Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-06 / 263. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, i960, november •< A személyzet ébren van —1 ... A BEJÁRATI JELZŐ Aligha számolhattam volna KITÉRŐBEN SZABAD — hal- I húsznál tovább, amikor ismét lom Szabadi István mozdony-j kezdi az előbbit Keze a művezető hangját a Kaposvárról í szereken matat Szabadi is kö- Keszthelyre közlekedő személy- zelhajol, nézi a gőz nyomását, vonat mozdonyán. , aztán hozzám fordul.- Kitérőben szabad - jön1.,- A, gőznyomás-mutatónak rá a visszhang a mozdony má- ^ a^ni> m' mondja sik oldaláról, ahol Tótok Meny1 hért fűtő bámul bele a koromsötétbe. A két ember hangját ritkán hallani. Inkább csak akkor, ha a sötétben feltűnik egy- egy állomás jelzője. Ilyenkor előírás is a beszéd, hogy kitűnjék, ébren van-e a mozdony személyzete. Fél órája robogunk már, de még mindig nem kérdeztem meg tőlük, hogy honnan jöttek, honnan hozta őket a kora haj se előbbre, se hátrább, mert ha hátrább van, kevés — késünk —, ha előbbre, akkor odakint megnyílik a biztonsági szelep, és elmegy egy jó adag gőz. — Egy pohár sör ára — kontráz Tótok —, de ha nem vigyázunk, egy pár zoknié is... Szabadi gyorsán a fütty karjához kap, és a masina élesen felsivít. A következő pillanatokban egy mezei vasúti átjárón robogunk keresztül, s látom, hogy a jobboldalt éppen nal, elbúcsúztak-e az alvó gye- lelassít egy Zetor, amelynek rekektől... Mert el kell tőlük pótkocsiján vagy huszonöt aszbúcsúzni, hiszen az imént mondta Szabadi, hogy egyik lába a börtönben és a temetőben, a másik itt. A mozdonyon eltöltött több mint tíz év se Szabadi, se Tótok életébe nem hozott karambolt. Szemük előremered, a vonat zakatol. Ilyenkor környékez az álom; a mögöttünk futó nyolc kocsiban, azt hiszem, már mindenki bóbiskol. Gyér fény táncol előttünk. Hirtelen világosság vág arcomba és a kazán melege. Bent egyenletes sárga lánggal ég a tűz. Tótok lehajol, lapátjára emeli a szenet, aztán különös, villámgyors mozdulattal elhinti a lángokba. Egyszer, kétszer, háromszor... — EBBŐL A SZÉNBŐL MARADNI . KELL — mondja, aztán újra nekidől az ablaknak. Faluvége a belvárosban A Széchenyi tér Kaposvárnak majd a közepén fekszik, tehát a belvároshoz tartozik. Egy régebbi táblán ez a felirat is látható itt: I. kerület. Esős időben azonban azt hiszi az ember, ha véletlenül arra visz az útja, hogy nem a belvárosban, hanem valamelyik sáros faluvégen jár. A volt buszmegálló és a Textil Nagykereskedelmi Vállalat — a tér két oldala — közti üres területet — nagyon helyesen — parkírozták. A mellette elvivő 15—20 méteres gyalogjárót viszont elfelejtették lekövezni, aszfaltozni. S ha valaki nem akar esős időben a bokáig érő sáros járdán baktatni, kénytelen letérni az úttestre. Tüntesse el ezt a sáros járdát a Széchenyi térről, s mielőbb tegye járhatóvá az Útfenntartó Vállalat. i szony és lány ül. Meghűl bennem a vér. De Szabadi hátramutat arra a piros csíkos jel- zőrúdra, amelynél minden alkalommal sípolni kell, mert azt jelzi, hogy átjáró következik. .. Én azt gondoltam, hogy Szabadi meg Tótok a kisfia és kislánya miatt vigyáz különösen az életére, vagy hogy szégyellj a börtönt meg a bíróságot. 5 — Nem fázik? — kérdi Szabadi. — Űri hely ez, igaz? 16 évvel ezelőtt ott fönt — mutat a mozdony tetejére — gázlámpa világította meg a műszereket. Teleszórta korommal az ember tüdejét A masiniszták csak a nyugdíjig húzták, aztán eltemették őket Ez az 1935-ben készült mozdony azóta nagyon átalakult... Ha egy kicsit pirosabb a mandulám, erősebb a pulzusom, az üzemorvos már nem enged útra Szóval úgy vigyáznak az emberre, mint az apa a fiacskájára... Iskolába küldik, mint engem, ki most végzem az általánost Ha valaki becsületesen dolgozik, agyontömik jutalommal. A pajtás — csap Tótok vállára — most lett kiváló dolgozó... KIHAJOLOK. Egy pillanatra Tótok élete pereg előttem. Milyen messziről indult el ez az ember! Az imént arról volt szó, hogy ő is nemsokára valamelyik dieselmozdonyon lesz segédvezető, ugyanis Kaposvárott 1965-re már minden mozdony dieseles lesz. Szaoa- di most fejezi be a mondatot. Ezer forintban mondja meg, mennyi nyereségrészesedést kapott tavaly, és milyenek az idei kilátások. Meg hogy az gadott. Sőt mi több, amikor az eddigi szokás szerint nagyot köszönve elsiettem a portásfülke mellett, f A Hemyótenyésztő <*Vállalat — tekintetűiéi az utolsó negyed, . , . , , f évre és a nagyfokú olyan emberek, mint Tótok i lemaradásra _ hoz. Menyhért, odakerülnek a futó- zálátott a termeiéhez versenytáblajaxa. És meg-< fc é fokozásához. magyarázza, hogy a kaposvá-| Ezí abból tudtam nak hogyan lehetnek az elsők é h B portás között az igazgatóságok közöt- tszigorú tekintettel fóti versenyben. Szabadi már azt' hiszi, hogy nem figyelek. Inkább önmagának beszél arról, hogy a termelékenységet mivel lehetne fokozni. A szénnel való takarékoskodás most ™ár\utánam szaladt, és a jól megy. Lám, ma sem fogy kabátomnál fogva el a kimért adag, mert véko-f visszaTángatott a lép- nyan hinti Tótok, és mindig JcsórőZ: csak akkor, amikor energiáját (| __ Nem nem kéa legjobban értékesíthetik. ÉS|iret7t tessék csak visz- mindig úgy hogy az.ajtó neimjöwiL Kit keres? maradjon sokáig nyitva. Ügyigazgatót? Milyen látszik, Tótok a hónap végén iügyben? ismét az elsők között lesz ai Mondom. széntakarékosságban. S itt vaní __ r a szódás vízlágyítás. Szódásifcérem Különben, oldattal kell ugyanis lágyítani Út'Q/i személyi igazol- a vizet, hogy ne vízkövesedjék Évá , Adja ide, a kazán. Hiszen egy-egy nagy- ( tisztítás sok tízezer forintjába kerül a népgazdaságnak. Biztos, hogy ez is valami. De még . .. , . , jobb, ha csak ott vesznek összes munkahelyea imény székére. Elöko- MEGCSIKORDULNAK A 1 tort egy darabka ce- FÉKEK. Szabadi az utasokat grúzát, megnyálazta, aztán fordított egyet- egyet igazolványomban, és másolgatott belőle egy hupikék színű papírra. Negyedóra múlva felordított bennem az mondta, hogy az igazgató kartárs szobán kívül van. Egy fél órával ezelőtt kereste valaki, és nem volt benn. Tessék türelemmel várni, míg elfoglalja újra állomáshelyét a kék foteles szobában. tán kezdjük, mert itt szűk a keresztmetszet. — Ahá! Tehát akkor az üzemben a lógás megszüntetésére, a minőség javítására, az új gépekhez igazított norma rendezésére majd december utolsó .hetében kerül !;sil KIMENTEM ••• Feltette szemüvegét, megnézte családi állapotomat, eddinézz. Különös lehet ez a nagy < darab ember az általános isko-' la padjaiban! Ott megtanulta! az algebrát, itt a mozdonyon, < az élet iskolájában pedig azt, < hogy eddig mindig úgy javul- tűnáíőm, éttől" az öreg tak a mozdonyon és másutt isi portás egy pillanatra az életkörülmények, ahogyan a < munkásak javították a munka- , ,, minőseget. Ahogy itt, a mozdo-^VHÍ7aícmlmaJ ^ nyon is megértették, hogy t minden deka megtakarított szén, minden megtakarított fillér meglátszik az életükön. És még milyen lehetőségek vannak előttük. Érdemes ezért élni, vigyázó szemmel nézni a keskeny fénycsóvát, a vágányokat? Érdemes. Minden nap hosszú százkilométereken át nézni az országot s benne a kezünk nyomát. Ki mást, mint magunkat okolhatjuk a hibákért, magunkat, akik dolgozunk, de miénk a siker jutalma is. Már nem kérdezhettem meg Szabadiékat, mi a véleményük erről, mert eltűntek 3 messzeségbe. Csak a masiniszta hangja jön most is a fülembe, mintha magnetofonszalagról csengene: »Az 5520-as szerelvény személyzete ébren van.« Ébren... — Miből tudja, hogy fél óra múlva? — kockáztattam meg a kérdést. — Az időérzékemből. A kettes szobában fél óráig szokott időzni, a négyesben háromnegyedig... — De kérem, nekem erre nincs időm, sürgős dolgom van, felmegyek, és megkeresem mondjuk a négyesben ... — Azt már nem! Tegnaptól csak az igazgató elvtárssal történt előzetes telefonbeszélgetés után engedhetek fel valakit. A folyosón bo- lyongani, a négyesbe ki-benyitogálni nem lehet. Kérem, mi növelni akarjuk az eredményeket, a porsor, ha addig be nem vág az évvégi hajrá. Átnyújtott egy cetlit azzal, hogy ha az igazgatóval beszéltem, írassam alá, 'és ha jövök le, adjam vissza, tudniillik neki is alá kell írni, mert ez a belépő csak akkor lehet kilépő, ha ő is rákarmolta a nevét. Így tettem. Visz- szafelé jövet azonban hiába sétáltam fel-alá a portásfülke előtt, az öreg ugyanis nem volt ott. Valaki azt mondta, hogy elment a dolgát végezni, és ő áltálában nem végez egyhamar a dolgával. Izzadtam idegességemben, s amikor már attól kellett tartanom, hogy az éh dolgomra is sor kerül (amely esetleg megnövelné a her* nyótenyésztő önköltségeit), úgy rohan- Clulil el, hogy a kilépőmön nem volt rajt a portás szignója. Ennek éppen egy hete. Lelkiismeretes ember lévén azóta naponta törnek rám a kétségek: vajon kiléptem vagy nem léptem ki a Hernyótenyésztőtől. Tulajdonképpen kiléptem, mert itt járok az utcán. Vagy mégsem? Persze, hogy nem léptem ki, hisz ez nincs a belépőmön. En most a Hemyótenyésztő folyosóján bolyongok^ s egy szép napon kitoloncolnak, mint notórius bennmaradót. Tegnapelőtt meggyőztem magam, hogy be kell mennem a Hemy ótenyésztőhöz, mert még állományba vesznek, bér azonban nincs rám, s ez rontja a termelékenységet. De ma eszembe jutott, hogy ebből még nagyobb bonyodalom keletkezik. Mert képzeljük csak el, hogy megint felvesznek mint belépőt, s le jövet a portásnak megint dolga támad, akkor én már másod- magammál maradok ott, s két személyt sokkal nehezebb el- susmusolni, mint egyet. Jobb, ha békén maradok. Sz. Nj Szegedi Nándor 5000 mozaiklapot készít naponta a Műkőüzem A Somogy megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Vállalatának Kaposvárott két, Zákányban pedig egy cement- és műkőüzeme van. Zákányban a kavicsbánya szomszédságában levő üzemben egészen a százas méretig gyártják a betoncsöveket A kaposvári üzemekben járdalapot, betonhidat, kerítésoszlopot, kapuoszlopot, kútházat, jászlat, mozaiklapot és egyéb betonelemet készítenek. A termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok nagyon keresik a sertésvályút és az előre gyártott jászlat A hiányos cementellátás ellenére mindegyik üzemrész teljesítette tervét A Kaposvári Műkőüzemben 5000 mozaiklapot készítenek naponta. rr Czívszorongva és titkolt ^ fájdalommal figyelem mozdulatait. Kézcsonkjaihoz széles gumicsíkkal van hozzá- erösítve a ceruza. Lendülete- sen rajzolja a betűket. A pör- geszélű kis füzetben jó néhány lap már betelt. Arcát fürkészem, mi van ráírva, mennyi fájdalmat, keserűséget őriz ez az ember. S tűnődöm, egyáltalán hogyan bírta legyűrni azt a rettenetes csapást, hogy mindkét kezét elvesztette. Tehetetlenségre volt ítélve egy életre. , De hiszen nem tehetetlen, él és dolgozik, arcán sincs szomorúság, letörtség, sőt nagyon is mg kedélyű. Letörhetetlen életerő sugárzik arcáról. Micsoda ellentét van itt, vagy ennyire kifürkészhetetlenek az élet törvényei, útjai? 104^ °* mutattak a nap- J. J/ü tJ tárak. A tavaszi napsugarak a születő béke üzenetét vitték a szívekbe. De itt, a déli határszélen még a hálál sikongatott. A náci »ötletességből« a hátár mentén húzott aknamező nap nap után szedte áldozatait. Aratott a halál. A gyékényesi elöljáróság is sürgette az aknamező eltávolítását. A parasztok nem mertek átmenni a »túloldalon« elterülő földjeikre. A falu egyik lakója, Szőrösök József u az aknaszedők közé került. Hozzávetőleg kilencszáz hálált hozó aknát tett ártalmatlanná. Az utolsó napon történt a szerencsétlenség. — Nyugtalan voltam ezen a napon — emlékszik vissza a tizenöt évvel előtti napra. — Féltem. Abba kellett volna hagynom az aknakeresést, de már csak pár darab várt felszedésre. Egy úgynevezett botlóaknával foglalatoskodtam éppen. Arra még emlékszem, hogy az elrozsdásodott ütőrugó elszakadt. Többre már nem. Arra sem volt idő, hogy az óriási veszély érzete átfusson agyamon. Hirtelen úgy éreztem, villám- csapás fut át testemen, minden elsötétült előttem, és úgy tűnt, egyedül cipelem ég és. föld terheit. Kórházban ébredtem, pokoli kín tartotta hatalmában tagjaimat. De még csak azután értek a csapások. Nem hallottam a körülállók beszédét, dobhártyáim felszakadtak. Karjaim nem mozdultak. Később megtudtam, hogy kezeimet cafatokra tépték az akna- szilánkok. Amputálták. Két csonk meredt rám. Sírtam. Kegyetlen fájdalom marcangolt. A legszívesebben eldobtam volna magamtól az életet. Fájt a tehetetlenség érzete. Nyomorékon, más terheként nem akartam élni. Harminchét éves voltam akkor... — Az idő múlása, a család vigasztaló, biztató szavai nyomán növekedett az önbizalom bennem. Szerető gondossággal vett körül a család, mindent megtettek értem, s igyekeztek még a csíráját is kiirtani fejemből annak a gondolatnak, hogy terhűkre vagyok. Lassanként visszatért belém az erő. Nem akartam tétlenül élni. Keserves hetek, hónapok következtek. Apránként megtanultam egyes munkafogásokat. Megtanultam önállóan enni, öltözni és kerékpározni. Fúr- rú-faragni is tudtam később, s hozzászoktattam kezemet az íráshoz is. Határtalan boldogság vett erőt rajtam, most már nem gondoltam a halálra, élni, dolgozni akartam. Magam gazdálkodtam a hét és fél hold földemen. Tehenekkel szántottam, még kaszálni is megtanultam. Szorosok Józsefet ezután újabb csapások érték. 1950- ben elvesztette 17 esztendős lányát, s ezután újabb megpróbáltatás érte: nemsokára feleség nélkül maradt, az asz- szonyt sírba vitte a kislány halála miatti bánat. Ennyi megrázkódtatás, csapás után sok ember összetört volna, de Szőrösök Józsefben már nagy erő lakozott: élni és küzdeni akarás. S átsegítette a bajokon az emberek együttérző szeretete. — Mert az emberek általában jók, segíteni akarók. — Mondja, hogy mindenütt akadnak segítőkész emberek. Előfordult, hogy odamentek hozzá és megkérték, engedje meg, hogy begombolják a kabátját. Csak egyetlen rossz emléke van. Hátizsákkal utazott kórházban ápolt kislányához. A zsákot letette maga mellé az ülésre, mert nem volt ereje, hogy a polcra helyezze. So- mogyszobig nem is volt baj, kevés volt az utas. Ott azonban egy jól öltözött férfi rá- ripakodott, hogy »mer üyet csinálni«. Válaszolni akart, de a közben felszálló utasok úgy nekitámadtak a szívtelen embernek, hogy kénytelen volt más kocsiba hordani az irháját. Szőrösök József nem szereti, ha sajnálják, s valóban nincs is oka erre. Az idén felkeresték a Március 15. Tsz vezetői emigyen: »Jóska bátyám, szükségünk volna magára, jöjjön hozzánk állattenyésztési bri- gádvezetőnek.« Gondolni való, hogy nem kegyelemből hívták oda, hanem okos eszéért, szorgalmáért, erős akaratáért. Bár mindkét keze hiányzik, mindent megcsinál, ami egy állattenyésztési brigádvezetőre vár: kimutatásokat vezet, rendelkezik, tanácsokat oszt embereinek, s ha szükséges, még a kocsira is felmegy, szénával, szalmával úgy megrakja a szekeret, hogy más se jobban. • • • C zivszorongva és titkolt szánalommal figyelem mozdulatait. Kézcsonkjaihoz széles gumicsíkkal van hozzá- erősitve a ceruza. Ír és dolgozik, s mint a tavaszi napsugár, meleget áraszt magából. Hatalmas, leírhatatlan erő vagy te, emberi akarat! Varga József Hat ifjúsági szövetkezet alakult októberben a siófoki járásban (Tudósítónktól.) Az elmúlt év tapasztalatai bebizonyították, hogy a falusi ifjúsági szövetkezetek teljesítik hivatásukat, hasznosan hatnak ifjúságunkra. Októberben a siófoki járás újabb hat községében alakult meg az iskolákon belül a FISZ. Bálványos, Földvár, Szárszó, Szólád, Ság- vár, Endréd kis szövetkezői egy-két hold földet kaptak a termelőszövetkezettől, illetve a tanácstól. A termelőszövetkezet a diákok munkájának megkönnyítésére elvégzi a talajelőkészítést. Az új szövetkezetek takarmányt szándékoznak termeim, hogy alapot teremtsenek kisállattenyésztésüknek- Bálványoson a tsz szakembert ad az ifjú szövetkezőknek, hogy saját erőből készíthessék el a nyúlólakat. Az állatállomány alapját a diákok maguk viszik ősz- sze. Két év után újra megkezdték a zeneoktatást Nagyatádon a művelődési házban. Az iskolának negyven hallgatója van. ÁLLAMI A termelőszövetkezeti tagok háztáji biztosítása FEDEZETET NYŰJT TŰZKÁROKRA, ÁLLATELHULLÁSI-, BALESET-, JÉGKÁROKRA. Évi díja: 130 Ft. B I Z T 0 S í T Ó
