Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-26 / 279. szám

Szombat, 1960. november 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kinek használ a viszálykodás? Tiszta vizet a pohárba — ez volt a párt-végrehajtó bizott­ság szándéka, amikor napi­rendre tűzte a vállalat problé­máinak megvitatását. Meghív­ták a vezetőket is, mondják el véleményüket, hogy a külön­böző álláspontok összecsapásá­ból a megértés és az egységes akarat kerüljön ki győztesen. Hosszú időn át összegyűlt va­lódi és vélt sérelmek kerülnek terítékre, szenvedélyek korbá- csolódnak fel, mindegyik fél ki akarja önteni keserűségét, hogy bizonyítsa: íme, én he­lyesen cselekedtem, jót akar­tam. Valóban, ki merné két­ségbe vonni jó szándékukat? Jót akartak, külön-külön úgy érezték, helyes álláspontot képviselnek. És milyen nehéz most utólag elismerni, v'ogy sokszor bizony tévedtek, s mindketten vétkesek abban, hogy idáig fajult a dolog... Indulatok nélkül Miért is került a városi párt-végrehajtó bizottság ülé­sének napirendjére a Finom- mechanikai Vállalat kommu­nistáinak ügye? Bár az érin­tett elvtársak őszintén és szen­vedélyesen teszik szóvá a kü­lönböző bajokat, problémákat, ám mindkettőjük hibája, hogy a másikra hárítja a felelőssé­get. Egy kicsit ideges, feszült a légkör. Pedig amint a me­gyei pártbizottság titkára is hangoztatta felszólalásában: nincs ok a heveskedésre, ide­geskedésre, hiszen a városi párt-végrehajtó bizottság segí­tő szándékkal fogott hozzá a vállalati problémák megvizs­gálásához, s nem a helyzet el­mérgesítése a cél, hanem a tisztázás és rendezés. Erről szólt Németh elvtárs, a városi pártbizottság titkára is: — Egy időben sokat produ­kált a Finommechanikai Vál­lalat. De aztán úrrá lett a ve­zetőkön a kapkodás, és anar­chia keletkezett. Rideg, feszült légkör alakult ki a kommunis­ták között is. Mi idejében meg­láttuk a bajt, s igyekeztünk is megszüntetni a vezetők között Miért írták össze a háztáji sertéseket Berzencén ? A Hunyadi utca 3. számú házban lakó Novogradecz Fe­renc kezdte-e vagy más — erre nem emlékszik pontosan a berzencei tanácstitkár. Mindegy, valaki elkezdte. Mit? A disznóvágást. S mi ebben a különös? Az, hogy vágják a kés alá nem érett sertéseket, a félig kész hízókat meg eseten­ként a süldőket is. Értelmetlen dolog ez. Miért csinálják hát? Mert »bedől­tek« egy rémhírnek. Ismeretes, hogy a háztáji gazdaságok szerződéses sertés­hizlalását mindjobban szorgalmazzák az illetékes szervek. Most már a jövő év első felére kötik a szerződéseket az állat­felvásárlók. Előzetesen bementek minden berzencei udvarba, s feljegyezték, hogy hány sertést láttak az ólban. Erre azért volt szükségük, hogy tudják: kihez érdemes elvinni a szer­ződéses nyomtatványokat. Magától értetődik, hogy akinek nincs süldője, azzal nem lehet megállapodást kötni sertés­hizlalásra. S hogy a sertéstartók szerződnek-e vagy nem — ez a saját belátásuktól függ. Horváth György, a Jobb Élet Tsz elnöke például már vállalta, hogy háztáji gazdaságában 3 sertést meghizlal közfogyasztásra. Mások is szerződtek. Ed­dig 21 szerződést írtak alá a berzencei gazdák. Többet is aláírhatták volna. Akit többször fel kell keresni ebben az ügyben, ahhoz elmennek majd ismételten. Hangsúlyozzák, hogy a megállapodás csakis önkéntes alapon születhet meg. S a rémhír? Az pedig úgy tartja, hogy »minden család csak egy hízót vághat«, vagy »vágási engedélyt kell kérni«, illetve »minden levágott hízó után 10 kiló zsírt kell beadni«. Ebből egy szó sem igaz Hízót mindenki, minden engedély nélkül bármennyit vághat. Aki tíz sertést meghizlalt, mind a tizet leölheti. De van-e értelme ennek? Kell-e egy családnak négy-öt hízó húsa és zsírja egy évben? Vágjanak hát annyi kövér sertést a berzenceiek, amennyire szükségük van. De saját érdekük megkívánja, hogy csak a meghízott sertéseket j öljék le. Szabad hízóikat pedig adják el az Állatforgalmi | Vállalatnak. Ugyanezt üzenhetjük Somogyudvarhelyre, Gyékényesre, Bélavárra, Lábodra, Nagykorpádra és Nagyatádra is. K. J. , kiéleződött hangulatot De úgy láttuk, megrekedünk a megállapításoknál, mivel a szavakat nem követték tettek. Ezért tártuk a végrehajtó bi­zottság elé a finommechanikai ügyet Nem két vagy néhány elvtárs Személyes ügyéről van szó, hanem egy fejlődő üzemről. Eredetileg szolgáltató vállalat­ként indult a Finommechanika, de aztán az élet más irányba terelte fejlődésüket, s a kis üzemből terebélyes, termelő, szolgáltató vállalat lett. Alig fél évtized alatt ötszörösére nőtt a termelési érték! Bizo­nyos, hogy ekkora üzemet már nehezebb elvezetni. Hát még ha azt is számításba vesszük, hogy a kapacitás még ma is túlságosan szerteágazó. Nem volt problémamentes az indu­lás sem, hiszen régi, kézmű­ves kisiparra épült. Ebből kö­vetkezik, hogy a munka csak akkor eredményes, ha az irá­nyításra hivatottak az objek­tív helyzetben feltalálják ma­gukat, minden erőt, figyelmet a termelés megszervezésére összpontosítanak. S éppen ekörül gyűlt meg a baj a Finommechanikai Válla­latnál. Bár a gazdasági vezetés is meg a pártszervezet is látta a fejlődésből fakadó nehézsé­get és követelményt, a gyakor­lati megoldást másként képzel­te el az igazgató és másként a párttitkár. Ez egymagában még nem lett volna baj, hi­szen nyílt, őszinte vitában tisz­tázódhattak volna az ellenté­tes álláspontok. És jóllehet történtek is erre irányuló kez­deményezések — s voltak idő­szakok, amikor építő, egészsé­ges viszony uralkodott a két vezető között — véglegesen azonban nem tudták leküzdeni az ellentéteket, sőt a viszály­kodás más vezető beosztásúa- kat is körülfonta hálójávaL Pártszerű viszonyt! Noha az ellentétek a közös ügy, a termelés és az üzemi problémák különböző tálalásá­ból eredtek, a vezetők gyak­ran mégsem tudtak felülemel­kedni ezeken, illetve nem tud­tak egymás kifogásainak ösz- szeegyeztetése után közösen harcolni a felismert fogyaté­kosságok ellen. Különböző rossz módszerek honosodtak meg. Bár a pártszervezet fel­hívta az igazgató figyelmét a Toponári úti telepen levő hi­bákra, a nagy fokú rendetlen­ségre és káoszra, Babodi elv­társ, az igazgató mégsem ho­zott megnyugtató intézkedése­ket. A oártszeivezet vezetői, sőt Hencz elvtárs, a párttitkár is többször követelt rendsza­bályokat a szervezetlenség fel­számolására, az állásidő elsza­porodásának megakadályozásá­ra— ugyancsak eredménytele­nül. Előfordult az is, hogy a pártszervezet határozott ellen­zésére az igazgató ellenforra­dalomban kompromittált em­bert javasolt egyetemi tovább­tanulásra. Természetesen ez joggal sértette a pártszervezet tagjait. A pártszervezet vezetőinek módszerében is volt kifogásol­ni való. Átnyúlkáltak az igaz­gató feje fölött, némelykor he­lyette is ők akartak intézked­ni, vagy mert látták, hogy Ba­bodi elvtárs hajthatatlan, uta- sítgatni, diktálni akartak neki Ebből pedig az igazgató vont le olyan következtetést, hogy veszélyben van a tekintélye, az egyszemélyi vezetés, úgy érezte, nem becsülik kellően. S míg Hencz elvtárs, a párt­titkár és Babodi elvtárs, az igazgató a személyi torzsalko­dással volt elfoglalva, nem ju­tott idejük arra, hogy azzal foglalkozzanak: miért nem mutat példát egyik-másik kommunista; miért nem hajt­ják végre többen pártmegbí­zatásukat; miért sok a selejt stb. Egyes párttagok passzivi­tása láttán a párttitkár úgy érezte, nem kell túl komolyan venni a kollektív vezetést a pártszervezetben. Kinek használt a széthúzás? Nem kell sok találgatás ennek megállapítására. A pártszer­vezetnek, a gazdasági vezetés­nek, az üzemnek csak ártott. Azok dörzsölték kezüket meg­elégedve, s mosolyogtak kárör- vendően, akiknek nem érdeke, hogy az üzemben egészséges légkör, jó munkaszellem le­gyen, akik arra pályáznak, hogy egyenetlenséget szítsanak a vezetők között. Tiszta vizet a pohárba! Ez­zel a szándékkal foglalkozott a városi párt-végrehajtó bizott­ság a Finommechanikai Válla­lat problémáival. A vita fel­tárta a fogyatékosságokat és okait is. De hogy valóban tisz­ta víz kerüljön a pohárba, ar­ról a vállalat kommunistáinak kell gondoskodniuk, mégpedig indulatok nélküli, józan viták­kal, pártszerű cselekedetekkel. Sportkombinát épül a Táncsics Gimnáziumban Az iskola Kisz- alapszervezetének műnk a terv ében a fia­talok több sportpálya építését határozták el. Az elmúlt napokban megkezdődött a 25x5 méteres kézilabda . három röplabda- é egy kosárlabda-pály: építése az iskola udva rán. a munkából vala mennyi osztály tanuló kiveszik részüket, s még a késő esti órák­ban is dolgoznak. A leglelkesebbek k IV/a osztály tanulói; külö nősen Hollósi Csaba és Mohácsi József, de Sárközy András, va­lamint a harmadikos Szabados György és Kelemen Tibor is megállta a helyét a munkában. A szülői munkakö­zösség is segíti az építést. A Cukorgyár bói szénsalakot sze­reztek az alapozáshoz ezenkívül ők készíti: el a labdarúgó-pálya új kapufáit is, Jaczó Győző mérnök pedig az új pályák szinte­zését végzi el. Az építés mintegy 60 ezer forintba ke­rül, ebből a fiatalok 45 ezer forint értékű társadalmi miiniráf végeznek. Nem is nehéz az a talicskázás. Megérkezett a salak a CukorgyárbóL Varga József SEJNYIN A SIRIUS AKCIÓ <.) — Röviden megmagyarázom a helyzetet — mondotta. — Sietnünk kell, bár ez az or­szágút egészen néptelen. Mind­nyájan elpusztultunk ettől a német bombától. Ebben a bombatölcsérben. Világos? A »küldöttek« csak hallgat­tak. Petronescu folytatta; — Leontyev a kezünk közt van. Nehogy a nyomunkat ke­ressék, elhatároztam, hogy ezt a bombatölcsért fogom fel­használni. A két holttesttel még hitelesebbnek látszik az eset. Ezért kellett megölni őket... Egyébként az emberi társadalom nem veszített so­kat velük... Ez az ember os­toba barom volt. Most pedig gyorsan munkára! Tessék két patron robbanóanyag, tegyék rájuk a holtakat és robbantsák fel. Sajnos, az egész gépkocsira nincs elég robbanóanyagunk, így hát csak néhány részét fogjuk levegőbe röpíteni, a. ka­rosszériáját meg elrejtjük az erdőben. Amikor mindez megtörtént, Petronescu és tarsai elindultak az erdő sűrűjébe. Bahmetye- vet a karúikon vitték. Sokáig haladtak, gyakran megpihen­tek és estére mintegy tíz kilo­méteres utat tettek meg. Itt Petronescu kiszemelt egy pihe­nésre alkalmas helyet. Elha­gyatott tisztás volt, minden jel szerint a nagy erdőség kellős közepén. Embernek semmi je­le sem mutatkozott a közelben. A széles tisztáson akár repü­lőgép is leszállhatott. Bahmetyevnek összekötözték a kezét, majd Petronescu hoz­zálátott, hogy magához térítse. Szalmiákszeszt szagoltatott ve­le. Bahmetyev csakhamar fel­nyitotta a szemét Nem tért rögtön magához és először csak csodálkozva nézegette az erdei tisztást, a fölébe hajoló Petronescut meg az oldalt ül­dögélő leányokat. — Jó reggelt — szólt Petro­nescu, mintha mi sem történt volna. — Hogy érzi magát? Bahmetyev semmit sem fe­lelt, csak homlokát ráncolta szörnyű fejfájásától. Már kez­dett visszaemlékezni. — Komoly beszédem van önnel — szólt Petronescu. — Ne csodálkozzék a történteken. Higgye el, h..gy így volt ez a legjobb. Bizonyos lehet benne: eljön a nap, amikor tiszta szív­ből köszönetét mond nekem azért, amit önnel tettem. Rövi­den szólva: ön most hadifo­goly és a német katonai ható­ságok kezében van. Nekünk szükségünk van önre, Leonly v úr, és ha értelmesen fog visel­kedni, akkor semmi oka sem lesz panaszkodnia a ilómetek - re meg a saját sorsára. Ezt hi­vatalosan közlöm önnel, a né­met főparancsnokság megbí­zásából. .. Még két napig, amíg át nem jutunk a frontvonalon, hallgatnia kell. Figyelmezte­tem: a legcsekélyebb engedet­lenség, szökési kísérlet vagy ha erre járó emberekhez fordul segítségért, jogot ad nekem, hogy végezzek önnel. Mostan­tól kezdve Leontyev mérnök csak olyan személy lehet, aki becsülettel szolgálja a némete­ket. Különben egyáltalán meg­szűnik létezni. Hát ennyi, amit egyelőre közölnöm kellett ön­nel. Most pedig rádió útján felveszem a kapcsolatot a né­met hatóságokkal. Mit paran­csol, hogy közöljek velük az ön nevében? — Közölje velük — felelte Bahmetyev — hogy mindazt, amivel a mai napig segítségé­re lehettem a német katonai hatóságoknak, már meg is tet­tem. Remélem, hogy a német parancsnokság kellőképpen értékelte L—2 ágyúmat és nincs oka az elégedetlenség­re ... Ezenkívül, felesleges be­szédek elkerülése végett kérem közölni, hogy az L—2 tervraj­zait és számításait nem hoz­tam magammal, hanem Moszk­vába küldtem. Ennyi az egész. — Látom, gúnyolódni mél- tóztatik — felelte Petronescu. — No, nem baj, Berlinben majd másképp fog beszélni... efelől biztosíthatom... ÜGYETLEN MUNKA Dubaszov hadbíróezredes, a hadtest katonai ügyésze, aki­vel Szviridov közölte a tör-: ténteket, délután három óra^ körül érkezett meg a kémelhá-$ rító embereivel arra a helyre,'"* ahol Petronescu megrendezte: a gépkocsi pusztulását, mintha gyújtóbomba közvetlen talála­ta érte volna. Dubaszov nyom-ó ban megkezdte a helyszínig vizsgálatot és elsősorban a” bombarobbanás következtében: előállott két tölcsért kutatta át : Dubaszov ezredes a háború előtt több esztendőn át mint: egy területi ügyészség fő nyo­mozója működött, majd a köz-: társasági ügvészség legfonto­sabb ügyeiben eljáró nyomo­zó állásba helyezték. Innen ke­rült a háború elején a katonai - ür-észséghez. * A nyomozó munka sok esz tendeje során kialakult benne: néhány tisztán hivatásszerű szokás, megvoltak a saját nyo­mozási módszerei. Tudta, mi­lyen rendkívül nagy jelentősé­ge van a helyszíni vizsgálat­nak, mely sok esetben a leg­bonyolultabb, leggondosabban előkészített bűncselekménynek Zdf is a megoldására vezet. 72 Az adott esetben az első pillantásra minden körülmény^ amellett szólt, hogy a »küldött­ség« gépkocsistul együtt el­pusztult. Valóban: a robbanás-: tói eltorzult, de mégis agnosz- kálható két holttest — az egyik »delegátus« meg a gépkocs ve zetö hullája — ott feküdt. — Folytatjuk — A rv/c osztály tanulói az alapozáshoz készítik elő a kézilabda­pályát. Előkészíti! tanfolyam indul az állatorvostudományi főiskolán Az állatorvostudományi főiskola 1961. január 3-án felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamot indít. Fel­vételüket kérhetik azok a korábbi években érettségizett, 30. életévü­ket még be nem töltött fiatalok, akik a főiskolán kívánják tanul­mányaikat végezni. A tanfolyam foglalkozásait hetenként három­szor, munkaidő után rendezik. A tanfolyam részvételi díja 450 fo­rint. A felvételi kérelemhez a főisko­la tanulmányi osztályán (Bp., Landler Jenő u. 2.) lehet jelentke­zési lapot kapni, ehhez kézzel írt életrajzot kell mellékelni. A je­lentkezés határideje: 1960. dec. 16. Tsss tagokl Egyéni termelők! AZ ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT hitelben szállít ivarérett süldőkocát 16,50 Ft-os áron. A koca vételárát csak az első szaporulatból származó süldőkkel kell kiegyenlíteni. (25006)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents