Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-30 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 257. szám. Ara 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. ok'óber 30. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: "iiiüh \\\!Z :::::: Mai bánat :::::: (3. o.) jijlj: Kinek a nevében, kinek az érdekében? (4. o.) ill A bosszú :|:||| (5. o.) :|!jj| llÜ:ÍI llllll közsé^fejleiixÉé§t! A nevében Is benne van: bizonylati fegyelmet, nem ve­községfejlesztési alap. Azért fizetik a falvak lakói, hogy hozzájáruljanak községük fej­lődéséhez. Azért, hogy ahol az állam nem tud elég támoga­tást adni, ott napközit, orvos­lakást, művelődési otthont, jár­dát, utat stb. építsenek. Ebből az következik, hogy a község érdekében a lehető legéssze­rűbben kell felhasználni a la­kosságtól összegyűjtött pénzt. A községfejlesztési alap fel- használásáról a falu népét idő­közönként tájékoztatni kelL A megyei tanács végrehajtó bizottságának javaslatára a Somogy megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság, a Magyar Nem­zeti Bank és a tanácsok pénz­ügyi szervei vizsgálatot foly­tattak e téren, s találtak nem megnyugtató jelenségeket is. A legtöbb helyen ugyan álta­lában a falu fejlődését szol­gálta a községfejlesztési alap, s azt a lakókkal történt meg­beszélés alapján használták fel, akadtak azonban ellenke­ző példák is. Elsősorban az a hiba, hogy ahol anyaghiány vagy más ok miatt nem tud­ták teljesíteni az eredeti ter­vet, a tanácsülés nem hozott határozatot a terv módosításá­ról. Gyakran előfordult és elő­fordul, hogy ebből a pénzből különböző kiadások — iskola-, útavatás stb. — költségeit fe­dezik. Pedig ez a pénz nem erre való. Több tanács az OTP meg­kerülésével, utalványozás nél­kül, szabálytalanul fizet ki pénzt, ad el anyagot magáno­soknak, vagy ad kölcsön elis­mervény nélkül. Szülök taná­csa egy budapesti kisiparos­nak 15 ezer forint értékű anya­got adott át elismervény nél­kül, s kifizettek neki tízezer forint előleget is — szabályta­lanul. Másutt a Nemzeti Bank feladatát látták el. Szöllősgyö- rökön 8 ezer forint kölcsönt adtak a helyi tsz-nek, Csur­gón viszont a tanács kért 10 ezer forint kölcsönt a terme­lőszövetkezettől. Megsértik a zetik a községfejlesztési nap­lót, a meglévő anyagok nyil­vántartását — mint Siófokon —; elmulasztják a létesítmé­nyek műszaki átvételét, a számlákat felettes szerveikkel nem hagyatják jóvá; a magán­fuvarosoktól a 30 százalék jö­vedelmi adót nem vonják le; a községfejlesztési munkában foglalkoztatottakat késve vagy egyáltalán nem jelentik be az SZTK-ba, nem vonják le a 3 százalékos nyugdíjjárulékot; egyes építkezéseknél a megen­gedettnél jóval többet fizetnek. Somogybabodon például 1646 forint, Csökölyben 2374 forint büntetést fizetett a tanács, mert késedelmesen jelentett be dolgozókat az SZTK-nak. Szulokon az építkezést végző kisiparosnak a költségvetésben jóváhagyott 7690 forint helyett 12 ezer forintot fizettek ki. Mindez azt bizonyítja, hogy jó néhány tanácselnök és -tit­kár nem tekinti lelkiismereti kérdésnek a községfejlesztési alap rendeltetésszerű felhasz­nálását. Mert ha így lenne, akkor nem vásároltak volna ebből a pénzből kerékpárt a hi­vatalsegéd részére, s nem fi­zettek volna ki Karódon több személynek egyszeri nyugták ellenében különböző költsége­ket. A községi tanácsok több függetlenített dolgozóját von­ták felelősségre hasonló sza­bálytalanságok miatt. Vajon azok, akik szabálytalanságot követnek el, vagy nem ellen­őrzik a pénzek felhasználását, hogyan állnak oda választóik elé beszámolásra? Megyénk községeiben a jö­vőben is sok feladatot kell el­végezni közös erővel. Jó len­ne, ha az eddigi tapasztalatok­ból tanácsaink vezetői levon­nák a megfelelő tanulságokat. Községfejlesztésböl községfej­lesztést! S ha ez így lesz, akkor tanácsi vezetőink bátran, nyu­godt lelkiismerettel állhatnak a falu népe elé számadástétel­re. Nagyobb gondot a sertéshizlalási szerződésit ötésre Az év első felében 37 100 hí­zott sertést vásárolt fel az Ál­latforgalmi Vállalat. 1961 ha­sonló időszakában — az elő­zetes tervek szerint — ennél másíélszerte több, kereken 55 ezer hízót vár megyénktől a Már csak 110 hold búza vetetlen Felsőmocsoládon A felsőmocsoládi Ady Tsz tagsága ezekben a napokban minden eddiginél nagyobb szorgalommal dolgozik. Regge­lenként már 7 órakor kivonul­nak a földekre, hogy mielőbb végezzenek az időszerű mun­kákkal. A szövetkezet őszi vetésterve 720 hold. A bíbort, a takar­mánykeveréket, a rozsot és az őszi árpát elvetették összesen 310 holdon, s a búza előirány­zott 410 holdjából tegnap es­tig 300 holdon került a földbe a mag. E legfontosabb kenyér- gabonát még 110 holdon kell elvetniük. A gépállomás és a tsz 8 traktora éjjel-nappal, s ha az idő engedi, ma is szánt­vet. A vetésforgó szerint a hiány­zó 110 hold búzát cukorrépa és kukorica után kellene elvet­niük. Ha újabb esőzés akadá­lyozná e termények betakarí­tását és a talajelőkészítést, ak­kor eltérnek a vetésforgótól: a tavasziak alá mélyszántott földbe vetik el a búzát. Rendelkezés lakbérpótlék-ívek benyújtásáról Az Építésügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium hi­vatalosan közölte, hogy a lak­bérpótlék fizetési kötelezettség bevallásához szükséges íveket nyomtatványellátási nehézsé­gek miatt — minden hátrányos jogkövetkezmény nélkül — el­ső ízben legkésőbb 1960. no­vember 30-ig lehet a bérbe­adóhoz benyújtani. E határidő­megállapítás nem érinti a bér­beadónak (házkezelési szerv­nek, tulajdonosnak) azt a kö­telezettségét, hogy a bérlő be­vallása alapján 1960. decem­ber 31-ig bezárólag köteles az érdekelt bérlővel közölni a lakbérpótlék fizetési kötele­zettséget. népgazdaság. Júliusban meg­kezdődött a szerződtetés a jö­vő év első felére. A legutóbbi értékelésig 20 200 sertést kö­töttek le a közös, háztáji és egyéni gazdaságok. A megyei párt-végrehajtó bizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága vezetői megállapították: nagy arány­talanság van a szerződések szektoronkénti megoszlásában. A háztáji gazdaságokban ugyanis 1870, az egyéni gazda­ságokban pedig 630 sertésre szerződtek. A sertésállomány zöme még nem a termelőszö­vetkezetekben van. A barcsi járásban például a mintegy 30 ezer sertésből 11 ezer a közös gazdaságoké, ugyanakkor a tsz- tagokkal és egyéni állattar­tókkal mindössze 100 hízlalási szerződést kötöttek. Az Állat­forgalmi Vállalat járási kiren­deltségei közül a csurgói mint­egy 40, a marcali 87, a nagy­atádi pedig 140 sertés hizlalá­sára állapodott meg a háztáji és egyéni gazdaságokkal. Ezek az adatok mutatják: a vállalat dolgozói nem szorgal­mazták kellően a háztáji gaz­daságok árutermelési lehetősé­geinek kihasználását, és ehhez nem kapták meg a szükséges támogatást a járási, községi párt- és tanácsi vezetőktől. A megyei vezetők ugyanak­kor arra is felfigy&tek, hogy számos termelőszövetkezet — mint például a csurgói Zrínyi Tsz — nem szerződött annyi sertésre, amennyit módja vol­na meghizlalni. Egyes közös gazdaságok az idei zárszám­adási eredmények javítása cél­jából süldőt és takarmányt akarnak eladni ahelyett, hogy a meglevő alapanyag hízóba ál­lításával biztosítanák a jövő esztendő jobb gazdálkodásá­nak sikerét. A rendellenes je­lenségek felszámolásáért, a népgazdasági tervekből adódó feladatok végrehajtásának ér­dekében a megyei szervek a termelőszövetkezetek sertés­hizlalási előirányzatának tel­jesítéséért a járási tanácselnö­köket tették felelőssé. A ház­táji és egyéni gazdaságok ser­téshizlalási készségének növe­lését pedig — az Állatforgal­mi Vállalat dolgozói elsődle­ges felelősségének hangsúlyo­zásával — a községi tanácsel­nökökre bízták. Jövőre 5.7 milliárd forint értékű közszükségleti cikket gyárt a lakosságnak a kohó- és gépipar A vasipar és a belkereskede­lem szakemberei szombaton a Kohó- és Gépipari Miniszté­riumban megvitatták az ipar és a kereskedelem együttműkö­désének időszerű kérdéseit. A tanácskozáson Készéi András, a minisztérium kereskedelmi főosztályának helyettes veze­tője elmondotta, hogy a kohó- és gépipar 1958-ban 3—7. tavaly 4,5, az idén 5,1, jö­vőre pedig már 5,7 milliárd fo­rint értékű különféle cikket gyárt a belkereskedelem ré­szére. A jövő évben például harmincezer porszívót, tizen­kétezer parkettkefót, tizenhat­ezer elektoromos tűzhelyet, tizenegyezer 250 köbcentiméte­res motorkerékpárt és nyolc­vanezer televíziót bocsátanak a belkereskedelem rendelke­zésére. Televízióból négy és félszer, porszívóból csaknem hatszor annyi készül, mint két évvel ezelőtt. A vitában számos hiányos­ságra, visszásságra hívták fel a figyelmet a jelenlévők. Szikra János marcali festőművész tárlata Budapesten (Budapesti tudósítónktól.) Somogy látogatta meg a fő­várost. Szerencsés találkozása egy szinte minden képében a pannóniai tájat lehelő tárlat­nak; éppen Budapest legfor­galmasabb részén, a Rákóczi úti Fényes Adolf-teremben ta­lálkozott egymással a vidéken élő művész: Szikra János és a nagyvárosi közönség. A mar­cali pedagógus-festő pályáját bizonyára figyelemmel kísér­ték azok, akik ismerték főis­kolai megnyilatkozásait, de a többséget kellemesen lepte meg, hogy lényegében a vidé­ki névtelenségből egy művész ennyi jó képpel tud a nagy- közönség elé állni. Mert hiszen lényegében erről van szó. Ezt tükrözte a péntek esti megnyi­tó is, hivatásos művészek, bí­rálók és látogatók véleménye. Dr. Pogány ö. Gábor, a Ma­gyar Nemzeti Galéria főigaz­gatójának megnyitó szavaiban is ez fejeződött ki. — Vidéken élő, de nem vi­déki művész kiállítása ez — mondotta —, aki terjeszti és műveli a mi kultúránkat. És ez jó érzés. A kiállítás létre­jötte és sikere azt tanúsítja, hogy a tárlatok szervezésében egészséges szemlélet érvénye­sül. Mert az egyes iskolák a művészettörténetben mindig egy vidéken élő, tájjellegű mű­vészetről tanúskodtak — de a művészeti központ Budapest volt. Tudtuk, hogy van pannó­niai iskola — s ennek nem Szikra az első somogyi képvi­selője. Volt alföldi, nagybányai iskola — de hogy mi történ­jék a művészet világában, az itt határoztatott el Budapes­ten. — Remélem, hogy Szikrának ez a bemutatkozása jó jel ar­ra, hogy megváltozik ez a POLITECHNIKÁSOK A NAGYATÁDI FONALGYÁRBAN A Nagyatádi Fonalgyárba járnak politechnikai oktatásra a gimnázium lányai. Gimesi Anna Mária másodikos tanuló érdet lődve hallgatja Németh Józsefnét, aki a szalagozó gép kezelé­sére oktatja. Mészáros Éva már második éve jár a Fonalgyárba, s az elő- orsózó után most a kereszt- orsózóval ismerkedik. Néhány gimnazista fiú is jár a Fonalgyárba politechnikai gyakorlatra, ök főleg a karbantartó résziig műhe’yében ismerkednek a munkával. Képünkön: Karaffa László esztergályos Jankovics Pétert oktatja a mesterség fogá­saira módszer a művészeti élet alakulásában. Valóban a kép­zőművészeti kultúra tehetségei veszik át a szót, függetlenül attól, hogy hol élnek. — Ez a kollekció igen kultu­rált és hagyományhű művész­re vall. A magyar művészet­ben ezt a fajta ízlést lehet ész­lelni végig a művészettörténet folyamán. Ezt a színvilágot, ezt a lírai hangot. Szikra Já­nost bizonyára máskor is üd­vözölhetjük a fővárosi kiállí­tótermekben — mondta befe­jezésül Pogány ö. Gábor. Valóban, Szikra János sike­rének az a legfőbb alapja, hogy témáit abból a környe­zetből merítette, amit nagyon ismer, amiben otthonosan mo­zog. Az 1949 óta Somogybán élő művészember legutóbbi hároméves munkájának leg­jobb alkotásai tanúsítják: le­het újat találni a sokszorosan csapázott úton, s főleg újat mondani távol a művészbará­tok segítő szándékú bírálatá­tól. Képei túlnyomó többségé­ben a hozzá oly közel álló Ba­latont és Marcali környékét ábrázolja. Az előbbi örök té­mája a magyar piktúrának, de Szikra Egry József és Bernéth Aurél után is fel tudja fe­dezni azt. Néhány képen ugyan érződik a Balaton nagy szerelmesének, Egrynek a ha­tása, de nem ez a jellemző. (Horgász, Vitorlás.) Kertalja Marcaliban, de főleg a Mesz- tegnyő tavasszal című képein tükröződik igazi tehetségeL Dráva-parti részlet című ak- varellje és Virág csendélet a Balatonnál című olajfestmé­nye magában is elegendő vol­na, hogy felfigyeljen rá a kép­zőművészeti kritika. ♦ A megnyitón feltűnően I nagyszámú közönség vett részt, I hivatalosan meghívottak és t művészbarátok. Az elsők kö- j zött jött el dr. László István is, ♦ a megyei tanács elnöke, és | részt vettek a megnyitón a } Marcali Járási Tanács képvi- I selői is. Valamint nagyszámú ♦ somogyi vagy Somogyból ki- { szakadt lélek, akik összejöttek, i és örömmel látták, hogy újbői ♦ van fővárosi rangú festő kép- I viselője Rippl-Rónai és Va- I szary János földjének. *»

Next

/
Thumbnails
Contents