Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-06 / 287. szám

Kedd, 1960. december ff. 3 SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI SzEMLE 1ga* mese egy egzotikus országból Hol volt, hol nem volt, az Indiai-óceánon is túl, a laoszi őserdők kellős közepén élt egy­szer egy herceg. Ennek a hercegnek volt há­rom fia. Hogy, hogy nem, ez a herceg nagyon szerette a két idősebb fiát, de a legkisebbre rá sem tudott nézni. Így hát a két idősebb testvér mindent megkapott tőle, ami szemnek szájnak ingere. Apjuk az egyiket a párizsi, a másikat meg az oxfordi egyetemre küldte ta­nulni. A legkisebb fiú nem sokáig tűrte a megaláztatást, elszökött apja udvarából. Mi­vel a technikai dolgok iránt érdeklődött, ő is beiratkozott a párizsi egyetemre, inkább vál­lalta, hogy éjszakánként havat seper, és tá­nyért mosogat, öt esztendő múlva büszkén mutogathatta egyetemista társainak színkitű­nő mérnöki diplomáját. Ez a mese igaz, szóról szóra megfelel a va­lóságnak. A három hercegfi közül kettő ma is fontos szerepet játszik hazája, Laosz éle­tében. Az idősebbik testvér neve: Souvanna Phouma, s ő ma az ország miniszterelnöke. A legifjabb testvér pedig: Szufanovong, a Patet Lao-i egységek vezére, az ország leghaladóbb mozgalmának élén harcol hazája függetlensé­géért. Ha vannak is köztük jelentős politikai nézetkülönbségek, a két testvér ma megérti egymást. A millió elefánt országa Mit hallottunk eddig, mit tudunk erről a kis hátsó-indiai országról? Valljuk be, bizony édeskeveset. Az iskolában talán megtanultuk, hogy maguk a laosziak «-a millió elefánt or­szágának« nevezik hazájukat. Benne volt a tankönyvekben és a földiája lexikonokban, hogy Laosznak sok gyönyörű pagodája, rejté­lyes dzsungelja, olcsó teája és jó rizse van. Azt viszont már nem a tankönyvekben, ha­nem útleírásokban olvashattuk, hogy a laoszi nép barátságos, leányaik és asszonyaik szépek, nagyon vonzóak, és — ahogyan ezt egy XVI. századbeli holland utazó elmondja — »nagyon szeretik a szerelmet«. Furcsa, de így van, hogy azt maguk a laosziak sem tudják, hány lakosa is lehet az országnak, mert Laoszban még sohasem volt népszámlálás. Az ország ál­lampolgárainak számát mintegy hárommillió­ra becsülik. Amikor a fehér kamásni felváltja a francia csizmát E sokat szenvedett kis ország története ma nem annyira titokzatos és rejtelmes, mint in­kább szomorú és nagyon tanulságos. Laosz először a francia gyarmatosítók csiz­mája alatt nyögött Indokína többi országával, a szomszédos Vietnammal és Kambodzsával együtt. A második világháború idején a japán imperialisták uralma alá került. Közvetlenül a háború végén a laoszi nép ünnepélyesen ki­nyilvánította függetlenségét, de a boldogság napjai meg voltak számlálva, mert csakha­mar visszatértek a »párák«. A francia ejtő­ernyősök is irtóháborút kezdtek a harcoló laoszi erők, de a fegyvertelen civil lakosság ellen is. A franciáknak csupán a kommunis­ták vezette Patet Lao egységei álltak ellen si­kerrel, az ország legészakibb két tartományá­ban. A kitartó harc a franciákat engedelmes­ségre kényszerítette: 1949 júliusában Laosznak látszatfüggetlenséget adtak, persze a Francia- Unió keretei között. Így érkeztünk el az 1954-es genfi tárgyalá­sokhoz, amelyek véget vetettek az indokínai »szennyes háborúnak«. A genfi megállapodás úgy szól, hogy Laosz maradjon szigorúan sem­leges ország. De az amerikai tábori csendőrök fehér kamásnija csakhamar felváltotta a fran­cia csizmát. Jöttek az amerikaiak, és rögtön »segélyeket« folyósítottak, természetesen fő­leg katonai célokra. 1960 augusztusáig össze­sen 312 millió dollárt öltek bele Laoszba. Ez annyit jelent, hogy a laosziakra fejenként — a csecsemőket, a nőket és az aggastyánokat is tekintetbe véve — 156 dollár jutott hat esz­tendő alatt. Ez az összeg egy főre számítva nagyobb, mint a világ bármely más országá­nak juttatott amerikai »segély«. S mit kapott ebből a laoszi nép? Mindenek­előtt: hadsereget. Most a teljes laoszi hadse­reg mintegy harmincezer főt számlál, s mo­dern amerikai fegyverekkel és jól kiképzett tisztikarral rendelkezik. Az amerikaiak I.aoszt úgy tekintették és a mai napig is úgy tekintik, mint »Délkelet-Ázsia szívére verő­dött éles földrajzi éket«. Azt hitték, hogy Laosz biztos katonai támaszpont lesz számuk­ra Kína és a Vietnami Demokratikus Köztár­saság határán. Az amerikai egyenruha alatt laoszi szív dobog Az amerikaiak azonban gazda nélkül készí­tették el a számadást. Hiába váltatták le a miniszterelnöki székből a semleges irányzat képviselőjét: Souvanna Phoumát. Hiába fo­gatta el az amerikai bábkormány miniszterel­nöke Szufanovongot, a mérnök-herceget, mert őt Patet Lao-i baj társai megszöktették bör­tönéből. S elérkezett 1960. augusztus 9-e. E hajna­lon egy bátor, huszonhat észtén dós százados: Kong Le egyetlen ejtőernyős zászlóalj segítsé­gével elűzte a lakájkormányt, és ismét Sou­vanna Phoumát tette meg miniszterelnöknek. Kiderült, hogy Kong Le ejtőernyőseinek ame­rikai egyenruhája alatt laoszi szív dobog. Persze, akadtak olyan laoszi katonatisztek is, akik az amerikai egyenruhával szívet is cseréltek. Így történt, hogy ez a kis ország ma négy részre szakadt. 1. Laosz déli része, elsősorban Savannakhet tartomány a törvényes Souvanna-kormány el­len fellázadt, amerikai zsoldos Phourrú No- savan tábornok igáját nyögi. 2. Közép- és Nyugat-Laosz, amelynek leg­nagyobb helysége Vientiane, az ország fővá­rosa, a Souvanna Phouma-kormány uralma alatt van. 3. Ettől északra Luang Prabang tartományt néhány lázadó magasrangú tiszt Nosavan ke­zére játszotta. 4. A két legészakibb tartomány a Vietnami Demokratikus Köztársaság határai mentén a Szufanovong vezette Patet Lao-i egységek el­lenőrzése alatt van. Még nincs vége a laoszi mesének E szorongatott helyzetben Souvanna Phou­ma miniszterelnök megtalálta a helyes utat: tárgyalni kezdett a Paitet Lao-i erőkkel, s e tár­gyalásokon éppen az elmúlt napokban szá­mos megegyezés született. A többi között el­határozták, hogy a laoszi kormány ismét fel­veszi a diplomáciai kapcsolatokat nemcsak a Szovjetunióval, hanem a népi Kínával és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal is. A kormány csapatok e hét elején kezdték meg harcukat Luang Prabang tartomány fel­szabadítására. Ez a harc azonban még ko­rántsem ért véget. Igaz, hogy a kormányhű csapatok egyik éke már száz kilométerre meg­közelítette Luang Prabang városát, de az is tény, hogy az áruló Nosavan a november 5-én végződő héten ötszáz láda lőszert és fegyvert — összesen tizenhatmillió dollár értékben — kapott Bangkokon, Thaiföld fővárosán át az amerikaiaktól. Nyilván ez tette lehetővé, hogy csütörtöki jelentés szerint a zendülők csapatai tankokkal és repülőgépekkel támogatott tá­madást indíthattak Vientiane ellen. A zen- dülő csapatok támadását azonban visszaver­ték. A Laoszról szóló igaz mese tehát még nem fejeződött be. A laosziak még messze vannak attól, hogy elmondhassuk: »... és boldogan éltek, míg meg nem haltak«. Egyelőre sokkal inkább a harc az osztályrészük. De ez a bá­tor nép vállalja ezt is, hogy kivívhassa füg­getlenségét. Legyen rend a kapun belül is Naponta 788 lakószoba épül a lengyel dolgozók számára A Lengyel Népköztársaság kormánya nagy erőfeszítése­ket tesz a lakásprobléma meg­oldására. Az ország városaiban és falvaiban egyaránt intenzív lakásépítés folyik. Érdekes összehasonlítani az ország 1956. évi és jelenlegi lakásépí­tési eredményeit. Ebben az év­ben az előirányzat szerint csaknem 287 000 lakószobát kell átadni rendeltetésének, ami azt jelenti, hogy jelenleg naponta 788 új lakószobát kap­nak a lengyel dolgozók az öt- éwel ezelőtti 456 lakószobával szemben. A legutóbbi városi pártbizott­sági ülésen Kasza István elv­társ, az Áramszolgáltató Vál­lalat személyzetise egy furcsa szokást tett szóvá A vállalat­nál látszatra minden a leg­jobban megy, a terveket telje­sítik, azonban ha valaki egy kicsit alaposabban szemügyre veszi a belső életet, bizony a felszín alatt olyasmit is ész­revesz, ami bántó a szemnek, ami a tőkésüzemben szinte el­képzelhetetlen lett volna. Igen, mert sokan visszaélnek a jo­gokkal; a szocialista üzemben, saját üzemükben megengedhe­tőnek tartják, hogy munkaidő­ben kijárjanak az üzem előtti gombába étkezni vagy vásá­rolni. A munkaidő kezdeténél előbb egy perccel sem foglal­ják el helyüket, de a műszak végét jelző csengetéskor már mindenki magát »puccba vág­va« siet a kapu felé Sokan azt gondolják maguk­ban, mit számít az a néhány perc, amit elvesztenek a mun­kaidőből, attól még nem megy tönkre a vállalat. Igaz, nem megy tönkre, de a sok perc órákká, napokká dagad, és az már bizony számít. Sokat szá­mít! Nemcsak anyagiakban mutatkozik meg ennek káros hatása, de tetemes az a kár is, ami anyagiakban ki nem mu­tatható: a fegyelmezetlen em­ber felelőtlenséget, rossz er­kölcsi légkört terjeszt maga körüL Nem is kellene szóvá tenni ezt a dolgot, ha egyedi eset volna. De nem az. Sajnos, ma még elég sok az olyan ember, aki kedve szerint megrövidíti munkaidejét, és emiatt még a haja szála sem görbül meg Püspök Tibor elvtárs, a Fi­nommechanikai Vállalat fő­mérnöke is arról panaszkodott egy közelmúltban tartott ülé­sen, hogy központi telepükön az emberek szabadon járkál­nak ki az üzemből munkaidő­ben cigarettát vásárolni. Nemrég a pártbizottság meg­bízásából brigádok látogattak meg több üzemet, s ők is ha­sonló fegyelmezetlenségekről adtak számot. A Ruhaüzemben például azt tapasztalták, hogy az orvosi rendelő építésénél dolgozó építőipari ktsz-tagok egyórás cigarettaszünetet tar­tottak. S ennek egyáltalán nem volt jellemnemesítő hatása a ruhaüzemiekre. Az Építőipari KTsz-nél az év első felében 26 nap esett ki a munkából igazo­latlanul mulasztó dolgozók miatt. (A Finommechanikai Vállalatnál még ennél is több: 90 nap. Itt minden harmadik ember hiányzott igazolatlanul egy napot.) Kik tehetnek legtöbbet az említett hibák, rendellenessé­gek kiküszöböléséért? Termé­szetesen legelsősorban a veze­tők. Ne tűrjék el a fegyelme­zetlenséget, mutassanak pél­dát az igazságos szigorban és a jó munkaszervezésben. Az Áramszolgáltató gazdasá­gi vezetői a nártszervezet szá­mos jelzése alapján már hoztak bizonyos rendszabályokat, hogy száműzzék e rossz szo­kást. De szavuknak csak ak­kor lesz foganatja, ha határo­zottan és következetesen meg­követelik a kapun belüli ren­det. A Finommechanikánál is utasították a portást, hogy munkaidőben ne engedjen ki senkit az üzemből, ám ez az intézkedés — a főmérnök sza­vaival élve — csak három na­pig volt érvényben. E rendellenességek felszá­molásában bőven kínálkozik tennivaló a párt- és szakszer­vezetnek, de nem vonhatják ki magukat a rendteremtésből a fegyelmezett, szorgalmas munkások sem. Fogjanak össze — hiszen ők vannak többség­ben —, és utasítsák rendre mindazokat, akik tunyaságból, közönyből vagy kényelmesség­ből ellenzik a kapun belüli rend és szervezettség megte­remtését. Varga József Munkában — munkával Nyolc éve került a Kaposvári Faipari Vállalathoz Horváth István. Az asztalos- mesterséget tanulta meg, s ahogy fejlő­dött, nőtt az üzem, úgy gyarapodott az ő szakmai képzettsé­ge is. Csendes, szor­galmas ember híré­ben áll, s egyike a vállalat legközismer­tebb dolgozóinak. Társai becsülik. Tud­ja, hogy népszerűsé­ge lelkiismeretes munkára kötelezi. S róla valóban elmond­ható, hogy a munká­ban eltöltött időt csak a munkára for­dítja. Szorgalmával és tudásával megsze­rezte a kiválódolgo­zó-címet. Mint fia­talember és sz. b,- tag sokat foglalkozik az ifjúmunkásokkaL A fonó egytől a fonó kettőig Valóra válik-e az adott szó a Textilművekben PÁLYÁZAT A Somogyi Néplap Szerkesztősége BELSŐ MUNKATÁRSAT vesz fel. Pályáikat minden érettségizett, főiskolát vagy egyetemet végzett fiatal férfi és nő, aki tehetséget érez magában az újságíráshoz. Jelentkezni lehet december 15-ig személyesen vagy írásban a Somogyi Néplap Szerkesztőségében (Kaposvár, Sztálin út 14.) A pályázó részletes önéletrajzot és egy riportot vagy más, közelmúltban készült írásművét hozza magával. A negyedik negyedév kezde­tén hírt adtunk arról, hogy a Textilművekben vállalták: az év végéig ötven tonnával több fonalat fonnak. A lelkesedéssel nincs baj Amikor a felajánlás meg­született, az üzemben vala­mennyien tisztában voltak az­zal, hogy teljesítése mindenki­től erőfeszítést kíván. Tudták, hogy a régi, a fonó egy és az új, a fonó kettő üzemrésznek 103 százalékra kell teljesíteni tervét anélkül, hogy emelnék a létszámot. Ebben az üzemben már egyszázalékos tervtúltelje­sítéshez is műszakilag jól szer­vezett, lelkes munka szüksé­ges. Nos, ami a lelkesedést il­leti, azzal nincs is hiba. Csípő Ferenc technológus és Lukács József né, az sz. b. elnöke ar­ról tájékoztat, hogy éppen a lelkesedés miatt került nagy gond elé az üzem vezetősége nemrég, amikor több dolgozó azzal állt elő, szombaton és vasárnap is bejönne dolgozni, hogy mindenképpen teljesítsék az ötven tonna többletválla­lást. Az üzem vezetői végül is úgy döntöttek, nem fogadják ezt el, hiszen lehetséges, hogy enélkül is valóra váltja adott szavát a gyár. A mérleg elbillent A fonó kettőben néhány olyan dolgozóval találkoztam, akiket három hete a fonó egy­ből helyeztek át ide azért, hogy jó munkájukkal növel­jék az új üzemrész eredmé­nyét. Erre ugyanis nagy szük­ség van, mert most már bizo­nyos, hogy a plusz ötven ton­náért folyó versenyben a fonó kettő lemaradt, s nem éri el azt a százalékot, amelyet a fo­nó egy, s amely szükséges vol­na az ötven tonna többletfonal elkészítéséhez. Azt mondják, hogy a fonó kettő lemaradásá­nak több oka van: hátráltatja a munkát az, hogy az ÉM So­mogy megyei Építőipari Válla­lat még nem fejezte be a le­vegő hőmérsékletét és pá­ratartalmát szabályozó kon­dicionáló berendezés épí­tését. Emiatt egyrészt sok­szor, szinte elviselhetetlen az üzemrészben a hőség, más­részt a száraz levegőben sza­kad a fonál, lassabban lehet fonni. Magyarázatul szolgál az is, hogy a fonó kettőben több­nyire újak és tapasztalatlanok még a fonónök, újak, kevésbé bejártak a gépek. Az említet­tek elfogadható indokok. Ám e körülményekből fakadó tény­ből, vagyis hogy az elmúlt több mint egy hónap alatt az ötven tonnából csak 21,8 tonna több­letfonalat fontak, arra lehet következtetni, hogy a hátrale­vő kevés idő miatt veszély fe­nyegeti a vállalás teljesítését. A számvetés után Azzal, hogy Dudás Gyulánét Kollár Magdát, Bunyevácz Margitot, Krejczinger Máriát a fonó egyből áthelyezték a fonó kettőbe, még egyáltalán nincs biztosítva, hogy a fonó kettő is 103 százalékra teljesí­ti tervét. Dudásné például még három hét után se szokta meg úgy a gépét, hogy azt a telje­sítést nyújtsa, amit a másik üzemrészben szokott. Azzal pedig vajmi keveset tud tö­rődni, hogy új munkatársai milyen eredményeket érnek el. Valamivel jobban feltalálja magát Kollár Magda, többet is forog új munkatársai között, de a példamutatáson kívül kü­lönösebb segítségre az ő idejé­ből se igen futja. Az üzem vezetői ezt most már jól látják. Ennek köszön­hető talán, hogy legutóbb ala­posan meghányták-vetették, hogyan is találják meg a vál­lalás teljesítésének legcélsze­rűbb módját Erre vonatko­zóan a legjobb támpontul a múlt hónapban tett műszaki intézkedések szolgáltak. Azok az eredmények, amelyek a gé­pek jobb karbantartásával, az úgynevezett finombeállítás nyomán az orsók fordulatszá­mának növeléséből származtak. Ennek a törekvésnek köszönhe­tő, hogy például a 34-es fonal­nál 8200-ról 8750-re szaporo­dott az orsók fordulatszámai meggyorsult a fonás. A szét­szedett, finombeállítás alatt ál­ló 21-es gép példája azt mu­tatja, hogy ezen a helyes úton tovább akarnak haladni. Ugyancsak a gépek hatéko­nyabb működését biztosítják azzal, hogy hamarosan a fonó kettőbe újabb három karban­tartó lakatost irányítanak. Ám a gépeken kívül az új munkások teljesítését is növel­ni kell, ez az említettekből kö­vetkezik. Nyilván ez lesz a feladatuk azoknak a munka­módszerátadóknak, akiket más munkaterületről küldenek ide. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásával már lehet nö­velni a fonó kettő eredményét. Az intézkedési terv tehát jó. A megvalósítás azonban mint­ha kissé tovább váratna magá­ra a kelleténél, pedig egyálta­lán nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy december 6-a van. Én nem tudtam megmon­dani a fonó kettőben, hogy mikor jönnek a munkamód­szerátadók. Ezt az üzemben kellene minél gyorsabban el­dönteni. A Textilművek veze­tői általában valóra váltottak az elmúlt hónapban azokat a terveket, amelyek segítségével az ötven tonna többletet sze­retnék elérni. A műszaki szín­vonal fejlesztésén kívül most már valamennyi tervezett or­só működik a gyárban. Minden bizonnyal az újabb fejlemények után hozott he­lyes határozatokat is hamaro­san megvalósítják. Így az adott szó a Kaposvári Textil­művekben valóra is válik. Szegedi Nándoff

Next

/
Thumbnails
Contents