Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-06 / 263. szám
Vasárnap, I960, november 0« 3 SOMOGYI NÉPLAP • • NEMZETKÖZI &ZEMLE Beíejezé.éhez közeledik a Cseri úti Kapos-híd építése. A 27 méter nyílású, 800 tonna önsúlyú hatalmas hidat december 2-án adják át a forgalomnak. Képünkön: Az épülő híd járófelülete. A 14 — 16 éves fiatalokról van szó Országosan vitatott téma azoknak a 14—16 éves fiataloknak a helyzete, akik elvégezték az általános iskolát, azonban sem középiskolába, sem pedig iparitanuló-isko- lába nem kerültek Kaposvárott mintegy 60 ilyen fiatal éL Közülük körülbelül negyvenen különböző vállalatoknál, intézményeknél dolgoznak négy-, illetve hatórás munkaidőben, s mintegy húsz azoknak a száma, akik sehol sem tudtak elhelyezkedni. Nem kallódnak el Augusztus végéig valameny- nyi általános iskola igazgatója jelentést készített arról, hogy kik azok a fiatalok akik nem tanulnak tovább. A névsort eljuttatták a Berzsenyi Dániel Általános Iskolába. Ugyanis itt nyűt meg az ipari továbbképző iskola. A továbbképző iskolába egyébként a művelődésügyi -miniszter rendeleté értelmében 16. életévük betöltéséig mindazok kötelesek járni, akik rendszeres iskolai oktatás keretében nem tanulnak tovább. Itt azokat az ismereteket szerzik meg, amelyek a város ipara szempontjából fontosak — Kaposvárott tehát textilgyártással foglalkoznak a túlnyomóan lányokból álló hallgatók. Elméleti és gyakorlati foglalkozáson vesznek részt a Textilművekben és a Ruhaüzemben, ezenkívül az iskola politechnikai műhelye is rendelkezésükre áll. Ezenkívül általános műveltséget adó tárgyakkal is foglalkoznak. Az iskolában tanuló fiata- loknak nagy könnyebbséget jelent ez a képzés, hiszen ha ipari tanulók lesznek, sokkal hamarabb elsajátíthatják az adott szakmát Jelenleg ugyan még vitatott, hogy beszámít- sák-e a továbbképző iskolában eltöltött időt az iparitanulóoktatásba, de véleményünk — és a pedagógusok véleménye szerint is — feltétlenül be kell ezt az időt számítani, hiszen a fiatalok a szakmai alapismereteknek már birtokában vannak. Amiről beszélni kell őszintén szólva ez a továbbképző iskola minden pozitív vonása ellenére sovány vigasz azoknak a fiataloknak, akik nem tudtak elhelyezkedni egyetlen vállalatnál sem, és csak csellengenek az életben, ök munkát szeretnének minél előbb — ez sürgető szükség- szerűség —, hiszen nem egy esetben 900—1000 forintból tartják el szüleik a családot, és igen fontos lenne még egy kereset, ha négyórás munkáért kapják is. Azonban az Utasellátó, a Kórház, az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat csak akkor tud újabb fiatalokat alkalmazni, ha üresedés van, ez pedig elég ritkán következik be. A városi tanács munkaerőgazdálkodási osztályán elmondották, hogy igen gyér esetben kémek tőlük a vállalatok 14— 16 éves, de még 16 éven felüli munkást is, mert köti őket a Munkatörvénykönyv fiatalkorúak foglalkoztatásáról szóló része. Egyetlen megoldásként az kínálkozik, hogy mind a megyei tanács, mind a minisztériumok biztosítsanak a vállalatoknak olyan béralapot, mely lehetővé teszi ennek a húsz fiatalnak négyórás munkaidőben történő foglalkoztatását. S ha már szükségszerű dolgokról beszélünk, essék szó arról is, hogy a városi KISZ-bi- zottság tegyen pontot egy régóta húzódó ügy végére, és hozza létre a továbbképző iskolában is a KISZ-alapszervezetet, hisz a fiatalok igénylik azt. Ezáltal politikai továbbképzésük részben megoldódik, s egy lépéssel előbbre jutottunk. F. Gy. SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (52) Bahmetyev leszólt a portára, hogy adjanak belépési engedélyt »volt ügyfelének". S szobájának küszöbén csakhamar megjelent egy alacsony egyén, akin meghatározhatatlan színű nadrág és elegáns zippzáras bőrmellény volt. A szóban forgó egyén mindjárt a küszöbön elegáns meghajlással üdvözölte a nyomozót, majd szótlanul letette a sarokba élénksárga színű kis fíberbőröndjét, és várakozva meresztette Bahme- tyevre huncutul villogó, ravasz tekintetét. — A neve? — kérdezte szárazon a nyomozó, mert nem szerette tolvajnyelvükön hívni ügyfeleit. — Funtyikov — felelte gyorsan a látogató. — A nagyvilág Zsebes Zsora néven ismer, de papám, mamám szerint nevem Markel Ivanovics Funtyikov. — Emlékszem magára — felelte Bahmetyev. — Üljön le. Mivel lehetek szolgálatára? Funtyikov a szék legszélére ült, térdén végigsimította bolyhos sapkáját és gondterhelten megkérdezte: — Van ideje számomra? — Beszéljen csak — mondta udvariasan, de szárazon a nyomozó — Szakmai ügyben jöttem, saját szakmám ügyében — kezdte Funtyikov. — Ha mél- tóztalik emlékezni, az én hivatásom a zsebtolvajlás, és mindig ebben a szakmában működtem. Abba a szőrmeügybe csak véletlenül keveredtem, ahogyan mondani szokták: a rossz társaság vitt arra az útra. öt esztendőt kaptam, hármat letöltöttem, a többit elengedték, mert jó munkát végeztem a táborban. Akkor aztán visz- szatértem a régi szakmámba — A zseb-szakmába? — Igenis. Egyébként ezt nem is említeném, ha a Beloruszpályaudvaron történt tegnapi eset kapcsán nem tartanám szükségesnek jelenteni a dolgot. Megengedi, hogy sorjában mondjam el? — Tessék — felelte Bahmetyev, és érdeklődéssel figyelte. — Tegnap megérkeztem rendes munkahelyemre, a Belorusz pályaudvarra: a Moszkva—Nyegoreloje vonalon közlekedő nemzetközi vonat indulásához. Megjegyzem: elegáns expressz, főleg értelmiségi utasközönség, a hölgyek fátyolban és külföldi bőröndökkel. Bár a börönd nem is az én hatáskörömbe tartozik, ha azonban krokodilbőrből készült és körös-körül csupa zippzár és csupa hotelcimke, akkor az ilyen utasnak a zsebében is akad keresnivaló. Nos hát kiléptem a peronra, második csengetés, nagy tülekedés, az utasok búcsúzkodnak, a hölgyek már előrántották zsebkendőjüket. ,a hordárok szedik össze a borravalót, a mozdony pöfékel, mintha asztmás volna: egyszóval eljött az én időm: a forgalom csúcspontja. Már előzetesen kiszemeltem egy alkalmas halacskát: külföldi volt, a félszemén üveg, kezén kesztyű, öt perccel korábban érkezett, valamilyen fickó búcsúztatta, átnyújtott neki valamit, aztán még valamit át akart adni, de arra nem kerülhetett sor. A nemzetközi vagonnál a tülekedésben ugyanis én melléje kerültem és rendkívül finoman felhasítottam hátsó zsebét. Kiemeltem tapintásra vastag pénztárcáját és olajra léptem. Aztán kissé fesztelenül sétálgattam, mert nem okos dolog rögtön elrohanni. Csöngettek, fütyültek, a vonat elindult és én is elindultam a magam útján, kiléptem a térre. Természetesen betértem egy falatozóba, sört és rákot rendeltem, aztán elővettem a pénztárcát, felnyitottam és egyszeriben meghűlt ereimben a vér... — Ugyan miért? — kérdezte Bahmetyev. — Azért, mert a pénztárcába csupa kémdolog volt: ötvennyolc törve hatos törvénycikk, kémek alávaló gazságai ... Tessék, nézze meg, Szergej Petrovics, győződjék meg róla... És Funtyikov átnyújtotta a nyomozónak a pénztárcát. Bahmetyev, miután megvizsgálta a pánztárca tartalmát. Funtyikovra nézett. Ez komoly arckifejezéssel ült, sapkáját forgatta ujjai közt. — Ez miféle börönd? — kérdezte Bahmetyev, a kis kézitáskára pillantva, amelyet Funtyikov a sarokba állított. — Folytatjuk — Kockázatos „baseball-játszma“ Egyesült Államoknak megfelelő földterületeket haditengerészeti támaszpont céljaira ..." így lett Guantanamo amerikai haditengerészeti támaszpont, a Washingtonban patíentí- rozott kubai függetlenség pedig csakhamar a gyakorlatban mutatta meg igazi mibenlétét. Az amerikai cukortrösztök, amelyek a közelmúltig kizárólagos magángyarma- tuknak tekintették Kubát, elég sűrűn úgy találták, hogy az ország »függetlenségét" veszély fenyegeti. A századfordulótól 1933-ig háromszor szállták meg Kubát az amerikai tengerészgyalogosok — történetesen mindhárom esetben népi forradalom fenyegette a cukor- trösztök jóvoltából uralkodó diktátorokat. Igaz ugyan, hogy 1934-ben Roosevelt elnök »jószomszédsági politikája" jegyében semmisnek mondták ki a Platt-féle protektorátusi törvényt, de cserében új szerződésben biztosították a guantanamói haditengerészeti támaszpont megtartását. Ettől fogva a közvetlen katonai intervenció jogát a »cukorpóráz" és Batista diktátor együttesen helyettesítették. 1959. január elsejéig Kubában vastörvény volt, hogy amikor a New York-i értéktőzsdén leszállították a cukor árát, a kubai nép még összébb húzta a nadrágszíját. Ez volt az a »cukorpóráz", amely talán még az amerikai tengerészgyalogosoknál is megbízhatóbban működött. Fidel Castro szabadságharcosainak győzelméig nem volt olyan kubai kormány, amely akárcsak 24 óráig is hatalmon maradhatott volna az amerikai cukortrösztök akarata ellenére. Batista zsarnoki rendszere és a cukorpóráz már a múlté. Az előbbit megdöntötte a latinamerikai történelem legmélyebbre szántó népi forradalma, az utóbbit átvágta a szocialista világ tengereken átnyúló segítőkeze. Washington tehát ismét a tengerészgyalogosokhoz folyamodik. És nemcsak a tengerészgyalogosokhoz ... A Life című amerikai folyóirat múlt heti számában képes beszámolóban mutatta be, miként készülnek a floridai Miamiban Batista elmenekült zsoldosai a Kubába való betörésre. A Life szerint »Florida a Castro elleni mozgalom gócpontja lett, és a regruták szorgalmasan részt vesznek a kiképzésben"... Más jelentések pedig arról számolnak be, hogy — a tengerészgyalogosok »hétvégi kirándulásával« egyidejűleg — újabb és újabb fegyver- és élelmiszerszáj lítmányokát küldenek a Panama-csatorna térségéből Guatemalába. A legkorszerűbb amerikai fegyverekkel felszerelt zsoldosok száma itt már meghaladja a háromezret. Az előjelek tehát vészjóslóan emlékeztetnek az 1954-es guatemalai »akcióra«, amikor az United Fruit amerikai gyümölcströszt zsoldos serege rátört a kis amerikai »banánköztársa- ságra«, mert az Arbenz-kormány földreformra merészelt gondolni. A Pentagon tábornokai most is szinte to- porzékolnak a türelmetlenségtől, hogy rávethessék magukat a bátran dacoló Kubára. Sűrűn emlékeztetnek rá, hogy hat esztendővel ezelőtt milyen rövid úton leszámoltak Guatemalával ... Csakhogy ma már nem 1954-et, hanem 1960-at írunk. Washington sem feledkezhet meg róla, hogy éppen ez a hat esztendő volt az »erőpolitika« visszájára fordulásának időszaka, s hogy a szocialista világ hatalma ma már az amerikai imperializmus hajdani »hátsó udvarában« is megbízható védelmet nyújt a szabadságáért harcoló Kubának. Erre emlékeztetett Hruscsov szovjet miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában is, és komoly figyelmeztetése aligha fog célt téveszteni. Rövidesen eloszlik majd az amerikai elnökválasztási hadjárat petárdáinak rossz illatú füstje, s az Egyesült Államok új elnökének józanul szembe kell néznie a nemzetközi erőviszonyok realitásával. A mai világhelyzetben pedig egyetlen felelős államférfi sem feledkezhet meg arról, hogy megszűnt, végleg a múlté a büntetlen imperialista hadműveletek korszaka. Ezen a törvényszerűségen még az amerikai tengerészgyalogosok »baseball- hadművelete« sem változtathat... Az AP hírügynökség ma egy hete a következőket jelentette: 1450 amerikai tengerészgyalogos »hétvégi látogatásra« a Guanta- namói-öbölbe érkezett, hogy — egyhónapos tengeri hadgyakorlat után — »a támaszpont baseball- és golfpályáin elszórakozzék" Guantanamo tudvalévőén az Egyesült Államok haditengerészeti támaszpontja Kuba délnyugati partvidékén. Más szóval: az amerikai tengerészgyalogosok — amerikai támaszponton pihenték ki a hadgyakorlat fáradalmait. Ebben tehát nem is lenne semmi különös. Mégis a tengerészgyalogosok guantanamói »baseball-játszmájának« feltűnően nagy I) nemzetközi visszhangja támadt. A játszma ugyanis igen magas tétért folyik. Az amerikai sajtó adatai szerint nem kevesebb mint évi kétezermillió dollárról van szó. Hozzávetőlegesen ennyi — kétmilliárd dollár — a Latin-Amerika természeti kincseinek kiaknázásában érdekelt amerikai monopóliumok évi tiszta jövedelme. Márpedig a vezető lapok legtöbbje úgy véli, hogy mindez veszélybe kerül, ha Washington nem használ fel minden eszközt a »kubai fertőzés« lokalizálására. Most az amerikai elnökválasztási hadjárat tetőpontján az érdekelt társaságok kegyeiért versengő elnökjelöltek — Kennedy és Nixon — egymást túllicitálva fogadkoznak, hogy minden áron megvédik az Egyesült Államokat a »Kuba felől fenyegető agressziótól«. A Pentagon tábornokai pedig a Karibi-tenger térségében végrehajtott katonai intézkedések sorozatával iparkodnak alátámasztani, hogy az elnökjelöltek nem a levegőbe beszélnek... Az amerikai trösztsajtó hideglelős lapjelentéseit olvasva az embernek szinte már az a benyomása támad, hogy Kuba, a hatmilliós kis szigetország készül megtámadni a tőkés- világ legerősebb katonai hatalmát — a százhetven milliós Egyesült Államokat. És ha hitelt lehet adni az amerikai sajtónak, a Karibitengeren lebonyolított egyhónapos hadgyakorlat csupán arra szolgál, hogy elriassza Fidel Castro kormányát »agresszív szándékaitól«. A tengerészgyalogosok vasárnapi kiruccanása pedig mindössze »emlékeztető« volt arra, hogy Guantanamo amerikai támaszpont volt, • és az is marad. Ezúttal azonban az »emlékeztető« azoknak a latin-amerikai országoknak szól, amelyekben — mint a New York Mirror megállapítja november 3-i számában — »forrongó, nyugtalan és éhező milliók most nem a szürke szakállú Uncle Samben, hanem a fekete szakállú Fidel Castróban látják a sza- jadság jelképét«. Kuba népének ugyanis az amerikai tengerészgyalogosok kirándulásai egyáltalán nem jelentenek újdonságot. Az elmúlt hat évtized folyamán az amerikai tengerészgyalogosok ^runden esetben megjelentek, ha Kuba népének olyan »agresszív« gondolatai támadtak, nogy végre-valahára maga élvezze munkáiéinak gyümölcseit, maga legyen az ura festőién szép és mesésen gazdag szigetországának. Hatvankét esztendővel ezelőtt, amikor a kubai hazafiak élethalálharcukat vívták a spanyol gyarmati uralom ellen, első ízben jelent meg az amerikai hadiflotta a havannai kikötőben.A tengrészgyalogosok természetesen akkor is a »szabad Kuba« jelszavával érkeztek. Ám az amerikai »segítséggel« befejezett népi felkelésből nem születhetett meg a szabad Kuba. Ehelyett bevezették az amerikai katonai kormányzatot, hogy a kubai népet »kellőképpen« előkészíthessék a függetlenségre. A »függetlenség« előkészítésébe a washingtoni törvényhozás is bekapcsolódott. Platt szenátor előterjesztésére a kongresszus törvénybe iktatta az Egyesült Államok és Kuba jövendő kapcsolatait szabályozó rendelkezéseket. A Platt-féle törvény 3. cikkelye előírta: »Kuba kormánya hozzájárul, hogy az Egyesült Államok gyakorolhatja az intervenció jogát Kuba .uggetlenségének megőrzése végett«, és hogy íz »Egyesült Államok képes legyen biztosítani Kuba függetlenségét«, a Platt-féle tör- /ény kikötötte: »A kubai kormány meghatá- •ozott körzetekben elad vagy bérbead az Föld alatti gőzzel működő erőművek Kamcsatkaban megkezdték a Szovjetunió első föld alatti gőzzel működő erőművének építését. A Pauzsetka-folyó völgyében már 12 fúrólyukat készítettek, amelyekből 120— 300 méter mélységből gőz és víz tör fel. Egyes fúrólyukak óránként 150 tonna gőzt adnak. Az erőművet két alacsony nyomású turbinával szerelik fel. A turbinák egyenként 2500—3000 kilowatt teljesítményűek. A föld alatti gőzzel működő erőműben az energia- termelés huszadannyiba kerül, mint a hőerőművekben. Munkaerő-csábításnak is beillik, amit pénteken So- mogytúron hallottunk. Andro- sovics Jenő, az Új Somogy Tsz szállítási jelelöse jelindult állapotban rohant be az irodába: — Intézkedjék, elnök elvtárs, mert így nem végzünk a héten a napraforgóval. Járom a házakat, to- borzom a munkára az embereket, közben egyik is, másik is azt feleli, hogy nem jön munkaegységért a tsz-be, mert készpénzért hívták az építkezéshez. Művelődési otthont építenek Somogytúron. A vállalkozó — Cöblyös Géza látrányi kisiparos — úgy látszik, jogot formált magának ahhoz, hogy a helyi vezetők megkérdezése nélkül verbuváljon segédmunkásokat. Ennek nem ez a rendje-módja. Forduljon kérésével a termelőszövetkezet vezetőihez — az ő hatáskörükbe tartozik, hogy akár naponként kijelöljék azokat a tsz-tagokat, akiket nélkülözhetnek a közös munkában.
