Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

▼»sárnap, 1960. december S3. 8 • Gerő János: jCa^ádÁjO-m^i ajándék. K1 ' arácsony előtt két nappal befejezték a téglagyár­ban a munkát. A kívül lakók behúzódtak a városba, és igye­keztek jégvágást vállalni a téli hónapokra, mivel márciusig megszűnt a gyárban minden kereseti lehetőség. Papp Sanyi is haza igyeke­zett a szüleihez, akik két falu­val távolabb, Érpályiban lak­tak. Miután a tulajdonossal, Ko­lozsvárival elszámolt, begyalo­golt Debrecenbe, hogy az ott­honiaknak karácsonyi ajándé­kot vásároljon. Mindössze néhány órája volt az érpályi vonat indulásáig így hát sietnie kellett, ha min­dent meg akart venni. Mégis nagy gonddal választott ki minden darabot, megfontolta, mire adja ki a pénzt.. Sorra járta az üzleteket, és csak ak­kor döntött véglegesen, ami­kor már meggyőződött arról, hogy olcsóbban sehol sem kap­ná meg az árut. Nem volt ő fukar soha, de most különösképpen vigyázott minden pengőre. Mert nagy dologra szánta él magát, s ehhez sok pénz kellett. De azért haza is úgy akart menni, hogy ne mondhassák, máris sajnálja a családitól azt a pár pengőt. Nem is hagyott kff senkit, mindenkinek szánt valami meglepetést. Az ajándékozás jóleső izgal­ma hatalmába kerítette, min­den új darabra növekvő öröm­mel zárta rá a fatáska fedelét A vásárlásban egészen megfe­ledkezett az időről. Egyszer csak rápillantott a Csonka­templom órájára, s máris fut­ni kezdett a nagyállomás felé. Mire megváltotta a jegyet és kiverekedte magát a vágá­nyok közé, a vonatot már ép­pen elindították. Teketóriázás nélkül a szerelvény után fu­tott, táskáját ügyesen feldobta á lépcsőre, aztán felkapaszko­dott a mozgó kocsira. Látni, hogy karácsony esté­je van, alig utazunk néhányan — állapította meg magában, amikor kicsikét kifújta magát — Egy óra múlva már otthon is leszek — gondolta azután, és kifelé bámult a karéjba haj­ló csupasz földekre. Másfél hónapja volt odaha­za utoljára, de mintha évek teltek volna el azóta. Nem az idő szaladt túl gyorsan, inkább ő változott meg. Most is vágyik haza, de mo6t fél a találkozástól. Mert nem tudja, hogyan mondja meg: nősülni akar! Talán szól­ni kellett volna november ele­jén, az utolsó látogatásnál Ma­riskáról. Akkor most nem érné váratlanul az öregeket a dolog. Még ha lányról lenne szó, ta­lán nem is lenne különösebb baj. De gyerekes özvegyasz- szonyról, méghozzá téglagyári munkásasszonyról aligha hal­lanak szívesen. Nem ilyen ka­rácsonyi ajándékot várnak. Bele kell egyezzenek, mást nem tehetnek — nyugtatta ma­gát, mégis egyre izgatottá bb lett. A kerekek zakatolását hall­gatta, és Mariskára gondolt, maga elé képzelte a szomorú- szemű, fekete hajú asszonyt. Hogyan értesse meg szüleivel, mit jelent neki Mariska? Ezt nem lehet elmondani, csak ő tudja, a boldogságot Mariská­val együtt ismerte meg. Hány lánnyad találkozott már, még­se tudta még idáig, milyen ér­zés a szerelem ... Ki tehet arról, hogy kette­jüket összesodorta a sors ... Ha a fronton nem hal meg a férje, talán sohasem találkoz­nak. Jól tudja, hogy otthon nem ilyen feleséget várnak, még egy hold földje sincs, abból él, amit a két kezével megkeres. Ezen viszont változ­tatni már aligha lehet. Így kellett ennek történni, bele kell nyugodjanak — haj­togatta magában. És mint utol­só érvet még megállapította: — Mióta engem ismer, már kacagni is tud, ezt meg kell hogy