Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-14 / 217. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, I960, szeptember IC Hruscsov válaszai a Daily Express szerkesztőjének kérdéseire Meghiúsult Kaszavubuék újabb cselszövése: a kongói hadsereg megakadályozta Lumumba letartóztatását (Folytatás az 1. oldalról.) megítélése sok tényezőtől függ. Én a magam részéről természe­tesen nem követelem, hogy az amerikai hatóságok valamiféle különleges elbánásban részesít­senek. De felhatalmazásom van népemtől és kormányom­tól, hogy keressem a világbéke biztosításának lehetőségeit. Ezt tettem, és ezt fogom tenni a legkövetkezetesebben: Ért­hető, hogy l azok az intézkedések, ame­lyeket a sajtó közlései sze­rint velem szemben ké­szülnek foganatosítani az Egyesült Államok hatósá­gai, nem indokolhatók sem ideológiai, sem erkölcsi megfontolásokkal. Mindenesetre azok, akik ilyen döntést szándékoznak hozni, nyilván nem óhajtottak jobb feltételeket teremteni a kül­döttségek együttműködéséhez az ENSZ közgyűlésében a meg­érlelődött nemzetközi kérdések megoldása céljából. KÉRDÉS: Óhajt-e valami­lyen megjegyzést tenni a kon­gói helyzetről, vagy bármely mm kérdésről? VÁLASZ: Kérdése nagyon érdekes. Helyes, hogy ön, elő­térbe állítja a kongói kérdést. Kongó most valóban minden politikust és államférfit fog­lalkoztat. A Kongóhoz való vi­szony jelenleg próbaköve sok ország politikájának és elsősor­ban az Egyesült Nemzetek Szervezete politikájának. Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács határozata megbízta Hammar­skjöld urat, az ENSZ főtitká­rát, tegyen meg minden szük­séges intézkedést, hogy segít­hessen a kongói kormánynak az új afrikai állam független­sége és szuverenitása biztosí­tásában. 'Ha viszont a kongói események alakulását elemez­zük, legnagyobb sajnálatunkra meg kell mondanunk, hogy Hammarskjöld úr, az ENSZ főtitkára nem teljesiti a reá ruházott feladatokat. Hammarskjöld úr intézke­dései lényegében egybe­vágnak azoknak az orszá­goknak politikájával, ame­lyek a gyarmatosítás állás­pontján voltak és vannak, Nyilván nem véletlen, hogy ezek az országok eléggé hango­san pártfogolják Hammar­skjöld úr kongói politikáját. Ez a dicséret rosszabb a szi­dásnál. Megmutatja, kinek az intézkedéseit támogatja Ham­marskjöld úr. A? imperialista gyarmat- tartók most a maximum és a minimum politikáját folytat­ják Kongóban. A núnimum po­litikája megtartani a gyarmat- tartók számára Katanga tarto­mányt elszakítva Kongótól. A Csombéhoz hasonló bábokon keresztül igyekeznek ugyanazt a politikát folytatni, amelyet a belga gyarmattartók és pártfo­góik folytattak. Azt a látsza­tot keltik, hogy Katanga füg­getlenné vált. Ez számukra a minimum. . A maximum a Kongói Köz­társaság törvényes kormányá­nak megdöntése. Ez a kor­mány valóban független, nem­zeti politikát folytat mind a kongói nép, mind a gazdasági és politikai függetlenségért küzdő összes afrikai népek érdekében. A gyarmattartók természetesen nem állítanak belgákat e kormány helyére. A belgák az úgynevezett pó­tolhatatlan szakemberek minő­ségében maradnák ott, a kor­mány pedig Csombéhoz hason­ló, bőrszínűket tekintve fekete, felbérelt személyekből, való­jában a gyarmattartók politi­kájának megvalósítóiból áll­na. A legbántóbb az, hogy a? imperialista gyarmattartók az ENSZ főtitkárának, Hammar­skjöld úrnak a közvetítésével viszik keresztül politikájukat. És nem lehet azt mondani, hogy Hammarskjöld úr nem érti meg ezt. Nem, nagyon is jól megérti, tudatosan cselek­szik az imperialista gyarmat- tartók érdekében. A történelem kerekét azonban nem lehet vissza­forgatni. Meg lehet pró­bálni lelassítani a törté­nelem menetét, de a törté­nelem kereke előbb vagy utóbb félreszórja azokat, akik a küllőkre kapaszkod­nak, hogy egy helyben tartsák. A gyarmati orszá­gok népei kivívják felsza­badulásukat. Ebben segítségükre van min­den békeszerető nép és ország. A Szovjetunió hű lenini politi­kájához, nemcsak együttérzést tanúsít, hanem segíti és támo­gatja is mindazokat a népeket, amelyek felszabadulásukért, a gyarmati járom levédéséért, politikai és gazdasági függet­lenségük megszilárdításáért harcolnak. Mindenkinek vilá­gosan kell látnia, miért nem folytatnak az imperialista gyarmattartók ilyen politikát Kongó viszonylatában. Először is félnek attól, hogy ha a kon­gói nép kivívja országa függet­lenségét, ez ragadós példa lesz a többi gyarmati és függő or­szág népe számára. Másodszor, és ez a legfőbb, meg akarják tartani maguknak ezt a gazdag országot, hogy folytathassák kirablását. Hammarskjöld űr buzgón védelmezi azt a saját javasla­iratát. »-Kellemesen érintettek azok a jókívánságok, amelye­ket ön Franciaország partjai mellett elhajózva hozzám és rajtam keresztül a francia nép­hez intézett« — hangzik De Gaulle üzenete. A Baltika fedélzetén az im­már megszokott tevékeny, dol­gos élet folyik. A Szovjetunió zászlaja alatt a hófehér hajó Amerika partjai felé tart. (MTI) tát, hogy Kongó csak az ENSZ- en keresztül részesüljön ' se­gélyben. Ennek a buzgólkodás- nak a magyarázata ugyancsak az a törekvés, hogy megoltal­mazza a gyarmattartók érde­keit. A fiatal Kongói Köztár­saság kormánya, Lumumba miniszterelnök, aki a kongói parlament bizalmából kapta tisztségét, nem talál támoga­tásra Hammarskjöld úrnál és azoknak az országoknak vezető köreinél, amelyeknek érdekeit képviseli. A gyarmatosító poli­tika védelmezői kommunistá­nak nevezik Patrice Lumum- bát. Ennek az állításnak a tarthatatlansága nyilvánvaló. Azt mondanám, hogy Lumum­ba úr olyan kommunista, ami­lyen katolikus Hruscsov. De ha Lumumba beszédei és cse­lekedetei egybeesnek a kom­munista eszmékkel, számomra, kommunista számára ez igen örvendetes. Azok, akik kommunisták­nak igyekszenek beállítani a nemzeti függetlenségi harcosokat, akarva-akarat- lan beismerik, hogy a kom­munisták politikája a gyarmati népek érdekeit és törekvéseit tükrözi a függetlenségükért és sza­badságukért vívott harc­ban. Ez nagy megtisztel­tetés nekünk, kommu­nistáknak. Az idő majd megmutatja, ho­gyan alakulnak a kongói ese­mények. Egy dolog világos: a gyarmati országok népei nem csökkentik erőfeszítéseiket, nem hajtanak térdet a gyar­mattartók előtt Ami pedig Kongó politikai és társadalmi fejlődését illeti, maga a kongói nép határozza meg, milyen úton akar haladni a jövőben. Elérkezett a döntő pillanat, az Egyesült Nemzetek Szervezete helyes politikai irányvonalá­nak megválasztása szempontjá­ból. Szeretném remélni, hogy az ENSZ-közgyűlés közelgő ülésszaka véleményt nyilvánít az óriási jelentőségű kongói helyzet kérdésében, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete helyes politikát fog követni a függetlenségükért és szabadsá­gukért küzdő népek és nem a gyarmatosítók érdekében. A Szovjetunió segítette és segíteni fogja a kongói nép függetlenségi harcát, hogy mielőbb leszámolhasson a gyarmati rendszerrel, hogy mielőbb gazdája, és bir­tokosa legyen a Kongói Köz­társaság minden kincsének. (MTI) Leopoldville (ADN). Lumum­ba kongói miniszterelnök nyi­latkozatban számolt be Kasza- vubu legújabb mesterkedései­ről. Elmondotta, miként tar­tóztatták le, hogyan sikerült kiszabadulnia. »■Délután fél négy volt, és hivatalomban dolgoztam, ami­kor Bolikango (volt tájékozta­tásügyi miniszter) vezetésével egy csoport Bakongo-katona jelent meg nálam, hogy letar­tóztasson. A magukkal hozott letartóztatási parancsot Rom államügyész írta alá. Tehát őrizetbe vettek. Tudtam, hogy egyes félrevezetett katonák pénzt kaptak az ENSZ-től, de abban is bizonyos voltam, hogy a hadsereg hű maradt hozzám. A katonák magatartása egyál­talán nem volt ellenséges, en­gedelmeskedtek a letartóztató; si végzésnek anélkül, hogy tudták volna, hogy azt egy bel­ga államügyész írta alá A Leopold katonai táborba érkezésemkor a katonaság kö­rében általános volt a felhá­borodás. Az engem őrző kato­nákat a többiek félrevonták, egyesek meg így kiáltoztak: „Meg akarják gyilkolni, vagy börtönbe akarják vetni.” Ekkor nyugalomra intettem a katonákat. Többen ezután azt kiáltották: „Kaszavubut kell letartóztatni, ő mindennek az Leopoldville (MTI). Mint a nyugati hírügynökségek jelen­tik, Kongóban igen vészterhes a helyzet. A törvényes kor­mánnyal szemben fellépő Ka- szavubu-klikk — az ENSZ-csa- patok támogatásával — minden erővel azon mesterkedik, hogy megkaparintsa a hatalmat. Az ADN rámutat, hogy a Kongói Köztársaság nehéz órákat él át, de a nép, a parlament és a hadsereg Lumumbát támogat­ja, és nem kétséges, hogy ku­darcra kárhoztatja az impe­rialisták terveit. Hétfőn, az éjszakai órákban a nyugati hírügynökségek vi­lággá röpítették, hogy Kasza- vubu utasítására egy csoport katona letartóztatta Lumumba miniszterelnököt. Lumumbát a főváros közelében lévő Lipót katonai táborba szállították. Három óra múlva azonban a miniszterelnök visszatért a fő­városba. Lumumba ekkor azon­nal a leopoldville-i rádióállo­máshoz sietett, és beszédet akart intézni a “néphez. A rá­dió épületét őrző ENSZ-kato- nák azonban ismét megakadá­lyozták a kongói vezetőt, hogy a rádiót használja. Ezt követően Lumumba mi­niszterelnök nyilatkozatot adott ki. Közölte, hogy a Ka- szavubu parancsainak engedel­meskedő belga nemzetiségű leopoldville-i államügyész uta­sítására és csoport katona va­lóban őrizetbe vette. Amikor megérkeztek a katonai tábor­ba, a jelenlévő kongói katonák rokonszenv-tüntetést rendeztek mellette. Mihelyt a kongói nép és a katonaság tudomást szer­zett vezetőjének letartózta­tásáról, tüntetni kezdett. Lumumba elmondotta, hogy az egész hadsereg fel akart lázadni, ki akarta őt szabadítani. A tömeg fel­háborodása láttán Kasza- vubu hívei meghátráltak, visszaadták a miniszterel­nök szabadságát. Lumumba miniszterelnök ez­után közölte, hogy az ENSZ- hez fordult, repülőgépeket, fegyvereket és rádióadó-állo­mást kért, hogy sikeresen szembeszállhasson a legújabb imperialista agresszióval. A kongói kormány táviratban kérte az ENSZ ázsiai és afri­kai tagállamainak támogatását. Mint a Reuter közli, a mi­niszterelnök általános mozgó­sításra szólított fel. oka. Azonnal le kell tartóztat­ni az államügyészt is.” Erre azt tanácsoltam, ne cse­lekedjenek így. Mások téved­hetnek, de mi nem követhe­tünk el baklövéseket. A tör­vény a mi oldalunkon van. A városban is fejtetőre állt minden — folytatta Lumumba. — Nagy volt a lakosság és a katonaság felháborodása. Azonnal egy jeepbe ültem és a városba hajtattam. Hangszó­rón felszólítottam a lakosságot, őrizze meg nyugalmát. Közöl­tem, hogy a hadsereg segítsé­gével kiszabadultam, a had­sereg a mi oldalunkon áll. Mindenki nagy tetszéssel fo­gadta szavaimat, többen lelke­sen kiáltották: „Győztünk!” Sokan azt mondották, meg kell szállni a rádióállomást. A rádió épülete előtt azon­ban ismét ENSZ-katonák tar­tóztattak fel. Nem akartam ka­tonai összetűzést, nem akartam háborút kiprovokálni az ENSZ- csapatokkal. Erőt vettem ma­gamon, és nyugodtan megkér­tem az ENSZ-őröket, engedjék meg, hogy beszédet intézzek népemhez. Megbíztam Mpolo tábornokot, teremtsen kapcso­latot az ENSZ-csapatok pa­rancsnokával és rendkívüli megbízottjával. Nyilatkozni akartam, hogy megnyugtas­sam a lakosságot. Az adó őrizetére kirendelt egyik ír katona azt mondotta, Jellemző a hírek elferdíté­sére, hogy a nyugati hírügy­nökségek ENSZ-körökre hivat­kozva azt közölték, hogy na­gyobb csoport kongói katona megjelent a leopoldville-i re­pülőtéren és átadta fegyvereit az ENSZ-egységeknek. A ka­tonákat azután barakokban he­lyezték el. A MEN hírügynök­ség jelentéséből azonban kitű­nik, hogy a helyzet egészen más. A repülőteret az Egyesült Arab Köztársaság és Szudán ENSZ-katorái őrizték. Hétfőn este Lundula tábornak vezeté­sével kétszáz főnyi kongói ka­tona érkezett a leopoldville-i repülőtérre. A repülőteret őrző szudáni és EAK katonák meg­tagadták az ENSZ-nek azt a parancsát, hogy tüzeljenek a kongóiakra, ha azok megkísér­lik átvenni a repülőteret. Mint a TASZSZ jelenti az AFP-re hivatkozva, Lumumba kongói minisz­terelnök levelet intézett az ázsiai és afrikai országok ENSZ-küldötteihez, amely­ben kéri, hogy küldjenek Kongónak segítségül húsz repülőgépet személyzettel, fegyvereket és lőszert, va­lamint nagy teljesítményű rádióadót, »•A kongói kormány azért kénytelen segítséget kérni, mert az ENSZ nem hajlandó segíteni a kormányt a törvé­nyesség és az ország belső nyu­galmának helyreállításában — hangzik a levél. — Ha a kor­mány nem kapja meg a kért segítséget az ENSZ-től, kény­telen lesz azt máshol megsze­rezni.« A levél egy-egy máso­latát elküldték a Biztonsági Tanács elnökének és az ENSZ főtitkárának. A kongói katonákat a leg­nagyobb barátsággal fogadták és a repülőterét akadálytalanul átadták. Mint hírlik, a repülő­tér átmenetileg az EAK és szu- dáni csapatok, “valamint a kon­gói katonáik közös ellenőrzése alatt áll. Ugyancsak a MEN hírügy­nökség jelenti, Kairóban hi­vatalosan közölték, az Egye­sült Arab Köztársaság Lu­mumbát ismeri el Kongó tör­vényes miniszterelnökéül. Lumumba a nép választot­ta parlament bizalmát él­vezi, és a kongói alkot­mány értelmében csak a parlamentnek van joga a miniszterelnököt elbocsá­tani. Teljesen törvénytelen hogy véres összetűzést akarok provokálni az ENSZ-szel. „Azért jövök — mondottam neki —, mert úgy kívánom, hogy minden nyugodt légkör­ben menjen végbe.” Végül fel­szólítottam, telefonáljon az ENSZ rendkívüli megbízottjá­nak. Vártam néhány percig, de nem tért vissza. . Bolikango az ENSZ segítsé­gével be tudott jutni a stúdió­ba, és a rádiót — e nem törvé­nyes tájékoztatási miniszter — jogtalanul fel akarta használ­ni. Azzal vádoljuk az ENSZ- szerveket, hogy cinkosként vesznek részt az ellenzék ösz- szeesküvésében. Ezt bizonyítja az is, hogy Bolikango kétszer is bejuthatott a rádió épületé­be. Én mindig lemondottam arról, hogy erőszakosan nyis­sak utat magamnak. Mindig udvarias voltam, s mégis min­dig visszautasításban volt ré­szem. Vihettem volna magam­mal százegynéhány embert, és elfoglalhattam volna a rádió- állomást. De ez esetben halot­tak lettek volna. Szeretnék el­kerülni minden vérontást, minden összetűzést. Két ízben már csaknem összecsapásra ke­rült sor. Ha a legközelebbi al­kalommal mégis az összetűzés mellett döntök, mindenki tud­ni fogja, hogy nem én vagyok a felelős« — mondotta Lu­mumba. i / ‘ ' tehát Kaszavubunak Lu­mumba elmozdításáról szó­ló rendelete. Az EAK közölte, visszavonja csapatait a Kongót megszálló ENSZ-kontingensből, mert az ENSZ-haderők a törvényes központi kormány ellen lép­nek fel, az imperializmus ér­dekeit szolgálják. Az EAK elítéli, hogy ENSZ- katonaság szállta meg a kongói repülőtereket és a leopoldvil­le-i rádióállomást. Hivatalos helyen azt is kö­zölték, hogy az Egyesült Arab Köztársaság Kongóba küldött katonái továbbra is az ország­ban maradnak, ha a központi kormány úgy kívánja. Ebben az esetben azonban csak a kongói kormány utasításait fo­gadják el. A leopoldville-i ENSZ-pa- rancsnokságon az EAK össze­kötő tisztje tájékoztatta von Horn tábornokot, hogy ’ az EAK katonái nem hajlandók tüzelni a kongóiakra. Követel­te az EAK-katonaság vissza­rendelését a leopoldville-i re­pülőtérről. Von Horn tábornok a kérést megtagadta. Az AP a leopoldville-i repü­lőtér átadásából árra követ­keztet, hogy esetleg Szudán is visszavonja majd egységeit az ENSZ-háderőkből. A Reuter legújabb jelentése szerint Nkrumah ghanai elnök is hasonló intézkedéseket he­lyezett kilátásba. Levelet kül­dött Hammarskjöld ENSZ-fő- titkárnak, bejelentette, ha az ENSZ-csapatok a jö­vőben is jogtalanul meg­fosztják Lumumba minisz­terelnököt a leopoldville-i rádióállomás használatától, Ghana kénytelen lesz visz- szavonni csapatait, sőt eset­leg Lumumba rendelkezé­sére bocsátja azokat, Nkrumah közölte, hogy Gha­na sajnálatos módon furcsa helyzetbe ' került. Ä törvényes központi kongói kormány ké­résére ghanai csapatokat kül­dött Kongóba, és e csapatokat giost az ENSZ-en belül tör­vénytelen célokra használják fel. A hírügynökségek arról is beszámolnak, hogy a leopoldville-i rádió idő­közben már megkezdte mű­ködését. E rádióállomást azonban az ENSZ-egységek »semlegesnek« nyilvánítot­ták, és nem engedik meg a törvényes kormány képvi­selőinek az adó használa­tát. Hétfőn este az ENSZ-csapatok szögesdrótsövényt vontak az; épület köré. Mint az ADN megjegyzi, az ENSZ-parancsnokság ugyanak­kor tétlenül tűri, hogy Leo­poldville közelében és Katan- gában uszító felhívások han­gozzanak el a szeparatisták rá­dióiban. Napról napra világosabb, hogy az ENSZ leple alatt az imperialisták Lumumba kor­mányának megdöntésére és az ország szétdarabolására, ki­fosztására törekednek. Elképzeléseiket támogatja Csőmbe katangai szeparatista vezér, Kalondzsi, valamint a puccsista Kaszavubu. Mint az AP közli, Kaszavu­bu — aki nemrég iktatta be az Ileo-féle »ellenkormányt« —, állandóan kapcsolatban van a nyugati országok diplomáciai képviselőivel, elsősorban az amerikai nagykövettel. Az AP arról is értesült, hogy Kaszavubu klikkje miniszter­elnökhelyettesi tárcát kínált fel az áruló Csomóénak. Ügy hírlik azonban, hogy Csőmbe az ajánlatot visszautasította, mert — mint a megfigyelők megjegyzik — »magasabb po­litikai célokra« _ törekszik. A nyugati hírügynökségek , jelentései beszámolnak róla, hogy megérkezett New Yorkba mind a törvényes kongói kormány küldöttsége, mind pedig a Kaszavubu-féle bábkormány delegációja. JELENTÉS A BALTIKARÓL A Bektíka fedélzete (TASZSZ). A Szovjetunió miniszterelnö­kével együtt utazó sajtótudósí­tók csoportja jelenti: A Baltíka több mint egy napja az Atlanti-óceánon fut, amelyen eddig hozzávetőleg 500 mérföldet tett meg. Bal­ti jszkm elhagyása óta moszk­vai idő szerint 12 órakor 1700 mérföldes út van a hajó mö­gött. Baltika rádióállomása tegnap fogta De Gaulle francia elnök Hruscsovhoz/intézett táv­Tito nyilatkozata New Yorkba indulása előtt Belgrad (TASZSZ). Mint a Tan- jug jelenti, az ENSZ-kc* gyűlés 15. ülésszakára utazó Tito el­nök Indulása előtt nyilatkozott a jugoszláv sajtónak, rádiónak és televíziónak. Tekintettel a jelenleg rend­kívüli bonyolult nemzetközi helyzetre és az Egyesült Nem­zetek Szervezete előtt álló olyan nagy problémákra, mint a gyarmati kérdés, a leszerelés Megkezdődő it a LEMP KB hatodik plénuma Varsó (MTI). Kedden reggel Varsóban megkezdődött a Len­gyel Egyesült ' Munkáspárt Központi Bizottságának hato­dik teljes ülése. A plénum na­pirendje a következő! és egyebek — jelentette ki Ti­to — szükségesnek és igen fon­tosnak tartjuk, hogy minél több államfő vegyen részt ezen az ülésen. Tito nyilatkozata végén hangsúlyozza, hogy a soronkö- vetkező ülésszak »igen fontos lesz a nemzetközi kapcsolatok további alakulása és a béke megőrzése szepontjából.« (MTI) 1. A mezőgazdaság időszerű problémái. 2. Beszámoló a kommunista és munkáspártok bukaresti ta­nácskozásáról, Lnmnmba beszámolója a hétfői eseményekről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents