Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-22 / 250. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Szombat, 1960. október 22.

Kádár János nyilatkozata a l’Humanité számára

(Folytatás az 1. oldalról.)

nek sokan és többségükben szánalmas figurák, akik, miután nem tudnak másból megélni, egy kevés pénzért vállalják ezt a megalázó szerepet. Még az amerikai sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy az ellenünk szervezett tüntetések teljesen kudarcot vallottak. New York-i vezetőjük például olyan ember aki már kiszolgálta Horthy fasizmusát és a Gestapót is. Ma, híven önmagához, az amerikai imperializmus szolgálatába szegődött. Ilyen megvetésre méltó személy nem válik becsületére jelenlegi gazdáinak. New York-i újságban olvastam, hogy egy tiszteletreméltó amerikai személyiség levélben kérdezte meg Fulbright szenátortól, honnan származik az

a pénz, amellyel ezeket a tüntetéseket finanszírozzák. Némi magyarázattal tudunk szolgálni e tárgyban: a pénz az amerikai adófizetőktől származik. Bonyolult utakon jut el a Szabad Európa-bizottságtól, részben Amerikába, részben máshova, az olyan boszorkány- konyhákba, például mintamelyiknek székhelye Münchenben van.

Az interjú végén Kádár Já* nos kifejezte a magyar kormánynak a francia—magyar kapcsolatok megjavulására vonatkozó kívánságát. »A magunk részéről mindenkor készek vagyunk arra — idézi Courtade Kádár Jánost —, hogy a legnagyobb mértékben elősegítsük a két ország közti baráti kapcsolatok fejlődését.«

A zokogó Mobutu „csalódott“ as ENSZ-ben

Látszat-viszály Csőmbe és a katangai ENSZ-képviselet között

Leopoldville (MTI). Mint is-, meretes, az ENSZ kongói kép-! viselete tétlenül eltűri, hogy j Kongó törvényes kormánya I ellen lázadók gyakorolják a hatalmat, ugyanakkor, amikor Kongónak van parlamentje és Lumumba miniszterelnök vezetésével törvényes kormánya.

Kami'atu, a kongói Leopold- ville-tartomány elnöke, aki korábbi nyilatkozataiban elismerte a Lumumba-kormány törvényességét, csütörtökön közölte a nyilvánossággal, hogy határozott intézkedésekkel gátat. akar vetni a katonai diktatúrára törő Mobutu ezredés' katonai garázdálkodásának.

Újabb jelentések szerint Mobutu, amikor Kamitatu leveléből értesült az említett intézkedésekről. katonai jeepekből és páncéloskocsikból álló oszlop ■élén felháborodottan az ENSZ kongói képviseletének székházéhoz sietett. Miközben a katonai járműveken ülő száz állig felfegyverzett "tisztje« golyó- szoróit az ENSZ székházának •szegezve tartotta, Mobutu, akinek törvénysértéseit az ENSZ képviselői mindenkor hallgatólagosan * elősegítették, heves szemrehányásokat tett nyilvánvaló megbízóinak. Bár az ENSZ katonai szakértői "négy órán át szóval tartották Mobutut, közléseik csalódást okozhattak a »diktátor-jelöltnek«.

Mobutu ugyanis zokogva távozott a tárgyalóteremből, és a jelenlevő újságíróknak könnyek között vallotta, hogy »az ENSZ ki akar ebrudalni«.

Ezután komor tekintetű tisztjei . kíséretében visszavonult a Lipót katonai táborban lévő szállására.

Később az ENSZ szóvivője közölte az újságírókkal, hogy a jövőben Leopoldvílle-bsn az ENSZ rendfenntartó erői Ghana katonáiból és. a kongói rendőrség tagjaiból, álló vegyes. őrjáratok Vigyáznak * majd a rendre. Az éjjel-nappal, cirkáló ve: gyes őrjáratok mellett továbbra is szolgálatot teljesítenek az ENSZ katonai őrjáratai.

Elégedetlen az ENSZ-szel a katangai lázadó Csőmbe is, aki kevesli az ENSZ-től eddig kapott támogatást.

Csőmbe —r jelenti az AFP — csütörtökön valóságos ultimátumot intézett az ENSZ elisa- bethville-i képviseletéhez.

Tudtára adta, hogy nem tartja magára nézve kötelezőnek eddigi megállapodásait az ENSZ- szel, ha az ENSZ katangai megbízottai »nem fegyverzik le a lázadókat«, azaz azokat a katangaiakat, akik hűek Kongó központi törvényes kormányához és a tartomány nagy területein fellázadtak Csőmbe önkényuralma ellen.

Hruscsov elvtárs beszédének befejező része

A nyugati hatalmak részéről tettek szükségesek

(Hruscsov elvtárs beszédének első részét lapunk tegnapi számában közöltük.)

— Ahhoz azonban, hogy ne csupán jámbor óhaj maradjon Macmillan úrnak a feszültség enyhítésére vonatkozó törekvésről elhangzott nyilatkozata, a nyugati hatalmak részéről konkrétumok, teltek szükségesek. Macmillan úr beismeri, hogy a leszerelés megvitatása »nem jut el a tettekig«. Ez jellemző beismerés. Ha az angol kormány valóban azt akarja, amit Macmillan úr mondott, hogy »egyidejűleg valósuljon meg a leszerelés és az ellenőrzés, hogy a leszerelés és az ellenőrzés minden szakaszban megvalósuljon«, akkor mi egyetértünk ezzel.

— A szovjet kormány az igazi leszerelés híve volt, és ma is annak a hive. Ezt tettekkel bizonyította be, amikor ismételten, és egyoldalúan csökkentette fegyveres erőit. Ha Anglia és szövetségesei — az Egyesült Államok, Franciaország és a többiek — ugyanilyen igazi leszerelési óhajt tanúsítanak, akkor a leszerelési egyezmény megvalósításának útjából elhárul a legfőbb és a legfontosabb akadály, altkor feltárul a leszerelés útja.

— Macmillan úr, ha ön a leszerelés megoldása céljából mondta mindazt, amit mondott, akkor térjünk át végre a

tettekre, és ne halogassuk vég nélkül ennek a rendkívül idol szerű kérdésnek a megoldását.

— Nyugaton szeretik ezt a kifejezést: tegyük ki a kártyákat az asztalra. Mi nem akarunk játszani a leszereléssel, de ha nekik így tetszik, mi leraktuk a kártyáinkat az asztalra.

— Most a nyugatiakon a sor. Igaz, hogy miután mi New Yorkból elutaztunk, ezek a hatalmak újabb javaslatokat terjesztettek a közgyűlés elé. Az egyik ilyen javaslat — az Egyesült Államok, Anglia és Olaszország javaslata — szerzőinek véleménye szerint a leszerelési probléma megoldásának elveit tartalmazza. A másik javaslat, Anglia javaslata egy szakértő bizottság megalakítását indítványozza — mit gondolnak, mi céból: az ellenőrzés kérdésének tanulmányozására! Mintha az a 15 év, amely eltelt a leszerelés, különösképpen az ellenőrzés kérdésének megvitatásával, nem lett volna elegendő!

— Mindkét javaslat azt tanúsítja, hogy a nyugati hatalmak még mindig nem készek komolyan foglalkozni a leszerelés kérdéseivel, s hogy továbbra is a fegyverkezési hajsza álcázására használják fel a leszerelési tárgyalásokat, beleértve a most folyó közgyűlés tárgyalásait is. Vagy talán lehet-e másként értékelni a leszerelés elveiről szóló említett javaslatot, amelyben egyetlen szó sincs a külföldi katonai támaszpontok megszüntetéséről, egyetlen határidő sincs feltüntetve az egyes leszerelési tennivalók megvalósítására? Ez a javaslat lényegében a fegyverkezés ellenőrzésére vonatkozik, amiről Eisenhower elnök is szólt a közgyűlésen, nem pedig az ellenőrzött leszerelést célozza, amihez a Szovjetunió évek óta ragaszkodik.

— A nyugati hatalmaknak ez a javaslata nem valami jó előjel a jövőre nézve.

— Mint már New Yorkban mondottam, a leszerelés kérdését nyilván nem lehet a közgyűlésnek ezen az ülésszakán megoldani. Szükségesnek tartjuk tehát egy rendkívüli ülésszak összehívását, csakis ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A rendkívüli ülésszakot véleményünk szerint jövő év március—áprilisában lehetne összehívni. Ha a rendkívüli ülésszak munkájában részt vevő állam-, illetve kormányfők megtalálják a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés kérdésének elvi megoldását, akkor nyilván további munkára lesz szükség, de már szükébb körben. Az állam-, illetve .kormányfők például meghatározhatnák az általunk javasolt tizenöthatalmi bizottság munkájának irányvonalát.

Szabadságot és függetlenséget a gyarmati népeknek

— A Szovjetunió a legnagyobb eréllyel felvetette az ENSZ XV. közgyűlésén a gyarmati rendszernek, a múlt századok barbársága és vadsága emez ocsmány maradványának teljes és azonnali felszámolásáról szóló kérdést.

— A gyarmati oi szagok és népek függetlenségéről szóló nyilatkozatot az ENSZ sok küldöttsége helyeselte és jóváhagyta. E nyilatkozat, forró támogatásra tálalt, minden sza- badságszerető nép körében.

— A szabadságszerető népek nagy sikert arattak. A közgyűlés nagy fontosságú kérdésnek nyilvánította a gyarmati rendszer felszámolásáról szóló szovjet javasatot, és a közgyűlés plenáris ülése elé utálta. E kérdés fontosságának elismerése nagy erkölcsi elégtétel a Szovjetunió számára, s ugyanakkor a gyarmati rendszer éllen harcoló erők nagy győzelme.

Miért szavaztak a szovjet javaslatra a gyarmatosítók is ?

Hárommillió japán, megmozdulása a biztonsági szerződés elleni 23. közös akció alkalmából

Tokió (MTI). Japánban mintegy hárommillió ember vett részt csütörtökön a japán— amerikai szerződés elleni 23. közös akció megmozdulásain — jelenti az Üj Kína hírügynökség. A gyűlések és tüntetések részvevői felemelték szavukat a Japán Szocialista Párt elnökének, Aszanumának meggyilkolása ellen, és követelték a kormány lemondását.

A tokiói nagygyűlésen negy- vezezer munkás, diák és értelmiségi vett részt a fagyos szél ellenére. A gyűlésen elfogadott határozatok követelik az Ike- öa-koimány lemondását, a tokiói rendőrség vezetőjének, Ken Oburánah menesztését, továbbá a japán—amerikai biztonsági szerződés felmohdását. A gyűlés részvevői ezután impozáns menetben vonultak fel Tokió utcáin. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Aszanuma temetését követően a rendőrség őrizetbe vette Moritosi Josimurát, a kommunistaellenes ifjúság ázsiai ligájának vezetőjét, valamint Szuszuma Fakudát, a kommunistaellenes önkéntesek parancsnokát. Josimura annak a terrorszervezetnek a vezetője, amelyhez Aszanuma gyilkosa is tartozottj

Csütörtökön folytatódott a japán parlament rendkívüli ülésszaka. Zentaro Koszaka külügyminiszter kijelentette, hogy Japán nem lehet semleges, hanem együtt kell működnie a nyugati világgal. Felszólalt Ikeda miniszterelnök is, aki ugyanazzal a témával foglalkozott, és hangoztatta, hogy kormánya »tökéletesen megbízik« az Egyesült Államokban, és növelni kívánja az együttműködést.

A japán politikai helyzettel foglalkozva az UPI amerikai hírügynökség kommentátora megállapítja, hogy a tizenhét éves terrrrlegény gyilkossága ^megváltoztatta a jelenlegi japán politikai küzdelem képét, és messzeható, szerencsétlen hatással járhat az amerikai— japán biztonsági szerződésre«. * * *

Szuzuki, a Japán Kommunista Párt elnökségének tagja levelet intézett több szakszervezet vezetőjéhez, valamint Ksoru Otához, a Japán Szakszervezeti Főtanács elnökéhez. Szuzuki levelében közös akcióra hívja fel a baloldali erőket a növekvő fasiszta veszély elleni harcban,

— Amikor erről a kérdésről heves vita indult, és csaknem minden felszólaló a szovjet javaslat mellett foglalt állást, végül szólásra emelkedett rz amerikai küldött is.- Nagyon sajnálom, hogy nem fejezte be felszólalását. Az Egyesült Államok képviselője rágalmazó kirohanásokat intézett a szocialista országok ellen, s ezzel élénk tiltakozást váltott ki ezeknek az országoknak a képviselői részéről. Felment a szónoki emelvényre Menzinescu elvtárs, Románia képviselője, és megadta a kellő választ az amerikainak. Követelte, hogy Boland, a közgyűlés elnöke ne tűrjön meg sértegetéseket. S ekkor meglehetősen érdekes jelenetre került sor. Az elnök túlságosan nékihevült, nem gondolt rá, hogy legfőbb szerszáma, az elnöki kalapács felmondhatja a szolgálatot, és akkorát csapott vele az asztalra, hogy a kalapács bizony darabokra tört. Miután az elnök elvesztette hatalmi jelvényét, a kalapácsot, sietve berekesztette az ülést.

— Csak sajnálkozni lehet rajta, hogy az ülést berekesztették. Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok képviselője beszédét a gyarmati országok támogatásával fejezte volna be. De elmúlt az éjszaka, mégpedig nyilván olyan megfontolásokkal, hogy az amerikaiak végül is arra a következtetésre jutottak, a kisebbik rosszat kell választaniuk. , Kitűnt ugyanis, ha közvetlenül, nyíltan támogatják az angol, a spanyol, a portugál és francia gyarmatosítókat, ezzel magukat leplezik le. Ügy határoztak, hogy nemes lelkűnek mutatják magukat és támogatják a Szovjetuniónak és a gyarmati rendszer ellen küzdő országoknak a javaslatait. Anglia képviselője másodszori felszólalásában kénytelen volt úgy tenni, mintha közeledni akarna azokhoz, akik e kérdést a plenáris ülésen akarják megvitatni.

— Szeretném azonban arra felhívni a figyelmet, hogy hiszékenyek azok, akik az imperialista hatalmak szavazatait készpénznek fogadják el. Azt lehet mondani, hogy a nagy többség nyomásával sikerült rákényszeríteni á gyarmatosítókat az egyhangú szavazásra. Az imperialista államok képviselői úgy határoztak, megszavazzák, hogy ezt a kérdést a plenáris ülésen vitassák meg, de ez a döntés még nem vonatkozik a lényegre. A lényeget illetően egység a gyarmatosítókkal ebben a kérdésben nem volt, nincs és nem is lesz.

— Az imperialisták kirabolták és továbbra is ki akar

milyen újabb semmitmondó határozattal lezárni.

— Ha a francia gyarmatosítók a jövőben is azzal kísérleteznek, hogy Algériát erőszakkal tartsák meg gyarmatuknak, akkor elkerülhetetlenül katonai vereséget szenvednek, és úgy veszítik majd el Algériát.

— A mi rokonszenvünk, a mi támogatásunk az algériaiak oldalán van, akik igazságos háborút vívnak a gyarmati iga alól való felszabadulásért. Ha kell, a népek nem riadnak vissza attól sem, hogy fegyverrel harcolják ki szabadságukat és függetlenségüket. Ilyen küzdelmet vívnak ma az algériai hazafiak, s mi sikert kívánunk nekik.

— A közgyűlés olyan határozatot is hozott, hogy teljes ülésén vitatja meg a kongói kérdést is. A szovjet küldöttség, a többi szocialista országok delegációi, valamint az ázsiai és afrikai országok több képviselője a közgyűlésen helyesen értékelte a Kongóban kialakult helyzetet és azt a csúf szerepet, amelyet az ENSZ titkársága játszott el Kongóban.

’ Lehetetlen lemosni a gyalázatot az ENSZ-ről azért a politikáért, amelyet Kongóban az ENSZ titkársága Hammarskjöld főtitkár vezetésével folytatott. Hammarskjöld úr és képviselői igyekezetének . köszönhető, hogy a kongói nép által választott törvényes parlament, továbbá a parlament által alkotmányosan megalakított Lumumba-kormányt de- zorganizálták és megbénították.

— Ez viszont letépte az álarcot a gyarmattartó imperialistákról és azokról, akik őket szolgálják, így az ENSZ főtitkáráról is.

— Az mindenesetre kétségtelen, hogy a gyarmatosítók politikája kudarcba fullad. Eljön az az idő, amikor a Kongói Köztársaság szilárdan megveti lábát, és biztosítja függetlenségét.

— Amikor küldöttségünk a Baltikán Amerika partjai felé hajózott, és amikor New Yorkban voltunk, állandóan éreztük a szovjet emberek^ nagy szovjet hazánk figyelmét és segítségét.

A szovjet emberek teljes mértékben támogatják kormányuk álláspontját

jak rabolni az afrikai országo kát és most könyöradományo- kat adnak nekik. Elvettek egy dollárt, és visszaadtak egy centet.

— Ha gyarmatosítók

továbbra is akadályozni fogják a gyarmati népek felszabadítását, akkor az elnyomott népek természetesen keményebben harcolnak majd fel- szabadulásukért. És ki is fogják vívni szabadságukat!

— A gyarmati rendszer felszámolásának fontos, szerves része az algériai kérdés, amelyet azonban a közgyűlés mint külön napirendi pontot fog megvitatni.

. I

A Szovjetunió rokonszenve és támogatása az algériai nép oldalán van

— Az algériai kirdést többször ia megvitatták a közgyűlés ülésszakain, de a gyarmatosítóknak minornnj ifzor sikerült a vitát olyan jelentéktelen határozatok meghozatalára irányítani, amelyek nem adtak tényleges segítséget az algériai népnek. A francia

. . imatosítók szövetségeseik, elsősorban az Egyesült Államok és Anglia segítségével úgy kerültek ki a vitából, mintha győztesek lennének. Ezúttal azonban közgyűlésben a harc lény :i élesebb lesz, és a gyarmatosítóknak nehezebb lesz e kérdést vala— Ezerszámra kaptunk leveleket és táviratokat az ország legkülönbözőbb részeiből. E levelekben üzentek nekünk vállalatok, kolhozok, tudományos intézmények, párt-, tanácsi, szakszervezeti és Komszomol-szervezetek, munkások, kolhozparasztok, értelmiségi dolgozók. Leveleikben a legőszintébb jókívánságaikat küldték a szovjet küldöttség munkájához. Kifejezésre juttatták meggyőződésüket: küldöttségünk mindent megtesz, hogy a közgyűlés ülésszaka minden népben megszilárdítsa a bizalmat a nemzetközi feszültség enyhítését, a fegyverkezési verseny megszüntetését, a szégyenletes gyarmati rabság felszámolását illetően. A szovjet emberek teljes mértékben támogatták a szovjet kormány álláspontját, megmutatták, hogy mélységesen érdekli őket a legfontosabb nemzetközi kérdéseknek a megoldása a békét áhítozó összes népek javára, a maguk és felnövő nemzedékek nyugalmára és boldogságának biztosítására.

IVew Yorkról

— Azt kívánták az elvtársak, hogy közösem benyomásaimat New York városáról. New York nagy város, Gorkij a »Sárga ördög városának« nevezte. De azóta, hogy Gorkij ott járt, több mint ötven év telt el, és New York azóta még visszataszítóbbá vált. Mintha csak önmagán mutatná meg a kapitalizmus rútságát, elfajulását. Az ott élő emberek valamifajta örök várfogságra kárhoztatják magukat, befalazzák magukat a kőcellákba. Gyakran meglehetősen magas házakat lebontanak, és helyükön új felhőkarcolókat emelnek. Mintha csak fölfelé kúszna a város.

— Néhány utcában fákat ültetnek, de a fák képtelenek fejlődni, hervadoznak, láthatólag pusztulnak. Helyükre új fákat ültetnek, de azok is hamarosan kiszáradnak.

— A »Sárga ördög« e városában nem az ember, hanem a dollár a főszereplő.

— Amikor hazaérkeztem Moszkvába, a szó szoros értelmében élveztem a friss éltető levegőt, amit a mieink magukba szívnak. Fővárosunk —i gyönyörű város, különösen most, hoigy átalakul, amikor űj lakónegyedek épülnek.

— Már mondtam, hogy az Egyesült Nemzetek szervezete jelenlegi formájában nem váltja valóra a népeknek azt a reményét, hogy megszabaduljanak a háborús veszélytől, a fegyverkezési versenytől.

Hruscsov ezután a szovjet dolgozók sikereit, a szovjet népgazdaság eredményeit méltatta, majd a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéséről beszélt:

— A szovjet—amerikai kapcsolatok a legutóbbi időben megromlottak. Ez nem a mi hibánkból történt így — hangoztatta.

— De bármennyire is elhi- degült a szovjet—amerikai viszony, mi folytatni fogjuk a békés együttélés lenini politikáját. Meggyőződésünk, hogy eljön az az idő, amikor megjavulnak államaink, népeinkt kormányaink kapcsolatai.

— Jó két hét múlva együtt ünnepeljük meg az Októberi Szocialista Forradalomnak, az emberiség története legnagyszerűbb forradalmának 43. évfordulóját.

— Örömteli kellemes érzés, hogy az új, kommunista világ nagy építője, a szovjet nép — kommunista pártjának vezetésével — rendkívül nagy sikereket aratott.

— Bátran haladunk tovább, hűen a legyőzhetetlen marxi— lenini tanításhoz, s nincs a világon olyan erő, amely megállíthatná a népeknek ezt a haladását ragyogó céljuk felé.

Hruscsov két és félórás beszédét feszült figyelemmel hallgatták végig a nagygyűlés résztvevői. A beszédet többször szakította félbe lelkes taps és helyeslés. Amikor a szovjet kormányfő befejezte beszédét, hosszú percekig zúgott a tapsvihar: »Hurrá szeretett pártunknak1« — »Hurrá

Nyikita Szergejevicsnek!« — »Dicsőség a pártnak!« — hangzottak a felkiáltások.