Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1960. december SL Keresem a legjobbat Mostanában nem állították olyan gond elé a Húsipari Vállalat igazgatóját, mint a minap én, pedig ami a gondokat illeti, nem mondhatja, hogy kevés van belőlük. Gond, hogy még mindig a régi, nagyon, nagyon korszerűtlen üzemben kell dolgozni, mégpedig jól. Ügy kell elkészíteni a hús- és töltelékárut a valamikor csupán 20 mázsa feldolgozására alkalmas üzemben, hogy az ízletes is, higiénikus is legyen. Sajnos, az ellenforradalom miatt az új üzem építése csak most lendült fel, és 1963 előtt aligha fejeződik be. S ha már a gondoknál tartunk, megemlíthetjük a körülményes munkavédelmet is: a szűk hely miatt veszélyes közelségben dolgoznak egymás mellett éles szerszámaikkal a munkások. Sőt mi több, már arra is vállalkozniuk kellett, hogy ácsok, kőművesek legyenek, hogy valamiféle raktárt eszkábáljanak az egyik üzemrész mellé. Akár az említettekről, akár arról kérdezem az igazgatót, hogy a modern, nagy teljesítményű gépeket mikor lehet majd végre munkába állítani, nyomban tudott válaszolni. Ám, amikor arra kértem, mondja meg, ki a legjobb munkás az üzemben, dilemma elé került. Hm. II legjobb munkás Várjon csak... — töprengett. Neveket sorol halkan, aztán hosszabb hallgatás után így válaszolt: — Ne haragudjék, de erre a kérdésre nehéz válaszolni. Nehéz, mert nálunk mindenki jól dolgozik. Egyformán lelkesek valamennyien. Mit gondol, meg tudtuk volna takarítani a 37 ezer forintot, ha nem végezne mindenki becsületes munkát? Mit gondol, ilyen rossz körülmények között megúszhatnánk jelentősebb áruromlás nélkül, ha az emberek nem kötöttek volna útilaput a felelőtlenség talpára? Az üzemben bolyongva beleütköztem egy alacsony, izmos, negyvenen felüli, gyermekkora óta hentes munkásba. Feltűnt, hogy milyen szolgálatkészen ugrott oda, ahol az ipari tanulók előtt akadályok torlaszolták el a szállító kocsik útját, s anélkül, hogy valaki kérte volna rá, elhúzta a torlaszt az útból, pedig már fél lábbal kint volt az üzemből. Kötényét is letette már, s különben sem az ő dolga az útcsinálás. Ám csodák csodája, ujjáról nem esett le — mint mondani szokták — a karikagyűrű. A tanulók illedelmesen bólintva megköszönték szívességét- Szemükben nyilván nagyot nőtt Ferenczi Albert, mert róla van szó. Pedig ezek a tanulók elég fukarak az elismeréssel, igen kritizáló természetűek. Bizony közbe-közbeszólnak munka közben, s megmondják az idősebbeknek, hogy ők ezt vagy azt a munkafolyamatot nem így tanulták az iskolában. Az öregebbek elgondolkoznak ilyenkor, s többnyire belátják, hogy az új módszer jobb, és igazat adnak a legényeknek. Persze másban is egyetértenek. Például abban, hogy Fe- rencziék töltőbrigádja is küzdjön a szocialista címért, mint a többi brigád, amely már nem tegnapelőtt kezdte, mint ők. Ferenczi olyan biztos, hogy elérik céljukat, mint amilyen biztos abban, hogy most mind járt haza fog indulni. Sokáig jártam az üzemet Ferenczivel, s jól megismertem őt. Láttam, hogy az egykor csak a maga érdekeit tekintő hentesből hogyan lett olyan munkás, aki felelősséget érez azért az üzemért, amelyben él és dolgozik. Amikor kiléptem a kapun, azt gondoltam, hogy az igazgató nem ismeri az embereit, van bizony különbség köztük az igyekezetei illetően. Biztos voltam abban, hogy Ferenczi a legjobb munkás. Ekkor köszöntött rám az üzemet kettéválasztó patak híd- ján a vágóhídra igyekezve Deli Gyula, az üzem egyik dolgozója Még mindig itt van? — kérdeztem — hiszen azt mondták, már kora reggeltől munkában áll, 2 órakor haza kellett volna mennie, s mindjárt 4 óra lesz. — Hát aztán — kérdezte csodálkozva. — Ha én nem idegeskedem, ön miért? Mi nem azt nézzük, hogy lejárt-e a munkaidő, hanem hogy elvégeztük-e azt, ami a dolgunk. Nem irigylem az igazgatót gondoltam —, valóban nehéz a dolga, ha azt kérdezik tőle, ki itt a legjobb munkás... Szegedi Nándor Ha elolvasnák., APRÓBA: — Szervusz, Kristóf! Olvastad? — rohant be a szobába újságot lobogtatva Susogó. - Jól megbírálták az öreget! Mindketten elégedetten pillantottak a helyi lap reggeli számára. Az öreget, vagyis az igazgatót bírálat érte, mert nem látja el rendesen munkáját. — Ez biztosan használ neki. — Izzadhatott, mikor olvasta . . . viszont jó lesz ma csendben lenni, mert hátha mérges. Susogó h~-~ar vissza is indult szobájába, de a folyosón még halkan kikérte Nyalka véleményét. O ugyanis jóba van az Igazgatóval, és biztos értesülései lehetnek az öreg lelkiállapotáról. — Komám! Olyan a főnök* mintha nem is róla szólna a cikk. Fapofával ül, bontogatja a leveleket... Micsoda nyugalom! — Az! Aztán elváltak. Ebédig senki se mert kijönni az irodájából. Lázasan s egyre idegesebben dolgoztak, mert semmit se hallottak az öregről. Az egyik szobába ugyan benyitott, s a régi hangon mondott véleményt a munkáról, mintha nem is ót bírálták volna ... Ebéd alatt az igazgató kedélyesen összeszidta a szakácsnőt, mert sótalan volt a leves, de a cikkről egy szót se szólt. Délután se történt semmi. Minden úgy ment, mint régen. Másnap reggel Susogó már nem bírta tovább. Bekopogott a főnök ajtaján. — Mi a véleménye a kedves igazgató elvtársnak arról a ... arról a kis ... cikkecskéről? — ? — Arról a cikkecskéről a tegnapi számban? ~ IíJa! A te?naPi cikkről? Hát igen. Jó. Jó kis írás, meg kell hagyni. — Egy kicsit sértó, nem? — Sértő? Ah! inkább találó. Igen jól fogja meg a lényégét. Én mindig azt szeretem, ha ilyen találóan írnak. Abból mindenki ért. Még én is. Meg maga is, nemde, kedves Susogó kolléga? — De... igen. — No, Jó — fejezte be a be- azélgetést az igazgató, mert feltűnt neki Susogó tágra meredt szeme. Valami halk gyanú kezdett gyulladoznl bensőjében. Milyen cikkrűl beszélhetett ez a Susogó? Susogó kiment, s mindenkinek elmondta, hogy milyen férfiasán állja a bírálatot az Igazgató. A férfias Igazgató pedig izgatottan lapozta fel a helyi lap elűzd napi számát, s megrökönyödve olvasta a cikket, amely miatt az egész h'vatal Izgult. Ugyanis mindenki olvasott újságot, csak eppen ő nem. k. r. HÉTFŐIN SZERDÁN SZOMBATON Pavlekovics Mária igazgató már délelőtt megüzente a KISZ-titkárnak: »Gyerekek, ma este próbát tartunk, okvetlenül pontosak legyetek.« Schutzmann Katalin szólt a lányoknak, bár nemigen kell őket figyelmeztetni, számon tartják a próbanapokat. Tudják, hogy hétfőn, szerdán, szombaton jönnek a határőrök is. A művelődési otthont nehéz befűteni, ezért az egyik tantermet választották a próbák színhelyéül. Most is, mint rendszerint, a lányok érkeznek hamarabb. LeEgy falat boldogság című egy- felvonásosát tanulja az együttes, ebből vették a fiúk a tréfás megszólítást, egyetlen alkalommal se mulasztják el emlegetését. Senki nem is tiltakozik ellene, hisz fő, hogy jó legyen a hangulat. — Gyerekek, kérem a Rettenetes nyeremény szereplőit — szólal' meg újra az igazgatónő. Virovácz Róza, Kiss Mária, Eskutics Róza, Ambrus József a dobogó elé áll, s megkezdődik a hozományvadász ál-festőművész és a magát három Tüzesen ropják a táncot a fiatalok. telepszenek a hátsó padokba, izgatottan olvassák szerepüket, fennhangon Ismételgetve a nehéz mondatokat Aztán nyílik az ajtó, bevonulnak a határőrök. Csík Imre KISZ-titkár vigyázzba vágja magát, szalutál, s mosolyogva fújja a szöveget az igazgatónő felé fordulva: — Szerelemfelelős elvtárs, jelentem, a banda hatos létszámmal, mindenre készen színe előtt áll! — Az egész oszolj, padokat hátratolni! — adja ki a parancsot Pavlekovics Mária. Amíg a rendezgetés tart Czárity Katalin tanító elárulja, honnan ered a szerelemfelelős elnevezés. Király Dezső nővérnek kiadó nagyanya, anya és unoka derűs története. Pavlekovics Mária hangja gyakran felcsattan: — Ne ilyen lagymatagon beszélj! Jobban lepődj meg, hisz azt Látod, hogy az unokád is szerelmes Károlyba! — A jó tanácsok meghozzák a várt hatást rnár nem olyan mereven mozognak a szereplők, már nemcsak a puszta szöveget mondják, az A hatos háló együtt marad Az ötlet, most már megvallom, az enyém volt Menjünk be egy olyan szobába, ahol igazán baráti, családi légkör alakult ki, mondjuk azt, hogy szét kell költözniük, mert új lakók érkeztek, és az öregebb leányotthonosoknak kell segíteniük a nevelésben. — Legyenek a Rozmannék — indítványozza Radios Jánosáé, az otthon gondnoka, s elindulunk felfelé a lépcsőn, hogy meglepjük a félemeleti hatos szoba lakóit délutáni elfoglaltságukban, no meg a »provokáció« révén egy és más érdekesség kiderüljön életükről, munkájukról. „Miért csinál ilyet, Julika ?“ — Lányok, még a héten szétköltöznek, és új hálótársakat kapnak — közli Radicsné a szoba két lakójával, Roz- ■ikann Terézzel és Sas Gizellával (a harmadik szobatárs, Fehér Rózsa nincs itthon, textiltechnikumba jár, és ma éppen tanítás van). Pillanatnyi csend, megdöbbenés fogadja szavait. — Ez nem lehet igaz! Miért csinál ilyet, Julika? — töri meg a némaságot Gizi, Teri pedig majdhogy nem sírva jelenti ki: — Inkább kiköltözöm az otthonból! ... És ezek után hallani kellene azt a felszabadult sóhajt, amikor kiderül, hogy csak próbáról volt szó. Teca már mondja is: — Persze, az újságíró így akarta megtudni, hogy menynyire szoktunk össze, milyen a kapcsolatunk. Hát igen, erről volt szó. És mondhatom: a kis kollektíva kiállta a próbát. Bátran beszélek Fehér Rózsa nevében is, mert ő sem tett volna másként, mint két szobatársa, ő is meglepődött, elkeseredett volna ilyen »kellemetlen híiV hallatára. A próba sikerült, és most már kötetlenül folyik a beszélgetés mindenről: munkáról, szabad időről, szórakozásról, bár a lányok váltig állít- gatják, hogy semmi, de semmi érdekességet nem tudnak mondani magukról. S miközben sokasodnak jegyzetfüzetemben a sorok, arra gondolok: ha az elmondottak valóban nem érdekesek, akkor vajon mit nevezhetünk annak? Döntsön az olvasó, hogy ér- dekesség-e, ha a Textilművek egyik munkáslányának tizenegy pár cipője van, öt kabátja (külön bejáró, »városba szaladgáló«, egy legújabb meg két ballon), a blúzok száma tizenöt körül jár, a ruhákat meg nem is győzi sorolni. — Nem is tudom, mi lenne velem, ha elmaradnék a divattól — mondja Teca, s Gizi szaporán bólogat. Ö is új ruhát akar csináltatni, mert a tavalyi báli már nem divatos, és hogyan festene benne, ha megint csak azt kellene felvennie. Nos, iuen. A fizetés eey része a ruházkodásra megy el, másik része az étkezésre. Igaz, a napokban nagy felzúdulás támadt, mert az eddigi 50 forint helyett a jövőben 100 forintot kell fizetni a szállásért, de aztán rájöttek a lányok, hogy a lakásért, a kapott szolgáltatásokért még a 100 forint is elenyésző összeg. Elültek a viharhullámok, s most már a megszokott, nyugodt élet folyik az otthonban. Kurucz Rózsa máskor is eljön Rózsa fiatal nevelő, alig egy hónapja van az otthonban. Most ismerkedik a lakókkal. Ülünk a »hatosban«, s a lányok egyszer csak kirobbannak. — Nincs, aki foglalkozzék velünk, pedig jólesne, ha valaki néha megkérdezné: »Hogy vagy?«, »Nem kell valamiben segíteni?« A nevelők olyan ritkán látogatnak el hozzánk... Rózsika lehajtja a fejét. Igazat ad a lányoknak. S már lent, a gondnoki szobában mondja is: ezentúl sokkal többet / beszélget a lányokkal, nemcsak akkor, ha valami baj van velük, hanem hogy jobban megismerje vágyaikat, gondjaikat. Mert gondjuk is van. Például az, hogy miért tartják az otthon lányait sokan rosszaknak, miért veszik az egész társaságot egy kalap alá. — Sokszor úgy elkeseredünk, hogy sehová sem megyünk, egyedül érezzük jól magunkat — állítja Gizi. Valóban, jó is a kis szobában üldögélni. A falon képek, a kis asztalkákon térítők, rajtuk különböző csecsebecsék. S az ilyen csendes délutánon, amikor az idő sem kedvez például a sétának, horgolnak a lányok. (Mert ez most városszerte igen népszerű időtöltés, és mellesleg megjegyezve: hasznos is.) S amint szó esik erről, újabb gondról hallok, arról, hogy miért nem vehetnek rádiót. Olyan jó dolog lenne muzsikát hallgatni, s bár ők — mint mondják — nem politizálnak, azért a híreknél sem kapcsolnák ki a készüléket így azonban csak szombaton és vasárnap lehet rádiót hallgatni a társalgóban, és ezt kevesellik. Az igény jogos, engedélyezni kellene az otthon vezetőségének, hogy akinek módjában áll, rádiót vehessen, és használhassa is. Hiszen ez is segítené az otthonban folyó pedagógiai munkát. A délutánok — mert a háló lakói állandó nappalosok — így telnek el. Kézimunkázás, beszélgetés, olvasás, mozi is van minden héten az otthonban, meg TV-t is nézhetnek. Az otthonnak nem kevesebbet kell pótolnia, mint a családi fészket. Ez többé-kevésbé sikerült, így érzik a lakók és a nevelők is. A félemelet hatos háló lakóinak példája mindenesetre ezt bizonyítja. Polesz György > Megszólal a duda. öröm, bánat, csalódás, meglepetés is érződik szavaikból. — Elégedett vagyok a gyerekekkel — vall a gondokról- hajokról Pavlekovics Mária. — Sokat vesződtem velük az olvasópróbákon. Itt, Tótújfalun a nyelvi nehézségek miatt az is gondot okoz a szereplőknek, hogyan kell szépen kiejteni a szavakat. De a harmadik próbán már ott tartottunk, hogy a papírok eltűntek a szereplők kezéből, súgó segítségével próbáltunk. Amíg a lányok felkészülnek a tánchoz, és előkerül Zsárecz György traktoros a harmonikájával, más is szóba kerül. — Amolyan »fregoli« csoport vagyunk — mondja Czárity Katalin. — Hol a község, hol a határőrség nevén szerepelünk. Persze egyrészt jó, mert mindig van mire készülni. Idősebb ember jön be az ajtón, kezében fabőrönd. A hat- vankilenc esztendős Kovács Pál — ahogy a faluban hívják — a dudás Pali bácsi. Ha az együttes vendégszerepelni megy más községibe, 6 is velük tart A régi, régi dalokat csalja elő dudájából. Most összeszedik a délszláv népi táncokat,, Pali bécsi kíséri majd a csoportot hangszerével. — Az a baj, kérem, a fiatalok közül nincs, aki megtanulna rajt játszani — kesereg az öreg dudájára mutatva. Kökben megjött a hármon 1- kós. A lányok és a fiúk körtoe- állnak. — Gyuri, a bunyevác pólót — int a harmonikáinak az igazgatónő. Az összefogódző fiúk és lányok szaporán szedik a lábukat egyre tüzesebben, gyorsabban járják a táncot — Még több lendülettel, ne aludjatok — noszogatja a táncosokat az igazgatónő. A harmanikás uj- jai egyre gyorsabban futkosnak a billentyűkön. Jobban szaporázzák a táncosok is, végül az utolsó futam elhangzása után fújtatva megpihennek. — Mára befejeztük a próbát. Holnapután az Egy falat boldogságot és a Trencsényi legény- csúf olót vesszük. A fiuk helyre rakják a padokat, aztán hazakísérik a lányokat. Pavlekovics Mária leoltja a villanyt, bezárja a termet. Vége a próbának. Lajos Géza MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK új, korszerű BIZTOSÍTÁSA az általános vagyonbiztosítás Kevesebb adminisztráció, kedvezőbb díj, nagyobb biztonság! ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ
