Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-11 / 266. szám

Péntek, 1965. november 11. 3 SOMOGYI NÉPLA* Kéf szekrény regéje Hová lett a hírnév, a tekintély? rasztházikóban volt az iskola, mákszemnyi ablakokkal. A szoba fele padlás, fele téglás, s a gerendák roskadoztak a N em nagy eset amit el- mesre, nézzétek meg a szer- tok, haza se lehetett volna za-1 Egy ember után érdeklődöm mondok, de érdekes, és tárt. Havonta egyszer-kétszer várni a gyerekeket.. A kis Csehi Csurgón. Valaki után, akit né- kissé az összefogás szépségét, szívesen bemutatom a kísérte- Lajos apja csak oda-odanézettt hány esztendővel ezelőtt is- eredmény ességét is példázza, teket is — mondta a felügyelő, a fiáért, s szemrehányóan tu- \ mertem mega községben. Köz- Telekiben, ebben a valaha is- s egy napon felkerekedett a dakolta: $ életi ember volt, egy azok kő­tenhátamögöttinék nevezett kis kis gárda. Tizenegyen ültek — Tanító úr, mi a fenét c.s'i-j zül, akik a felszabadulás után faluban van most egy szép, kerekpárra, a VII. és a VIII. 'nálnak itt éjnek idején... ? | szíwel-lélekkel kapcsolódtak modem iskola. Kívül díszes osztály meg az igazgató. El is És így ment ez éveken ást.t !>e a nép szolgálói közé. Sokan vasrács ékíti, belül ragyog csodálkoztak a gyerekek, de Tungli Zoli végzett gépész-J tiszteltek, mert áldozatos tet- minden a tisztaságtól, s fel- nagyon,, amikor megpillantót- technikus azóta, Vincze Sanyii tekikel rászolgált erre, munka­szerelése, térképpel, rajzokkal, téfc azt a mesébe illő, gyönyö- az Agrártudományi Egyetemre\vívta ki a tekintélyt. Sok­táblázatokkal borított hófehér rrX tartományt. Hanem egy kis jár, Halász Sanyi, Cseh Sárit féle funkciót viselt, ^ kétszer fala igazán barátságos légkört baj történt, mert Poór Kati közgazdasági technikumba. A | kapott mintagazda-kitüntefcést, teremt. A táblával szemben valahogy lelökte könyökével a két szekrény pedig zsúfolásig áll a két »híres« szekrény. Ki- hőmérőt, s bizony ripityánkra megtelt a gyerekek munkáival, nyitottam ajtajait, s a két törött. A vendéglátó igazgató Először a periszkóp készült el, szekrény mesélni lcezdett, meg- elfehéreáett, robbanni szere- kezdetleges, de kitűnően meg­szólalt, mint egy zenélő óra: tett volna dühében, aztan be- felel. Aztán a mérlegek, a kecsesen, énekelve, muzsikálva leszagolt a levegőbe, és voná- gőzgép, az emelődarú, a fény- a közelmúlt történetét... sa* megenyhültek: képezőgép modellje, fénytani Akkor még egy dugadőlt pa- , ~ Ezer szerencséd, lányom! eszközök, és ki tudná felsorol-, Mert most vettem csak eszre, ni, még mi minden. Igaz, a fa-: hogy borszesz helyett petró- anyag nem olyan fényesre csi- leum volt a hőmérőben... . szolt, lakkozott, mint a gyárin-. ___ _ Megmutatta a kísérleteket, s fcé, de a néha otromba, kissé t eher alatt. Egyetlen terembe a gyerekek csak ámwltak-bá- durva lécekből kétségkívül a zsúfolódott a nyolc osztály mMitak Hanem ámikor hazafe- gJ!erekek munkaszeretetének: (igen nyolc mert 1953-ai ír- nmlem amikor hazaye dicsérete sugárzik. S a két Makkor),’s úgyszólván sem- lé indutt a m