Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

Vasárnap, 1960. szeptember 11. 5 SOMOGYI NÉPLAP CSAK BIZTOS ALAPRA LEHET A MEGYEI TANÁCS őszi- téli népművelési tervében egy központi irodalmi színpad lét­rehozása is szerepel. Megala­kításának határideje december 31., tehát csaknem négy hónap van hátra ad^ig. Sok runden történhet ennyi idő alatt, jó is, rossz is, mégis érdemes. jós­lásba bocsátkozni. A terv sze­rint az irodalmi színpad a Munkás Színjátszó Stúdió, a Megyei Könyvtár Irodalmi Színpada és a Csiky Gergely Színház közreműködésével sze­repelne. Itt érdemes egv kicsit megállni, s alaposabban meg­vizsgálni ezt az elképzelést. Kaposvárnak szüksége van irodalmi színpadra, hiszen a marcali, nagyatádi, csurgói, bogiári és barcsi irodalmi szín- isd működése bizonyítja: lehet dolgozni, csak szív, lelkesedés és határtalan irodalomszere­tet szükségeltetik hozzá. A terv helyességét tehát senki se vitatja, legfeljebb a kivite­lezés körüli bizwnytalanság ag­gasztó. Mert miről van szó? A színpad szerepéről, cél iáról nagyszerű megfogalmazásban ro ilatkoztak a megyei tanács művelődésügyi osztályán, de a gyakorlati részeknél már nem voltak ilyen magabizto­sak. S ez azt bizonyítja, me­gint belekerül valami olyan az őszi-téli tervbe, amit »fenn sü­töttek ki-«, de nem hánytak- vetettek meg részletesen azok­kal, akiknek munkáján áll vagy bukik az egész kivitele­zés. így például Pellérdi Gyu­lát, a Munkás Színjátszó Stú­dió vezetőjét sem kérdezték meg, nem voltak kíváncsiak észrevételeire, pedig a köz­ponti irodalmi színpad magját a stúdió tagjai képeznék. HA KÖZPONTI irodaim; színpadot akarunk létrehozni, méghozzá életképes színpadot, akkor biztos alapra kell építe­ni. De lehet-e szilárd az alap, amikor már a tervezésnél a fel­hőkben járunk, s nem a bizton ságos talajról indulunk el? Rossz gyakorlat az, hogy a ve­zetők elhatároznak valamit, s csak azután közlik tervüket az érdekeltekkel. A színház igaz­gatójának is tettek említést az irodalmi színpad létrehozásé ról, a könyvtár irodalmi szín­padának vezetőjével is beszél­tek, de ez nem elég. Mielőtt belekerült a tervbe, le kellett \ Ina ülni a színház és a szín­ÉPÍTENI padok képviselőivel, s egyez­tetni a művészi elképzeléseket, mérlegelni a lehető legjobb megoldást. Mert enélkül még az épkézláb ötlet is sikertelen­né válhat, megbukhat. A Munkás Színjátszó Stúdió is, a könyvtár irodalmi színpa­da is elkészítette már tervét. Azonban ez felborul, mert mű­ködésüknek a központi irodal­mi színpad programjába kell — legalábbis a tervek szerint beleilleszkednie. Tehát ha majd lesz vezetője a központi iro­dalmi színpadnak, ha majd ki alakul egy művészi elképze­lés, s ezt tervbe is rögzítik — akkor a Munkás Színjátszó Stúdió, a könyvtár irodalmi színpada köteles eddigi tervét felborítani s újat készíteni. S itt lyukadunk ki oda: nem a legjobb az az elképzelés, hogy legyen központi irodalmi szín­pad is, de maradjon meg kü- lön-külön a Munkás Színjátszó Stúdió és a könyvtár irodalmi színpada. Ez előbb-utóbb az erők szétforgácsolását okozza, s az is felbomlik, az is megre­ked, ami most jól működik. Jezeri Zoltán, az SZMT kul- túrfelelőse is azon a vélemé­nyen van: amíg nem tudunk helyet biztosítani a központi irodalmi színpadnak, addig na­gyon nehéz állandó együttest kovácsolni. A Munkás Színját­szó Stúdió tagjai még csak el- próbálgatnak, s előadást is tartanak az SZMT klubhelyi­ségében, de a központi irodal­mi színpadnak ez már nem elég. Ahol a szakszervezeti székház felépüléséig otthonra találhatnának, oda nem bocsát­ják be. Ott van a kitűnő elő­adóterem színpaddal a KIOSZ székházában, de az értetlenség nem engedi oda az irodalmi színpadot. A csurgói járásban központi együttest hoznak létre az üze­mek, a ktsz, az fmsz színját­szóiból, táncosaiból. A sokból egyet, erőset. S ez a jó. CSAK ÍGY LEHET hozzá­fogni a központi irodalmi szín­pad megalakításához is. S ez a központi együttes szerepelhet tcbbfelé is, a könyvtár, a szak- szervezet ugyanúgy felkérheti szereplésre, mintha a saját külön együttese volna. De így egy kézben összpontosulna az irányítás, nem apróznák a sze­replők sem két-, sőt háromfe­lé az erejüket. Félmegoldások­kal nem jutunk célhoz, s a központi irodalmi színpad lét­rehozása hely, megfelelő kö­rülmények és csak egy együt­tesbe való tömörítés nélkül — fából vaskarika. Lajos Gém Fonodái ipari tanulók oktatását kezdték meg a Textilművekben Eddig betanított dolgozók végezték a fonodái munkát. A jelentkezők csupán egy tanfo­lyamon vettek részt. Ez év elején indult először négyhó­napos szakmásító tanfolyam, melyen a már három éve fono­dái alkalmazásban lévő dolgo­zók képezhették tovább magu­kat. Egyebek között géptant, technológiát, anyagismeretet tanultak. A tanfolyam elvégzé­se után segédlevelet és ötszá­zalékos fizetésemelést kaptak a hallgatók. Eddig tizennégyen vizsgáztak le, közülük hatan kiváló eredménnyel. Az ősz­szel újra indul ilyen tanfo­lyam. Az előadásokat az üzem mérnökei, technikusai tartják. Megkezdték a fonodái ipari- tanuló-oktatást is. A tanfo­lyamra a 15. évüket betöltött, általános iskolát elvégzett fia­talok jelentkezhettek. Jelenleg harmincán járnak az egyéves ipari tanuló-oktatásra. Csattanó válasz Delft polgármestere kifogá­solta Jan D emui (Jer festőmű­vész egyik képét, «-ön valószí­nűleg életében nem sok szépet láthatott-« — mondotta gúnyo­san a polgármester. «-Így van - válaszolta a festő —, főként polgármestereket, városi taná­csosokat és azok feleségét fes­tettem.-« Foto-szakkört, nyelv- és kézimunka-tanfolyamot, a dolgozóknak esti iskolát szerveznek Balatontöidváron Eseményekben gazdag hó­napokban lesz részük a bala- tonf öld váriaknak. A pártszer­vezet, a tanács a helyi tömeg­szervezetek vezetőivel egyetér­tésre jutottak a téli program­ban. Kilenc előadást tartanak majd az őszi-téli időszakban a következő címekkel: »A gazda­ságos baromfitenyésztés-«, »A nyugdíjtörvény ismertetése-, »Az alkoholizmus és más ká­ros szenvedélyek elleni harc«, »Mai szemmel a csodákról, a babonákról és a túlvilágról«, »Az iskolareform és az ifjúság nevelése«, »Hogyan védekez­zünk a fertőző betegségek el­len«, »Parasztmozgalmak Ma­gyarországon«, »Nemzeti fel­szabadító mozgalmak' Afriká­ban«, »A községfejlesztés a nép szolgálatában«. S kik lesz­nek az előadók? Tanácselnök, pártvezetőségi tag, járási ta­nácstitkár, történelem szakos tanár, orvos — olyanok, akik jól ismerik azt a területet, amelyről előadást fognak tar­tani. Teljes a megegyezés a külön­böző tanfolyamok szervezésé­ben is. Így az MSZBT orosz és német nyelvtanfolyamot indít, lévén Balatonföldvár igen fon­tos idegenforgalmi hely. A nő­tanács kézimunka-tanfolyam szervezését vállalta magára. A KISZ foto-szakkört alakít. Sza­bii Gizella elvtárs, a községi tanács elnöke elárulta, hogy a tanácstagokkal egyetértve a legközelebbi tanácsülésen leg­alább ötezer forintot szavaz­nak meg erre a célra. Még eb­ben az évben el akarnak men­ni Csák várra, mert úgy hírlik, ott nagyon jól működő foto- szakkör van. A pedagógusok megszervezik a dolgozók esti iskoláját. A felsoroltakon kívül ankétot rendeznek a könyvtárral, no­vember 7-én szavalóverseny lesz. Egy férfikórus megszer­vezése is folyamatban van. A tervek minden dicséretet megérdemelnek. Most csak az a kérdés, hogyan tudják vala­mennyit valóra váltani. Remél­jük, fél—háromnegyed év múlva arról adhatunk majd szádot. hogy a földváriak minden ígéretüket teljesítet ték. KÖNYVESPOLC Arnoud: A FÉLELEM BERE Arnaud A félelem bére című művének címlapja. Guatemala egyik nyomasztó légkörű városkájában külön­böző nemzetiségű gazdasági emigránsok és kalandorok él­nek. Egyetlen életcéljuk, hogy ezt a kibírhatatlan vidéket elhagyhassák, azonban az úti­költség megszerzése elérhetet­len álom. Váratlan mego'dás kínálkozik: az amerikai kő- olajtársaság fiókvállalata te • herautóvezetőket keres, akik hajlandók életük kockáztatá­sával nitroglicerint szállítani. A sok jelentkező közül né­gyet találnak megfelelőnek két. teherautó vezetésére, s célhoz azonban egyik sem él­ei, mindegyik életét veszti Ebből a regényből készült a hasonló című film, amelyet 1955-ben nálunk is nagy si­kerrel játszottak. Kamjén István: CSOSZANÉ meg a többiek Kamjén Tstván novelláinak nagyobb része a felszabadulás előtti idők falusi szegénységé­nek és a városi proletároknak az életét mutatja be. Á novel­lák egy része már a felszaba­dulás utáni életről ad számot. Sajátos melegség hatja át az írásokat különösen a gyerme­kekről szólókat. Maltz: TÜZES NYÍL A történet a náci téboly te­tőfokának időszakában játszó­dik le Németországban. Willy V.'egler, az egyszerű munkás, akit addig családján kívül semmi más nem érdekeit, rá­döbben arra, hogy tétlenségé­vel a hitleri gépezet kiszol­gálójává vált. Adott pillanat­ban szénából nyilat forrnál* meggyújtja, és így ad jelt az av goi repülőknek az álcázott hadiüzem bombázására. A re­gény művészien rajzolja meg a Willy Weglerben végbemenő lelki átalakulást. AKCIÓBAN AZ SS Az SS tevékenységéről szóló c'okumentumok tükrében ma­ga a német fasizrfms tárul elénk. Az okmányok során njomon követhetjük a hitle­rista diktatúra gyilkos tevé­kenységét kialakulásától a csú­fos bukásig. Sőt, szinte nap­jainkig, mivel a volt fasiszták és volt SS-tagok tevékenysége még ma sem ért véget. Nagyon elgondolkoztató és időszerű ol­vasmány ez a könyv. Sok új, | eddig ismeretlen dokumen- 1 tómmal bővíti a német fasiz­musról alkotott ismereteink Ikörét. Karsai Elek—Pintér István: DARUTOLLASOK Az izgalmas riportkönyv 8 F-.rthy-féle »nemzeti hadsereg« megszervezését és dicstelen »haditetteit« mutatja be. Meg- inlágítja az 1919-es szegedi el­lenforradalmi szervezkedés politikai hatterét, kulisszatit­kait, az antanthatalma ekal való szoros kapcsolatát. Elosz­latja a »nemzeti hadsereg« hő­siességéről és hazafisáyáról táplált hamis illúziókat. A kö­tetben ismertetett izgalmas téb v’eket még hitelesebbé és szí­nesebbé teszik a függelékben közölt dokumentumok és fény­képek. KULTURÁLIS MOZAIK Soiobov müveinek hatása Dániában í Otto Lindhardt, a e>St — Ezt se Nekem jegy kell. De a jegyet} tartózkodik, a TASZSZ-nak tőlem is megkaphatja, egy}adott nyilatkozatában elmon­A pályamunkások már le- sínek kilengési engedékenysé- a csiga csúszott át az építmé- ványát. A kalauz megnézte, ídal dán kiadóvállalat igazgató­fektették az újfajta, te- ge, ha átrobog rajta a gyors. nyen. visszaadta. f ja, aki jelenle" Mihail Soíohov herbiróbb talpfákat a kavics- A munkás felelőssége. Elet, — Gulyás elvtársi — szólt — Ezt se lyukaszthatom ki. ■! vendégeként a Szovjetunióban ágyazatra, de ezek nem is fá- halál. Ö most az életről gon- lázban a mellette Álló munka- 'T-’---- '— ’ r'- - ------' b ői vannak, hanem vasbeton- dolkodott. Nem éppen az élet- társának. — Maga tudja, mi bel, nem rothadnak, mint a fa- té-válás bonyolult folyamaté- van nálam otthon... Én haza­félék, nem is kell őket korha- ról, inkább arról a valóságról, ugróm ezzel a vonattal. Lehet, dás elleni szerekkel beitatni. mely ezen a szikrázó délelőt- hogy a kétórással már vissza — Az emberi elme kifejt tön, midőn ő itt hórukkozik, is jövök, de az is lehet, hogy mindent mostanában az anyag vizszintmérőzik, talán már be- csak az új munkahelyen talál­sűrűjéből — jutottak Ferinek tölti hangjával azt a fehér kozunk... Vegye magához a eszébe a pályamunkási tanfo- tiszta kis szobát, s az első pó- szerszámjaimat, lyam vezetője szavai hórukko- ..................................................................................................................... k is büntetéssel. Máris vette ki zsebéből blokkot. — Meddig akar utazni? — Áldásfalváig. ■ dotta: Solohov »Csendes Don* lás közben. Alapépítmény, pá­lyafenntartás, felelősség, mi­egymás számítások. Édesapja, ahogy beszéli, mikor elment pályamunkásnak a vasúthoz, egyszerűen a kezébe nyomták az óriási villáskulcsot, az emelő vasat, lapátot. Vonatra ültek csoportosan, vagy kirugdosták talpukkal a kéttengelyes kis ■' vasúti kocsit a tetthelyre. Csak idők múltán vált kezükben a lya melegében, megszámozot- szerszám lényeggé, saját jó- tan dicséri a napfényt, szántukból, nem végeztek tan- — Más — gondolta — ilyen a\ és »ü j barázdát szánt az eke« lj című művei nagymértékben J elősegítették, hogy Dániában 5megértsék az utóbbi, évtize- — Áldásfalváig?... Iyen /a-j! dekben a Szovjetunióban vég- íu nincs is ezen a vonalon. J bement alapvető változásokat. , 5 A Güldendal kiadó a minap je­__S lentette meg a »Csendes Don« C surka Péter: AZ ELSŐ • • • A Fellépett. A kocsiban megállt a pero­non, bámult ki az ablakon, és folyamokat, mint a mai fiata- kor még otthon is marad. Vár. mintha idegen tájakon duru­lok. Mire? A hírekre. Mi van, ked- zsolt volna vele a személy. — Még akkor szülőotthon vés nővérkém?... Észreveszik, hogy meglógott? sem volt a faluban, mikor én Miért nem marad ő is ott- Okkal, ok nélkül, majd elbí­pályamunkás apám örömére a hon? Kiváltképpen most, mi- rálják. Rosszul tette, jól tet- családban elsőnek ébredtem er- kor innen estére haza sem me- te? Aki tettét majd elbírálja, re a világra. Bábaasszonyok hét. Itt Ítészen lesznek, s innen erősen vegye figyelembe, hogy voltak, petróleumlámpa füstje, nyolcvan kilométer: e szállnak az első kedves érkezésének iz- vak vigyázás, és korán her- le a vonatról. Egy hétig együtt galmas percei, az öröm, a fél- vadtak el a tejfehér jázminok, lesz a brigád, munkásszálló- tés emelték lábát fel a vagon Zűrzavaros gondolatok sza- ban laknak. Egyhetes lesz a lépcsőjére, önvád, öröm, nem- ladoztak összevissza a fejében, fia, mikor megláthatja, mert bánomság rohamozták, midőn Az ő Esztikéjét a csontszínű fiú lesz, bizonyisten. De ha lány megjött a kalauz. autó hajnalba repítette be a lesz, az se lesz olyan végzete- szülőotthonba. Az áldott kis sen nagy baj, főképpen ha asszony el se nyöszörintette ma- olyan gyönyörű jóság lesz, gát. Feri magára rántotta ru- mint az anyja. háit rendőrőrs, telefon, alig * * .* - Csoportjegyünk van. Pá­egy óra múltán Esztike mar a Tf onat futtyongott, egyen- ivamun'mink r loiozor, ineeítntt iohór *V<*™unKas vagy OK. — Nekem van! gott Feri — Dérpusztacsárda, de ezentúl én Áldásfalvának hívom. Elmondta, miért. Beszélt akadozva az áldásról, amire vár, az elsőről, akit már látni szeretne. A kalauznak görcs­be húzódtak ujjai a papír fö­lött, megállt a kezében a ceru­za, nézett ki az ablakon, mint­ha a dombok hajlatain ugráló fényekben gyönyörködne. — Azért mégiscsak jegy kell,} kedves szaktársam ... Jövökí mindjárt... Megálló következett, végig­sietett a hosszú kocsin, eltűnt. Feri a pénzét számolgatta. Ki­telik-e a büntetéssel a jegy ára? Majd meglátja. Ha nem, akkor kiszáll Regőremecen, addig biztosan futja, onnan át­gyalogol »Áldásfalvára«. A kalauz nem jött. Már »AZ-U dásfalván« állott a vonat. Fe-t'h n ■ Az elvtárs lépett fel az ^ kiszállt, markában a kiszá-J előbb? — Én ... Igen... Én.. — Van jegye? mított pénzt szorongatta. Hat nem jött, biztosan nem is1 akart. Lépegetett a kijárat fe-i lé, visszanézett. A szigorú ka-1 lauz a szerelvény végén állott,', mintha Feri elöl menekült vol-’ szülőotthon patyolatágyán fe- ' letesen lassított, fehér küdt. Fájdalomban mosolygó füstje magasra szállott, szét- ' Z3e azi most nem lyu- na. Mosolygott, integetett. Fe- szeme csillogása kísérte ki az foszlott apró darabkákra. A kaszthatom ki, mert bizonyá- ri úgy hallotta, hogy mondott kísérte az állomásig darabkák összeverődtek, é's ra nincs is magánál, de hiszem, is valamit. És ahogy sietett a mint újszülött báránykák lege- va9V nem hiszem, hogy az elv- falu felé, határozott, zárt ér­iésztek az ég ezüstjén. A vo- társ benne van a pályaműn- telemmel kongtak fülébe a sza­ruit jött lassan. Talán nem is hús csoportban. De ha benne is vak: mozgott, csak Feri látta úgy, volna... — Erőt, egészséget az anyá­mintha menne, mozogna. Mint Feri kivette munkás igazol- nak és a fiának. ajtón, s a korai vonathoz, melyben minden reggel munkatársaihoz csatlakozott. Alapépítmény, kavicsolás, a új kiadásának első kötetét 52 ezer példányban. Otto T -nd- | hardt szerződést kötött Solo- ibov »A hazájukért harcoltak« című új regény kiad ra, amelynek első kötetét az író novemberben fejezi be. »A dán olvasók ugyanúgy, mint más országok olvasói is, türel­metlenül várják Mihail Solo­hov új művét« — fűzte hozzá ja dán kiadó igazgatója. Ördöngöá filmcímek A leopőldville-i sajiótudósí- tóknak feltűnt, hogy az Alber- tum mozi műsora sajátos ösz- szefüggést mutatott a kongói eseményekkel. Az összetűzé­sek kezdetén a »400 csapás« cí­mű filmet játszották. Amikor a belgák kezdték elhagyni az országot, a »Tolvajok szökése« című film került műsorra, az első ENSZ-csapatok érkezése­kor pedig az »Ö, miért oly ké­sőm< című filmet vetítették. Egy százéves parasztasszony festményei a nemzetközi múzeumokban New York állam 250 lakosú [ Eagle Bridge nevű községében i él »Moses nagymama«, aki kü­lönleges, »naiv« festészetével 180 éves kora óta az egész vilá­gon ismertté tette nevét. Mo­ses nagymama művészetét 1940-ben egy New Yorkban élő bécsi műkereskedő fedezte fel, s kiállítást rendezett a képek­ből »Egy parasztasszony mű­vei« címmel. A képekre, ame­lyek a múlt századbeli ameri­kai vidéki életet ábrázolják, és különlegesen bájos színeikkel és formáikkal tűnnek ki, a vi­lágnak szinte minden szakem­bere felfigyelt. Moses nagyma­ma művészetét eleinte sokan vitatták. Inkább az amerikai reklámnak tudták be az egé­szet, és az öreg néni képeit gyakran elnéző mosollyal szemlélték. Az idő azonban nem a kétkedőknek adott iga­zat. »Grandma« Moses — aho­gyan mindenki nevezi — most szeptember 7-én ünnepelte 100. születésnapját, és elmond­hatja magáról, hogy a világ tíz legismertebb múzeumában ott lógnak - festményei. Egy- egy képéért ma már 3—4000 dollárt is kap. 76 színház Csehszlovákiában Az elmúlt évben Csehszlová­kiában 76 színház működött 102 színházi együttessel, s együttvéve 26 866 előadást tar­tottak több mint 12 millió né­zi számára. 1937-ben Cseh- szlovakiabßn mindössze 52 színház működött, s ezek egy év alatt !"■ ezer előadást tar­tottak 5 millió néző részére. A felszabadulas után Szlovákiá­ban fejlődött legnagyobb mér­tékben a színjátszás. Míg 1937- ben 600 előadást 300 ezer né­ző tekintett meg, ezzel szem­ben 1959-ben több mint 4 ezer előadást csaknem kétmillióim nézték meg. A szlovákiai szín­házak száma az 1937. évi há­romról 1959-ben tizenháromra emelkedett. i

Next

/
Thumbnails
Contents