Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-08 / 289. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Az országgyűlés szerdai ülése (Folytatás az 1. oldalról.) előkészített és szervezett ha­tárincidensek. Nem véletlen, hogy ezek a határincidensek és az azokat követő hecckampá- nyok már évek óta szinte pon­tosan egybeesnek a nemzetközi reakció ellenünk irányuló ak­ciójával, Éppen a napokban voltunk tanúi egy meg nem történt határincidens nyomán szinte karmesteri beintésre el­kezdődött újabb hecckampány­nak. A tények teljes figyel­men kívül hagyása, továbbá az a minősíthetetlen hang, ame­lyet egyes osztrák »újságírók-« á kampány során használtaik, elárulja ezen urak egyre job­ban elhatalmasodó idegessé­gét. Semmilyen erőlködéssel nem sikerül ugyanis feltartóz­tatni az osztrák és a magyar nép egyre nagyobb arányokban kibontakozó közeledését. Hiába tesznek meg min­dent, hogy ezzel a speciá­lis osztrák hozzájárulással, a határ kérdésében szerve­zett hecckampányokkal se­gítsék az úgynevezett ma­gyar kérdés napirenden tartását, a hidegháború felszitását. Kísérleteik ku­darcot vallottak és valla­nak a jövőben is. A h atárinc iderisek megelőzése céljából régóta javasoljuk ve­gyesbizottság alakítását és ha­táregyezmény kötését. Vannak jelek, hogy e téren eredmé­nyek várhatók. A biztató jeleik ellenére nem tapasztaltunk kellő viszonossá­got a kölcsönös utasforgalom és a vízum kibocsátása terén. Hozzánk minden korláto­zás nélkül jöhetett például a legutóbbi válogatott lab­darúgó-mérkőzésre is több ezer osztrák turista, más alkalmakkor munkáskül­döttségek, újságírók, stb. Ezzel szemben legutóbb dául lehetetlenné tették pél­het­venegy GANZ-MÁVAG-beli munkás kiutazását, és diszkri­minációt alkalmaztak egyes magyar közéleti személyiségek — nőmozgalmi és szaíkszerve- zeti küldöttek — kiutazása so­rán is. Kiküldötteinktől tevé­kenységüket korlátozó nyilat­kozat aláírását követelték, ugyanakkor nem követelnek semmiféle nyilatkozatot azoktól a ha­zaáruló magyaroktól, akik­nek megengedik, sőt aki­ket segítenek abban, hogy a Magyar Népköztársaság ellen uszítsanak. E negatív jelenségek ellenére mi a magunk részéről továbbra is azon leszünk, hogy a két ország közötti kapcsolatokat fejlesszük és javítsuk. Jó baráti kapcsolatok a független ázsiai és afrikai országokkal Az ázsiai és afrikai országok­kal meglévő kapcsolatainkról beszélt ezután dr. Sík Endre. A forradalmi munkás-paraszt kormány fontos feladatának tekintette nemcsak diplomá­ciai kapcsolatok létesítését, de jó baráti viszony, élénk politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítését a hábo­rú után létiejött és folyamato­san létrejövő új fiatal, függet­len ázsiai és afrikai országok­kal. * Ismertette a gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépíté­sére tett lépéseket ezekkel az országokkal. £)r. Sik Endre ezután az ENSZ-beli tevékenységünkről számolt be, s mindenekelőtt az úgynevezett magyar kérdésről beszélt megállapítva, hogy az már az Egyesült Államokon kívül senkit sem érdekel az ENSZ-ben. A „magyar kérdés“ [zonyos mértékben bumeráng 1 az Egyesült Államok számára Már 1956-ban leszögeztük ál láspontunkat, amely úgy szólt, hogy magyar kérdés mint nemzetközi kérdés nem léte­zik; ami Magyarországon tör­ténik, az a magyar .nép ügye; a magyar nép és annak kor­mánya semmiféle beavatko­zást nem enged meg a Magyar Népköztársaság belügyeibe senkinek, tehát az ENSZ-nek sem, és tiltakozik minden ilyen beavatkozási kísérlet ellen. Mindennek ellenére — amíg az amerikai kormány fel nem ádja jelenlegi hidegháborús politikáját — nem számítha­tunk arra, hogy a magyar kér­dés hamarosan lekerül az ENSZ napirendjéről. Számunk­ra azonban ez a kérdés nem bír jelentőséggel. Ha tárgyalni fogják, meg­mondjuk a magunkét: még egyszer fejükre olvas­suk az amerikai imperia­listáknak ellenünk elköve­tett súlyos bűneit, s tilta­kozunk az amerikai impe­rialisták Magyarország belügyeibe való durva be­avatkozása ellen. Az ENSZ közgyűlésein a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország delegációival szo­ros együttműködésben kivesz- szük részünket minden fonto­sabb nemzetközi kérdés meg­vitatásából, részt veszünk a közgyűlés valamennyi bizott­ságában. Támogattuk és tá­mogatjuk a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak a leszerelésre, a tömegpusztító fegyverek eltiltására, az atom- kísérletek megszüntetésére, úgyszintén a békés egymás mellett élésre vonatkozó min­den javaslatát. Következetesen kiálltunk Kína ENSZ-tagsága mellett, és követeltük minden­kor a Mongol Népköztársaság­nak az ENSZ-be való felvéte­lét. , A jelenlegi közgyűlésen Kádár elvtárs részvétele és felszó!alása, beszédének határozott. magabiztos haneia. vPáros és logikus érvelése valamennyi kül­döttségre egyaránt óriási hatást gyakorolt, jelenté­kenyen növelte delegá­ciónk tekintélyét, s egyben azok számára, akiket még érdekel a magyar kérdés, szemlélhető bizonyítékát szol­gáltatta annak, amit küldött­ségünk mindenkor hangsúlyo­zott: a Magyar Népköztársaság ügyei már régen teljeséggel rendben vannak, a magyar nép sikeresen megbirkózott és megbirkózik a maga problé­máival, hívatlan prókátorra nem szorul, és ilyeneket nem hajlandó befogadni. Meghallgatjuk minden külföldön élő becsületes magyar hazatérési kérelmét A külügyminiszter ezután részletesen szólt a magyar de­legáció munkájáról a mostani közgyűlésen, majd a külföldön élő magyarokkal kapcsolatos politikánkról beszélt. — A forradalmi munkás-pa­raszt kormány nem zárja le az ajtót a hazájukba visszatérni kívánó becsületes magyarok előtt. Az elmúlt években köz­kegyelmet is hirdetett azok számára, akiket főbenjáró bűn nem terhel. Sokan jelentkez­tek is, és nagy része azoknak, akik jelentkeztek, haza is tért. Több mint negyvenezer azoknak a száma, akik hazájukba visszatértek. A reakciós nyugati sajtó rém­történeteket terjeszt róluk: börtönbe* vetettük őket, soku­kat kivégeztük és így tovább. Mindenki tudja, hogy ezek dajkamesék. Azok, akikről szó van, jól derülnek, amikor ilyesmit hallanak, ök tudják legjobban, hogy hazájuk meg­bocsátással és szeretettel fo­gadta őket vissza. Üjra mun­kát és kenyeret adott nekik. De sokan vannak még, akik — ha eddig ilyen vagy olyan ok­ból nem tudtak is hazatérni — nem adják fel a reményt, hogy az ő számukra is eljön a haza­térés napja. A hazatérők sza­mara hirdetett amnesztia ugyan már lejárt, de illetékes hatósági szerveink minden kül­földön élő becsületes magyar hazatérési kérelmét, akár régi emigráns, akár nemrég kül­földre szakadt megtévesztett ember — jóakaratú egyéni el­bírálásban részesítik, s ha az illetőt főbenjáró bűn nem ter­heli, vagy más különös ok nem szól hazatérése ellen, kérelmét meg is hallgatják. Külpolitikánk további feladatai Befejezésül külpolitikánk to­vábbi feladatait foglalta össze a külügyminiszter. Ezek a kö­vetkezők: Még jobban fejleszteni és mélyíteni, még intenzivebbé tenni baráti kapcsolatainkat és együttműködésünket politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt a Szovjetunióval és a Kállai Gyulai testvéri népi demokratikus or­szágokkal; folytatni hagyományos bé- kepoliti kárukat, a baráti szo­cialista országokkal vállvetve harcolni a béke megőrzéséért, az általános és teljes leszerelé­sért; a békés egymás mellett élés politikáját követve törekedni kapcsolataink normalizálásá­ra és javítására a kapitalista országokkal, baráti kapcsola­tok létesítésére és fejlesztésére az ázsiai—afrikai és élenjáró latin-amerikai országokkal; leleplezni az imperialisták agresszív háborús politikáját, visszaverni támadásaikat és provokációikat, elhárítani min­den rendű beavatkozási kísér­leteiket országunk belügyeibe; kifejteni, megmagyarázni és megvédelmezni népköztársasá­gunk külpolitikai céljait és ál­lásfoglalásait, és szorgalmazni azok megvalósítását az ENSZ- ben és más nemzetközi szerve­zetekben. A béke megvédésének legfontosabb feltétele a tömegek mozgósítása Ezután Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese emelke­dett szólásra. — A kormány külpolitikai tevékenységének vezérelve a béke megvédése, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élé­se. Ez a külpolitika társadal­munk szocialista jellegéből ered. A mi országunkban nin­csenek fegyvergyártó kapita­listák, nálunk minden társa­dalmi osztály és réteg érdeke a békét követeli. A magyar nép a béke híve és harcosa; a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány kül­politikája a nép érdekeit és vágyait valósítja meg. Ez a külpolitika teljes össz­hangban van az egész szocialis­ta tábornak a nemzetközi kér­dések megoldására, a béke fenntartására, a háború elke­rülésére irányuló erőfeszíté­seivel. • A szocialista tábor, s ezen túlmenően az egész nem­zetközi kommunista mozgalom egységét mutatta meg a kom­munista és munkáspártok — a napokban befejeződött — moszkvai értekezlete. Az értekezlet által kiadott nyilatkozat és a békefel­hívás, amelyet 81 nép hi­vatott vezetői írtak alá, nap­jaink történetének legfon­tosabb harcra hivó do­kumentumai. A moszkvai értekezlet tovább erősítette a nemzetközi ^ kommunista mozgalom és a szocialista tábor egységét és erejét öröm és büszkeség szá­múnkra, hogy a moszkvai ér­tekezleten a dolgozó magyar nép képviseletében Kádár elv­társ vezetésével a mi párt- és kormányküldöttségünk is riszt vehetett, kifejezhettük teljes egyetértésünket a testvérpár­tokkal a nemzetközi kérdések megítélésében, s ezt a nyilat­kozat aláírásával is megpecsé­teltük. Ügy gondolom, hogy küldetésünk és végzett mun­kánk eredményeivel az or­szággyűlés teljes mértékben egyetért. Tisztelt országgyűlés! Bár még csak néhány nap telt el azóta, máris megállapítható, hogy a haladó emberiség öröm­mel üdvözli a kommunista és munkáspártok értekezletéről kiadott nyilatkozat megjelené­sét. Ez a nyilatkozat nemcsak a kommunisták ügye. Az egész emberiség számára van mon­danivalója, mert korunk fő kérdéseiről: a békéről, a bé­kés egymás mellett élésről, a szocializmusról, a nemzeti füg­getlenségről, a jobb emberi élet megteremtéséhez vezető útról fejti ki a kommunisták, a társadalmi haladás élharco­sainak véleményét A nyugati körök, amelyek arról ábrándoztak és fe­csegjek, hogy a kommu­nista és munkáspártok kö­zött megbomlott az egység, most keserű csalódással kénytelenek tudomásul venni a moszkvai értekez­let dokumentumait, amelvek a nemzetközi kommu­nista mozgalom töretlen egy­ségéről és harci elszántságáról tanúskodnak. A nemrég véget ért moszkvai értekezlet to­vább erősítette a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista tábor országainak egységét és erejét a békéért, a demokráciáért és a szocializ­musért vívott harcban. A békéért folytatott harc ve­zető osztaga — a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom — most újból kiáltvány­nyal fordult a világ népeihez: folytassák áldozatos küzdelmü­ket a háború ellen, fokozzák erőfeszítéseiket a béke védel­mében, kössék le a háborúra spekuláló bűnös imperialisták kezét — s harcuk sikeres lesz. Ez a »Kiáltvány a világ né­peihez« a napokban kerül^pyil-/ vánosságra. Bizonyosak va­gyunk benne, hogy a magyar országgyűlés — a békeszerető magyar nép választott képvi­selőinek testületé — megérti és magáévá teszi a kiáltvány gondolatait, s továbbra is azon munkálkodik, hogy erejéhez s a magyar nép erejéhez mérten hozzájáruljon a világ békéjé­nek biztosításához. Tisztelt országgyűlés! Nap­jaink világtörténetének leg­fontosabb vonása, hogy a szocializmus világrendszere ' tovább erősödött, és korunk fejlődésének döntő tényezője lett. A szocializmus vonzóereje a szocialista tábor országainak sikered nyomán világszerte megnőtt. A földkerekség legtá­volabbi zugaiban is a társada­lom leghaladóbb emberei ma már úgy tekintenek a szocia­lizmus társadalmi rendszerére, mint amely a legkedvezőbb feltételeket teremti meg az ember társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedéséhez és képességei sokoldalú kibonta­koztatásához. A szocialista tábor fejlő­dését elsősorban a kommu­nizmust építő Szovjetunió gyors előrehaladása jel- lemai — mondotta Kállai Gyula, és részletes adatokkal ismertette a Szovjetunió eredményeit. A szocializmusnak — 1917-től, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom esztendejétől számít­va — alig ötven évre van szük­sége ahhoz, hogy túlszárnyalja a több évszázada fennálló ka­pitalista társadalmi rendszert az emberi tevékenység legfon­tosabb területén, az anyagi ja­vak termelésében. Ami pedig az emberi tevékenység olyan területeit illeti, mint a tudo­mány, a kultúra és a technika döntő ágai, ezen a területen a szocializmus már felül­kerekedett és behozhatat­lan előnyre tett szert. A napokban fellőtt harmadik szovjet űrhajó — amely azóta a rá rótt feladatokat sikerrel elvégezte — szintén azt bizo­nyítja, hogy a szovjet tudo­mány továbbra is óriási lépé­sekkel, bátran halad előre, s egészem közel került az ember biztonságos űrrepülésének meg. valósításához. Az Egyesült Államok tájé­koztató ügynöksége nemrégi­ben széleskörű nemzetközi vizsgálódást végzett arról, va­jon hogyan vélekednek a né­pek az USA »elsőbbségó-ől« ? Íme, a hosszú ideig hétpecsé­tes titokban tartott jelentés száraz szavai: »A nyugat-eu­rópai közvélemény általában úgy véli, hogy a katonai erő szempontjából a Szovjetunió fölényben van az Egyesült Ál­lamokkal szemben... A világ közvéleménye meg van győ­ződve arról, hogy az elmúlt évtizedben a Szovjetunió ha­talmas gazdasági előrehaladást tett, a közvélemény szerint a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti rés gyors ütem­ben szűkül... A Szovjetunió belátható időn belül túl­szárnyalja majd az Egyesült Államokat általános gazdasági erő tekintetében.« Kállai Gyula a továbbiakban kifejtette: Míg a szocialista vi­lágrendszer napról napra erő­södik, a kapitalizmus társadal­mi rendszere az általános vál­ság újabb szakaszába lépett. Rámutatott: ebben a helyzet­ben minden lehetőség megvan ahhoz, hogy új módon, a dol­gozó emberiség javára oldjuk meg napjaink égető kérdéseit. A háborúk többé nem elkerülhetetlenek Korunk legfontosabb kérdé­se a béke biztosítása. A hábo­rú veszélyét az imperializmus hordozza magában. Az impe­rializmus nem változtatta meg természetét, ezért ameddig fennmarad, számolni kell a háború veszélyével is, mert a háborút az imperializmus szü­li. Az emberiség nagy szeren­cséje, hogy a modern hadi- technikában a rakéták te­rén és a világűr megisme­résében a szocialista Szov­jetunió messze az ameri­kaiak előtt jár. fia a rakétatechnika terén az elsőbbség az amerikaiaké len­ne, ez beláthatatlan bajt okoz­hatna az emberiségnek, mert a rakétákat az jmperialisiák rögtön világuralmi igényeik fő adujává léptetnék elő. Erre utal az atombomba története is. Amikor az Egyesült Álla­mok imperialistái azt hitték, hogy hosszú időre biztosították a maguk számára az atombom­ba monopóliumát, azonnal fel­léptek világuralmi igényeik­kel, és megindították a »hideg­háborút«. így járnak el azok, akik a népek leigázására tör­nek. Amikor- az atombomba »tit­kát« a Szovjetunió is felismer­te, s amikor a rakétatechniká­ban messze megelőzte az Ame­rikai Egyesült Államokat, s a katonai erőviszonyok kétségte­lenül a Szovjetunió javára vál­toztak meg, a Szovjetunió ezt a helyzetet arra használta fel, hogy megtegye javaslatát az atomfegyver eltiltására, majd javasolta az általános és tel­jes leszerelést. így járnak el azok, akik az emberiség érde­keit és a béke védelmét tart­ják szem előtt. Most az imperialista vezér­karok lázas sietséggel dolgoz­nak az úgynevezett lokális vagy kis háborúk tervein, Ids kaliberű atomfegyvereket gyártanak, amelyeket a »helyi háborúk« frontvonalain sze­retnének alkalmazni. Ámde most olyan erőviszonyok alakul­tak ki, hogy ezek az im­perialista próbálkozások mind a »totális«, mind a »lokális« háborúk kirob­bantására — határozott visszavágásban részesülné­nek. A nemzetközi erőviszonyók megváltozásának, a szocialista világrendszer megerősödésé­nek és az imperializmus foko­zódó hanyatlásának legfonto­sabb következménye, hogy a békeszerető erők hatalma és ereje olyan nagy, hogy meg­akadályozhatja a háborút. A történelmi tapasztalatok is bizonyítják: a háborúk töb­bé nem elkerülhetetlenek. Ezt a nagy jelentőségű tételt elő­ször a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszu­sán Hruscsov el'vtárS mondta ki. s az 1957-es moszkvai nyi­latkozat az egész nemzetközi kommunista mozgalom egyik alapvető tételévé tette. E le­hetőség valóra váltásáért, a béke megvédéséért továbbra is szívósan harcolni kell. A béke megvédésének leg­fontosabb feltétele a tömegek mozgósítása és a nemzetközi békemozgalom nagy antiimpe- rialista akcióinak kibontakoz­tatása. Soha nem volt olyan szé­leskörű és szervezett a bé­kemozgalom, mint nap­jainkban. Ez a mozgalom — a múlthoz képest — igen kedvező lehe­tőségek közepette tehet eleget magasztos feladatának, mert bizton támaszkodhat a szo­cializmus erejére. 4 szocializmus a békés versengésben gy őzeimet arat a kapitalizmus felett A békéért folytatott harcban a szocialista tábor országaival együttműködnek a semleges államok is: Európában, Ázsiá­ban, Afrikában és Latin-Ame- rikában kialakult a pozitív semlegességet tanúsító államok békeövezete. A béke erői gyarapodnak a tőkés országokban is. Erről tanúskodnak azok a hatal­mas tömegmegmozdulások, amelyek az év folyamán Olaszországban, Törökor­szágban, Japánban, Dél- Koreában és a kapitalista világrendszer más orszá­gaiban bontakoztak ki az élesedő fasiszta diktatúra és a háborúpárti, amerikabarát kormányok ellen. A béke megvédéséért a mun­kásosztály, a kommunisták ve­zetésével széleskörű antiimpe- rialista front alakítható ki. A békéért folytatott harcban egy­re többen ismerik fel, hogy a béke legfőbb biztosítéka a szo­cializmus, s egyre többen éb­rednek tudatára annak is, hogy a béke legáldozatosabb hívei a kommunisták. Tisztelt országgyűlés! Nap­jainkban az emberiség két út előtt áll: a pusztító háború vagy a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élé­se. A szocializmus már születé­se pillanatában Lenin eszmé­jét, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének elvét tet­te meg külpolitikájának vezér­fonalává, s ehhez tartotta ma­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents