Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

Kedd, 1960. december 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Munkavédelmi verseny a fonyódi járásban A Fonyódi Járási Janács az üzemek, gazdaságok, gépállo­mások vezetőivel egyetemben 1961-ben egész esztendőre szó­ló munkavédelmi versenyt in­dít. A verseny célja, hogy moz­galmat indítsafiak a járásban a balesetelhárítási és munka- védelmi szabályok megtartá­sáért, hogy egész évben ne for­duljon elő baleset. A járási ta­nács megbeszélésre hívja ösz- sze az üzemi vezetőket, a dol­gozókkal megismertetik a ver­senyfeltételeket, nagy gondot fordítanak a munkások kiokta­tására, a jó módszerek elter­jesztésére. A járási tanács végrehajtó bizottsága a jövő esztendő vé­gén oklevéllel jutalmazza meg a balesetmentesen dolgozó üze­meket. A szülői munka- közösség adomá­nyozta kockákból épül a játékvár a marcali óvodában. &­30 millió forint földjáradékot fizetnek ki megyénk termelőszövetkezetei (Tudósitónktól.) A termelőszövetkezetekben folyó zárszámadási előkészüle­tekkel egy időben meghatároz­zák a kifizetendő földjáradék összegét is. Megyénk 273 kö­zös gazdaságába a bevitt föld minden aranykoronája után négy-öt kilogramm búzaérté­ket számolnak el a szövetke­zeti tagoknak. A félreértések elkerülése végett kimutatást készítenek azokról, akik földet vittek be a közösbe, s feltünte­tik az aranykorona-értéknek megfelelő földjáradék összegét is. A nyugdíjas tagokról sem feledkeznek meg: megbeszélik velük, hogy természetben vagy készpénzben kívánják-e meg­kapni a földjáradékot. Akinek kenyérgabonára van szüksége, Népművelési továbbképző tanfolyam indul Kaposvárott A város tiszteletdíjas és tár­sadalmi munkás népművelői részére másodízben indít to­vábbképző tanfolyamot a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A tanfolyam célja elősegíteni a párt műve­lődéspolitikai irányelveinek megvalósítását, a népművelési tevékenység színvonalának emelését A tanfolyam mód­----------------------------------------------'l K ombájn a cukorrépa folyamatos betakarítására Ukrajnai mérnökök olyan kom­bájnt szerkesztettek, amely teljesen gépesíti a cukorrépa betakarítását. A gép egyidejűleg három sorban levágja a répa szárát, kiemeli a gyökereket, és megtisztítja a föld­től, majd a mellette haladó teher­autóra rakja a termést. Az új kombájn a régieknél sokkal gazda­ságosabb, és 15—20 százalékkal könnyebb. Óránként 8 kilométer sebességgel halad a répaföldön. szertani és gyakorlati útbaiga­zítást ad a város népművelési munkásainak. A művelődésügyi osztály az üzemi kulturosok figyelmét a munkásszállásokra, a művelő­dési otthonok klubjai program­jának gazdag tartalommal va­ló megtöltésére és a kulturált szórakozás megteremtésére irá­nyítja. A tanfolyamon 13 elő­adás hangzik el. Az előadáso­kat a pártbizottság, a megyei tanács, a Népművelési Tanács­adó, a Megyei Könyvtár, a Csi- ky Gergely Színház és a Bu­dapesti Népművelési Intézet munkatársai tartják. Az előadásokon kívül szak­áganként gyakorlati foglalko­zásokon is részt vesznek a hall­gatók. Az első előadásra ja­nuárban kerül sor. Hetenként egyszer gyűlnek össze foglal­kozásra a népművelési tovább­képző tanfolyam részvevői. az terményben is megkaphatja. A somogyszili Petőfi Terme­lőszövetkezetben a tavalyi 120 ezer forinttal szemben az idei év végén 480 ezer forint föld­járadékot kapnak a tagok. Ez azt jelenti, hogy ha munka­egységre fizetnék ki ezt az ösz- szeget, akkor 3 forinttal lenne több a munkaegység értéke. Az igali Aranykalász Termelő- szövetkezet vezetősége úgy döntött a tagsággal egyetértés­ben, hogy 169 ezer forint föld­járadékot fizet. Megyénkben a tavalyi 15 millió forinttal szemben az idén 30 millió forint földjára­dékot fizetnek ki a szövetkeze­tek. Több mint 6 millió forint betét a falusi takarékszövetkezetekben Megyénk takarékszövetkeze­tei az év utolsó hónapjaiban tovább növelték betétállomá­nyukat. A 22 falusi bank be­tétének összege 6 millió 587 ezer forint. A befizetett rész­jegyek értéke november végé­vel meghaladta az 500 ezer fo­rintot. A nagybajomi takarék- szövetkezet 619 tagja 794 ezer forint értékű betétet helyezett el az idén. Ezzel csaknem 130 százalékra teljesítették betét­növelési előirányzatukat. liajmLgjO-znxik? m CSER PÁL: Jlilbt A lovakat befogták, a ház népe a málhák közé telepedett, s a sárga homokfutó után el­indultak. Kicsit mindenki meg­hatódott, komoly, igen ünne­pélyes ábrázatot öltött, s fá­tyolos szemmel tekingettek a nyugalom, a jólét elárvult pihe fészkére. — Ejnye, te, Anna! — kiál­tott hátra a csézából Bárczi, szállj csak le, lányom! Dobjá­tok utána a bugyrát! Te itt maradsz, fiam. Na, ne bámulj, indulj szépen vissza! A lányka sírásra görbülő szájjal somfordáit a ház felé. Nem tudta, miért és minek, de arra nevelték, a parancson nem gondolkodni kell, hanem tenni azt. A miért, a minek mindig más gondja volt, az övé, a cselédé, hogy végrehajt­sa. Minden akadály nélkül ju­tott be a tevő-vevő katonák között a házba. Nem is törőd­tek vele, más volt a gondjuk, s különben az előbb is látták itt ténferegni. Szobájába bo­torkált, s tehetetlenül, kétség- beesetten lehuppant az ágyra. Fázósan gubbasztó kis macska volt. Meddig kell maradnom? — kérdezgette önmagát, s bu­tácska fejével azt gondolta, hamarosan jön a homokfutó, s ■aondja majd az ür vagy a nagyságos asszony: »No, te­gyük fel még azt a koffert meg az ebédlőben maradt vázát is, Anna!« Valahogy így lesz — játszott a gondolattal. De jaj, istenem, igazán itt lehetnének már, mert mi lesz, ha ezek a németek lőni fognak, aztán majd jönnek az oroszok is. Szűz anyám, ne hagyj el! A háború borzalma és hisztériája furcsa mód itatódott itt bele a falakba, a bútorok fénymáza alá, a lelkekbe is. Furcsa mód, mert nem az embergyilkolás barbarizmusa, iszonyata, mil­liók hiábavaló szenvedésének borzalma, az élet, a nyugalom, a boldogság, a szépség tolvaj- lására szövetkezett haramiák voltak a visszatérő, ijesztgető kísértet, hanem az oroszok, akik... Akikről az alig serdűlő lánynak, kinek szemlélete nem terjedt túl a határárok kacska­ringóján, olyasféle fogalmai voltak, melyeket a katekizmus fest a pokol kárhozottjairól. Hogyan is láthatott volna másképp, hogyan is gondolkod­hatott volna másképp, mint ahogyan tanították? Hirtelen kivágódott a szo­baajtó, két német katona lé­pett be. — Aló marsch! — kiáltottak a lányra, s batyujával együtt kipenderítették. Annuskának a szíve a tor­kában dobogott. Jaj, istenem, mit tegyek? — sírt befelé. Té­tova léptekkel a konyha felé indult, de ott is rámordultak. Mint vackából felvert nyúl szaladt ide is, oda is, de min­denütt katonák voltak, értetlen nyelvű, ijesztő katonák. A padlásra, igen, a padlásra! — biztatta önmagát, ott nincs senki, s megvárhatja, míg érte jönnek. A kémény mellett egy eldo­bott, egérrágta utazó kosárban bújt meg. Míg észlelni tudta a világot, Bárczira gondolt, mint ugrik le a sárga csézából, s ki­áltja: »Itt vagyok, Annuska, gyerünk!« A molnár akadt rá, hízelgő szavakkal, a kamrában talált ételhulladékokkal hozta vissza az életbe, s most jussát, a sza­bad prédát nyűvi. S ebbe a brutális harcba kongatott bele a bolond a két haranggal. — Mi a rossebb? — ugrott talpra a molnár. Testére kapkodta ruháit a kislány, térdre esett a szutykos padlón, s hálatelt szívvel imád­kozott. ét szökevény pár nap­ja bujkált a faluban. Valahonnét az osztrák határról szöktek, s tervük az volt, mindenáron átcsúszni a frontvonalon: haza. Egyikük NEMZETKÖZI Szemle A gyarmati rendszer utolsó ói'ái Az elmúlt hét nemzetközi eseményeinek sorozatát a Moszkvai Kiáltvány vezette be: e minden idők leghatalmasabb, lenyűgöző erejű felhívása álta­lános harcra a béke védelmé­ben, egy újabb világháború veszélye ellen. A háború ellen, melynek szakadékéba akarják taszítani a világot a monopó­liumok és gyarmattartók ér­dekeiért lázasan fegyverkező imperialisták. Mert — éppen a múlt hét laoszi, kongói és al­gériai eseményei bizonyítják megdöbbentően — az ameri­kai imperializmús nem adta fel a számára egyre kilátásta- lanabbá váló harcot sem. Min­denütt új háborús tűzfészkek újjáélesztésén manőverez, s igyekszik meghiúsítani a le­szerelésre irányuló törekvése­ket és javaslatokat. Útjában áll minden lehetsé­ges eszközzel a korunk egyik parancsoló szükségességét je­lentő gyarmati kérdés felszá­molásának is. »A gyarmati rendszer teljes összeomlása elkerülhetetlen« — állapította meg a kommu­nista és munkáspártok moszk­vai értekezletéről kiadott Nyi­latkozat. Az elmúlt másfél év­tized során Ázsiában és Afri­kában harmincnyolc szuverén állam jött létre. Megindult egy olyan történelmi folyamat, amit többé feltartóztatni nem lehet. Legfeljebb ideig-óráig útjába állhatnak még az em­bertelen elnyomásban élő több mint százmillió ember felsza­badulásának, úgy, mint nap­jainkban Kongóban és Algériá­ban. De immár kétségtelenül csak rövid idő kérdése, hogy a gyarmati elnyomás minden formáját megszüntessék a szo­cialista rendszer támogatta gyarmati népek. Hatalmas je­lentősége lesz ennek a nem­zetközi feszültség megszünte­tése, a béke megszilárdítása szempontjából is. Égő szégyenfolt a huszadik század testén a gyarmati rendszer — írta csak­nem két évtizede világszerte robbanó sikert kiváltott, meg­rendítő erejű művében, »A gyarmatosítás történetéiben Kicsaleer professzor. Az em­bertelenségnek ebben a hatal­mas erejű vádiratában Cortez Pécsre, másikuk a Tolna me­gyei Ilkapusztára. Amikor a németek a falura rárontottak, Magyarék krumpliveremnek használt düledező pincéjében húzódtak meg. A háziak távo­zásakor szalmával, kukorica­szárral dugták el a pince ajta­ját, hogy idő előtt bajuk ne legyen. Kényelmetlen szórón-, gással figyelték a kinti dolgo­kat, hogyha az alkalom úgy mutatkozik, szökni tudjanak. — Ha egyszer hazaérünk! — mondták, ismételgették ezer­szer a reményük véget nem érő mondókáját. A nagyobbik, a bajuszos — Kiselek Gyulának hívták — a pusztára gondolt: a négy hosz- szú cselédház, az istállók, a pajták, a kocsiszín voltak né­ki a haza, hiszen három éve ezért parancsolták a halál elé­be is. — Nem tom, mint vannak otthun, szegények... Felesége, kislánya, apja járt eszében, meg mindenki abból a kicsi világból: emberek, ál­latok, tárgyak, földek. — Olyan két lóval jártam, nem volt párjuk a pusztán. Ha szántottam velük, öröm volt nyomukban járni, ha szekerez- tem, röpítettek... Ha hazame­gyek. .. — Ha hazamégy, kezded ott, ahol abbahagytad, ugye? — korholta ilyenkor a másik, az idősebb, a szikárabb ember, kit Pék Bélának hívtak, s Pécsről, a bányából sodorta el a háborús ár. Felmenthették volna, amint a bányászok több­ségét felmentették, de a bá­és Pizaro bestiális bennszülött­irtásától, az indiánok kipusz- titásától a megmérgezett auszt­ráliai őslakókig, az amerikai, angol, spanyol, portugál, német, francia, holland gyarmatosítás milliók életébe került útját tárta a világ elé a szerző. Ez a szégyenfolt még napjainkban is ott ég az algériai muzulmá­nok ellen eldördült sortüzek- ben, annak a Kongónak a sor­sában, ahol naponta kétszáz ember hal éhen csak azért, mert a belga és amerikai kolo- nialisták az ENSZ-szel össze­fogva minden eszközzel meg­akadályozzák, hogy Kongó né­pe megszabaduljon a gyarma­ti járomból. A gyarmati kér­désről folyt a vita a múlt hé­ten az ENSZ-ben is, mialatt minden szónál meggyőzőbben hirdette a gyarmati rendszer tarthatatlanságát az algériai tüntetők legyilkolása és az amerikai—belga gyarmatosí­tókkal szövetkezett Mobutu kongói rémuralma. Vagy a hollandok büntető expedíciója Nyugat-Iriánban, ahol pápuá­kat lőttek agyon a Malim­völgyben, és békés lakosok há­zait felperzselték. Mindez a huszadik század közepén, ami­kor feltartóztathatatlan már a gyarmati rendszer felszámolá­sa, de mihelyt belga, amerikai, francia vagy angol nagyválla­latok érdekeiről van szó, az imperialista őrület ma is olyan kalandokra ragadtatja magát, amely nem sokban különbözik az Észak-Amerika indiánjait kiirtó, Dél-Amerika egész tar­tományait elnéptelenítő, egész népeket koldussá tevő egykori gyarmatosítók barbárságaitól. A nemzetközi feszültség még jobban bizonyítja ennek a kérdésnek súlyát. A húszas évek végén a Népszövetség pályázatot írt ki a béke meg­őrzésének biztosítását tudomá- * nyos alapon tárgyaló tanul­mányra. A pályázatot egy ma­gyar tudós, Ceglédi István »Paxológia — a népek közötti béke tudománya" című tanul­mánya nyerte meg. Ebben a szerző tudományos alapon fej­ti ki, hogy a háború ellen a népek közötti összetűzéseket kiváltó okok megszüntetésével, preventív alapon kell védekez­ni. A megelőző intézkedések egyik legjelentősebbikének tartja a gyarmati kérdés gyö­keres megoldását. »Kiéhezett, kínlódó páriák százezrei pusz­tulnak el világszerte azért, hogy pöffeszkedö pénzeszsákok szemérmetlen jólétét növeljék. Senki sem ringathatja magát illúziókban, hogy ha felül nem kerekedik a józanság a gyar­mattartókban, akkor az a vég­telen emberi nyomorúság, ami­ben a gyarmatok rabszolga­sorsban tartott emberei élnek, egy napon újabb felfordulást idéz elő a világban. És ezt a kérdést nem lehet részenged­ményekkel megoldani. Előbb- utóbb el kell jutni a világbéke érdekében oda, hogy teljes sza­badságot kell adni azoknak a százmillióknak, akik ma élet­nek nem nevezhető körülmé­nyek között tengődnek. És ki­nek van joga ezeket az embe­reket elzárni a kultúrától, a tanulás, művelődés lehetősé­geitől? Hiszen ezzel a világot fosztjuk meg azoktól a tudó­soktól, feltalálóktól, akik a rendkívül tehetséges, tanulé­kony színes népek soraiból bi­zonyára kikerülnének...« — állapította meg a társadalom- tudós már három évtizeddel ezelőtt. megszüntetésének, a népek bé­kés egymás mellett élése meg­valósításának tehát kétségtele­nül egyik legfontosabb ténye­zője, hogy a ma még gyarmati sorban tartott népek elnyerjék függetlenségüket. Már Emery Reves, az 1957-ben megjelent A béke anatómiája" című könyv szerzője — művének sok vitatható részlete mellett — a gyarmati népek teljes fel­szabadítását jelöli meg a béke érdekében világszerte megol­dásra váró problémák egyik legfontosabbikául. Egy érdekes hazai vonatkozású tanulmány nyamester kipécézte. — Nem tetszett neki a po­fám! — ennyit vallott társá­nak. — Ha hazamégy, másként kell elkezdeni, nem gondolod? Más kutyájának születik az ember? Frászt. Kiselek ábrándozva hallgat­ta, éppen úgy, mint otthon ku koricafosztáskor, a téli esték világtalan unalmában a mesé­ket: a senkifia kanász elnyeri a király lányát, országát, s boldogan élnek, míg... Mese. Mit tudja a városi ember a fa­lusi, pusztai dolgokat? A második nap délutánján arra rezzentek, hogy bontják a verem szalmázott bejáratát. — Ránk lelnek! — nyögte Kiselek. « — Biztosan — súgta vissza társa. — Akkor pedig kampec. Húzd elő a szuronyod, s ha be­lép valaki, egyenesen a torká­nak. • Lélegzetet visszafojtva fi­gyeltek. Már az ócska desZka- ajtó előtt kotorásznak! Beszé­dük után ketten lehetnek! — Csússz előre jobbról a be­járatig. Én a bal oldalon le­szek. Meg kell várni, míg be­lépnek. Ne feledd, nyaka mel­led magasságában lesz, hiszen a nyílás miatt meg kell gör­bülnie. — Ez gyilkosság, én félek! A másik elkapta göncét, ma­gához rántotta. — Félsz, az istenedet? Hát azt hiszed, én nem? Fogd meg a kezem, remeg. De vagy ők. vagy mi! (.Folytatjuk.) A haladó emberiség már hosszú évtizedek óta a vi­lág lázas, üszkösödé sebeként látja a gyarmati kérdést. Ah­hoz azonban, hogy ez a prob­léma a gyakorlati megoldás küszöbére jusson, el kellett jönnie a világban az erővi­szonyok olyan megváltozásá­nak, hogy a szocialista tábor erői döntően érvényesíthessék befolyásukat, oda állhassanak az elnyomott, gyarmati népek igazsága mellé. Ez az erő nyil­vánul meg a Szovjetuniónak a gyarmati kérdésben leszögezett álláspontjában, az ENSZ elé terjesztett javaslatában. Ez nyilvánul meg a békeszerető népek nagy győzelmében, ami­kor az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése el­fogadta a negyvenhárom ázsiai és afrikai ország által beter­jesztett nyilatkozatot a gyar­mati országoknak és népeknek nyújtandó függetlenségről. Ez az erő teszi bizonyossá, hogy ha napjainkban még az utolsó manővereivel egyre szemér­metlenebből próbálkozó impe­rializmus ideig-óráig odázhatja is a kérdések tisztázását, ha az erőszak legszennyesebb eszkö­zeivel, vérfürdővel, sortüzek- kel próbálja is tartani uralmát i Kongóban és Algériában — ez ■ már nem tartóztathatja fel a megmozdult történelmi erőket. A gyarmati rendszer utolsó óráit éli. És e kérdés megoldá­sával egy újabb hatalmas aka­dályt gördítenek el a népek békés egymás mellett élésének útjából. Nyolc új épülefeíemgyór az NDK-ban A Német Demokratikus Köz­társaságban az idén nyolc új épületelemgyárat helyeztek üzembe. Ezek évente 3850 lakás előre gyártott elemeit szállítják le. 1960 végéig még két épület­elemgyár építése fejeződik be. A hétéves terv keretében összesen 50 új nagy, épületelemeket gyár­tó üzem felállítása szerepel, ame­lyek meg fogják könnyíteni az építkezés ipari módszereire való áttérést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents