Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-21 / 249. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 249. szám. ÁRA 50 FILLÉR Péntek, 1960. október 21. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL; A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány i|! határozata a magyar ENSZ-kiildöttség munkájáról oj ül OTTHONUNK (5. o.) A termelékenység emelésével kell növelni a termelési­re- o.) Iljlli Az általános és teljes leszerelés — a tartós béke útja N. Sz. Hruscsov beszéde a moszkvai dolgozók október 204 nagygyűlésén az EISSZ-közgyűlés 15. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség munkájáról Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke csü­törtökön Moszkvában nagygyű­lésen számolt be az ENSZ köz­gyűlés 15. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség mun­kájáról. Beszédének elején hangsú­lyozta: — Ha megkérdezik tőlünk, érdemes volt-e elutaznunk New Yorkba erre az ülésszak­ra, minden fenntartás nélkül kijelenthetjük, nemcsak érde­mes, hanem szükséges is volt. Ma már az egész világon elis­merik, hogy a közgyűlés mos­tani ülésszaka rendkívül nagy jelentőségű. A szovjet kormány szüksé­gesnek tartotta, hogy az ülés­szakon megtárgyalják a jelen­kor leginkább halaszthatatlan és életfontosságú problémáit. Ügy gondoltuk, hogy az ENSZ- közgyűlés munkájában a leg­fontosabb beosztású államfér­fiaknak kell részt venniük. Az Egyesült Államok kormánya és szövetségesei megpróbálták lejáratni ezt az eszmét, de — ahogy önök is tudják — ku­darcot vallottak. Álláspontun­kat valamennyi szocialista or­szág forró támogatásban része­sítette, s ez az álláspont nagy visszhangra és megértésre ta­lált számos ország kormánya részéről. Áz Egyesült Államok el­nöke, Nagy-Britannia, Ka­nada, Ausztrália miniszter- elnöke és néhány más szö­vetségesük — attól tartva, hogy elszigetelődik — kénytelen volt, ahogy mondani szokás, menetköz­ben átállni, és nagy sietve részt venni az ülésszakon. Mint ezt a világ közvélemé­nye is helyesen értékeli, a közgyűlés 15. ülésszaka a leg­egyetemesebb nemzetközi ta­lálkozó volt azok közül, ame­lyéket a modern történelem valaha is ismert. Ezen az ülés­szakon több mint harminc or­szág államfője, kormányfője és vezető állami érfia vett részt. Az ülésszak elé sok nagyon fontos nemzetközi problémát terjesztettek megvitatás végett. A Szovjetunió küldöttsége ja­vasolta, hogy tái-gyalják meg az olyan halaszthatatlan kér­déseket, mint az általános és teljes leszerelés; a gyarmati rendszer jelszámolása és vala­mennyi nép és ország függet­lenségének biztosítása; az Egyesült Államoknak más ál­lamok rovására elkövetett ag­resszív cselekményei; valamint azt, hogy meg kell változtat­nunk az ENSZ végrehajtó szer­veinek felépítését. Az ülés­szak napirendjére felvették ezenkívül azt a kérdést, hogy helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli tör­vényes jogait, továbbá az algé­riai kérdést és sok más prob­lémát is. Az a tény, hogy a szocialista országok küldöttségei részt vettek az ülésszak munkájá­ban, mégpedig úgy, hogy e kül­döttségek élén az illető orszá­gok vezetői álltak, valamint, hogy sok más ENSZ-tagország is államfői, illetve kormány­fői szinten képviseltette ma­gát, jelentős eredményekkel járt. Az ENSZ-közgyűlés hatalmas üléstermében óriási érdeklődéssel és fi- gyelemm-1 hallgatták végig a jelenkar több kimagasló államférfijának felszólalá­sait. Nagy hatást keltettek a szocialista tábor orszá­gaiból érkezett küldöttsé­gek vezetőinek beszédei, így Antonin Novotny elvtárs­nak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, Wla- dyslaw Gomulka elvtársnak, a lengyel küldöttség vezetőjé­nek, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak, a román küldött­ség vezetőjének,Todor Zsivkov elvtársnak, a bolgár küldött­ség vezetőjének, Kádár János elvtársnak, a magyar küldött­ség vezetőjének, Mehmet She- hu elvtársnak, az Albán Mi­nisztertanács elnökének beszé­de. Az ülésszakon felszólalt N. V. Podgomij elvtárs, az Uk­rán SZSZK küldöttségének és K. T. Mazurov elvtárs, a Be­lorusz SZSZK küldöttségének vezetője. Ezek a felszólalások az egész földön úgy ismerete­sek, mint az új, igazságos, a népek boldogságát és fel­virágzását megteremtő vi­lág hangja. E felszólalások egyúttal kér­lelhetetlenül elítélték az impe­rialista gyarmattartó világot, amely belekapaszkodik min­denbe, ami idejét múlta, amit elítélt a történelem; azt a vi­lágot, amely a békét és a né­pek biztonságát fenyegeti. Nagyon elősegítette a béké­ért és a népek gyűlöletét ki­váltó gyarmati rendszer felszá­molásáért vívott harcot Kwa- me Nkrumah ghanai elnöknek, A világban az ENSZ meg­alakulása óta végbement vál­tozásokról szólva kijelentette: __ Ezekre a változásokra l egelsősorban az jellemző, hogy felnőtt a szocialista or­szágok hatalmas tábora. Ma a szocializmus zászlaja alatt több mint egymilliárd ember él és dolgozik. A szocialista vi­lágrendszer létrejötte döntő jelentőségű az egész emberiség sorsára nézve. A szocialista országok nem­csak hogy megszülettek, hanem gyorsan meg is erősödtek, megvédtek forradalmi vívmá­nyaikat, és kimutatták, hogy fölényben vannak a tőkés rendszerrel szemben a gazda­ság, az életszínvonal, a tudo­mány és a kultúra fejlesztésé­ben. A szocialista országok ve­zetnek a termelés növelé­sének ütemében, a világűr meghódításában, az atom­energia békés felhasználá­sában. Bennünket, kommunistákat azzal vádoltak, hogy az erő­szak hívei vagyunk, hogy az embereket csupán a hatalom megszerzésére tudjuk mozgó­sítani, hogy lábbal tiporjuk az egyén szabadságát, de képte­lenek vagyunk alkotni, ipart, mezőgazdaságot szervezni. Ma az egész világ tudja, hogy ott van igazi szabadság, ott fejlődik gyorsan a nép­gazdaság és a kultúra, ahol a nép győzedelmes­kedik, ahol a társadalom szervezetének új rendsze­re jut diadalra, vagyis ott, ahol a szocialimus győz. Sekou Touré guineai elnöknek, Szukáménak, Indonézia elnö­kének, Dzsavaharlal Nehru in­diai miniszterelnöknek, Gamal Abdel Nasszernak, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének, Norodom Sziltanuk kambod­zsai államfőnek és a többi füg­getlen állam képviselőinek hozzászólása. Mély hatást tett Fidei Cast­ro kubai miniszterelnöknek, a kubai nép hős fiának nagysze­rű beszéde Más államférfiak felszólalásaiban is számos konstruktív javaslat hangzott el. Az imperialista világ képvi­selői, a gyarmati rendszer vé­delmezői sokszor nyütan, de gyakrabban leplezett módon mindent elkövetnek, hogy véd­jék pozícióikat, megtartsák ál­lásaikat. És mint ahogy önök tudják, az ülésszakon néha olyan csaták zajlottak le, ami­lyeneket születése óta nem is­mert ez a nemzetközi szerve­zet Az ENSZ-közgyűlés 15. ülés­szakának első szakaszára az nyomta rá a bélyegét, hogy az új, a haladó harcolt a régivel, az idejétmúlttal; mindazzal, ami akadálya az új fejlődésének és növe­kedésének. N. Sz. Hruscsov ezután rész­letesen elemezte a jelenlegi nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseit és a szovjet küldöttségnek az ENSZ-köz­gyűlés 15. ülésszakán kifejtett tevékenységét. A szovjet kormányfő a to­vábbiakban rámutatott, hogy az elmúlt tizenöt év alatt ha­talmas változások történtek a gyarmati világban is. Gyar­matbirodalmak dőlnek össze, sőt mondhatnánk, hogy össze is dőltek, s most már csak a törmelékük recseg-ropog. Ázsiában megszabadult a gyarmati elnyomástól India, Indonézia, Burma, Ceylon és több más ország. Napjainkban rendkívül viharos erővel sza­badulnak fel Afrika népei. Af­rika sokat szenvedett népei végre emberi jogokat nyernek. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezeket a nagy nemzet­közi változásokat. Amikor a második világháború után megalakult az Egyesült Nem­zetek Szervezete, az Amerikai Egyesült Államok volt a világ ura. Ez az ország volt a leg­gazdagabb, gazdaságilag a leg­erősebb. Valószínűleg ezért döntöttek úgy, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetének székhelyét az Egyesült Álla­mokba tegyék. Földrajzilag ez igen sok nehézséget okoz, nem is szólva arról, hogy az Egye­sült Államokban uralkodó vi­szonyok egyáltalán nem segí­tik elő egy nemzetközi szerve­zet rendes tevékenységét. Ha most kerülne sor az ENSZ székhelyének megválasztására, akkor az afrikai népek, a né­gerek aligha egyeznének bele, hogy olyan országba helyezzék a világszervezetet, ahol a né­gereket emberszámba sem ve­szik, a legszigorúbb faji meg­különböztetést alkalmazzák ve­lük szemben, sőt olykor még meg is lincselik őket. A nemzetközi életnek ezek a tényezői, mint annyi más is, azt példázzák, hagy eljött az átértékelésnek, a legfontosabb világproblémák újszerű megol­dásának ideje. N. Sz. Hruscsov ezzel össze­függésben utalt arra, hogy amikor az ENSZ megalakult, helyesen határozták meg leg­főbb célját: a béke biztosítá­sát, a feszültséget okozó és a harmadik világháború kirob­banását előidézhető kérdések rendezését A hangsúly egy olyan szerv megalakításán volt amely elintézhetné az országok között felvetődő nehézségeket és konfliktusokat. Éppen ezért alakult meg a Biztonsági Ta­nács. A szovjet kormányfő itt is­mét utalt a világ politikai ar­culatának megváltozására, hangsúlyozta, hogy ma már a szocialista világrendszer orszá­gaiban él a földgömb lakossá­gának több mint egyharmada. A szocialista országok termelé­se jelenleg a világtermelés több Vnint egyharmadára rúg, az ipari és mezőgazdasági ter­melés sok ágában pedig a vi­lágtermelésnek csaknem a fe­lét adják. A gyarmati rendszer ron­csain új független államok keletkeztek, s ezek olyan po­litikát folytatnak, hogy kívül maradnak a katonai tömbökön és csoportosulásokon. Ilyenek: India, Indonézia, Burma, az Egyesült Arab Köztársaság, a Ghanai Köztársaság, Guinea, Nigéria és más államok. Jelentősen megváltozott az imperialista hatalmak volt nagy gyarmatainak helyzete is. Milyen jogon lehet Angliát ma nagy államnak, Indiát pe­dig nem nagy államnak tar­tani? Milyen jogon? Régebben minél nagyobb furkósbotja volt valakinek, annál na­gyobbnak tartották. Anglia pedig a maga idejében a'leg­főbb gyarmatosító birodalom volt. Tűzzel és vassal vetette maga alá az országokat, botot tartott a kezében, és úgy ural­kodott. Csaknem a fél világot meghódította, s ez határozta meg nagyságát. A helyzet most megváltozott. A második vi­lágháború befejezése után Anglia kénytelen volt megelé­gedni kevesebbel, mint ameny- nyi korábban az övé volt. Az a tény, hogy Anglia je­lenleg még megtartott és erőnek erejével kegyetle­nül elnyom néhány gyar­mati országot — ez csak hanyatlását jelenti, nem pedig erőinek felfelé íve­lését. Franciaország szintén impe­rialista gyarmatosító hatalom, amely ugyanilyen módszerek­kel tette magát naggyá, afri­kai és ázsiai népek meghódí­tásának és kegyetlen leigázá­sának útján. Ma ez a nagyha­talom több mint hat éve há­borúzik Algériával, és seho­gyan sem képes megmutatni nagyságát azzal, hogy meg­szüntetné kalózpolitikáját. Ma más idők járnak. A népek ma harcolnak, hogy leszámoljanak elnyo­móikkal, gyarmatosítóik­kal, sikeresen vívják har­cukat a szabadságért, meg­védik emberi jogaikat. Miért tartják nagyhatalom­nak Franciaországot, és ugyanakkor miért nem tartják Annak idején igen helyes volt, hogy a Biztonsági Ta­nácsnak tizenegy tagja lett, s ezek közül öten — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Anglia és Franciaország — ál­landó tagként kerültek a ta­nácsba. Az ENSZ-et megszervező ak­kori politikusok bölcsességére vall, hogy a Biztonsági Ta­nácsban valamennyi nagyhatal­mat egyenlő jogokkal ruházták fel, bár a szocialista országok annak idején abszolút kisebb­ségben voltak a világon. Ak­koriban csak a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság volt annak Indonéziát? Miért van az, hogy Indiának és Indoné­ziának az Egyesült Nemzetek Szervezetében más a helyzete, mint Angliának és Franciaor­szágnak és miért nem állandó tagja például ez a két ország a Biztonsági Tanácsnak? Vagy vegyük az Amerikai Egyesült Államokat, amely továbbra is hatalmas kapita­lista állam. De ha az Egyesült Államok korábban mint a fellendülő kapitalizmus orszá­ga bizonyos vonzást gyakorolt — ez a vonzóerő demokrati­kus burzsoá alkotmánya volt —, ezt ma már elvesztette. Az Egyesült Államok most reakciós állam, ahol a mono­polkapitalizmus uralkodik; olyan állam, amely imperia­lista politikát folytat, a gyar­matosítókkal halad együtt, sőt irányítja őket. Az Egyesült Államokban a tőke és a militarizmus min­dent maga alá gyűr, mindent maga alá rendel, jóllehet fenn­tartják a demokrácia látsza­tát. Az Amerikai Egyesült Álla­mok korábban messze kima­gaslott gazdasági életének fej­lettségével, erejével. Európá­tól és Ázsiától óceánok vá­lasztották el, és ez az Európá­ban és Ázsiában dühöngő há­borúk idején leküzdhetetlen gátat jelentett. Az Egyesült Államok, nem érezte saját bőrén, mjt je­lent a háború, az éhség és a pusztulás. De az óceánok nem jelentenek többé át­hidalhatatlan természetes erődítményt az Egyesült Államok javára. Az Egye­sült Államok kiváltságos gazdasági helyzetét is el­veszti. A Szovjetunió, a szocialista országok gigászi sikereket arattak gazdasági életük fel­lendítésében. Egy sor tudo­mányág fejlődésében magunk mögött hagytuk az Egyesült Államokat. Hasonló a helyzet a közoktatás, a kultúra, a mű­vészetek területéin, nem is be­szélve a politikai és a szociá­lis rendszer fölényéről, a szo­cialista országok népeinek er­ről a vívmányáról. A^ Amerikai Egyesült Álla­mok elvesztette korábbi von­zóerejét. Most olyan erők mű­ködnek, amelyek taszítják az egyes országokat az Egyesült Államoktól. Ez lényeges vál­tozás. Maguk az amerikaiak mind ez ideig nem értették meg ezt kellőképpen, és meg kell mondani, hogy a világon még sok emberben nem vált ez tudatossá, ha érzik is ezt, még nem vonták le a követ­keztetéseket a megváltozott viszonyokból. szocialista ország. Ezt az egyen­jogú helyzetet ismerte el az ENSZ alapokmánya is, amely tartalmazta a nagyhatalmak egyetértésének elvét és a vétó­jogot. A világon annak idején a tőkés országok voltak fölény­ben. De az ENSZ megalapítói helyesen úgy gondolkodtak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete csak akkor tudja ellátni feladatait, ha a többség — márpedig akkoriban a tő­kés országok, a gyarmattartó hatalmak voltak többségben — nem fog visszaélni helyzetével a kisebbség kárára. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok a nemzetközi küz­dőtéren ma már nem olyan hatalmas ország, mint ko­rábban, noha a kapitalista országok közül gazdasági és katonai vo­natkozásban egyaránt az Egye­sült Államok a legerősebb. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének létrehozásakor Kí­na nem volt egységes, és ke­vés ügyet vetettek rá. Ha a monopoltőke országai mégis bevonták a Biztonsági Ta­nácsba, ezt nyilvánvalóan azért tették, hogy hozzálán­colják a kapitalista világhós;, hogy a szocialista, marxista— leninista eszmék meg ne »fer­tőzhessék« Kínát. De a kínai nép maga döntötte el, hogyan éljen. A Kínai Kommunista Párt vezetése alatt a népnek a felszabadulásért vívott hősies harca győzelemmel végződött. Azok után, hogy Kína va­lóban népivé és kínaivá vált, és hogy kormánya valóban a nép törekvéseit tükrözi, az imperialista monopoltőke országai nem ismerik el, a kínai Kínát, ellenben elismerik az ame­rikai Kínát, az általuk megszállt Tajvan-szigetet. A népi Kínát az Egyesült Nemzetek Szervezetébe sem veszik fel, a népi Kína nem foglalhatja el törvényes he­lyét e szervezetben. Miért le­hetséges ez? Kína talán el­tűnt? Nem, Kína létezik! Kí­na van! Vagy talán már nem olyan nagy? Nem, Kína ma hatalmasabb állam gazdasági és politikai értelemben egya­ránt, mint valaha is volt Kí­nát azért nem ismerik el, mert szocialista állammá vált Az a félelem, amellyel a szocialista Kína megjelené­se az imperialistákat el- töltöttc, megfosztotta őket az egészséges gondolko­dástól, ezért kezdték tagadni a kínai Kína létezését Ml jól ismerjük az ilyen helyzetet saját történelmünk tapasztalatai alapján. Hiszen a legveszettebb imperialisták hosszú időn át nem nagyhata­lomnak, hanem csupán föld­rajzi fogalomnak tekintették a Szovjetuniót. Az Amerikai Egyesült Államok 16 éven át nem volt hajlandó elismerni bennünket. (Folytatás a 2. oldalon.) I Eljött a világproblémák^ újszerű megoldásának ideje Megváltozott a világ politikai arculata

Next

/
Thumbnails
Contents