Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1961. január 1. 5 somogyi néplap Mit kap a varos kulturális élete az 1961-es évtől? Kerék Imre: RE6ÖS ÉNEK 1961 Csaknem egy évvel ezelőtt röppent fel az a hír, hogy a városi tanács képzőművész-te­lepet kíván alapítani, öröm­mel fogadtuk a hírt, mely azt ígérte volt, hogy megyénk képzőművészeti élete bekap­csolódik az országos. képzőmű­vészeti élet vérkeringésébe. Fiatal és idősebb alkotókat lát majd vendégül városunk, egy­szóval méltó helyére, kulturá­lis forradalmunk szolgálatába állítjuk művészeinket. A so­kak érdeklődését foglalkoztató hír felröppenése után hosszú ideig hallgatás következett. Ez volt a latolgatás időszaka. Az 1961-es év kultúrfejlesztési terveiben feladatként szerepel a művésztelep megalapítása. A városi tanács a Rippl-Ró- nai-villa parkjában rendelke­zésre álló épületet 400 ezerfo­rintos költséggel építteti át a célnak megfelelőre. A Képző- művészeti Alap segítő ajándé­kaképpen már megérkezett a leendő művésztelep berende­zése is. Ugyancsak a városfejlesztési alapból — 200 ezer forintos költséggel — épül majd fel a tüskevári városrész művelődé­si háza, melyre igen nagy szüksége van ennek a munkás­lakta városrésznek. A legnagyobb arányú épít­kezés — állami beruházással — szintén az új évben kezdő­dik. Ekkor kerül sor az új me­gyei könyvtár alapjainak le­rakására a Bajcsy-Zsilinszky utcai Vörös-kertészet telkén. Ismeretes korábbi híradása­inkból, hogy városrendezési terveinkben szerepel egy új utca nyitása is a Május 1. ut­cára az Ezredév utca folytatá­saként. A modem megyei Már a kulturális szemlére készülnek a lengyeltóti színjátszók A kiszesek még szilveszter­re, a művelődési otthon szín­játszói már a jövő esztendőre készülnek Lengyeltótiban. Fe­hér Klára A teremtés koronája című vígjátékát tanulják. A, próbákat a jövő héttől sűrítik, ugyanis február elején szeret­nének színpadra lépni a da­rabbal. S közben még egy elő­adásra készülnek a művészeti csoportok. Január végén be­mutatják a község lakóinak azokat a műsorszámokat, ame­lyekkel a kulturális szemlén szerepelnek majd. Urbán Er­nő Por az ágy alatt című egy- felvonásosával, A teremtés ko­ronája egyik jelenetével, tánc­Egyház és művészet Az olasz cenzúra a közvéle­mény nyomására engedélyezte Visconti Rocco és fivérei című filmjének bemutatását, viszont azokat a jeleneteket, amiket az egyház kifogásolt, élvezhetet­lenné sötétítették. Visconti til­takozása jeléül kijelentette, hogy nem dolgozik többé az olasz filmgyártásban. Kijelen­tésével egyidejűleg visszaadta a Milánói Scala egyik előadá­sának megfilmesítésére kapott megbízást. és énekszámokkal lépnek szín­padra. Munkásokból, parasztokból, értelmiségiekből nyolctagú iro­dalmi színpad alakult. Az ed­digi foglalkozásokon a szép versmondással ismerkedtek meg. Gál István, a művelődési otthon igazgatója most állítja össze az első műsort. Az iro­dalmi színpad bemutatkozásá­ra februárban kerül sor. Más­fél órás műsorukat Vörös­marty Mihály emlékének szen­telik. Tíz-tizenöt költeményét szólaltatják meg. A prózai részt megzenésített műveivel és korabeli muzsikával színe­sítik. A mikrobarázdás lemezeket Balatonboglárról szerzik be az előadáshoz. Még egy szép ter­vet szeretnének megvalósítani a jövő esztendőben a művelő­dési otthon vezetői. Valamikor régen a fiatalok népi játékok­kal szórakoztak vasárnapon­ként. Ez a szép szokás ki­ment a divatból, a mai fiata­lok már nem ismerik ezeket a játékokat. Már tavaly elkezd­ték összeszedni az öregektől, mivel töltötték fiatal koruk­ban a vasárnap délutánt. Jö­vőre folytatják a gyűjtést, s ha sikerül minden népi játékot teljegyezni, színpadra alkal­mazzák és bemutatják őket. könyvtár 5 milliós beruházás­sal épül, s a tervek szerint 1S62 végén készül el. Az épít-? kezés nagy munkájának elsőt esztendejében másfél millió? forintot használnak fel. Egyéb-? ként a könyvtárépítés első? évében új közintézményünk ? egyharmada készül majd el, i ha építőiparunk győzi a mun- ? kát. További tervek.,. Az el­múlt esztendőben a Cseri úti klubkönyvtár társadalmi mun-i kában való felépítésének szépi példája követésre talál a Csá-y szárréten. Az új esztendő va-1 lószínűleg egy újabb klub- r könyvtárral gazdagítja váro-í sunkat, ha ugyan nem kettő- ^ vei. Szó van ugyanis arról, r hogy a kaposszentjakabi kul- f túrházat a városi tanács klub- f könyvtárrá fejleszti. Kidolgozott tervek beszél­nek arról is, hogy városunk1 méltóképpen kíván áldozni a1 Latinka-évforduló alkalmából' Latinka Sándor emlékének, hasonlóképpen Rippl-Rónai1 emlékezetének is, akinek 1961- ben ünnepeljük 100. születés­napját. Ezek az ünnepségek országos érdeklődésre is szá-) mot tarthatnak. Pálinkás jóreggelt! Ebren-é a gazda? íviár a nap is fölkelt, Szökik a magasba. Gondoltuk: benézünk, Kicsit megbiztatjuk, Gyöngyvirágos jókedvünket Bizonyisten itt hagyjuk! Haj, rege, rege, rege, Haj, rege, rajta. Tüzbor a hordóból Soha ki ne fogyjon, Minden földi jóból inkább szaporodjon! Hízott disznó másszon Létrán a padlásra. Hogy a kendtek házanepe Ordas búkat ne látna! Haj, rege, rege, rege, Haj, rege, rajta. Kedves bátyám kedve Piros legyen mindég: S valamint a medve: Nappal ne aludjék! Pipafüstöt, kéklöt, Dúsan eregessen, Cimborákkal víg beszéden Ezüstöt nevessen! Haj, rege, rege, rege, Haj, rege, rajta. Hej, csinos a lánya, Gömbölyű a melle! Hej, hozzon a kánya Délceg legényt erre, akivel a szája csókban forrjon össze: Szebb az élet ha párosán, Járnak a közösbe! Haj, rege, rege, rege, Haj, rege, rajta. TÉNAGY SÁNDOR: Himnusz az áj esztendő kapujában A hátsó kapun jött, észrevétlenül, kutyaugatás nélkül, cifra lampionok és hangos pohárköszöntők között, amit az emberek készítettek az ő fogadására: egyszerűen jött, kimérten, mint az óramutató; új naptárlapokat levelez az aggodalom és a remény, megfoghatatlanságát anyaggá próbálja gyúrni az ész, eldobván a vakhit jóslatait; itt vagy hát, új esztendő! az idő állomásait számolgatom s a vonat robog tovább, egyenes vágányokon, kemény küzdelmek váltóin, tilalmas szemaforok előtt. .Vidám szilveszterező'k! táncléptű jókedvet kortyolgatok! érzitek-e a jövendő munkálkodását a jelenben s a jelen igyekezetét a jövendőért? száguldanak a politika fényes autóin a Megoldás képletei, felröppennek az emberi szívek remény-hajtású űrhajói a boldogulásért, megszeppenve áll a Fegyver, elveszítvén a célzás biztonságát. A hátsó kapun jött az Idő, észrevétlenül, kutyaugatás nélkül; elrepült az óév, mint éjfélkor az órakondulás; szilveszterezők, írjuk az új évtized naptárlapjaira pirosbetűs ünnepeinket, mert a vonat robog tovább, egyenes vágányokon, kemény küzdelmek váltóin, [tilalmas szemaforok előtt. — Emlékszem, széltében- hosszában azt beszélték a fa­luban, hogy Csöpike, a szépsé­ges kis Ángyán Csöpike lejött Pestről a nagymamához, és ott lesz a szilveszteri mulatságon. Remek, szép pesti lány volt, apja tisztviselő a Nemzeti Bankban. Forrongott az egész diáksereg. Bodó Ferinek me­leg, éjfekete szeme tetszett, azt mondta, olyan, mint az an­gyaloké. Könnyed, libegő já­rása Vajas Pistát szédítette meg, engem pedig a szerelem forró tüze égetett, valahány­szor megláttam. Csúcspontra hágott köztünk a versenyláz, hiszen a faluban nagy volt a »minőségi« leányban a keres­let, és kicsi a kínálat. Mert mi úrnak készültünk, s igényeink­nek csak a pesti lányok felel­tek meg akkor. Én csak Bodó Feritől tar­tottam a versenyben, hiszen apjanak huszonöt holdja. volt, s igy a fiú orvosnak készülhe­tett. Vajas Pistát papnak szán­tak a szülei, mert a három testvérnek csak nyolc holdat hagytak a gondatlan ősök. En­gem pedig azzal bocsátott el Pestre,, jó anyám, hogy legyek csak egy kis tanító, hiszen ilyen árva, menhelyi kepésgye- rek többre úgy sem viheti. Nö­velte esélyemet, hogy Badó Fe­ri bal lábára biccentett, Vajas Pistának meg — ha százszor civilbe öltözik is — csak imád­kozni szabad szilveszter éjje­lén. Már nyeregben éreztem ma­gam, s képzeletemben ott . vib­rált a fényes éjfél büszke iz­galma, amikor én koccintok elsőnek Csöpikével, s természe­tesen én táncolom vele az első táncot is az új esztendőben. Aztán majd Pesten kialakul a dolog. De hamarosan szürke homály takarta be merész áb­rándjaimat. Karácsonykor ott­hon nem jutott petróleumra. Anyámnak nincs pénze. Hühű, apám! Baj van! Baj bizony! Ehhez legalább egy pengő kell, egy teljes, kerek pengő! Ezért kapok csak fél liter otellót szódával. No, az istenfáját, gyerünk a tyúkólba. Fürgén billegettem ujjaimat a tyúkok enyhén süp- pedős almán. Sehol egyetlen tojás! Te isten! Nesze neked, hős szerelmes! Talán Pali bá­tyám kihúz a kátyúból, hiszen ő az Isztl-cég gabonafelvásár­lója igy tél idején. Futás! Ö sem tudott adni egy fityinget sem. Pedig kölcsönért is át­szaladt Fábos ángyihoz, hiszen nagyon jól tudta, hogy élet- halálról van szó. Csöpike pe­dig nagy kincs: pesti lány. Vé­ge mindennek — kiáltottam Pali bátyám felé — és elfutot­tam. Nem megyek el a bálba! Nem, semmiért sem! Pestre sem megyek vissza! A koldus Pesten is koldus, Csöpike úgyis Bodó Ferivel levelez, nem ér­dekli az én térdes cájgnadrá- gom. Nem, az istennek se me­gyek el. Hazamegyek és lefek­szem, csak előbb egy kicsit sé­tálok. De nini! Szól a zene. Vilá­gos az ablak. Hát mégis? Bizo­nyosan már Bodó Feri forgat­ja is Csöpikét, azt a kedves kis teremtést. Beszorultam az ajtón. A petróleumlámpa bágyadtan pislogott a mennyezetén, s vastag füstkarikák nyaldosták szurtos cilinderét. Megálltam az ajtóban, és kétségbeesetten átkoztam a mennyei seregeket, amelyek csak hajdanában hul­latták mannájukat az égből, én hiába könyörgök nekik teljes szívemből, hogy lennének olyan szívesek kisegíteni csak egyetlen pengővel is. Hát ami­kor megpillantottam Bodó Fe­ri karján Ángyán Csöpikét! És amikor az én orvosfi barátom vörösre bódult arcát Csöpike hajához simította! Nem, ez nem lehet. Ezt az isten nem enged­heti. Meg a nagymama sem. De hiszen a nagymama is vi­es őri képpel figyeli. A vén szatyor! Én akkor mérhetetle­nül gyűlöltem azt a cingár pesti nőt. Gyűlöltem a szerel­met, a dalt, a jókedvet, a Di­csőn nagymamát s az én su­nyi barátom vérvörös ábráza­tát sok pengőjével együtt. Csak álltam és vártam. Éjfélkor Bodó doktor úr koccintott elsőnek Csöpikével, és összemosolyogtak. Én, mint egy cövek, a kis Durgó Magdi mellett álltam, és bambán, te­hetetlenül bámultam,* hogyan köszöntik az új esztendőt. Amikor Bodó úr táncra kér­te Csöpikét, én is meghajtot­tam dacos fejemet a kis szom­szédlány előtt, hogy vegye ész­re az a pesti dáma, hogy nem ő és nem a pénz a világ köze­pe. A tánc végén Bodó Ferenc egy tizpengőst lobogtatott meg a levegőben, hogy mindenki lássa, aztán a prímás zsebébe eresztette. Az mélyen megha­jolt a papír előtt, é$ már húzta is a szerenádot. Szólt a zene, szállt a dal: »Csak egy kis­lány ...« Mindenki tudta, hogy Csöpikének küldi Bodó Feri, az orvostanhallgató, aki szemtele­nül felém intett, hogy segítsek fújni neki. Én csak egy lépést tettem feléje, hogy leplezzem elkeseredésemet, a lágyan szál­ló dallamba olykor-olykor öb­lös torokhangon, beleterceltem, aztán a szerenád végén kiug­rottam az ajtón, egyenesen be­le a fagyos új esztendő sötét gyomrába. i— És hova ment? — Lerohantam a kovács Má­jához, és rátámaszkodtam a karfára. Egy ideig néztem a szűztisztán csobogó vizet, az­tán belevágtam egy fél téglát. Maholnap ennek harminc esz­tendeje. Azóta sem láttam ma­gát, Csöpike. Emlékszik? — Már hogyne emlékeznék! Többször jártam itt azóta. Ma­gát láttam is egy alkalommal, de Bodó doktort a következő nyár óta többé sohasem — mondta enyhe zavarral a tes­tes asszony, és balkezével meg­simogatott egy ezüstös haj­tincset a homloka felett. — Szabad, Ilona néni? — ha­jolt meg előtte egy nyurga, pi­ruló fiatalember, és táncra kérte. — Ö, kis udvariaskodó ró­lam! Te kis bohó. Táncolj csak a lányokkal. Én Tomi bácsinak régóta tartozom egy tánccal. Elég régóta. Ugye, Tomi bácsi? — Remekül fest, asszonyom! Remekül! Az alakja meg a ha- ] ja... nem is hiszi. Ejnye, hogy ; nem jön az a pincérlegény. Szóval a kedélye még a régi... Bocsánat... szabad még egy pohár pezsgőt? Szolga Tamás KÉT SZILVESZTER A „BARÁTSÁG HÍDJA “ FOTÓKIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL Hertel Kurt: Építkezés (NDK). 1. Pál: Fellépés után (Csehszlovákia). Sugár Kata: Portré.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents