Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
Kedd, 1961. január 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP A SZÁNTÁS ÜRÜGYÉN Néptelen az őszi határ. Mesz- sziről traktorbúgást hoz a hűvösen lengedező szél, különben minden csendes. Az országút mentén parasztszekér vesztegel. A kocsdderékban csuhéból font szatyor, belőle borral telt pintes üveg kandikál elő. A szekér mellett néhány * kéve kukoricaszár: szélvédőnek s pihentető ülőalkalmatosságnak. A gazda és a ló éppen a dűlő végére értek. Nehéz a szántás, fújtat a jószág, s pihen az ember. Nem mindennapi látvány a lóval való szántás, különben is úgy tudom, termelő- szövetkezetbe tartozik az egész falu és határ. Kíváncsi vagyok, mi okból koptatja a barázdát ez a lóval bajlódó fiatalember. Barátkozó természetű, bizalmába fogad, s hellyel kínál maga mellett a csutaszáron. Nem is kell kérdezősködnöm, megtudom, hogy ez a föld még egyéni gazdáé, a mellette fekvő kicsiny parcella is az, de a dülőút másik oldalán már s azon túl végig, ameddig a szem ellát, mind egy közös nagytáblába tartozik, ö még egyéni. — Miért? — kérdezem. — Magam sem tudom, valahogy kívül maradtunk a tavalyi nagy szervezéskor. — Másra tereli a szót. — Kaposvári az elvtárs? — Igen. — Én is Kaposváron voltam tegnap. Ügyvédnél. Válni akarok. Elhagyott a feleségem. Már két hónapja, hogy otthon van. A szüleinél. Itt lakik az egyik közeli faluban. Az apja brigádvezető a szövetkezetben, ű a kertészetbe jár. Azt üzente, ha szeretem, költözzem hozzájuk. Ő hozzánk nem jön, azt mondja, nem akar anyám cselédje lenni. — De én sem megyek. Elpletykált bennünket. Azt beszélte, hogy úgy hajtottuk, mint a barmot, megállása sem volt De hiszen mi is azt csináltuk. Panaszkodott, hogy hajnalban talpon kellett tennie, mert várt rá a jószágetetés, a fejés. Meg hogy napközben sem volt szabad ideje. Azt híreszteli, szívtelen vagyok, mert rábeszéltem, ne szülje meg az első gyereket. De mondja meg, elvtárs, engedhettem, hogy az első évben gyerek legyen? És addig ki dolgozott volna, talán fogadtam Volna napszámost a kapálásra? Ki segített volna learatni a gabonát? És ki jönne el nekem napszámba, amikor mindenki a közösbe jár? Nem, nem tehettem volna Vagy hagytam volna gúny, nevetség tárgyává tenni magamat a falu előtt, hogy azt mondhassák: ni, mennyire kötötte az ebet a karóhoz ez a Pista, és most mégsem boldogul a tíz holdjával. Nem engedem, hogy ilyen csúfság érjen. Úgyis eleget jár rólam a falu szája Azt beszélik, bezárkóztam anyámmal a lakásba a szervezők elől. Pedig csak a csutarakásba bújtunk el, míg a szervezők ed nem mentek. — Ej, de hát mit panaszkodom, igyunk inkább a bütykösből! Ne mondják rólam, hogy smucig, zsugori vagyok. Ügyis azt híresztelte a féleségem, hogy még az ennivalót is sajnáltuk tőle, hogy az ő apja házánál egészen másként élnek, ott nem mérik ki az ételt Látja, Ilyenek az emberek, már azért is megszólják, ha egy kicsit spórol, ha nem eszik meg mindent. A közösök, per sze ők könnyen beszélnek, nincs adógondjuk meg miegymás, a földjük is jobban terem, s amit hazavisznek, magukra költhetik. De megtehetem, hogy leszegényedjek és kinevessenek? Nem., Elválok, az ügyvédem megígérte, gyorsan megy a dolog, ő mindent elintéz. Nekem nem kell engedetlen asszony. No de menni is kell ám, mert mindjárt este lesz, s még alig szántottam valamit. Gyi, te szürke! Varga József Akad dolguk télen is az ordacsehi gazdáknak Jól megtömték a kályhát száraz csutával az ordacsehi szövetkezeti irodában. Az izzasztó melegben »fagyos« témáról folyik a disputa. Tüttő János, a