Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-25 / 200. szám

Csütörtök, 1960. augusztus 85.

3

SOMOGYI NÉPLAP

NYÁRVÉGI HÍRADÁS TÁSKÁRÓL

Tízegynéhány évvel ezelőtt még afféle isten háta mögötti helységnek számított a Balaton szomszédságában fekvő kis falu, Táska. Kövesút, vasút híján biz nemigen tévedt ide más, csali látogatóba egy-egy rokon, vagy ákinek nagyon muszáj volt. De a helybeliek sem igen lépték át falujuk mezsgyéjét, élték emberöltők alatt megszokott életüket, nem is tudva, mennyire sivár volt az az élet.

Igaz, hogy kövesút még ma sincs (vasúti megállója már igen), de már nincs elzárva hermetikusan a külvilágtól ez a község sem, az emberek megtanultak tovább látni a falu határán. Bár közhelynek számít, de így igaz, az élet fénye, a jobb és szebb iránti vágy utat tört magának Táskán is. Az élet más mederben folyik.

Ha megkérdeznénk a falu lakóit: mit tartanak az utóbbi másfél évtized legjelentősebb eredményének, legtöbben bizonyára a fejlődés három na'gy szakaszát említenék. Az első állomás a felszabadulás, a második a villamosítás, a harmadik a szövetkezetesítés. E változások kétségtelenül nagy hatással voltak nemcsak a falu gazdasági felemelkedésére, hanem az emberek lelkére is. Nem szükséges bizonygatni: ahogy a felszabadulás történelmi előzménye és objektív feltétele volt az azóta történt minden változásnak, úgy az idei télen-tavaszon a termelési viszonyokban bekövetkezett változás is forradalmi lépés volt. Döntő feltétele lett a minden bizonnyal ezután bekövetkező fejlődésnek.

Mert azt hiszem, van abban valami jelképszerű, amit Dör- nyei József elvtárs, a községi tanács elnöke mondott: az idén 24 új ház épül, több, mint a felszabadulás óta bármelyik évben. És megújhodnak a régi épületek is. A tanácsház utcájában — ahol azelőtt a házak 70 százaléka zsúptetős volt, mostanság már csak négy visel ilyen fedőt Régen, egyéni korában a parasztember mire kuporgatott, néha még éhezett is? Földre. A házat, a lakberendezést utoljára hagyta. S most? Mivel látja, hogy annak a világnak, amelyben egyik ember, a másiknak farkasa — nincs jövője, s nincs értelme, azért most gyorsan szeretné pótolni, amire azelőtt nem telt vagy telt volna, de másra tartogatta maradék pénzecskéjét.

S mutatja azt is, hogy az új gazdálkodásra való áttéréssel együtt növekszik igénye is.

Jó és szükséges ez a törekvés, de csak úgy, ha megfelelő szorgalommal párosul, és mindenki segíti előteremteni azt az alapot, amelyből a közös és az egyéni jólét fakad. Vagyis: minél előbb teremtik meg a táskaiak az alapot és feltételt a termelőszövetkezet virágzó nagyüzemi gazdasággá válásához, annál előbb valósulnak meg reményeik.

A nagyüzemmé válásnak egyik-másik feltétele máris megvan. A föld nagytáblákban egyesült. Kis Kotor István, a szövetkezet fiatal, tehetséges elnöke is nagyon jól tudja, mi kellene, és mi hiányzik még, időnként talán azért csügged el, még a lemondásra is gondol ilyenkor — holott csügge- désre nincs ok! Valóban sok minden hiányziki még az ideális gazdálkodáshoz, egyebek között megfelelő jószágállomány, ennek meg elegendő férőhely, s a tagok sem érzik még mindnyájan felelősségü- • ket. Kár is volna szégyenlősen elhallgatni a fogyatékosságokat, hiszen egyik sem megváltoztathatatlan. Beszéljenek is a gondokról, hogy ne ringassa magát illúziókban senki emberfia, aki a szövetkezettel jegyezte el sorsát. Gondolkodjék mindenki: hogyan lehetne jobban csinálni a dolgokat. Például hogyan lehetne az egyéni háztartásokban megtakarított pénzzel és anyagi erőforrásokkal siettetni újabb férőhelyek létesítését. Ne csak a tanácselnöknek fájjon a feje: hova raktározzák majd el a közös kukorica termését, ha itt lesz a törés ideje, mert a tsz-nek nincs egyetlen góréja sem. (A kenyérgabonát is az iskolákban és a kultúrteremben tárolják.)

Hogy még nem érez minden egyes ember egyforma felelősséget a jövőért, arról vall néhány alig-alig forgatott tagsági könyv is. Hogy, hogy nem, de akadnak fiatal, munkabíró emberek, akik szégyenérzet- nélkül üldögélnek otthon, eszükbe sem jut, hogy miattuk éri majd károsodás az egész falut. Vagy mit lehet szólni ahhoz, hogy Dezső Jánosné huszonhat éves létére júliusban, a legnagyobb dologidőben négy munkaegységet érő munkát sem végzett? A harminchárom éves Végh József 57, az ötvenhat éves Szentes Ferenc 29,

Gelencsér Lajosné 37 munkaegységet teljesített ugyanebben a hónapban.

A vezetőség munkájában is van még javítani való — mondja Máté László járási tsz-fel- ügyelő. Az elnök este megállapodik a brigádvezetőkkel, ám másnap reggel felrúgják ezt. Vagy egy másik eset, amely azt mutatja, milyen fennakadást okozhat a vezetés egyetlen mulasztása is. Az irodabeliek elfelejtettek vontatót rendelni a gépállomástól, noha raktározási lehetőségük nincs, az államnak járó gabonát pedig a 13 kilométerre levő Öreglakra kell szállítani. (Mellesleg a tsz vezetői fájlalják, hogy a TV-telepen csak déli 12 óráig van átvétel.)

A Fonyódi Járási Tanács VB a községi tanács munkája kapcsán a közelmúltban a helyszínen megtárgyalta a táskái termelőszövetkezet féléves működését. Amint a vitából kitűnt, a táskaiak a nehéz indulás ellenére sem hoztak szégyent nevükre. A tagság többsége becsületesen helytállt. Ezen az sem változtat, hogy akadtak hanyagok is, akik a közösért nem sokat tettek. (Az osztozás- nál bizonyára ők lesznek majd az elégedetlenkedők.) össze- hordták az átalakított istállókba a 60 szarvasmarhát, az államtól kapott 20 anyakocának sertésfiaztatót építettek. Nem tudnak mit tenni a lovakkal, annyi van. A 170-ből csak 74-et igáznak rendszeresen, a többi potyára eszi a takarmányt — panaszolják a falu vezetői. Ka- pálatlan föld nem volt a határban, de több növény második kapálása elmaradt. Az aratást az elsők között fejezték be a járásban. Nagy lendülettel halad a cséplés, a termés nem rossz. Kenyérgabonából előreláthatólag 4—5 vagonnal termelt többet a falu, mint amennyire számítottak. Előleget addig nem osztanak, míg a tartozásokat nem rendezik. Ez helyes, de meg kellett volna magyarázni a tagoknak, miért tesznek így. Ha erről nem feledkeznek meg, most nem ^ámá a faluban oktalan félelem, félremagyarázás szülte kósza hír, hogy »az állam minden gabonát elvisz a faluból«. Ez egyúttal amellett is szól, mennyire szükséges mindennap erősíteni a hitet az emberekben. Ez is beletartozik a nyárvégi táskái híradásba.

Varga József

Munkájának megjavításával készül a IV. kongresszusra a liözalkaimázottak Szakszervezetének megyei bizottsága

3400 tagja van a Közalkalmazottak Somogy megyei Szakszervezetének. Bár valamennyien szinte azonos szellemi munkaterületen dolgozó tanácsi, bírósági, ügyészségi, tömegszervezeti és pártalkalmazottak, a velük és a problémáikkal való törődés gondos, tervszerű munkát követel a szakszervezet megyei bizottságától.

A politikai nevelés a legfontosabb

— Megyei bizottságunk a közalkalmazottak politikai ne^ velését, világnézeti ismereteinek gyarapítását tartja legfontosabb feladatának — tájékoztatott Takács Béla, a megyei bizottság titkára. Mutatja a második félévre vonatkozó terveket: »Világnézeti nevelés a családban«, »Dogmák és egyházak a haladás ellen«, »A falusi osztályharc napjainkban« stb. Nyolc előadást tartanak a megyeszékhelyen dolgozó közalkalmazottak részére. Ezenkívül különböző időszerű politikai tájékoztatókat, beszélgetéseket szerveznek szinte valamennyi hivatali szervnél nemcsak Kaposvárott, hanem a járási székhelyeken is.

Segítik a szakmai fejlődést

Október 15—16-án lesz a Közalkalmazottak SzakszerveKészülnek a KISZ-kongresszusra a nagyatádi járás fiataljai

(Tudósítónktól.)

A Nagyatádi Járási KISZ Bizottság a napokban megtárgyalta a községi alapszervezetek titkáraival és propagandistáival a kongresszusi előkészületeket.

Vidák Mihály, a járási KISZ- bizottság titkára bevezetőjében elmondotta, hogy a kongresszus előtti időszaknak a KISZ politikai és szervezeti megerősödését kell szolgálnia. Szólott a párt és a KISZ kapcsolatáról, valamint a KISZ és a szervezeten kívül álló fiatalok közti kapcsolat szorosabbá tételéről. A kongresszus előtt új tagokkal kell erősíteni szervezeteinket — mondotta. Az ifjúsági munkabrigádok újabb verseny vállalásokkal készüljenek a kongresszusra. A fonalgyárban, a konzervgyárban és a nyomdában a kongresszusig helyes lenne megszervezni a »Szakma ifjú mesteri-mozgalmat. Vidák elvtárs végezetül a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítésével foglalkozott.

A vitában elsőnek Rozina Zoltánná szabási titkár szólalt fel. Kérte a járási KISZ-bi- í zottságot, idejében küldje ki | az alapszervezetekhez az akti- ♦ váit, s azok segítsenek a ve- í zetőségválasztó taggyűlések | előkészítésében, a beszámoló | összeállításában. Az alapszer- ♦ vezet munkájáról elmondotta, J

hogy a KISZ-en kívüli fiatalokat is mindig meghívták rendezvényeikre. Ez taglétszámuk emelkedését eredményezte. A kongresszusig több olyan rendezvényük lesz még, amely hozzájárul a szervezet megerősítéséhez. Németh László (erdőgazdaság) a fiatalokkal való helyes foglalkozásról beszélt. Hangoztatta a társadalmi munka jelentőségét és a KISZ-tagok példamutatásának fontosságát. Bogdán György, a görgeteg! alapszervezet szervező titkára hozzászólásában arról beszélt, hogy taglétszámuk rövid idő alatt 29-re növekedett. Minden siker a jó szervezéstől, a tagság magatartásától függ. Tóth Lajos, a megyei KISZ-bizottság munkatársa felszólalásában a vezetőségválasztó taggyűlések alapos előkészítésével és ünnepélyessé tételével foglalkozott. Az elmúlt évek eredményei és hibái is szerepeljenek a titkárok beszámolóiban — hívta fel a jelenlévők figyel- t mét

zetének IV. kongresszusa. Ezen a nevelés eredményein kívül arról is szeretnének számot adni, hogy segítették a tagok szakmai fejlődését, és előrehaladtak a hivatali munka egyszerűsítésiben, bürokráciamentessé tételében. Ezt szolgálják a jogvégzetteknek kéthavonta tartandó előadások és a most tanulók részére szervezett konzultációk is. A szakmai központ szakkönyvei az államigazgatás, a bíráskodás körében szintén nagy segítséget nyújtanak a szakmai fejlődéshez.

Ankétot tartanak a járási székhelyeken a községfejlesztési munkákról és az . egyéb közigazgatási feladatokról, az egyeztető bizottsági tagoknak a törvényességről. Rendszeresen ellenőrzik a szakszervezeti tagok munkakörülményeit, egészségét és a túlóráztatásokat.

Kielégítik a kulturális igényeket

A Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei bizottságát megválasztásakor úgy állították össze, hogy tagjai különböző területen dolgozók legyenek, és saját munkaterületükért feleljenek. Dr. Szilágyi Lajos munkaszervezési, Dobos Tibor szociális, Cziráki Ferenc sport-, Kocsis Károly pedig kulturális felelősként hosszú idő óta végzi önzetlenül munkáját.

Terveikben helyet foglal a közalkalmazottak kulturális igényeinek messzemenő kielégítése is. A megyei, városi tanácsnál, a bíróságnál, a járási székhelyeken zeneszerzők, költők életéről tartanak előadásokat, könyvankétokat, klubesteket.

Szeptember 1—20-a között taggyűléseket tartanak a köz- alkalmazottak részére. Ezeken tárgyalják meg a kongresszus irányelveit és azt, hogyan tehetnék munkájukat még jobbá, még hatékonyabbá.

Sz, La

A szőke nő mosolyogva fo- mondta, és felállt. Lassú lépDublac számolgatta, mibe ke- Dublacnak ez a »nálam töl- rül neki, hogy egy valódi ma- tötte az éjszakát« végleg bead-) gyár bárónőt tart barátnőjé- ta a kulcsot. Egy hétig töpreng nek, rendszerint azzal nyugtat- gett és kalkulált, de egy hét?

ta meg magát, hogy »Elvira múlva azzal állt elő, hogy la-!

megkeresi a pénzét«. Elvirá- kást keresett Elvira részére,V

nak határozott üzleti érzéke már ki is bérelte, az Invalidu-)

volt, és ügyes társadalmi köri- sok terére nyíló egyik előkelői tésről is tudott gondoskodni kis utcában. Valóban bájos la-J Dublac üzleteihez. Amellett kás volt, három szobából állt.) szenvedélyesen érdekelte a po- és az ablakok kertre nyíltak.! litika. Harcias jobboldali né- Elvira szeptember elején köb) gadta, úgyszólván még el sem tekkel odasétált a bárpulthoz, zetei voltak, megvetette a ha- tözött át ebbe a lakásba, és: foglalta a helyét, máris ott állt olyan méltóságteljesen, mint bozó politikusóikat, férfiatlan- Dublac pizsamája és papucsa: előtte a konyak. aki audienciát fejezett be. nak tartotta az egész IV. Köz- helyet kapott az egyik falba

— Tudtam, hogy visszatér Dublac zavarban volt, úgy társaságot, kivéve persze a tá- épített szekrényben,

hozzánk — mondta Elvira, az- látszik, ez nem olyan fajta nő, homokot, akiről azt mondta, zal a meleg, biztató mosollyal, akivel így lehet beszélni. De hogy ő az egyetlen férfi a fe- VH.

amellyel olyan nagy hatást ért hát ő kezdte a bizalmaskodást, csegő vénasszonyok gyülekeze- el Dublacnál. Persze, ez amolyan üzleti ked- tében. Kár, hogy visszavonul,

— Csak nem akarja azt veskedés s lehet, nem a -férfi- de megérti, az ő helyében ta- fürdőkádban ült éDr,en

mondani, hogy mindenkire nak szol, hanem a vendégnek, lan maga is így cselekedett Lot iwävS testte^rohaű- a emlékszik, aki egyszer betér sot. tálán meg inkább a borra- volna. Mindamellett Elvira, ha . . f ’ ide? valónak. Ezek a gondolatok sor került rá, olyan elbájolóan _ ,

— Azt nem is mondom. Min- kissé lehűtötték. De azért, ami- tudott csevegni az éppen uraikor fizetésre került a sor, mon levő politikusokkal, hogy megkérdezte Elvirát: Dublac már gyanakodni kez— Remélem, nem bántottam dett, nem vetette-e ki a háló- meS? , ját a bárónő egyik-másik nagyaz üzleti szabályzaton és leült szeretném^ félreértedé íe-iűre? Hálókivetésről ugyan

Dublac melle egy pohár ko- a helyzetet_ ’ nem voit szó, de Elvira azért — va-uusai«*- mezieien

STnem jÖjTújlbb^dég' ’ Ez a mondat egy árnyalattal alkalmi flörtökkel is segítette a furdokadbo1 ugrot'

— Majd olyan mérgesen nézek anüfydnnek Elvira Sánta. Kis- ba”tja ^nerjf' EhheZ meg‘

az új vendégre, hogy nyomban S(s enyhíteni kellett. volt a gyakorlatasarkon fordul — évődött Dub- _ Mikor látom? — kérdez- Még barátságuk elején, ami- lac. Elvira kacagott, és bizil- te, és rábocsátotta Dublacra kor ott tartottak, hogy taxi- masan rátette a kezét a férfi legmelegebb mosolyát. ban csókoióztak, & Dublac

kar] ara. — Amikor csak akarja —

denkire nem emlékszem

Dublac már ebben a pillanatban puhára volt főzve. Ezúttal Elvira is túltette magát ílyzaton, egy pohár

Egy reggelen megszólalt a* telefon Elvira lakásán. Elvira*

telefonhoz. Recsegő férfihang) meg:

— Elvira?

— Ja! — az asszony önkéntelenül is németül felelt. És) valóban: a hang németül foly-) tatta:

— Találd ki, ki beszél?

Nem találgatok. Meztelen) ok,

tam ki.

— Ó, hogy nem találták mégy ki a távolbalátó telefont... Dej azért, ha kicsit megerőltetem) magam, néhány kellemes rész-) letet el tudok képzelni.

— Ne ízléstelenkedjen ... ki)

— Képes lenne tönkrete'.ni felelte Dublac ellágyultan.

szenvedélyesen szorongatta El- maga tulajdonképpen?

ezt a jó kis üzletet. Miből élek _ Ez egy kicsit sok lenne — virát’ egy alkalommal az ászén akkor? nevetett Elvira. — Ügy értet- szony felsóhajtott:

— Majd én gondoskodom tem, hogy magának... — Szívesen felhívnám mamagáról — felelte hirtelen Később sokszor emlegették gamhoz, de lehetetlenné ten- Dublac, de olyan komolyan, ^ az első beszélgetést. Sokat rém magam ebben a szállóhogy maga is meghökkent. El- nevettek, amikor bevallották ban... Mondtam magának,

vira, akinek e téren bőséges egymásnak, hogy ki mit gon- hogy valamennyi férfi, aki itt

tapasztalatai voltak, érezte, dojt közben. Elvira nemcsak lakik a szállóban, meg akar bele Elvira a telefonba

hogy ez a hal bekapta a horgot, pompás szerető volt, de okos környékezni. Végem lenne, ha _ jjgy látszik... — felelte!

Csak még azt nem tudta, hogy élettárs is. Dublac karrierjé- megtudnák a portástól, hogy a recsegő hang.

miféle hal? hez sokat hozzáadott a maga maga nálam töltötte az éjszaNe siessük el a dolgot — gazdag tapasztalataiból. Ha kát... — Folytatjuk —

— Frito!

Fritz... Fritz... Hiszen any-)

nyi Fritz volt a német hadse-: regben, meg a követségen is.) Fritz... Jézus atyám, csak) nem a Fritz Kahn?

— Hát te élsz? — sikoltottj

GABIKA

TI gye, Gabika, téged még senkinek se hívnak? Észre sem vesznek, legfeljebb akkor, amikor zörgő játék- kocsiddal végignyargalsz itt, a textiles lakóházak, azaz az otthonod előtt. Akad, aki ilyenkor fejcsóválva azt mondja: Nahát, ezek a mai gyerekek! Ez is ahelyett hogy aludna, ebben a rekkenő hőségben szaladgál, kiabál, bújócskázik. Pedig ugye, amikor reggel apukád elindul a fonodába, azt mondja, hogy érezd jól magad, kisfiam, játsszál csak sokat, légy nagyon boldog, hiszen van rá okod, örömödnek ezernyi biztosítéka van.

' Gabi — Somoskövi Gabi — nem felelt. Nem is tehette, hiszen az előbb csak elgondolkoztam, s a nevén kívül nem kérdeztem tőle mást. Játékkocsiját akkor vettem észre, amikor már számottevő munkát végzett. Igen, m,unkát! Gabi jól megpakolta fűvel, és apró kopott kerekei úgy csikorogtak, mintha cementes zsákok nehezedtek volna egy igazi nagy kocsira. S míg a gyárba vivő buszra vártam, számoltam a fűszállítmányokat. Gabi kis kocsijával mindig a textiles épület lépcsőháza előtti kétszer két méternyi cementlaptól indult, s oda tért vissza. Odaléptem. Kis bádoglapátja akkor dobta a kocsira a füvet, amelyet a betonlap mellől tépett ki. Az ám! — néztem végig a ház előtt — a betonlapokat, a járdát, a járda szélét bizony körülnőtte már a gaz. Felnőttek, elfelejtettük már az új házakba való boldog beköltözést? S a lelkesedésünkben nagy szorgalommal, örömmel épített jelképes parkokat?

Gabi most nekiállt, és kimenti a gazból a betonlapokat. Kis lapátkájával elegyengeti utána a földet, amely olyan, mint aki szépen megborotválkozott. Ki küldte ide ezt a fiút? Ki mondta neki, hogy tegye ezt? Ki világosította fel, hogy a munka sokszor a játéknál is szebb?

Az új házak között csend volt. A nap forrón tűzött. A fű gyökere megfeszült, roppant, s Gabi hátrabukott. Az emeleti ablakból kinézett egy nagymama, és megcsóválta fejét, mintha azt akarta volna mondani, hogy ej, ej, Gabika, hát kénytelen vagy te ezzel?

A gyerek talpra ugrott, és nagy szorgalommal tovább dolgozott. Kicsit el is mosolyodott, hogy ez katonadolog — mert ekkor már egyre többen gyülekeztek a buszmegállónál. A néhány perc alatt mindenről szó volt itt csak Gabiről nem. Bezzeg, ha zörgő kocsijával végigrohant volna a járdán!... De Gabit nem zavarta az észrevétlenség. Tépte a füvet, izzadt és dolgozott.

Az autóbusz — gondoltam —, amely megérkezett, oda visz a gyárba, ahol Gabi apja is dolgozik. Meg kellene keresnem, mert nem tudom, hogy amikor este hazajön, észreve- szi-e a lépcsőház előtt a hosszú földsávot, amelyet a fia tisztított meg a fűtől játékidejében. Nem mondanék neki különösebbet. Gabi nem csodagyerek, és biztos, hogy gyakran rossz fát is tesz a tűzre. De mai fiú, és hányszor, de hányszor érdemli meg, hogy észrevegyék és megcsókolják

?...

(Szeged)}