Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-21 / 249. szám
Péntek, 1960. október 81. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÍV. Sís. Hruscsov beszéde a moszkvai dolgozók október 20-i nagygyűlésén az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség munkájáról (Folytatás a 2. oldalról) Bétől, a feltételek megórlelődé- sétől függ. Hogy egy országban szociallzmvs vagy kapitalizmus legyen, az nem lehet államközi vita tárgya, nem vitatható meg olyan nemzetközi fórumon sem, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelyben különböző társadalmi rendszerű országok vannak képviselve. Ezt a kérdést minden országban magának a népnek kell eldöntenie. Számolnunk kell a konkrét valósággal, olyannak kell látnunk a világot, amilyen. A mai világban ott vannak a szocializmus országai, az amerikai katonai tömbökhöz tartozó tőkés országok, továbbá a katonai tömbökön kívül álló és semleges politikát folytató országok. Tehát a főbb nemzetközi kérdések olyan megoldását teli keresnünk, amely tekintetbe veszi a fennálló viszonyokat, az ellentétes társadalmi rendszerű országok egyidejű létezését, hogy még ebben a helyzetben is kizárjuk az új világháború lehetőségét Bűnt követnénk el a mai és a jövő nemzedék ellen, ha nem kísérelnénk meg, hogy megfékezzük a világháború veszélyét. Ez azért is megengedhetetlen lenne, mert a szocializmus olyan erőt adott a munkásosztály és az egész dolgozó nép kezébe, olyan védelmi lehetősegekkel látta el őket, amilyenekről a szocialista államok színrelépéséig álmodni sem lehetett. Ezeket a nézeteket valljuk a háború és a béke kérdésében. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a kapitalista országok akkor is hajlandók lennének a leszerelésre, ha erősebbek lennének a szocializmusnál. Ma az a helyzet, hogy a szocialista világrendszer legalább is nem gyengébb, mint azok az országok, amelyeket az Egyesült Államok tömörít a NATO, a SEATO és a CENTO agresszív katonai tömbjeibe. A szocialista országoknak ma már korábban elképzelhetetlennek tűnő eszközeik vannak, hogy hassanak a kapitalista országokra, és akár kényszerítsék is őket a leszerelésre. Figyelembe kell vennünk a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, a leszerelésért és egyes országokban a békéért indított népi mozgalmakat, valamint azt, hogy a burzsoázia bizonyos rétegeiben békeszerető hangulat mutatkozik. Mindez azt jelenti, hogy ma a leszerelést segítik ejő egyrészt a szocialista országok ellen irányuló bármely támadás pusztító visszaveréséhez elegendő anyagi eszközeink, de, ezenkívül az a tény is, hogy a világ népei támogatják a békéért és a fegyverkezési verseny megszüntetéséért folyó harcunkat. A szovjet kormány ezért, amikor beterjeszti az általános és teljes leszerelésre irányuló javaslatát, reális politikai, gazdasági és erkölcsi tényezőkre támaszkodik. A világháborút meg lehet akadályozni, ha minden nép állhatatosan küzdeni fog a békéért, az általános és teljes leszerelésért; azért, hogy a háború folytatásához szükséges eszközöket — a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés mellett — megsemmisítsék. Lehetséges-e mindez? Lehetséges. Hogy ez nehéz dolog, azt senki sem tagadja, de ha háború tör ki, ez még nehezebb teher lenne a népek számára. A kérdés ezért a következő: meghódolj unk-e mi, kommunisták, e nehézségek előtt és, ami ebből következik, ama imperialista erők befolyása alá kerüljünk-e, amelyek a fegyverkezési hajsza folytatása mellett foglalnak állást. A fegyverkezési hajsza pedig, ha tovább folytatódik, a háborúhoz vezet. A másik lehetőség: hogy erőnket nem sajnálva gátat vetünk az események folyása-1 nak. Mi a háború és béke kérdésében a fatalizmus ellen, a tétlenség ellen vagyunk. Amíg léteznek imperialista államok, amíg ezekben a monopolkapitalizmus uralkodik, a reá jellemző agressziós imperialista háborúra való törekvésekkel, meglesz az új háború veszélye is. Mi azonban képesek és kötelesek vagyunk ezzel az erővel még nagyobb erőt szembeállítani — a népeknek a háború megakadályozására irányuló készségét, a népeknek azt a kívánságát, hogy határozott an gátat vessenek mindenfajta imperialista agressziónak. Van olyan erő, amely ellenáll az imperializmusnak; a szocialista országok, amelyeknek politikáját nemcsak saját országuk népeinek érdeke irányítja, hanem az egész világ népeinek, a munka minden emberének érdeke. És ezek az erők nemcsak a szocialista humanizmusra támaszkodnak. Támaszkodnak saját szocialista gazdaságukra, saját hatalmas fegyveres erőjükre, amellyel meg tudják védelmezni a szocialista országok állami érdekeit. A mi erőnknek az a titka, hogy a szocialista országok érdekei azonosak a világ minden dolgozójának, tehát a tőkés országok dolgozóinak érdekeivel is — jelentette ki Hruscsov, majd rámutatott: A háború és a béke kérdésében szó sem lehet semlegességről, mert minden nép békét akar, tehát valamennyiüknek harcolnixik kell a békéért, az új háború veszedelme ellen. A béke és a háború erőinek elhatárolódása gyorsulni és fejlődni fog, s ez a folyamat növelni fogja a békéért harcoló erőket. A semleges országok népei történelmi válaszút előtt állnak — mondotta ezután. — Az imperialista tábor be akarja vonni őket a fegyverkezési hajszába, emberi és anyagi erőforrásaikat a háború szolgálatába kívánja állítani. Az imperializmus semmit sem ajánl nekik a gyarmati múltból rájuk maradt gazdasági elmaradottság megszüntetésére. Az imperializmus nem szünteti meg a belügyeikbe való beavatkozást, hogy új gyarmati igát kényszerítsen rájuk. A népek szocialista családja más utat ajánl a fiatal álla- tnoknak: ne vegyenek részt a fegyverkezési versenyben, fejlesszék gazdaságukat és kultúrájukat, ne tűrjék a belügyeikbe való beavatkozást. Lehet-e arról beszélni, hogy miképpen választónak majd a népek? Még kételkedni sem lehet benne, hogy a béke és szabadság útját választják majd és nem a háború és az újabb rabság útját. És ez a választás mérhetetlenül megnöveli a béke erőit. A szocializmusnak és a béke erőinek növekedése következtében a nemzetközi porondon nem az imperializmus javára alakultak az erőviszonyok. Helytelen lenne, ha parlamenti sablont alkalmazva próbálnánk most meghatározni a szocializmus és a béke, valamint az imperializmus erőviszonyait. Végső fokon nem az egyik vagy a másik oldalon — a szocializmus vagy az imperializmus oldalán felsorakozó államok száma dönti el az erőviszonyokat Az erőviszonyok meghatározásánál sok tényezőt kell figyelembe venni — a gazdasági és a katonai potenciált, a lakosságot és más anyagi és erkölcsi jellegű tényezőket. Az egyszerű számtan itt könnyen félrevezethet. Továbbiakban Hruscsov részletesen elemezte a monopoltöte diktatúrájának eszközeit, szólott a Szovjetunió nagyszerű eredményeiről s hangsúlyozta: ma már nem is áll egyedül a Szovjetunió. Európában és Ázsiában vannak már más olyan országok, amelyek a szocializmus útjára | léptek, s ezen haladva eredményesen fejlődnek. Ezek az új szocialista országok már óriási sikereket arattak mind az állam, mind a szocializmus építésében, mind pedig fegyveres erőik fejlesztésében. Mór mondottam azt is — folytatta Hruscsov —, hogy a semleges politikát folytató országok több mint egyharmaöa azelőtt az imperializmust egyesítette, az imperializmus ember- és nyersanyagforrása volt. Most már az imperializmus elvesztette ezeket a tartalékokat, és nem tudja többé feléleszteni a gyarmati múltat. Mindezeket a feltételeket tekintetbe kell venni az erőviszonyok meghatározásánál, , s akii or nyilvánvalóvá lesz. hogy ma a béke erői nem gyöngébbek, hanem erősebbek a háború erőinél. Ezzel világosan tisztában kell lennünk, hogy a valóságnak megfelelően értékeljük erőinket, ne kicsinyeljük le a békepolitika megvédésében fennálló lehetőségeinket. A Szovjetunió a békés együttélés politikáját követte és követi ma is. De mi nem könyörgünk a békés együttélésért. Ezt a politikát azért javasoljuk, mert józanul mérlegeljük a világon jelenleg kialakult erőviszonyokat. Minden nép elérkezik a szocializmusba, a kommunizmusba. Ez a társadalom fejlődésének törvényeiből következik. Mondhatnák egyesek: ha a mi erőnk meghaladja ellenfeleink erejét, akkor miért ne oldjuk meg a vitát háborúval? Miért ne gyorsítsuk meg a történelem haladását? De a történelem nem igásló, ostorral nem lehet gyorsabb haladásra késztetni. A marxizmus—leniniz- mus mindig az agresszió, az imperialista rablóháborúk ellen foglalt állást. Ezért, ha a polgári politikusok azt állítják, hogy a békés együttélésre csak ideiglenesen van szüksége a Szovjetuniónak, s hogy mi, kommunisták, csupán az alkalmat várjuk a háború kirobbantására, más államok politikai és társadalmi rendszerének megváltoztatására, azt mondjuk: önök hazudnak. A marxizmus—leninizmus szerint minden országban az osztályharc dönti el az erőviszonyok kérdését valamely osztály javára. Ha belső politikai és társadalmi problémák megoldásira elismernék a szocialista és a tőkés országok közötti háború törvényszerűségét, ezzel csak a szocializmus ellenségeinek malmára hajtanánk a vizet. A szocializmus ellenségei ezt sietnének felhasználni a marxi- lenini tanok, a szocialista országok ellen. Azt mondhatnák akkor: láthatják, miféle haladó rendszer ez, miféle progresz- szív tanítás ez, ha erőszakkal kell a népekre kényszeríteni! A szocializmus hatalma életerejében van, abban, hogy megfelel a néptömegek legbensőbb érdekeinek. Ezt bizonyítja a szocialista, a kommunista építőmunka egész gyakorlata. A szocializmus eszméinek nincs szükségük erőszakra ahhoz, hogy behatoljanak a tömegekbe, — ezt az igazságot még az Iskolásgyerekek is ismerik —, de a kommunizmus ellenségei mégis mindig el akarják ferdíteni. Vajon mi lehetne megnye- rőbb érv a szocializmus mellett, mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország példája? Mindenki tudja, milyen elmaradott volt a cári Oroszország. Ugyancsak mindenki tudja, milyen haladó és hatalmas országgá vált hazánk a szocialista fejlődés eredményeképpen, elmaradott országból hatalmas, magas fejlettségű szocialista nagyhatalommá vált. A szocializmus olyan fetétele- ket teremtett a gazdaság fejlődésére, a kultúra és a tudomány virágzására, amilyeneket a tőkés rendszerben elképzelni sem lehet. Ezt már ellenségeink is elismerték; A példa ereje nagy erő: Minél jobban mennek nálunk a dolgok, minél magasabb a szocialista országok életszínvonala, annál gyorsabban nyerjük meg az emberek tudatát a szocializmus számára. Ez pedig olyan erő, amelyet lehetetlen számtani módszerekkel mérni. Visszatérve arra a kérdésre, milyen lehetőségekkel rendelkeznek a szocialista országok az új háború elhárítására, meg kell mondanom, hogy ezt a fontos kérdést nem a békéért küzdő, illetve a nyugati katonai tömbökhöz tartozó országok száma oldja meg. Ismeretes, hogy jelenleg sokkal több tőkés ország van a világon, mint szocialista, ha eluralkodik rajtunk a számtani szemlélet, az csak hibákat okozhat a politikában. A jelenlegi erőviszonyok lehetővé teszik, hogy felvessük a leszerelés kérdését és szorgalmazzuk annak gyakorlati megoldását. Az általános és teljes leszerelés eszméje olyan mozgósító erő, amellyel a népeket harcba lehet vinni a béke megőrzéséért, az új. háború elhárításáért. Éppen ezért minden ember és valamennyi nép kötelessége védelmezni ezt az eszmét, harcolni érte. A Szovjetunió részletesen kidolgozta és az ENSZ-ben kifejtette a leszerelésre vonatkozó álláspontját. E javaslatokat írásban megküldtük valamennyi országnak. E javaslatok célja — amint erre már New Yorkban is rámutattam — az, hogy előkészítsük az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés megkötését. Azt javasoljuk, hogy már a leszerelés első szakaszában meg kell semmisíteni a nukleáris fegyverek célbajuttatására alkalmas eszközöket, s ugyanakkor fel kell számolni a külföldi katonai támaszpontokat, a katonai légierőket, stb. Javasoljuk továbbá a nukleáris fegyverek megtiltását, előállításuk és kipróbálásuk megszüntetését, a nukleáris fegyvertartalékok megsemmisítését. Egyszóval valódi, nemzetközileg ellenőrzött leszerelést javasolunk. Macmülan angol miniszter- elnök úr New Yorkban valami olyasmit mondott, hogy a leszerelési tárgyalások 5—10 évig eltarthatnak. De hiszen a fegyverkezési verseny nem szűnik meg! Ma még csak három vagy négy országnak van nukleáris fegyvere, De mi lesz öt-tíz év múlva? Akkor már sok országnak lesz. Mi ellene vagyunk minden halogatásnak az olyan fontos kérdésben, mint a leszerelés, és nem vagyunk hajlandók végeláthatatlan tárgyalásokkal félrevezetni a népeket. Javaslataink teljesen reálisak. Ragaszkodunk az olyan tárgyalásokhoz, amelyek hasznos eredményekhez vezetnek, s ellenezzük az olyan tárgyalásokat, amelyek csak megzavarják az emberek fejét, becsapják a népeket. Nyugaton valaki azt mondta, hogy a Szovjetunió propagandacélokból terjesztette a közgyűlés elé a maga javaslatait. Nem félünk az ilyen vádaktól: mi nem háborúra hívunk fel, hanem követeljük a tartós béke feltételeinek megteremtését Ezt a fajta propagandát a jövőben is folytatni fogjuk. Ez a propaganda nem okoz kárt a népeknek. Ha azonban a nyugati hatalmak félnek a béke érdekeit szolgáló propagandától, megleszünk mi szavak nélkül is. Átfogó leszerelési javaslataink elhangzottak, a nyugati hatalmak is tegyék meg a maguk javaslatait. Üljünk le a tárgyalóasztalhoz és pontról- pontra konkrétan vitassuk meg, mi fogadható el és mi nem. Hozzá kívánom fűzni, hogy a béke biztosításáért és így a leszerelésre és a fegyverzetek megsemmisítésére onatkozö megegyezés elméséért nem lehet a felelősséget csupán azokra az országokra hárítani, amelyeknek van atomfegyverük. Ez helytelen és veszélyes dolog lenne! A magyar lorradaimi manxás-iaraszt kormány határozata a magyar ENSZ-küldöttség munkájáról Kádár Janos állammimsz- ter, a forradalmi munkás-paraszt kormány csütörtöki ülésén beszámolt a magyar küldöttségnek az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakán eddig végzett munkájáról. A kormány elismerését fejezte ki a küldöttségnek és Kádár Jánosnak, a küldöttség vezetőjének eddigi tevékenységéért és a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Ennek megfelelően a magyar forradalmi munkásparaszt kormány ez alkalommal is kijelenti, hogy a nép akaratának megfelelően a többi békeszerető néppel és kormánnyal együtt tovább folytatja a harcot a békéért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, továbbra is minden erejével küzd az általános és teljes leszerelésért. Újból hangsúlyozza, hogy a leszerelési megállapodás előzetes aláírása nélkül mindenfajta ellenőrzés veszélyes, értelmetlen, és csak az agresszió híveinek kedvez. A kormány üdvözli és támogatja a Szovjetunió kormányának a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolására tett javaslatát. Helyesli azt az indítványt, hogy a gyarmattartók ne csak segélyt adjanak, hanem jóvátételt is fizessenek a volt gyarmatok népeinek. A kormány elítéli és visszautasítja az agresszorok minden kísérletét. Megbélyegzi az Egyesült Államoknak a Szovjetunió ellen kémrepülőgépekkel elkövetett agresszióit, s az a határozott véleménye, hogy az ilyen cselekményeket mint alapokmány-elleneseket az ENSZ-nek is el kell ítélnie. A békét fenyegető súlyos veszélynek tartja, hogy a nyugat-németországi monopoltőkések agresszív, revansista hadseregét — az Egyesült Államok segítségével — újjászervezik és a legmodernebb tömegpusztító fegyverekkel látják el. A magyar nép minden erejével harcol a mi békés építőmunkánkat is fenyegető német militarizmus ellen és elítéli azokat, akik azt támogatják. Készek vagyunk a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok kapcsolatainak a két nép érdekeit figyelembe vevő rendezésére, amennyiben az Egyesült Államok kormánya egyszersmindenkorra felhagy minden kísérlettel, hogy beavatkozzék a Magyar Népköz- társaság belügyeibe. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak az a véleménye, hogy az ENSZ- nek az alapokmány szellemében valóban egyetemes világszervezetté kell válnia. Az egyetemesség elvével homlokegyenest ellenkezik az a gyakorlat, hogy /egyes szuverén államokat az Egyesült Államok nyomására évek óta erőszakkal kirekesztenek az ENSZ-ből. A Kínai Népköz- társaságnak el kell foglalnia az őt megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében és ki kell onnan űzni a senkit sem képviselő Csang Kaj-sek klikket. Fel kell venni az ENSZ-be a Mongol Nép- köztársaságot. Az egyetemesség és az egyenjogúság elvének érvényesülése megköveteli, hogy megszűnjék az ENSZ állandó szerveiben és szervezetében az Egyesült Államok és más NATO-államok javára és a többi tagállam rovására fennálló és tűrhetetlen következményekkel járó egyoldalúság. A kormány szükségesnek tartja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsát, apparátusát, mindenekelőtt pedig a titkárságát a világon és a világszervezetben kialakult valóságos helyzetnek megfelelően szervezzék át. Csak így érhető el, hogy az ENSZ apparátusa ne maradjon továbbra is a NATO- államok eszköze. A kormány egyetért a magyar ENSZ-küldöttségnek _ a közgyűlésen kifejtett álláspontjával, amely szerint az úgynevezett magyar kérdés tárgyalása ellenkezik az alapokmánnyal, s olyan átlátszó hidegháborús mesterkedés, amely arra szolgál, hogy megbénítsa az ENSZ-t és megakadályozza az emberiség sorsát érintő kérdések megtárgyalását. A kormány — egyetértve a magyar küldöttségnek az Egyesült Államokban tett nyilatkozatával — rendszeresen foglalkozik a világban szétszórt magyarság kérdéseivel. Keresi annak módozatait, hogy visz- szasegítse hazájukba azokat a megtévedt magyar embereket is, akik a felszabadulás után hagyták el az országot. Az ENSZ 15. ülésszakának munkájában a haladó erők következetes fellépése nyomán mutatkoznak eredmények. Igaz elismerés illeti a Szovjetuniót a leszerelés és a gyarmati kérdés megoldására tett javaslataiért és személy szerint Nyikíta Szergejevics Hrus- csovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét azért az erélyért és fáradhatatlanságért, amellyel az ülésszak eied- ményes munkáját elősegítette. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány utasítja a magyar ENSZ-küldöttséget, hogy a közgyűlésen a továbbiakban is a fentiek szellemében folytassa munkáját. A Minisztertanács ülése Minisztertanács ülésén a iú-Bihar megyei Tanács rehajtó Bizottságának el- i beszámolt a termés belátásáról, a felvásárlásról z őszi mezőgazdasági mimről. A kormány a beszámo- megvitatta és határozato- hozott. SZÖVOSZ igazgatóságápi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett a kormánynak a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás helyzetéről. A kormány megvitatta az Országos Találmányi Hivatal elnökének jelentését az újítások és találmányok hasznosításáról. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Nincs olyan nép, amely közömbös lenne a leszerelés kérdéseinek megoldása iránt. Ha valamelyik iparilag gyengén fejlett és megfelelő erejű hadsereggel nem rendelkező ország nem hajlandó együttműködni a leszerelés megoldásában, ezzel nem csökkenti, hanem éppen fokozza azt a veszélyt, hogy a még soha nem látott nukleáris háború nyomorúságait magára, népeire, az egész világra zúdítsa. A napokban az angol konzervatív párt kongresz- szusán felszólalt Macmillan úr, Anglia miniszterelnöke. Megelégedését fejezte ki, hogy jelen volt a közgyűlésen, ahogyan ő mondotta, ezen a -nevezetes gyűlésen«, amelyen megjelent csaknem száz állam vezetője. Beszédében beismerte, hogy az emberiség választás előtt áll: erőszakkal döntsék-e el a vitás kérdéseket, vagy pedig tárgyalások útján. Macmillan úr állásit foglalt amellett, hogy a feszültség enyhítésére folytassunk tárgyalásokat a vitás kérdésekről: A szovjet kormány egyetért ezzel. Mi következetesen bebizonyítottuk, hogy a békés együttélés politikája nem taktikai fogás, hanem a Szovjet■* unió külpolitikai fő vonala, amelyet a nagy Lenin örökül hagyott ránk. Mi ezt az álláspontot követtük és a jövőben is ezt követjük majd! (Hruscsov elvtárs beszédét holnapi lapunkban folytatjukf