osztály, a szer- szekrény széttárt ajtói mögül mi felszerelése se volt az is- tár ajtajában megállt a kis azota ezt a kis történetet /«-f megtámaszthatta» volna, kólának. ... Cseh Lajos, és azt mondta: odatevedo idegennek megtréfált. Egyszer csak váratlanul be- — Tanító bácsi! Mi nem tud- XJ. l^téntek ° ^°>ul A Szorgalom Tsz elnökét és toppant a tanulmányi felügye- nánh megcsinálni ezt odahaza ? iskola emelkedik a falu fölöttI bngf^vezet®^ boronf os han" lő. Fizika szakos volt, s igen- fl kérdőjel akkora volt, s de a felsösök már JThJ^áá.^^ taüaltam'i Lsokopeny- csak megrökönyödve fejezte ki ágy befészkelte magát a jak elődeik örökségét. Hiába,\ űen’ adamAan adtak az ut­... . . fejekbe, hogy másnap azon fejlődik a világ! óh már kör-i cán, s szidták a sok esőt," mert eszrev ei. ^ vették észre magukat a teleki zéti iskolába járnak a szomszé-i megakasztja őket a mezei Micsoda iskola ez, hát emberek, hogy az iskolások dós Szólódra, méghozzá autó-f munkában Ez a tsz van lee- nektek semmitek sincs? Ho- szerszámokat, meg deszkadara- busszal... És a sok felszerelésti ■■ - . . . , .,„ gyan tanítasz te fizikát szem- bokát gyűjtenek a faluban. Ha- kísérleti eszköz azóta árnóllco-!kozelebb kiszemelt nporfcho- léltetö eszköz nélkül? — Így lász Pál igazgató ebben az idő- dik tán? Ó, dehogy! Csehisöm’ PájPai Pál házához, azért ripaikodott Halász Pál igazgató- ben félrefésült haja alatt gya- sári Szabó Jancsi édesapja í a világ legtermészetesebb hang- ra, aki mellesleg magyar-tőr- korta vakargatta koponyáját. * éde’ja Horváth Jóska „“'Iján szegeztem nekik a kér- tenelem szakos, es bizisten szemüvege fölött sűrű ráncok- eaesanVla’ tiorvath Jóska pa megneszelt kissé a kemény ba szaladt a bőr. Volt egy ócs- a tsz-elnök s a többi kisi äest; Hogyan dolgozik a tsz­hang hallatán. De hát mit te- ha gyalupadja, azt állították ki ezermester szülei tanulják%ben Pápai Pál, az egykori hír- hetett volna?- Túlságosan ki- a folyosóra, aztán megkezdő- most a mkát a kémiát\ neves egyéni gazda? esz iskola, volt ez ahhoz, hogy dott a munka. Hihetetlen? Bi- -i r, ■* - r ♦ Először értetlenül s csodál­ellássák mindenféle »földi jó- zony sokszor ott érte őket az VJcrmekeik hajdani keze mun-- vaUéjszaka, mert amíg el nem ké- kájánaík segítségével. -. — Gyertek ált hozzám Sze- szült valami, s ki nem próbál- ' J. B. többször járt a parlamentben, írt róla az újság, egyszóval ke­vés ember övezett az övéhez hasonló népszerűséget. Kíváncsi voltam, ma is ve­lünk tart-e, s hogyan szolgálja azokat, akiknek tiszteletéből, szeretetéből, bizalmából any- nyi megbízatást kapott annak idején. Miért tagadnám: azzal a vá­rakozással mentem a község­be, hogy csupa szépet, jót hal­lok, s írhatok róla. Gondolat­ban már a születő riport vázát is felépítettem. De ez a váz összeomlott. Nem volt, amivel az ERDEMES VOLT Adatok bizonyítják, hogy az idén lényege­sen több újítást adtak be üzemeink dolgozói, mint a múlt évben. A tavalyi 1 millió 726 ezer forintról az idén 3 millió 510 ezer forintra nö­vekedett az az összeg, amelyet a bevezetett újítások révén nyert a népgazdaság. Ez mint­egy 76 százalékos eredménynövekedést jelent. A pénzügyi eredményt tekintve mind a taná­csi, mind a minisztériumi iparban kedvezőbb a kép a tavalyiról. Nem így azonban a be­adott, elfogadott és bevezetett újításokat fi­gyelembe véve. Míg a minisztériumi iparban a benyújtott újítások száma 30,5 százalékkal, az elfogadottaké 49,7 százalékkal, a beveze­tett újításoké pedig 52,2 százalékkal haladta meg a tavalyit, addig a tanácsi vállalatoknál mindez 2—3 százalékkal alacsonyabb volt, mint a múlt évi A tanácsi iparban csupán az növelte meg az újításokból fakadó eredményt, hogy az idén bevezetett újítások hatékonyab­bak, jelentősebbek voltak, mint a múlt éviek, s így 753 ezer forintról 1 millió 280 ezer fo­rintra ugrott fel az összeg a minisztériumi ipar 973 ezer forintról 1 millió 770 ezer forint­ra növekedett eredménye mellett. E számok mindenkit meggyőzhetnék arról, hogy érdemes volt az erőfeszítésért. Érdemes volt új meg új ötleteken törni a fejet, alkal­mazni az ésszerűbb, olcsóbb termelési élj áfá­sokat. Elgondolkoztató azonban a miniszté­riumi és a tanácsi ipar eredményei közti kü­lönbség. Noha a minisztériumi iparban nem volt egy-egy újítás olyan eredményes, mint a tanácsinál, de sokkal több újítást adtak be, mint amannál. Ez azt bizonyítja, hogy sokkal több ember vett részt a minisztériumi válla­latoknál az újítómozgalomban. S ha kisebb ésszerűsítésekkel is, de hozzájárultak üze­mük jobb munkájához. A mozgalom kiszéle­sedése náluk arra vall, hogy sokkal többet foglalkoztak az újítókkal. Szorosabb kapcso­latot tartottak velük, s ennek meg is lett az eredménye A statisztika tehát arra inti a tanácsi vál­lalatok újítási felelőseit, hogy az eddiginél jobban szélesítsék ki az újítómozgalmat, ne egy-két ember újítson, legyen újító az egész gyár. A kisebb eredmények is meghozzák a maguk gyümölcsét, hiszen a közmondás sze­rint is a sok kicsi előbb-utóbto sokra megy. | kozva néztek rám, mintha leg­alábbis arra a kérdésre kellett volna felelniük: meddig fog «ni az eső. Az elnök, miköz­ben mérgesen hátrább tolta homlokán a vizes sapkát, csak annyit válaszolt: — Bizony az nálunk se­mennyit — Biztosan a másik terme­lőszövetkezetbe lépett be — kockáztattam meg a kérdést. — Nem lépett biz ő sem egyikbe, sem másikba. Na­gyobb úr ő annál, mintsem kö­zénk jöjjön — felelte. Nem mondta, de ebből azt kell ér­teni: »Lenéz az minket, nem akar lealacsonyodni hozzánk-«. Egy másik tsz-tag így öntöt­te szavaiéba véleményét mind­arról, amit a régi, még egyéni Pápairól mondtam: — Elvtárs, mi ismertük őt, s tiszteltük mindazért, amit tett a közért. Ha becsültük, azért becsültük, mert tudtuk, Pápai Pali azt tette, amit mon­dott. De mondja, nem az lett volna a tisztességes dolog tő­le, hogy akkor se álljon el mel­lőlünk, amikor nekivágtunk a termel őszovétkezetnek? Miért nem jött ő is velünk, miért maradt meg magános farkas­nak? Tudjuk jól, mi rejlik e gondolatai mögött: az önzés. Tudja, hogy nekünk úgy kell mindent megépíteni, ez pedig sok pénzbe, kitartó fáradságba és időbe kerül. Ö azt gondol­ja: minek vállaljam magamra a nehézségeket, amikor nekem megvan mindenem, ami a kis gazdaságomhoz kell, amit meg­termelek, azt mind magamra kelthetem. Szerettük Pápai Palit, és felnéztünk rá, amíg okosságából az egész falunak jó származott, de nem tudjuk becsülni azt a Pápai Pált, aki csak magára gondol, s azon tö­ri a fejét, hogy neki minél jobban menjen a sora, a többi meg éljen úgy, ahogy tud. Mi történt hát, hogyan es­hetett meg, hogy Pápai Pál, az egykori közéleti ember, akiről pár éve azt írtuk, »az isten is köztisztség viselésére teremtet­te«, meghazudtolta önmagát? Kissé tanácstalanul kopog­tattam be , hozzá, hátha nem fogad szívesen. De megismert, s szíves szóval kínált hellyel. Tehát mégis a régi, a barát­ságos Pápai Pállal van dol­gom, vélekedtem. Külsőre nem sokat változott, ugyanaz a szé­les, csontos arc, ugyanaz a dol­gos, hatalmas kéz, mint pár évvel ezelőtti. Csak a pipa hiányzik szájából, mérgében egyszer összetörte. Most is szí­vesen beszél a földről, s öröm­mel újságolja, milyen jó ter­mése volt az idén, meg hogy négy . lábasjószág van • az is­tállójában. Panaszkodik is egy kicsit: az időjárásra meg az egészségi állapotára, öregségé­re,. de érzem: szeretné, ha eb­ben a témakörben maradna a beszélgetés. Megpróbálom to­vább gombolyítani a beszéd fonalát. A falu ügyéről kérde­zősködöm, de Pápai bácsi tud­tomra adja, hogy nem jár se a tanácsba, se a földművesszo- vetkezetl^e és egyáltalán sem­milyen gyűlésbe. Hívják a me­gyéhez is — tagja ugyanis a MÉSZÖV választmányának —. de nem megy. Visszavonult. S azt mondja, jól is érzi magát, úgyis »belefáradt már a sok ingyen munkába«. Elmondja, mennyit fáradozott a közért községi bíró korában is, meg az utána következő nyolc év­ben, amikor tagja volt a ta­nács végrehajtó bizottságának* volt szövetkezeti ügyvezető, választmányi elnök meg köz­ségi népfront-elnök is. És mi volt a köszönet ezért? — kér­dezi feleségével együtt. — Semmi. Megfogadtam, hogy egy szalmaszálat sem teszek odább a közösségért — toldja meg. Pápai Pál meghasipmlott ön­magával és a világgal. De hát miért, tán megbán­totta valaki? Nem, senki. Hi­szen önmaga az eleven cáfolat: tisztességes körülményeket biztosítottak számára az egyé­ni . gazdálkodáshoz. Akkor hát? Talán úgy érzi, nem hívták eleget a tsz-be? Nem, maga sem tagadja, sokat és türelme­sen beszéltek vele, még a já­rás vezető emberei is eljöttek hozzá, s próbálták megértetni vele, hogy ott az ő helye is, ahol a többieké. De ő elfordult az emberektől, magába zárkó­zott, s azt hiszi, mindenki el­lensége neki. Való igaz, az új életformáét alakítgató csurgói parasztok ma már másként ítélik meg* ki a népszerű ember, mint pár évvel ezelőtt, egyéni korukban. Azt tartják, a régi népszerű­ség semmivé foszlik mai csele­kedetek nélkül. A becsülés nem önmagától és nem örök­től fogva való, mindennap meg keil érte dolgozni. Szeretnék, ha Pápai gazda most is a köz szolgálatába állítaná ügyessé­gét, szakértelmét, okosságát. Pápai bácsi elmondta: olyas­miket lát különösen a Szorga­lomban, ami bántja a szemét. Történetesen, hogy nincs meg­felelő munkafegyelem, s a köz javainak megbecsülése is hí­ján van egyik-másik tsz-tag- ban. Helytállóak az észrevéte­lei, és érdemesek a meghallga­tásra, de nagyobb erkölcsi alapjuk.- lenne a tagok előtt, ha nem afféle külső bírálgatót látnának Pápai Pálban. A isza­lagok, ha csalódtak is benne, nem vetették még el azt a szándékot, hogy maguk között lássák. Rajta áll: igényt tart-e a szeretetre, a megbecsülésre, s akarjá-e, hogy ismét népsze­rű emberként emlegessék. Varga József Sz. N. A LOVAS JUHÁSZ SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ ess, — Pontosan így volt — foly- bereket, akiket már-már tatta Bahmetyev. — A próbál- nyelt a bűnözés mocsara, kozás Moszkvában kezdődött, majd átterjedt sok más város­ra is. Külön bizottságok alakul­tak, amelyek foglalkoztak ezek­kel az emberekkel. Egy részü­ket büntetés kitöltésére utasí­tották, másokat meg dolgozni küldtek valamiféle vállalatok­hoz, gyárakba és sarki expedí­ciókra, téli szállásoikra és hiva­talokhoz. Volt, aikit mesterség­el­»A KÜLDÖTTSÉG* MEGÉRKEZIK Hétfő volt, amikor Szvindov kocsj megérkezett, szinte még ezredes felkereste Leontyevet és jókedvűen közölte vele: — Nagy újság van.: értesí­tést kaptunk a hadtest törzsé­től, hogy holnap küldöttség ér­kezik hozzánk az ivanovói te­Balaton&zárszóm csak úgy hívják,' Gyuri bácsi. Ismerik Az egész környékén, mert manap­ság már ritka a lovas juhász. Szabó Gyuri bácsi pedig az. A faluban csak harmat előtt és napnyugta után lehet meg­találni. Ha a nap felszárítja a harmatot, indul a nyájjal . a legelőkre. Délceg testtartással ül a lovon, és úgy figyeli a ’^szívének oly kedves csengetyű- *szót, mint más ■ ember a lég­bén, a könnyű, párába olvadó Ez hát az egész küldöttség, és^szeb,b zenét. látóhatárban és a körülötte ráadásul én, Petrov, a területiá állók friss, jókedvű ábrázata- bizottság dolgozója. Tessék, az* ;** ban. — Csodálatosan szép!... okmányaim. Ahogyan mifelénká — Nem rossz — jelentette mondani szokták: öntsünk* tisz-5 ' ki Szviridov. — Olyan ez a ta vizet a pohárba. 5 reggel, amilyennek lennie kelL Es átnyújtotta igazolványát^ ’ Nyugalom és kedves vendé- Szviridovnak. 5? gek... meg napsütés... De ni- ^ tisztek és Leontyev üdvö-^ csak, már jönnek!,.. zölték a vendégeket. A lányok: Valóban, az ót kanyarulata kedves mosollyal hatalmas mögül motorzúgás hallatszott, csokrot nyújtottak át az ezre- és egyszerre csak vígan előro- desnek: mezei virágokból kö­högött a törzs egyik nyitott tötték útközben. Petrov elő- gépkocsija, több civilruhás sze- rántotta Leica-készülékét, méllyel. Elöl ült két leány, megcélozta a csoportot és ket- ezek már messziről barátságo- tőt kattintott, san integettek. Amikor a gép- __ területi újságunk ré­meg sem állt, máris kiugrott szere magyarázta sietve, belőle egy sebforradásos arcú, jóllehet senki sem kerdezte ^ mosolygós, sovány ember, és a le. — Különben félfalna a szer ton. A kis juhásizból így csa­ládfenntartó lett. A felszaba­dulásig uradalmaikban juhász- kodott, aztán megpróbált a sa­ját lábára állni. Két évvel ez­előtt pedig — életében először — bekopogott a »hivatalos épület«, mármint a tamácsház ajtaján, és elvállalta a József Attila Tsz juhászaiéinak veze­tését. 160 anyajuhot, 5 hold föl­det és határtalan munkaszere­tetei vitt a közöst*». Azóta az állomány szépen re kellett tanítani, akinek hi-' füleiről. Ajándékokat hoznak. ., , . ,. ,, , . öt személy. Fel kell készül­vatast, szakmát adtunk a ke- nünk a fogadtatásukra... zébe, egyéni hajlamaitól és ké­pességeitől függően. jék. — És nem lettek újra bűnö- A vendégeket kora hajnal zők? — érdeklődött Leontyev. vendéglátókhoz lépett. kesztője. Üttöró-becsületsza­— Üdvözlet! — kiáltotta ví- vamra mondom, szőröstül-bő- gan és igen határozottan igen felfalna... Már bocsás kéményén kezet szorított Szvi- , . ridowal meg Leontyewel. — sanak meg az elvtarsak, hogy . , . .. , . Üdvözlet, drága elvtársak, üd- nem kértem szíves engedelmü­,És elindult, hogy mtezked- vözlet Ivanovóból. Egyelőre ket engedjék el a_ szónoklatot, _ Nem semmi ­csak úgy egyszerűen, igaz pro­liszíwel üdvözlöm az elvtár- mosolygott Szvindov. ban a dandár hátsó vonalai­— Itt Túlnyomó többségük egy- baf, foSatitá^- Leontyev is ott Nos, ez a két csitri: Ve- még lehet. De már továbbJ volt- - ra és Tonya, a nagy Komszo- megbocsássanak, ott. nem sza-j A kristálytiszta levegőben mol-család két tagja, ez pedig A Balaton-part egyik festői lankáján szedeget a nyáj, míg mi beszélgetünk. Sok minden­ről szó esik, de a fő téma a juhászat. Gyuri bácsi nagy sze­retettel, csillogó szemmel be­szél erről. S ez nem is csoda, hiszen — ahogy mosolyogva mondja — már az ahyatejjel együtt; szívta magába ezt a tu­dományt. ősei is már évszáza­dok óta ezt a hivatást űzték. Gyuri bácsi négyéves kora szer s mindenkorra szakított a múltjával — válaszolta Bah­metyev. — Akadt köztük szép embertts, ezekTohón^nullk! enyhe pára szállt felfelé. b£^y jrtjg le kell adnia megőrzésre. Ez remekül dolgoztak. Több száz - Nagyon szép itt! _ mond- akarhany fiatalt. Emez pedig szabály... I^nyáj^k magára iSaradt embert sikerült megmente- ta halkan Leontyev, gyönyör- itt, kerem alássan az agronó- VA nyajnak, magaia ma r».-»nir a babánknak, olyan eoi- ködött a derűs, csendes reggel- musunk, Szergej Fjodorovics. méhek döngieséltek. A korai Iván Jegorovics. Ne azt tessék ba<^ elvtárs. A :é y --- — =» na^on tehetség« naptól felmelegedett földről néznij hogy benne van a kor- kepezogepet pedig elutazásáig£0ta juhász. Az apja nevelte az- nagyon xenetseges ___ ____ mijx ’___. ____ __1__ - - • - 1 ----“ ------* ----♦ * F olytatjuk — 5Apja valahol elmaradt a from­gyarapodott. Ma már csaknem félezer a csemgőszóra hallgató anyaállat száma. S ez elsősor­ban Gyuri bácsi érdeme. Ami­kor az utódnevelésről érdeklő­dünk tőle, egy kissé elszomo­rodik, mert az ő családjában nincs fiúgyermek. De pár pilla­nat múlva felcsillan a szeme, mert «zébe jut a kis unoka. Igaz, hogy megszakadt az ősi hagyomány, mert az ő lánya nem juhászhoz, hanem vas­utashoz ment feleség”1 de azért még az unokából ehet juhász. S ahogy Gyuri bácsi mondja, lesz is. n. a*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents