Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-13 / 293. szám
Kedd, 1960. december 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hz új körülmények még termelékenyebb munkára kötelezik a TRANSZVILL dolgozóit Meg kell teremteni a műszaki norma előfeltételeit (Üzemi tudósítónktól.) Megbeszélést tartottak a TRANSZVILL forgácsolóműhelyének dolgozói. Igen időszerű kérdésről, az elavult normák rendezéséről volt szó. Előkerültek az újságok e témáról szóló cikkei, és mindenki kifejezte véleményét, hogyan lehetne a legcélszerűbben rendezni az elavult normát. Mint Magyar József mérnök és művezető említette, a forgácsolóban már augusztus 15-én megkezdték a normák felülvizsgálását, s hozzáláttak a műszaki normák kialakításához is. A normákat több üzemrészben azért kell rendezni, mert a műszaki feltételek, a munka- körülmények lényegesen megváltoztak. Nemrég múlt egy esztendeje annak, hogy a TRANSZVILL kaposvári gyárának forgácsolóműhelye a régi sötét, egészségtelen üzemrészből korszerű helyiségbe költözött. Aki ismerte a régi Vaskombinát gépparkját, annak csak végig kell tekinteni a műhely rendben felsorakozott gépein, hogy rögtön lássa, mennyi új gép került ide, mennyit fejlődött itt is, az egész üzemben is a műszaki színvonal. Ehhez kell most hozzáigazítani az elavult normákat. A fejlettebb műszaki körülmények termelékenyebb munkára köteleznek mindenkit, hiszen az életszínvonalat csak így tudjuk tovább emelni. A TRANSZVILL-nál is az a cél, hogy a technológia fejlődjék, és kialakítsák a műszaki normát. Ennek megteremtésével ugyanis a későbbi műszaki fejlesztéssel a norma is nyomban változik. A hozzászólók helyeselték ezt, de hangsúSzarka Károly, a nemesvidl Alkotmány Tsz tagja a növénytermesztési brigádban 256 munkaegységet szerzett. Szeptembertől vontatóhoz került rakodónak. Munka után szívesen olvassa a napi sajtót. Tisztes öregség... Újsághír: »-Éhen halt egy idős házaspár Nyu- gat-Berlin kreuzeubergi kerületében. A Cuvry-Strasse 37. számú ház lakói előtt egy hete nem mutatkozott a 88 éves Otto Spielman és 89 éves felesége. Az asszony beteg volt, az öregember hiába kilincselt nyugdíjért a hatóságoknál, még segélyt sem kapott.« Kell ehhez kommentár? Nem beszél eleget önmagáért ez a hír, nem sír belőle eléggé a humanitás mellbevágó hiánya? De igen. Mégis szükségesnek tartom megidézni azok számára, akik gyakran elégedetlenségükkel, hamis vádaskodással izgatják a közvéleményt, jóllehet itt, nálunk, a Nyugattól annyit átkozott népi demokráciában régen nem ad a fenti tragédiához hasonlóról hírt se a sajtó, se a rádió. Nem ad, mert ilyen tragédiák inálunk nincsenek, nem lehetnek, E tragédiák televénye a kapitalista társadalom. Nemrég a siófoki járás egyik községében jártam, ahol a községi tanács vezetői, a falu tömegszervezetei kedves szokást honosítottak meg. Számon tartják a falu hajlott korú lakóinak név- és születésnapját, s a nevezetes dátumok alkalmával beköszöntenak a fiatalabbak az öregségükre egyedül maradtak ajtaján. Megjelennek csekélyke, de jó szívvel készített ajándékokkal, jókívánságokban gazdagon, s ezeket a kedves látogatókat nemegyszer köszöntik és búcsúztatják könnyben úszó szemek. Régi öregjeinket — tudjuk ezt valahányan — nem kényeztette, szerette így se az ordasok erkölcsét prédikáló társadalom, se a szűkebb emberi közösség, a család. Kivált faluhelyen, ahol ha kidőlt a sietést parancsoló munkából a gyengítő öregség miatt valaki, afféle fölösleges, haszontalan holmivá változott, akár a fületlen gomb. A mi öregjeink egyre kevésbé érzik a fölöslegessé válás emésztő, embertelen kínját, az öregség kenyérben, ruhában nem szűkölködő tisztességgel fizet, a békés öregség alapját nyugdíjjal biztosítja az állam. Nyugdíjjal, amelyért nem kell kilincselni. Humanitással, amely melengető szeretettel fordul azok felé, akik kiöregedtek az országépítés csatarendjéből. Csak ez: a szocialista humánum sugallhatta például a ságvári vezetőknek azt is — egyebek között —, hogy számon tartsák öregjeiket, tudják, hol minek örülnének leginkább, hol elég a névnapi, születésnapi megemlékezés, és hol van szükség segítő kezekre befoltozni az elvénült háztetőt, felásni a keidet, és így tovább. ... Berlinben éhen halt egy idős házaspár... Az ilyen híreket — van belőlük bőven a világsajtóban, mely nem res- telli az efféle »szenzációk« nagydobra verését sem — olvassuk és elfelejtjük. A legtöbbet kiejtjük emlékezetünkből, pedig őrizni kellene, elmondani fiainknak, leányainknak, hogy nem is olyan régen, a harmincas évek Magyarországában legalább olyan »természetesnek« hatottak a kisemberek ezreit ért, a fentiekhez hasonló tragédiák, mint amilyen természetes most az, hogy az öregek ott állnak államrendünk szociális intézkedéseinek homlokterében. Mint mondtam a megidézett hír önmagáért beszél, hogy mégis hozzáfűztem néhány gondolatot, nem tettem másért, mint azért, hogy emlékeztessek és tanulságul szolgáljak a fiatalabb nemzedéknek, amely az »éhséget«, az »éhenhalást« legfeljebb hírből ismeri! László Ibolya lyozták, ügyelni kell arra, hogy a műszaki normához folyamatosan biztosítsák az anyagot is. Szerszámhiánynak sem szabad előfordulnia. Korábban gyakran nem volt kellő mennyiségű esztergakés, és ezért az esztergályosoknak munkaidejük egy részét arra kellett fordítani, hogy szerszám után futkossanak. Ha a szerszámkiadót nemcsak időnként, hanem állandóan feltöltik szerszámokkal, nem fordulhat elő az sem, hogy a munkások a szükségesnél több szerszámot tartsanak maguknál. Ha a termelékenységet akarjuk növelni — márpedig ezt akarjuk —, nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a munkások órákat álljanak gépeikkel azért, mert például indikátor órából csak egy darab van. A munkások azt is kérték, hogy a műszakiak gyakrabban látogassák meg őket, kérdezzék meg véleményüket a napi problémákkal kapcsolatban. A gyakorlati élettel való szorosabb kapcsolat a rajzasztal mellett is megtenni gyümölcsét — mondták a munkások. A műhelyben rögtönzött tanácskozás eredményes volt, és hozzájárult ahhoz, hogy az elavult normák rendezésének még hátralevő feladatait jól oldják meg a forgácsolóműhelyben is. •• NEMZETKÖZI Sz EMLE Biztosi ÍB*án%tíí A pártmunka hírei A Hazafias Népfront tömegkapcsolatáról eszmecserét folytattak a Kaposvári Városi Párt-végrehajtóbizottságon. A vitában kitűnt, hogy a népfront-bizottságok a városfejlesztési tervek megtárgyalásában, a társadalmi munka szervezésében, a tanácstagi, képviselői beszámolókra való tömegmozgósításban működtek közre a legeredményesebben. Termékeny kapcsolat alakult ki a népfront-bizottságok és a városi tanács között. A többi tömegszervezetről azonban már nem mondható el ugyanez. Szóba esett az is, hogy noha a népfrontba küldött kommunisták igen aktívan dolgoznak a tömegkapcsolat megjavításáért, egynémely helyen lebecsülik ezt a fontos munkaterületet, s nem segítik kellőképpen a népfront-bizottságokat. * * * A Kaposvári Járási Párt-VB legutóbbi ülésén értékelték, hogyan-? készülnek a járás KISZ-szerveze-i tei a közelgő KISZ-kongresszusra,J illetve hogyan érvényesül az ifjú- * sági szervezetekben a párt irányító1 tevékenysége. A beszámoló kedve-- ző tapasztalatokat említett meg. A KISZ-vezetőségválasztások a fiatalok közötti politikai munka javulását eredményezték. Kongresszusi felajánlásként a járás fiataljai mostanáig 100 ezer forint értékű, társadalmi munkát végeztek a betakarításban, községi ejlesztésbcn és más közhasznú munkákban. Több mint száz fiatal kérte felvételét a KISZ-be. Nagybajomban 50. a Kaposvári Állami Gazdaságban 20 új taggal gyarapodott az Ifjúsági Szövetség. * * * A dolgozók panaszainak gyors elintézéséről hozott határozatot a Közép-somogyi Állami Erdőgazdaság pártszervezete a legutóbbi taggyűlésen. A bizalom megnyilvánuMindössze néhány nap teit ei azóta, h0gy közzétették a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén készült Nyilatkozatot. A Nyilatkozatnak példátlan világvisszhangja mindennél meggyőzőbben mutatja, milyen hatalmas erővé vált a kommunizmus az egész földkerekségen. Ma a világ 87 országában működnek kommunista pártok. E pártok több mint 36 millió embert egyesítenek soraikban. A »kommunizmus kísérteié« tehát bejárja az egész világot. S mint a Moszkvában ülésezett 81 kommunista és munkáspárt nyilatkozatának nemzetközi fogadtatása bizonyítja, ezzel a kísértettel ma már nem tudják az imperialisták ijesztgetni a szabadságra és az emberi életre vágyó néptömegeket. Általános vélemény, hogy a Moszkvai Nyilatkozat olyan szikra, amely még magasabbra szítja a békéért, a demokráciáért, a szabadságért és a függetlenségért küzdő emberiség szívének lángját. Mi az, ami különösen megragadja az emberek képzeletét a Nyilatkozat olvasásakor? Mindenekelőtt az a tény, hogy a kommunisták történelmi jelentőségű értekezlete megállapította: »Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik.« Mi több, ma már elmondhatjuk, hogy napjainkban az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátosságát a szocialista világrendszer és a vele szövetséges, az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakulásáért harcoló hatalmas erők határozzák meg. Ilyen körülmények között a szocializmus teljes, világméretű győzelme elkerülhetetlen. A Nyilatkozat tehát forradalmi zászló az imperialista és gyarmati rabságban sínylődő embermilliók számára. Program és világos útmutatás, fokozott forradalmi aktivitásra serkentő dokumentum. A Nyilatkozat olyan utat mutat a népeknek, amelyet már megjártak a szocialista országok, s amelyen a megtett mérföldeket a szovjet szputnyikok, a kínai szocialista iparosítás sikerei, az európai és az ázsiai szocialista országok gazdasági, társadalmi és kulturális győzelmei jelzik. II nyilatkozat' nemcsak a kommunistákhoz, hanem a társadalmi haladásért küzdő minden emberhez szól. Számunkra, a szocializmust építő emberek számára különösen jelentős a szocialista tábor fogalmának pontos meghatározása. »A szocialista tábor a szocializmus és a kommunizmus útján haladó olyan szabad, szuverén népek társadalmi, gazdasági és politikai baráti közössége, amelyeket a nemzetközi szocialista szolidaritás, a közös érdekek és célok egysége fűz össze.« Méltó válasz ez a meghatározás arra a revizionista tételre, amely a szocialista tábor fogalmát leegyszerűsíti, és azt állítja, hogy az nem más katonai tömbnél. A szocialista tábor nem •7 egyszerűen meghatározott számú ország közössége, hanem ennél sokkal több. Erejének és hatékonyságának legfőbb biztosítéka a marxizmus—leninizmus elvein nyugvó egysége, az elvtársi és testvéri szolidaritás, a közös tapasztalatok felhasználása egymás és • az egész szocialista világrendszer javára. Ennek az egységnek köszönhető, hogy a Nyilatkozat megállapíthatja: Már nemcsak a Szovjetunióban, hanem a többi szocialista országban is megszüntették a kapitalizmus visszaállításának társadalmi-gazdasági lehetőségeit. A szocialista országok egysége a sokszorosára növeli a szocialista tábor erejét és hatalmát. Minden erővel arra kell tehát törekednünk, hogy fokozzuk ezt az egységet, s úgy őrizzük, mint a szemünk világát. Egy pillanatra sem •szabad megfeledkeznünk arról, hogy a világ szabadságra vágyó népei ránk tekintenek, a mi néldénkat tartok szem előtt. A szocialista világrendszer döntő tényezővé válása nyomán reális lehetőség nyílt arra, hogy korunk legfőbb problémáit új módon, a béke és a demokrácia, valamint a szocializmus érdekében oldjuk meg. S amikor korunk legfőbb problémáiról beszélünk, első gondolatunk ez: elkerülhető-e a háború, megőrizhe- tő-e a tartós béke? A Moszkvai Nyilatkozat minden eddiginél világosabb válasz ad erre a százmilliókat izgató kérdésre, amikor kimondja: »Elérkezett az idő, amikor meg lehet hiúsítani az imperialista agresszorok azon kísérletét, hogy világháborút robbantsanak ki. A szocialista világtábor, a nemzetközi munkás- osztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fellépő valamennyi ország és az összes békeszerető erők közös erőfeszítéseivel el lehet hárítani a világháborút.« A béke megőrzéséért vívott harc fontosabb, mint valaha. A különböző rendszerű államok békés egymás mellett élése vagy a pusztító háború — ma csak így vetődik fel a kérdés. Más út nincs. A kommunisták megértették, milyen súlyos pusztításokat idézne elő egy nukleáris háború. Ezért akarják megmenteni az emberiséget egy ilyen háborútól, ezért helyezték a békeharcot egész tevékenységük központjába. A Nyolcvanegyek — azaz a moszkvai értekezleten részt vett 81 kommunista és munkáspárt — írja a Liberation című francia lap — a béke győzelmére játszanak. Mélységesen igaz megállapítás, de nem teljes. A Nyolcan- egyek ennél többet tesznek. Harcolnak a békéért, mert az a szocializmus hűséges szövetségese, és küzdenek a szocializmus világméretű győzelméért, mert ez a legfőbb biztosíték arra, hogy az emberiségre ráköszöntsön a virágzás, a jólét és az örök béke korszaka. Olyan cél ez,, amelyért érdemes küzdeni. S ehhez a nemes küzdelemhez nyújt világos programot, ad biztos iránytűt a Moszkvai Nyilatkozat. Már nem a búbos kemence mellett töltik estéiket... Ügy tör élre ez a kutya, téma. Többnyire az elnökhöz beszélgetni való, mégsem így mintha csak büszkélkedni intézik kérdésüket, tudni akar- tesznek. »A mienk, a szövetke- akarna: »Ismerem én az utat, ják, hogy a szövetkezetnek zetünké ez a készülék, s itt csak bátran gyertek utánam!« azon a részén, ahol nem vol- nemcsak szórakozni, hanem ta- Mögötte a gazdája, az öreg tak, aznap mi történt. nulni is lehet« — ez a gondojuhász, aztán sorban a töb- Odaérnek a régi tsz-irodához, lat hozza ide esténként a sző- biek: a tsz-elnök meg a fele- amelynek tetején hatalmas an- vetkezeti gazdákat. Az esti sége és még néhány ember. Az tenna hirdeti: a házban televí- békés pihenést ők már itt ta- idegen ezen a balatonőszödi zió van. Van bizony, mégpedig hálják meg. Ezért tudja olyan kis mellékutcán biztosan bele- a vörös Csillag Termelőszövet- jól az öreg juhász kutyája is a g^iucacu. A VIACLIUIU inegnyuvaau-i , „ . - • - - lását fejezi ki az a tény, hogy a? gazolna a sarba, de ok ismerik kezeté, ide igyekeznek ezek az Jarasi. ^Halkan bt emberek' És mintha tad™ °Zt Haífc kattanással «“*“»* a adogatják egymás- a kutya is, elsőként ő fordul villany, a televízió lila fénye hez. A taggyűlés utasította a pártvezetőséget, hogy ezentúl minden panaszt 14 napon belül intézzen Teütszélgetnek, ad el. f nak a szót, a Városunk tisztán tartásáért November elején a városi tanács végrehajtó bizottsága értekezletet tartott, amelyre meghívta a megyeszékhelyen levő vállalatok képviselőit is. A köztisztasági problémákról tárgyaltak. A vállalatok részéről megjelentek megígérték, hogy hatáskörükben intézkedni fognak a város tisztaságának megóvása érdekében. Az Ingatlankezelő Vállalat a tanácskozás utáni napon az építkezésektől — mintegy öthat helyről — eltávolította a szemetet. Ezentúl az elkészült épületektől nyolc napon belül elhordják a törmelékeket, és segítenek a tanács köztisztasági részlegének, ha az nem győzi a szemét eltakarítását. Nem várják meg egy-egy építkezés befejezését, munka közben is rendszeresen • eltávolítják a hulladékokat. A város belterületének rendben tartása a városi tanács hatáskörébe tartozik. Kevés, napi munka a be a kiskapun, s mint aki tel- vetődik az arcokra, elhal a jesítette kötelességét, leheve- suttogás. Felhangzik a nyitány, redik az ajtó mellé. Talán csak megkezdődik a Pillangókis- elöször volt neki nehéz a vá- asszony közvetítése. Némelyi- rakozás, azóta már megszok- kük izgatottan előrehajol, hi- mintegy 60 a köztisztasági dől-ita, hogy nappal a birkákra, szén sokan még nem láttak gozók száma. Az utcaseprőki bárányokra ügyel, este pedig operát, valamikor nem is álszóródott salakot tüzelőhulla-i ide kisen el gazdajat. Bent ne- modtak arról, hogy alkalmuk dékot, trágyát, kődarabokati hány pad, a sarokban a Mun- lesz erre. S bármennyire tér- összesöpömi. Ha összesöpriki kácsy. Hideg és kissé kopár a mészetes is ez ma már Balais, mire elszállításukra sor kerül, gyakran széthordják a' járművek. . Egy intézkedés szerint a lovaskocsik kerekeit, mielőtt kiindulnak a városba, le kell tisztítani, és csak a mellékutcákon közlekedhetnek. A város határába érkező járműveket is behajtás előtt »tisztába kell tenni« — e rendelkezéseket azonban senki sem tartja meg. Felkészültek a hóeltakarítás-1 ra is. A tanács öntözőkocsira szerelhető hóekét kapott, amely helyiség. Lassan benépesedik tonőszödön, azért minden este az iroda. Többnyire ezzel a újra és újra tudnak örülni, s kérdéssel lépnek be: ez a kis iroda éppolyan népes — Lesz ma adás, Józsi bá- a könnyűzenei, mint az irodalcsi? - Ez az elnöknek, Bog- mi és operaközvetítéseken. vár Józsefnek szól, s ö hol .... . Minden érdekli okét. Ide hozza őket a tudás vágya. Megkönnyezik a tragikus sorsú Csocsoszánt, s másnap munka igennel, hol bólintással válaszol. Csak végig kell nézni az arcokon, s máris melegséggel telik meg az előbb még rideg közben mesélnek róla azoknak, levegőnyomással autómati ku-^ szoba. Fiatalok, öregek, vala- akik nem voltak ott. san működik. Hóeséskor ho-£ mennyiük szemében érdeklődő Az ajtó előtt di minden mokkái kevert sóval szórják be, várakozás... Ülhetnének ott- .. , a járdákat, úttesteket, s elején, . ,este türelmesen ott várakozik veszik annak, hogy ráfagyj on \ h™ «. jneleg tűzhely mellett ^ kutyája... a hó, így meggátolják, hogy sí-a pihenhetnek ki a faradalmakossá váljanak. \kat% minden bizonnyal akadna V. 31,