Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

Vasárnap. 1960. szeptember 25.

S

SOMOGYI NÉPLAP

AZ ÚJ SZÍNHÁZI ÉV KÜSZÖBÉN

ILJA JEFIMOVICS REPIN

Még egy hét, és színházunk, a fennállásának hatodik esztendejét kezdő Csiky Gergely Színház ismét megnyitja kapuit. Szerdán a kora délutáni órákban lezajlott az évadnyitó társulati ülés, s hogy erre a bensőséges, szinte családiasán meghitt ünneplésre most is a színház színpadán került sor, az már-már több, mint jelkép. Hiszen az itt elhangzott célkitűzések valahányszor itt valósulnak meg.

Hogyan zajlott le színházunk évadnyitó társulati ülése? Alapjában véve nem történt semmi rendkívüli ezúttal sem. Homokay Pál, a művészeti tanács elnöke nyitotta meg az ülést, majd Sallós Gábor igazgató-főrendező köszöntötte a társulatot, és is- mertette az 1960—61-es évad terveit. Ezt követően dr. Németi László, a megyei tanács v. b.-elnökhelyettese a megyei tanács nevében, Rudics József, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának munkatársa a pártbizottság nevében kívánt eredményes munkát a társulatnak.

Az évadnyitó társulati ülés tehát most is cicomátlan volt, hangulatában mégis sok újat sejtet, ígér mind művészeink, mind pedig az új színházi évad eseményei elé várakozással tekintő közönség számára.

Színházunk felnőtt, megerősödött, s hiába kerestük a figyelmet tükröző arcokon az önünneplés legcsekélyebb jelét is. A társulati ülés után azonnal munkarendi értekezletet, este pedig az első bemutatódarab, a Bécsi diákok próbái kezdődtek el, hogy a hamarosan sorra kerülő kapunyitáskor az első idei találkozás a közönséggel sikeres legyen.

Van alapunk komolyan hinni, hogy az évek során életképessé, komoly művészi feladatok megoldására hivatottá vált színházunk, mely sokszor vívta ki az elismerést túl a megyehatárokon, országos viszonylatban is, valóra váltja a jövő héten nyíló évadhoz fűzött# reményeket. Az eddigi munka, az eddig termett művészi sikerek és tanulságok biztos alapul szolgálnak a fejlődéshez. Nagy pozitívum, hogy a haladás szándéka mind a vezetés, mind a társulat tagjai részéről munkakedwel párosul. Remélhetjük, hogy színházunk a mindennapos munkában sem tér el az új, a jobb, a bátrabb megteremtésének örömmel köszöntött szándékától.

Sok figyelmet, támogatást, rokonszenvet érdemlő terv, célkitűzés kapott teret a színház falai között, melyeknek hasznát a színháztól mindig újat kívánó közönség élvezi majd elsősorban. A tervek sorában elsőként kell köszöntenünk azt a határozottságot, amelyet a színház vezetése a kiadott műsortervhez való ragaszkodásban juttat majd kifejezésre. Rég vártunk már erre, és íme, az új színházi év egyebek között ezt is magával hozza majd: nem történik változtatás a műsorterven. E lépés helyessége egy pillanatig sem vitatható. Hiszen a műsortervhez való ragaszkodás sok felesleges kapkodást, belső bizonytalanságot és egyebet zár ki, lehetővé teszi a jó előre való felkészülést. Ugyanakkor a közönség bizalma sem szenved csorbát, mint ez az elmúlt években néhányszor megtörtént.

E napokban már teljes erővel folynak a próbák, a felkészülés alkotó izgalma telíti színházunk levegőjét, hogy a közönség részéről megnyilvánuló érdeklődő várakozás jutalmát az eddigieknél értékesebb művészi sikerek élményében nyerje el.

Az ú’ évad nem lesz könnyű, nem lesz akadálytalan, hiszen, mint ez ismeretes, hatmilliós beruházással elkezdődött a színház bővítése, korszerűsítése. S e munkálatok előreláthatóan a jövő évben fejeződnek majd be. Ettől függetlenül, színházunk társulata szíwel- lélekkel látott az új évad által megszabott feladatok megvalósításához.

tu t

Takáts Gyula:

KOKÓ

(Elégia egy tyúkról)

. 1.

Nem is háziállat már e tyúk.

Több, mint egy távoli rokon.

Családtag, szárnyas sárga néni Icárálgat kint az udvaron.

Kopogtat, hogyha kedve tartja.

Az ajtót csőrével veri.

Anyám meg ugrik, és beszélget mindjárt, ahogy beengedi.

ö meg felül az egyik székre.

Félrehajtja tokás fejét, s megkérdi, mit főz a fazékban. — ,

Kotyog, míg készül az ebéd.

Anyám örül, mert öregségre minden anya magányra jut.

Azt hiszem, erről beszélgetnek most is anyám s e sarga tyúk.

Titkos nyelven egymást megértik!

S ha néha hallgatom szavuk, a konyhában hallom dobogni szívük, értelmes angyaluk.

2.

A patkányoknak arzént tett a szomszéd.

Ott járt a sárga, kis tojó.

Kapirgált, s egyszer csak sietve indult fészke felé a jó Kokó.

Szaladt, szaladt. Szedte a lépcsőt fürgén.

Még mosolyogtam rajta én.

S őt már a halál villámlása űzte.

Az életből szaladt szegény!

Taréja viharkék lilái a válva

szárnyát fölcsapta még a kin.

Anyás tollába már hiába jártak segítni vágyó ujjaim.

Megszűnt dobogni!... Elszorult torokkal álltam, a halált tartva már.

Fél kézzel tartva a legnehezebbet, s ahogy hűlt, éreztem magát,

a sárgán villanó, kaszáló szárnyat, amint a tenyerembe vág!... Fölöttünk gerlék párzottak az ágon.

— Egész csak így vagy nagy világ?

riadtam föl, és néma méltósággal a legszebb jázminág alatt pihenni tettem anyám kedves tyúkját, s nem öt, sajnáltam magamat,

hogy ennyi csak a lét eszenciája?

E kettős vadízű zamat?!

A gerlecsók s a dermzdt test példája zokogva rázták váltamat.

3.

Pihenj... Vigasztalódj, hogy millióknak nagy századunkban sírra sem futott. Arzénnál szörnyűbb méreg!... Jázminág? . ó, jázminág!... Szál köró sem jutott. Fejed szobám felé fordítva tettelek az árnyas, tiszta sírba, s ha majd nyílik a jázmin bokra, virágait, mint kis csibéidet vezetgesd, kedves szárnyas költő, házunknak elszállt, Icedves tyúkja.

BÖLCSEK MOSOLYA

(Világirodalmi anekdoták)

I

fIGAZA VOLT

Bíaszt, a hét görög bölcs egyikét megkérdezték, melyik a legveszedelmesebb és leggonoszabb állat.

A filozófus egy keveset gondolkodott, majd igy válaszolt:

— A vadállatok közül a tűr an- nősz, a háziállatok közül a hízelgő.

$ PÉNZT ÉRŐ TANÁCS

Iái

M

1

i

*

$

i

1

I

s

■

1

1

k

1

1

m

1

B

*

I

Szókratész előtt egy pazarló panaszkodott, hogy soha nincs pénze.

— Kölcsönözz sajátmag? d- tól, csökkentve kiadásaidat! — tanácsolta a bölcs.

JÓ TANÁCSOK NÓSÜLENDÖKNEK

Szókratészt felkereste egy görög ifjú, kinek nősülésre támadt kedve, s azt kérdezte a filozófustól:

— Bölcs, te, aki mindent tudsz, megmondanád-e nekem, hogy megnősüljek-e vagy sem?

— Barátom, sajnálom, de nem tudok tanácsot adni — felelte Szókratész.

Az ifjú csodálkozott:

— Lehetséges volna, hogy Szókratész nem tud tanácsot adni?

A filozófus ekkor így válaszolt az ifjúnak:

— Ha megnősülsz, azt keserűen megbánod, de ha nem nősülsz meg, azt hasonlóképpen meg fogod bánni.

$

1

st

j}{ A HÓHÉR ÉS A ZSARNOK

*

,

S Antiszthenész egyszer így ^nyilatkozott tanítványai előtt: 0 — A hóhér jobb ember a

zsarnoknál.

— Miért? — kérdezte az egyik tanítvány.

— Mert a hóhér csak a bűnösöket végzi ki, a zsarnok az ártatlanokat is — felelte a filozófus.

Iskola — kultúrpalota

Pleven ben (Bulgária) felépült az új »Geo Milev* általános iskola. Valóságos kultúrpalota ez, amelyben az elsőtől a tizenegyedik osztályig — két műszakban — már az idén 1700 tanuló részesül oktatásban. Tizenöt szertár és laboratórium biztosítja a gyermekek fizikai, kémiai, geológiai, matematikai, elektrotechnikai tudásának bővítését, de még a mezőgazdaság alapjait is megismerhetik. A laboratóriumok korszerű segédeszközöket bocsátanak a diákok rendelkezésére, hogy öntevékeny munkát is végezhessenek. Az iskola közvetlen szomszédságában jól felszerelt esztergályos, elektrotechnikai, lakatos, famegmunkáló és autószerelő tanműhelyek vannak, ahol a növendékek a kiválasztott foglalkozási ágban részesülnek politechnikai oktatásban.

A tudomány és kultúra otthonának is beillő iskolát rövidesen korszerű tornateremmel egészítik ki.

1930. szeptember 29-én halt meg Repin, a XIX. század legsokoldalúbb orosz festője, az orosz nemzeti festészet egyik legnagyobb alakja. Műveiben megörökítette az orosz népiét, kifejezte az orosz ember jellemét, törekvéseit, gondolatvilágát. Repin művészete nemcsak t ártalmában, hanem művészi kifejezésmódjában is nemzeti.

Az orosz realizmus nagymestere ugyanabban az évben született, mint Munkácsy, Mészöly Géza, Benczúr Gyula, egy évvel előbb, mint Szinnyei Merse Pál. A festői előadás módja Repin fellépésének idején egyetemes volt Nápolytól Stockholmig egész Európában. Ez a realizmus kora. Repin előadásmódja mégis egészen más, mint a többi nagy realistáé. Míg Munkácsy Mihály például, akit Repít* távolból csodált és szeretett, s aki pályája első felében szintén sok népéletből merített tárgyat festett, heves lendülettel dol(1844—1930)

Önarckép

13 végzős hallgató. A bibliai és mitológiai témák feldolgozása helyett a való életet szándékoztak megörökíteni. Ök alakították meg később a Pered- vizsnyikok (Vándorkiállítási)

pin művészi alkotó munkájának virágkora külföldről hazatérte után kezdődik. Egy egész évet szülővárosában, Csugujevben töltött. Itt festette első forradalmi tárgyú képét, a Csendőrkíséretet. 1878 jelentős eseménye: Repin csatlakozik a Peredv izsnyi kok Társaságához.

Repin lelkesedett az elmúlt korok nagy művészeiért. Különösen Rembrandtot és Veáaz- quezt szerette. Rembrandt tanulmányozása számos művére jótékonyan hatott. Elsősorban megfigyelhető ez A propagandista elfogatásán és arcképein. Nagyszerű rajzoló, virtuóz ecsetű festő, a sötét tónusok kedvelője. Stílusában olykor a romantika elemei is megcsillannak, de nem homályosítják el művein a realitás, a valóságszemlélet jegyeit.

Hajóvontatók a Volgán, 1878—1891.

laporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak.

tó portréi egyenrangúak törgozott, addig az orosz festészet nagy alakja lázongó tárgyú képein is a megfontolt nyugalom érlelő ereje bontakozik ki: bűvésze te rendkívüli teljességgel és tudatossággal mutatja be a XIX. század második félének orosz valóságát és társadalmi mozgalmait. Nincs még egy orosz festő, aki az élet sokszínű, változatos tükröTársaságot. Repin nagyon sokat tanult a csoport leikétől, Kramszkoj festőművésztől és Sztaszovtól. Ök ismertették meg a forradalmi demokraták esztétikájával. Repin Kramszkoj szüntelen és lelkes közreműködésével új, realista festészet megteremtésén dolgozott. Még az akadémián tanult mikor megfestette a Hajóvon

Remekművei közé tartozik a Körmenet című festmény, melyen mint annak idején Gogol a Holt lelkekben, egész Oroszországot kifejezte. A propagandista elfogatása című műve a forradalmi erő szilárdságát, megingathatatlanságát kifejező A gyónás megtagadása című festménye. A forradalmárok tevékenységével foglalkozó művei közül az Akit nem vártak a legkiválóbb. A Rettegett Iván megöli a fiát című kép azt fejezte ki, hogy az önkényuralom elfojtja az észt, és felszabadítja az ember rossz hajlamait, s így a legjobb agitáció volt az önkényuralom ellen.

Tolsztojról, Garsinról, Boro- gyinról, Muszorgszkijról,

Kramszkojról, Sztaszovról,

Liszt Ferencről és Rubinsteinröl alkotott léleklázésében, széles skálájú bemutatásában és a művészi kifejezőeszközök gazdagságában Repinnel felveheti a versenyt.

Ilja Jefimovics Repin 1844- ben született egy kis ukrajnai városkában, Csugujevben, ahol apja katona-telepes volt. Fiatalon csatlakozott egy vándor ikonfestő csoporthoz. Húszéves korában felveszik a pétervári Művészeti Akadémiára. Ekkoriban vált ki az Akadémiából

tatók a Volgán című nagy képét. Ezzel a művével először mutatott rá a művészetben a borzasztó cári elnyomásra és az orosz nép életének elvisel- hetetlenségére. 1873-ban külföldre utazott. Münchenben, Párizsban és Rómában töltött tanulmányi évei inkább csak technikáját csiszolták, csak gyakorlati készültségét tökéletesítették, festői magatartásán, stílusán nem változtattak. Reképeivel.

Repint nemcsak rendkívüli mesterségbeli tudása, kifejezőereje és színtechnikája, nemcsak az élet ismerete és megértése, hanem az élő, sokszínű világot alkotó alakok lebilincselő ereje teszi halhatatlanná, a gondolatok és érzések örök forrásává művészetét, melynek kezdettől fogva egy alapja volt — az ember.

A propagandista elfogatása, 1880—1892.