Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-11 / 189. szám

Csütörtök, 1960. augusztus II 5 tOMOGVÍ NÉPLAP QtftUj 1/ — gj'ó^nlással és bosszúsával November 7-elkészül a Vöröshadsereg úti híd Mindenki panaszkodik, ha szóba kerül. A község lakói így: mivé lehetne fejleszteni, kiépíteni a fürdőt, ha megfe­lelően gondoskodnának róla. A fürdővendégek pedig az el­hanyagoltság, a lehetetlen ál­lapotok miatt zúgolódnak, me­lyek a csokonyavisontai gyógy­fürdőnél uralkodnak. Naponta több ezren Keresik itt a gyógyulást. A Dunántúl minden tájáról jönnek ide Akadnak olyanok is, akik be­tegségüket végighurcolták már az ország minden gyógyfürdő­jén, sőt néhány külföldit is megjártak már, de erre esküsz­nek mondván, ennek van a legnagyobb gyógyhatása. Meggyógyult betegek Bizonyára elgondolkodtak már többen a forrásnál, a gő­zölgő csőnél, amint ömlik a 75 fokos víz,, és folyik ki a rétre percenként 280—300 li­ter (minden haszon nélkül), vagy ott a tábla előtt, ahol fel vannak tüntetve mindazok az anyagok, melyeket a víz tar­talmaz, vajon melyik az, ame­lyik a reumát gyógyítja: a nátriumklorid, a kálciumhidro- carbonát, a nátriumjodit vagy a sok-sok vegyület összhatása, esetleg a két különleges alko­tórész, amit a végére írtak — a fluor és az arzén? Sok gyógyulásról beszélnek a fürdőben, s talán Bandi bá­csi, a kerékpármegőrző — aki már régóta teljesít itt szolga­latot — tud a legtöbbet mon­dani erről. — Jött ide, kérem, egy olyan férfi, aki négy hosszú évig r.em bírta mozdítani végtag­jait. Három napi itt-tartózko- dás után már egyedül fésülkö- dött. Hoztak ide egy 13 éves kislányt, akkor még csak ez az árok volt itt, ni! Elszorult a szívem, mikor beletették a víz­be szegény kis mozdulatlant. Két hét után már itt sétálga­tott az apjával. Nagyon örül­tem én is. Aztán meg sok nyo­morult asszonyt láttam már, tolókocsival vitték öklét a víz szélére, és egy sem ment el gyógyulatlan. Sokan emlékez­nek arra a barcsi asszonyra, akit a férje szerkesztette csi­gával engedtek a vízbe, s bot nélkül távozott. A múlt hó­napban egy összegörnyedt né- ne botozgatott el mellettem Mégis lehet? Örvendetesen fejlődik a sertés- állomány a csurgói járás terme­lőszövetkezeteiben. Ügy szólván valamennyi közös gazdaságban szükséges több állatférőhelyet teremteni. Ebben n munkában számítottak a Csurgói Faipari Egyszer csak ideállt ám elém felegyenesedve. «-Rövid lett a botom« — mondta, s még a ráncai is mosolyogtak. Vastag könyv betelne a gondiioknő által őrzött füzetben foglaltak­kal is, melyeket a gyógyult tá­vozók írtak. Szerettem volna magam is látni egy gyógyultat, s beve­zettek a szállásra. Éppen ebé­delt Bánicz Vendelné istvándi lakos. — Teljesen béna voltam, fel­dagadt, elkékült lábakkal, izü­leti bántalmakkal jöttem ide tavaly. Gyógyultan távoetam. Az idén újra csak itt vagyok, hogy tovább javuljak. , „Beteg" állapotok Nézzük meg közelebbről, mi­lyen körülmények között van­nak itt a betegek. Először arról érdeklődtem, hogyan lehet idejutni. Vonat­tal, taxival és gyalog — mond­ták. Legtöbben vonattal érkez­nek, körülbelül 800—900 mé­terre van a megálló. Onnan hozzák a járni nem bírókat, vagy vonszolják magukat az áhított víz felé a betegek. Pe­dig közelebb is megállhatna a vonat, hiszen mikor újra neki­indul, itt zakatol el a fürdő előtt 50 méterr \ Vajon mi az akadálya annak, hogy itt áll­jon meg közvetlenül a bejárat előtt? Az érkezők lakás után néz­nek. A két tízágyas deszkabó­dé nagyon siralmas állapotban van. Befúj rajt a szél. A bony- nyai Sárközi Pista bácsi a hi­deg időkben úgy meghűlt itt, hogy betegebben távozott, mint ahogy idejött. Legalább százszemélyes szál­loda kellene ide — ez az álta­lános vélemény. Ez egyelőre elég lenne. Mert mi a helyzet? A betegek legnagyobb része a faluba kényszerül, s gyalogo­san vagy taxival mennek a fürdőbe. A vendéglátó egység szűk, korszerűtlen kis helyen dolgo­zik. Kerthelyisége is kicsi. Csu­pán száz ebédet főzhetnek a csöpp konyhában, többet nem engedélyeznek. Ez nagyon ke­vés. A tavalyi viszonyokat sír­ják sokan vissza, amikor 250 —300 ebédet is készíthettek. Felháborodnak azon is a ven­dégek, hogy tavaly óta meg­drágultuk az italok. 4,70 forint egy pohár sör, 1,90 forint egy üveg sr.óda. Ez azért van, mert negyedosztályú helyett har- madoszfályúvá lépett elő a vendéglátó. Ráadásul mindig kevés as italáru, pedig ahogy Papp Lajos vezető mondja, a múlt héten 24 hektoliter sört hoztak, és három nap alatt el­fogyott. Az egész fürdőtelep rendkí­vül primitív. Az egyik meden­ce fölött egy valamikor fehér­re meszelt deszkabódé áll — ezt nevezik fedettnek. Már az idény alatt javították, így most legalább nem esik be az eső rajta. Hűvös időben tömve van. Bár sokan ilyenkor is in­kább a szabadba mennek az orrfacsaró bűz miatt. A zuha­nyozó rossz. Az idén még nem is használhatták, így előzetes tisztálkodás nélkül vonulnak az emberek a kicsi medencébe. A kerítés mellett árok hú­zódik. A felkevert iszaptól szürke. Sokan üldögélnek itt is, néhányan vállukra rakott iszappal, mert azt tartják: eb­ben a gyógyerő. Mind a iedetf, mind a szabadban lévő meden­cében gyerekek hancúroznak egész kicsinyektől, kétévesek­től kezdve. Amellett, hogy fröcskölésükkel, labdázásukkal, játékukkal zavarják a betege­ket, egész biztosan nem ártal­matlan számukra ez a víz. A földes, kicsi kabinokban még szeget sem láttam, nem­hogy fogast, örül, aki tud sze­rezni, hiszen csupán harminc van belőle, pedig legalább há­romszázra lenne szükség. És a többiek mit tesznek? A bok­rokban öltöznek, vetkőznek, s a legnagyobb aggodalmaknak vannak kitéve, hogy mi törté­nik holmijukkal. Néhányan « nyitott medence szélére teszik ruhájukat, s ott van addig, míg a godnoknő észre nem veszi, ugyanis a töltésen való tar­tózkodás és a csomagok elhe­lyezése tilos. Így aztán vagy sorsára hagyják holmijukat, vagy olyan helyre teszik, aho­va odalátnak, talán valamelyik fára akasztva, s amíg füród- nek, szemüket le sem vehetik róla. Orvosság: több kabin! Amiatt is panaszkodnak, hogy hetenként csak három­szor fürödhetnek teli meden­cében. Ugyanis két nap után leengedik mindkét medencé­ben a vizet. Amíg megtelik és annyira kihűl, hogy bele lehet menni, két nap szükséges. Ha már nincs négy medence, hogy váltani lehessen, legalább egy tartály kellene, ahol felfoghat­nák a rétre folyó vizet, s ezzel a kihűlt vízzel tennék folya­matosabbá a fürdést. Létesít­hetnének palackozót is, hogy gyógyvizet küldhessenek azok­nak, akik ettől várják a gyó­gyulást. Állítólag bizonyos gyomorbetegségekre is hoz ja­vulást, és már gennyes vese- medence-gyulladásban szenve­dők is meggyógyultak tőle. Az értékes víz pedig ömlik állan­dóan, és elfolyik a semmibe. Még néhány apróság. Nincs bekötő út. Száraz időben hatal­mas por, esőben feneketlen sár keseríti meg a gyógyulást ke­resők napjait. Nincs villany, nincs iható vizű kút. Nem cso­da, hogy a vendégek elkedvet­lenednek ennyi bosszúság miatt. A fürdő a községi tanács tu­lajdona, de a földművesszövet­kezet kezelésében van. így két szék között a pad alá esik a fürdő. Mikor oldódnak meg ezek a problémák? Mikor lesz végre egy gondos gazda, aki rendet teremt a csokonyavisontai gyógyfürdő táján? Merényi Károlyné A város új létesítményei kö­zött igen lényegesek a hidak. A Kapos szabályozása óta a régiek helyébe egymás után újak kerülnek. Kaposvár hidjai (a sétatéri kivételével) úgynevezett utó­feszített eljárással készülnek. A Franciaországban megszüle­tett elv lényege, hogy előbb elkészítik a híd betonvázát, utána acélkábelekkel megfeszí­tik, teherbíróvá teszik a szer­kezetet. A Vöröshadsereg úti híd betonváza elkészült, s a múlt héten megkezdték a feszítést. Nagy szakítószilárdságú, 5 mil­liméter átmérőjű acélhuzalok­ból álló kábelekkel fűzik ösz- sze a híd két oldalát, majd 75 —75 tonna súly erővel húzat- ják mindkét részen. Ez a híd lelke. Tulajdonképpen a kábe­lek tartják az egész szerkeze­tet. Egyenként 150 tonna ter­helést bírnak el, s a hídban összesen 168 feszül majd. Érdekessége a hídnak, hogy nyolc főtartón nyugszik, s ezek külön-külőn is »dolgoz­nak«, ellentétben a régi, ha­gyományos vasalású szerkeze­tekkel, amelyeknél a teher az egész hídra nehezedett. A híd nyolc-nyolc acélhen­geren mozog. Ezeket a 75-ös szilárdságú hengereket az Er- zsébet-híd mozgósarujából esz­tergálták ki. Hatalmas „súly nyomja ezeket. A híd vasbe­tonszerkezete 274 köbméter, csaknem 770 tonna. Ugyancsak az Erzsébet-híd darabjaiból vágták ki a hor­gony zc/f ej eket, melyekhez a kábeleket kötik. A hatalmas erő, ami az acélhuzalokat fe­szíti, még ezt a 8 cm magas, rendkívül szilárd acélfejet is behajlítja: Mir elkészült a híd betonváza. A feszítést úgy­nevezett freiszini puskával végzik. Az alig félméter­nyi kis gépet neki­támasztják a hor­gany zófejnek, rá­csatolják a kábelt, s 350—360 légkör nyomással húzat- ják. Ezzel a szer­számmal — mint a feszítőmester. Karnya László mondta — egy nagyobb házat is kimozdítanának helyéből. A puska ugyanis ezer lég­kör nyomással is működik. A dolgozóknak nagyon kell vi­gyázni a húzatás- sal. Ha valamelyi! szál véletlent' Kamya László feszítőmester, aii egy házat is elmozdítana ^freiszini puskájával-*. A híd feszítéséhez készülődnek a megcsúszik a ká­belben, újra kell kezdeni a munkát. Hogy valóban el- végzik-e még egy­szer, nem lehet el­lenőrizni, ez csu­pán lelkiismeret kérdése. De még sohasem volt baj az eddig elkészült hidakkal. A feszítés legki­sebb mozzanatát is feljegyzik egy naplóba. A híd ugyanis kísérleti munka. Az ország­ban ez a kilence­dik, Kaposvárott a harmadik utófe- szitett híd. Az észlelt adatokat az Útügyi Kutató In­tézet és a Műsza­ki Egyetem egyik tanszéke dolgozza dolgozók, fel az utófeszített hidakkal kapcsolatos első ma­gyar szakkönyv megírásához. A Vöröshadsereg úti híd át­adásának határideje novem­ber 30. A Hídépítő Vállalat dolgozói felajánlották, hogy a hidat november 7-re elkészítik. Négy emelet magas szerszámgép M. Golovina mémöknő vezetésé­vel a lenlngrádi Szverdlov gyárban megkonstruálták az »LF-21« tí­pusú marógyalu-szerszámgépet, amely valóban gigantikusnak ne­vezhető. Magassága egy négy eme­letes ház magasságának felel meg, súlya 460 tonna, és vasbeton talap­zaton áll. Az őrlásgépen turbina- hengereket, géptesteket készítenek, amelyeknek egyenkénti súlya 100 tonna, ötvennégy darab, egyenként 635 kllowattos generátor üzemel­teti a gépkolosszust, amely egy­magában egy egész műhely mun­káját végzi, és az az előnye, hogy megtakarítja a súlyos munkadara­bok áthelyezését - különféle mun­kafolyamatok elvégzése céljából. Vállalat segítségére is: rönköket akartak vele fűrészeltetni, hogy legyen miből ólakat építeni. A vállalat segített is, de az utóbbi időben - exportkötelezettségei miatt - nemigen vágott deszkát a tsz-nek. A csurgói Búzakalász például mintegy negyed évvel ezelőtt két köbméter rönköt vitt a vállalat telepére. A rönkök - Ismételt ké­rések és sürgetések ellenére - még ma Is rönkök. A minap négy­tagú küldöttség kereste fel az üzemet. Galambos Lajos párt- titkár és Szilágyi Miklós főmér­nök először vállalatuk nehézsé­geiről szóltak, majd egybehang­zóan megígérték: »Most már értjük, miről van szó, s a sür­gősségi sorrend szerint elvégez­zük a bérfürészelést a tsz-eknek. Egyébként már megkaptuk az engedélyt a vasárnapi munkára Is.« A csurgói Búzakalász, a por- rogszentpáli Kossuth és a per- dóemajori Üj Esztendő Tsz veze­tőivel ezúton közölhetjük: fűré­szel deszkát a közös gazdaságok­nak a Csurgói Faipari Vállalat! Lám, mégis lehet tettekkel is tá­mogatni a szövetkezeteket, csak akarni keli. Avagy a megyei és járási szervek képviselői előtt nem illik úgy nyilatkozni, hogy »szeretnénk, de nem tudunk úr- ■á lenni a nehézségeken«! Péternek nevezem a fiút, csak azért, hogy fura történe­te nehogy gúnyoros nevetésre ragadtassa a lányokat. Nem szeretném, ha bármiféle hát­ránya származna a dologból, elvégre nem csinált 6 semmi rosszat. Csak eltűnt. Egysze­rűen eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. És méghozzá éjszaka, a sötétség leple alatt... Este 10-től éjfélig még őr­ségben volt, éberen vigyázott a tábor lakóinak álmára. Az­tán jött a váltás. Péter meg­könnyebbülten, álmos szemmel botorkált el a sátorig, és le­feküdt. Éjjel két órakor vették e íz­re, hogy valaki hiányzik. Gon­dosan ellenőrizték a sátrakat, s a fiú ágya üres volt, de még meleg. Az őrség először nem szólt senkinek, hihetetlennek tűnt, hogy valaki egyszerűen felkerekedik, és világgá megy. A kísérteties szél azonban, mely végigsüvített a part men­tén, s felkorbácsolta a tó tülí­rát, balsejtelmeket ébresztett a kutatókban. Még egyszer széthúzták a sátor lebernye- gét. Odabent egyenletesei szuszogtak a fiúk. Rohantak a partra, hátha a természeti tüneményben gyö­nyörködik Péter, hisz oly szép az ég alja arra Badacsony fe­lé, s a hullámok szinte dübö­rögve csapódnak a parthoz. Sehol senki. Rohantak hátra a sátrak mögé, oda, ahová igye­kezetükben nem szokták beje­lenteni szándékukat a fiúik. Pé­ter nincs, Pétert sehol se ta­lálták ... Nem lehetett várni tovább. Riadó! Igenis ébredjen fel mindenki, és mondja el, hol látta utoljára Pétert. Aztán majd keresésére indulnak. A táborparancsnok az egyik ve­zetővel csónakba szállt, a má­sik két fiú kíséretében rohant a rendőrőrsre. Felbolygatták az egész tábort, minden bokrot átkutattak a sötétben, s tahin tízszer is benéztek a sátorba az itthon maradók. A rendőrőrsre csaknem úgy törtek be, az ügyeletes még ki is kérte magának, összevissza kiabáltak: — Eltűnt! Nincs meg a Pé­ter! Még éjfélkor láttuk! Se­gítsenek, fel kell kutatni... Nyomozást kell indítani... El­tűnt a táborból... Mi lesz eb­ből ...? Az ügyeletes csak hápogott, nem juthatott szóhoz a nagy hangzavarban. Végül is teli to­rokkal megjegyezte: — Biztosan elment a nők­höz/.. — Az nem lehet... 6 nem olyan... különben is tizenegy éves — vágta rá az egyik fiú, s így lassan kiderült Péter sze­mélyazonossága. Adatait be­diktálták, azt is, hogy fekete bozontos haja van, s feltehe­tően pizsamában ment el, mert hogy ruhája ott van az ágyán. Csengett a telefon. Utasítá­sok röpködtek, s nem tudom biztosan, de lehet, hogy a rév- kapitányság rocsója is vízre szállt néhány kutatóval. Ref­lektor pásztázta a vizet, s odabent a táborparancsnok úgy látta jobbnak, ha lefekteti a gyerekeket. Sokáig nem tud­tak még aludni, mesélték egy­másnak az éjszaka nagy ese­ményét, újságolták, hogy már a szomszéd táborba is átmen­tek, és végignéztek minden ágyat. Ott is volt egy üres ágy, talán onnét is elment va­laki. Minden izgalma melleit volt ennek az éjszakának né­mi romantikája is, ami nem hagyta most sem nyugodni a gyerekeket. Az őrtűz mellé a parancsnok ült, s minden ideg­szálával figyelt az éjszakában. De semmi nesz a szél zúgásán kívül, semmi hang, csak a hullámverés loccsanásai hal­latszottak. — Péter nincs sehol, Péter megszökött! — így morfondí­rozott a parancsnok. De miért? Hisz nem bántotta senki, még csak nem is panaszkodott so­ha, nem volt miért... Virradt. S ezen a reggelen korábban volt ébresztő a tá­borban. Mire felöltöztek, 6s rendbe rakták az ágyakat, 'cl- jesen kivilágosodott, újra kezd­hették a kutatást. Valakinek eszébe jutott az éjszakai ész­revétel. Kié lehet az az üres ágy a szomszéd táborban? El­rohantak nagy izgalommal, s uramisten, ott feküdt Péter. Csakhogy lábtól, azért nem vették észre az éjjel. Mélyen, szuszogva aludt, ágyáról föld­re csúszott a takaró, s kezével a vaságy végét szorongatta. — Péter, Péter... hol vol­tál... mi van veled... — kia­báltak, s rázták a gyereket, ahogy csak tudták. S amikor mély álmából felriadt, olyan volt az arca, mint egy holdkó­rosé, hirtelénében nem tudta, hol van, és mit akarhatnak tőle. Ügy vezették át mezítláb saját táborába a parancsnok elé. Ráförmedtek tizfelöl is, s ő megszeppenten, sírásra vált hangon mondta el, mikor az álom utolsó maradványát is kitörölte szeméből: — Csak azt tudom, hogy fel­ébredtem ... mert... mert ki kellett menni... De olyan ál­mos voltam ... Nem is lát­tam semmit, csak azt tudom, hogy ... hogy ... valahová le­feküdtem ... Nem volt hát szökevény a Péter, még csak a nőkhöz sem ment éjnek idején. De azóta minden takarodókor külön el­lenőrzik, hogy Péter becsület­tel elvégezte-e a dolgát, s meg­találta-e igazi helyét a sátor mélyén... Jávori Béla

Next

/
Thumbnails
Contents