Balatonboglár és Vidéke Földművesszövetkezet igazgatósági elnöke és Paszér György, a vendéglátóipari üzemég vezetője azért kereste fel a Március 15. Tsz-t, hogy még idejében tárgyaljon a vezetőséggel a jégkitermelésről. Kétéves továbbképzésen vesznek részt a főhivatású népművelési dolgozók (Tudósítónktól.) A Somogy megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya és a Népművelési Tanácsadó kétéves szakmai továbbképzést szervezett a megye főhivatású népművelési dolgozói részére. A továbbképzésbe bekapcsolták a járási népművelési felügyelőket, a járási művelődési házak igazgatóit és művészeti előadóit. Az első foglalkozást január 19-én, pénteken tartották meg a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. Werstroh János, a művelődésügyi osztály ismeretterjesztő főelőadója mondott bevezető előadást, vázolta a továbbképzés célját és tematikáját. A szakmai továbbképzésen részt vevők művelődéspolitikai, elméleti és gvakorlati képtest kapnak. Az első évfolyam végén kéthetes bentlakásos tanfolyamon vesznek részt, és tesznek vizsgát a tananyagból. A bevezető után Dómján Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa adott tájékoztatást a mezőgazdaság átszervezéséről és az ebből adódó kulturális feladatokról. Szita Ferenc, a Megyei Könyvtár helyettes vezetője »Az olvasóvá nevelésről«, Együd Árpád, a Népművelési Tanácsadó vezetője pedig »A somogyi népművészetről" tartott előadást Az üzletkötésben Töpler György mezőgazdász viszi a szót. Pedig épp az előbb jelentette ki — hamiskás mosollyal —, hogy ő tulajdonképpen és hivatalosan már nincs itt. Nincs, mert január 1-től kezdve a szövetkezet nyugdíjasa. De faképnél hagyhatja-e most hirtelen ezt a kis (közösséget — amellyel annyira ösz- szeforrt a hétköznapok munkájában — éppen a tervkészítés idején? Hisz amikor az elmúlt év tanulságait kell leszűrni, egy-egy meggondolatlan lépés ezrekbe kerülhet a szövetkezetnek. Így gondolkodik Töpler bácsi: itt van például a premizálás. Bár a zárszámadáskor 69 ezer forintot osztanak ki prémiumként, mégis igazságtalan volt a tavalyi módszer. Akik a cukorrépa, a tavaszi árpa és még egy-két »előnyös« növény munkáiban nem vettek részt, becsapva érzik magukat — s jogosan. — Az idén másként lesz! Nem egy növénynél, hanem az összes növényféleségnél el kell érni a tervezett átlagtermést, akkor jöhet csak a prémium. Így tervezzük — mondja szigorúan. Míg a jég-ügyben egyezkednek, megkérdezem Horváth Géza elnökhelyettest, milyen munkában foglalkoztatják a rendszeresen dolaozó 232 tagot a téli »uborkaszezonban«. Elsőnek a parasztember ti pikusan téli elfoglaltságát, a trágyahordást említi. Az 1600 hold szántóból az idén 400 holdat akarnak letrágyázni. A háztáji készletből mintegy 150 vagonra számítanak, így ősz- szesen 700 vagonnal kell kihordani. Ez 40 fogatnak ad állandó elfoglaltságot. Tavaly a 10 hold kertészetből 70 ezer forintot vettek be. Tervükben az idén már 17 hold szerepel. Sok munkát ad a 230 süllyesztett melegágy. Harmincán földet ástak. A 33 holdhoz biztosítani kell a palántát (kell a palánta a vir- zsínia dohányhoz is), 25—30 ember az erdőn fát döntöget, hogy legyen anyag a szerfás épületeikhez. Kiszámították, hogy 2000 kéve nádra van szükség. A nádvágásihoz is sok ember kell, hiszen nem összefüggő területről termelik ki. Aztán itt a jégvágás is! Láthatjuk, nem unatkoznak az ordacsehi gazdák télen sem. A szövetkezet tud munkát adni tagj adnak. A jó gazda ezenkívül is mindig talál munkát a majorban, a raktáraknál, hisz ilyenkor kell alapos takarítást, fertőtlenítést végezni, ha azt akarják, hogy a tavasszal minden épületük tisztán és készen álljon. M. K.-né BERKES! ANDRIS cAmlás és hűség (20) Megindultam. Lépteim bizonytalanok voltak, végtagjaim élettelenül csüngtek le testemről. A hadnagy megszorította a karomat és határozott léptekkel vezetett. Lépteink alatt kongott a gyéren megvilágított folyosó, árnyékunk hol gyorsan nagyra nőtt, hol pedig egyre jobban elso- ványodott. A folyosó végén az egyik ajtó előtt megálltunk. Kékesdy állam alá nyúlt, felemelte a fejemet. — Meggondolta magát? — Nem csináltam semmit. Ártatlan vagyok! — Lépjen be! Fénykéve csapott arcomba, tenyeremet hunyorgató szemem elé tartottam. Kékesdy karomnál fogva félrehúzott. Percekig tartott, amíg megszoktam a szokatlan világítást. Az íróasztal előtt a szőnyegen egy férfi feküdt, mellette egy nyomozó térdelt és szivaccsal mosta a nyilván ájult ember arcát. Az asztal mögött két alak ült, de arcukat nem láthattam, mert árnyékban voltak. — Magához tért? — kérdezte az egyik. — Alázatosan jelentem, igen. — Emelje csak fel a fejét. — Igenis, százados úr! — A nyomozó az áléit ember hajába markolt és durván felrántotta a fejét A parancsot osztogató férfi a csuklógömbszerű reflektor lámpa fényét az arcomra irányította. magam Tenyeremet megint elé kaptam. — Tegye le a kezét! Engedelmeskedtem. — Koltai! — hangzott az újabb parancs — Koltai, látja ki van itt? Megismeri? Felsikoltottam. Szörnyű látvány volt, az iszonyat, a félelem hányingert okozott, öklen- deztem. Gyomromat görcs szorította össze. A fénynyaláb hol rám, hol pedig Péter felismer- hetetlenségig eltorzított arcé ra siklott. — Felelj... te briganti. Megeredtek a könnyeim. Sirattam magamat és sirattam Pétert. — Péter, Péterkém... én nagyok, Ági... Ma már nem tudom, hogy mi mindent kiáltoztam még, de arra világosan emlékszem, hogy görcsös zokogás rázta a testemet. Péterhez akartam menni, de nem engedtek. Aztán elcsukló hangon Péter is megszólalt. Halkan, fájdalmasan beszélt: — Ági... bocsáss meg! Nem akartam... — Lehunyta a szemét és elhallgatott. — Idefigyelj te csibész... őrmester! Emelje fel a fejét! Nézz rám, te gazember. Elég volt a vagánykodásból... Őrmester, öntse az arcába azt a lavór vizet. — Az őrmester engedelmeskedett. — Koltai, te magad kerested ezt a verést. Nem akartunk bántani. Figyelsz? ... Utódára kérd°-'«m tőled: ki a felső kapcsolatod, Kínos lassúsággal vánszorogkihez jöttél Pécsre? Kinek kell a bőröndöt átadni? öt perc gondolkodási időd van. Ha nem felelsz, itt a szemed láttára verjük agyon a menyasz- szonyodat. Hadnagy úr, nézze az óráját! Lehetséges, hogy öt perc elteltével még nem bántottak volna. Lehet, hogy mindez csak taktika volt. Nem tudtam, mert nem ismertem azt a világot. Ott feküdt előttem Péter szinte véres cafatokban, fel- püffedt és eltorzított arccal. Ezt láttam. Ez tény volt. A félig agyonvert ember azt bizonyította, hogy a nyomozók nem játszanak a szavakkal. Még arra sem gondoltam, hogy Pétert ezzel a fenyegetéssel akarják vallomásra kényszeríteni. Agyamban csak az kavargóit, hogy meg akarnak verni. Soha életemben nem bántottak. Hozzám még nem ért verést osztó kéz. Fiatal voltam, féltem a veréstől. S ml lesz velem, ha megkínoznak, ha elcsúfítják az arcomat? £j miért? Hát mi közöm van ' nekem mindehhez? Mi közöm van a kommunistákhoz? Azért szenvedjek, mert Péter nem akarja elárulni'valaki nevét? Ezt nem teheti, ha valóban szeret. Ilyesféle gondolatok peregtek agyamban és vártam, hogy Péter megszólaljon. Meg kell szólalnia, mert feláldozhatja önmagát, társai életét, bárkiét, aki csatlakozott a kommunista mozßp’ernhbz. de engem nem. tak a percek és Péter hörgott,) levegő után kapkodott és hallgatott. — Négy perc... — hallott tam Kékesdy hangját. Semmi. — Négy és fél perc... Még mindig semmi. — öt perc! A beállott csendben Péteri megszólalt. — Ágnes ... bocsáss meg! — Beszélsz? — Nem! A fénycsóva rámkúszott. — Vetkőzz le, te ringyó! —? A százados dühösen ordított. — Nem! — sikoltottam esi kiszakítva magam őrzőm szo-J rításából, Péterhez ugrottam.) Letérdeltem mellé, sebeivel^ nem törődve magamhoz öleltem a fejét és szinte jajgatva* könyörögtem, hogy mentsen) meg, ne hagyjon bántani, ne£ engedjen megkínozni. Nem vagyok kommunista, élni akarok.) Péter... Péterkém... Folytak? a könnyeim, testemet a sírás) rázta... — Péter — suttogtam szinte) lázasan —Péter, drága ugye ..) ugye te tudod, hogy én nem) vagyok kommunista. Én nemű A Pravda Kádár János válogatott beszédeinek és eik«einen orosz nyelvű kiadásáról Moszkva (MTI). Moszkvában rftegjelent Kádár János beszédeinek) és cikkeinek orosz nyelvű gyűjteménye. A Pravda vasárnapi számában megírja, hogy a könyvben azok a beszédek, cikkek és beszámolók találhatók, amelyek az 1957 januárjától 1960 áprilisáig terjedő időszakot fogják át. Ezek a művek világos képet adnak a magyar dolgozóknak a kommunisták vezette harcáról a szocializmusért, a béke biztosításáért, a Magyar Népköz- társaság gazdaságának és kultúrájának fejlesztéséért, a magyar dolgozók nemzetközi kapcsolatainak megszilárdításáért. Nagy figyelmet szentelnek a közölt művek az 1956. évi ellenforradalom tanulságainak, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt megszilárdításának, fejlesztésének, az ország életében betöltött több vezető szerepe megerősödésének. Az állami politikai könyvkiadó kérésére maga a szerző válogatta össze a kötet anyagát és az orosz nyelvű kiadáshoz előszót is írt. A kötet végén rövid életrajzi tájékoztatót közölnek Kádár János elvtársról. Magyar — albán árucsereforgalmi és fizetési megállapodást írtak alá két és különféle cikkeket szállít. Egyidejűleg aláírták az 1961—1965. években a Mag, ar Népköztársaság által az Albán Népköztársaságnak nyújtandó hitelről szóló megállapodást* amelynek keretében Magyar- ország komplett berendezéseket, köztük húskombinátot,- kenyérgyárat, szivattyúállomásokat, konzervgyárakat szállít Albániának. A megállapodásokat magyar részről Droppa Gusztáv külkereskedelmi miniszterhelyettes, albán részről pedig Kico Ngjela kereskedelemügyi miniszter írta alá. (MTI) Tiranában aláírták a Magyar Népköztársaság és az Albán Népköztársaság közötti 1961—1965. évi árucsereforgalmi és fizetési megállapodást, valamint az 1961. évi árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A hosszúlejáratú megállapodás mindkét népgazdaság számára fontos áruk szállítását irányozza elő. Az albán fél szállít krómércet, nik- keles vasércet, kőolajat, faárukat, déligyümölcsöt stb. Magyarország mezőgazdasági gépeket, aluminiumlemezt, kábeleket, elektromos szerelési anyagot, textíliát, gyógyszereTétlenkedő felvásárlók Az idén a csurgói járástól — a többi között — 190 mázsa baromfit, 2 millió 670 ezer darab tojást és 10 vagon babot vár a népgazdaság. A szerződtetés és felvásárlás munkája nagy feladatot ró a földművesszövetkezetekre. Az fimsz- ek akkor teljesíthetik felvásárlási előirányzatukat, ha szerződésekre alapozzák. A tennivalók elvégzéséhez már decem-. berben megkapták az útmutatást. Január 4-én minden fmsz- r.ek birtokában voltak a szükséges tájékoztatók, utasítások és szerződéses nyomtatványok. Azt várhatnánk, hogy ilyen gondos előkészület után születtek már biztató kezdeti eredmények. A járásban tartott legutóbbi ellenőrzés azonban ennek ellenkezőjét állapította meg. Az inkei földművesszövetkezet még nem tájékoztatta a lakosságot a szerződéskötés lehetőségéről, a felvásárló nem kereste fel a termelőket, és sem egyetlen darab tojásra, sem egyetlen kiló baromfihúsra nem kötött szerződést. A szövetkezet vezetői és dolgozói nem mutatnak példát. Az inkei felvásárló minden évben több ezer tojást adott el az fmsz-nek, és más szövetkezeti dolgozók is tartanak baromfit, szerződést azonban egyikük sem kötött. A porrogi fensz illetékesei a nyomtatványokat és utasításokat az irodai szekrény tetejére tették. A felvásárlók — hasonlóan a hivatalnokokhoz — azonban azóta is a felvásárló- helyek jó meleg irodáiban ülnek, és várják, csak várják, hogy jönnek a szerződni kívánó tsz-tagok. A baromfiszerződtetés sem folyik a csurgói járásban. A szerződéses naposcsibék elhelyezése végett egy lépést sem tettek a felvásárlók, mert az ellenőrzés alkalmával egyetlen igényt sem jelentettek. Bizonyára nem értek rá, mert a bab termelését szorgalmazták — mondhatná valaki. Ám nem így van, hiszen az ellenőrzésig egyetlen mázsa babra sem kötöttek szerződést. A földművesszövetkezeti felvásárlók hanyagsága és a vezetők felelőtlensége csak ilyen »eredményeket« hozhat. De miért tűri ezt a semmittevést a Szövetkezetek Csurgói Járási Központja? Az ellenőrzés feltárta rendellenességből vonják le a következtetést Csurgón is, a járás községeiben is. Az idén nem veheti minden további nélkül tudomásul a MÉSZÖV, hogy negyedévről negyedévre azt jelenti a csurgói járás, hogy nem teljesítette felvásárlási előirányzatát. D. Z. Megalakult a Hazafias Népfront nagyatádi műszaki akcióbizottsága A távlati községrendezési tervek elkészítéséhez nyújt ■majd segítséget a Hazafias Népfront nagyatádi járási bizottsága mellett most megalakult műszaki akcióbizottság. Tagjai erdő- és agrármérnökök, építész technikusok. Egyelőre hat községben: Lábo- don, Görgetegen, Somogyszo- :bon, Belegen, Kutason és Háromfán lát munkához az akcióbizottság. A községrendezési tervek készítéséhez adandó szakmai segítségen kívül a bizottság tíz tagja részt vállal az állami házak leltárba vételének munkájában is. Emellett rendszeresen látogatják majd a községi népfront-bizottságokat, és mintegy összekötői lesznek a községi és járási népfront-bizottságoknak. laltam semmit... Péter, nincs megyei értekezlete csináltam semmit, én nem vál-^_- „ .. , ,, ,, . , , , ,, ... 5Foldmuvesczovetke7eti untas’ felelősök jogod, hogy hallgass, mert ár-g tatlan vagyok. Nem akarol': szenvedni! Hát nem érted?] Feláldoznál a bűnösökért? — Nem bűnösök ők, Ági . — suttogta Péter. — De kommunisták, ők vállalták a halált, de én nem .. Beszélj... Aztán egy idő múlva ismét] hallottam Péter hangját. — Beszélek ... — Vezessétek el a lányt! (folytatjuk.) (Tudósítónktól.) Szombaton ankétot rendezett ■Kaposvárott a MÉSZÖV a öldmű vessző vetkezeti mozgalom újítási felelősei1 és újítói részére. Szőke József, a SZÖ- ;VOSZ újítási előadója, Temesí József, a MÉSZÖV elnökhelyettese és Kemény Lajos, a MÉSZÖV újítási előadója szól- £tak azokról az újítási lehetőségekről, melyek a szövetkezeti mozgalomban megvalósíthatók. Sok gyakorlati példával bizonyították be, hogy nagyon sok mód van az újítások bevezetésére, alkalmazására. Az ankétem megjelent szakemberek és újítók sok hasznos tapasztalatot mondtak el a gyakorlati életből, mintegy bizonyították azt, hogy milyen széles tere van a földműves- szöv-t Vezeti mozgalomban az újításoknak.
