Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-17 / 168. szám
Vasárnap, I960, július 17. SOMOGYI NÉPLAP Palotai Boris: MARQIT T1 azsínét az eiőszobá- ban új lány fogadta. — Az asszonyát keresem — mondta Gazsiné, s ügyelt, hogy a futószőnyegre lépjen, ne a parkettát járja össze, mert arra kényes az asszony! — Csak annyit mondjon, hogy Róza van itt. — A mosónő? — kérdezte a lány. Gazsiné bólintott. Jólesett küldeni akartam magáért. Nem csuklóit tegnap este? Mert folyton emlegettük. Ahogy behozta a túrós pitét, neki, hogy már az új lány is hát sírni tudtam volna a bosz- tud róla. szúságtól. Ekkora szalonnás — Emlegette az asszony — réteg volt benne mondta a lány, s Gazsiné sze- mutatta, hogy mekkora. — Ténykedve legyintett, mert »Emlékszel Gazsiné sült tész- biztos, hogy ágy-áthúzáskor táira?« — kérdeztem a férje- esett szó róla. amikor kivették met. — Szegény agyondolgoz- a szekrényből a kártyasimasá- za magát, s egy jó falathoz gú paplanhuzatokat: »Senki sem jut, mert ezek a mai láéppen varrogatott. — Látja, kel! nékik. Van a vömnek... javítgatom a régi holmimat. Garzon! Az van neki. — Ilyet ma nem kapok. Ennek a örült, hogy 'eszébe jutott a foszlánya is többet ér, mint... szó, mert sokszor kipereg a Na, üljön már le. fejéből, akárhogy erőlteti, nem Gazsiné megérintette a szók jön a szájára. — Garzon. Ab- karfáját, állva maradt. ba hurcolkodnak. Tán megérezte, hogy épp sem tud úgy kedvemre vasalni, mint Gazsiné.. .« — Ügy vettem fel a helyet, ha a nagymosásról nem is tudok. Kimegy a szennyes, bejön nyok. T\/T egállt a beszédben, bántotta, hogy az asz- szony meg se kérdi, ki vette el a lányát. Mégiscsak itt élt velük esztendőkig, vasárnaponként is csak annyi időre mozdult el hazulról, amíg el- ujjavai kozta a gyereket ' az öregasz- szonytól. Aztán sütötte tovább a sonkás kiflit, tepertős pogácsát, mert vasárnap délután tele volt a ház vendégekkel, akik a tea mellé olyan forrón szerették a süteményeket, ahogy a tepsiből kiszedegette. Tojásfehérjével kell meg- asszonya kinézett a konykennd a tésztát, arra rá a túrót, akkor nem lesz szalonnás — mondta Gazsiné, cipője or- a tiszta. Mondta az asszony, rával egyenesre igazítva a sző- hogy ez a Gazsiné dolga Ez, nyeg rojtjait, meg a nagytakarítás. S épp — Jó, jó, inkább azt mond- tegnap szólt, hogy szaladjak ja meg, mikor megy már férjei magáért, mert én létrára hez a lánya, u ____ s em mászok, nem töröm össze — Férjhez ment — felelte óriási sikere volt'a rányának, magamat, hogy ragyogjon az gyorsan Gazsiné, s büszkeség Róza _ mondta nelci_ _ Meg_ üvegcsillár. _ _ feszült a hangjában. látja, nagy nő lesz belőle. Ad— »Jól van már, mit kári- S ezt csak így mondja? jon vacsorát, s vigye bacsói« — gondolta Gazsiné. — Micskeyne felugrott, a kék ing lecsúszott az öléből. — Férjhez ment Tériké? Majd kap tőlem valami szép nászhába, megsimogatta Teri arcát, s bevitte megmutatni a vendégeiknek: »A Róza kislánya. Ni, milyen finom pofija van.« — ölbe kapták Terkát, mind a két zsebét megtömték cukorkával, s maga az asszony hozta vissza a konyhába. Üv-AA: 3 é. -*3G.. Ruisz György: Hegyipatak a Kárpátokban — Hát pedig nem nagy ügyesség kell ahhoz, hogy az ember ne essék az orrára. Látza...« ö akkor örült, hogy nagy nő lesz Tarkából, aki üres cér- naspulnikkal gurigázott maija, én egy darabban vagyok, ajándékot. Neki adom azokat lette mhája ujja a könyökéig pedig sose kiméltem magam. De hát a mai lányok... — Már okosabbak! — vágott szavába a lány. — Na, szóljon már be — mondta mérgesen Gazsiné —, hogy Róza van itt. A lány vihogott. — Maga Is Róza? Előttem is egy Róza volt — Én csak itt vagyok Róza — csúszott ki Gazsiné száján. — Aztán mért Róza maga, ha egyszer nem úgy hívják? »Mit kérdez már annyit?« — gondolta Gazsiné, de azért válaszolt neki. — Mert az asszonynak is az a neve, ami az enyém: Margit. Aztán nem akarta, hogy két Margit legyen a háznál. A lány felhúzott ajakkal nézett rá. Kilátszott az Ínye is, melynek erős rózsaszínjéből csúfondárosan villantak elő a fogai. a csontnyelű desszertkéseket, egy se hiányzik Delőle. S maga, Rózám?... Maga mikor tud belépni? — Én ... az úgy van . ‘.. nem megyek már helybe... — Gazsinó megfogta a szék támláját, s hátralépett. — Nem akar visszajönni hozzánk? — kérdezte Micskeyné, s leszegte az állát, hogy enyhe kis toka képződött alatta. í’1 azsiné zavartan hintett. kö— Akarni akarnék, de hát... — A szőnyeg ismétlődő ábráit nézegette. ért, a kis keze meg vörös és dagadt volt, megfagyott az öregasszonynál, akihez koszt- kvártélyra kiadta. De a hajában aranyszalag ragyogott, a nagysága a virágcsokorról tekerte le a szalagot, hogy átkösse vela Tériké boglyas fekete haját. — Mi az, hogy nagy nő? — kérdezte Terka, s az asszony aprókat sikongott, sebesen nyalogatta a szája szélét. — Szép leszel, Tériké, gyönyörű, s annyi pénzed lesz, hűhaj! Összecsókolta a gyereket, a képe tele lett rúzsfoltokkal, — Ha'akar, akkor nincsen alig tud,te lesikálni róla. baj — szakította félbe Micskeyné. — Hisz tudja, hogy évek óta várok magára, évek óta küszködöm ezzel a sok ... mindenféle lánnyal. — Cigarettát halászott ki a zsebéből, Maga hagyta, hogy átke- pá^nás l^zeíejéhezjitögrtte.^-- reszteljék?! Próbált volna en- " 1 gém! — Minek ment szolgálni, ha olyan rátarti? — dünnyögte Gazsiné, a legszívesebben ráreccsent volna, de attól félt, behallatszik a hangos beszéd. A mikor bent állt a túl- fűtött, bútorokkal teletömött szobában, szorongás fogta el. Hogy fogja megmondani, hogy ne számítsanak többé rá. Csak éppen elköszönni jött, mert úgy illik, hogy az ember ne hagyja el szó nélkül a helyét. Mégiscsak itt szolgált három esztendeig, s azóta is minden napban biztos keresete náluk. Azt ígérte, ha Tériké férjhez megy, átengedi a fiataloknak a lakást, s visszajön hozzánk, így van? —• így... de hát máskép fordult. Az ember nem tudhatja előre. — Mit nem tudhat előre? — Micskeyné tokája idegesen megrezzent. — Csak nem akar a fiatal okkal lakni? Ez jut most eszébe Gazsinknak, amikor újra megszólal: — Fürdőszobája lesz Torkának, nem fürdik többé teknő- ben. — Mondtam én mindig, hogy nem kell őt félteni — mondja Micskeyné, s a tükör elé ült, vattát márt valami homályos folyadékkba, azzal törli le az arcát, amely így csupaszon keletien cipóhoz hasonlít. BERTÓK LÁSZLÖ: Nyár Galambokat fodroz szikirázóhajú ég, abroszmyi messzeség guggol egy bokorhoz. Dombok közé feszül a hangtalan meleg, ha szél pendíti meg; egy percre felrepül. Megakadt, lásd a nyár, a rozs fölött remeg, rétinges emberek kis csapatára vár. Ha markodba fogod, Látod meg, mennyit ér, Mennyit a bor, kenyér, s maggyűjtő asszonyod, Míg magad görbíted zengő kévék fölé, a kötelek közé beszorítod hited, hogy gyűlik a nyár békésen, tüzesen egész életeden zengő kévékbe már. LÁSZLÓ IBOLYA: EZERSZER 1A1 Haragom nem tart soha két napig, de míg haragszom meg ne közelítsen anyaszült ember, nálam nincs megállj: tüzet kap az, ki tüzet éleszt, céltábla lesz a hetyke késdobáló! Vigyázzatok hát rám és tőlem is, vigyázzatok nagyon, bőröm lenyúzták, el is adták, húsom besózni nem hagyom! Ki jobbomon ült lavaszasztalánál eszmélő kínnak és örömnek s elárult engem, ne örüljön az se, nem lát meg engem összetörtnek. Ágaskodom, csillagot vacsorázni — és földi éhem nem űzi a csillag, iszom telihold korsajából — s vagyok veszettje szomjú kínnak. Ma, még rászedhet minden kis zsivány embert színlelni előttem okos, ki a gyanútlant könnyedén kifosztja, mert a csalásban otthonos, mondom, rászedhet minden kis zsivány, mert isten helyett Emberben hiszek, de jaj, ezerszer jaj a vakmerőnek ki meggyalázza ezt a szent hitet! Krémszínű púder felhőzte Még hogy őbelőle harapófo- be arcát, a szempilláit.. Gazsi- góval kell kihúzni?! Hiszen né a tükörbeli képét nézi, ame- nem is kérdezi. Nem is ldvánszáraz arcára töprengés ült. Micskeyné mér látta, hogy tesz-vesz körülötte. Semmire 1A ég mindig nem kérdi, lyen sehogy sem tud eligazod- esi rá. Gazsiné hüvelyk- és sincs gondja mellette, mert kihez ment férjhez ni. Teri rajzolt ilyen arcokat mutatóujját végighúzza a szá- még a gondolatát is ellesi. Terka. Biztos azt teszi, hogy a füzet hátára, amilyen a tü- ja szélén. csak úgy balkézről __ . .. . .. . . ... .. — Hát Rózám, mondja meg végre, hogy mi a szándéka? — Nem... dehogyis.........., Micskeyné fürge ujjakkal _ _ _ __ ___ .. — Na látja! Abból örökös szánkázik végig az arcán, pás- nyugalmat, jó ellátást, tisztes- Talán technikus? körből ránéz. Mintha valamit _ Mérnök k ifelejtettek volna belőle... hangosabban, — Aztán mihez akar kezde- akarta, ni, amit többre tart, mint a _ Mérnök? Na ne mondja! mondta jóval mint ahogy csetepaté lenne. Jól kihasználnák, dolgozhatna rájuk ingyen. .— Ilyet már ne tessék mondani, hogy az én Terim... — hó- mondta megbánva Gazsiné. — volt S a vöm is micsoda egy rendes ember. Nagyon is a javakolja, csipkedi. — Halljuk! A séges fizetést? — kérdezte az lányához nem akar menni, asszony, és ceruzájával vona— Maga az, Róza? — üdvö- mat akarja. »így mama«, »úgy zölte Micskeyné, és ölébe mama«. Megadja nekem, ami eresztette a hálóingét, melyen jár. A lakásom meg nem is Szerintem nagyon helyesen! Kapok én lányt, csak hát... Én magát szeretném. Mégiscsak más az, ha olyan asszony él az ember házában, akiben tökéletesen megbízik. Már a szobáját is kifestettem, meg- ©gy textilgyár. nézheti. * az egyik szeme lat húzott fölé. — A Hazai Fésűsbe megyek — mondta gyorsan Gazsiné. — Hová? — A Hazai Fésüsfónéba. Az Azt én tudom — mondta jyfogaira ; sincs róla, csak bámul rá a — Nem keziccsókolotn, mérnök. — Hát gratulálok — felelte ingerült nyájassággal Micskeyné. Megmondtam én, hogy nagy nő lesz lesz Terikéből. f azsiné ujjára tekerte a zsebkendőjét, oly szorosan, mintha vérzést állítana el. — Nem lett nagy nő — mondta csendes diadallal. — púderes szempilláival. Éppen, hogy nem. Ott dolgozik — A lányom is biztatott, tovább a kártolóban. Aztán ta- »Mama, ott kéne magának nullü fo§- Akarja a vom, mert megpróbálni... Kár a maga feíe a^,van hozzá ügyességét konyhában elcsur- Nagyszerű gatni. Miért szolgálna to- az asszony es egymásra vább?« Ezt mondta az én Iá- nézték. Türelmetlenül, majdnyom ... Meg mások is mond- nem haragosan. — Hát csak menjen? Menjen üzembe! Ott azté£ „tiem Csak tudni kell vele bánni.'.. Szépen, okosan leszerelni.., Mindjárt ki párolog a gőz a fejéből ... — Nna ... ugye, hogy igazam van? Megeszi ezt a kis háztartást... Gazsiné nem válaszol. Meddig kuny érái jon ... Már viszket az orra, mindig viszket, ha febosszantják. De hát ilyen asszonyt nem kapni manapság. Hajnaltól talpon van, semmi sem sok neki. Még a függönyöket is maga mossa, vasalja, s ötször napjában le lehet szalasztani a harmadik emeletről. — Én nem akarom erőltetni, de gondolja jól meg. Központi fűtéses szoba. Finom koszt... Tisztán megmarad magának a iesvezte fizetése. jegy — Hát... — Gazsiné fején átvillan, vajon beleszokik-e abba az új munkába. Mert idő kell, amíg megszokik az ember, beletanul. — Elát... Már bánta, hogy eljött. Leg- V . • - , ,jhá+ _ moTd%' ée_ mohdja mégegyszer és sóhajt ,ki, enet iáéi iiDar monoid vég _ r e Micskeyné. — Azt eszem, amit a többi! — Gazsiné megrántotta ujjára riobb lett volna levelet küldeni, ihogy tudatom, én üzembe álílok, tessék helyette Gurkánét _ í hívni, aki érti a konyhát, pap- . "‘‘bkeiriötet1 j szakácsnő volt csak a kezeire teKert 5 kell nézni, mert locsog a zsír 2 a lábosban, különben rendes «asszony, nincsen senkije... — Ügy látszik, mégis nekem ^volt igazam — szólal meg — Maga tudja .. tán meg ne bánja Csak az- -. mondta Ide hallgasson, Róza... Íl/T argit vagyok! — kapja fel a fejét Gazsiné, és olyan erővel nyomja le a kilincset, mintha minden tiltakozása a tenyerébe futott Micskeyné, és érezte, hogy volna. Már kint is van, végig- homlokán ráncba szalad a bő- trappol a szobákon... — Még re. »Ä, nem érdemes — nyug- hogy Róza! Van nekem becsűMictoné, ^ Végremegra). “?«*”»f* "• — “S.Stf Szólta a másik szemöldökét is. Teri ültette ezt a fejébe, Éhogy megszabaduljon magától. Lóránt János: Rakodás mes izgulni.« politúrozott, fényes bútorokba, — Már nincs itt annyi mun- csipkés függönyökbe. Megáll a ka, mint a maga idejében — lépcsőházban, egyre tnormol- Űgy tetszik beszélni, szólalt meg újra. Mert mégse va> fújva. — Róza... még mit mintha a tulajdon lányom ne- akarta kezei közül kiengedni nem! — Végig törli a homlokéra ellenségem lenne. Pedig Gazsinét, aki biztos csak arra j^t, az ajtóra bámul. Aztán 301 SOnd°lják' rS^ykSrS.kÖrÜ1UdVa' csomóra fogja a zsebkendőjét, Ki a maga veje. halljuk! — Egy ilyen ügyes asszony s Sépiesén megdörzsöli az aj- jMiért kell harapófogóval ki- féikézzel elvégzi a dolgát. tón levő réztáblát. Mert annate húzni magából. Gazsiné , bólintott. Csontos, ragyogni kell! i
