Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
SOMOGYI NÉPLAP BALOGH GYULA: yy „(Vágódik A VONAL A mikor Anna belépett a telefonközpontba, hogy az éjszakai szolgálatot átvegye, a vezetékekben. Majd arra a részegre gondolt, aki többször egymásután felhívta őt a be— Legyen szíves levezetni, melyik vonalon állok — mutat a kapcsolóasztalra —, válásiig múlt kilenc óra. Tulajdon- jelentőn keresztül, és minden- kinek mentő kell, de nem tűképpen tízkor lenne a váltás, de a kezelők — csupa nő — hallgatólagosan megegyeznek egymással, hogy előbb váltják váltják egymást, mert nem szívesen járkálnak késő éjszaka a városban. Az osztályvezető tudott a dologról, de nem szólt, így hát az esti kezelő majdnem egyidobén távozott a délutánosokkal, hogy mielőbb otthonába érjen, gyakran a város másik felére, így történt ez ma is. Ott künn csillapodott az eső, csak a viharos szél tombolt még Változatlan erővel, és amerre elrohant, alázattal hajbókoltak utána a fák. — Ma éjjel nem sok dolga lesz — mondta az ügyeletes műszerész, majd Anna kérdő pillantására így folytatta: — Kinek lenne kedve ilyen időben telefonálni? — Magam se bánnám, ha csendes éjszaka lenne, mert Azt se tudja, mióta tart ez a s*. küzdelem. Még a hallgató szó- j*j rításának fájdalmát sem érzi * a fején és fülén, csak azt l*f tudja, hogy nem sikerül... jjj nem sikerül... áj És akkor tisztán, élesen meghallja a hágót. — Ki van ott? — sikolt ja * szinte zokogva a beszélőbe. jé Izgatott férfihang válaszol, jjj Közli a hivatal nevét, és így jé folytatja: Ú — Azonnal kérem a mentő- jjj KOMJÁTHY ISTVÁN: féle trágárságot mondott neki. Szólt is a műszerésznek, hogy nézze meg, melyik nyilvános fülkéből beszél az illető, hogy jelenthesse a rendőrségnek. De a telefonbetyár mintha megérezte volna a veszélyt, abbahagyta a molesztálást. Anna sóhajtott. Hiába, a régi világ emlékei még kísértenek, amikor a telefonkezelőket mindenki csak prédának tekintette.’ Gondolatban végigfutott társnői névsorán. Fiatal és idős asszonyok, becsülettel dolgozó lányok arca villant meg képzeletében, sietős léptek a napközibe, aggódó beszédfoszlányok munka közben, apró kiütések vannak a kisfiam arcán, mitől lehet? 0, nem, ebben a társadalomban már nem préda a nő, de úgy látszik, egypáran még nem tanulták meg ezt. Lebélyegezte a jegyeket, megcsinálta a statisztikát, és mivel a teleíonfordom, hol. A másik befigyel a vonalba. — Vágódik — mondja izgatottan. — Csengessen és hallózzon. Talán sikerül. Addig én megnézem, melyik vonalról van szó. Már szalad is a gépterembe. Anna csenget és hallózik. A vonal most nem recseg, de nem válaszol senki. Hatalmas idegküzdelem ez az életért a halál ellen. Végre jön a műszerész, és közli a vonal nevét. Anna már tárcsázza is a mentőket. Izgatottan mondja el az eseményeket, és felsorolja a négy falut és két tanyát, ahonnan a hívás jöhetett. — Sajnálom — mondja komolyan a mentőszolgálat embere —, ilyen bizonytalan adatok alapján nem küldhetek ki kocsit. Próbálja megtudni, honnan jön a hívás. Anna összeszorítja fogát, két. Egy emberre fa. Életveszély. — rázuhant a j Éles recse-j gés, majd halotti csend a vo- ál r_ ifi k. K. és 'K . K nagyon elfáradtam délután — galom teljesen megszűnt, evett úgy érzi, rögtön kitör a mondta Anna mosolyogva. — Reméljük, hogy így lesz — bólintott a műszerész, és bement a gépterembe, ahol a munkahelye volt Az ajtóból még visszaszólt: — ha valami lesz, csak csengessen. Anna egyedül maradt a teremben, és munkához látott, mert a kapcsolóasztal lámpái hívást jeleztek. * * * A vonat jóformán meg sem állt, máris indult tovább. Csak ketten szálltak le a sötét megállóhelyen, és egy-két pillanatig szemüket egy-két falatot, aztán kiemelte a szekrényágyat, hogy egy kicsit lepihenjen. Ekkor kigyulladt az egyik hívólámpa. Be- hallózott, de éles recsegésen kívül semmit sem hallott. száján a sírás. Újra csenget, hallózik, csenget, hallózik. Tudja, mit jelent ez a szó, »vágódik«. A szél egymáshoz vagy faághoz csapkodja a vezetékeket, ezért van recsegés, ropogás. De előfordulhat, hogy egykét pillanatra »kitisztul« az áramkör, és akkor meg lehetne tudni mindent. De múlnak a drága percek, és az a szegény ember talán A falu mélyen aludta éjszakai álmát, csak egykét ember szaladgált az utcákon, de olyan hangtalanul, hogy a kutyák is alig ugattak meg is halt. Vajon ki lehet? utánuk. Az eső elállt, és a szél Nő vagy férfi, fiatal vagy öreg? is csendesedett. Éjfél körül Nem mindegy? Emberéletről járt az , idő. van szó. Gyerünk tovább ... A kis posta hivatali helyisé- Csengetni, hallózni. Ez a vonal kerülővel is nalon. De Anna keze már tárcsázza a mentőket. — Vállalom a felelősséget — jjj mondja a férfi kérdésére, közli a nevét. Ez ugyan sza- bálytalan, de hát az talán sza- * bályos, hogy valakit maga alá jjj temessen a fa? Ezt ugyan már aj csak utólag gondolta végig, jjj miután a mentőszolgálat irá- % nyitója így szólt: * — Rendben van. Azonnal áj indul a kocsi. Anna leveszi fejéről a hall- jjj gatót, és amint az asztal fölé jjj hajol, csodálkozva nézi a kis jjj gyöngyszemet, amely az arcá- x ról gördült le. Verejték ez vagy ííj könnycsepp? Ki tudná meg- jjj mondani ? De a kis csepp tisz- j*j tán és melegen csillog a vil- jjj lány fényében. § K. F kerékpár lámpája a dűlőútról jjj a kövesútra fordult. Messziről *j egy autó reflektora közeledett, * és pár pillanat múlva fékcsi- jjj gorgás hallatszott. Valaki ki- j*j hajolt a fehér autóból. jjj — Milyen az út a falu felé? áj — kérdezte a motorostól egy jjj férfihang. & — Jól járható. Csak siesse- jjj nek — mondta megkönnyeb- $ bülve a motoros, majd kerék- jjj párját megfordítva, lassan jjj nyomába szegődött a nagy fe- * hér kocsinak. jjj A * * * nrta felnézett az órára, jjj és megállapította, hogy mind- ái él kettő múlott pár perc- jjj cél, amikor egy motor-jjj szoktatták a fekete éjszakához, gében hárman tartózkodtak. ______________ M ajd a fiatalabb besietett a — Hiába nem jelentkezik a elérhető gondolja szívdo- járt hat óra. Felhívta a kórház jjj kis épület udvarára, és kerék- központ — mondta csüggedten bogva, és már csengeti is az baleseti osztályát, és egy-két jjj párral tért vissza. a posta vezetője. Fiatalember ellenállomást. — Most nem esik annyira, volt, nemrégen került ide a fa- — Sajnos, teljesen süket az luba. Az ágyból dörömbölték áramkör — közli a másik köztél, mert mentő kellett valaki- pont kezelője, de biztatva teszi nek, akit maga alá temetett hozzá: — Még megpróbálom, egy kidűlt fa, és állandóan jaj- Ha sikerül szólok, gat, pedig nincs is eszméleté- Anna arcán nagy verejték_ nel* cseppek gördülnek végig. Pe— Próbálja meg még egy- dig nincs is meleg. A szél még lágosítást. A folyosón lépések szer! Állandóan próbálja! — zörgeti az ablakokat, és az eső- koppantak, jön a felváltó. Ekmondta szinte kiabálva a ta- tői lehűlt levegő be-beszökik kor az eseménynapid után a réseken. Hány óra lehet? Felnéz a nagy elektromos órára, amelynek mutatói most kerülték el az egyet. De agya nem rögzíti az időt. Nem is annyira, és hátulról kapom a szelet — mondta a másiknak. Az megértette a ki nem mondott gondolatot és bóliTltott. — Menj csak — szólt dör- mögő, barátságos hangon. A fiatalabb a kerékpárral piszmogott — Aztán nem fél egyedül az úton, Sándor bátyám? — kérdezte inkább komolyan, mint kötődve. — Eredj csak — biztatta a másik —, azj^án ha világosságot látsz, nálunk szólj be, hogy egy óra múlva én is otthon leszek. Beszólok — mondta Nénácselnök, akit Patak Sándor bácsi szintén az ágyból húzott ki. Mert hát ki intézhetné a hivatalos dolgokat jobban, mint az elnök? — Halló, központ! A mentőket kérem. Halló! — hallatszott szünet nélkül a fiatal postás hangja, de a hallgatóból tudja, mit bámul azon az órán.nem történt.« es szót mondott a telefonba, várt. — Igen, sikerült megmenteni — jött a válasz pár feszült másodperc múlva. — Az utolsó pillanatban hozták be. Talán perceken múlott az egész. Anna megköszönte a íelvinyúlt, átadta a szolgálatot, és megfontolt, lassú írással ezt írta a naplóba: »Jelentem, hogy az éjszaka folyamán rendkívüli esemény I A pákozdi csatatéren Szeptemberi nap bágyadt sugára Küllőzi be réted, Pákozd, Pátka. A nótáját árva tücsök fújja, Abbahagyja, aztán kezdi újra. Igric ő, vagy dalok hegedőse? Megkérdeném, de nem tudja ő se, Hol a mező, melyen kergetőzött, Jellasiccsal bátran megmérkőzött, Kit deres várt, kire dézsmát raktak, Hadsora a »gyülevész« parasztnak? Ott fenn a domb, mit öreg fűz őriz, Hallgatta a nemzetőr Petőfit. »öl a robot, agyonnyom a dézsma, S ki eltörli, az ám a vitéz ma!« »Ne legyetek király lábkapcái!« Nagy fenn buzdít a tanár, Vasvári. És biztat, és ütközetbe szólít, Ezredes úr, a jó Perczel Móric. Pákozd alatt hallgató mezőben, Tücsök társa tűnődöm a csöndben. Hogy ki a hős, és ki a vitéz ma? És mutatná, miben áll a példa? Irtani, ha kertünk tüskét, bokrát, Sándorunk is leadná a voksát! És Vasvári, Perczel oltna vágyat: »Vessünk frissen új életnek ágyat!« Meg-megállok, s mintha zengne zsoltár, Honvédfegyver csörren a bokornál. Csata helyén tengeriföld áll ma, Az úttal fut versenyt a barázda! A nyugvó nap hol sugarát osztja, Odarúg ki végtelen-zöld hossza. Közös föld ez, s körülötte strázsák, Dárdás hadak, égbe nyúló nyárfák. Ügy őrzik ők, mint Petőfi, Perczel E földet a paraszti sereggel! Fák hajával veszkődő fuvallat, Pákozd alatt az esti táj hallgat, De nem hallgat, nagy idők tanúja, Cír cír, dalát a víg tücsök fújja! A MEQJELENÖ KÖNYVEKRŐL Szántó György: AZ ÖTSZlNÜ EMBER Az író érdekfeszítő kereszt- metszetét adja a húszas évek történetének. A regény hőse japán—koreai félvér mérnök, aki az első világháború után lépésről lépésre felismeri, hogy meth Jóska, mint aki megtalál- csa't recseges volt a válasz, ta az okot, hogy Patak Sándor — A vihar elszakította a vo- bácsit hátrahagyja az egyórás nalat — mondta sóhajtva, és úton, a viharos éjszakában. El- megtörölte gyöngyöző homlo- köszönt, és máris vidáman ka- kát. rikázott hazafelé a kövesút baloldalán. Amikor befordult a dűlőútra a falu felé, olyan heves szél kapta oldalba, majd feldöntöt- sikerül. Én elszalasztok te. Erőlködve pedálozott to- motorost a doktorért, vább. Az eső is erősödött, és — Az iegalább két óra — dórimkor a? erdő közé ért, olyan te ^ndor bácsi _ addig ■ i*■, T— rti-n 1T rf /I ’ /"VTVl 1 OO1 _ • . . pedig . . . Különben a doktor is Az elnök Patak Sándorra nézett, majd így szólt a fiatalemberhez: — Kérem, hívja még, hátha egy zuhatagban kezdett ömleni, hogy meg kellett állnia. Egy fa alá húzódott a szélvédett oldalra. Sándor bácsira gondolt, aki most magában bandukol ebben az ítéletidőben, és lelkiismerete lázongani kezdett. A szél üvöltve ropogtatta a fákat, és Németh Jóska későn vette észre a veszélyt. Száraz recsegést hallott, és ugrás közben hatalmas ütést kapott a koponyájára és hátgerincére. Ügy érezte, hogy az ég rászakadt a földre, és őt fullasztó présbe szorítja. Még hallotta, hogy a kerékpár csengője éleset peng egy odaütődő ágtól, aztán elvesztette eszméletét. Szájából vékony vércsík csordogált, de az arca tiszta maradt, mert a vért gondosan lemosta az eső. * * * A nna fáradtan nyújtózkodott. Mindjárt éjfél lesz, és addig keményen dől csak a mentőket hívná. Az elnök karon fogta. — Gyerünk! — mondta határozottan. A két férfi kilépett az éjszakába. Még sokáig utánuk úszott a monoton hang: — Halló, központ! Egy ember életveszélyben! A mentőket kérem ... Halló! A nna feszülten figyel. Mintemberi hang hallatszott volna. Igen, most tisztán hallja ... mentőket... egy ember ... Újra csak recsegés. — Halló, ki van ott? — kiabál Anna a beszélőbe. Csak recsegés-ropogás a válasz. Valahol valakinek mentő kell. De nem tudja, hol, és talán csak hallucinál. Ilyenkor, éjszaka, a feszült csendben gozott. A forgalom most kezd gyakran képzelt hangokat hall csökkenni, aztán két óráig lehet egy kicsit pihenni. A vezérlőóra egyhangú ketyegése elbágyasztotta. örömmel állapította meg, hogy eddig minden kapcsolása sikerült. Ügy látszik, a vihar nem tett kárt az ember. De nem. Most újra hallja: ... életveszély ... mentőket! Anna homlokán veríték gyöngyözik. Segíteni kell. De hogyan? Becsengeti az ügyeletes műszerészt. KÖZELEDŐK Amikor Mari néni belépett a nagy előcsarnokba, bátortalanul, s egy kicsit szája is tátva maradt a csodálkozástól. Szóval ide jár az én Rózsikám? — motyogta magában. — Csak tudnám, kihez forduljak ... A művelődési ház emeletéről hallott valami neszt, mintha beszélgetnének oda- fönt. Felbotorkált a lépcsőn, s körülnézni sem volt ideje, mert egy fiatal lány udvariasan ráköszönt és megkérdezte: — Mi járatban, nénikém? —■ Hogy is mondjam csak... érdeklődni szeretnék. — Foglaljon helyet. Az asszony feszélyezve érezte magát a barátságos teremben, melynek egyik falát üveg borította, s az asztalon hatalmas zöld növény diszlett. Bátortalanul ereszkedett le a műbőrrel kárpitozott székre, aztán lassan, bizonytalanul rákezdte. — Tudja, aranyoskám — nem is tudom, hogy szólítsam —... — így is jó lesz, nénikém. — Ide jár az én kislányom tánctanfolyamra, vagy mire. Nem bánom én, mert mondta a fiam is, aki a kőműveseknél dogozik, hogy csak el kell engedni, mert nagyocska már, tizenhat éves, aztán kell neki a társaság. Csak azt szeretném tudni, hogy kell-e fizetni érte, meg ruhát venni. Mert tavaly is volt egy ilyen tánciskolaféle, azért fizetni kellett. Nem sajnálom ám tőle, meg is adnám, csak ugye, a pénz az kevés, aztán jó, ha előre tudja az ember, számít rá... — Nem, nénikém, nem kell fizetni. Ez népitánc-csoport, ahová szórakozni jön a kislánya, tanulni meg szerepelni... Mari néni nagyot sóhajtott. — Hiszen akkor jól van, örülök is neki... De az anyai féltés még mindig nem hagyta nyugodni. — Aztán mondja csak, lelkem. Milyen legények járnak ide? Mert az én Rózsikám még kislány, nem szeretném, ha __ — Mert egyszer volt már bálban, aztán az egyik legény tánc után hívta, hogy odakinn akar neki mondani valamit... Úgy faképnél hagyta, mint a pinty. Odajött hozzám, és azt mondta: »Édesanyám, most aztán menjünk haza, de gyorsan!« Hiába, vele még nem lehet úgy... — Ne aggódjék, néni! Ide rendes fiúk járnak, és amúgy is szigorúan fogják őket a tanárok. Szét is bomlana a csoport, ha ilyesmi történnék... Az asszony láthatóan megnyugodott, és most már magabiztosabban, tágranyílt szemmel nézett körül. — Milyen szép ház ez! En még sose jártam itt... A könyvtárvezető megmutatta a szép új kultúrházat és természetesen a könyvtárat is. Aztán hivatásához méltón megkérdezte: — Olvasnak-e odahaza, nénikém? — Hát bizony ... nemigen. A gyerekek olvastak' még iskolás korukban. Most meg böngészik a Ludas Matyit, de abból nem sokat lehet tanulni, és csomagolni se tudok bele ... Hanem, aranyoskám, ha lehetne, vinnék egy könyvet a gyerekeknek. — Hát persze, hogy lehet. A könyvtáros beírta a névét, és megkérte, hogy írja alá. — A kereszt... a kereszt jó lesz-e, mert... mert régen el szokták fogadni — mondta vontatottan a néni, és elvörösödött, mintha legalábbis neki kéne szégyenkezni miatta. — Nem tud írni? — Bizony nem, lelkem ... Én még cseléd voltam, most meg már késő ... Odarajzolta a keresztet, aztán kiderült, hogy nincs pénz nála. S egy óra múlva lélekszakadva rohant vissza Rózsikájával együtt, hogy: — Itt van ám a pénz, elhoztam, meg a kislányomat is... aranyoskám. A csinos, szende kislány hóna alá szorította Gárdonyi Láthatatlan emberét, s úgy mentek el összekarolva, mint akik nagyon, nagyon sokszor visszatérnek még ... J. B. az emberiség nagy eszméit, a jobb jövőt csak a kommunista rendszer képes megvalósítani, csak az képes az »ötszínű ember« színárnyalatait eltüntetni. Így lesz a japán állami tisztviselőből, a japán hadiipar félelmes tudású és megbecsült konstruktőrjéből a haladó eszmék agitátora a Ford- gyárban. Szűcs András: DÉLI HARANGSZÓ A háború nehéz évei alatt formálódó diákok útkeresését, a felszabaduló ország egyéni sorsokban tükröződő drámai fordulatait és a mai élet emberi, morális fejlődésének egy- egy villanását idézik fel Szűcs András elbeszélései. Egy-egy elbeszélés témáját diákköri élmények, az első szerelem története adják. Vidor Gáborné: HÁIiOROG A SÍR A magyar antifasiszta irodalomban fontos szerepet tölt be a szerző regénye. A mű színhelye Auschwitz, Birkenau. Tragikus sorsú hősei a magyar deportáltak, cselekménye: harc az életbenmaradásért. Az írónő éles megfigyelő képességével hitelesen rögzíti az emberek küzdelmét és az emberi szellem, a humanitás, a segíteni akarás felülkerekedését a fasiszta barbárságon. Rónay György: KÉPEK ÉS KÉPZELGÉSEK Ezzel a regényével az író »A nábob halála« című könyvét folytatja. E mű középpontjában is a múlt magyar irodalmának nagy témája, a dzsentri pusztulása áll. Hőse egy fiú, aki vergődve éli át a kamaszkori szerelmek »tragédiáját« s osztályának széthullását. A fiú alakját nagy szeretettel és kiváló lélekrajzzai ábrázolja az író. Bár a regény a ciklus második kötete, önálló alkotásként élvezheti az is, aki nem ismeri az első kötetet.