értsék. Egymásután gyújtott a ciga­rettákra, • fújta a füstöt maga elé, és egyre azon töprengett, hogyan mondja meg szüleinek, mire szánta rá magát... A vonat befutott az érpályi állomásra, de Sanyi nem sie­tett a leszállással. Nem akart ismerősökkel találkozni. Meg­várta, amíg az utasok előre­sietnek, csaik aztán ballagott a falu felé. O tthon már kisütötték az ünnepi kalácsot, éppen vacsoráztak, amikor betoppant — Hála istennek, csakhogy megjöttél! Már azt hittük, va­lami bajod történt — mondta örömmel édesanyja, és büsz­kén nézett megemberesedett fiára. Egészen felnőtt, mióta nem látták. Bajuszt növesztett, szinte lerí róla, hogy a maga lábán él, egyedül keresi kenye­rét. Miután túlestek a viszontlá­tás első örömein, Sanyi kinyi­totta fatáskáját és titokzatos arccal előszedte belőle a kará­csonyi ajándékot Édesanyjá­nak ruhát, a gyerekeknek in­geket, meleg kendőt, harisnyá­kat hozott, apjának meg tíz csomag Balkán-cigaréttát. És ami még több volt: egy nikke- lezett öngyújtót. Erre nagyon régen vágyott már az öreg. — Köszönjük, fiam — néze­gette anyja boldogan az új ru­hát és már készítette is tá­nyérját az asztalra. Margit hú­ga meg tapsolt örömében: — Sanyi, éppen ilyet szeret­tem volna, holnap ezt veszem fr"' őzben vacsoráztak, Sanyi mir enrol beszélt, csak éppen Mariskáról hallgatott. Sehogy se tudta úgy terelni a monda­tokat, hogy nyíltan kimondja a döntő szót. Nem mert világosságot gyúj­tani előttük. — Aztán hogy ment sorod? — kérdezte apja a vacsora után. Sanyi magyarázni kezdett a munkáról, a keresetről, de az asszonyról még mindig hallga­tott. Pedig tudta, hogy ki kell mondja, túl kell esni ezen is. A húga egész este kérdezget­te, úgy faggatta, mint valami vallató bíró. Sanyinak sok­szor már a nyelvén is az asz- szony neve, már belekezdett a történetbe, de minduntalan meggondolta magát. Éjfél is elmúlt már, amikor ágyazni kezdtek. Sanyi egész este csak készülődött, most meg egy pillanat alatt meg­érett a bátorsága — Nősülök, édesapáin! — jelentette ki egyszerűen. Nagy csend tett erre a szóra Eltelt egy perc, míg végre az öreg megszólalt: — Mit csinálsz? — Nősülök! Apja dühösen hadonászni kezdett: — Most keresett életében először tizenöt mázsa búza árát, hát már nősülne. — Nem gondoltad te azt jól meg — mondta édesanyja, s olyan könyörgően nézett rá, hogy Sanyi képtelen volt fe­lelni. Apja meg félrefordult, s mintha nem is hozzá beszélne, csapkodott a levegőben, úgy magyarázott: — Bajuszt növesztett, mert lefeküdt neki valamilyen nő­cseléd. Hát nősüL Mert el­múlt már húsz esztendős, hát nősül. Más ember gyereke most megy katonának, ő meg­bolondult. Most segíthetne már az anyjának, de neki sietni kell, mert nem ér rá még öt­hat gyermek után gürcölni. — Apám is huszonegy éves korában nősült — jegyezte meg Sanyi csendesen. Az öreg ráemelte tekintetét: — Ráértem volna én is ... Sanyi nem akart apjával vi­tatkozni, ezért anyjához be­szólt. — Jól meggondoltam én, édesanyám. Nősülök. — Aztán kit akarsz elven­ni? Sanyi nagyot sóhajtott, mi­előtt kimondta: — Mariskát. Egy özvegyasz- szonyt, aki mellettem dolgo­zik. — özvegy asszonyt! — hor­kant fel az öreg Papp Sándor, / t és közelebb lépett a fiához. — Egy nagy pofon, az hiányzik neked, te taknyos, nem özvegy­asszony. Sanyi kihúzta magát, szemé­be nézett az apjának. Ügy álltak ott szemközt, mintha egymás tarkát akarnák meg­szorongatni. Az öregnek meg­rándult a keze, de nem mert ütni, csak nézett harciasán, aztán kijelentette: — A tavasszal velem jössz napszámba. Nem engedlek vissza a gyárba. Sanyi megrázta a fejét és mosolygott. De ez a mosolygás olyan volt, hogy félni lehetett tőle. Megszólalni is úgy szó­lalt meg: — A gyárba megyek vissza! — Agyonütlek, te senkiházi! — Üssön ... akkor is oda­megyek ... — Hijj, az anyád... — or­dított az öreg vérbe borult szemmel, és az ünnepre előké­szített szent bibliát hozzávág­ta a fiához. — Takarodj a há­zamból, te kutya, vesztemre neveltelek fel! — kiabálta, és azt kereste, mit vághatna még nősülni akaró fiához. — Édesapja, az ünnepre való tekintettel... ne hallják... majd megbeszéljük holnap — könyörgótt a felesége. A gyerekek is megpróbálták csillapítani, de tehetetlenek voltak. Az öreg egyre jobban ordított, kiszaladt a kisházba a baltáért, hogy azzal üti agyon az engedetlen kölyköt. Sanyi nem akarta megütni az apját. Elbírt volna vele, Íri­szen nem nagy erő az öreg. In­kább leakasztotta nagykabát­ját a fogasról, s még mielőtt az apja visszatért volna, kilé­pett az utcára. — Fiam, gyere vissza! — hallotta édesanyja síró hang­ját. N em fordult meg. Ügy ha­tározott, elmegy Ko­vács keresztapjáékhoz, ott hál meg. Reggelre majd lecsillapo­dik az öreg, és akkor komo­lyabban beszélnek a dolc^ról. Ahogy ballagott keresztap­jáéit felé, egyre jóbban erősö­dött benne az a gondolat, hogy az apjával holnap sem tud ér­telmesen beszélni. Özvegyasz- szonyról hallani sem akar. Hát még ha azt is tudná, hogy gye­rek van! Üjra csak összevesz­nének, és valamelyiköjüknek még baja történne. A főutcára érve nem a ke- resztapjáék felé fordult, ha­nem megindult a faluból kife­lé. — "Van még olyan hely, ahol szívesen fogadnak engem — sóhajtott keservesen. És nem haragudott az apjára, nem ha­ragudott senkire a világon* csak a leikébe fészkelte be ma­gát valami kegyetlen, szorító bánat. Szinte sírni tudott vol­na a fájdalomtól. Lassan, lehajtott fővel ment* egymás után maradtak el mö­götte a sötétbe hunyorgó há­zak. Aztán kiért a határba, már qsaik; a szél maradt mellette. Hol előreszaladt, hol meg há­tulról támadt rá, bebújt a ka­bátja alá is, megcibálta, aztán otthagyta, el vágtatott. De Sa­nyi ezt észre sem vette, egyre szaporábban lépkedett, mint­ha a fájdalom elől akart volna menekülni... rPeca a vasúti töltésen túl J lakott, az igaz, hogy a sínektől nem egy nyúlugrásra, de emlékszem ott álldogált az erdőszélen egy öreg nyárfa ár­nyékában kis házikójuk. Azaz csak álldogált volna árnyékban, ha nyár lett volna, de most zi- mankós hideg tél volt. A Duna felöl a csípős szél havat kavart a kis ház egyetlen ablakába. Az ablaküvegen tulipán virí­tott, mégpedig jégvirág-tuli­pán, s ennek kelyhét a kislány addig melengette leheletével, hogy kinyílt, s kikukkanthatott az utcára. Egy nyárfa csupasz ága haj­lott az ablakba, s rajta az egyetlen ottmaradt levelet táncoltatta a szél. Olyan egye­dül volt kinn a táncoló nyár­falevél, mipt idebenn, a szo­bájában Teca. Avittas, kis semmi, szürke vászonszoknya volt rajta, s már csak ezért se merészkedett ki a farkasordító hidegbe, no még azért se, mert amikor öreganyja elment ha­zulról, rázárta az ajtót. Pedig éppen azért kukkantott ki a tulipán kelyhén, hogy kimen­jen. Hetek óta egy piros bóbitás, ritka szép madárka ugrándo­zott az ablakba hajló csupasz ágon. Szárr-ytollai olyan szép sárgák voltak, mint az érett búzakalászok. Reggel, délben, este ott fütyült a száraz ágon, csak éjszakára bújt el valahol a kazlakban vagy a náderesz­ben. , Hiába fürkészte a kislány a száraz ágat, eltűnt a madár, nyoma veszett. Pedig ez a délután karácsony délutánja volt, s Tecának nagy öröme telt volna benne, ha a kis bóbitást csal? egy pillanat­ea láthatja. A vasúti töltés másik o4- ^ dalában, ugyanolyan kidőlt, bedőlt oldalú házban, mint amilyen az övék volt, la­kott Palkó, a sánta Balog Pál fia. Érdekes emberek voltak ők ketten, Palkó meg az édesapja, legalább is Teca annak tartot­ta őket, mert messze földön nem volt párja a mesterségük­nek. Egykor régen erre szózá­Falkóra még gúnynótát szerkesztettek pajtásai: Sokat fárad a vadász, Mindig vizes a halász, Rongyos »7 arany ász! Palkó rongyos is volt, sze­gény is volt, s így télvíz ide­jén megvette volna az isten hi­dege, ha hozzá hasonló szegé­nyek nincsenek a világon. Ha meg aztáni karácsony táján el­is minden szépre, jóra, álmára, körtére, aranydióra, szép is lett volna, ha e csemegéket rakhatja a szomszédék aszta­lára! De amint körülnézett, menten könny szökött szemé­be, mert a kemence vállán szá­raz kenyérhajnál egyebet nem tudott felfedezni. Ekkor jutott eszébe a kalitka. Volt ugyanis odahaza egy fából összetákolt kis kalitkájuk, gondolta, majd __ Komjáthy István: Az utolsó aranyász l -------------------------------------------------­vai is élteik aranyászok, volt egy talicskájuk, egy deszkából összetákolt aranymosó padjuk meg egy hosszú nyelű merege­tő kanaluk, s ahogy kinyílt a tavasz, nekivágtak a füzesek­kel kerített partoknak. Nomád mesterség volt ez, akárcsak a pásztorság meg a halászok dol­ga. A megfelelő kavicsos zá­tonyon tanyát vertek, rézsú- tosan a víz fölé döntve felál­lították a mosópadot, s a me­rítőkanállal napszámra merték rá az aramyszemecsékkel teli homokot. A pádról a homok lecsorgott, de az aranyszemek mind ottragadtak a deszka- pad repedéseiben. Ezt az aranyport gyűjtötték össze az aranyászok, s ebből becsülettel megélhettek. De hát ez régen volt, amikor még bőven termett aranyat a folyó­part! Palkó meg az édesapja hónapokig is alig tudtak ösz- szegyűjteni annyit, amivel a mindennapit előteremthették. Szegények voltak hát, mint a templom egere. kezdték a faluban ölni a disz­nókat, akkor derült fel a napja csak igazán. Sánta Balog Pál­nak ugyanis volt egy juharfá­ból faragott remekes hegedű­je, s vidám torokon aztán haj­nalig is elhegedült a jókedvű komáknak, ángyikáknák s na- pamasszonyofcnak. Ezekhez az estéikhez Palkó is hozzátarto­zott éppúgy, mint az arja s nyúlja a toros káposztához. A tél elején Palkó hirtelen ágynak dőlt, s ha a kis Teca naponta meg nem látogatja, nem jó rágondolm, hogy mi lett volna vele akkor! Sült krumplit, hajdinakását, lángál­lót vitt a kis betegnek, amit csak jó öreganyja sütött, fő­zött, s neki feltálalt. Mert az öregasszony Palkóról éppen úgy gondoskodott, mintha csali az ő unokája lett volna. arácsony előtt egy hét­tel Teca tömi kezdte a fejét. Szeretett volna valami szép ajándékkal kedveskedni a kis aranyásznak. Gondolt azt előkeríti. Szépen leporolja, megmossa, aztán egyetlen dí­szét, kincsét, a hajában őrzött szép szalagot ráköti és kész. Azaz hogy várjunk csak! Előbb megfogja az ablak alatt ugrán­dozó szép madarat, beteszi a kalitkába, s azt adja Palkó­nak! Kapott már valaki ennél kedvesebb ajándékot? Ennél szebbet nem is gondolhatott volna ki, mert Palkó élt-halt a szép, füttyös sárgarigókért, s ez a madár akkurátusán azokra hasonlított. Most aztán állja meg rívás nélkül az ilyen gyenge kis lány, amikor se a madarat, se a kalitkát nem ta­lálja, pedig a faluvégen már cserditenek is a csordapászto­rok ostoraikkal! Mindjárt itt van az este! Arra riadt fel, hogy zörög az ajtókilincs, s nagyanya top­pan a szobába. Meggyújtja a kis petróleum- lámpát, s egy papírba göngyölt csomagot állít az asztal közé­pár«. Teca kibontja a csomagot, s a papírból egy szalagokkal fel­díszített kalitka bukkan elő, melyben ott repdes a szép sár­ga dolmányos bóbitás. A kislány csak állt, szólni se tudott a meglepetéstől. — Láttam, hogy napokig lested! — simogatja meg ha­ját nagyanyó. — Olyan kezes volt, magot szórtam a kalitká­ba, és besétált. Az én ajándé­kom! A kislány a nyakába csim­paszkodott, s csak annyit mon­dott: — De jó vagy, nagyanyó! — Aztán hirtelen könyörgore fog­ta: — Engedd meg, hogy Pal­kónak megmutassam ezt a szép madarat! A-zzal a hóna alá kapta a ^ kalitkát, s meg sem állt vele a vasúti töltésig. Nyargalt egyenest Palkóékhoz. Palkó már felkelt, de még mindig a kemence oldalát tá­masztotta. Egy kis jávorfa-he- gedűt cincogtatott, mert az őszön neki is faragott egyet az apja. Teca megvárta, míg a fiú ab­bahagyja, aztán rákezdte: — Találd ki, mit hoztam? — s köténye alá rejtette a kalit­kát — A fekete tyúk árnyékát.' — nevette el magát a fiú. — Találgasd csak! — Fa hegyibe nőtt fűszá­lat! — Már közel vagy hozzá! — Akkor kismadarat! ’«Jgye, eltaláltam? — Azt. Eltaláltad — s a ki­pirult arcú fiúnak átadta a madarat. — Már három napja lestem, de megfogtam! Nem volt ne­héz. Tiszta búzával becsaltam a kalitkába. Fogadd el: ez az én ajándékom! Palkó fekete szeme, mintha azt mondta volna: »Ugyan már, hogy tehettél ilyent!'- De aztán alig tudott betelni a szép madár nézésével. — Nézd ezt a szép bóbitát, ezt a sárga szárnyat, ezeket a piros pettyeket! Ilyen szép ma­dár nincs is másik a világon! Igazán nekem hoztad? Nekem adod? Teca, ezt a napot soha el nem felejtem! Nem sok idő múlva a kis­lány hazaszaladt. — Hát a kismadarat hol hagytad? — pillantott ra meg­lepetve az öreganyja. — Otthagytam kicsit Palkó­nak — füllentette. — Hadd játsszon vele. Majd aztán még én is kijátszhatom magamat. fy1 zen már nagyanyó is el- moeolyodott, de még jot>* ban nevetett, amikor pár pilla­nat múlva a kis Palkó lépett be a szobába. Ragyogott két bogár szeme, s kezében tartotta a ka­litkát, melyben a világszép ma­dár repdesett. Egyenesen az asztal közepé­re állította, s nagyanyó elé serdült-pördült: — Jó nagyanyó, én nem kö­szönhettem meg eddig a sok jót. Megfogtam ezt a madarat. Nem volt nehéz. Besétált a ka­litkába. Ugye, elfogadod? — Elfogadom, kisfiam! — S nagyanyó szeme megtelt köny- nyel. Megölelte, megcsókolta Palkót, az utolsó aranyászt, s leültette a gyerekeket a ke­mence elé, s amíg sült a krumpli a parázson, mesélt a régi időkről. Amikor még tün­dérek sétálgattak a folyók partján, s az aranyászok az ő elhullajtott hajszálaikat szede­gették fel a parti fövenyről. Nem is voltak azok olyan rongyosak, ágrólsz-kadtak* mint az utolsó aranyász, aki­nek a régi gazdagságból már csak egyetlen vékony arariy- hajszálacska jutott!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents