Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

SOMOŰY1 NÉPLAP 4 Vasárnap, 1960. július 17. KI NYER? A KÉT KÉZ szorosan egymásba kapcsoló­dik a Barcsi Fűrészüzem irodájában. Az eayik a tervelőadóé, aki azt mondja, hogy a féléves mérleg még nem készült el, de az első két ne­gyedév eredményei szépek, s az előzetes szá­mítások szerint most 140 ezer forintot, azaz mintegy nyolc napnak megfelelő nyereség- részesedést oszthatnának ki. Év végéig ez már nemigen szaporítható egy nappal sem — mond­ja —, mert a fafeldolgozó iparban már nem lehet a második félévben növelni az ered­ményt. A másik kéz az üzemi bizottság titkáráé, ak' mindjárt rávágja az előbb mondottakra, hogy a munkások a második félévben is növelni fogják a .nyereséget, és a nyolc nap részese­désből lehet 15 is, mert van mód arra, hogy több elsőosztályú fát nyerjenek a harmadosé tályú rovására. Azaz javítsák a minőséget. — Nem növekszik a nyolc nap nyereségré­szesedés —r kontráz a tervelőadó. — De növekszik! — Fogadjunk, hogy nem! — Fogadjunk, hogy igen. — A két tenyér összecsattan. Mindkét ember rám néz és azt mondja mosolyogva, hogy üssem el. Feleme­lem a kezemet, amely azonban félúton hir­telen megáll. Meghökkennek. Igaz — gondo­lom —, hogy olyan tréfálkozásféle az egész, a tét is mindössze egy üveg badacsonyi, mégis mintha ez a fogadás nem volna olyan egysze­rű és hétköznapi. Azt hiszem, az sz. b.-elnök lesz a nyertes, és a fogadást csakis ebben az esetben ütöm el — villant át bennem a gon­dolat. — No mi lesz — mered rám a két ember te­kintete. A kezem azonban nem mozdul, s pil­lanatok alatt visszapergetem, amit az elmúlt órában odakint láttam és hallottam. ... Ott lépkedtünk a kisvágányokon, ahol most 12 millió forintos beruházással új, kor­szerű fürészcsarnok épül. — Nézze — mondta kísérőm —, ez az a keresztvágány, amelyet az üzem munkásai t raktak le, hogy az építők anyagmozga­s akadályozhassa őket a rönk szállilásá- a termelésben. Végig lépkedtem a ké­re szivágányon, s míg jól megnéztem milyen ötletesen kerülik meg a szállítók az építke­zést, újra az iménti hangot hallottam: y>... csak az építkezés miatt féltünk ettől az évtől, és ha nem jövünk rá, hogy a kereszt­vágány lerakásával a szállítási bonyodalmakat megoldhatjuk, akkor azt hiszem, most a fél év előtt súlyos baj lenne.« —... És az a palatetős új üzemrész ott nem messze? — kérdeztem. — Ugye nem ismer rá — mondta —, az volt a parkettaüzem. Saját erőből alakítottuk át ilyen szép világosra, egészségesre. Az a zöld gépautomata, amelyet ott lát benne, a pesti kiállításról került ide. A karbantartók vállal­ták, hogy augusztus 20-ra lealapozzák. Mo­zaikot és normálparkettát lehet vele) gyártani. Ja, hogy mi a mozaik? Olyan parkettafajta, amelyet hulladékból is előállíthatunk. — Jó gépek lehettek azon a kiállításon — mondtam —, itt van például mindjárt ez az élénk színű kis masina. — Ez nem a kiállításról jött, a mi karban­tartóink fabrikálták, úgy hívják, hogy szegély- léc-gyártó. A tervezőjét itt láttam felbukkan­ni. Hé, Krisztián Gyuszi, hol vagy?... AZ EGYIK ZUGBÓL simisapkás ember dugta ki a fejét, s úgy mutatkozott be, hogy Makai János fógépész, Pintér János hőener- aetikusnak, a karbantartók vezetőjének he­lyettese. Ha tehát Krisztiánnal nem is, de munkatársaival. Darvast Sándorral, Kejzer Adómmal, Tóth Mátéval, Valusek Jánossal, Hoffer Jánossal és Fridrich Lajossal összeta- lr.lkozt'ln’-. — No "k''t már ismerem — mondtam Ma­kainak. — Honnan? Jártam a keresztvágá- r’von és a parkettaüzemben. Elmosolyodik. — No és? — kérdezte. — Hát abból hogyan ismerhet? — Nem tudtam, hogy maga simisapkát hord, de a szivüket meg a kezüket ismerem onnan, hogy a sínen olyan jó érzés volt megállni. Nagy az üzem és sok a gép meg a sín. Ha az ember felülne a szállítókocsira és be akarná utazni, akkor ... —... Akkor ott kellene kezdeni — mondta kísérőm —, ahol Borondics Jánosné és Hidvá- ri Teréz kiváló brigádjai rakják toronyba -a deszkát. Vagy ott, ahol nehéz rönköt guríta­nák a kis kocsikra. Dübörögve elindulnánk és befutnánk oda, ahol, látja, nagy a sürgés, sikít a fűrész zaja. EGY-KÉT MÁSODPERC MÚLVA ott is áll­tam a f űrészcsarnokban. A zajban csak annyit hallottam, hogy ezeknek a munkásoknak oroszlánrészük van abban, hogy a munkaver­senyben vállalt 838 ezer forintból mintegy 700 ezer forintot teljesítettek. És hogy Stájer Im­re meg Pfeifer Péter brigádja küzd a szocia­lista címért. A közelben két munkás óriás cseresznyetörzset gurít a keretfűrész elé, jól bemérik, gondosan megigazítják, s mire az előzőt a fűrész felfalja, ez már ott is van. — Pfeifer Péter brigádvezető a Kollárovics, Angyal, Perto, Tatai, Cselőtei, Bakó és Vasas kollektívából — mondta az egyik. De máris elszaladt, s megkerülte a gépet. Oroszlánrész a munkából? Hát hogy befolyásolhatja az eredményt Pfeifer, amikor a gép maga húzza be a rönköket — gondoltam, s meg is kérdez­tem tőle, tahet-e valamit azért, hogy több első- és másodosztályú deszka legyen ebből a rönkből. Nekirugaszkodott a fatörzsnek, szeme a fűrészek ütemét figyelte, s keze minden idegszálával ide-oda húzta az egyre kisebbe- dő fatörzset. Már a második rönköt is bekap­ta a gép, amikor Pfeifer nekifeszült a fa irá­nyító vasának, és csak annyit mondott vissza­pillantva rám: — így kell ezt, e ... —... No mi lesz már? — hallottam hirte­len a két fogadó hangját. FELEMELTEM A KAROM, az sz. b.-elnök- re néztem és szétütöttem a két kezet: — ... Áll! Szegedi Nándor Fénysugár mint műtéti eszköz Egy amerikai szemklinikán olyan sebészeti műszert dol­goztak ki, mellyel sokkal bo­nyolultabb műtéteket lehet el­végezni, mint akár a legélesebb szikével. Kés helyett ugyanis egy rendkívül intenzív fény­sugarat alkalmaznak, amellyel egészen lapos — a milliméter töredékeit kitevő — vágásokat lehet eszközölni. Vannak bizonyos látási za­varok, amelyeket a szemlen­csén kifejlődött hártya okoz. Ezt a leheletnyi vékonyságú hártyát eddig jóformán nem tudták eltávolítani a lencse megsértése nélkül. A készülék segítségével most a »fénytű« finoman leválasztja a hártyát. Az éles fénysugár arra is al­kalmas, hogy eltávolítsa az ér­hártyán keletkezett burjánzó szöveteket. Rendbehozatia a vendéglőt r f i , JWi iJ ... . ö, . a Csurgói Imsz Az ősztől bambit is gyárt ® A csurgói Szabadság vendég­lő elhanyagolt épülete és gon­dozatlan berendezése nemcsak a csurgóiaknak, hanem a vi­dékről érkezőknek 's állandóan szemet szúrt. A helységek rossz benyomást keltettek a látoga­tóknak, akik »jobb híján« mégis kénytelenek voltak itt étkezni. Hosszas vajúdás után az idén a Csurgó és Környéke Körzeti Fmsz megkezdte a Szabadság vendéglő rendbehozását és át­alakítását. A söntésit megszün­tették, s ezután csak ülővendé­geket szolgálnak ki. ízlésesen átrendezték a belső termeket, s jelenleg az épület külső va­kolatán dolgoznak már a mun­kások. Az átalakítási költségek körülbelül 25 ezer forintot tesz­nek ki. Gazdagították a vendéglő fel­szerelését is. 13 000 forint ér­tékű evőeszközt, tányérokat és egyéb tárgyiakat vettek. A vendéglő személyzete gya­korlatlan a felszolgálásban. A közeljövőben tanfolyamra kül­dik őket, hol elsajátítják a szakma apróbb fogásait. A vendégló helyiségei mel­let lévő használaton kívüli mo­sókonyhát az fmsz átalakítja, s ide telepíti át a szikvízüzemet; A régi, korszerűtlen szódavíz­töltő gép helyett már újat vá­sároltak. Ez naponta 2000 üve­get tölt meg, így a járás szóda­igényét — ha az a jelenlegi 1500 üvegről tovább emelkedik — ki tudják elégíteni. Az fmsz az új szódavízüzem­ben az ősztől bambit is gyárt. A gépet a harmadik negyedév­ben az ősztől bambit is gyárt, készülő mintegy háromezer üveg üdítő itallal nemcsak Csurgót, hanem a járás többi községét is ellátják. A banda lebukott Néhány napja nem látni őket. A Városi Tanács előtti telefonfülke mellől hiányzik a »galeri«. Pedig rendszerint itt gyülekeztek, innen indultak körútjukra, miután kinézelőd- ték magukat, a csinosabb nő­ket különböző jelzőkkel illet­ték. A Vörös Csillag mozi előtt' se látni már őket esténként, noha ez is állandó tanyahelyük volt. Innen mentek a színház­parkba, és a Jókai ligetbe. Elő­zetes letartóztatásban várják, hogy a bíróság ítélkezzék fe­lettük: betörés, rablás, zseb­tolvajlás, lopás bűntettéért. Pénzszerzés — könnyű úton A banda — más jelző nem is illeti őket — hét tagból áll. A legidősebb Visnysi László, Kaposvár, Kölcsey u. 51 szám alatti lakos 27 éves, Halász Im­re 25, Gelencsér György (ő sza­badlábon van, mert csak egy akcióban vett részt) 22 éves, Fóruzi Pál 20, Hegedűs Tibor 18, Sz. László és M. János pe­dig még a 18. évet sem töltöt­ték be. Fiatal, erős, munkaképes em­berek. Dolgozni azonban egyi­kük sem akart. Visnyeinek például villanyszerelő szakmá­ja van, mégsincs állandó mun­kahelye. Gelencsér volt Özdon vájártanuló, dolgozott a mar­cali gépállomáson, jelenleg »munkanélküli«. Hegedűs is mint vájártanuló kezdte, majd mint disszldens folytatta, meg­járta Angliát is. Ideig-óráig mindegyikük dolgozott, de ál­landó munkát egy sem vállalt. Ez vezette őket egymáshoz. Bandába verődtek, s így pró­bálták könnyű úton előterem­teni a közös szórakozáshoz szükséges pénzt. A pincék vámszedői Először csak a határt járták és megdézsmálták a gyümöl­csösöket. Aztán Zselicszentpál, Zselickislak közelében pincé­ket törtek fel, onnét élelmet, bort vittek el. Becstelenségük­re jellemző, hogy a határban kapáló Csonka Ferencné élel­mét ellopták a tábla végéről, vizeskancsóját eladták, s a pénzből moziba mentek. Kaposvári üzemek termékei a nagyvilágban A banda egyik tagja java­solta, lopjanak ruhaneműt, ad­ják el és a pénzen utazzanak Budapestre. Járták a töröc:kei erdőt. Útközben találtak egy pincét, ahol órát hallottak ke­tyegni. Betörték az ablakot, de az órát nem sikerült elvinni, nem érték el. Ez időben tör­tént Töröcskén egy betöréses lopás, amit azonban nem tud­nak rájuk bizonyítani. Majd mi váltunk jegyet A szokásos esti kőrútjukat tartották június elején, ami­kor este 22 óra után a MÁVAUT megállónál részeg férfit találták. — Jöjjön velünk a színház­parkba, egy pádon nyugodtan aludhat — mondták a részeg­nek, s az ráállt. A zsebébon lévő pénzt — 26 forintot — ‘ elszedték. Amikor a részeg tiltakozott, s mondta,' hogy utaznia kell, félrevezették: — Majd mi váltunk jegyet, s visz- szahozzuk. Persze nem mentek vissza, a pénzt a közeli Kapos borozó­ban elitták. Mikor hazafelé tartottak, a színházparkban * egy ismereten, pádon fekvő ré­szegre akadtak, ezt is ki akar­ták fosztani. A részeg azonban ellenállt, erre megverték. Az 1925-ben megjelent Ré- vay Nagylexikon így ír az ak­kori Somogy vármegye ipará­ról. »Az ipar egészben véve fejletlen, nagyobb iparvállala­tai: a Kaposvári Cukorgyár, a Vasöntő- és Gépgyár, a Vasúti Műhely, és Illóolajgyár, a bar­csi Tennin gyár és Gőzfűrész, a Nagyatádi Selyemfonó és Cérnagyár, továbbá több szeszgyár, gőzmalom és tégla­gyár. Háziipar gyanánt a ken­derszövést űzik.« Az ipar jellege a környezet­hez igazodott. A fő cél a mező- gazdaság termékeinek feldol­gozása, a helyi igények kielé­gítése volt. Az üzemek nagy része kisipari módszerekkel dolgozott, így jelentősebb ter­melésről szó sem lehetett. Az ipar képe nem változott a későbbi évek folyamán sem. Egy 1940. évi statisztika sze­rint a kiskapacitású gyárakban és üzemekben mindössze 2490 alkalmazott dolgozott. A felszabadulás után a régi ipari létesítmények mellé egy- re-másra épültek újabb üze­mek. Többek között a Textil­művek, a Ruhaüzem, a Finom- mechanikai Vállalat, a Ren- deltszabóság, a Hűtőipari Vál­lalat, a Csurgói és Kaposvá­ri Faipari Vállalat, a Siófoki Kenyérgyár stb. Különösen a megyeszékhely ipara lendült fel. Az iparban foglalkoztatott munkások létszáma 1959-ben már közel ötszöröse volt az 1940 évinek. A fejlődő ipar készítményei túljutottak a megye határán, bekapcsolód­tak az országos ellátásba. Ezt követően pedig megvalósult, ami régen mesének tűnt: távo­li .országok, világrészek lakói is megismerték a megye, kü­lönösen Kaposvár • iparának készítményeit. Kis mennyiség­ben ugyan, de exportálnak a kaposvári vállalatok, sőt a házi- és kisipari szövetkezetek is. A Kaposvári Cukorgyár a megye egyik legrégibb és leg­nagyobb ipari létesítménye a felszabadulás óta egyre na­gyobb mennyiségű cukrot ex­portál. Az utóbbi év.ekben már rendszeressé vált a kivitel. Az idén mintegy 1100 vagon kapos­vári cukor hagyta el az orszá­got. Franciaországba közvet­lenül szállítanak. A budapesti és a rijekai nemzetközi kikö­tőben nagy mennyiségű ka­posvári cukrot hajóznak be, hogy onnan széthordják a vi­lág minden tájára. A cukor mellett az idén Nyugat-Né- metországba száraz répaszele­tet is küldtek. A TRANSZVILL kaposvári telepe főleg közvetett export útján, a TRANSZELEKTRO Külkereskedelmi Vállalaton keresztül juttatja áruit kül­földre. Sok gyártmányuk ide­gen vállalatok készítményeibe beépítve kerül kivitelre. Ta­valy a Kínai Csőgyár, a Ko­reai Szerszámgép- és Festék­gyár részére ment nagyobb szállítmány. A megrendelők közé tartozik a Szovjetunió és a népi demokratikus álla­mok, ezen kívül Jugoszlávia, Kasmír és Irán. Kelet-Nénjetországba az idén a Kaposvári Tejipari Vál­lalat Lajta sajtot szállít egész évben. A Kaposvári Asztalosipari KTsz a Győri Vagongyárban készülő jugoszláv II. osztályú vasúti kocsik berendezését gyártja. Az Óbudai Hajógyár luxus hajókat exportál a Szovjetunió részére, s a hajó berendezésének nagy részét az Asztalosipari KTsz készíti. Jelentős exporttal dicseked­het a Szíjgyártó KTsz. 1952 óta külföldre is elkerülnek az itt készült meccslabdák, röp- és kézilabdák. Eleinte negyed­évenként négy-ötszáz, most pedig már 2100 labdát expor­tálnak az ÄRTEX Külkereske­delmi Vállalaton keresztül. A Szovjetunió, Bulgária, Fran­ciaország, Svájc, Egyiptom, Finnország a fő exportterület. Némely állam még tovább is adja, így csaknem a fél világot bejárják a kaposvári labdák. Kis számú, de tetszetős kivite­lű sakktáblákat küldött kül­földre a Kaposvári Faipari Vállalat. Hollandiába, Bel­giumba, Nyugat-Németország­ba, sőt még New Yorkba is el1 jutottak az ízléses, munkaigé­nyes készítmények. A Kaposvári Kefeanyag Ki­készítő Vállalat az idén mint­egy 12 millió forint értékű árut exportál. Hollandiába textil-1 ószőrt, és seprűanyagot, Hamburgba és New Yorkba magyar sörtét szállítanak. Európában sok helyütt is­merik a Kaposvári Agyagipa­rosok Háziipari Szövetkezeté­nek készítményeit. Belgium­ban a tavalyi Brüsszeli Világ- kiállítás óta keresik a kapos­vári agyagárut. Az idén Nor­végiába és Csehszlovákiába exportálnak. A moszkvai ma­gyar kiállításra is sok szép áruval készültek fel. Angliá­ba és Nyugat-Németországba pedig mintakollekciót készíte­nek. ' A régi lexikonból idézett »fejletlen ipar« már a múlté. Bár a megye és Kaposvár to­vábbra is mezőgazdasági jelle­gű maradt, a sikeres iparfej­lesztés, a külföldön is elis­mert készítmények arra mu­tatnak, hogy lehet és érdemes az ipart tovább fejleszteni, hiszen az ipari termékek az egész világon megállják he­Verekedés négy forintért Néhány nap múlva a Jókai igetben tartottak késő éjszaka »ellenőrzésit«. Valami érdekes­ségre, vagy ismét egy részegre vadásztak. Hallják egyszer, hogy daloló részegember tart hazafelé. Nyomában eredtek, s a Rét utcában megtámadták. Pető Gyula cipész szólni sem tudott, amikor az ismeretinek a sötétben nekiestek és ütni, verni kezdték. Az eszméletlen embertől elvették pénztárcá­ját, amiben négy forintot ta­láltak, majd magárahagyták. Az összevert ember napokig nem tudott dolgozni. Börtön vár rájuk Szerencsére, csak rövid ideig tudtak garázdálkodni ezek a huligánok. De azért, hogy hu­ligánná, betörővé, rabivá vál­tak, nem kis felelősség terheli szüleiket, hiszen legtöbb'ük alig lépi túl a húsz őrzendőt; A kiskorú M. Jánosnak apja kötszövő kisiparos Igáiban, nagyszülei is élnek, mégis »ne­velőszülőknél« volt Kaposvá­rott. Sem őt, sem a többit nem nevelték, csupán a haveroktól, az utcától tanultak, persze csak rosszat. Ezért próbáltak még a kihallgatáson is tagadni, s ezért szökött meg a letartózta­tásból, kihallgatás közben Ha­lász Imre. Az elkövetett betörésekért, tolvailásért, rablásért börtön vár rájuk. Utána azonban arra kell gondolni, hogy ha másként nem, hát szigorú rendszabá­lyokkal, javító-neveléssel ál­landó munkára szoktassák őket. S zalai Lászld lyüket. Roland Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents