Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

Vasárnap, I960, november 6. 7 SOMOGYI NÉPLAP Bevált a negyedéves rádióelőfizetés — December 31-ig elfogadják a rádiólemondást — Nem kell hordozhatási engedély a táskarádióra Amikor a posta júliustól be­vezette a rádióelőfizetési díjak negyedévenkénti szedését, akadtak, akik így vélekedtek: Miért van szükség arra, hogy egy helyett ezután háromhóna- pi díjat fizessünk * egyszerre, hiszen az előfizetőknek ez sok­kal nehezebb. Szeptember I—8-a között szedték először a negyedévre szóló díjakat. S mint Szebényi Lajos postai felügyelő, rádió­előadó mondja, az előfizetők nagy része helyesli az új mód­szert. Ezt bizonyítja, hogy díj- beszedési tervüket 98,5 száza­lékra teljesítették. Az előfizetők megértették: a negyedévenkénti díjfizetés anyag- és időmegtakarítást eredményez. A rádió-, televí­zió-, vezetékes-rádióelőfizetők csak Kaposvárott és a városhoz tartozó 13 fiókhivatalnál ha­vonta 14 ezer nyugtát kaptak. Egy negyedév alatt tehát 28 ezer nyugtát s azok kiküldé­sét takarítja meg a posta, ' a díjbeszedők pedig három he­lyett egy alkalommal elvégez­hetik a díjbeszedést. Tulajdonképpen nem is elő­fizetésről van szó, mert a posta előlegezi a rádióelőfizetőknek a díjat, s utólag szedi azt be. A negyedév utolsó hónapjá­ban 1-e és 8-a között szedik be az arra a negyedévre szóló 30 forintos díjat. Az előfizetők számítsanak rá, s a pénzt te­gyék félre minden hónapban, hogy a díjbeszedőknek csak egyszer kelljen érte menni. Egy másik rendelet is nagy kedvezményt nyújt a rádióelő­fizetőknek. Eszerint egy előfi­zetéssel több rádiót is lehet üzemeltetni. Ez azoknak a csa­ládoknak jelent kedvezményt — és csak azokra vonatkozik, —, ahol a gyermekek közös háztartásban élnek szüleikkel, és a lakásban több rádiót hasz­nálnak. Nem vonatkozik ez a vállalatokra, intézményekre. Eddig 66 olyan rádióelőfizető vette igénybe a kedvezményt, aki több rádiót használt, s azok mindegyikére volt használati engedélye. Ez a rendelet kimondja azt is, hogy a hordozható rádióra nem keli külön hordozhatási engedélyt kérni, a rendes rá­dióengedéllyel használhatják. A postai kimutatások szerint töb­ben a kedvezményt még nem vették igénybe, s ugyanúgy fi­zetik az előfizetési díjakat, mint eddig. December 31-ig személyesen, utána már csak írásban kérhetik a postától, hogy csak egy rádió után szá­mítson előfizetési díjat. 126000 kéményt tisztit Cserépkályhát is készít a Kéményseprő Vállalat Fennállásának 12. évébe lé­pett a Somogy megyei Ké­ményseprő Vállalat. — Nagyot fejlődött Vállalatunk — mond­ja Bagosi Sándor igazgató. — Bizonyítja ezt, hogy akkor éves tervünk 1 millió 92 ezer forint volt, jelenleg 2 millió 956 ezer forint, noha a ké­ményseprési díjak 1946 óta nem változtak, s munkásaink létszáma sem emelkedett lé­nyegesen. Viszont több új üzem, sok új lakó- és nyaraló­ház épült a megyében. A vállalat nyolc kerületre osztotta a megyét. Egy-egy ke­rületben művezetők irányítá­sával 8—10 szakmunkás végzi a kéményseprést, összesen 126 ezer kéménynek, üzemek, gyá­rak kazánjainak tisztítása vár a vállalat dolgozóira. Kilenc ipari tanulójuk van, közülük hat 1961 nyarán szabadul, s akkor újabb -hét fiatalt- szer­ződtetnek. A vállalat alakulá­sakor 92 dolgozójuk volt, most 101 van, ebből 76 szakmunkás, illetve betanított segédmun­kás. A körzetek a felszabadulás évfordulójának tiszteletére egész éves munkaversenyre léptek egymással. A verseny­ben a barcsi 2. sz. körzet jár az élen Gárdái Andor műve­zető irányításával. Eves bevé­teli tervüket — 230 ezer fo­rint — a háromnegyed év vé­géig teljesítették, s munkájuk­ra nincsen panasz. Utánuk kö­vetkezik a 3-as nagyatádi és az 5-ös fonyódi körzet. Bár veszélyes a kéménysep­rők munkája, baleset alig for­dul elő, mert sokat törődnek a megelőzéssel. Mind kevesebb a visszaélés, mert szigorúan jár­nak el azokkal szemben, akik ilyesmit követnek el. Ez évben bocsátották el például fegyel­mi úton Kovács Jánost, a mi­kei körzet kéményseprőjét, s a bíróság négyhónapi börtönre ítélte, mert számlákat hamisí­tott, sikkasztott, s az általa ki­állított nyugtákra vett fel pénzt. (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Népi Ellenőr­zési Bizottság a járásban meg­vizsgálta, hogy -a . sütőüzemek­ben- és a kenyeret árusító üz­letekben miképpen tartják meg a kenyér mérlegelésére és kiszolgálására vonatkozó ren­delkezéseket. A NEB megálla­pította, hogy az üzletek több­ségében nincs kifüggesztve _ a kenyér változó súlyára és mér­legelésére szóló felhívótábla. A boltvezetők egy része mérlege­lés nélkül veszi át a kenyeret, s a vásárlóknak is mérés nél­kül, a kétkilósnak mondott ke­nyeret egységesen hat forintért adják el. Az andocsi önkiszolgáló élel­miszerbolt eladója, Molt Ká- rolyné 0,42, Nagy József, a ka­A Kéményseprő Vállalat két szakmunkással új cserépkály­hák építését, régiek átrakását is végzi. — Így — vélekednek a vállalat vezetői — sok hiba elkerülhető, mert a kályhákat felelősséggel építjük. Csak a harmadik negyedévben 60 cse­répkályha építésére kaptak megrendelést az IKV-től. Jö­vőre 900 ezer forintot kapnak cserépkályha-építésre, szemben az idei százezer forinttal. rádi önkiszolgáló élelmiszer­bolt vezetője 0,18, Johann Jó­zsef, a nágocsi élelmiszerbolt vezetője 0,90, Lázár Mihály tabi magánkiskereskedő pedig 0,57 forint árdrágítást követett el az ellenőrzés időpontjában. Az andocsi sütőüzem vezető­je szerint a legtöbbször mér­legelés nélkül adják át a ke­nyeret az üzleteknek, s egy­két darabot adnak az esetleges hiány pótlására »ráadásul«. Az ilyen ráadások azonban a hiányt nem fedezik. Az ando­csi sütőüzem például október 18-án a nágocsi fmsz élelmi­szerboltjának 122 db kenyeret szállított, ami a szállítójegyzék szerint 240 kg volt, a méréskor viszont 11,86 kg-mal kevesebb­nek bizonyult. E sütőüzem mérlege és a súlyok hitelesítet­lenek, rosszak. A Siófoki Sü­tőipari Vállalat vezetőinek ha­ladéktalanul meg kell szüntet­Igaz történet A vásárlók érdekében Megható jelenet- csomag volt, s csen- sohasem engedte, nek voltam tanúja desen mentek egy- ilyenkor mindig ár­az egyik nap. más mellett, lile- ra hivatkozott, hogy Az iskolából delmesen köszöntek ezt egy kisdobosnak özönlöttek ki a gye- a néninek, megkér- nem illik elfogadni, rekek, hogy vi'á- dezték, merre lakik, Most is, amikor man beszélgetve in- és a kék nyakken- megérkeztek, a néni dúljanak haza. Egy dós Józsi átadva tíz forintot vett elő, öreg néni nagy zsá- csomagját kishúgá- és Józsi felé nyúj kokkal teli kocsit nak, a kocsi rúd.ja tóttá, ö azonban húzott a dombon után nyúlt. A néni udvariasan vissza- fölfelé, és szomo- pedig hálálkodva utasította, sőt Edit- rúan nézett a mel- ment a két kis se- a fcis maszatos lette elmenő gyere- gédkező testvér kezével zsebéből kekre. Mindegyik mellett. egy csokoládédara tudott volna segíte- Józsit már régóta bot vett elő, és jó- ní, hiszen csak egy ismerem. Télen hó- ságosan a néni ke- táska volt a kezük- fúvósban, nyáron a zébe nyomta, ben, de mintha ész- legnagyobb meleg- ^ néni értetlenül re se vették volna, ben mindig segít a gyerekek elmentek mellette. mindenkinek. Nagy- re^ szólni szeretett Akkor azonban apám és nagyma- uqIuxl, megköszönni megjelent a hatéves mám is hálásán a segítséget, de ők Editke és a tízéves gondol rá, mert ne- messze jártak... Józsika. Látszott kik is sokat segí- Balogh Piroska, hogy a boltból jöt- tett. Segítségét vi- az áttörök újságíró tek, kezükben nagy szonozni azonban szakkörének tagja. TEGYEN EGY PRÓBAVÁSÁRLÁST! NŐI, FÉRFI-, GYERMEK-TÉLIKABÁTBAN, RUHÁKBAN MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍT a Bizományi Ár uh á a Noszlopy Gáspár u. (S4961) mii .....................................................................—. ■ ............ n i ezt a hibát. Helytelen az is — állapítot­ta meg a NEB —, hogy több boltvezető csak annyi kenye­ret rendel, amennyi egy-két óra alatt elfogy. Eri tapasztalták Bedegkéren, Tengődön, Kapo- lyon és Zicsen. A NEB java­solta, hogy azokba a községek­be, ahol nagyobb a fo>gyasztás, a sütőüzem naponta szállítson kenyeret. Csiga módra Majdnem kész volt az istálló Péterhidán, csak a tolókapukat nem lehetett felszerelni, mert a gördülőcsigákat a Finom­mechanikai Vállalat nem küld­te. Az építésvezetőség kérte egyszer, kérte kétszer, azonban mindig csak ígérgetés volt a válasz. Küldjük, küldjük. A négy csiga azonban (nem tudni miért) magától nem indult ne­ki a péterhidai útnak. A jám­bor acélkerekek arra vártak, hogy majd a vállalóit becsoma­golja őket, s elküldi. Erre várt az építés vezetője is egészen az átadás előtti napig. Akkor az­tán motorkerékpárra ült, s be­jött Kaposvárra a csigákért. Egy aktatáskában szállította el őket Péterhidára, állítólag csu­pán azért, mert félt az előíté­letektől. Egyszer ugyanis va­laki azt rrondti, hogy nemcsak a csigák ügyét intézik csiga módra a Finommechanikai Vállalatnál. A sűrű éjszakában A parancsnok néhány percre összehívta a katonákat. Nyugalmas volt a táj és vigasztalan, sötét. Sűrű köd ereszkedett a fák közé, az utak járhatatlanok voltak a több­napos esőzés után, s a szél időnkint félelmetes hangot hallatva borzolta meg a fák ágait. A sötétbe belevesztek a kis falu apró házacskái, csend volt, s csak nagy ritkán top­pantak a köves úton a határ­őr-csizmák, amint egy-egy jár­őr bevonult szolgálatból... Az őrs gyengén világított szobáiban többen az igazak álmát aludták már, mások most tisztítgatták fegyverüket, lefekvéshez készülődtek. Oda­kint pedig, a sűrű éjszakában bátor katonák tekintete mé­ly edt a sötétségbe. A portyázó járőr parancsnoka már fogal- mazgatta magában a jelentest, hisz éjfél is elmúlt már: »Pa­rancsnok elvtárs, jelentem, kü­lönös esemény nem történt.« S abban a pillanatban váratla­nul színes rakéták kúsztak a magasba, egy, kettő, három... Alig hallhatóan rögzítette ma­gában a jelzést, aztán a lakta­nya felől is felvillant a raké­ta. És felbolydult az őrs. Ria­dó! Riadó! Valaki áttört a ha­táron __ P ercek alatt talpon volt az egység. Alig aludhattak egy órácskát, de szemükben nyoma sem volt az álomnak. Mozdu­lataik gyorsak, határozottak voltak, s odakint élesre töl­tötték fegyvereiket Közben telefon csengett, a felsőbb parancsnokság útba indította embereit Razzia. Lo­vasok száguldottak a sötétben, s az emberek elhelyezkedtek a kijelölt helyen. Csizmáik szá­rát ellepte a sár, a fák ágairól esőcseppek hullottak rájuk, belül a veríték áztatta testü­ket. Megkezdődött a kutatás. Három óra lehetett, s a per­cek óráknak tűntek, a feladat egyre izgalmasabb. A sötétség leple, a köd, az’ ázott talaj mind, mind segítette a határ- sértőt. Jól választotta hát a napot, talán még az is megfor­dult agyában, hogy hajnaltájt fáradtabbak a határőrök, kime­ríti őket a szolgálat, a gyalog­lás. S hogy mennyire tévedhe­tett, azt a parancsnok arcáról lehetett leolvasni, aki semmit sem szólt erről az érkező fel­sőbb parancsnoknak, de látni lehetett, hogy elégedett. A határszakaszt már körbe lezárták, szorosan, áthatol ha­tatlanul. Megjelent a kutyás is büszke tartású német juhászá­val, de a nyomot elnyelte az éjszaka. A kutya tehetetlenül szimatolt körbe a határátlépés színhelyén, izgatott volt, min­den porcikája beleremegett, de nem tudott nyomra buk­kanni. Az emberek dagasztot­ták a sarat Halk, határozott utasítások röpködtek, aztán átfésülték az egész terepet A felsőbb egység katonái újabb gyűrűt fontak a határ köré, nem menekülhet az idegen! Biztosan a falu felé vette út­ját talán meglapult valame­lyik kertben, istállóban? Nem lehetett tudni. A lakott terü­leten csak világosodás után in­dulhat meg a kutatás, de addig sincs megállás. Tovább! To­vább! Ki lehet ez, és mit akar? Milyen szándékkal lépte át a határt, és merre lehet? Ezer­nyi gondolat cikázott át a ha­tárőrök agyán, s szinte minden bokrot, minden mélyedést át­kutattak. Semmi eredmény. Közben megeredt az eső, vilá­gosodott. Óriási felhők szágul­dottak az égen, néha egy-egy pillanatra kivicsorított a nap is, aztán újra eltűnt, s az eső csak szakadt vigasztalanul. Még nehezebb körülmények között juthattak előre a határ­őrök. Fél hét körül járt már az idő, s a parancsnok néhány percre összehívta a katonákat. Meghatározta tartózkodási he­lyüket, s a kutyát a kukoricás sarkában helyezték figyelőál­lásba. Egy kisebb egység ak­kor megindult a falu felé... Lovasok száguldottak végig az utcákon, nagyobb volt a nyüzsgés, mint más békés reg­geleken. Lituper Józsefné, ahogy kinézett az ablakon, észrevette, hogy valami nincs rendben. Nem szólt senkinek, csak mint minden civil ember a határ mentén, tudta, hogy mi a kötelessége. Kiment az istállóba, a pajtába, átnézett mindent, de semmi sem tűnt fel neki. A gondolat azért nem hagyta nyugodni. Később, ami­kor fejni indult, benézett még egyszer a pajtába. . .És uram­isten! A szénán sáros lábnyo­mok. .. Mintha fel lenne boly­gatva a szénarakás... És... és a pokrócok sincsenek a he­lyükön : ; . S ahogy ejfcy negyvenhárom éves asszony rohanni tud, ro­hant az utcára. Mi tagadás, félt is egy kicsit, megijedt, s lélekszakadva újságolta az el­ső embernek, Molnár László hivatalsegédnek, hogy aligha­nem valaki van a pajtában. Molnár tovább száguldott a hírrel. Jött Tímár István mun­kásőr, rohant a határőr-tiszt is, s néhány perc múlva ki­húzták a széna alól a didergő idegent... Ott állt megszégye- nülten az összesereglett embe­rek előtt, s Lituper néninek már nyu- godtabban dobogott a szíve... Riadó lefújva! — hangzott az utasítás. S a határsértő, aki súlyos bűncselek­ményt követett el Jugoszláviában, s a mi határainkon ke­resztül nyugat felé menekült volna; visszakerült hazájá­ba az igazságszol­gáltatás elé... A határőrök oda­bent jókedvűen ke­félték csizmáikról a sarat. Bőséges reg­gelijükhöz nem kel­lett a szomszédba menni étvágyért. Az­tán nyugalomra tér­tek a nehéz, fárasz­tó, de eredményes szolgálat után. S az ágyban Lituper né­nit emlegették, a fa­lu lakóit, akik még sohasem hagyták cserben határőrein- ket... j. b. Riadó lefújva! Bevonul a járőr. A nyomozókutyát a kukoricás sarkában helyezték figyelő- állásba, Tánetánítók továbbképzése A Népművelési Tanácsadó kezdeményezésére hasznos együttműködés jött létre a So­mogy megyei Tánotanítók Munkaközössége és a Tanács­adó között. Csütörtökön dél­pi-támetanítók első közös ösz- szejövetelét a Béke Szálló kis­termében. Együd Árpád, a Ta­nácsadó vezetője és táncrefe­rense népi táncokat, Szép Ele­mér. a legújabb magyar tánco­Hogyan lett FaiknerbSI Faulkner? William Faulkner, a híres ame­rikai regényíró igazi neve Falk­ner. Amikor első regénye meg­jelent, a nyomdász véletlenül hi­básan szedte az ismeretlen író ne­vét, és a könyv Faulkner névvel jelent meg. A regény nagy sikert aratott, szerzője egy csapásra is­mertté vált, és most már kényt®» len volt megtartani a »sajtóhiba*« előtt tartották a szalon- & né­kat (pestike, stt>.) mutatta be,, nevet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents