Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-04 / 183. szám

Csütörtök, 1960. augusztus i. SOMOGYI NÉPLAP Hosszadalmas osztozkodás Csurgó két termelőszövet­kezete, a Búzakalász és a Szorgalom osztozkodásáról szól az alábbi kis történet. A Szorgalom 1952 óta bérelte Kiss Mihályné pajtából átala­kított raktárát. Nem is volt soha semmi hiba ezzel. Annál nagyobb volt a Szorgalom Tsz tagjainak és vezetőségé­nek megdöbbenése, amikor megtudták, hogy a Búzaka­lász magának követeli a rak­tárt. Követeli, mégpedig azért, mert az időközben el­hunyt Kiss Mihályné a rak­tár és a telek kétharmadát Valicsek Lajosnéra és Füstös Istvánnéra hagyta, ők pedig a Búzakalász tagjai. A fennma­radó egyharmadon osztozko­dik Kiss Jánosné és Kiss Ká- rolyné, ők viszont a Szorga­lom tagjai. A szövetkezetek vezetői így okoskodtak: »Miért ne legyen a miénk, hiszen nagyobb részt nálunk van.« Míg a másikak: »Több jogunk van hozzá'.« Ez­zel megkezdődött az osztoz­kodási testvérharc új formá­ja, nem a telekkel bíró test­vérek, hanem a két termelő- szövetkezet között. Nem jutott ugyan még bí­róságig a dolog, de már ed­dig is megjártak az ügy ak­tái több érdekelt fórumot. Először a Búzakalász Tsz vezetői adták be igazságszol­gáltatás végett kérvényüket a járási tanács igazgatási osztályára. Talán még fel sem nyitották a levelet, meg­érkezett a Szorgalom kérelme is- Nem tudni, vakarta-e fe­jét az ügyintéző, de tény, hogy nehezen született meg a döntés. Az pedig szólt ekkép­pen: »Mivel a Szorgalom Tsz már nyolc év óta használja a raktárhelyiséget, ezért to­vábbra is megtartjuk öt bér­lői jogaiban.« A Szorgalom Tsz javára szóló intézkedést a Búzaka­lász sérelmesnek tartotta. Ve­zetői nem is hagyták annyi­ban a dolgot, és a megyei ta­nács igazgatási osztályához fellebbeztek. Természetesen a Szorgalom vezetői sem ma­radták tétlenek, és hogy a fel­sőbb fórumon is érvényesül­jön igazuk, ők is kérvényt ír­tak. A döntés itt is úgy szólt, hogy a Szorgalom Tsz-t illeti meg a raktárhelyiség. Már-már úgy látszott, hogy végleg elül a raktár miatti viszálykodás a két szövetke­zet között, amikor a Búzaka­lász 75 ezer forintért megvá­sárolta az ennyit közel sem érő épületet, és magának kö­vetelte a használati jogot. Az épületre mindkettőjük­nek szüksége van, ezért úgy döntöttek az illetékesek, hogy megpróbálják kettévágni a gordiusi csomót, és részben eleget tesznek mindegyik szö­vetkezet kérésének. Ezt az in­tézkedést a szövetkezetek el­fogadták. Ma a Búzakalász használja az épület nagyob­bik részét, a Szorgalom pe­dig a kisebbiket. Nem teljes ugyan még a megnyugvás, mert a Búzaka.l.sz az egészet szeretné magáénak mondani- De mindkét tsz belátta, hogy ez így helyes.­Ahhoz, hogy ezt belássák, jó néhány hónapos osztozkodási harc volt szükséges. Még csak véletlenül sem gondolt egyik elnök sem arra, hogy mindezt egy rövid baráti beszélgetés­sel is el lehetett volna intéz­Somogys tsz-kőnyvelők a szabadszállási tanfolyamon Első pillanatban azt hihetné az ember, hogy érettségire ké­szülő diákok kollégiumába ér­kezett, midőn a Szabadszállá­si Mezőgazdasági Gépészkép­ző Szakiskola területére lép. Az ország minden részéből jöttek ide termelőszövetkezeti könyvelők, hogy hat héten át elsajátítsák a kettős könyvvi tel elméleti és gyakorlati tud­nivalóit. Július 5-én kezdődött a tan­folyam, s azon több mint ezer férfi és nő vesz részt. Nemcsak tsz-ből jött hallgatókkal találkozunk itt, szép számmal vannak a járási tanácsok könyvelői, bankfiókok termelőszövetke­zeti előadói közül is. Somogy viszonylag kevés hallgatót küldött a tanfolyam­ra. Említésre méltó azonban, hogy megyénkből a behívott 50 hallgatón kívül még 4 jött el Szabadszállásra. Valahá- nyan szorgalmasan tanulnak. A jó eredmény eléréséhez biztosítva van minden feltétel. Az előadók a könyvvitelben előforduló mindennemű gya­korlati és elméleti probléma megoldását, a jó és pontos könyveléshez szükséges tudni­valókat oktatják. Az elsajátí­tandó anyag nagy, és megta­nulása odaadó munkát követel. Következésképpen a szabad idő egy részét a hallgatók ta­nulásra használják fel. Szorgalmas tanulás Délután 6 óra után, a dél­utáni szeminárium végetérté- vel a hallgatók csoportokba ve­rődve folytatják a tanulást, Köxségfejlesxtés a marcali járásban (Tudósítónktól.) Noha 14 százalékkal lema­radt a községfejlesztési terv teljesítésében a marcali járás (az építkezések elhúzódása miatt), mégis a legtöbb falu­ban szépen haladnak a mun­kák. A tanácsok községfejlesztési tervében egyre jelentősebb he­lyet kap a művelődési intéz­mények építése, felújítása. Az első félévben a művelődési és napközi otthonok, az iskolák és óvodák építése haladt a legeredményesebben. Boronkán átadták rendelte­tésének a 40 ezer forintos költ­séggel felújított idénynapközit. Szeptember elsejéig elkészül Böhönyén az általános iskolai napközi otthon épülete. Meg­kezdték a niklai művelődési otthon átalakítását. (Ezt azon­ban gátolja az épületben lévő tejbegyűjtő.) Nagyszakácsiban 72 ezer forintos költséggel kor­szerűsítik a művelődési ott­hont. Gyótapusztán és Csömen- dén 10—ló ezer forintot fordí­tottak a kultúrterem rendbe­hozására. Megkezdték a ne- mesdédi művelődési otthon 340 ezer forintos felújítási munkáit. Az év második felé­ben elkészül a somogyszentpáli óvoda. Az útépítésben a sávolyiák járnak az élen. Hatszáz méter hosszú kövesutat építettek a községfejlesztési alapból. A falu lakói társadalmi munká­val segítették az út készítését. A tervbe vett községek vil­lamosítása megkezdődött. Au­gusztus 20-án Szőkedencsén gyullad ki a villany, aztán Sávoly , Csákány, Csömend, Somogyzsitfa, Somogysimonyi, Libickozma következik. Nagy a lemaradás a járás­ban a népkönyvtárak község­fejlesztési alapból történő tá­mogatásában. Eddig mindösz- sze tíz község fizette be a ter­vezett összeget. A községfejlesztési tervek teljesítésében Somogyszentpál, Tapsony és Horvátkút jár az élen, leghátul Pusztakovácsi és Mesztegnyő áll. hogy a következő napra meg­felelően felkészüljenek. Az egyik csoportban találom Vi­rág Ferencet. Zics községből jött. — Nehezen megy a tanulás — mondja —, többet kell az anyaggal foglalkoznom, mint a fiataloknak, de lehetetlent nem ismerek. Tanulok szorgal­masan, és az eddigiek alapján bízom abban, hogy a vizsga jól sikerül. Rossz jegyre még nem feleltem — jegyzi meg, és sza­vai megerősítéseképpen az osztályfőnökre tekint. — Feri bácsi nagyon szor­galmas, a tanulásban lelkiis­meretes. Előmenetele jó, meg vagyok vele elégedve — hite­lesíti Párizs Lajos egyetemi tanár az imént hallottakat. — De nem is lehetne nem tanulni, amikor a tanár elvtárs tanít bennünket — adja vissza a dicséretet Feri bácsi. — Ügy tanít, hogy öröm hallgatni elő­adását. A tanár szerényen moso­lyog. Somogy, Győr, Sopron, Csongrád megye tsz-könyvelői, akik az ő osztályába járnak, az elmúlt hetekben nagy előreha­ladásról tettek tanúbizonysá­got. Baranyai Zoltán kastélyos- dombói tsz-könyvelő sem tar­tozik már a fiatal generáció­hoz. Ritkuló haja tisztes kor­ról beszél. Nem ismeretlen előtte a kettős könyvvitel rend­szere, gyakorlott számviteli ember. — Nincs kettős könyvviteli képesítésem, pedig ahhoz, hogy valaki a termelőszövetkezet­ben pontos könyvelést vezes­sen, nélkülözhetetlen a tudás, a megfelelő képzettség. Ezért jöttem el Szabadszállásra. A tanulás mellett jut időm arra is, hogy másokat segítsek. És természetesen megfelelően készülök a vizsgákra — mond­ja, és elsiet hóna alatt köny­vekkel és füzetekkel. Még pár hét van hátra a vizsgákig. Ez az idő szorgal­mas tanulással telik el. Hiszen mindenki azzal az elhatározás­sal jött ide, hogy jó eredmény­nyel tér majd haza, szövetke­zetébe. Hernesz Ferenc Nyolcéves a Barcsi Fűrészüzem óvodája A múlt héten volt nyolc eszten­deje, hogy a Barcsi Fűrészüzem óvodája megkezdte működését. A régi gyárigazgatói villa a gyerme­keké lett. Eleinte alig akadt jelentkező. Új­donság volt még akkoriban az üzemi óvoda, s a dolgozók bizony idegenkedtek a fiatal óvónőkre bízni a kicsiket. Amikor azonban az első hónapok után látták, hogy az apróságok milyen jól érzik ma­gukat az óvodában, kezdtek felen­gedni. Hiszen jó dolog az óvoda! Szin­te térítés nélkül egész nap vigyáz«* nak a gyermekekre. Ott esznek, al­szanak, tanulnak. A szülők pedig nyugodtan dolgozhatnak ... És egyre-másra jöttek az új jelentke­zők. Olyannyira, hogy már alig férnek el a kicsik. Az idén oőviqk az óvodát. Jelenleg 66 gyermek jár ide. Ját­szanak, mesét hallgatnak, s ha az időjárás engedi, még fürödnek is az udvaron lévő medencében. A szobákban 10 ezer forint értékű já­ték várja őket. Egy igazi játékor­szág ... A kis Ferkó csak az óvó néni biztatására eszik együtt a töb­biekkel. Minden percet kihasználnak a gyermekek a homokozóban. A perdócmajori Új Esztendő Tsz közgyűlésén Meghívottként vettem részt vasárnap a Berzencéhez tar­tozó perdócmajori Űj Esztendő Termelőszövetkezet közgyűlé­sén. A tagságnak mintegy 90 százaléka volt jelen. A többiek a hétvégi pihenőnap ellenére is a gabona betakarításán fá­radoztak. Munkájuk végeztével csak úgy kötényesen befutot­tak az ülésterembe, hiszen őket is érdekelte szövetkezetük sorsa. A közgyűlés célja nemcsak a végzett munka és a további teendők megvitatása volt, ha­nem új elnököt is választottak Lovrencsics István személyé­ben, mivel bátyja, Lovrencsics Lajos elnökképző iskolára tá­vozik. Eddig is jól megállta a hogy gyr. K‘ A minap reggel háromne­gyed nyolckor üdvöz­löm egy ismerősömet az ut­cán. A bíróság épülete előtt sétálgat. — Mi járatban vagy? — kérdezem. — Tárgyalásra jöttem — fe­leli. — Csak nincs valami a ro­vásodon? — Dehogy! Ülnöknek vá­lasztottak. ... ' ovács Péter mérgelődik a mezőn, szidja Imre bácsit, az öreg csőszt. — Ha idejében észre nem veszem, rávetődöm a hörcsög­re — méltatlankodik. Mi történt? Péter szenvedélyes vadász, illetve nyúlhúsevő- Puskája azonban nincs, örömmel ka­pott hát a csősz ajánlatán: «■Gyere ki a lucernásba, fog­hatsz ott puszta kézzel is nyu- lat.« Imre bácsi a dűlőn megtart­ja az eligazítást: — «Nézd, mozog a lucerna, lopakodj oda, és hasalj rá a tapsifülesre.. .“ Szót fogad, s majdnem meg­járja. * * * N apközi otthon nyitására készül a falu népe. — Nem érdemes elmenni, úgysem lesz annak egyetlen kis lakója sem — próbál le­beszélni megjelenési szándé­komról a tsz-elnök. A szülők ugyanis bojkottálni akarják a napközit. Pedig alig várták, hogy a cséplés idején biztos helyen tudhassák gyermekei­ket. Mégis most mi nem tét­így már ériem szik nekik? Egy önkényes in- irodájában. Délután viszont tézkedés. A helyi tanács vég- váratlan betoppant a tanács Pest megyei Tanács rehajtó bizottságának két ve- hivatalsegédje: értesítést ho- üdülője. Korszerű az épület, s zetője senkit sem kérdezve zott, hogy ma este számolják klóinak az ellátásra sincs pa- úgy döntött, hogy az elnök fe- be a v. b.-ülésen. Meg jo, hogy nem holnap küldték a mára szóló meghívót. Mon­dom, ez az egyik észrevéte­lem. A másik meg az, amire már rámutattam: egy nap két értekezleten ugyanazon rész­vevőkkel ugyanazt a témát ük ugyan a mezőt, a legelésző megvitatni -.egyenlő aszal- meg is magyarázza a csordát, de nem a látottakról macseplessel es az idopocseko- megért<5 álláspontját: lesége lesz a szakácsnő, a tát- kárné pedig a gyermekgondo­zó a napköziben­K ét mezőgazdasági emberrel utazom kocsin. szak- gép­Feltűnik, hogy figye­A Balaton partján van a nászuk. Egy baj azonban akad: délután nem lehet nyu­godtan pihenni, mert a gyer­mekek zajt csapnak a társal­góban. Emiatt úgyszólván sen­ki sem neheztel. Egy beutalt szülők a kor­lati tapasztalatait ki kell egé- _ , . . .. . . i£szítenie nagyobb szakmai kén­AZ ÍSk°la elvégZé­T-r , ^ k után még biztosabb kézzel Ügy latszik, aimyira megser-g ü kÖ2ÖS gazdaságit. tettem, hogy nem tudja meg-» bocsátani nekem — magyaráz ” beszélgetnek. Mindkettőjük külföldi élményeit sorolja. Nemrég tért haza a Szovjet­unióból a főállattenyésztő is meg a főmezőgazdász is. lássál. "^asámap van. A termelőszövetkezet nöke felkészült a el- be­számolóra. Egész nap esett az eső, ma semmit sem lehetett tenni a határban. A tegnap esti adatokat felírta jegyzet- füzetébe, és most, este még­sem ad számot az egybegyűl­teknek. Helyette azt mondja: — Ma délelőtt tartottunk vezetőségi ülést, s azon az idő­szerű munkák haladását tár­gyaltuk meg. Akik itt ülnek, azok — a v. b.-elnök meg a földművesszövetikezetí > ügyve­zető kivételével — valameny- nyien tagjai a vezetőségnek. Nem tartom szükségesnek, hogy két ember kedvéért most megismételjük a délelőtt el­mondottakat- Jöttek volna el ők is. Hiába vártuk, nem tet­ték tiszteletűket a szövetkezet Fazekas Pál elsőként fogta be a lovait, s igyekszik a határ­ba. A szekér tele néppel. Egy idősebb ember kiabál utánuk: «Várjatok meg, ne merjetek itthon hagyni!-« Miért e nagy iparkodás a faluban? Szénát gyűjteni in­dulnak a szövetkezeti gazdák- Tavaly kevés jó takarmány ju­tott a közös jószágnak is, • a háztájinak is. Az idéh úgy határozott a közgyűlés, hogy minden állatot ellátnak kellő mennyiségű takarmánnyal. El­ső természetesen a közös állo­mány. Annak a része már ka­zalban van. Most a háztáji jószág szénáját kell petrencé- azok írták, akik e be rakni. Aki otthon marad, s Akkor azt vetették — Tíz éve minden nyáron üdülök, de ilyen helyen még nem voltam, ahova gyermeket is hozhatunk magunkkal- Mi, tanácsi funkcionáriusok vi­dékre járó emberek vagyunk: gyakran reggel korán útra ke­lünk, s amikor késő este ha­zatérünk, már alszanak a gyermekek. Ezt a két hetet viszont együtt tölthetjük csa­ládunkkal. * » » L evelet küldtek Fonyódra az egyik község veze­tői. Kérik, hogy a megneve­zett tsz-tagra kirótt szabály­sértési bírságot töröljék a já­rási tanács illetékesei. Akik a levelet kézhez kapták, meg­rökönyödve olvasták. Miért? Mert a feljelentést ugyan- kérelmet. papírra, za egy mezőgazdász, akit nag> tréfamestemek tartanak. Mi az a képügy? Egy értekezlet szünetében azt mondja a társának a tré­fálkozó mezőgazdász: — Légy szíves, adj egy mellképet. Ki adványt szerkesztek, s abban: rólad is meg akarok emlé kezni­Zsebébe nyúl a megszólított, előveszi a képet, és megkérdi: «Mi lesz a kiadvány címe?« «Somogy megye mezőgazda-: ságának hátramozdítói« — vágja rá a fiatalabbik, de va­lóban tréfából, hiszen társa isi a sokat és jól dolgozó szak­emberek közé tartozik. •* * * A járási tanácsülés a me­zőgazdaság helyzetét tárgyalja. Az egyik felszólaló befejezte, a másik kezdi mon Igen szép eredményekkel di­csekedhet a termelőszövetke­zet: a második negyedévet 140 ezer forintos tiszta jöve­delemmel zárták. A tagság egy emberként áll a vezetők mögött, és szervezetten, seré­nyen dolgozik mindig kellő ;dőben elvégezve a során levő munkákat. A beszámolóból tudtam meg, hogy a tehené­szek — akiknek csapatvezető­je Szekér István bácsi — na­vi 60 mázsa abraktakarmány £ megtakarítását vállalták a ^rendes tejhozam biztosítása mellett. Elfogadta a tagság az elnök­nek azt a javaslatát, hogy a jövedelem egy részét helyez­zék letétbe, másik részéből pedig teljesítsék régi vágyu­kat: vezessék be a majorba a villanyt, és vásároljanak mo­zigépet. Említésre méltó a termelő- szövetkezetben dolgozó asz­Sszonyok odaadó, lelkiismeretes danivalóját: «Nem tudom, nem gmunkája is_ Ennek alapíelté­rám célzott-e a szomszédom, -«ételét a vezetőség úgy biztosi­közben a széna az vessen magára, ha rossz takarmányt vihet haza. • • • renden ázik, h°gy a nevezett takarmányt ’ lopott a közösből, most pedig fehérre akarják mosdatni a szerecsent. • • * Nézem őket Nem egymás mellett helyezkedtek el a te­remben. Földszomszédok sem lehettek, hiszen mindegyikük más faluba való. Honnan ered­het mégis ez a titulus? Szövetkezeti elnökök mind-£megszülettek. Kérte az új el- ketten. S falujuk határos egy-£nököt, hogy elődjéhez hason­mással. így már értem, miért 5tióan dolgozzék a szövetkezet vallják egymást «szomszéd- /érdekében, nak«- £ tóttá, hogy óvodát, létesítettek* s ott 29 gyermek részesül el­látásban. Bartha bácsi hozzá« szólásában helyeselte a veze­tőség módszereit, melynek nyomán a szép eredmények K. J.ít Tóth Zsigmond Zákánytelef», *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents