Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-16 / 245. szám
Vasárnap, 1960. október 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP Qyeektií h cl ixlllatehJk H allottam, hogy egy idő- általánosságokról beszélget- mi mit eszünk? Van talán hat- — Igen ám, de minek a te- sebb kadarkúti házas- tünk, az időjárásról, az őszről, van család is, aztán egyszer se lek, ka nem épülhetek rá? — pár öregségére villatelket vesz aztán ő kanyarodott el a tér- látták még a tsz-t... a Balaton partján. Megtetszett melőszövetkezetig, s azon Tgy füstölgőit az asszony a dolog, elmentem hát hozzá- nyomban sápitozni kezdett: X zsörtölődött tovább. Itt megszakadhat az ember gyereke, akkor se keres ... — Ejnye, a mindenségit, Beck néni, maga tán megszakadt? — fogytam ki a béketűelég szenvedélyesen. juk, s hogy valami egészen — Hallja, nem is tudom, mi Augha sejthette, hogy mással más sült ki a beszélgetésből, lesz velünk. Ez a téeszcsé...! ^ beszéltem mát a faluban, s mint amire számítottam, arról Hát még előleget sem adnak ... azok valami hasonlófélét igazán nem tehetek. csak dolgozik az ember, kuli- rnondtak a Beck házaspárról, résből. — “Émlékszik-e még, Beck néni mindjárt így zik, mint egy cseléd, aztán ki- Hogy éppen csak vannak. Az mit mondott, mikor augusztusszólítottam, s ez nagyon meg- nek, minek? ember nem megy dolgozni, azt ban megkérdezte az irodán, lepte — kedvesen, de bizonyos — Ejnye, Beck néni, hát így mondja, beteg, az asszony is gyanakvással fogadott. Nem nem értjük meg egymást, csak néha. Törtem^ a fejem, hogy leleplezzem-e mindjárt a tudta mire vélni a váratlan Iá- mondja csak, miről van szó? togatást, s ezen nem is csodál- kérdeztem óvatosan, kozom. A konyhában nagy ha- — Ne is mondja! Alighanem lom cipő és csizma középpont- ebbe beletörik a fogunk. Mert- jában ült, azokat törölgette le hogy nem dolgoznak ám az a portól továbbra is ugyan- emberek, aztán nincs pénz se. olyan akkurátusán és sebesen, Meg ami jön, azt mindjárt le- mintha ott se lennék. Először emelik tartozásba. Hát akkor A PATOSFAI BÍZAKALÁSZ TSZ BEN dolgot, vagy csak később. Inkább megkérdeztem: — Hallom, Beck néni, hogy telket vesznek Fonyódon. Igaz ez? — Ejnye már, de kitanították. Hát honnan hallotta, kitől? És mit’ mondtak? Kicsoda maga tulajdonképpen? — Nem az fontos, néném — mondtam —, csak hát hallothogy mennyi gabonát kap? Elfehéredett, de nem szólt egy szót sem. — Majd segítek én visszaemlékezni! Mikor megmondták, azt válaszolta, hogy annyit nem érdemes hazavinni, igaz? — Hát... i... igaz, igaz — hüledezett. — De miért? Mert magát sokasé látták a földeken, sose ért rá. Csak szentségeit meg szidta a tsz-t. Igaz-e, hogy július tam. Szép dolog az, ha valaki 31-ig tizennyolc munkaegysége öregségére legalább látni akarja a Balatont... — Szép, szép, de hát nem vettük ám meg... — S ahogy mondta, úgy pirult az arca, szemmel láthatóan növekedett gyanakvása. — Maga, ugye, Aztán hol lakik? volt összesen, másnak meg százötven, meg háromszáz...? S zólni sem tudott. Most megállt kezében a rongy is, a szép csizma földre hullott, Beck néni úgy nézett rám, mint aki sehogy se érti, honkaposvári? nét hallottam ebeket. Aztán meg is jegyezte: A tekintély és a bizalom szülője a tett Egy történet, mely tíz éve kezdődött Balatonszentgyörgyön A balatonszentgyörgyi tanácsházán vagyunk. Ángyán János elnök kis fekete asztalkáját viharkabátos férfiak ülik-állják körül. Az asztalon papírhalmaz, az útépítés okmányai. Az egyik mérnök él- celődve kérdi az elnöktől: — S mi lesz, ha november 22-én is esik, hogyan avatunk akkor? — Ángyán elvtárs nem jön zavarba, így felel: — Hát ponyvát feszítünk az út fölé, de akkor is lesz avatás. Nem kell kérlelnem Ángyán elvtársat, hogy fussuk át gondolatban a tanácselnöksége — tehát 1950 (!) — óta eltelt éveket. Olyan a feje, mintha élő kalendárium volna, papír nélkül sorolja, melyik évben milyen »csodát-« tettek. Kezdjük talán 1949-nél: I ' községi bíró voltam — emjöttek, hogy megvizsgálják* mennyire jogos a kívánságunk. Felültek egy teherautóra, behajtottak egy darabig, de aztán megállították a kocsit, ök leszállnak, és inkább gyalog jönnek vissza, de nem kockáztatják az életüket — mondták. Ám akkor nem lett az útépítésből semmi, mert közbejött az ellenforradalom, az pedig sok pénzt vitt el az államkasz- szából. összejött két 20 férőhelyes sertésfiazíatót és egy 250 férőhelyes sertésszállást építenek. A fiazíatókat a tsz építőbrigádja, a sertésszállást a Tatarozó Vállalat készíti, Sasvári Géza, Széni Antal és Nagy Imre szalagfűrésszel vágják a sertésfiaztatók anyagát. A 160 négyzetméter padlózatot négy-öt nap alatt készítik eL — A Bajcsy utcában. — Mégiscsak nyomozó maga. —i Ahol a bíróság van? ■—■ Tudja-e, mi a baj, Beck ] Aha... Talán valami nyomo- néni? — kérdeztem tőle kozó? rántsem felelősségrevonó han— Ne nyugtalankodjék, Beck gon. — Az bizony, hogy manéni, éppen csak örülök annak, guk csak várják a nyugdíjat, hogy ilyenen jár az eszük, mert majd pottyanik, aztán minden azelőtt úgyse gondolhattak jó lesz... Bezzeg rájött a yard... bonaosztáskor, rájött, ugye, Hát az igaz — ismerte el, hogy így nem mehet sokáig, s valamivel bizalmasabban Mert arrt is tudom ám, hogy így folytatta: azóta rendszeresen dolgozik. — Az ember lent iárt eau- lgy van rendfén. De a szövetszer, meg is nézte, 200 kvadrá- kezetf szidásáról, úgy látom, tos telei Mondta is az én azert nem szokott le. Pe- uram: »Hallod, asszony, olyan dtg abból se lehet megelm. El csudálatos kilátás van onnan, se kíszlk magúnak, amiket hogy elgyönyörködhetünk ben- mona • • ■ ne, ha majd jön a nyugdíj ...« — Hát... hát... na, jól Aztán miért nem vették van, hiszen dolgozom már... meg? — És az előleggel hogy is — Száznegyvenet kérnek voltunk? Nem osztottak? Ugye, kvadrátjáért, százat már ígér- csak magának nem, meg akik tünk érte ...De hát különben úgy gondolkodtak, mint is miből? Mondja meg nekem, Beckék? hogy miből? Nem fizet a tsz, — Igaz... igaz — mondta az állatoknak se lesz mit en- &Zemlesütve, aztán elbúcsúzni — kezdte megint a panasz- . , ... ,... kodást tunk. Ügy láttám az arcan, — Azt hiszem, van már ma- ^es2 valami mégis abból a guknak pénzük arra... villatelekből, amit kinéztek — Hát van, van, mit is ta- ott a fonyódi dombon, s tálán gadjam. De hát eladtuk ám a másképp is dolgozik, mint tehenet s másikat meg a tsz eddi mert hat hidba: keU '»orr/l n-f 71/7 /•> wmn 7r rté h\/~\ voll ^7 vette át. Most meg két borjú lesz oda.. a pénz meg az előleg ... Na, látja. Jávori Béla- 1949-ben lékezik. Az egyik képviselőtestületi ülésen szóba hoztam: ideje volna már villamosítani a falut. Természetesen a villanyoszlopokat nekünk kell befuvarozni — tettem hozzá. A javaslatot még csak megszavazták, de amikor alá is kellett írni mindenkinek, addigra egyenként kisomfordáltak. Féltek a felelősségvállalástól, az ingyen munkától. Elhatározásunkat azért véghez vittük, csak 18 gazda nem szereltette be akkor a villanyt... lettem tanács1950-ben SEJNYIN A SIRIUS AKCIÓ ______________elnök. Megvolt a villany, de nagyon hiányzott egy olyan hely, ahol összejöhettünk volna gyűlésezni, meg a fiatalság is vágyakozott egy kultúrházra, ahol kedvére szórakozhat, művelődhet. Már akkorra megízleltük, milyen a társadalmi munka, hát kértük a felsőbb szerveket, nem kap- hatnánk-e egy kultúrházat, építésébe mi is beszállnánk. Azt válaszolták, így lehet, ennek ők is örülnek. Még abban az évben bele is fogtunk az építésbe. felavattuk a szép kultúrházat. A 200 ezer forint állami hozzájáruláshoz a falu népe 80 ezer forintnyi társadalmi munkát tett hozzá. meg az jutott eszünkbe, hogy volna el1951-ben 1952-ben (35) Amint ott ült az idős asz- EGY SZÓFIAI UTAZÁS szonnyal szemben és hallgatta Ugyanazon a napon, amikor barátságos csevegését, nézte az új löveg kipróbálása meg- kedves, nyugodt, nyílt ábráza- történt — pontosan ugyanazon az peronná. A hordár, egy folto- Ott tüleikedteík, veszekedtek, zott nadrágú, tizenhárom év zajongtak, alkudoztak, ordítoz-: körüli gyerkőc, nehezen cipel- tak a legkülönbözőbb nyel ve-8 kevés a tanterem, jó te utána bőröndjét. ken törökök, görögök, örmé-g építeni. Volt egy romos, Kint a peronon Petronescu nyék, zsidók, románok, min-J hanyagolt uradalmi istálló, rágyújtott. Régóta nem járt denféle keleti népség. Bódék-*„ , ., , . már Szófiában, nem is nagyon ban, utcai árusoknál és sátrak-íGondoltuk’ lebontJuk’ “ anya' szerette ezt a várost. Az utóbbi ban narancs és datolya halmo-iJtSából egy kis állami támogahónapokat Törökországban töl- zódott, meg olajbogyó, vágott5tással iskolát építünk. A járás- tötte, azt az országot jól ismer- baromfi, malac nagyságú ho-5nál tetszett az ötletünk. Hozta. Fiatal korának egy idejét is marok, azúr uszonyé halak,S^foef-unk s a falu megint ott töltötte, még az 1914—18. méter- hosszúságú kardhal,® g ’ ^ érd háború során. csontos, vitőrre emlékeztet'' Ez a szófiai utazása váratta- orrával, lapos, torz külsejű, nul történt. Még az előző na- barna lepónyhal, aranyszínű: pan, amikor Istanbulban az barabulka, s mindaz az egyéb: tát, mosolygós szemét,' jóságos, a napon, este hét óra felé az Ankarai pályaudvaran ^nt és ajándék, amelyet három teiíger; szinte anyai ráncait - Leon- istanbul-szofiai expresszvonat gondolatbL elbúcsúzott a vá- ad: a Fekete- a Már^y^f I tyev határozottan úgy erezte, befutott a szófiai pályaudvar .... ’ „ ? 6 L Mtot rostol, azon járt az esze, hogy Foldkozi-tenger. Gyors léptek-? érkezésekor most. 32 események alakulása kel haladtak mindenfelé a te- folytán egy időre jó lesz eltűn- herhordók, cipelték vállukon) nie onnét, nem is beszélve azok- az ormótlan nagy fonott kosa-? hogy annak a mérnöknek nem kisméretű csarnokába, lehet igaza, s hogy ez az asz- külföldi vonatok szony valóban Marija Szerge- szokásos volt, az udvarias boljevna Zubova. Ez a meggyé- gár rendőrtisztviselők felmen- _____________, , „ . _. , , . . , z ődése különösen akkor szi- tek a hálókocsiba és a barna Sz°- te?gen lárdult meg, amikor Marija egyenruhás kövér kalauztól át- Szergejevna a beszélgetés so- vették az érkező külföldiek út- rán megint a családi dolgokra leveleit. Ezúttal nem sok kül- femjeben^ ködpára tért át és olyan tájékozottságot földi érkezett, mindössze öt A nem hagyott bennünket cserben: a 300 ezer forintba kerü lő építkezéshez az államtól csak 200 ezret kértünk, a többit a falubeliek adták — erejükből. Ebből a pénzből még egy kétszobás, összkomfortos pedagóguslakást is építettünk. Ezután néhány éves szünet következett. Nem mintha ki fogyott volna a falu népe a szuszból, az ötletből, az áldozatvállalásból. Csakhogy láttuk, sok még a »keil«. Volt már villanyunk, kultúrházunk fiában várták. élőlénnyel, ami frissen érkeIsbanbulra a lenyugvó nap ze^ a halászbárkákon. telepedett. A piac másik felén szmirnai A ^ hatalmas, vörös napgolyó szőnyegekkel és rózsaolajjal,, árult el Zubov professzor szó- személy: két német mérnök, mar az Aranyszarv vízében cserzett bőrrel és színes ken-: kásáit, jellemét illetően, ami akik gyanúsan katonás szemé- furdött. Hófehér román gőzha- dokkéi, réztepsikkel és teás-: csak egy igen közeli hozzátar- lyek voltak, továbbá egy kiélt ’ók, amelyeket az istanbuli ki- kannákkal, megzöldült régiW - , tozónál volt lehetséges. Beszél- arcú török újságíró, egy potro- kötőben ért a háború és ott pénzekkel, tarka vásznakkal ésíSZep UJ ls 0 an > e a Palasz- getés közben, amikor éppen ar- hős, szinte szétfolyó görög, vfrták; a jobb idő beköszön+é- selyemmel kereskedtek. tavasszal meg ősszel nem ra terelődött a szó, előhúzta meg egy javako-rbeli, barna ké- alig észrevehetően ringtak Amint hallgatta a zsivajt azígyőztek káromkodni a rossz bőröndjéből és megmutatta a pű román nagykereskedő, bizo- horgcnylancaikon. A város zsi- ordítozó torokhangokat láttaSutak miatt. S térdig jártak a sKfftsr s» srsüs&srz •^■ssjs^4rtéM"", »r * ™r dott végig. a szivárvány minden színében , , Kel> , a*nem volt semmilyen jarda t EIZeontvev hlf a A rendőrttszt tisztelegve kö- csillogott. A galatai kikötőhöz ^ | érezte T^halak és svü~2sern' Ismét 8°ndoltunk eSJ' nate Leontyev, hogy az o dolgai szdntötte a érkezőket s közöl- minden irányból érkeztek az e e , a ha„ es gy f5pvnt és elhatároztuk fél a legcsekélyebb mértékben “°ük hST útlevelüket öblön keresztül a kanáriszínű ".. k?yerfcio szagat.^yot, es elhatároztuk fel sem érdeklik az asszonyt, sőt ^Jnao fogiák viss^anni a fürge kis hajócskák, amelyeket * ko™1°tte kavargott a<’uk a Penzt> kovesutra meg másnap lógjak visszakapni a --------. ’ / . tolakodó koldusserev az áru-gjárdára spórolunk, s amíg az Marija Szergejevnónak a jelek S^^dörfönb^T ^ ha °tt »senket«-nek neveznek. Az szerint fogalma sincs róla. hogy szonban urasáeok nem üj városrész amfiteátrumsze- .. ő mar rég abba hagyta tudómé- óhaj^ak odatáradni, akkor rűen ereszkedett alá a parte- nyos kutatómunkassagat es a érte küldetik annak a szaUo- k°n, az utcák tarka-barka ára- haduparban dolgozik. dának emberét is, amelyben «a datával, gépkocsikkal és cstMintegy két órát töltött az mélyen tisztelt vendégek meg- rebogámak látszó kis villamos- asszonnyal. aztán elbúcsúzott szállni méltóztatnak.« Petro- kocsikkal. tőle és visszatérve szobájába, nescu megköszönte a rendőr A pályaudvar oldalán, a hídlefeküdt aludni. udvariasságát és kilépett a nál még zsibongott £ halpiac. tolakodó koldussereg, sok orrhangú üvöltözése köze-*meg nern jesz mgSra nem köl- megfaidult,5... . elbódult a feje s úgy érezte,^tunKmintha szeme előtt az egészei ... i elkészítettük a piac egyszerre mintegy hullá-SI n I mokon ringana, s mintha hirte1958-ban anynyi pénzünk, hogy két utcában társadalmi segítséggel 1600 méter hosszú szakaszon betonjárdát építhettünk. 1959-ben len vihar csapna végig rajta — Folytatjuk — «hallgattak bennünket, és ki is _______i_____kövesút tervét. Küldöttséget menesztet- a minisztériumba. Megj ött a hír: ha a falu elvégzi a földmunkát, kirakja és a helyszínre szállítja a követ, akkor lesz út. összeültünk, tanácskoztunk. Nagy terhet rótt az 1300 lelkes falura a sok feltétel, de senki sem akadt, aki azt mondta volna: »nem«. S augusztusban megkezdtük a földmunkát. Még a fagyok beálltáig a kövezésre váró 3800 méteres útszakasz háromnegyed részét elkészítettük az alapozásra. Az állomásra szakadatlanul érkeztek a kővel megrakott vagonok^ Vigyáznunk kellett, hogy egy percet se álljanak feleslegesen a kocsik, mert az sok pénzbe került volna. A Belügyminisztériumtól nyolc hétre kölcsönkaptunk egy teherautót (csak az üzemanyagot kellett megfizetnünk), s az ripsz-ropszban szállította a temérdek követ. Úgyhogy | I960 tavaszán) ^egyei^ŰL építő Vállalat szakmunkásai elkezdhették az aláipkövezést. A többit meg már tudja az elvtárs: a 3800 méteres bekötő utat november 22-én avatjuk. Az államtól körülbelül 2 millió forintot kaptunk. A mi munkánk értéke felülmúlja a 300 ezret. Gyalogjárda is épül két kilométer hosszan. 300 ezer forintért csinálja a vállalat, de csak 200 ezret fizetünk pénzben, a többit munkában adjuk. S ezzel be is fejeződik a járdaépítés. Amiről pár éve még csak álmodoztunk, az most eleven valóság. * * • Az embert csodálkozás fogja el: íme egy község, amely tíz év alatt 3 millió forint értékű beruházást mutathat fel, és ebből 866 ezer forint saját keze munkája, saját pénze. A tíz év alatt Balatonszentgyörgy minden lakója átlagosan 661 forinttal járult hozzá faluja építéséhez, szépítéséhez. Egy falu áldozatos szíve dobog ezekben az adatokban. ^ Ez a példa méltán tart igényt a követésre. * * * Lám, mire képes egy falu, ha a vezetők és a vezetettek összefognak! S a történet folytatódik. Jövőre óvodát építenek, már gyűlik rá a pénz. Gyűlik, mert a januári tanácsülés megszavazta: a tsz-családok 200 forinttal járulnak hozzá a községfejlesztéshez. És fizetik is az emberek vonakodás nélkül. A tanácsülések látogatottak, s emlékezet szerint tíz év alatt határozatképtelenség miatt csak egyetlenegyszer maradt el tanácsülés, akkor is a fél éjszakáig szakadó eső miatt. Már-már megirigylem Ángyán elvtárs munkakörét, s azt akarom mondani, hogy íme, itt aztán könnyű a dolga a tanácselnöknek. De rájövök: a tekintély, a bizalom szülője a tett. Akkor pedig nem is elérhetetlen. Varga József
