Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-19 / 169. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XVII. évfolyam, 169. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1960. július 19. MAI SZÁMUNK TARTALMABÖL: Új üzemrész a Csurgói Napsugár KTsz-ben (3. o.) A mosdósi aratók (5. o.) Volt népi együttes, nincs népi együttes (6. o.) Hasznos befektetés volt a Dunai Vasmű felépítése Kádár János beszéde a sztálinvárosi nagygyűlésen * ★ ★ Néhány perccel tíz óra után kezdődött meg az impozáns nagygyűlés. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagja, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Sándor József és Friss István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Cseterki Lajos, a Fejér megyei pártbizottság első titkára, Veres József, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Földes László, a belügyminiszter első helyettese, Török István, a Vasas Szakszervezet főtitkára, Borka Attila, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság al- elnöke, Martin Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Bujdosó Imre, a Fejér megyei tanács VB elnöke, a város és a vasmű legjobb építői és dolgozói, a nagyüzemek képviselői. Ott voltak Sztálinváros testvér- városainak, Nova Huta, Ostrava, Órásul Stalin és Stalin- stadit képviselői. A Himnusz hangjai után, Juhász János, a városi párt- bizottság titkára nyitotta meg a nagygyűlést. Nagy taps közepette kezdte meg beszédét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. ★ ★ ★ A szocialista építőimmfca nagy alkotását ünnepeljük ma Sztálinvárosban. Tíz évvel ezelőtt szántóföld volt ezen a helyen, ahol ma állunk. Akkor még csak képzeletben láttuk a jövendő vasmű egyes üzemeit, még csak a képzeletünkben éli ez az új szocialista város. És íme ma, tíz évvel az első kapavágás után diadalmasan áll és dolgozik a Dunai Vasmű, él és fejlődik új szocialista városunk, Sztálinváros. Harcban született építőmunkánk e nagyszerű alkotása, s ez a mai nap: a város alapításának tizedik évfordulója, a Vasmű meleghengerművének avatása egyszersmind a szocialista eszme, a szocialista munka győzelme, s a reakció veresége. Mi, a Központi Bizottság tagjai, a kormány tagjai megtisztelve érezzük magunkat, hogy meghívtak mai ünnepségükre, és örülünk, hogy együtt ünnepelhetünk a sztálinvárosiakkai; Szívből köszönjük a meghívást a Vasmű, a város vezetőinek, valamennyi dolgozójának, és szívből köszönjük a baráti fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek. (Nagy taps.) Máris jól érezzük magunkat itt, s bizonyos, hogy egész nap jól fogjuk érezni ma. gunkat.. (Taps. Közben eleredt az eső.) Még ez az eső sem ronthatja hangulatunkat. Mi szeretjük a nagygyűlést, de tudjuk azt is, hogy a kukorica meg az esőt szereti. (Taps.) Inkább ázzunk tehát egy kicsit és örülünk annak, hogy az időjárás segíti szocialista építőmunkánkat (a tribün előtt álló sokezer ember a zuhogó esőben is a helyén maradt — sokan a szomszédos épület árkádjai alá húzódnak és onnan hallgatják a beszédet), és megöntözi szocialista mezőgazdaságunk, nagyüzemeink, s egyéni parasztjaink kukoricaföldjét. (Taps). Sztálinváros a szocialista magyar városok jövő képe Elvtársaim! Az ellenség nagyon sóikat fecsegett arról, hogy ebbe a városba és a Vasműbe hihetetlenül sok pénzt ölt bele a párt és a kormány. Meg kell mondanom elvtársak, hogy néha az ellenség is mond igazat — már csak azért is, mert úgy gondolja, hogy ha száz közül egyszer mond igazat, a 99 hazugságra is jobban hallgatnak majd. (Drültség.) Nos, igaz az, hogy ebbe a Vasműbe, ebbe a városba hihetetlen mennyiségű munkát és értéket fektetett bele dolgozó népünk. Ezt a várost tíz éven át körülbelül 28 ezer ember építette, és több mint hat és félmilliárdba került. De ez a nagy munka, és ez a nagy érték hasznos befektetés volt, s a nép boldogulását szolgálja. Büszkék lehetnek munkájukra mindazok, akik a, város és a Vasmű építésén dolgoztak, vagy ma fenntartják és üzemeltetik azt. Büszkék lehetnek, mert már áll két nagykohó, négy martinkemence, a Vasmű további öt nagyüzeme, és még vagy három kisebb vegyiüzem, amelyekre a magyar népnek — ha fejlődni akar — olyan szüksége volt már, mint egy falat kenyérre, vagy levegőre. (Helyeslés, taps.) Elvtársaim! Mi büszkék vagyunk dicső hagyományainkra, a régi népszokásokra is. Büszkék vagyunk például arra hogy Magyarországon jó gulyást főznek (derültség), de mi szocialista nagyipart is építünk, és nem történik semmi baj, ha azt a jó gulyást a nagykohó mellett főzzük, s a nagykohó tövében fogyasztjuk el. Kedves Elvtársak! Azt szokták mondani Sztálinváros- ról, hogy szocialista város. Ez nagyon megtisztelő cím. Miért nevezzük mi ezt az új várost szocialista városnak? Mindenekelőtt azért, mert olyan öntudatos dolgozói vannak, akik derekasan helytállnak a termelésben. Szocialista városnak nevezzük Sztálinvárost azér.t is, mert ebben a 31 ezer lakosú városban tizenháromezer ember tanul. Lakói kitettek masukért a társadalmi munka, an is. Fáradhatatlanul dolgoztak önként, társadalmi munkában a környék dolgozó parasztságának felvilágosításáért. Nagy részük van abban, hogy a szomszédos vidék parasztsága a szocialista termelés útját választotta. A Dunai Vasmű, Sztálinváros dolgozói ma is negyven termelőszövetkezetet és gépállomást segítenek minden téren. A szocialista élet példáját mutatja ez a város azzal is, hogy ‘itt körülbelül 5200 új lakás épült tíz év alatt, s a lakások kivétel nélkül fürdőszo» básak, a nyolcvan százalékuk * távfűtéses. Ez már a szocialis- t ta magyar városok jövő képe: 4 amit másutt még csak elérni t szeretnénk, Sztálinvárosban 4 már elértük. (Taps.) , Ez a város a párt és a nép * összefogásának, az egész szo- J cialista Magyarországnak a i jelképe. Itt ez az összefogás, J ez az erő teremtett virágzó éle- t tét az egykori pusztaság _he- J lyén. (Nagy taps.) Ez a város , a magyar kommunisták és a J pártonkívüli hazafiak, az ér- i telmiségiek, a munkások és a 4 falusi dolgozók, a férfiak, az a ifjak és a nők hősies és áldo* zaftos munkájának közös nagy J műve. Jelképe Sztálinváros a * megbonthatatlan magyar— J szovjet barátságnak. (Nagy t taps.) Elvtársak! Ezt a várost, J ezt az üzemet a magyar dolgo- t zók építették. De szovjet test* véreinktől kaptunk hozzá ter- “■ veket, gépeket, az üzemeltetéshez vasércet. A most felavatott meleghengermű szerelésénél is szovjet emberek segítettek nekünk. Itt vannak köztünk a gyűlésünkön. (Nagy taps.) Az imperialisták sokféle rágalmat szórnak a szocializmusra, a kommunizmusra, a Szovjetunióra. De hogy a rágalmazásokkal szemben menynyire más a valóság, arra kell-e fényesebb példa, mint a Dunai Vasmű és Sztálinváros? A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között olyan együttműködés alakult ki, melyre korábban még nem volt példa az államok közötti kapcsolatokban: egy iparilag fejlett, erős, hatalmas állam, világszínvonalon álló hatalmas vasmű építésében segít egy olyan országnak, amelyik bizony néhány évtizeddel ezelőtt hárommillió koldusáról, no meg a gulyásról és csikósokról volt ismert. Ezért is mondhatjuk, hogy ez a város a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság jelképe is! A Központi Bizottság és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya nevében szívből gratulálok mindnyájuknak elért sikereikhez. (Nagy taps.) Gratulálunk és üdvözletét hoztunk a munkásoknak, az alkalmazottaknak, a mérnököknek, a technikusoknak, a pedagógusoknak, az orvosoknak, ápolóknak, a Vasmű és a város valamennyi vezetőjének és legegyszerűbb dolgozójának is. (Taps.) Azoknak, akik felépítették és fenntartják ezt a várost. Gratulálunk a város, az ország, a saját sorsuk alkotóivá, formálóivá, uraivá vált dolgozó embernek. Bejelenthetem azt is, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk elhatározta, hogy nem elégszünk meg az eddigi eredményekkel. Ma azt ünnepeljük, hogy tíz éven át eredményesen dolgoztunk, a város áll és él. Ünnepeljük, hogy üzembe helyeztük a Vasmű egy nagyon fontos új részlegét, a meleghengerművet. De tekintetünket már előre vetjük, és azt mondjuk: meg kell és meg is fogjuk csinálni a hideghengerművet, teljesen befejezzük azt a Vasművet, melyet tíz évvel ezelőtt elképzeltünk, amelyre szüksége van a Magyar Népköztársaságnak. Ezt megcsináljuk az új ötéves tervben, és amikor ez meglesz, akkor megnézzük, hogyan fejlesszük még tovább a Vasművet is, Sztálinvárost is. (Taps.) Most, a meleghengermű üzembe helyezése után adva van a feltétel, hogy a Dunai Vasmű immár hasznot is hozzon. Azt kérjük a sztálinváro- siaktói, különösen a Vasműben dolgozóktól: mutassák meg az egész ország népének, hogy a jövőben üzemük már nyereséges lesz. (Taps.) Egyébként az sem fog ártani, ha ezt az ellenségnek is megmutatjuk. (Helyeslés, taps.) Sztálinvárosban dolgozó elvtársaink! Adjanak több árut az országnak, olcsóbban és még jobb minőségben. Mutassátok meg a szocialista ipar magasabbrendűsé- gét. Tömörüljetek még jobban a párt és a kormány mögé, álljatok rendíthetetlenül a szocializmus zászlaja alatt. Gondoskodjatok róla, hogy efelett a város felett évről évre mindig magasabban lengjen a szocializmus zászlaja. (Nagy taps.) És erre a városra, mint példára .tekinthessen dolgozó népünk. (Taps.) Elvtársak, illik szólni az ország egyéb dolgairól és a nemzetközi helyzetről is. A Magyar Népköztársaság szocialista ipara az első félévi tervet 104 százalékra teljesítette, s az egy évvel korábbihoz képest 15 százalékkal növekedett a magyar ipar termelési értéke. A mezőgazdasági termelés idei eredményeiről még korai volna beszélnünk, mert az ilyesmi az mindig az évi számvetésnél derül ki. Azt azonban megmondhatjuk, hogy bár az időjárás az idén igen szeszélyes volt — az eddig látható termésátlagok a kenyérgabonánál nem mutatkoznak rossznak. A búzánál például az országos termésátlag holdanként valószínűleg több lesz mint 9 métermázsa. A munka normálisan, lendületesen halad. Vonatkozik ez az aratásra is, amely a mezőgazdasági munkák közül az egyik legdöntőbb és legfontosabb. Az őszi árpa aratása országosan befejeződött, a rozs aratása hatvan százaléknál tart, a búza negyven százalékát aratták le eddig. Növekedett az életszínvonal Elvtársaim! A termeléssel párhuzamosan fejlődött — mondhatnám lendületesen fejlődött — a fogyasztás is. (Derültség.) Nem akarom itt az összes részleteket felsorolni, de az természetes, hogy a termeléssel együtt emelkedett a dolgozók összkeresete is, növekedett az életszínvonal is. Élelmiszerből például a magyar nép tizenkét százalékkal vásárolt többet, mint a múlt év első’ felében. Az iparcikkekből általában tizennégy százalékkal, a ruházati cikkekből tizenhat százalékkal több fogyott. Az egyéb cikkeknél pedig olyan számokat lát az ember, mint például: motorkerékpárokból tizenöt százalékkal, bútorból harmincöt százalékkal több fogyott, végül a televízióból — úgy látszik, ez is kezd már mindennapi fogyasztási cikk lenni — kétszáz százalékkal több talált gazdára, mint a múlt év első felében. Termelőszövetkezeteinkben jól dolgoznak, megszilárdult a vezetés Ami a szocialista mezőgazdaságot illeti, a jelenlegi időszakban bizonyos tekintetben talán még nagyobb figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaságra, mint az ipar kérdéseire. A szocialista mezőgazdaság is fejlődik. A Központi Bizottság múlt év márciusi határozatát egyetértéssel fogadták és teljes erejükkel támogatták a dolgozók milliói. A Központi Bizottság határozata — amelyet a kongresszus jóváhagyott — lényegében azt állapította meg, hogy minden szükséges feltétel megvan hazánkban a szocializmus építésének meggyorsításához. A határozat óta eltelt időben meggyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakítása is. Az elmúlt másfél év alatt — 1959 januárjától — a korábbinak négyszeresére növekedtek a termelőszövetkezetek. Jelenleg a magyar mezőgazdaság csaknem, háromnegyede már szocialista, csupán egynegyedén van még egyéni gazdálkodás. Amikor mi azt javasoltuk, hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést, ez alatt a termelés színvonalának emelését is értettük. Különös hangsúly volt a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztésén. Ehhez természetesen gépek kellenek. A múlt esztendőben a legfontosabb mezőgazdasági gépekből, a traktorokból húsz százalékkal növekedett az állomány, ebben az évben pedig további harminc százalékkal növekszik. Érdemes elgondolkozni azon, mit jelent az országnak, hogy egy év alatt egyötödével növeltük a legfontosabb mezőgazdasági gépek számát. Az idén pedig további harminc százalékkal növeljük. Ez valóban gyors és lendületes szocialista fejlesztés! De a gépesítésről érdemes még néhány szót szólni. Tudják az elvtársak, hogy nekünk sok ellenségünk van nyugaton, imperialisták, aztán olyan hi- tehagyottak, akik innen disz- szidáltak és az imperialisták zsoldjába álltak. Fő foglalkozásuk az, hogy figyelik a magyarországi híreket és keresik azokat a pontokat, ahol támadhatnak. Most hallják, hogy nálunk növekszik az aratás gépesítése. Erre azt mondják, hogy nyugaton már sokkal nagyobb arányú, mint nálunk. De arról már nemigen beszél- i nek, hogy miért is nagyobb arányú? A nyugati imperialisták többek között abból gazdagodtak, hogy az emberiség jelentős részét állati sorban, rabszolgasorban tartották, ölték, gyötörték őket, s elrabolták kincseiket. Innen az ő nagyobb fejlettségük. Nos, a mi eredményeink nem ilyen forrásból táplálkoznak. Ép pen ezért az ilyesfajta összehasonlítás nem reális. Arról viszont nem szívesen beszélnek, ami reális és amit tényleg össze lehet hasonlítani. Gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor a felszabadulás előtt ők voltak a gazdák Magyarországon. Hogyan állt akkor az aratás gépesítése nálunk, és hogyan áll most? Annak idején a megművelt mezőgazda- sági terület két vagy három százalékán arattak géppel, az akkori nagyüzemekben, a nagybirtokokon, a kulákgazda- ságokban. Nálunk 1958-ban már a gabona közel húsz százalékát arattuk géppel, idén pedig a mezőgazdaság szocialista szektorában a gabona negyven-negyvenkét százalékát géppel vágjuk. Ez az arány jövőre tovább javul. A múlt héten jártunk aratók között. Megmondtam nekik: testvérek, maguk hovatovább úgy aratnak már, mint azelőtt a gróf, tudniillik lassan az lesz a fő munkájuk az aratásnál, hogy megnézik, rendesen vágja-e a gép a búzát. A gróf nem valami hasonlót csinált úgy harminc évvel ezelőtt? (Derültség.) Nagyon jó és helyes az, hogy sok helyütt már itt tartunk, s arra törekszünk, hogy néhány esztendő múlva az egész magyar szántóföldön gépesítjük az aratást. (Taps.) Ami az állami gazdaságokat illeti, vitatkozunk ugyan még vezetőikkel a gazdaságosságot illetően, de meg kell mondani, hogy egyébként szépen dolgoznak. Nagyon sokat kísérleteznek, bátran keresik a jobb módszereket. Eredményeik nem rosszak, és már kezdenek igazi szocialista nagyüzemekké lenni, olyanok, amelyek állami jövedelmet hoznak és olyanok, amelyeket mindenkinek példaként mutathatunk meg: íme, így kell dolgozni a szocialista mezőgazdaságban. A termelőszövetkezetek megszilárdítása összehasonlíthatatlanul jobban megy az idén, jnint tavaly. Nem mond: juk, hogy nincs semmiféle hiányosság, de azt igenis mondhatjuk, hogy jól dolgoznak, megszervezték a munkát, megszilárdult a vezetés is. Ig3' minden reményünk megvan arra, hogy ebben az évben még gyorsabban fejlődnek az új termelőszövetkezetek, mint tavaly. A mezőgazdaságot fel kell emelnünk az ipar színvonalára, s el kell érnünk, hogy együtt fejlődjék a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság. Ehhez azonban beruházások is kellenek. Vannak itt munkások, akik a szövetkezetét más »pozícióból« nézik* mint a szövetkezeti parasztok. De itt vannak a szövetkezeti paraszt testvéreink is. Mi világosan beszélünk mindkettőjüknek: nem térhetünk ki a mezőgazdasági beruházások elől. A népgazdaság számára ez tavaly sem volt könnyű, idén sem lesz könnyű, s még. jövőre is jelentős mezőgazda- sági beruházásokkal számolhatunk. Minden munkásembernek tudnia kell azonban, hogy a mezőgazdasági beruházás biztos alapot teremt saját jö- vőjéhez, saját életszínvonalának emeléséhez is. Mert ha mi most következetesen segítjük a mezőgazdaság teljes szocialista átépítését — a parasztsággal testvéri egyetértésben — és megadjuk a mezőgazdaságnak mindazt, ami szükséges, három-négy esztendő múlva egészen más lesz az élet itt Magyarországon. Ellenségeinktől gyakran halljuk: hogyan tudott Magyarország Horthy idején több gabonát exportálni, mint most. Először is: igazuk van-e, vagy nincs? Igazuk van. Horthy idején Magyarország több kenyérgabonát exportált, mint most. De miért? Mert Horthy idején éhezett az, aki a kenyérgabonát termelte, nem evett baromfihúst, aki a baromfit gondozta. Éhezett a munkásember is, hát természetes, hogy lehetett exportálni. Mi azonban nem ilyesfajta exportot akarunk. Nem úgy akarunk külföldre exportálni, íiogy közben a dolgozó ember ne ehessen, és ne élhessen ember módra. Mi egészen másé (Folytatás a 2. oldalon.)
