Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 17. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. január 2tb Csaknem 4 millió mozilátogató 1960-ban Átalakítják a Szabad Ifjúság Filmszínházat — Nagysikerű filmek az első negyedévben Öntevékeny színjátszó csoportjaink műsorpolitikájáról A nyári rossz időjárás meg­nehezítette a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat munkáját. De mint Szántó József igazga­tó és Torma Károly propagan­da-csoport ve^tö mondotta, a közönség megfelelő tájékozta­tása és a jó szervezés eredmé­nyeként 1960-ban 100 ezerrel többen tekintették meg a fil­meket, mint 1959-ben. A ta­valy vetített filmeket 3 millió 754 ezren nézték meg me­gyénkben. A vállalat már az év első negyedében is több érdekes filmet tűz műsorra. Kilenc szovjet, négy magyar és cseh­szlovák, három francia és nyu­gatnémet, egy-egy bolgár, ro­mán, jugoszláv, angol és len­gyel film kerül vetítésre. Feb­ruár elején mutatják be a Tacskó című nyugatnémet, a Hívatlan látogatók című szov­jet, a Babette háborúba megy símű francia, a Kenyér, szere­lem, Andalúzia című olasz, az Orkán című román és a Pró­baút című magyar filméi. Már­ciusban is több nagysikerű fil­met játszanak, mint például a Gerald Philipe főszereplésével készült Tisztes úri ház című francia és az El nem küldött levél című szovjet filmet Sza- mojlovával a főszerepben. A vállalat több mozit kor­szerűsít az idén. Az év első fe­lében szélesvásznúvá alakítják át a kaposvári Szabad Ifjúság Filmszínházat, s korszerű fűtő­A Mérfé^ufáni és Vegyesruházati Vállalat életéből Farsangi bálra készítettük ezt a ruhát — mutatja Piriti Zoltánná, a női divatszabóság vezetője. 149-es szürke-fekete kombinált modellt. Fonalfeldolgozó részlegük bekapcsolta a termelésbe a Budapesti Habselyemgyártól kapott modern 12 fejes pa- lackorsczót. berendezéssel, ruhatárral, bü­fével látják el. Vasárnap délelőttönként to­vább folytatják a Vörös Csil­lagban a híradó-vetítést Bár ez inkább rövidfilm-műsorból áll, hiszen elsősorban termé­szettudományos és ismeretter­jesztő rövidfilmeket vetítenek ilyenkor. Ugyanis a hetenként egyszer készülő magyar hír­adót a Vörös Csillag rendsze­resen vetíti, a kéthetenként készülő világhíradót és a ha­vonta egyszer összeá ’ított sporthíradót pedig a Szabad Ifjúság tűzi rendszeresen mű­sorára Bár ezeket a híradókat vasárnap délelőttönként is bemutatják, a cél mégis a rö­vidfilmek vetítése. Négy országba szervez ársa suiazást az Express Vállalat Ez évben is sok külföldi tár­sasutazást szervez az Express Vállalat 30 éven aluli fia alok részére. Júniustól októberig öt csoport indul a Szovjetunióba és a népi demokratikus orszá­gokba. A Szovjetunióba szer­vezett kirándulás részvevői Kijev, Moszkva és Leningrad nevezetességeivel ismerked­nek meg, több találkozón vesz­nek részt. Ez a csoport június 9-én indul, és 24-én érkezik vissza. A Német Demokratikus Köztársaságba júliusban és októberben megy egy-egy cso­port. A július 3-án induló ki­rándulás részvevői a Duna mentén levő Szász-Sváicban töl­tenek két hefet, az október 23- án indulók Lipcsébe, Drezdá­ba, Weimárba mennek, és Thüringia festői tájait láthat­ják. Varsó—Wilkasszy—Krakkó megtekintése szerepel a len­gyelországi útiprogramban A csoport augusztus 1-én indul, és két hétig tartózkodik Len­gyelországban. A esehszlovákiai kirándulás részvevői négynapos utat tesz­nek meg, Kassára és Poprád- ra látogatnak el. Az Express külföldi kirán­dulásaira február 10-ig jelent­kezhetnek a fiatalok a járási és városi KlSZ-bizottságokon. Billy Wi’der ENSZ-paródiát készít Billy Wilder, Hollywood egyik legjobb forgatókönyvírója és ren­dezője következő filmjében szatí­rát készít az ENSZ-ről. Véleménye szerint a világ közvéleménye egy ilyen szatírából több tanulságot vonhat le a feszült nemzetközi helyzetről és a leszerelés szüksé­gességéről, mint a száraz híranya­gokból. A filmben a híres Marx testvérek, Groucho, Harpo és Chi­co szerepelnek. Úgy vélem, nem szükségte-j len a lenti tárgyban letenni a garast, már csak azért sem, mert az elmúlt egy esztendő alatt és az új népművelési év­ben már örvendetes javulást könyvelhetünk el öntevékeny színjátszó csoportjaink műsor­politikájában. E javulást nem­csak azok tanúsíthatják, akik hivatásuknál fogva állandóan szemmel tartják színjátszó­kultúránkat, hanem azok is, akik újságolvasó emberek. Hogy miért? Lapunk hírrova­tában majd minden nap van egy vagy több olyan hír, mely arról értesít, hogy itt meg itt a megyében ennek és ennek a szerzőnek ezt a művét mutat­ják vagy mutatták be a kul- túrház színjátszói. Ügy mond­ják, hogy a hír az újságírásban afféle tiszavirágocska. Csak addig érdekes, amíg új, a mai új holnapra régivé öregedik, elfelejtődik. Helyét elfoglalja a legfrissebb. Mégis ezekre a hírekre hivatkozom most Nem árt őket emlékezetbe idézni. Sőt... Két-három esztendővel ez­előtt foggal-körömmel folyt a harc színjátszó-kultúránk fris­sítéséért, színvonalának eme­léséért, a népszínművek és operettek, a gyanús eredetű és értékű színpadi művek ellen. A cél az eszmei tisztázottság megalapozása volt, az, hogy állandó együtteseink helyes műsorpolitfkája megteremtőd­jék, majd pedig megszilárdul­jon. A tisztogatás munkája nem volt eredménytelen. En­nek tulajdonítható az a tény, hogy falusi és egyéb színjátszó csoportjaink érdeklődése a népszínmű- és operett-iroda­lomtól részben elfordult, hogy színjátszóink felfedezték a va­lóban irodalmi értékű műve­ket, és igényük támadt a ma színpadi megidézéséhez, az új magyar darabok színrevitelé- he^. Ez szép és feltétlenül folyta­tásra érdemes eredmény. Ér­deme nemcsak a színjátszó­kultúra előharcosainak, ha­nem a megyei tanács művelő­désük os- Jyának is, mely csaknem egy éve kapcsolatban áll a Szerzői Jogvédő Hivatai Színházi Osztályával. Mire jó ez a kapcsolat? Megyénkben még sok öntevékeny színjátszó csoport nem fedezte fel a mű­sorválasztási gondokon segíte­ni kívánó színműtárakat, me­lyeket igénybe lehet venni a Megyei Könyvtárban csakúgy, mint járási könyvtárainkban. Így sok színjá'szó csoport a Jogvédő illetékes osztályától kéri kölcsön az előadásra vá­lasztott darab szövegkönyvét. Ha olyan művet kérnek köl­csön, amelynek előadása tá­volról sem olyan könnyű és kívánatos, mint a vállalkozók hiszik, akkor a Jogvédő leír a műsorengedélyek kiadásával foglalkozó művelődésügyi osz­tálynak, az pedig időben tud intézkedni, segíteni a legtöbb­ször megsértődő csoportoknak. Nagy segítséget jelent, hogy a kölcsönzéssel foglalkozó Jog­védő nemcsak értesíti a megye illetékeseit, hanem megpróbál­ja meggyőzni a vállalkozókat elgondolásuk helytelenségercl. Ha pedig operettet kémek, leg­többször elutasító a válasz. Persze az, hogy az érintett színjátszó csoport hogyan fo­gadja az ilyen esetekben érke­ző segítséget, attól is függ, hogy ki a csoport vezetője, mi­lyenek kulturális igényei, mi­lyen a felkészültsége, világ- szemlélete. Nem is olyán ré­gen még a termelőszövetkezeti községgé lett Nagybajom fia­taljai a Lili bárónő előadásá­hoz kötötték a KTSZ-szervezet megalakítását. »-Ha előadhat­juk a Lili bárónőt, lesz KISZ- szervezete a tsz-nek, ha nem adhatjuk elő, nem lesz« — mondták. A »nemes« kulturális vál­lalkozásról persze sikerült le­beszélni a feltüzelt fiatalokat. A legtöbb esetben sikerül, így aztán színiátszó-kultúránk egyre inkább távolodik a nép­színművek, operettek manap­ság már hamis világától, önte­vékeny színjátszóink mind Simon fa társadalmi székhazat épít (Tudósítónktól.) A kis zselici község lakossá­ga is szereti a kultúrát. Évek óta sikeresen! szereoel a falu KISZ-szervezetének színjátszó és tánccsoportja. Az ismeret- terjesztő előadások látogatot­tak, a filroelőadásokcn is telt ház van. 20 gazda végezte el a kétéves ezüstkalászos tanfo­lyamot. Minden rendezvény a kis is­kola szűk tantermében kapott helyet. De elmúlt már az az idő, amikor ez kielégítene az igényeket. Ezért a pártszerve­zet, a Hazafias Népfront és a tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy otthont épít a kultúrának. Sikerült mozgó­sítaniuk az egész falut, és az elhatározást tett követte. M ár tető alatt áll a társadalmi székház, amely teljes egészé­ben helyi erőből épül 208 000 forintos költséggel: 121 300 fo­rint községfejlesztésből, 50 000 forint értékű helyi anyagból és 36 700 forintnyi társadalmi munkából. Ebben az évben kigyullad a villany is a faluban. Novem­ber 7-én akarják felavatni a televízióval, klubszobával, könyvtárral ellátó11 új létesít­mény. Harminc pohár világos . A községi tanács a művelő­dési otthon igazgatójával kö­zösen elkészítette a falu téli népművelési tervét a célból, hogy legyen mit felterjeszteni a fölöttes hatóságnak, egyik példányát pedig az íróasztal mélyén tárolni: hátha valaki­nek mégis kedve szottyanna belekukkantani e fontos terve­zetbe. A végrehajtása? Ugyan, kérem. A mi falunkban nem megy az ilyesmi/ nálunk csak az operettet szeretik az embe­rek, meg különben is az el­maradt mezőgazdasági mun­kák, a gyenge tél, az enyhe légáramlás, párahiány stb. Körülbelül így gondolkodtak megyénk egyik községében is, várva a >tavaszt, mert akkor nem zaklatják már őket holmi tudatformálással, sütni fog a nap, addig pedig majd csak lesz valahogy. Egyszer azonban mégis ki­lendültek békés nyugalmi helyzetüliből. Történt pedig e nem mindennapi esemény a következőképpen. — Ellenőrizni jönnek az is­meretterjesztést! — ront be a művelődési o'thon igazgatója a tanácselnökhöz, — Mikor? — Ma. — Ne beszélj! Hiszen ma nincs is előadás! — Nincs szerencsénk: vélet­lenül éppen lesz. De honnan is tudhatják a járásnál? — T.ényleg, Honnan szagol­ták meg? — Megvan! Mi küldtük be annak idején a műsornaptárt! — No, jól nézünk ki! Mit tegyünk? Fél hat, másfél óra múlva kezdődnie kellene az előadásnak». — De az agronómust sem értesítettük, — Nem baj, majd én beszé­lek valamit — törődik bele az igazgató. — Tényleg. Kik lesznek a hallgatók? A hivatalisegédet elszalaszt­ják a kovácsműhelybe két nagykrlapácsért, és tömi kezdek a fejüket. Néhány kopvanás után felkiált az igaz­gató: — Megvan! Mást már nem tehetünk^ veszünk hallgatókat! — És a pénz? — Feláldozom, az ötven fo­rintos előadói díjamatl És már szaladt is a kocsma irányába. Hogy hogyan kezdte a szer­vező munkát, senki sem volt hajlandó elárulni, de tény, hogy az előadás megkezdése­kor, pontosan hét őrekor har­mincán ültek a nagyteremben, és arról is csiripelnek» a kocs­ma előtti akácfa verebei, hogy a nagy kultvrá'is ese­mény után harminc pohár sört mért ki az italbolt vezetője. Árát egy összegben a művelő­dési otthon igazgatója fizette ki. A falu népművelésének irá­nyítói az ellenőrzés előtt te­hát ha nem is jelesre, de legalább közevesre vizsgá-tak — volna ha el nem romlik időközben a felügyelet autója. így legfel­jebb az italbolt vezetőjétő1 Icaphattak jó osztályzatot a forgalom felien di ö'e^rt. Azért valam’t ha~zn’lt az elő"dás. Valaki ugyanis a s r kortyol garasa közben megje­gyezte: legköz-l-bb rrár s~r rtélkü7 is eV öviin'- L~gf->l:e''h forralt bort fogadunk el.. több segítséget tudnak nyűjta­I ni a szociahsia nyelésben. I Persze előfordul, h0gy át­esünk á ló másik oldalára... j Igen sokszor kerülnek olyan színpadi művek előadásra, ame- I lyeknek bemutatása még a ni- i vatásos művészeket is próbára | teszi. Torvajon Brechtet és Goethét kívánnak játszani. So- mogyudvarhelyen nemrég az Ármány és szerelmet mutatták be csak azért, mert megvoltak a ruháik az előadáshoz (!). Mű­sorpolitika, helyes műsorpoli­tika címén pedig soha senki sem követelt lehetetlent, az ön­tevékeny színjátszás irányítói­nak nem voltak maximalista követelései! Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a népszínművek színvonalát lehagyva most az a fajta maximalizmus a jel­lemző öntevékeny színjátszá­sunkra, amit itt említettem. A színjátszó csoportokkal rendel­kező községekben a többség helyesen szabja meg a felada­tokat, teljesíthető mértékben vállalja az igényességet, és igen szép munkát végez a mái na- gyar drámairodalom népszerű­sítésében. Néhány adat, ami ide vonatkozik, öntevékeny színjátszó csoportjaink mun­kája révén ismert írókká let­tek a megye számos falujában, községében Fehér Klára, Si­mon Magda, Sásdi Sándor, Kállai István és sokan mások. Színjátszó csoportjaink szá­mára szép feladatokat szabtak a Százházas lakodalom, a Menyasszonytánc, a Virágzik a hárs, a Bekötött szemmel, a Nyolc hold föld és más mai tárgyú vagy a közelmúltra visszamutató témájú darabok. Volt-e sikerük? Erre a kérdés­re csák egyértelmű igen lehet a válasz. Volt. és remélhetőleg még lesz is. Kár lenne, ha a műsorpolitikai javulás megsza­kadna. ha újólag életre keltett színjátszó kultúránk ismét tes- pedt'-í^e hullna vissza. Ku'tiírmunkásaink körébe sokszor érte bírálat azt a mű­sortanácsadót, amelyet a Nép- művészeti Intézet 1957-ben adott ki. Ez a vaskos és aok tekintetben tartalmas kiad­vány számtalan rossz szolgála­tot tett öntevékeny színjátszó csoportjainknak, mivel ugyan­olyan készséggel ajánlotta elő­adásra a népszínműveket, ope­retteket, a vitatható értőim írói munkákat, mint Shakes­peare, Lope de Vega és mások műveit. A tanácsadót nem is kicsit (ha szépen fogalmazok) liberális fő és kéz szerkesztet­te, mivel magán viseli mind­azokat a jegyeket, amikkel mint a polgári ízlés termékei­vel harcolnunk kellett 1956 után. A sok bírálat, úgy láfc- 1 szik, nem vész kárba, mert a Népművészeti Intézet ezt a tanácsadót bevonja, és rövide­sen újat ad öntevékeny szín­ia tszó csoportjaink kezébe. Várható, hogy az új műsor­tanácsadó, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztályá­nak céltudatos munkája révén azok az eredmények, melyek ma elkönyvelhetők öntevékeny színjátszásunkban, tovább gazdagodnak. László Ibolya Somogy! Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari Vállalat kaposvári üzemében« Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Pos a Elő­fizethető a helyi postahivrt >knál és postáskézbesitőknél előfizetési díj egy hónapra ily- Ffe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents