Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1960. december & Folytatta tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) városi élet azért is csábítja a fiatalokat, mert ott könnyeb­ben megtalálják a fejlettebb technikát, a kulturáltabb élet- körülményeket, s ráadásul rendszeresebb a jövedelmük is, mint a termelőszövetkezetek egy részében. Azokból a ter­melőszövetkezetekből azonban, ahol rendszeresen fizetnek elő­leget — és ezek száma egyre több —, ahol gondoskodtak a fiatalok megfelelő művelődésé­ről, sportolási lehetőségeiről, ahol a fiatalokat egyenjogú tagnak tartják, és ahol meg­honosították a korszerű ter­melési eljárásokat, nem vá­gyódnak el a fiatalok, hanem otthon maradtak a faluban. Sok ilyen szövetkezeti közsé­günk van már, és még több lesz. Az elvándorolt fiatalok pedig mind nagyobb szám­ban térnek vissza a falvak­ba a megszokott munká­jukhoz. Termelőszövetkezeteink — folytatta a miniszter ■— most készülnek a zárszámadásra. F' -rtiul. hogy azonos adott- s kkal rendelkező termelő- szövetkezetek jövedelme között nagy a különbség. Ennek csak az a magyarázata,, hogy a jobb eredményt elérők egész évben a jó gazda gondosságával dol­goztak. Amikor a termelőszö­vetkezetek eredményeiről be­szélünk, sokan csupán a tagok között kiosztott jövedelemre gondolnak. Mindjárt hozzáten­ném ehhez, hogy a tiszta vagyon növelése legalább olyan fontos a termelőszövetkezetek életé­ben, mint a kiosztott jöve­delem, A tavaly alakult szövetkezetek 2,4 milliárd forinttal gyara­pították tiszta vagyonukat, s ezt az idén tovább növelték. Általános szabály, hogy az erős gazdasági alapokkal rendelke­ző szövetkezet többet oszthat, mint az, ahol a szövetkezeti közös vagyon még nincs kiala­kulva. De hogyan és mikor ala­kulhat ki olyan szövetkezet­ben, ahol már az első év vé­gén a jövedelem nagyarányú kiosztására törekszenek. Az ilyen helyeken lassabban szi­lárdulnak meg azok a közös alapok, amelyek pedig a ké­sőbbi évek nagyobb bevételeit biztosítanák. Szabadjon itt a barcsi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet első zárszámadásá­ra hivatkoznom. Tizenegy évig voltam ott elnök. Az első év végén tizenöt forintot osztot­tunk egy munkaegységre, pe­dig oszthattunk volna többet is. A második év végén sem nagyon erőltettük meg magun­kat, mikor az osztozkodásra került sor, pedig akkor már hu­szonöt darab sertés jutott a közösben családonként. A nagy sertésállománynak biztosítot­tuk a takarmányt, s a gazda­ság fejlődése aztán lehetőséget adott, hogy a harmadik év vé­gén már kialakulhasson az öt­ven forintos munkaegység-ér­ték, s ez tartós is maradt. Már a nagyarányú fejlesztés előtt is több száz jó szövetke­zet volt az országban, azóta pe­dig tovább emelkedett szá­muk. A jól működő szövetke­zetek tagsága nem úgy gondol­kodott, hogy a belépés puszta tényétől egy csapásra megja­vul az életük. Élni tudtak a nagyüzem­ben rejlő lehetőségekkel, megfogták a dolog végét, a családtagok is kivették ré­szüket a munkából, s így a tagság megszokta és megszerette a közös munkát, magáénak érezte a közös gaz­dálkodást. volt abban, hogy termelőszö­vetkezeteink az idén politikai­lag, szervezetileg, gazdaságilag egyaránt sokat erősödtek. Ezek: A termelőszövetkezeti pa­rasztság túlnyomó többségé­nek áldozatkész munkája és egyre erősödő bizalma a szo­cialista nagyüzemek iránt; dolgozó társadalmunk min­den rétegének, különösen a munkásosztálynak sokoldalú segítsége, s az a tény, hogy a termelőszövetkezetek erősítése valóban társadalmi üggyé vált. Történelmünkben még soha nem fordult elő, hogy a tár­sadalom ilyen nagyarányú se­gítséget adott volna a mező- gazdasági termelés emeléséhez; a termelőszövetkezeteknek nyújtott nagyarányú, helyes elveken alapuló állami támo­gatás. Szeretném felhasználni az országgyűlés fórumát, hogy dolgozó parasztságunk nevé­ben köszönetét mondjak mind­azoknak, akik a mezőgazdaság átszervezésének nagy munká­jából odaadóan kivették ré­szüket. Méltatta az állami gazdasá­gok eredményeit és azt a se­gítséget, amelyet a termelő- szövetkezeteknek nyújtottak. Az állami gazdaságok — hang­súlyozta — ma már szilárd bázisai szocialista mezőgazda­ságunknak, magas terméshoza­maikkal példát mutatnak: bú­zából 14 mázsát, kukoricából 20 mázsát, burgonyából 80 má­zsát, cukorrépából 160 mázsát takarítottak be holdanként. Az egy tehénre jutó tejhozam pe­dig 3300 liter, vagyis ötven szá­Hatalmas arányú beruházások a mezőgazdaság fejlesztésére A beruházásokról á többi között elmondotta, hogy az ál­lam az elmúlt két évben több anyagi segítséget adott a kö­zös gazdaságok kialakításához, mint bármikor azelőtt. Az er­dészeti és vízügyi beruházáso­kon kívül tavaly és az idén kereken 11,5 milliárd forint bei'uházást kapott a mezőgaz­daság. Ennek az összegnek csaknem felét, közvetlenül szö­vetkezeti beruházásokra fordí­tottuk, de a mezőgazdaság ál­lami szektoraiban eszközölt beruházások — mint például a gépállomásoknak adott gépek — közvetve szintén a terme­lőszövetkezetek fejlődését se­gítették. Két év alatt több mint 16 ezer traktort, kétezer kombájnt, kétezerhárom- száznyolcvan silókombájnt, tizenkétczer-hétszáz pótko­csit és egyéb mezőgazdasá­gi gépet kapott a mezőgaz­daság. A hatalmas arányú beruházás jó elosztására, illetve helyes felhasználásária a Földműve­lésügyi Minisztérium nem volt kellően felkészülve, így több esetben nem a leggazdaságo­sabban használta fel a rendel­kezésre bocsátott beruházási összeget. Termelőszövetkezeteinknek 5780 saját traktoruk van. Eb­ből ^330-at az idén vásároltak. A jövőben is lehetővé tesszük, hogy a szövetkezetek gépeket vásároljanak — elsősorban azok, amelyek már megerősöd­tek. így a gépvásárlás nem je­lent számukra különösebb anyagi megterhelést. A ter­melőszövetkezetek gépesítés . m-Hett is még jó ideig a gép­állomásokra vár a gépi mun­kák elvégzésének zöme. Gép- állomásaink az utóbbi években derekasan dolgoztak. Növelték az egy traktorra jutó teljesít­mény1:. és csökkentették a gépi munkák költségét. Munkájuk­ra kevesebb a panasz, mint ko­rábban volt. Dicsekvésre azon- ‘ ban nincs okunk. A traktorok számának növekedésével nem állt arányban például a trak­toros- és a gépészképzés. Így nincs meg''ölelő számú szak­munkásunk. Emiatt több a gépállás. Növelni fogjuk a kép­zett traktorosak számát, ugyanakkor arra kérjük őket, hogy a nagy munkák idején éjjel-nappal üzemeltessék a gépeket, a gépi munka holt­szezonjában viszont végezze­nek más munkát a termelő- szövetkezetekben. Így emelked­ne átlagkeresetük is, és még jobban segíthetnék a terme­lőszövetkezetek munkáját is. Termelőszövetkezeteink a múlt évben közel hatezer, az idén pedig több mint kilencezer új épületet épí­tettek. Ezenkívül sokat átalakítottak. Az új és átalakított épületek­ben a közös állatállomány zö­mét el tudták helyezni. Az idén már sokkal több helyen használtak az építkezésekhez helyi anyagot, és a drága, mű­szakilag igényes iftagtárpadlá sós istállók helyett jobban el terjedt az olcsón kivitelezhető szerfás és ehhez hasonló más építkezési módszer. Egy férő­hely építési költsége ezzel mintegy 25—30 százalékkal csökkent a tavalyihoz képest. Ezt a költségszintet is tovább lehet csökkenteni, ha még in­kább felhasználják a gyakor­lati szakemberek jó kezdemé­nyezéseit. Az elmúlt két év­ben a szövetkezetek több mint egy milliárd forint saját erővel járultak hozzá a közös gazda­ságok beruházásaihoz. A tava­lyi és idei eredmények arra figyelmeztetnek, hogy helye­sebb beruházási politikával, a rendelkezésre álló anyagi esz­közök átgondoltabb felhaszná­lásával még többet lehetett volna építeni. Joggal panasz kodnak szövetkezeteink, hogy — miközben az egyszerű, ol­csóbb kivitelezésű építkezése­ket ajánljuk számukra — ér­vényben levő rendelkezéseink nem egy esetben még mindig a drágább beruházásokhoz szo­rítják őket. Beruházáspoliti­kánknak tehát olyan irányt kell szabni, hogy az adott anyagi lehetőségeket még gaz­daságosabban kihasználhassuk, Losonczi Pál ezután össze­foglalta azokat a tényezőket, amelyeknek döntő szerepük zalékkal magasabb az orszá­gos átlagnál. Legfontosabb fel­adatuk a munkatermelékeny­ség emelése és a költségek na­gyobb arányú csökkentése. Rámutatott arra is, hogy a mezőgazdaság átszervezésével új feladatok hárulnak a Föld­művelésügyi Minisztériumra is. A minisztériumnak éppúgy, mint a tanácsok mezőgazdasá­gi osztályainak és a mezőgaz­daság irányításában részt vevő többi szervnek tovább kell ja­vítaniuk munkájukat, ki kell alakítaniuk a nagyüzemek irá­nyításához szükséges új mun­kastílust. Az eddiginél szoro­sabbá kell tenni a termelést és a felvásárlást irányító szervek közötti kapcsolatot. Üj mezőgazdaságot kell ki­alakítani: formájában is, tartalmában is szocialista mezőgazdaságot. A feladatok nagyok, azonban ha helyesen hasznosítjuk a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket, akkor meggyorsul a hozamok növekedése a ter­melés minden ágában; akkor parasztságunk a termelőszö­vetkezetekben megtalálja szá­mítását, mert többet termel, és nagyobb lesz jövedelme is. Alapvető feladataink közé tartozik a növénytermelés fej­lesztése, illetve a talaj tápere­jének növelése. El kell ter­jeszteni a nagyobb hozamú fajtákat főleg a kenyérgaboná­nál, a kukoricánál, a baromfi­nál és a sertésnél. Ha ered­ményesebben védekezünk a növényi és rovarkártevők el­len, évente több milliárd érté­kű többletterményhez jutha­tunk. A kukoricatermelésben a vetésterület további növelésén kívül a többi között az öntözés kiterjesztésével biztosíthatjuk a termésátlagok fokozását. Máris szép eredményeket ér­tek el legjobb állami gazdasá­gaink és termelőszövetkeze­teink: harminc mázsás kuko­ricatermést takarítottak be ka- tasztrális holdanként. A meg­termelt takarmányt gazdasá­gosabban kell felhasználnunk, hogy növelhessük az állatte­nyésztés hozamait. A nagyüze­mek kialakításával lehetőség nyílik arra is, hogy egyes nö­vényeket ott termeljünk, ahol azok a leggazdaságosabban, a legnagyobb termést adják. A szakosítás lehetővé teszi a gé­pek jobb kihasználását, a ter­melékenység további növelé­sét. Pártunk VII. kongresszusa — mondotta végül — egy év­vel ezelőtt fogadta el második ötéves tervünk irányelveit, amely megszabta a mezőgaz­daság előtt álló feladatokat is. A mezőgazdasági termelés 30 —32 százalékos növelése nem kis feladat, de a nagyüzemi mezőgazdálkodásra való átté­réssel meg is teszünk mindent teljesítéséért, illetve túlteljesí­téséért. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy beszámolómat fo­gadja el. (Nagy taps.) Ezután Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára emelkedett szólás­ra: Fehér Lajos beszéde Losonczi Pál földművelés- ügyi miniszternek a mezőgaz­daság helyzetéről adott tájé­koztató jelentését helyesli, azt a Magyar Szocialista Munkás­párt nevében elfogadja, és a tisztelt ország "’’ülésnek elfoga­dásra ajánlja. A tájékoztató jelentésnek ahhoz a részéhez, amely a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének tervezett, küszö­bönálló befejezését érintette, kiegészítésként hozzáfűzte: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága — figyelembe véve az or­szág politikai és gazdasági helyzetét, a termelőszövetkeze­ti mozgalom eddigi eredmé­nyeit — számolva az átmeneti nehézségekkel is — lehetségesnek és szüksé­gesnek tartja, hogy a tói folyamán végigvigyük a magyar faluban tíz évvel ezelőtt elkezdett forradal­mi nagy átalakulást: lé­nyegében befejezzük a me­zőgazdaság szocialista át­szervezését, — Lehetővé teszi e lépés si­keres megtételét mindenekelőtt a termelőszövetkezeti mozga­lomnak gz utóbbi két esztendő­ben végbement örvendetes fej­lődése, túlsúlyra jutása és ál­talános megszilárdulása. En­nek alapján tovább erősödött a népi hatalom, a munkás-pa­raszt szövetség, a Magyar Népköztársaság! — Lehetővé tette és teszi a falun folyó átalakulás meg­gyorsulását, úgyszintén a be­fejezést a népgazdaság egészé­ben tapasztalt fejlődés, amely szintén gyorsabb a tervezett­nél. A hároméves terv során a szocialista ipar termelésének növekedése 1957-hez viszonyít­va a tervezett 22 százalék he­lyett az idei év végére előre­láthatóan negyven százalék lesz. A falu sikeres átalakítá­sának igen fontos feltétele volt eddig is, hogy szocialista ipa­runk magas fokot ért el, s en nek alapján munkásosztályunk a korábbinál hathatósabb se­gítséget tud adni a szocialista gazdálkodás útjára lépett dol­gozó parasztságnak. Nemcsak anyagi eszközökkel, gépekkel, műtrágyával, építőanyaggal, hanem elsősorban politikai te­kintetben is. Elismerőleg szólt arról az ezer és ezer üzemi munkásról, aki a szocialista öntudattól és lelkesedéstől hajtva — a szö­vetkezeti parasztok, traktoro­sok, pedagógusok, agronómu- sok mellett — részt vett a fa­lusi agitációban, a dolgozó pa­rasztokkal folyó beszélgetések­ben, és segített nekik kételyeik leküzdésében, bátorította őket elhatározásuk meghozatalában. Abban* hogy bátran lépjenek a haladás történelmi leg telje­sen megérett útjára, a szocia­lizmus széles országútjára: egyesítsék a paraszti földeket szocialista típusú gazdaságok­ba, amelyekben az egyéni és közös érdekeket összeegyeztet­ve, saját maguk öntudatos szö­vetkezeti gazdákká válva, szor­galmas munkával, a gépek, a tudomány segítségével lépésről lépésre, de nem is olyan sok idő múlva, a korábbinál ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb terméshozamokat érhetnek el — önmaguk és az ország javá­ra. Fehér Lajos ezután kifejtet­te: A falu átalakulásának si­keres befejezése nemcsak lehetséges, hanem szüksé­ges is. Szükséges, és érdeke ez a munkásosztálynak, minde’vk- előtt politikai meggondolásból. A szocialista mezőgazda iág megteremtése egyet jelent a szocializmus alapjainak lera­kásával, a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom megvalósításával, a szocializ­mus ügyének győzelemre jutá­sával országunkban, amelye­kért a magvar munkásosztály, s népünk legjobbjai oly sokat küzdöttek és vérüket hullatták. De szükségszerű a szo­cialista mezőgazdaság meg­teremtése a munkásosztály és egész népünk számára gazdasági okokból is. Iparunk termelése a felszaba dulás óta több mint 3,5-szörö- sére nőtt. A mezőgazdasági ter­melés növekedése összehas >n- líthatatlanul lassúbb. Ugyan­akkor — mint köztudomású — a mezőgazdaság termel vényei­vel szemben az igények meg­nőttek, sőt egyre jobban nő­nek, mindenekelőtt a követke­ző okok miatt: A forradalmi munkás-Daraszt kormány in­tézkedéseire 1957-ben a mun­kások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 14—16 százalékkal, utána a három­éves terv során további 9,5 százalékkal emelkedett. Meg­nőtt a parasztság reáliövedel- me is. Mindezek nyomán a la­kosság összfogyasztása három év alatt húsz százalékkal lett magasabb, elsősorban élelmi­szerekből. Továbbá az ipar nyersanyagszükségleteinek je­lentős részét a • mezőgazdaság adja. Megnőttek az exportfel­adatok is: exportunk kerek egy negyede mezőgazdasági eredetű. A tőkéspiacon az ipar­nak szükséges nyersanyagot nagyobb részt mezőgazdasági cikkek kiviteléből származó devizár^ szerezzük be. De szükséges a szocialista átszervezés sikeres végig- vitele a falu szempontjából is. Ez érdeke az egész parasztság­nak. Érdeke mindenekelőtt a parasztság nagy többségét - je­lentő termelőszövetkezeti pa­rasztságnak, amely feltétlenül amellett van, hogy menjünk tovább előre, és tegyük teljes­sé! az ügyet. S számol a to­vábbfejlesztéssel az egyéni pa­rasztság is. Egy részük, az öntudatosabb, olyasformán gondolkozik manapság: »Ha az egész ország szövet­kezeti ország lesz, lehetet­len, hogy éppen a mi fa­lunk maradjon ki.« Másik része — a kistulajdonhoz, a régihez görcsösebben ragasz­kodók — még azt a hitet táp­lálja és melengeti önmagában: hátha kaphat még »egyévi hala­dékot«. De megmondjuk neki is — mint testvérünknek — nyíl­tan és őszintén: ez nem se­gítene sem saját magán, sem az országon. — Nem segítene rajta, mert ő és a hozzája hasonlóan gon­dolkozó még egyénileg dolgozó parasztok nagy része — számolva az­zal, hogy a szervezés egyszer mégiscsak eléri az ő községü­ket is — ma már jóval keve­sebbet vagy egyáltalán nem ruház be gazdaságába, s egyre csökken az árutermelése, épnen a népgazdaság részére legfon­tosabb cikkekből. Ezzel kárt okoz elsősorban önmagának, mert ahogyan csökken áruter­melése, annak arányában ter­mészetesen kisebb a bevétele és alacsonyabb az életszínvona­la is. * — De kárt okoz ezzel a mun­kás-paraszt államnak is, mert az ország szántóterületének ma még csaknem egynegyedén gazdálkodó egvéni parasztgaz­daságoktól a néogazdaság ma már korántsem kao.ia meg azt az él*lmiszermennv’*'-g~*. nversaovagf»t. amelyet a társa­dalomnak, az iparnak meg kellene kapnia, és feltétlenül szüksége lenne ró. — Így például egy