Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

Kedd, 1960. július 19. s SOMOGYI NÉPLAP Elvégzik-e szeptemberig a 13 millió forintos felújítást a Cukorgyárban ? r Uj mezőgazdasági szakkönyvek A Mezőgazdasági Könyv- és Az idén országosan nagyobb cukorrépatermés várható a ta­valyinál. Ennek feldolgozása valamennyi cukorgyárra nagy feladatot ró. A Kaposvári Cu­korgyár területén a múlt év­ben 21 800 vagon répa termett. Az eddigi becslések szerint az idei termés 26—28 ezer vagon lesz. A tavalyi kampány szeptem­ber 21-től január 13-ig tartott, s az utolsó napokban már be­fagyott a répa az úsztatóba. Emellett a kampány vége felé csökkent a répa cukortartalma, tehát anyagi veszteséggel is járt a kampány elhúzódása. Most előbb kell megkezdeni a kampányt. Az égető kérdést, hogy elkészülnek-e a karban­tartással és felújítással, meg­indulhat-e a feldolgozás a ter­vezett idő (szeptember 21.) előtt, a múlt héten vitatták meg a Cukorgyár műszaki dol­gozói, brigádvezetői és mun­kásai. Az értekezleten Tabák La­jos igazgató és Écsy László fő­mérnök ismertette a gyárra háruló feladatokat, melyeknek elvégzése szükséges ahhoz, hogy szeptember elején meg­kezdhessék a répa feldolgozá­sát. Addigra be kell fejezni a 13 és fél millió forint értékű felújítási munkákat. A kar­bantartás nagyobb üteme mel­lett azonban vigyázni kell a munka minőségére is, nehogy a kampány alatt álljon le a gyár. A kettős feladat, hogy gyor­sabb és jobb minőségű felújí­tást végezzenek a dolgozók, nagy munkát jelent a műszaki alkalmazottaknak és a brigád­vezetőknek is. Elsősorban ne­kik kell megoldást találni ar­ra hogy csökkentsék a mun­kák elvégzésének idejét. Tabák és Écsy elvtárs beszá­molója után a jelenlévők ész­revételeket, javaslatokat tet­tek. Decsi János nyersgyári mű­vezető felhívta a műszakiak figyelmét, hogy tartsák na­gyobb ellenőrzés alatt az oxi­génpalack használatát. Sokan villany helyett is oxigénnel hegesztenek. Takács József, a finomító dolgozója lemezvágó-ollót kért, mert ennek hiánya akadályoz­za a munkát Laki László brigádvezető a pártszervezet nevében is kérte a dolgozókat hogy vizsgálják meg, hol lehetne még több időt megtakarítani. Majd bri­gádja nevében felajánlotta, hogy a víztelenítő csiga beren­dezését a tervezett 1015 óra helyett 950 óra alatt elkészí­tik, s húsz százalékkal csök­kentik az anyagfelhasználást Ezután már egymás után kö­vetkeztek a felajánlások: A kazánkovács-brigád írás­ban nyújtotta át vállalását: a párolótesteknél végzett mun­kánál 15 százalékkal kevesebb anyagot használnak fel a ter­vezettnél, s augusztus 20-ra be­fejezik a karbantartást. Jezeri Viktor csoportja még ebben a hónapban hat dolgo­zót átad más munkákhoz. Az ács brigád felajánlotta, hogy saját feladata mellett ezentúl más irányú munkát is elvégez. A többiek is magukévá tet­ték az elhangzottakat, s gon­dolkodnak, hogyan lehetne meggyorsítani a karbantartás befejezését. A felajánlásokat valószínű újabbak követik. Nem kétsé­ges, ha olyan lendülettel dol­goznak, mint amire a gyűlés hangulatából következtetni le­het, akkor szeptember elején megindulhat a gyár. Folyóiraitkiadó Vállalat gondo­zásában a közelmúltban több új szakkönyv jelent meg. Dr. Bordás Sándor: Növényvédő­szerek című munkája részlete­sen ismerteti a növényvédősze­rek gyártásától kezdve a fel- használás összes részfolyama­tára kiterjedő tennivalókat a tényleges vagy a lehetséges mérgezés elhárítására. Az esőz- tető öntözőberendezések mű­ködését tanulmányozhatják az olvasók Alcser és társai köny­véből. Bartos—Mór ász—Sárkány— Unk: A mák és termesztése című könyvben a termesztők­nek adnak útbaigazítást e nö­vény agrotechnikájáról, beta­karításáról és a mag tárolásá­nak tudnivalóiról. A magyar szakirodalomban régi hiányt pótol a kiváló csehszlovákiai szerző, Brecher Gyula A mag­ismeret atlasza című könyvé­nek magyar nyelvű kiadása. Elsősorban a szakemberek ré­szére íródott Bartos és társai: Szerződéses gazdasági magter­mesztés című könyve. A szer­zők arra törekedtek, hogy a magtermeltető vállalatoknál végzett munka tapasztalatait adják közre. Az anyag bőséges útbaigazítást ad az állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek számára is a szerződéses ter­mesztés előnyeiről és agrotech­nikájáról. A háztáji állattartás című, második, átdolgozott kiadású könyv célja az, hogy a nagy­üzemi gazdálkodós útjára lé­pett parasztság háztáji állat­tartásának szakszerűbbé, gaz­daságosabbá tételéhez adjon útmutatást. A könyvet a szö­vetkezetek állatgondozói is felhasználhatják. Jeszenszky Zoltán: A szőlő talajművelésének gépesítése, dr. Nagy Barnabás: Gyümölcs­darazsak, Molnár—Cs. Nagy— Szalay: A dinnye termesztése, Prohászka Ferenc: Szőlő és bor című könyve ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot. Scholz Albin az 1958 szep­temberében Budapesten meg­tartott Nemzetközi Borverseny tanulságait adja közre. Európa talán legtöbbre ér­tékelt vadja a szarvas. Becsét legfőképpen agancsa, e kedves vadászemlék adja. Természeti adottságaink igen kedvezők az agancsfejlődésre. A magyar er­dőkből származó agancsok számtalan díjat szereztek a nemzetközi kiállításokon. A magyar szarvas, az áhított ka­pitális bika kifejlesztéséhez elengedhetetlen az állomány gondos, szakszerű kezelése. Az ezzel kapcsolatos tudnivalókat ismerhetik meg Szederjei Ákos: Szarvas című könyvéből az olvasók, elsősorban a vad­gazdaságok hivatásos dolgozói és a vadásztársaságok tagjai. Ugyancsak az erdészeti szak­emberek részére írta meg Van- csura Rudolf, az Erdőmérnöki Főiskola adjunktusa Lombos fák és cserjék című művét. A könyv a hazánkban előforduló őshonos és gyakrabban ültetett fákat és cserjéket is ismerteti. A fákat az eredeti termőhelyü­kön készült felvételek mutat­ják be. R. F, Közlekedési rendőrrel Nagyatádon Reggel öt óra van. Lassan megindul a forgalom. Moto­rosok, kerékpárosok és gyalogosok sietnek munkahelyükre, vagy éppen haza az éjjeli műszakból. A közlekedési rend­őrrel a Széchenyi téri park sarkánál állunk. Szabálytalanul haladó kerékpárosok közelednek felénk, hárman egymás mellett hajtva. Könnyen baleset származhat ebből. A járőr figyelmezteti őket. Megígérik, hogy ezentúl szabályosan köz­lekednek. A Danúvia Csepel KX 86-65. rsz. motorkerékpá­ros a kanyarhoz érve nem jelzi az irányváltozást, csak akkor, amikor észreveszi, hogy bekanyarodik vele szemben egy te­hergépkocsi. ö is megússza egy figyelmeztetéssel. A forgalom egyre élénkebb lesz. Az egyik 125-ös Csepel motoros pótutasával a piacra siet. Az utasnak — 50 év körüli nénike — mindkét kezében nagy karkosár lóg, tele gyümölcs­csel, zöldséggel. Nem is sejtik talán, hogy a jóindulatú fi­gyelmeztetés esetleg balesettől óvja meg őket. A kanyar felé egy gyorsan robogó tehergépkocsi köze­ledik mit sem törődve a KRESZ szabályával, miszerint a kanyarban a megengedett legnagyobb sebesség 5 kilométer és nem 30. Az FB. 09-78. rsz. ÉPFU gépkocsi vezetőjétől a járőr elveszi a betétlapot, és gyorshajtásért feljelentést tesz ellene. A KOHUSZ FA 05-96. rsz. gépkocsijának vezetője szabálytalan, hiányos menetlevéllel akarja igazolni utazása cél iát. A járőr felírja az adatokat további intézkedés végett. B. Ferenc 20 éves atádi fiatalember fittyet hányva a park be­járatánál lévő figyelmeztető táblára — a parkban kerékpá­rozni tilos! —, kerékpárján robog ki a sétányról. Az igazolta­tásnál kiderül, igazolványait otthonhagyta. A személyi ada­tok bekerülnek a rendőr füzetébe. A fiatalember erre szem­telenül, cinikusan megjegyzi: — Legalább vettem volna észre, hogy itt áll, akkor más­felé mentem volna. A KY 03-83. rsz. motor tulajdonosa sincs tisztában a köz­lekedés rendjével. Kanyarban előzi meg a szabályosan köz­lekedő járműveket. Megállításakor még méltatlankodik. Sza­bálytalanságáért tőle is elveszik a betétlapot. A legtöbb baleset a gyorshajtás következtében fordul elő. A közlekedési szabályok pedig a kerékpárosokra is vo­natkoznak. Sok esetben ők a baleset okozói. Az igazoltatást, az ellenőrzést mindenkinek úgy kell fogadni, mint saját és embertársai testi épségének védelmét. D. S. E pillanatban már meg is je­lent Lammerding tábornok egész tisztikarával. A németek komor arccal vonulták fel, né­mán és sötéten. Lammerding a franciák felé fordult, tisztjei félkörben álltak mögötte. — Nincs sok beszédem önök­kel — mondta, s hangja vész­jóslóan recsegett. — Önök tud­ják, hogy a francia nép nem állta meg a hűség próbáját. Mi békét és barátságot hoz­tunk Franciaországnak- Önök ezt azzal viszonozták, hogy or­vul megtámadják harcoló fia­inkat. Önök tudják, hogy Tul- le-ben megtámadták a helyőr­séget, és megöltek német ka­tonákat. Minden megölt német katonáért négy francia felel az életével. Nyomban látni fogják, hogy mi nemcsak fenyegető­zünk. Még csak annyit: önö­ket személyükben is felelőssé teszem, hogy egyetlen német katonának se görbüljön meg a hajaszála, hogy a német kato­nai alakulatok mozgását senki se akadályozza, s a francia ha­tóságok és a polgárság mara­déktalanul és habozás nélkül végrehajtsa parancsainkat. Kincs több mondanivalóm! Lammerding ezzel hátat for­dított a franciáknak, és vala­mit odaszólt a mögötte álló tisztnek, aki erre futólépésben az udvar közepére rohant és elüvöltötte magát: — Maschinengewehrabtei­lung zu mir! A géppuskás szakasz felvo­nult és elhelyezkedett vagy száz lépésnyire az udvar hátsó szegletében várakozó tulle-iek előtt. Ebben a pillanatban a tulle-iek csoportjából kivált egy kis ember, sapkáját kezé­ben szorongatta, ősz haját fel­borzolta a szél. Néhányan meg­ismerték: a tulle-i molnár volt. Szűkszavú, csendes ember, ki­csit féloldalasán járt; egyszer megnyomta a zsák, amibe sót tettek gabona helyett, hogy megtréfálják. A tulle-i molnár néhány lépést tett előre, majd hirtelen megállt, kihúzta ma­gát és felemelte a bal karját: — Éljen Franciaország! Él­jen a szabadság! — kiáltotta, s már kattogtak is a gépfegyve­rek. A tulle-iek sorai meginog­tak, de a kis molnár még állt és újból kiáltotta: — Éljen Franciaország! Él­jen a szabadság! E szent szavakkal az ajkán halt meg. Percekig tartott az egész. Valami fojtó, édeskés szaggal telt meg a levegő, a magas kő­kerítésen túl autók robogtak, valahol a város túlsó végén felsikoltott egy gyársziréna, hosszan, élesen vijjogott. Volt valami fenyegető és félelmes ebben, irdatlan mélységekből feltörő fájdalom és iszonyat hangja.;: Vagy talán csak itt hangzott így, a régi laktanya udvarán, ezen a párás regge­len, amikor a gépfegyverek egyszerre elhallgattak..: II. Rochechouart-tól mintegy tíz kilométernyire van egy csárda, a »Chez Fleury«. Kecses kis épület, magas tetejét nád fedi, falai terméskőből vannak, s néhány vörös téglás lépcső ve­zet a bejáratához. Bent kockás abrosszal letakart kis asztalok, nádfonatú alacsony székekkel. A hátsó szobában vörös téglá­ból rakott kőpárkányos kan­dalló áll, rajta néhány régi, már majdnem fekete cinkan- csó. A kandalló mellett a sa­rokban nagy kecskelábas asz­tal, mögötte fényesre ült pad támaszkodik a falnak. Ebbe a sarokba szoktak behúzódni a szerelmespárok, akik meg-meg- áilnak itt egy éjszakára. Fle- ury mester valamikor a pári­zsi »Maxime« főszakácsa volt, s régi vendégei később is fel­keresték, ahogy mondani szo- ! »messze földön h:r~" ' ' ’- jéért«. Persze azért is, mesrt » világ szeme elől sehol sem le­hetett úgy elbújni, mint a »Chez Fleury« csárdába. Leg­alábbis így volt a háború ki­töréséig: azóta kevesebb a ben­zin és több az igazoltatás. A »Chez Fleury« most a környék gazdáiból él, meg a fuvarosok­ból, akik nehéz teherautóikkal erre száguldoznak, s meg-meg- állnak egy pohár borra. Ezen a délutánon a kandalló melletti sarokasztalnál hatan ülnek; a környék falvainak polgármesterei; most jöttek Limoges-ból, hazafelé igyekez­nek. A kocsma különben üres; az öreg Fleury a bárpult mö­gött figyeli a bejáratot, kilát az országutra is, meg különben is, erre gyalogos ember nem jár, a motorberregés neszét pe­dig messziről hallani. Hiszen olyan áhitatos, mély csönd bo­rul a tájra, oly távolinak tű­nik innen minden, ami felveri az erdők és a lelkek nyugal­mát. Szótlanul ülnek azok is ott a kandalló mellett; mélyen le­hajtott fejjel, gondba merült arccal néznek maguk elé. Rág­ják magukban a kérdést, amely elől nem lehet kitérni, amelyre nem lehet aludni egyet, mint általában szokták. Dönteni kell, most azonnal, mert az erdők felől már ereszkedik le az es­te, s egy-két órán belül otthon kell lenniük. — Folytatjuk — I Új üzemrész a Csurgói Napsugár KTsz-ben A Csurgói Napsugár KTsz egy korszerűen berendezett vegytisztító üzemet indított be a közelmúltban. Az építkezés és a berendezés 250 ezer forintba került. Az üzemben egye­lőre v egy tisztítást és festést vállalnak, de tervbe vették a fehérneműk kilós gyorsmosását is. Ezt az ősszel szeretnék be­vezetni. A tisztítást és festést idáig 3—4 hét alatt készítették el, ezt az időt most az új gépekkel egy hétre csökkentették. Csurgó központi részében átvevő helyet is nyitott a ktsz. Futó Andorné a Tri-gépbőt szedi ki a ruhát, Horváth Anna másodéves Ipari tanuló a centrifugális gépbe helyezi a ruhát, a festett áruból kinyomatja a vi­zet, Laklia István, a részleg vezetője a kitisztított ruhát va­salja. Körülményes átszállás Fonyódon A MÁV Igazgatóság a vasúti menetrendet úgy változtatta meg az üdülők érdekében, hogy Kaposvárról szombaton­ként egy óra körül vonat in­dul Fonyódra. A szerelvény Fonyódig megállás nélkül köz­lekedik. Így az utasok elérhe­tik a Budapest és a Balaton- szentgyörgy felé közlekedő vo­natokat is. A fonyódi állcmásfőnökség azonban július 9-én egy kis kellemetlenséget iktatott köz­be. A Kaposvárról érkező, és a Budapest, valamint Szent- györgy felé irdu’ó vonatok kö­zé két hosszú teher szerelvényt állított. Az utasok ide-oda fut« kosták a hosszú tehervonatok mellett, keresték az átjárót a két személyvonathoz. Egy ré­szüknek a gyerekekkel és ter­jedelmes pcdgyásszal már a mozgásban lévő vonatra kellett felugrálni. Nem lehetne más megoldást találni? Ha a tehervonatot máshova nem lehet állítani, legalább kapcsolják szét, hogy az utasok a személyvonatokat — minden különösebb futko- zás és idegeskedés nélkül — elérhessék. Schmuck FerenS Somogyszob, Nagybarétí

Next

/
Thumbnails
Contents