Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

Péntek, 1960. december 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Folytatta tanácskozását az országgyűlés <Folytatás a 2. oldalról.) összegű beruházást igényelt. A párt és a kormány ugyanis — helyesen — mindjárt a tsz-ek megalakulásának másnapjától fogva igen nagy gondot fordí­tott és fordít politikai, szerve­zeti és gazdasági megerősíté­sükre, új istállók ezreinek építésére, traktorok beszerzésé­re, műtrágyára, növényvédő szerekre, szakemberellátásra stb. Ez kétségtelenül nagy megterhelést jelent a nép­gazdaságnak, elsősorban a munkásosztálynak. Mégis azt kell mondanunk, hogy — saját létérdeke szem­pontjából — ne sajnálja a mostani terhek vállalását, mert ezek a legjobb befek­tetést jelentik a jövőre nézve. Ha rövidlátásból most nem eszközölnénk ezeket a befekte­téseket, néhány év múlva élel­miszerhiány, pangás, sőt krízis állna elő a mezőgazdaságban, és akkor — megkésve — úgy­is eszközölnünk kellene .ízeket a beruházásokat, sokkal rosz- szabb pozícióból, s talán a költségek is többszörösébe ke­rülnének. — A munkásosztály tehát okos előrelátásból, saját jövő­je biztosítására helyesen teszi, ha legjobbjai tanácsadással, meggyőző szóval segítik a dol­gozó parasztságot az új útra való áttérésben, továbbá a ki­terjedt patronázsmozgalom ke­retében a gyakorlatban is részt vesznek az új közös gazdaság megerősítésében, és ugyanak­kor mint osztály segíti a me­zőgazdasági termelés fellendí­tését azzal is, hogy átmeneti­leg nagyobb terheket vállal, és milliárdokat ruház be a mező- gazdaságba. — Mert e terhek valóban csak átmenetiek. Igaz, hogy a szövetkezeti mozgalom gyor­sabb fejlődése következtében a terhek előbbre jöttek, és emiatt nagyobbak is. De érdemes a terheket vál­lalni: már eddig is érde­mes volt. Igazolja ezt a magyar mezőgazdaságnak az utóbbi években elért fej­lődése. A párt és a kormány politi­kájának alapvető célja — ame­lyet »kettős feladatnak« neve­zünk —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egy időben — a népgazdasági hely­zetnek megfelelően — nőnie kell a termésnek és az áruter­melésnek is. A hároméves terv a mező- gazdaság számára 12 százalé­kos termelésnövekedést írt elő. A mezőgazdaság a falun folya­matban levő nagy társadalmi átrendezéssel egy időben, ez ezzel járó egyes átmeneti ne­hézségek ellenére teljesíti ter­vét, sőt valamivel túl is telje­síti! Ez nem arra vall, hogy »csőd előtt« áll a mezőgazda­ság, mint amire ellenfeleink áhítoznak. És áhítoztak tizen­öt évvel ezelőtt is, amikor azt jósolgatták, hogy a földreform nyomán lezüllik a termelés, éhínség tör ki az .országban. Mint tudjuk, éhínség nem tört ki, azóta létezünk valahogy, nem is a legrosszabbul élünk: nem utolsósorban éppen a mezőgazdasági termelésben az utóbbi években bekövetkezett, ha nem is túl nagy, mégis je­lentős fejlődés eredményeként. Az igazság megköveteli, hogy ehhez hozzátegyük: e fejlődést lényegében ép­pen annak alapján érhet­tük el, hogy a tsz-mo^ga- lom tért hódított, sőt ebben az évben túlsúlyra jutott a mezőgazdaságban. Az előbbieket bizonyítják fel- vásárlási tapasztalataink is. Ezután Fehér Lajos utalt ar­ra, hogy a felszabadulás előtti időkben milyen kedvezőtlen volt a lakosság élelmezési színvonala. Magyarországon fo­gyasztották Nyugat- és Közép- Európában a legkevesebb húst, tejet, tojást, ugyanakkor a legtöbb kenyeret. Ezután ismertetett néhány adatot arra nézve, hogy a há­roméves terv folyamán hogvan nőtt az egy főre eső élelmiszer- fogyasztás a legfőbb cikkekből: így húsfélékből az 1958, évi 40,5 kilogrammal szemben az idén 45,7 kilogramm lesz az egy főre eső fogyasztás, lejből 135 literrel szemben 168, tojás­ból 142 darabbal szemben 151, zsiradékból 21 helyett 27,8 kilo­gramm, kenyérgabona (őrle­ményben) 130,6 kilogramm he­lyett 136, a cukorfogyasztás 25 kilogrammról 27-re nő, a zöld­ség pedig 85 kilogrammról 107 kilogrammra. Az idei egy főre eső fogyasztás kalória-, zsira­dék- és összes fehérjetartalma elérte a legfejlettebb országo­két. — Az átmeneti nehézségeket célszerű intézkedésekkel és megfelelő munkával le lehet küzdeni. A burgonya-kérdést — amely tavaly ilyenkor ideges­kedést okozott — egy év alatt kielégítően megoldottuk. Szé­leskörű gazdasági szervező munkával, állami süldő-akció­val a kocaállomány csökkené­sét a tavasz óta megállítottuk, sőt, háromnegyed év leforgása alatt meg is növeltük oly­annyira, hogy az októberi ko­calétszám elérte az 568 000 da­rabot, amely tíz év óta a leg­magasabb állomány orszá­gunkban. Megfelelő szervező munkával — széleskörű takar­mány-akcióval is alátámasztva — rendbehozzuk és fellendít­jük a sertéshizlalást és szerző­déskötést is, úgyszintén a ba­romfitenyésztést, a tojás terme­lést. — A felvásárlás a hároméves tervben az előirányzott 23 szá­zalékkal szemben előrelátha­tóan 18—20 százalékkal lesz magasabb az 1957. év végénél. A várható lemaradás elsősor­ban az idei kedvezőtlenebb esztendő, néhány fontos cikk­nél az egész gyenge termés és a kisebb sertésállomány miatt következett be. A pár százalé­kos lemaradás sem homályosít- hatja el azonban azt a tényt, hogy a falu termelési és társa­dalmi viszonyaiban végbeme­nő mélyreható változásokkal egy időben a mezőgazdaság termelése három év alatt 12— 33 százalékkal, a felvásárlás pedig 18—20 százalékkal lett nagyobb! Amit hosszú évek óta óhajtottunk, először sike­rült elérnünk: hogy a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésével egy időben és annak alapján nőjön a termelés és ugyanakkor az árutermelés is. — Tisztelt orszásevűlés! — Idáig sem volt könnyű ez az út, és nem lesz könnyű a következő 1961-es esztendő sem. Az utána következő évek­ben azonban már törvénysze­rűen kedvezőbbek, sőt sokkal kedvezőbbek lesznek a kilátá­saink a mezőgazdaság fejlődé­sében. — A falu szocialista átszerve­zésének várható közeli befeje­zésével megvalósítjuk a VII. pártkongresszus ezzel kapcso­latos határozatát. Az egész dolgozó paraszt­ság szövetkezeti útra téré­se természetesen nem vége a győzelemnek, hanem kez­dete a mezőgazdaság szo­cialista felépítésének, amely immár a parasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jobb módú életet, a kulturális felemelkedés lehető­ségét. Megnyitja mindenek­előtt azzal, hogy a parasztság — hű szövetségese és barátja, a munkásosztály segítségével és vezetésével — elsősorban sa­ját szorgalmas munkájával a nagyüzemi szocialista földműve­lés összes előnyeinek kihaszná­lásával elkezdheti a mezőgaz­daságban levő nagy-nagy tar­talékok széleskörű feltárását: ennek alapján a terméshoza­mok eddiginél erőteljesebb fel­lendítését a második ötéves terv időszakában. — Történelmi eredménye és vívmánya a munkásosztálynak, a vele szövetséges dolgozó pa­rasztságnak s egész népünk­nek, hogy ezt a nagy munkát s általában az új ötéves tervet immár »két lábon« állva: a szo­cialista iparra és a szocialista mezőgazdaságra támaszkodva, egységes szocialista termelési és társadalmi viszonyok között kezdhetjük meg, és válthatjuk valóra! (Nagy taps.) Fehér Lajos elvtárs után Ta­tár Kiss Lajos, Oláh György és Szabics Istvánná szólaltak fel, majd Szirmai Jenő elvtárs, Somogy megye országgyűlési | képviselője kért szót. Szirmai Jenő országgyűlési képviselő felszólalása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1958 decemberében tárgyalta a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével kapcsolatos fel­adatokat. Losonczi elvtárs be­számolója megmutatta a me­zőgazdaságban azóta történt változást, és megjelölte a to­vábbi feladatokat. Fontosnak tartom, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését lénye­gében fejezzük be hazánkban. Az átszervezés eredményeként a mezőgazdaságban is uralko­dóvá válik a szocialista terme­lési viszony. Ezzel elősegítjük a termelőerők gyors fejlődését, felhasználjuk a technika, a tu­A termelést illetően: amíg egyéni parasztgazdaságok vol­tak, a termelési viszony aka­dályozta a termelőerők fejlő­dését. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével megválto­zott a termelési viszony, így lehetővé vált a termelőerők gyors fejlődése. Lehetővé vált, hogy a technika és a tudomány mai vívmányait felhasználjuk a mezőgazdasági termelésben. Két év alatt 10 ezer erőgépet kapott a mezőgazdaság, s a kü­lönféle vegyszerek ma már kezdenek meghonosodni a me­zőgazdaságban. A leglényege­sebb tehát, hogy a mezőgazda- sági termelésben a technika és tudomány tért hódít. A termelésben beállt válto­zás — ha az eredmények kez­detiek is — biztatóan mutat­kozik az árutermelésben is. Ma már jelentős a tsz közös ter­mékeiből származó áruterme­lés, áruértékesítés. Számotte­vően emelkedett a 100 hold kö­zös területről történő értékesí­tés az 1959. évihez viszonyítva. Például kenyérgabonából 15 ezer holddal vetettünk keveseb­bet, mint az előző évben, mégis 653 vagonnal adtunk többet a népgazdaságnak. Hízott marhából a tavalyihoz viszonyítva 100 holdról 3 má­zsával, hízott sertésből 5 má­A szocialista mezőgazdaság megteremtése lehetővé tette, hogy a tsz-paraszt gondolkodá­séban, a tsz-parasztok egy­máshoz való viszonyában, a falu életében nagy, társadalmi átalakulás menjen végbe. Az átalakulás lényege, hogy domány vívmányait a mezőgaz­dasági termelésben. Ezek se­gítségével növelni tudjuk a ter­mésátlagot, olcsóbban terme­lünk, ki tudjuk elégíteni a nép­gazdaság szükségletét. Emel­lett — amely legalább olyan fontos — szebbé, jobbá, embe­ribbé válik a parasztság élete, fel tudjuk számolni a falu év­százados elmaradottságát. Termelőszövetkezeti közsé­gek egy-két éve vannak. Az­óta jelentős változás történt a falu életében. Ezekből a két legfontosabbat szeretném ki­emelni : egyik a termelésben, a másik a tsz-paraszt gondolko­dásában végbemenő változás. zsával, tejből 6 és fél hektoli­terrel adtunk többet a közös­ből, mint az előző évben. Állatállományunk az át­szervezés időszakában nem csökkent. 1958-ban 105 ezer, az idén pedig 108 ezer szarvasmarhát tartunk, ko­caállományunk két év alatt 23 870-ről 29 ezerre nőtt. Tudjuk, hogy ezek a termelé­si, áruértékesítési eredmények kezdetiek. Mégis biztatóak, és mutatják, hogy nagy lehetősé­geink vannak, amelyeket mind­jobban kezdenek kihasználni szövetkezeteink. Mindezek a lehetőségek nem álmok, mert több termelőszö­vetkezet és állami gazdaság már az idén hasznosította, és kicsit jobb szervezéssel széle­sebb körben tudnánk ezeket alkalmazni. Segítséget is ké­rünk ehhez: több gépre és mű­trágyára van szükségünk. Tu­dom, hogy a népgazdaság te­herbírása véges. Mégis azt ja­vasolom a tisztelt országgyű­lésnek, hogy ha bevételi tervünket a munkások, parasztok, ér­telmiségiek jobb munkája eredményeképpen túltelje­sítjük, annak egy részét a mezőgazdaság megsegité- sére, elsősorban gépre és műtrágyára fordítsuk. megszűnőben van a kapita­lizmusból származó, a kis­paraszti gazdálkodásból, annak gazdasági alapjából fakadó farkastörvény, a szegény- és középparaszti el­lentét, a felvég-alvég, a bug- ris-kodis szó használata. Ma már űj, emberibb viszony alakul ki a tsz-parasztok kö­zött. Ez nem magától történik, hanem a helytelen nézetekkel szemben vívott harcban. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy új embertípus kezd kialakulni a tsz-tagok, tsz-vezetők között. Sok olyan paraszt van me­gyénkben, mint Berki József, Havasi József, Gyurisics Dá­niel, Kovács Máté és a töb­biek, akik azt mondják, hogy nemcsak a földjüket, de szívü­ket is bevitték a termelőszö­vetkezetbe, és így is dolgoz­nak. Tapasztalataink bizonyítják, hogy jó úton járunk az egységes termelőszövetkezeti pa­raszti osztály kialakításá­ban. Ahogy már említettem, csök­kent a volt kis- és középpa­rasztok, a régi és új tsz-tagok közötti ellentét, és nem egy he­lyen a volt kulák is beillesz­kedik a közös gazdaság rend­jébe. A termelőszövetkezeti pa­rasztok egyetértenek vele, hogy szűnjön meg az acsarkodás, a gyűlölködés, és helyette a meg­értés, a megbecsülés és az em­bertársi szeretet jusson előtér­be. A szocialista mezőgazdaság megteremtése jelentős vál­tozást hozott nemzetiségi községeinkben is. A dél­szlávok lakta falvakban a tsz-parasztok példamuta­tóan dolgoznak. A tótújfalui Határőr, a szent- borbási Béke megyeileg is a legjobb szövetkezetek közé tar­toznak. E községek délszláv la­kossága a Horthy-rendszerben kettős elnyomás alatt volt. Ma ezek az emberek jobban élnek, mint bármikor. Ezt tapasztal­juk a német nemzetiségű köz­ségekben is. Erősödik a kölcsö­nös megbecsülés és bizalom a nemzetiségi községekben egy­más és a magyar népi demok­rácia iránt. Nagyra értékeljük a falun élő értelmiségiek munkáját. Csak az elismerés hangján tudok beszélni a falusi pe­dagógusokról, orvosokról, mezőgazdasági szakembe­rekről. Többségük példamutatóan, be­csülettel veszi ki részét abból a nagy társadalom-átalakító munkából, ami ma falun vég­bemegy. A gazdasági alap megválto­zása lehetővé tette a falun is a művelődés, a kultúra fellen­dülését. Megyénk falvaiban az Biztatóak a termelés fejlődésének kezdeti sikerei Új, emberibb kapcsolatok alakulnak ki a falun általános iskola VII—VIII. osz­tályában 2851 felnőtt tanul. A kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályokba 300, az ezüstkalászos gazdatanfolya­mokra több mint 2 ezer fő je­lentkezett. A tsz-ek klubokat nyitanak. Több tsz-tag színhá­zi bérletet vált, televíziót vá­sárol. Nagyon nagy a tudásszomj, az igény a kultúra iránt. Ja­vaslom: a földművelésügyi és a művelődésügyi miniszter elvtársak vizsgálják meg, hogyan tudnának nagyobb segítséget nyújtani a szak­mai színvonal emeléséhez és a kulturális igények ki­elégítéséhez. Lényegében megoldottuk a falun élő öregek problémáját. Az állam segítsége, a tsz, az összefogás lehetővé tette, hogy olyan ember, aki egész életét munkával töltötte, ne a falu koldusa vagy megtűrt személy legyen. Erősödött a munkás—paraszt szövetség A szocialista mezőgazdaság' megteremtése hozzájárult ah­hoz, hogy a munkás-paraszt szövetség új tartalmat nyerjen. A megye üzemein kívül a bu­dapesti IX. kerület üzemei is patronálnak szövetkezeteket. S az üzemi munkásokat úgy fo­gadják, mint jó testvért, mert soha nem jönnek üres kézzel. A felvilágosító szót sokszor kezük munkája, anyagi segít­ség kíséri. A tsz-parasztság sa­ját maga tapasztalja, hogy a munkásosztály erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti. És nem én, hanem a tsz-parasztok mondják, hogy ilyen igaz, önzetlen barátjuk, szövetségesük so­ha nem volt, mint a mun­kásosztály, és ez így is van. Ennek alap­ján bátran merem mondani, hogy a tsz-parasztok közül mind több érzi a felelősséget a város, a munkásosztály élelmi­szerrel és az ipar mezőgazda- sági nyersanyaggal való ellá­tásáért. A munkás-paraszt szövetség erősödése egyben azt is jelen­ti, hogy tovább növekedtek a szocializmus erői és szélese­dett a hatalom bázisa. Ma már elmondhatjuk, hogy a hatalom gyakorlásába falun újabb tíz­ezrek kapcsolódtak be. Ezek a tények is bizonyítják, hogy a falu- élete más lett. E nagy forradalmi átalakulásról, amely ma a falun folyik, jól­eső érzésekkel emlékezhetek meg. Aki ezen a területen dol­gozik, azt magával ragadja az átalakulás nagy, lüktető ereje, a tsz-parasztság többségének tudásszomja, munkakészsége, munkaszeretete. Szóval nehéz ezt elmondani. írónak kellene lenni, aki megírja az egységes paraszti osztály kialakulását, amely méltó társa lesz nagy szövetségesének, a munkásosz­tálynak. Érdemes ezt megírnSj és szívesen fogjuk olvasni. Azt jelenti, amit elmondtam a falu átalakulásával kapcso­latban, hogy nincsenek proű- lémák? Nem! Nem azt jelenti. Még sok nehézséggel kell meg- küzdenünk, sok még a meg­oldásra váró gondunk. A ter­melésben még nem használjuk ki megfelelően a nagyüzem nyújtotta lehetőségeket. A munkafegyelem területén is vannak problémák. Akadnak, akik nem veszik ki részüket becsületesen a munkából. És pár helyen a tsz-parasztok gyorsabban vívták ki a nyolc­órás munkaidőt, mint a mun­kások. De vak az, aki nem látja* hogy évről évre, hónapról hó­napra jobban megy a mun­ka. És ez a jellemző. Igen, jellem­ző, hogy ebben az évben pl. olyan tsz-ek, mint az istvándi Űj Élet, az iharosi Űj Erő, amelyek a legrosszabb szövet­kezetek közé tartoztak, ma már jó szövetkezetek. Mindjobb eredményeket érünk el a termelésben és az emberek gondolkodásának át­alakításában. Bízvást mondhatjuk, hogy a munkásosztály és az értelmi­ség legjobbjainak további tá­mogatásával a termelőszövet­kezetekbe tömörült parasztok még nagyobb eredményeket fognak elérni. Mindez szocia­lista hazánk további erősödé­sét, a nép jólét növelését segíti elő. Losonczi elvtárs előterjeszté­sét a magam és a Somogy me­I gyei képviselőcsoport nevében elfogadom, és a tisztelt or­szággyűlésnek elfogadásra ja­vaslom. Az országgyűlés ma délelőtt 110 órakor folytatja ülését. De Gaulle pénteken reggel indul ötnapos algériai kőrútjára Általános tiltakozó sztrájkra hívnak az ultrák Algériában Párizs (MTI). De Gaulle tá­bornok pénteken reggel indul repülőgépen Algériába. Több mint ötnapos körútja után szerdára tervezik visszaérkezé­sét Párizsba. A köztársasági elnököt há­rom minisztere kiséri el útjá­ra: Joxe, az algériai ügyekkel megbízott francia állammi­niszter, Messmer, a fegyveres erők minisztere és Terrenoire tájékoztatásügyi miniszter. Algírban lázas hangulat uralkodik — jelentik a csütör­tök esti párizsi lapok. Említést tesznek röpiratokról, amelyek péntekre, De Gaulle Algériába érkezésének napjára általános sztrájkot hirdetnek meg. A Monde beszámol arról, hogy Párizsból jött utasításra mintegy 100 házkutatást haj­tottak végre Algírban és szá­mos előállítás is történt. A France Soir az amerikai Asso­ciated Press jelentését közli: az Algír közelében levő Dóéra táborába vitték a köztársasági elnök algériai körútja alkalmá­ból preventív internálással sújtott személyeket. Az algériai sajtó cenzúráját megszigorították. Az algériai lapoknak nem engedték meg, hogy közöljék Sálán tábornok San Sebastian ban tett nyilat­kozatát, amelyben kijelentette: ha az algériai franciák hadba szállnak azért, hogy franciák maradjanak, ő is az oldalukra állna és Algírba sietne. Heves támadások közepette lépett hivatalba Ikeda japán miniszterelnök és kormánya Tokió (UPI). Csütörtökön heves támadások közepette hi­vatalba lépett Hajato Ikeda japán miniszterelnök és űj kor­mánya. Egy időben azzal, hogy Hi- rohito császár jóváhagyta az új kormányt, máris súlyos bí­rálatok hangzottak el ellene a sajtó, az ellenzék, sőt a kor­mányzó liberális-demokrata párt egyes csoportjai részéről. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents