Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-21 / 249. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1360. október 21. ÍV. Sz. Hruscsov beszéde a moszkvai dolgozók október 20-i nagygyűlésén az ENSZ-kőzgyűlés 15. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség munkájáról (Folytatás az 1. oldalról.) Igaz, hogy mostanában már több burzsoá államférfi is be­látja az Egyesült Államok kínaellenes politikájának tart­hatatlanságát, és elítéli e po­litikát. Az Amerikai Egyesült Államoknak évről évre egyre nagyobb nehézséget okoz, hogy kiharcolja a népi Kína elismerésének megtagadását, a közgyűlés valamennyi, ülés­szakán újra meg újra megis­métlődik a gépies többség ösz- szeeszkábálása, ugyanakkor le is lepleződik e mechanikus többség kínaellenes politikája. Úgy látszik, hogy a közeljövő­ben ez a politika végképpen hajótörést szenved. Ha az isten nem bünteti meg az Egyesült Államok politikusait, és nem fosztja meg őket eszüktől, szá­mukra az lesz a leghelye­sebb, ha hitet tesznek Kína ENSZ-beli jogainak helyreállítása és a Csang Kaj-sek-féle báb kiűzése mellett. Tudnak-e élni isten ajándéká­val az ameejkai államférfiak vagy sem? Ne bocsátkozzunk találgatásokba; ezt majd el­dönti az idő. De ha nem lesz­nek hajlandók észhez térni, a közeljövőben kénytelenek lesznek lenyelni az igen ke­serű pirulát a népi Kínával szemben folytatott politikájuk miatt. A népi Kína, India, Indoné­zia, Japán, Burma és más Az imperialista, monopolka­pitalista . államok, a nyugati nagyhatalmak katonai tömb­jeinek tagjai fegyveres erőre akarnak támaszkodni, hogy megszilárdítsák az ENSZ-ben elfoglalt uralkodó helyzetüket, amely az ENSZ megalapításá­nak idején alakult ki. Ezt az uralmat mindenáron fenn akarják tartani}-bár a történe­lem megfosztotta őket e jo­gaiktól, s szerintem az a fő, hogy lehetőségeiktől is meg­fosztotta őket. Veszendőben van az a régi gazdasági fö­lény, amely lehetővé tette, hogy az imperialista országok a világ sok országára nyomást gyakorolhassanak. Az impe­rialista hatalmak katonai te­kintetben is elvesztették azt a régebbi fölényüket, amelyre az »erőpolitika-« folytatásában támaszkodtak. Ezért természetes és tör­vényszerű, hogy a Szovjetunió küldöttsége a 15. közgyűlésen felvetette; az Egyesült Nemzetek Szervezetének struktúrája elavult. Ez a szerkezet megfelelt az ENSZ megala­kulása idején, tehát az 1945-ben fennállt helyzet­nek, az államok akkori erőviszonyának, szerepének és jelentőségének, de annál . kevésbé felel meg a mai fennálló helyzetnek. Szükségessé vált, hogy módosítsuk az ENSZ szer­kezetét annak az új erő­viszonynak megfelelően, amely a nemzetközi küzdő­téren a három fő állam­csoport — a szocialista, az imperialista és a semleges államok — között kiala­kult. A kérdésnek e felvetését a mostani ülésszak sok résztve­vője megértette és támogatta. Nem azért vetettük fel az ENSZ végrehajtó szervei meg­változtatásának kérdését, mert valamiféle előjogokra kívá­nunk szert tenni az ENSZ-ben. A mi helyzetünk, a szocialista országok helyzete jelenleg köz­ismert, és egyetlen józanul gondolkodó ember sem tagad­hatja, hogy a szocializmus or­szágai jelentős szerepet játsza­nak az ENSZ-ben. A szocialista országok rész­vétele nélkül az ENSZ puszta léte is lehetetlen. Hogy miért? Mondhatná valaki, hogy a szo­cialista országok jelenleg ki­sebbségben vannak. De ostoba az, aki valamely államcsoport ENSZ-beli jelentőségét a cso­portba tartozó államok számán ázsiai országok egyre nagyobb szerephez jutnak a nemzetkö­zi életben és a világpolitiká­ban. Hatalmas változások történ­tek a legutóbbi években Af­rikában is. Afrikában az Egyesült Nemzetek Szervezete megteremtésekor gyakorlati­lag mindössze három önálló állam létezett. E kontinens egész területét a gyarmatosí­tók osztották fel egymás kö­zött, és sok évtizeden át igában tartották az afrikai népeket. Afrika ma egészen más képet mutat. Ezen a föld­részen 26 -független állam je­lent meg, lakosságuk együtt­véve több mint 180 millió em­ber. Rendkívül jellemző, hogy a legtöbb ilyen országban — 26 ország közül 16-ban — 1960 folyamán kiáltották ki a függetlenséget. Az ifjú afrikai államok küldöttei az ENSZ közgyűlé­sén megjegyezték, hogy az 1960-as év: Afrika éve. Egész Afrikára kiterjedt a nemzeti felszabadító mozgalom lángja. De még ma is a gyarmatosí­tás idejét nyögi e földrész. Ezekben az országok­ban mintegy 50 millió ember él. A gyarmati és függő or­szágok népei szembeszállnak az idegen elnyomással, és nem kétséges, hogy kivívják füg­getlenségüket. Ezek a világ szociális és po­litikai térképének egyes jel­lemvonásai 15 évvel az Egye­sült Nemzetek Szervezetének megteremtése után. kívánja lemérni. Ha a földke­rekség lakosságának egy har­mada, amely a világpotenciál felének birtokosa, nem lesz képviselve az ENSZ-ben, ak­kor az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban megszűnik világszervezet lenni. Véleményünk szerint az Egyesült Nemzetek Szervezetét tökéletesíteni keli, mint' olyan eszközt, amelyet az új világ­háború elhárítására teremtet­tek. E célból legelőször is visz- sza kell térni azokhoz az esz­mékhez és elvekhez, amelye­ket az ENSZ és a Biztonsági Tanács megalkotásakor kifej­tettek, vagyis el kell ismerni azt az elvet, hogy minden ál­lam egyenlő feltételeket élvez, különösen pedig azok az álla­mok, amelyektől az új világhá­ború léte vagy nemléte függ. Míg régebben az ENSZ lét­rejöttekor öt nagyhatalmat le­hetett megnevezni; az Ameri­kai Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, Kínát, Angliát és Franciaországot, ma a nagy­hatalmak köre természetesen nagyon kibővült. Jelenleg nyil­ván lehetetlen Angliát és Fran­ciaországot a nagyhatal­mak listájára felvenni anélkül, hogy Indiát és Indonéziát is oda ne szá­mítanánk, nem is szólva a népi Kína jogainak helyre- állításáról. Az önző csoportérdekeinek megfelelően cselekvő imperia­lista gyarmattartó hatalmak­nak sikerült tönkretenniük bi­zonyos dolgokat abból, amit az ENSZ megalkotása idején mint elvet lefektettünk. Ezek a hatalmak az ENSZ alapok­mányának kijátszására szán­ták el magukat. Az alapok­mány ugyanis megállapította, hogy a Biztonsági Tanácsnak a legfontosabb kérdéseket az öt nagyhatalom, tehát az öt állandó tanácstag egyetértésé­vel kell megoldania. Amikor viszont a nyugati hatalmak képviselőinek nem sikerült el­fogadtatniuk javaslataikat, ak­kor kerülő útra léptek, és köz­vetlenül a közgyűlés elé vit­ték azokat. így hát ezek a hatalmak 'megszegik a Biztonsági Tanács Egyöntetűségének igen fontos elvét, amelyet a béke biztosí­tására teremtettek meg. Ezt az elvet kijátszották, és a prob­lémákat a közgyűlésen gépies többséggel vagy kétharmados többséggel akarják megoldani, remélve, hogy a szavazógép kihúzza őket a csávából. De hi­szen ez nem kiút! A nyugati hatalmak csupán egy szelepet nyitnak meg, amelyen át konfliktus törhet ki, olyan konfliktus, amely az emberisé­get háborús világkatasztrófába döntheti. Ez a helyzet fokozza annak veszedelmét, hogy maga az Egyesült Nemzetek taszít­ja a világot a háború pere­mére vagy ijkár a háború ör­vényébe. Szigorúan tiszteletben kell tartani az ENSZ alapok­mányának azt az elvét, hogy a nagyhatalmak a bo­nyolultabb nemzetközi kér­dések biztonsági tanácsbeli megoldásánál egyhangúlag kötelesek eljárni. De ez a kérdésnek csupán egyik oldala. Azt is tekintetbe kell venni, hogy világszerte megváltoztak a feltételek, és a nemzetközi küzdőtéren új erő­viszonyok alakultok ki. Már nagyon is nyilvánvaló, hogy a Biztonsági Tanácsban kevés az öt nagyhatalom, az öt állandó tag. Következésképpen az ENSZ szervezeti felépí­tését ma úgy kell kialakí­tani, hogy a három ál­lamcsoport: a szocialista, az imperialista és a sem­leges országok egyenlő helyzetbe jussanak a há­ború és a béke kérdésé­ben döntő jelentőségű nemzetközi problémák megoldásakor. Aki a régi mellett kardosko­dik, aki a régit szeretné meg­őrizni, és nem ismeri el az újat, az nem érti meg, hogy a régi nem szolgálja a tartós béke biztosítását. E régi mö­gött a háború keletkezésének nagy veszélye rejtőzik. Ezért kell módosítani az ENSZ felépítését, ezért kell összhangba hozni végrehajtó szerveit az élet követelményei­vel, a mindhárom államcsopor­tosulás egyenjogú képviseleté­nek elvével. Máskülönben nem az Egyesült Nemzetek Szerve­zetével, hanem inkább külön­vált nemzetekkel lesz dol­gunk. Beszéltem a Biztonsági Ta­nács felépítésének módosításá­ról. Ez természetesen az Egye­sült Nemzetek Szervezete vég­rehajtó szerveire és főtitkárá­ra vonatkozik. Objektíve néz­ve a dolgot, mindhárom állam- csoport érdekeit nem fejezheti ki egyetlen egy ember, még ha még olyan bölcs is az illető. Mi sem természetesebb, mint az, hogy mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetében az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei — Anglia, Fran-, A Szovjetunió már többször kijelentette, hogy a leszerelés a jelenkor legfontosabb fenn­álló problémáinak legjelentő­sebbje — folytatta Hruscsov. Az emberiség- már sok év­tizede egy helyben topog an­nak a problémának a megol­dásában, hogyan lehetne távol tartani a világtól a pusztító háborúkat, a fegyverkezési versenyt és az emberek kiir­tására szolgáló eszközök töké­letesítéséért vívott versenyt. A múltban az ilyen törekvé­sek eleve kudarcra voltak ítélve. A szocializmus meg­születéséig csupán jó szándék és álmodozás volt minden olyan kísérlet, hogy megsza­baduljanak a háborútól. Ma, amikor a tudomány pél­dátlan erejű pusztító eszközö­ket fedezett fel, e világháború mérhetetlen szenvedéseket zú­dítana az emberiségre. Meggyőződésünk, hogy az emberiség nem pusztul el egy új háborúban, hanem csak végleg és határozottan lerázza magáról a háború­kat szülő, korhadt kapita­lista rendszert. De vajon szükség van-e a győze­lemre ilyen iszonyú áron? Szükség van-e rá, hogy száz- meg százmillió em­ber vérével fizessen a múlt romjain felépülő új ciaország és a monopol töke más országai, amelyek impe­rialista gyarmatosító politikát folytatnak — játsszák a fősze­repet, saját jelöltjeiket java­solják az ENSZ vezető tisztsé­geibe. Kinek a jelöltje Ham­marskjöld úr, az ENSZ jelen­legi főtitkára? Mindenki tud­ja, hogy az Amerikai Egyesült Államoké. A svédek azt állít­ják, hogy Hammarskjöld Svédország képviselője. Igaz is, születésére nézve valóban svéd, politikai nézeteit tekintve azonban az Amerikai Egyesült Államok monopol tőkéj ét kép­viseli és szolgálja. Ne sértőd­jenek meg a svédek emiatt. Nekünk is megvan a magunk Hammarskjöldünk az Egye­sült Államokban Kerenszkij személyében. Ö is orosz szüle­tésű, viszont kit szolgál? Ke­renszkij az amerikai imperia­lista tőke szolgája és az orosz nép immár jó néhány eszten­deje meglehetős sikerrel bol­dogul nélküle. Természetes, hogy minden államcsoport szeretné a maga jelöltjét ültetni a főtitkári székbe. Ez természetes, de nem reális dolog. Minden államcso­port, amely a maga képviselő­jét akarja bejuttatni az ENSZ végrehajtó szervébe, uralkodni szeretne — mi viszont azt akarjuk, hogy a vég­rehajtó szervben, aZ ENSZ titkárságában egyik állam­csoport se lehessen hang­adó. Következésképpen az ENSZ- titkárság és a Biztonsági Ta­nács kérdésének az lesz a leg­gyökeresebb és legigazságo­sabb megoldása, ha érvényre juttatják az egyenlő jogok, az egyenlő lehetőségek és az egyenlő képviselet elvét. Az ENSZ titkárságának három titkárból kell állnia. Ezután Hruscsov részletesen kifejtette: A tartós béke fenntartásá­hoz nélkülözhetetlen, hogy egy államcsoportnak az érdekeit se sértsék meg, hogy a nemzetközi problé­mákat mindhárom állam- csoport érdekeinek figye­lembevételével rendezzék. A békét csak ilyen feltételek­kel lehet biztosítani. Hangsú­lyozta, ha az Egyesült Nemze­tek Szervezetében: mind a Biz­tonsági Tanácsban, mind a köz­gyűlésben, mind pedig a vég­rehajtó szervben továbbra is ragaszkodnak az egyoldalú po­litikához, és nem veszik figye­lembe az államok mindhárom csoportjának érdekeit, akkor az Egyesült Nemzetek Szerve­zete saját magát öli meg, ha­rendszerért? Vajon nincs-e más út? Minden értelmes ember lát­ja: olyan feltételeket kell te­remteni, amelyek kizárnák azt a lehetőséget, hogy egye­sek mások kárára való meg­gazdagodásuk kedvéért hábo­rút indíthassanak. A marxis­ták, a leninisták látnak ilyen lehetőséget. Mi, marxista-leninisták meg­értjük a háború és béke kér­déseinek egész bonyolultságát. A háborúk akkor keletkeztek, amikor a társadalom osztá­lyokra tagozódott; a háborúk veszélye és lehetősége végleg és Visszavonhatatlanul el fog tűnni, amikor megszűnik a társadalom megoszlása gaz­dagokra és szegényekre, va­gyonosokra és vagyontalanok­ra, kizsákmányolókra és ki- zsákmányoltakra, tehát ami­kor olyan társadalmi rend jön létre, amely nem a burzsoázia ragadozó elvén, »az ember embernek farkasa« elvén épül fel. Ennek a világnak semmi kö­ze sem lesz a kapitalizmus vi­lágához, amelyben az a tör­vény uralkodik, hogy az erős a gyöngét kifosztja és kiszipo­lyozza. Az Egyesült Államok ural­kodó körei úgy emlegetik az úgynevezett amerikai életfor­mát, mint »a szabad világ« mintaképét. De miféle szabad­lározatait ilyen feltételek kö­zött nem fogja tiszteletben tar­tani valamennyi állam. Rendezni kell a német békeszerző­dés kérdését A továbbiakban Hruscsov ar­ról beszélt, hogy a második vi­lágháború után máig is meg­oldatlan maradt a német kér­dés. Minden ország, nagyok is, kicsik is részt vesznek az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek életében, de a német nép nem vesz részt. Az ENSZ-be felvették Olaszországot, Ja­pánt, amely á múltban milita­rista állam volt. Sőt a fasiszta Spanyolországot és Portugáliát is felvették. Miért nem képvi­seltetheti magát az ENSZ-ben a német nép? Mert nincs bé­keszerződés Németországgal. Ennek megkötését az imperia­lista államok mesterségesen el­odázzák. Nem akarják, hogy ilyen módon elismerjék a Né­met Demokratikus Köztársasá­got. De ez ostoba politika, mert a Német Demokratikus Köztár­saság mór 11 éve létezik és fejlődik. Véget kell vetni en­nek a helyzetnek, és meg kell kötni a békeszerződést Német­országgal. Meg kell oldani ezt a kérdést, meg kell fogalmazni azo­kat a feltételeket és válto­zásokat, amelyek a háború után kialakultak, hogy a német nép, mint a többi­vel egyenjogú nép, képvi­selve legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A háborús állapot fenntartá­sa mit sem jelent, csupán a légkört mérgezi, hiszen minden olyan kérdés, amelyet a béke- szerződés aláírása eldöntene, de facto máris elismerést nyert. Meg kell oldani ezeket a kér­déseket, ha egyszer léteznek, csak éppen rögzíteni kell a dol­gok jelenlegi helyzetét: a két német állam létezését, továbbá azt, hogy a második világhá­ború után megállapított hatá­rok megváitoztathatatlanok. Egyetlen normálisan gondol­kodó politikus sem tételezi fel. hogy a Német Demokratikus Köztársaságban akárki is »le­mondana a szocializmus vív­mányairól, vagy elvetné azo­kat. De nem gondolhatja azt sem, hogy Nyugat-Németor- szág elveti jelenlegi politikai és társadalmi rendszerét. Ezért el kell ismerni valóság­ság ez? Ez a kizsákmányolás szabadsága, a fosztogatás sza­badsága, az éhenhalás szabad­sága a terményfeleslegek tő- szomszédságában, a munkanél­küliség szabadsága a veszteglő gfepek szomszédságában. Az Egyesült Államok szabadsága nem más, mint a monopoltöke szabadsága arra, hogy el­nyomja a dolgozókat, a két- pártrendszer maszlagával töm­je meg fejüket, és rákénysze­rítse akaratát a katonai töm­bökben helyet foglaló partne­reire. Az ilyen társadalom te­remti meg az országok közötti háborúk talaját, mert a mono­poltőke, az imperializmus jel­lemvonása a reakcióra való tö­rekvés az országon belül, a ter­jeszkedésre és az agresszióra való törekvés az országon kí­vül. A béke megőrzése lehetetlen lenne, ha fennmaradt volna az imperializmus osztatlan ural­ma. De új társadalmi rendszer jelent meg: a szocializmus, amely felváltja a kapitaliz­must, s a helyzet megváltozott. A szocialista rendszer haladot­tabb; új törvényeket teremt az emberek viszonyában, új tör­vényeket hoz a népek s álla­mok kapcsolatában. Meggyőződésünk, hogy az egész emberiség elérkezik a szocializmusba, a kom­nak azt, ami mostanáig már ki is alakult, és ezt alá kell írni egy megfelelő szerződés­ben. Ugyancsak többször java­soltuk, hogy kössünk meg­egyezést Nyugat-Berlin kér­désében — mondotta Hrus­csov. A német kérdést jelenleg po­litikai célokra kezdik felhasz­nálni, bizonyos országokban a választási kampány idején meg is lovagolják ezt a kér­dést. Az agresszív körök, ame­lyek e háborús tűzfészek fenn­tartására törekednek, megkí­sérlik, hogy a német kérdést az »erőpolitika« számára hasz­nálják fel. Pedig az ilyen erőpróba veszélyes. Hruscsov ezután kijelentet­te: a német békeszerződés megkötését rendezni kell. El­hanyagolása nagy háborús veszélyekkel jár. Ezt a prob­lémát meg kell oldani, és minden bizonnyal 1961-ben kell megoldani. A józan észnek felül kell kerekednie! Alá kell írni a békeszerződést, és ezzel egy csapásra megváltozik egész Európa levegője! Azok a lépések, amelyekre Nyugat-Németország az NDK- val szemben elhatározta ma­gát — például a kereskedelmi szerződések felbontása stb. — a helyzet kiéleződéséhez ve­zetnek, mivel a Német De­mokratikus Köztársaság szin­tén tehet megfelelő lépéseket, s mindez együttvéve aligha ígér javulást az országok vi­szonyában. Éppen ezért — ahogy a nyu­gati országokkal megállapod­tunk azután, hogy az Egye­sült Államok megtorpedózta a párizsi tanácskozást — arra van szükség, hogy ne tegyünk olyan lépéseket, amelyek a helyzet kiéleződéséhez vezet­nének. Javasoltuk, hogy az amerikai elnökválasztás után tartsunk csúcstalál­kozót, hogy újabb erőfe­szítéseket tegyünk a vitás kérdések rendezésére, hogy megegyezzünk a két német állammal kötendő béke- szerződés kérdésében, és ily módon oldjuk meg Nyugat-Berlinmek mint szabad városnak a problé­máját. Ez a mi álláspontunk. Ha azonban más politikára kény­szerítenek bennünket, ezért a felelősség a nyugati imperia­lista államokra hárul. munizmusba, abba a har­monikus társadalomba, amelyben nem lesznek an- tagonisztikus osztályok, amelynek alapja a legem­berségesebb elv lesz: az ember az embernek barát­ja és testvére. A munkásosztály és a dolgor zó parasztság győzelme után egyetlen országban nem lesz sem társadalmi, sem nemzeti­ségi, sem más ok háború ki­törésére. Ez akkor valósul meg, amikor a szocialista, a kommunista rendszer világ­szerte uralkodni fog Az egész emberiség egyenrangú népek igazi közössége lesz. A tőkés rendszer felszámo­lása a társadalom fejlődésének alapkérdése. De csak kalando­rok hihetik azt, hogy a társa­dalmi rendszer megváltoztatá­sát háború kirobbantásával is el lehet érni. A társadalmi for­radalom nem exportcikk. Sem szuronyhegyen, sem rakéták hátán nem szállítható. Miként mi magunk sem tűr­jük azt a gondolatot, hogy bár­ki más egy idegen életformát kényszerítsen ránk, magunk sem a karún' beavatkozni más országok b yeibe, mert az ő élctíorm jk megválasztása saját népük elidegeníthetetlen joga. A társadalmi rendszer eldöntése magától a néptől, minden ország belső Tejlődé­(Folytatás a 3. oldalon.) Meg kell változtatni az ENSZ szervezeti felépítését A háború és a béke kérdésében §zo sem lehet semlegességről

Next

/
Thumbnails
Contents