katasztrá- lis hold kenyérgabona vetéste­rületről adógabona, cséplőrész, szerződés és szabadfelvásárlás formájában a termelőszövetke­zetek az idén 372 kilogramm gabonát adtak az országnak, az egyénileg gazdálkodók pe- dik csak 136 kilogrammot. Ezen belül szerződéses és szabad gabonából a termelő­szövetkezetek 129 kilogram­mot, az egyéniek meg igen gyakran túlhajtott tartalékolás miatt — ennek még tizedré- szét sem, csupán 10.4 kilo­grammot országos átlagban. Képviselőtársaim tucatszámra tudnának felsorolni saját me­gyéjükből olyan egyéni közsé­geket, ahol kenyérliszt, ke­nyér- és péksütemény formájá­ban többszöröse fogy el an­nak, minit amennyi szerződéses és szabadgabonát a termelők az államnak eladtak. Nyilván ez tarthatatlan. Ügyszintén az is, hogy amikor jelenleg a tanácsi szektor ser­tésállományának kereken negy­ven százaléka az egyéni gaz­daságok és kisállattartók ke­zén van, a jövő évre eddig le­szerződött 514 000 darab hízott sertésből mindössze 31 000 jut rájuk. Ugyanakkor a termelő­szövetkezeti közös gazdaságok a háztáji gazdaságokkal együt‘, amelyekben a tanácsi szektor sertésállományának hatvan százaléka van — lekötöttek 480 000 darab sertést, az összes szerződéskötés 94 százalékát. Nem akarok megsérteni senkit, de az ilyen csökkent árutermelést folytató, vagy ma már csupán családi szükségletre termelő, nem egy esetben spekuláló egyéni parasztgazdaságot joggal lehet elmarasztalni, joggal lehet azt mondani, hogy ebből a szempontból rosszabb a pillanatnyilag legrosszabban gazdálkodó tsz-nél is, mert az utóbbi mégiscsak ad árut, mégpedig növekvő mértékben az országnak. Természetesen ez áz ál­lapot nem tartható fenn sokáig. Ez nem lenne egészséges sem az ország, sem a parasztember szempontjából. Ezért nyiltan és becsülete­sen megmondjuk az egyé­nileg dolgozó parasztok­nak, testvéreinknek és szö­vetségeseinknek: sem a népgazdaság, sem önma­guk szempontjából nincs tovább értelme és jövője a céltalan egyhelyben topo- g ásnak. Ehelyett bátran tegyék meg ők is — sok-sok máshoz hasonlóan — a következő lépést, s család­jukkal együtt csatlakozzanak az immár igen népessé vált »nagyobbik családhoz«, a több mint 800 000 tagot számláló szövetkezeti parasztság hatal­mas táborához! — Tisztelt képviselőtársaim! — Mostanában gyakran hal­lani részben az üzemekben, részben azon kívül, munkások és az ügy iránt egyébként lel­kesedő dolgozók részéről olyan aggodalmaskodó hangokat, hogy »Megint a munkásoknak kell áldozatot hozniuk«, »a ter­melőszövetkezeti szervezés a munkások zsebére megy!«. Má­sok jóhiszeműen s részben tá- jékqzatlanságból azt teszik hozzá: »Azért vannak problé­máink az ellátásban, mert gyorsabban fejlesztettük a termelőszövetkezeteket«, vagv »Az állam nem tudja gépekkel és műtrágyával ellátni a tsz- eket, ezért csökken a mezőgaz­daság terméshozama«. Másrész­ről vannak pánikba esette1’, sőt pánikkeltők is, akik vi­szont úgy tódítják meg: »A tsz-eknek mindene megrohad, csőd előtt áll a mezőgazda­ság ...« — Az igazság az, hogy a mezőgazdaságban végbement és végbemenő nagy változások valóban kihatnak az egész nép­gazdaságra. A tsz-moznalom- nak a vártnál nagyobb, örven­detes fejlődése szükségessé tette menetközben a beruházá­sok bizonyos átcsoportosítását, illetve terven felül igen nagy (Folytaíás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents