Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-28 / 229. szám

Szerda, 1960. szeptember 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP • • NEMZETKÖZI SzE MLE Az igazság a mi oldalunkon áll Nem kell szakavatott külpolitikusnak lenni ahhoz, hogy valaki megállapíthassa: az ENSZ jelen közgyűlése nem csupán egy a sok közül. Amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov és pél­dája nyomán sok más ország vezetője a külön­böző országok ENSZ-küldöttségének élére állt, az államok idei nagy seregszemléje rendkívüli nyomatékot kapott. Az emberiséget joggal töl­tik el biztató remények. A világ szédületes iramban fejlődik. A Szovjetunió mindjobban uralja a világűrt, amelyet az Egyesült Álla­mok oly konokul és oly hiába akart elvitatni tőle. Michelangelo rabszolga-szobraihoz ha­sonlatosan a félig összetört láncokból kiemel­kedőben van a fekete kontinens, amely bizako­dóan néz Kelet felé, és váddal tekint Nyugat­ra. A kubai Dávid egyre sikeresebben dacol a mindenhatónak hitt észak-amerikai Góliát­tal és Uncle Samet a félelem vacogtatja, ha arra gondol, hogy a »fidelista járvány« tovább terjedhet. A világ nagy változásai sűrítetten, tömé­nyen tükröződnek vissza a New York-i üveg- és alumíniumpalotában, amelynek homlokza­tán immár 96 tagállam zászlaját lengeti a szél. Jóval a közgyűlés megnyitása előtt divatba jött egy újfajta számtan — az ENSZ-aritme- tika: nyugati diplomaták és újságírók mate­matikusnak csaptak fel. Lázasan számoltak, s az eredmény mindig ugyanaz volt: a sereg­nyi újonnan alakult afrikai ország felvételé­vel az ENSZ fordulóponthoz érkezett, a világ- • szervezet megszűnik az amerikai külügymi­nisztérium fiókhivatala lenni, s remény van rá, hogy a béke hatékony fóruma lesz. A sza­badnak hazudott tőkés sajtó legkülönbözőbb rendű és rangú bértollnokai, zugfirkászoktól a kifent tollú zsurnalisztákig fura egyöntetű­séggel kezdték gyártani figyelmeztetéseiket, 6őt komor intelmeiket: az ENSZ veszélyes lejtőre csúszik, amikor elhanyagolja az elit- hatalmakat a szellemileg fejletlen népek ked­véért — panaszkodik a Figaro vezércikkírója. Ebbe a hangulatba robbant bele a hír, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov vezeti a szov­jet küldöttséget, s vele tartanak egyes szocia­lista államok vezetői, így hazánk küldöttsége élén Kádár János. Miközben a remény és a béke hajója szelte az Atlanti-óceán hullámhe­gyeit, a nyugati világban tetőfokára hágott a zűrzavar. »Vigyázat! Időzített bomba robban szeptember 23-án.« De hát mi is az a veszély, amely miatt félre kell verni a harangokat? Az, hogy Hruscsóv beszél — nyilatkozták a Nyugat politikusai és vezércikkírói. Veszély­ről kiabáltak, mert félnek, hogy Hruscsov ér­véinek' sortüzével végképp rommá lövi a meg­rendült hidegháborús állásokat. Természete­sen a hisztériás hangulatkeltés mögött jól ki- tapinthatóan megleljük a nyugati imperialis­ta politika lényegét: félelem a haladó erők előretörésétől, félelem saját gyengeségétől, és konok, agresszióig elmenő erőfeszítés a kivált­ságok megőrzésére. Ez a politika sugallta azo­kat a megnyilatkozásokat, amelyek a várható szovjet javaslatokat jó előre propagandának minősítették. Ez a politika késztette hamleti tétovázásra Eisenhowert és Macmillant, akik végül is a menni vagy nem menni kérdésben »beadták derekukat«. Mert elmenni rossz, nem menni el talán még rosszabb. Az első esetben színt kell ugyan vallani a legfontosabb kér­désekben, de ki meri vállalni a második ese­tet, vagyis annak kockázatát, hogy szembe­szegül a világközvélemény sürgető követelé­sével, a világ közvéleményével, amely ered­ményes tanácskozásokat akar megfelelő szin­ten? A szocialista államok küldöttségének veze­tői és sok más ország küldöttei is nem holmi elvonatkoztatott akadémikus vita kedvéért vállalták a New Yorkba vezető hosszú út ne­hézségeit. A béke, a népek szabadsága, az em­beriség sorsa forog kockán. Milliók és milliók figyelik éber szemmel a vitázó államférfiakat, az álláspontok összecsapását, önkéntelenül kínálkozik a kérdés: kinek az álláspontja győz majd? Azé-e, aki dicsérte az ENSZ-pa- rancsnokság gyászos kongói szereplését, aki »az afrikai kártyát megjátszva« az ENSZ lobo­gójával szeretné burkolni az Egyesült Álla­mok új kolonializmusának betörését az afri­kai légüres térbe, azé-e, aki az afrikai veze­tők között hosszúlejáratú fejlesztési program ígérgetésével akar híveket toborozni magá­nak? Miközben tudván tudja azt, amit egy amerikai szociológus így jellemzett: »Az ame­rikaiak adnak segélyt a külföldnek katonai okokból, beruháznak profit célból, de amikor nincs szó sem tőkés haszonról, sem katonai ér­dekekről, akkor nem adnak semmit, vagy csak vajmi keveset«. Vajon annak az álláspontja győzedelmeskedne, aki a leszerelésről a klasz- szikus diplomácia kibúvóival és únt szóvirá­gaival élve beszél, aki nem említ időpontot e döntő kérdés megoldását illetően? Annak az álláspontja győzne, akinek szép szavait meg­cáfolják tettei? Azoknak lenne igazuk, akik a nyugat-berlini frontvárosban keverik a bajt, akik tömeges megtorlással fenyegetőznek, holott bebizonyosodott, hogy ez nem más, mint tömeges ostobaság? Nem. Az igazság a másik oldalon, a mi ol­dalunkon áll. Azok oldalán, akik egyszer s mindenkorra véget akarnak vetni a szégyen- teljes gyarmati rabságnak, akik elítélik az agressziót, még ha ENSZ-zászlóval palástol­ják is, mint Kongóban. Azoknak oldalán van, akik valóban meg akarják oldani a leszere­lés problémáját — nem sohanapján, hanem záros határidőn belül, hogy létrejöjjön a há­ború nélküli világ. Azoknak van igazuk, akik a békés egymás mellett élésnek toboroznak híveket a meggyőzés erejével. Az igazság Hruscsov oldalán áll, aki szenvedélyesen is­mét kiállt a béke mellett, szigorú logikával bizonyította be a békés együttélés szükséges­ségét, vádolja és leleplezi a háborús gyújto- gatókat, elemzi a megtett utat, és biztos kéz­zel vezet a békéért vívandó kemény küzdel­Már több mint két hete áll az építkezés az AKÖV marcali telepén, ahol mintegy háromszáz- ezer forintos költséggel újjáépítik a szerelőcsarnokot, a műhelyeket és raktárakat. Azaz csak építenék, ugyanis a Hídépítő Vállalat nagy- kanizsai kirendeltségének munká­sai, akik az építkezésen dolgoznak, már harmadízben hagyják el a munkahelyet anélkül, hogy biztos ígéretet tudnának mondani az épí­tés folytatására. Az Autóközlekedé­si Vállalat, amely különösen most, az őszi csúcsforgalom idején szin­te erején felül dolgozik, kénytelen továbbra is bizonytalan ideig meg­húzódni a szűk és a célnak egyál­talán nem megfelelő műhelyben. Pedig a határidő — október 30-a — erősen közeledik, és vele együtt beáll a hideg időszak, amikor a szabad ég alatt a több órás mun­kát elvégezni nehéz feladat lesz. Jó lenne, ha erre is gondolna az építő vállalat, és minden erejével igyekezne a munkát a megjelölt időre befejezni. A somogyfajszi Kossuth Tsz-ben 250 férőhelyes szállást épít a tsz építőbrigádja. FIATALOK NEVELŐJE Ifjúsági vezető, színjátszó, úttörő-rajvezető, könyvtáros — és még tanít is, hiszen az a hivatása. Így tevődik össze a kép, ha Lestár Gyöngyit állít­juk a legjobb kiszeseket lefo- tografáló fényképezőgép len­cséje elé. Balatonlellén tanít, 38 első osztályost bíztak kezé­re és tudására, emberszerete- tére a szülők, s ö igyekszik be­csülettel helytállni. — Nagyon szeretem a kicsi­nyeket — mondja. — Ragasz­kodók, őszinték, nem tud rá­juk az ember haragudni, bár­mit tegyenek is. És máris egy élmény kerül Gyöngyi csodálkozva néz rám, felhúzza szemöldökét. Magyarázkodni kezdek. — A szórakozási lehetősé­gek ... Közbevág. — Van itt minden. Nefrn unatkozik az ember. Gyűlés, próba, előadás. Nekem meg van operabérletem, minden al­kalommal felmegyek Pestre az előadásokra. Meg hangverse­nyekre is. Télen láttam egy csodálatos balettet, a Gajanet. De mindegyiket nagyon szere­tem. Utazásról, külföldről esik szó. S a komoly zenéről szólva elmondja, hogy szellemi vetél­kedéseket rendeznek a télen, ahol zenei kérdések is szzre- pelnek, meg gombfelvarrás, hi­szen azt illik tudni a fiúknak is. — Jó lenne valahová eljut­ni. .. De hát csodaszép a mi kis országunk is. Nagyon sze­mekben. Kinek az álláspontja győz majd? Ha vissza­pillantunk a békeharcban aratott győzelme­elő tarsolyából. — Egyik kis gyerekem az el- mindenkinek, hogy szórakoz- ső nap felállt a pátiból, össze- zék, mindenki megtalálja a pakolt, indult kifelé az ősz- számára legmegfelelőbb mu­tely ból. »Hová mész?« — dili- velődési ágat. Nem beszélve az tottam meg. »Haza« volt a olvasásról. Mint könyvtáros, válasz. Alig győztem rábeszél- alkalmam nyílt megismerni az ni, hogy ezt nem lehet most, emberek ízlését, a családokat, anyuka délben is megvárja, s egy újabb élmény: addig legyen jó kisfiú. — Tud- — Jöttek az apró gyerekek ják — folytatja —, ezek az ap- könyvért, s mert úgy szokott retek utazni, kirándulni. Majd róságok nem szeretik, nem tű- lenni, vittek a nagymamának elmegyünk a kiszesekkel is. rik a megkötöttséget. Innen ^ Másnap azonban beállított kell elindulnunk, hogy fegyel- a nagymama, hogy »mondta mezeit, becsületes honpolgáro- az unokám, van itt egy jó kát neveljünk. könyv, de azt másnak tetszett Ezzel el is érkeztünk egy 0(fni, hát az kell nekem is, másik témához, a neveléshez. mert hallottam, hogy igen ér- Mert a pedagógusnak nemcsak dekes." az iskolában, hanem az iskolán Provokálok, kívül is kötelessége a nevelés. _ £n bizony nem jönnék És Lestár Gyöngyinek, aki oly faiura semmi pénzért... szivvel-lélekkel dolgozik az if­Most ősszel fellendül az alap­szervezet munkája, hiszen a szokásos nyári megtorpanáson már túljutottunk. Mosolyogva nyújtja kezét, amikor búcsúzunk, és jó mun­kát kívánunk. — Jó munkát? Az mindig megvan. Csak győzze az em­ber. De győzzük! P. Gy* júsági mozgalomban, ezt alig­ha kell külön bizonyítani. — Elsősorban a kultúrán, a szórakozáson keresztül kell a fiatalokat megfogni — állítja. — Itt mindig van lehetősége inkre, felelni tudunk erre a kérdésre. Készül a barcsi nőtanács munkaterve SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (19) Funtyikov csak egy tást vetett a hölgyre, pillan- — Forró üdvözlet a kereske- máris delem dolgozóinak! — szólt gálásához. Kétszáz egynéhány mint a tenger hirtelen felcsa- rubelt, néhány zöld színű ame- pódó hulláma ragadja magával rikai dollárt, és német márkát a felkészületlen úszót, aki meg talált benne. A »fogás« tehát sem próbálja, hogy ellenálljon nem volt valami ragyogó. A az elemek hatalmának, másik rekeszben holmi idegen Funtyikov maga sem tudtad nyelvű jegyzetek húzódtak hogyan rohant végig a Gorkij meg, továbbá egy névjegy, a úton, egészen a Puskin térig hátán néhány odaírt szó s vé- sem véve a járokelóket gul celofanbontékban egy elő- „ hívott filmszalag. ugyet sem vetve a gyönyörű: tavaszi napra, csak futott, Funtyikov kivette a boríték­ból a filmszalagot és a világos- mintha kérlelhetetlen és szigo-S s malis ueiem aoigozoinaK! — szolt felé tartotta. Harminchat rú üldöző volna a nyomában tudta, hogy a sors vezerelte Funtyikov, üdvözölve Ljuszjat pontoSi tisztán látható felvétel mintha _____. ú tjába. Valósággal a sodrában — Kérek két rákot és egy fris- ^”Jt rajta-~mindenféle műsza- nuntna a s01^ kergetné, amely? úszva haladt tovább és nem is sen füstölt szkumbriát... tervek Három ké- e101 a legnagyobb igyekezetted csalatkozott: a hölgy abban a — Szervusz, Zsora — búgta pen Funtyikov éles szeme fel- sem tud menekülni, elbújni/ pillanatban, hogy a két külföl- Ljuszja, és buzgón kikereste írást is felfedezett, igen apró, egérutat nyerni di mellé jutott, se szó, se be- udvarlojának a két legkövé- cirin j^tűs szavakat, széd, félrelökte őket, közben rebb rákot meg a zsíros, arany­Tes­dobozaival úgy eltaszítva a színű szkumbria-halat. monoklist, hogy az félrelódult, sék, a legfrisebbek. Ez volt az a pillanat, amikor És Funtyikov felé nyújtotta így hangzott: Funtyikov — mintha az éré- a tányért. lyes hölgy taszította volna fél- — Hálás köszönetem, Lju­Arra sem emlékezett, ho-3 Nagynehezem mégis sikerült gyan került egyszerre J kisillabizálnia a felírást, amely Tverszkoj bulvárra, annak? egyik oldal-fasorába, ahol a? Szigorúan titkos ^Szó hársfák üde zöldje és| jelentős eredményeket értek el a barcsi asszonyok az el­múlt évben. A nőtanács ötezer forintot juttatott az úttörők­nek sátrak beszerzésére, a fó­ti gyermekváros részére gye­rekkocsit, lepedőket, takaró­kat vettek, megjavították az arra rászoruló apróságok ci­pőit, ruháit. Most készül az 1960—61-es munkaterv. Hasonlít a tavalyi­hoz, de mégis sok új, érdekes adatot tartalmaz. Segítenek egy cigánycsaládon, hogy a gyer­mekek a tél beálltával tisztes­séges ruhában járhassanak is­kolába. A megyei nőtanácstól hírt hallottak, hogy Lad mel­lett a fótihoz hasonló gyermek- város épül. Már azon törik a fejüket, hogy mit vehetnének. Barcson csupán egyetlen tej­elosztó van, de az sem felel meg a követelményeknek. Ha a tanács kijelöli az új elosztó helyét, az asszonyok segítenek berendezésében, az üzlet csi­nosításánál. Hosszú idő óta fo­lyik a vita egy begyűjtő nyitá­sáról. s a nőtanács következe­tesen harcol is érte. Családlátogatásra indulnak majd a nőtanács aktívái, sorra járják a cigányok házát, laká­sát. Gondjuk lesz arra is, hogy a nőmozgalomban kevésbé te­vékenykedő értelmiségi asz- szonyok bekapcsolódjanak a munkába. Üjra megindítják a tavaly jól bevált sütő-főző, szabó-varró szakköröket. Dé­zsán László részvételével an­kétet rendeznek a gyermekne­velésről, ezenkívül sok peda­gógiai előadás tartása is szere­pel a készülő téli tervben. re őt is — szorosan a külföldi szenyka — jelentette ki öntu- . z ­__2 LÖVEG TERVRAJ- a játszadozó §yerrrL®kek vidám: X 14* .Ly - aUI« r_______Tr’______i_____________ _ _ ___r__. “ lrlálí-Annr«-. l~ —___.g--* > _ m ellé simult és jobb kezének datosan Funtyikov, s a tányér villámgyors mozdulatával fel- ral a falatozó legsötétebb sar- hasította annak farzsebét. A kába húzódott, ahol éppen sen­ZAI ÉS KÉPLETEI« következő pillanatban már el ki sem tartózkodott. A kiáltozása közepeit friss tava-J szí hűvösségben állt meg.? Funtyikov elolvasta ezeket a Majd leült egy padra, s talán? is tűnt a búcsúzkodó kísérők és büféasztalra tette tányérját, külföldi kémet lopott meg. eleteben eloszor teljes komoly-* utasok tömkelegében. Még né- majd előhúzta zsebéből a fris- eg ellenséget aki valamilyen sa6gal kezdett gondolkozni ad-* hány másodperc és Funtyikov sen lopott pénztárcát, és elő- -■ -- • J;~------- * » olajra lépett«. Lassú, nyugodt tokkal, mint egy Teljesítette tojásfelvásérlásf tervét, megkezdte a babtermeíésí szerződések kötését a tabi fmsz , ... úton-módon titkos katonai <ü§i sorsán, tettein. , szőr alaposan megnezte kívül- tervrajzokhoz jutott. Az izga- Nem adott számot magának? mozdula- roL Meg nem nyúlt bele. lomtól dobogó szíwel, még ar- arró] h a feszült izgalom_ Csodaszép, vadonatúj, zipp- ról is mefrfeledkezve, hogy ’ ^ I6SZUlt lzSalt>m l gondtalan A tabi földművesszövetkezet a harmadik negyedév legfonto­sabb feladatának a baromfi- és tojásfelvásárlást tartotta. Az előző időkben ugyanis nem ember, aki épp most búcsúzott zárás, krokodilbőr-pénztárca Ljusz3ától elbúcsúzzék, kiró- ez az UJ kulonos allapota.£tudták teljesíteni az előírt fel­el hozzátartozói tol, kilépett a volt, rajta sok zseb es rekesz, hant a falatozóból, kezében a amit a pénztárca esete keltett* ..... „ . .. _ pályaudvar előtti térre. s mind vastagon duzzadozott. baljós pénztárcával. Még nem benne, tulajdonképpen életé-! A pénztárca - terjedelme- ^ -k döntő fordulatát jelenti, ről és súlyáról ítélve — csodá- zár alatt valami rugalmas gyen hová és kihez forduljon, ,. , latos lehetőségekkel kecsegtet- tárgy domborodott ki. rje minden porcikájában érez- pecllg_ 62 az esemeny volt az az* te. Funtyikov letette a már- te, hogv határoznia, cseleked- utolsó csepp, amelyik csordul­Funtyikov rágyújtott, majd ványasztalra a pénztárcát és nie kell. mindenekelőtt azon- tig töltötte meg lelkét — ki-­elindult a Gorkij úton, egye- nyugodtan enni kezdett, nagy ban tisztába kell jönnie azzal csordult belőle az ami már* nesen a Pisztráng-falatozó fe- étvággyal falva a szájában az érzéssel, ami oly hirtelen . . '< lé vette útját. Ott már az első szinte szétolvadó, puha fellángolt, felviharzott a szívé- regen ielgyuiemlett benne, s| szempillantásban felfedezte szkumbriát, majd utána a for- ben és ami most. maga sem amit még maga előtt sem mert* Ljuszját, aki fehércsíkos kö- ró rákot. tudta hová. űzte. hajtotta, ma- eddig bevallani, tényben, kacér főkötővel a fe- Végre, befejezve falatozását, ga sem tudta miért, szinte aka­jén állt a pultnál. hozzáfogott a pénztárca átvizs- rátán kívül — űzte, hajtotta, — Folytatjuk — adatokat. Szükség volt arra, hogy változtassanak munkáju­kon. Bevezették a kosarazást, azaz a felvásárlók hetenként több­ször járják a házakat, és hely­ből viszik el a tojást. A szö­vetkezet kiskereskedelmi egy­ségeiben is nagy gondot fordí­tottak a felvásárlásra. Így si­kerül szeptember 24-re felvá­sárolni a negyedévre előírt 190 ezer darab tojást. Jelenleg a jövő évi babter- mésre köt szerződéseket a fel- vásárlási üzemág. Az idei 850 mázsával szemben jövőre 1300 mázsa babot termelnek a ter­melőszövetkezetek. Leginkább a kapolyi Szabadság, a so- mogyegresi Március 15. és a somogymeggyesi Győzelem foglalkozik babtermesztéssel. Az utolsó negyedév feladatai között a legfontosabb tenniva­ló 9 vagon bab, 1,5 vagon dió, 27 000 tojás és 106 mázsa ba­romfi felvásárlása.

Next

/
Thumbnails
Contents