Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-03 / 182. szám
TUDOMÁNY - TECHNIKA A TUDOMÁNY ÉS A VALLÁS Az egyház ideológiája és a szocialista tanítás írta: L. T. Pimcsuk Manapság sok egyházi személy azt állítja, hogy a vallás elismerte a szocializmust, egy- gyéolvadt vele. Azt bizonygatják, hogy a vallásos ideológia lényegében és szellemében ... szocialista! Szavaikat hallgatva kiderül, hogy a szo- ciálizmus első megjelenési formája az időszámításunk kezdetén kialakult korai egyház- község. Igaz, később a kereszténység, mint ismeretes, a kizsákmányolókat szolgálta. Itt azonban állítólag nem magának a vallási tanításnak a jellegéről van szó, hanem arról, hogy némelyek a vallásos tanítás igazi lényegét tévesen magyarázták. Egyes hitszónokok szerint a kizsákmányoló osztályok megszüntetése segített a vallásnak abban, hogy megtisztuljon minden hordalékától, és ismét visszanyerje a maga szociális lényegét. Ennélfogva — mondják — a hívők éppen a tízparancsolattól (»Ne lopj«, »Szeresd felebarátodat" stb.) vezettetve vesznek részt a kommunizmus építésében. Ezekre a megfontolásokra ma azért van szükségük a teológusoknak, hogy megindokolják a döntő következtetést: a szocialista társadalomban a vallás elleni harc értelmetlen, természetellenes, meddő. Ez a harc nem azért folyik, mert a vallásos ideológia és a tudományos szocializmus szöges és kibékíthetetlen ellentmondásban áll egymással, hanem azért, mert mind az egyházi személyek, mind pedig a marxisták között komolytalan emberek vannak, akik ott is antagonizmust szítanak, ahol arra semmi szükség nincs. Ezekkel az emberekkel meg kell értetni eltévelygésüket és hibáikat, s máris bekövetkezik a vallásos és a szocialista tanítások egysége. Az imént ismertetett nézetek, amelyek a hívők körében széltében, hosszában elterjedtek, a győztes szocializmus és kommunizmus korszakára nézve igen jellemzőek. A vallás védelmezői már nem léphetnek fel nyíltan a marxista eszmék ellen. Másrészt a szocialista életforma igen megnehezíti helyzetüket. Ezért némely egyházi személyek igyekeznek megfelelő módon alkalmazkodni az új viszonyokhoz, hogy úgy mondjuk, a vallás szocializmusba való belenövésének politikáját folytatják, a vallás és a szocializmus szövetségének gondolatát hirdetik. Ám minden ilyen kísérlet már eleve kudarcra van kárhoztatva, mivel nincs még két olyan ellentétes dolog, mint a vallás tanítása és a szocialista elmélet. Volt-e szocializmus kétezer évvel ezelőtt . Ismeretes, hogy a munka- és termelési eszközök társadalmasítása nélkül a szocializmus elképzelhetetlen. Viszont a társadalomtörténet elemzése bebizonyítja, hogy e társadalmasítás lehetőségei és feltételei nem mindig és nem mindenütt vannak meg, hanem csupán a kapitalizmusban jelennek meg először. A társadalom fejlődésének ezen a fokán jelenik meg a gépi nagyipar, amely a dolgozók tömegeit a gyárakba tömöríti. A termelés kollektív jelleget ölt, a munka- és termelési eszközök pedig lényegében véve társadalmiakká válnak. A dolgoknak ez az objektíve kialakuló helyzete teszi lehetővé a marxista párt vezette munkásosztálynak, hogy megszüntesse a magántulajdont, s a földet, a föld méhét, a gyárakat és üzemeket, a bányákat és az erőműveket stb. az egész társadalom közkincsévé tegye. Következésképpen a szocializmus és a kommunizmus nem jelenhetett meg a kapitalizmus kialakulása előtt. Ezért minden olyan kísérlet, amely a korai keresztény közösségek társadalmi rendjét a mi rendszerünknek megfelelő igazi szocialista rendként akarja feltüntetni, tudományellenes, s lényegében a marxista elméiét és gyakorlat ellen irányul. Milyen alapon beszélnek a teológusok a korai keresztény közösségek szocializmusáról? Ügy látszik, azon az alapon, hogy a közösségbe lépő személyeknek le kellett mondaniuk kincseikről, s élelmüket, rúnájukat stb. meg kellett osztaniuk a nyomorgókkal. Ám innen még egyáltalán nem vonható le az a következtetés, hogy a szóban forgó esetben cÁz élűTORPEDÓ Közvetlenül a második világháború befejezése előtt a »Barbara« nevű angol tartályhajó az Atlanti-óceánon kelt át. Váratlanul a fedélzeten szolgálatot teljesítő matróz kétségbeesett kiáltása hangzott fel: »Torpedó! Balról torpedó!« Nyomban felharsant a riadójel, és a legénység rémülten rohant a fedélzetre. Mindenki a mentőcsónakokhoz szaladt. A kormányos lázas sietséggel fordította a kormányt, hogy megváltoztassa a hajó haladási irányát. A fedélzet bal oldaláról már jól kivehettek egy hosszúkás sötét testet, amely alig észrevehető fehér csíkot hagyva maga után nyílsebesen közeledett a tartályhajó felé. Még egy pillanat, és felhangzik a fülsiketítő robbanás, s az azt követő vakító villanás, és a víz máris zuhogva ömlik be a hatalmas résen ... Azonban általános csodálkozásra a robbanás nem következett be. A tartályhajó testét erős és tompa ütés rázta meg, közvetlenül a hajó orránál fehér tajtékot vetett a víz, csattanás hallatszott, és a »torpedó«, elszakadva a hajó oldalától, oldalt fordult... Kiderült, hogy a tartályhajót egy hatalmas kardhal rohamozta meg. A másfél méteres »kard«, az állat roppant kemény és éles orra úgy hatolt be a hajó acélborításába, mint a kés a vajba. A kardot kirántva s hatalmas ívet írva le, a hal ismét a hajónak rohant. Ekkor a kardorr más helyen törte át a hajó falát, ám amikor az állat oldalra fordult, hogy ismét kirántsa, letört. Az egyik matróznak sikerült a hal farkára hirtelen hurkot dobni, és a kardhalat felhúzták a fedélzetre. Súlya 660 kilogramm volt. Testhossza a letört kardorrig mérve 5 méter 28 centiméter volt, a kard maga pedig — 1 méter 54 cm. Ez volt a legnagyobb kardhal, amelyet valaha ember fogott. A tengerek és óceánok nagyszámú és sokféle lakója között a kardhal talán a legérdekesebb ragadozók egyike. Lapos, oldalról nyomott teste kiválóan alkalmazkodott a vízi élethez. Két hátuszonya van. Közülük az együk hosszú és hegyes, a másik rövid. A farokuszonya félhold alakú. A kardhal teste felül galambkék vöröses árnyalattal. A hasa felé ez a szín kékbe megy át. Csontkardja rendkívül szilárd. Szinte hihetetlen gyorsaság kifejtésére képes. Roham közben elérheti az óránkénti 70 km-es sebességet. Bármennyire hihetetlen is, ez a hatalmas állat csak kicsiny halakkal és tintahalakkal táplálkozik. Néha megfigyelhető a tengeren a kardhal úgynevezett »haláltánca«. A makrélák csapatára rátörve felveti magát a vízből, és teljes hosszában visszazuhanva, testének súlyával szédíti el a halakat. Néhány ilyen ugrás után lemerül a víz alá, és villámgyor- Ótasággal osztogatja csapásait. A halcsapatok utáni hajszában 800 méteres Jfcélységig is lehatol. Az ott élő világító ajókákat szívesen fogyasztja. De rendszerint a tenger felszíne közelében — a partoktól távol tartózkodik. Arra nem tudunk kielégítő feleletet adni, hogy a kardhal miért támadja meg a hajókat, valamint a ceteket. Ismernek olyan esetet is, amikor cápafalkával együtt támadt rá a cetre. A cetet kardjának döféseivel terítette le, ezért azonban nem kapott semmiféle »ellenszolgáltatást«. A fentebb leírt eset, amelyben a kardhal megtámadta a hajót, távolról sem egyedülálló. Régebben, amikor a fő hajóépítőanyag a fa volt, az angol biztosító társaságoknál külön rovatban szerepelt »a hajófal megsérülése kardhal támadása következtében«. A kensingtoni angol természetrajzi múzeumban. több érdekes kiállítási tárgyat őriznek — olyan hajók fából készült falának darabjait, amelyekbe a hal kardja beletört. A kardhal támadása életveszélyes lehet. 1944-ben Dél- Afrika partjainál egy hatalmas kardhal, áttörve egy halászcsónak mindkét falát, felemelte azt a levegőbe, s egy pillanat múlva a csónakot és a két halászt magával rántotta a mélybe. Ennek az óriásnak a támadása nemcsak a halászbárkákra, hanem a nagyobb hajókra is veszedelmes lehet. 1948 végén az »Elisabeth« nevű négyárbócos amerikai szkúnert Boston felé vezető útján támadta meg. A hajó legénysége megfigyelte, amint a halóriás »kiindulási helyzetet vett fel«, majd megkezdte rohamát. Sebessége egyre fokozódott. A kard döfése a szkúner orr-részét érte. Egészen a szeméig belefúródott a hajótestbe. Bár amikor kiszabadította magát, nem ismételte meg a rohamot, a résen át azonban betört a víz, és csak a szivattyúi mentették meg a szkúnert az elsüllyedéstől. Amikor az »Elisabeth« megérkezett Bostonba, kiderült, hogy elég tetemes a kár, 3500 dollárba került a kijavítása. Nemrégiben Liverpooltól délnyugatra mintegy 660 mérföldre egy kardhal többszöri támadást intézett egy hajó ellen. A léken betörő víz elöntötte a hajóűrt. A hajó erősen jobb oldalára dűlt. A lékeket csak búvárok segítségével tudták betömni. A kardhal húsát nagyon ízletesnek tartják, és a halászok mindent latbavetnek, hogy megfogják. Mivel a kardhal általában egyedül jár, halászata nem jelentős. Néha be tudják fogni, azonban rendszerint semmiféle háló sem tud ellenállni neki. Szigonnyal szokták elejteni. A kardhal-vadászat azonban nagyon kockázatos. Előfordul, hogy a megszigonyozott kardhal lemerül a mélybe, azután hirtelen felfelé tör, és összetöri vagy felborítja a halászbárkát. (A »Vokrug Szveta« cikke nyomán.) igazi szocializmussal van dolgunk. Arról van szó, hogy a korai kereszténység hirdetői általában elég közömbösek voltak a munka- és termelési eszközök tulajdonának jellege iránt. S ez nem véletlen. Az akkori idők termelése szükségképpen a munkaeszközök egyéni tulajdonához volt kötve (a parasztnak faekéje és egy darab földje, a cipésznek kalapácsa, kaptafája stb. volt). Ezt mindenki természetesnek, magától értetődőnek tekintette. Ezért a korai kereszténység egyszerűen nem is vethette föl a termelési eszközök köztulajdonba vételének kérdését (ami nélkül nincs és nem lehet szocializmus). A keresztény hithirdetők számára egyáltalán nem a magántulajdon birtoklása (vagy hiánya) volt a központi kérdés, hanem a magántulajdon által szerzett anyagi javak felhasználásának jellege. A kereszténység nem szállt síkra a magántulajdonosokkal szemben, ha az általuk felhalmozott kincseket »ésszerűen használták fel«: szétosztották a szegények között stb. Következésképpen a korai keresztény közösségek »szocializmusa« csupán a fogyasztásra terjedt ki. Nem érintette a legfontosabbat: a termelési eszközöket. Nem terjedt ki az anyagi javak elosztására sem, hiszen az igazi szocializmus csupán a munka szerinti elosztást ismeri el, a keresztény közösségekben minden anyagi értéknek az emberek között való kiegyenlítésére vezetett. Ugyanekkor a javak szétosztását a szegénység, az aszketiz- mus, a verejtékezés stb. dicsőítésével összekapcsolva követelték, vagyis olyan tételekhez fűzték, amelyek elvben ellentétesek a szocialista tételekkel. Lényegében a korai keresztény közösségek afféle jótékony szervezetek voltak, amelyek persze nem változtatták meg és nem is tudták megváltoztatni a magántulajdonon alapuló rendszert, amely a társadalmat elkerülhetetlenül k izsákmányolókra és kizsákmányoltak- ra, gazdagokra és szegényekre osztotta. Hangsúlyoznunk kell, hogy a. marxizmus mindig határozottan fellépett és fellép a fogyasztói vagy az egyenlősdire törekvő szocializmus minden válfaja ellen. A kommunisták az ember anyagi és szellemi szükségleteinek teljes kielégítése mellett szállnak síkra, és ezt nem a gazdagok jótékony adományaira támaszkodva, hanem a társadalmi termelés minden oldalú fejlesztése révén igyekeztek elérni. Ami pedig ama próbálkozásokat illeti, hogy a fogyasztói vagy az egyenlősdire törekvő szocializmus eszményeit a gyakorlatban megvalósítsák, a marxizmus az ilyen törekvéseket eleve kudarcra ítélteknek tekinti, mivel szembenállnak az objektíve érvényesülő gazdasági és társadalmi törvényszerűségek egész sorával. A történelem a kommunistákat igazolja. Ebben a tekintetben igen jellemző a korai keresztény közösségek sorsa. Ezek a közösségek saját termelési bázisuk híján és a szegényeknek nyújtott adományok rendszerén felépülve nem maradhattak fenn sokáig. Az első keresztények vagyonközössége rövidéletű és helyi jellegű volt, nem sokáig és csak Jeruzsálemben maradt fenn. Ám a je- ruzsálemi közösség annyira elszegényedett, hogy más keresztény közösségek adományaira szorult. Milyen következtetéseket vonhatunk le az elmondottakból? Az úgynevezett keresztényszocializmusban lényegében nincs semmi szocialista. Elméletileg és gyakorlatilag egyaránt teljesen tarthatatlan. Lényege szöges ellentétben áll a marxista tudományos szocializmus lényegével. Ennélfogva a keresztény-szocialista eszmék védelme napjainkban a IfléUánfy &zá az éld*nU'zeuk Hiíhfy£<zís-í&A járványos betegségben szenvedő állatokon, kívül külsőleg teljesen egészségesnek látszok is hordozhatnak magukban emberre is veszélyes kórokozókat, pl. paratííusz-baktériu- mokat stb. Ezek a megbetegedések azonban csak altkor következhetnek be, ha a leölt állatok húsai, szervei nem esnek át gondos állatorvosi, esetleg laboratóriumi ellenőrző vizsgálatokon. Ezért lehet nagy egészségügyi jelentősége az úgynevezett feketevágásokból szerzett vagy ismeretlen forrásból származó húsoknak. A kolbász- vagy húsmérgezést a rosszul tárolt vagy gyengén sózott húsok, romlott sonka, kolbász vagy más élelmiszerek (disznósajt, felvágottak) okozzák. Mivel a meleg igen kedvező a kórokozók szaporodására s vele kapcsolatosan mindennemű bomlási folyamatra, ezért az ilyen ételmérgezések főként nyáron fordulnak elő. Legfőbb tünete a hasmenés, hányás vagy gyötrő hányinger. Ha nyáron valaki ilyen tünetek között betegszik meg, gondoljunk ételmérgezésre, és okvetlenül hívjunk hozzá orvost, a kérdéses ételmaradékot, há- nyadékot és székletet pedig további intézkedésig őrizzük meg! Erjedt vagy kellemetlen ízű, szagú hús-, hal- vagy főzelék- konzerveket sem szabad megenni, mert az erjedést, baktériumok hozzák létre, és különböző mérgek keletkezhetnek. Az élelmiszer-mérgezések megakadályozása jórészt az élelmiszer-üzemekben, üzemi konyhákban folyó higiénés munkától, másrészt pedig a folyamatos orvosi ellenőrzésektől, de legfőképpen az üzemekben, konyhákban dolgozók felelősségérzetétől függ. A hanyag, munka sok száz vagy ezer embertársunk egészségét, esetleg életét veszélyeztetheti. Eieimiszer-mergezest okozhat a kacsatojás is (paratífusz). Ezért kacsatojást nyersen vagy lágyra főtten sose együnk, és ne használjuk palacsinta, rántotta, puding stb. készítésére sem. A kacsatojásokat felhasználás előtt legalább nyolc percig főzzük. Ugyancsak élelmiszer-mérgezést okozhat — de itt bővebben nem tárgyaljuk — a készítéshez használt különböző vegyi (festék, konzerválószer stb.) és csomagoló anyag. A fentiek ismertetése után nem is nagyon szükséges arról beszélnünk, miért van előírva az üzemi konyhák számára a naponként szabályosan vett ételminta, illetve annak negyvennyolc óráig hűvös helyen való megóvása. A más ételektől kapott mérgezés esetén a megfelelően eltett ételminták bizonyítékok lehetnek a jól dolgozó konyhavezetők mellett. DR. TÓTH SÁNDOR, a KÖJÁL igazgatója, a TIT tagja híveket elvonja a kommunizmus építésétől. Egyik-másik egyházi személy, gazdasági talajon bizonytalanul érezvén magát, azt hajtogatja, hogy a vallás szellemében szocialista. Hiszen a korai kereszténységben az elnyomott tömegek törekvései és vágyai nyilvánultak meg. S ebből állítólag az következik, hogy ez az ideológia bizonyos szocialista elveket is tartalmaz. Vajon így van-e ez? Természetesen nem. Abból, hogy a vallásos világnézet bizonyos mértékben kifejezésre juttatja a dolgozók gondolatait és érzelmeit, még egyáltalán nem következik, hogy a kereszténységben szocialista motívumok vannak. Először is ilyen motívumok, mint ahogy fentebb már láttuk, huzamos ideig egyáltalán nem létezhettek, másodszor pedig nemcsak az elnyomottak vágyainak önmagában való tükrözése fontos, hanem az is, hogyan alakulnak az elnyomottak érdekei, milyen formában, milyen célból törnek felszínre. Ha ebből o szempontból nézzük a vallást, kiderül, hogy nemcsak tartalmában, hanem formájában sincs benne semmi szocialista. A vallás például azt tanítja, hogy az igazi boldogságot csak a mennyben találjuk meg, s e boldogság elérésére természetfeletti erők segítségével törekszik. A tudományos szocializmus itt a földön akarja boldoggá tenni az embereket, és megmutatja azokat a reális utakat és módokat, amelyek segítségével ezt a boldogságot maguk a dolgozók elérhetik. Ez utak helyességét számos ország tapasztalata már bebizonyította. A vallásos ideológia, amely azt hirdeti, hogy az ember tehetetlen az ösztönös természeti és társadalmi erőkkel szemben, feltétlenül a kizsákmányoló társadalmi rendet erősíti, elkerülhetetlenül az elnyomók nézeteit juttatja kifejezésre. A marxista szocializmus viszont kezdettől fogva megmutatta, hogy a munkásosztályban hatalmas erők és lehetőségek rejlenek, hogy a munkásosztály képes a társadalom kommunista elveken való forradalmi átalakítására. 1/ • f • •» ffQ Hie a jovoí A vallási tanok hirdetői számos kísérletet tesznek arra, hogy a szocialista tanításba vallási elemeket plántáljanak, hogy bebizonyítsák a vallás és a szocializmus eszmei közösségét. Ebből természetesen semmi sem sikerül. A vallás elméletben és gyakorlatban egyaránt ellentétes a szocializmussal és mindazzal, ami a szocializmussal összefügg: az élenjáró tudománnyal, a kultúrával, a technikai haladással. Igaz, manapság sok egyházi személy azt állítja, hogy elismeri a tudományos vívmányokat. Ez az elismerés azonban minden alkalommal csupán akkor történik meg, midőn a tudományos igazságok már mindenki számára nyilvánvalóvá válnak. A vallás védelmezői ilyenkor bizonyos mértékben kénytelenek felkarolni a tudományos eredményeket (helyesebben azt a látszatot keltik, mintha felkarolnák), ám mindig utolsónak teszik meg ezt a lépést. A teológusok a szocializmus »elismerésével« is ugyanúgy elkéstek. Ezt is a körülmények nyomására kellett megtenniük. Most, midőn a szocialista eszmék százmilliók gondolkodásmódjában uralkodókká váltak, midőn a világ lakosságának több mint egyharmada a marxizmus zászlaja alatt halad előre, a tudományos kommunizmus elleni nyílt támadás aligha járhat sikerrel. Ezért eszmei ellenfeleir.k taktikát változtatnak, titokban abban reménykedve, hogy a vallásnak a szocializmussal való egyesítése a vallás egykori tekintélyének visszaállítására és a szocializmus forradalmi jellegének csökkentésére vezet. Nyilvánvaló, hogy az ilyen remények csak illúziók. Természetesen akadnak olyan hívők, akik őszinte meggyőződéssel vallják, hogy a vallás és a tudományos szocializmus között lehetséges a szövetség. Ez azonban, mini ahogy fentebb már rámutattunk, mélységes tévedés. Napjainkban minden öntudatos embernek tudnia kell, hogy a vallásos nézetek így vagy iígy visszafelé húzzák az embereket, a szocialista ideológia viszont a dolgozók figyelmét a jövőre tereli, a kommunizmus győzelmét elősegítő nagyszerű új tettekre mozgósítja őket. Ez a győzelem történelmileg elkerülhetetlen. S ha majd a kommunista rendszer világméretű győzelmet arat, az embereket a kommunista gondolkodásmód fogja jellemezni, amely a vallási elképzeléseket és előítéleteket teljesen kizárja. Hízik a földgolyó Dr. Wipple, a massachau- j settsi Smithsonian obszervatórium igazgatója szerint Földünk tömege naponta tízezer tonnával növekszik. Ez a növekedés elsősorban a meteoritektől ered. Dr. Wipple bejelentését a koppenhágai csillagászati konferencián angol tudósok is igazolták. Kijelentették, hogy a rádiósugarakkal mért kozj mikus- és meteoritpor meny- nyiségének kiszámításával hasonló eredményre jutottak. Földünk tömege jelenleg 5973 trillió tonna. A napi tízezer tonnás növekedés mellett vagy 300 milliárd évre, vagyis Földünk jelenlegi korának hatvanszorosára volna szükség ahho% hogy a növekedés egytrilli/ tonnát tegyen ki.
