Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-11 / 292. szám
Vasárnap, I960, december II. 3 SOMOGYI NÉPLAP KIÁLTVÁNY A VILÁG KEPEIHEZ Mi, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselői, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulóján Moszkvában összegyűltünk, s akik felelősséget érzünk az emberiség sorsáért, általános harcra hívunk fel benneteket a béke védelmében, egy újabb világháború veszélye ellen. A kommunista és munkáspártok három évvel ezelőtt békekiáltványt intéztek a Föld népeihez. A béke erői azóta nagyszerű győzelmeket arattak a háborús gyújtogatok ellen vívott harcban. És ma a béke győzelmébe vetett még szilárdabb bizonyossággal szállhatunk szembe a háborús veszéllyel, amely férfiak, nők és gyermekek millióit fenyegeti. Az emberiség történetében még soha nem volt ilyen reális esélye annak, hogy valóra válhatnak a népek évezredes törekvései, hogy békében és szabadságban élhetnek. S most, amikor újabb háborús katasztrófa veszélye fenyeget, amely óriási áldozatokkal, az emberek százmillióinak pusztulásával járna, és romba döntené a világcivilizáció legfőbb központjait, a béke megőrzésének kérdése jobban foglalkoztatja az emberiséget, mint valaha. Mi, kommunisták, a békéért, az egyetemes biztonságért, olyan körülmények megteremtéséért harcolunk, amelyek között minden ember és minden nép élvezheti a békés és szabad élet áldásait. Minden egyes szocialista ország és az egész szocialista közösség célja az, hogy tartós békét biztosítsunk minden nép számára. A szocializmusnak nincs szüksége háborúra. A régi és az új rendszer között, a szocializmus és a kapitalizmus között folyó történelmi küzdelmet nem világháborúval, hanem békés versengéssel kell eldönteni, s ez a verseny azért folyik, hogy melyik társadalmi rendszer éri el a gazdasági élet, a technika és a kultúra magasabb színvonalát, melyik biztosítja a néptömegeknek a legjobb életkörülményeket. Mi, kommunisták szent kötelességünknek tartunk mindent megtenni, ami erőnkből telik, hogy megmentsük az emberiséget a modern háború borzalmaitól. A szocialista országok a nagy Lenin tanítását követve a különböző társadalmi rendszert államok békés egymás mellett élésének elvét tették külpolitikájuk alapjává Korunkban csak egy választás van a népek és az államok előtt: vagy a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése és versengése, vagy tömegpusztító atomháború. Más út nincs. Honnan ered a világbékét fenyegető veszély? A békéről minden kormány beszél, de nem a szavak, hanem a tettek számítanak. A támadó háborúk szervezői és kezdeményezői, akárcsak a múltban, jelenleg is az imperialista országok reakciós, monopolista és katonai körei. A békét az imperialista hatalmak kormányainak politikája veszélyezteti, ezek a kormányok népeik akarata ellenére pusztító hatású fegyverkezési hajszát kényszerítenek az országokra, hidegháborút szítanak a szocialista és más békeszerető államok ellen, elfojtják a népek szabadságtörekvéseit. Beszéljenek a tények! A népek üdvözölték azokat az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésre vonatkozó javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő, és amelyeket lelkesen támogatott minden szocialista ország. Kik akadályozzák e javaslatok megvalósítását? Az imperialista államok kormányai, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal. Ezek a kormányok ellenőrzött leszerelés helyett a fegyverkezés ellenőrzését javasolják, és igyekszenek üres szó- fecsérléssé silányítani a leszerelési tárgyalásokat. ,. A népek örülnek annak, hogy a három nagyhatalom immár két éve nem folytat atomfegyver kísérleteket. Kik akadályozzák a következő lépés megtételét, azt a döntést, amely végérvényesen megtiltaná e gyilkos kísérleteket? Az imperialista hatalmak kormányai, amelyek vég nélkül hangoztatják azt a szándékukat, hogy felújítják az atomfegyver kísérleteket, és állandóan azzal fenyegetőznek, hogy megszakítják a kísérletek betiltásáról folyó tárgyalásokat, amelyekre a népek nyomására kénytelenek voltak elmenni, A népek nem akarják, hogy szuverén területükön idegen katonai támaszpontok maradjanak; síkraszállnak a támadó katonai tömbök ellen, amelyek korlátozzák országuk függetlenségét, és veszélyes helyzetbe sodorják őket. Kik ellenzik ezt? Az Atlanti Tömbhöz tartozó országok kormányai, amelyek katonai támaszpontokat bocsátanak a nyugatnémet militaristák és re- vansisták rendelkezésére külföldi területeken, tömegpusztító fegyvereket adnak kezükbe, és sürgetik a NATO-csapatok atomfelfegyverzését. Az Amerikai Egyesült Államok vezető körei, amelyek támadó katonai tömbökbe kényszerítették Japánt, Pakisztánt, valamint a Közsp- és Távol-Kelet más államait, uszítják őket a békeszerető országok ellen, megszállva tartják és katonai hídfőállásukká tették Dél-Koreát, ők támasztják fel a japán militarizmust, ők avatkoznak be Laosz és Dél-Vietnam belügyei- be, ők támogatják a holland imperialistákat Nyugat-Iriánban, a belgákat Kongóban, a portugálokat Goában, és támogatnak más gyarmattartókat, ők készítenek elő fegyveres intervenciót a kubai forradalom ellen, és vonják katonai tömbökbe Latin-Amerika országait. Az Egyesült Államok tartja megszállva Tajvan kínai szigetet, küldi egyre-másra katonai repülőgépeit a Kínai Népköztársaság légiterébe, ugyanakkor lábbal tioorja a Kínai Nép- köztársaságnak azt a törvényes jogát, hogy képviselve legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Bevetésre kész rakétakilövő-berendezések, atomfegyverekkel tele raktárak, hidrogénbombával cirkáló repülőgépek, a tengereken és az óceánokon támadásra kész hadihajók és tengeralattjárók, a katonai támaszpontok hálózata idegen területeken — így fest az imperializmus mai gyakorlata. Ilyen körülmények között a földkerekség bármely — nagy vagy kicsiny — országába váratlanul belekaphat az atomháború lángja. Az imperializmus a nagy monopóliumok és a gyarmattartók maroknyi csoportjának önző érdekeiért a háborús szakadék szélére taszítja a világot. A béke ellenségei koholmányokat terjesztenek holmi kiagyalt »kommunista agressziódról. Erre a hazugságra azért van szükségük, hogy leplezhessék igazi céljaikat, megbéníthassák á népek akaraterejét, és igazolhassák előttük a fegyverkezési hajszát. Munkások, parasztok, szellemi dolgozók! Jóakaratú emberek szerte a világon! Napjainkban nincs az emberiségnek halaszthatatlanabb feladata, mint az, hogy harcoljon a rakéta- és atomháború ellen, az általános és teljes leszerelésért, a béke fenntartásáért. Nincs napjainkban nemesebb kötelesség, mint részt venni e harcban. Lehetséges-e a tartós világbéke? Mi, kommunisták, erre így felelünk: A háború nem elkerülhetetlen, a háborút el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni, és tartóssá lehet tenni. E meggyőződésünk nemcsak békeakaratunkból és a háborús gyújtógátokkal szemben érzett gyűlöletünkből fakad. A háború elhá- \ rításának lehetősége az új világhelyzet reális tényeiből következik. A szocialista világrendszer korunk egyre döntőbb tényezője. Az emberiség több mint egyharmadát magában foglaló szocialista rendszer és fő ereje, a Szovjetunió arra használja fel szakadatlanul növekvő gazdasági, tudományos és technikai erejét, hogy meghiúsítsa az imperializmus akcióit, megkösse a háborús kalandok kedvelőinek kezét. A nemzetközi munkásmozgalom, amely fennen hordozza a békeharc zászlaját, fokozza a népek éberségét, világszerte cselekvésre lelkesít minden' becsületes embert az imperialisták agresszív politikája ellen. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sokmilliós népei, amelyek kivívták szabadságukat és politikai függetlenségüket, valamint azok a népek, amelyek nemzeti szabadságukért küzdenek, mind aktívabb békeharcosokká, a szocialista országok békeszerető politikájának természetes szövetségeseivé válnak. A békéért és a békés egymás mellett élésért szállnak síkra azok a semleges államok, amelyek nem értenek egyet az imperialisták agresszív politikájával. A béke híveinek világmozgalma napjainkban milliókat egyesít. E mozgalom részvevői minden országban igyekeznek megvédeni hazájukat egy újabb háborús tűzvésztől. Ha mindezek a békeszerető erők határozott harcra fognak össze, meghiúsíthatják a bűnös háborús terveket, megőrizhetik a békét, és elmélyíthetik a népek barátságát. A béke nem hull az ölünkbe. A békét csakis az összes békeszerető erők közös harcával lehet megvédeni és megszilárdítani. Mi, kommunisták, felhívunk minden dolgozót, felhívjuk mindegyik világrész népeit: Harcoljatok a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a békés egymás mellett élésért a hidegháború ellen a fegyverkezési hajsza ellen! Ha a fegyverkezésre fordított óriási ősz- szegeket békés célokra hasznosítanák, javítani lehetne a néptömegek helyzetén, csökkenteni a munkanélküliséget, emelni a béreket és az életszínvonalat, fokozni a lakásépítkezést, átfogóbbá tenni a társadalombiztosítást. Ne engedjék meg az atomfegyverkezés elterjedését, a német és a japán militarizmus tömegpusztító fegyverekkel való felszerelését! Követeljétek a békeszerződés megkötését a két német állammal, követeljétek Nyugat- Berlin demilitarizált, szabad várossá nyilvánítását! Harcoljatok az imperialista hatalmak kormányainak minden olyan kísérlete ellen, hogy újabb országokat vonjanak be a hidegháborúba, a háborús előkészületekbe! Követeljétek a külföldön levő katonai támaszpontok megszüntetését, a más államok területén tartózkodó csapatok visszavonását, az új katonai támaszpontok létesítésének megtiltását. Harcoljatok azért, hogy a támadó katonai tömbökbe bekényszerített országok megszabaduljanak e tömböktől! Küzdjetek olyan megállapodásokért, amelyek alapján atom- íegyvermentes övezeteket lehet létesíteni! Ne engedjétek, hogy a hős kubai nép szabadságát akár gazdasági blokáddal, akár az amerikai monopóliumok fegyveres intervenciójával megfojtsák! A munkásosztály és a népek ügyéért vívott harcban mi, kommunisták kezet nyújtunk a szociáldemokratáknak, valamint más pártok és szervezetek békeharcos tagjainak, minden szakszervezeti tagnak, minden hazafinak: küzdjetek velünk együtt a béke védelmében, a leszerelésért Valósítsuk meg az akcióegységet! Teremtsünk közös harci frontot az imperialisták háborús előkészületeivel szemben! Védelmezzük vállvetve a demokratikus szabadságjogokat, harcoljunk a reakció és a fasizmus sötét erői, a fajgyűlölet és a sovinizmus ellen, a monopóliumok mindenhatósága, a gazdasági és politikai élet militarizálása ellen. A népek függetlenségi és szabadságharca gyengíti a háborúra törekvő erőket és megsokszorozza a béke erőit. Üj életre ébred Afrika, amelynek népei mindenkinél többet szenvedtek a gyarmati rabszolgaság és az embertelen kizsákmányolás ostorától. Afrika népei saját független államaik létrehozásával fiatal, mind önállóbb és békeszerető erőként vonulnak be a történelem küzdőterére. A gyarmati rendszer azonban, amelyet a történelem pusztulásra kárhoztatott, még nem semmisült meg teljesen. Kelet-Afrika brit és portugál gyarmatain durva erőszak és terror torlaszolja el a népek előtt a szabadsághoz vezető utat. A Dél-afrikai Unióban a fajgyűlölet rendszere tombol. A bátor algériai nép immár hat éve harcol nemzeti függetlenségi jogáért, hullatja vérét egy olyan háborúban, amelyet az atlanti cinkosok támogatását élvező francia gyarmattartók kényszerítettek rá. Kongóban az imperialisták semmilyen eszköztől sem riadnak vissza* hogy zsaroló mesterkedésekkel és megvesztegetéssel megdöntsék a törvényes kormányt, és engedelmes bábjaik kezére játsszák a hatalmat. Azok a népek, amelyek kivívták az önálló államiság jogát, továbbra is nehéz harcot folytatnak a gyarmati elnyomás új formái ellen, az amerikai és nyugatnémet gyarmatosítók, a régi angol, francia és egyéb elnyomók ellen, akik bármilyen áron szeretnék megtartani a természeti kincseket, a bányákat és az ültetvényeket, szeretnék hátráltatni a felszabadult országok ipari fejlődését, és megpróbálnak korrupt, reakciós kormányokat a nyakukba varrni. Gyarmati járomból felszabadult és felszabadulásukért küzdő országokban élő testvéreink! Üt a gyarmati rendszer végórája! Mi, kommunisták veletek vagyunk! Veletek van a szocialista államok hatalmas tábora! Veletek együtt követeljük a független létezéshez való jog haladéktalan és feltétlen elismerését minden nép számára. Szolgálják országaitok kincsei és a dolgozók erőfeszítései csak a ti népeitek javát! A teljes szuverenitásért és a gazdasági függetlenségért, a szabadságért vívott harcotok a béke szent ügyét segíti! Mi, a kommunista és munkáspártok képviselői felhívással fordulunk a férfiakhoz, a nőkhöz és az ifjúsághoz, a legkülönbözőbb foglalkozási ágak és társadalmi rétegek képviselőihez, minden emberhez, függetlenül politikai és vallási meggyőződésétől, függetlenül nemzetiségétől és bőre színétől, mindazokhoz, akik szeretik hazájukat és gyűlölik a háborút: Követeljétek az atomfegyverekkel és más tömegpusztító fegyverfajtákkal folytatott kísérleteknek, e fegyverek előállításának és alkalmazásának azonnali eltiltását. Követeljétek az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésről szóló szerződés haladéktalan megkötését. A modern tudomány és technika ne a halál és a pusztítás eszközeinek megteremtését szolgálja többé, hanem az emberek javát, az emberiség haladását. A katonai csoportosulások helyett diadalmaskodjék valamennyi ország baráti együttműködése, átfogó kereskedelmi és kulturális cseréje! A mi korunkban a béke erői fölényben vannak a háború erőivel szemben! A népek elérik a béke megvédésének nemes és hőn óhajtott célját, ha egyesített erővel állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért és a népek barátságáért. A kommunisták minden erejükkel ezen munkálkodnak. A béke legyőzi a háborút! Phü)Saly\ ■Mmúi y/nutt- ^^ \ ^ Alj ^ k{1960 november^ Aber Közép-Ameri ka két kis köztársaságában megmozdult a föld a diktátorok lába alatt. A közelmútlban Guatemalában (a térképen I) Puerto Barrios és Jalapa környékén, valamint Nicaragua déli részén (a térképen 2) fegyveres felkelés robbant ki. Mindkét államban a hadsereg a felkelést leverte. Dél-Amerikában Bolívia (a térképen 3) és Venezuela (a térképen 4) több városában a demokratikus jogok védelmében heves tüntetések zajlottak le, és néhány városban kisebb utcai harcra került sor. Míg Bolíviában elcsendesedtek a fegyverek, Venezuelában jelenleg is rendkívül feszült a belpolitikai helyzet. A nemzetközi imperializmus fő tevékenységi területe jelenleg Afrika és Ázsia két országa: Kongó és Laosz. Kongóban a törvényes központi kormányhoz hű területek (a térképen 5) mellett a főváros és környékén Mobutu bandái garázdálkodnak (a térképen 61. Kaszai tartomány déli részén a Kalondzsi vezette »bányászállam« (a térképen 7), Dél-Katangában (a térképen 8) pedig Csőmbe szakadár »kormányzata« tevékenykedik. Az utóbbi terrorisztikus uralma ellen Észak-Kataneában (a térképen 9) a központi kormányhoz hű baluba törzs fellázadt Laoszban hasonlóan össze- kuszálódott a belpolitikai helyzetkép. A törvényes kormány ellen fellázadt katonai e^vséeek megszállták Luang Prabangot, mely a laoszi király székhelye. A várost a kormányhű csapatok, valamint a demokratikus Patet-Lao-i egységek körülzárták (a térképen 10). A kormány ellen lázadó Nosavan tábornok egységei aktív thaiföldi támogatással több ízben megkísérelték az ország fővárosát, Vien- tianet elfoglalni (a térképen 11), melyet a kormányhű Kong- Le kapitány katonái védelmeznek. Dél-Laoszban a kormányhű egységek jelentős sikereket értek el, és a lázadók egyik főerősségét, Paksc vá'osát támadják (a térképen 12),
