelteti. És csoda történt! Klári hibátlanul felelt. Amikor Kőszegi megdicsérte, és beírta neki az ötöst, a lányok felém fordultak a padban. Az osztályfőnök úr meg rám nézett, és mintha kacsintott volna rám. De nem szólt. Tudunk mi titkot tartani. Az biztos, hogy vág. .. illetve remek férfi. Marhaság, de imádom! Sötétkék ruha volt i'ajta aznap, s barna arcával és hullámos fekete hajával olyan volt, mint egy olasz filmszínész. A lányok is sóhajtva nézték. Csak a nadrágja lehetne szű- kebb és a kabátja divatosabb, így kissé régimódi. November 27. Ma ünnepélyes korrepetálás volt az első ötös emlékére. Klári asztalát szépen feldíszítették, és a tálca tele volt házilag készített süteménnyel. Nekem legjobban az a miniatűr kalács ízlett, amely olyan volt, mint valami tortatekercs. — Ilyet nem lehet a cukrászdában enni — mondta Forgács néni. — Csuda kla ... azaz hogy ízletes. Forgács néni remekelt ezzel. — Én sütöttem — mondta Klári, és el is pirult hozzá. — Ugyan, ne viccelj! Értesz is te az ilyesmihez! — Nem hiszed? Énrólam semmi jót se tételezel fel? Aztán lesütötte a szemét, és olyan bájosan szomorú volt az arca. — Dehogynem! Klárika, ne haragudj, de ezt el sem tudtam volna képzelni rólad. Tudod, a mai lányok olyan léhák, nem háziasak, némelyik még azt sem tudja, hogy a forró vízbe mennyi teát kell beledobni. Egyszer egy háznál olyan teát ittunk, mint a feketekávé. Ügy látszik, némelyik szónak van valami különleges varázsa, mert a feketekávén úgy nevetett, hogy a szeme tele lett könnyel. És ahogy a köny- nyei megcsillantak a villanyfényben, az jutott eszembe, hogy az ő szeme a legszebb gyémántbánya, egy sértés vagy egy tréfa, és pillanatok alatt borsónyi gyémántok teremnek a szemében, és egyébként is érthetetlen, hogy hogyan néztem én őt gőgösnek és csúnyának, amikor olyan szép, hogy szinte elvakul tőle az ember. És mostanában mindig attól félek, hogy a másodfokú egyenleteket hamarabb megtanulja, mint szeretném, mert olyan okos, hogy néha szinte azt hiszem, tréfát űzött velem, amikor arról volt szó, hogy nem ért hozzá. Mert igaz, hogy lassan gondolkodik, a lányok agya másképpen működik, mint a fiúké, némelyik dologban azonban sokkal okosabb és találékonyabb, mint én. Igaza van Madáchnak, amikor azt írja, hogy a nő sárból és napsugárból van ösz- szegyúrva, bár én a sarat Kláriban nem tudom felfedezni. Marhaság!... Nem igaz, ez nem szerelem! Itt valami egészen másról van szó, a megismerésnek és megbecsülésnek olyan magas fokáról, amit csak a nagy barátságoknál olvas az ember az irodalomban. Hamlet "és Horáció... bár azok mindketten férfiak voltak! És miért érzem azt, hogy amikor elválok tőle, mintha örökre elveszteném, mintha többet sose találkoznánk, és az ember összeszorítja a fogát, mert egy pillanatra úgy fáj... és mintha ott maradnék nála, csak egy zavart, gondolat nélküli testet viszek haza magammal. Egyszer talán összeszedem magam, és megkérdezem az osztályfőnököm, hogy miről is van itt szó. Vele el lehet beszélgetni a legszörnyűbb erkölcsi fertőkről, mint férfi a férfival. December 5Ma délután, a sportköri óra végén, amikor már mindenki elment a pályáról, a Bende odajött hozzám és félrehúzott. Nagy sápadt kamasz ez a Bende, a bajusza is ütközik máft < — No, mi van — kérdezte nyálasán hunyorogva —, nyúltál-e már Klári hóna alá? — Miért? mit akarsz ezzel mondani? Bende rágyújtott égy cigarettára, és lenézően mosolygott. — Menj, te óvodás, talán azt se tudod, mi van a lányok hóna alatt, kissé belül. Két ruganyos dombocska. Nem is tudom, hogy történt, de hirtelen olyan gyűlölet és düh vett erőt rajtam, hogy öklömmel az orra alá vágtam. Rögtön fölrepedt az ajka, és ahogy a vért lenyalta, nekem esett, és a torkomat kezdte szorongatni. Tudtam, hogy erősebb, mint én, de olyan dilettáns a verekedésben, hogy külön gyönyörűséget éreztem, hogy a fojtogatásért elintézem. Egy jobb horgot kapott alulról az állára, és a szeméről láttam, hogy megroggyant. A második ütéstől meg hirtelen lekerült a földre. Nem mondom, az én ujjam is kificamodott, de amikor két perc múlva felült, és megrázta a fejét, már igen szelíd legény volt. — Marha! Hát miért nem mondtad, hogy bele vagy pisiül va? Később láttam, hogy széde- legve hazaindul. December 6. \ Amint várható volt, másnap délelőtt Kőszegi lehivatott a tanári elé. Gondoltam, megelőzöm, és elmondok neki mindent. — Tanár úr, kérem, én tudom, hogy rosszul tettem, de nem tudtam magamon uralkodni, amikor... Kőszegi a vállamra tette a kezét. — Tudok mindent, de kérdeztem én, hogy mit csináltál? A kezét nyújtotta, — Férfias dolog volt. Én is így tettem volna! Aztán karon fogott, és beszélni kezdett. — Azt hiszem, szerelmes lettél abba a lányba. Ez nem volt bent a számításban, de sose szégyelld magad. Én is szerelmes vagyok a menyasz- szonyomba. Tudod, fiam, a szocialista haza védelme mellett ez a legszebb és legszentebb érzés, ami előtt kellő tisztelettel és alázattal fejet kell hajtani. A szerelem a tisztelet legmagasabb foka, amikor az emberi faj legnemesebb érzelmei tesznek látogatást nálunk, és boldog lehet, akit ezek a látogatók felköszönte- nek. De nem célszerűek még a te korodban. Ezért férfiasán félre kell állítani őket. Nerr. kell lemondani róluk, csak meg kell birkózni velük. Tartsd meg ezt a nemes érzést, de ne engedd, hogy a céljaidban utadba álljon. Mos már nincs szüksége annak : lánynak a te segítségedre. N menj többet hozzájuk, maj< én velük is megbeszélem. É ha találkoztok, légy hozzá to vábbra is barátságos. Nem a a fontos, hogy ő megtudj« mit érzel, és ezt az érzést erő szakkal ne is pusztítsd el, d el kell viselned, mint egy bal dog terhet, és állni kell a sa rat mindenben, hogy az légj aki szeretnél lenni. Ha aztá: kétségeid lesznek, csak gyér hozzám. — Igenis. — Szóval megegyeztüril Férfi a férfival. — Megegyeztünk, tanár ú: Nem is marhaság, hogy imá dóm Kőszegit! Április 16. 1 Megnyertem a kerületi ii bajnokságot. Klári gratulál Ö is jár már ökölvívó-meccs re. Június 18. | Klárinak négyese lett mate matikábó]. Mikor Klárina gratuláltam, elsírta magát. Később, amikor Kőszegivé egyedül maradtunk, karon fc gott. — Látod, ezt így csináljul Némán, de belül jogosan büs2 kélkedve, mi férfiak! Többet nem veszem fel szűk nadrágot meg a hűli gáti kabátot. Ügy öltözöm, mint ( Olyan leszek, mint ő. Férfi.
