Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

Vasárnap, 1960. július 10. 7 SOMOGYI NÉPLAP “0^ ^ VANNAK MÉG HIBÁK Késik az építkezések helykijelölése Ide tegyem, oda tegyem...? Vízhiány — Hát ha nem tudják eldönteni, majd odaadjuk Miskolcnak... Nincs kultúrotthon igazgatóCsurgón — Átmenetileg talán így is megoldható Kaposvár víz­d/ldtCLSCL • • • Somogy megyei műemlékek Hazánk gazdag műemlékei közül néhány Somogybán fel- lelhetőt rejtettünk el kereszt- rejtvényünkben a vízszintes 3., függőleges 1. és 14. alatt. (A függőleges 14. folytatása a víz­szintes 95.) Vízszintes: 1. Az elektromos­ságot jól vezető fém. 3. Somo­gyi műemlék. 12. Végtag. 15. Fém. 16. Komikus színészünk volt. Filmeken is szerepelt. 17. A drágakövek súlyegysége. 19. Helyhatározó rag. 20. Kémiai elem. 21. Söröző. 22. Euráziai hegység. 23. Azonos magán­hangzók. 25. Esztétikus, ipar­művészettel foglalkozott (ék. hiány). 28. A kártyában osztás után fennmaradó lapok. 30. Pintér Antal. 30/a. Római számmal: 1, 50, 50. 32. Árboc- talan kis evezőscsónak. 34. Ásd el! (Keverve.) 35. Nem szorosát. 36. Rágcsáló állat. 38. Megbetegedés, mely nyáron, nagy melegben áll elő. 40. Ál­lomásokon található terem. 41. Törlő. 43. Börzén. 44. Az egyik évszakon. 45. Női név. 47. Fe­nyőfa termése. 48. Kis utcája. 49. Deres szélei! 51. Gyengén főz. 53. Hangos. 54. Laposleve­lű termesztett hagymafaj. 55 Kerget. 56. Foggal őröl. 58. Az elem leg;kisebb alkotórésze. 60. Székely nemes ember. 61. Za- mata. 62. Vissza: szerszám. 64. Öcska, régi. 65. Mértani test. 66. Fenn a levegőtengerben. 67. Római számmal: 1008. 69. Mássalhangzó kiejtve. 71. Bá­nat. 72. Hírt adott magáról. 73. Szarvasmarha befogására szol­gáló eszköz. 74. Palesztinái vá­ros. 77. Somogy megyei kis­község. 78. Arra felé. 80. Azo­nos mássalhangzók. 82. Kétje­gyű mássalhangzó. 83., Vissza: női név. 85. Honvéd, közkato­na régi neve. 88. ÁUj! — né­metül. 91. Órával mérik múlá­sát. 93. Északon élő rókafajta. Gereznája értékes prémet szolgáltat. 95. A függőleges 14. folytatása. 97. Kizötykölő. 99. Névelővel igen öreg nénibe mondják. 100. Egy férfire. 102. Használ ellentéte. 104. Igekö­tő. 105. Híres idősebb színész­nő vezetékneve. 107. Utazó tár­saság. 108. Nagymama. Függőleges: 1. Somogyi mű­emlék. 2. Személyes névmás. 3. Páratlan. 4. Pest egyik ré­szén. 5. Feljegyez. 6. OSX. 7. SL 8. Almás Károly. 9. Felté­teles kötőszó. 10. A harcok ki­menetelét döntően befolyásol­ja 11. Határidős. 13. Érték. 14. Somogyi műemlék. 16. Mongol fejedelmi cím. 18. Valamely egy tárgyra vonatkozó igazsá­gok rendszeres előadása. 24. Moszat. 26. Nyári mezőgazda- sági munkát végez. 27. Köz­ponti Pedagógiai Továbbkép­ző Intézet (KÖPTI) betűi ke­verve. 28. Női név. 29. A nép- vándorlás korában szerepelt szarmata lovasnép. 30. Becé­zett Erzsébet. 31. Ady szerel­me. 33. Pest megyei község. 34. Kiemelkedés. 35. Táncos mu­latság-e. 37. Hasadék, nyílás latinul. 39. Szoba betűi kever­ve. 30. Két mássalhangzó ki­ejtve az ábécé végéről. 42. A Duna jobboldali mellékfolyója. 44. Zúzó. 46. Szemmel felfede­ző. 48. Piaci árus. 50. Egy so­mogyi községre. 52. Durva gyapjúból vagy tehénszőrből készült szövet. 54. Sark. 55. Híradás. 57. Kevert rigó! 59. Az arany koporsó szerzője. 60. Vissza: ritka férfinév. 61. Visz- sza: nem szárazföldi, nem is vízi (ék. hiány). 63. Szekrény­rész. 66. Keret szám (ék. fölös­leg.). 68. Mutatószó. 70. Japán kikötőváros. 72. Üzemi bizott­ság. 75. Borzongást kifejező hangok. 76. Lavor szélei! 79. Vissza: rákhelyes. 81. Eredeti jelentése: tény. 84. Vissza: hiá­nyos ruhákra. 85. ítélkezőn. 86. Orosz lovas nép. 87. Régi űrmérték egység. 88. HIA. 89. Baráti nép. 90. Táncfajta. 91. Két szó: papírmérték és a har­madik magyar király neve. 92. Idén oroszul (fon.). 94. Súly­egység. 96. Gaz. 98. Parancso­lja. 101. YÁ. 102. Szerszám. 103. Televízió rövidítése. 106. Az egyik minisztérium rövidí­tése. Várkonyi Imréné 1 2 Ili 3 4 5 6 7 8 9 10 ii Hl 12 13 14 15 11 16 üiiii Hűi! 17 18 ÜÜÜ 19 íüjü 20 Üiiii 21 :iun :::::: Üiiii 22 üiiii J 23 24 11 25 26 27 Üiiii üiiii 28 29 üiiii 30 30/a 31 :::::: :!!::: 32 33 ÜÜÜ 34 35 36 37 ililli 38 39 üiiii 40 41 42 :::::: 43 11 44 jjljjj 45 46 üiiii 47 si:::s üiiii 48 :::k: :::::: 49 50 :::::: 51 52 :::::: :::::: 53 Üiiii 54 Üiiii 55 56 57 nini 58 59 111111 Ül 60 :::::: 61 62 63 :::::: :::::: 64 ÜiÜi 65 iiÜp 66 67 68 :::::: 69 ÜiÜi 70 :::::: üiiii 71 üiiii 72 73 ffi 74 75 76 üiiii :::::: 77 78 Üiiii :::::: 79 :::::: Üiiii 80 Iliül üiiii 81 mm is:::: 82 83 84 11 85 86 87 üiiii üiiii 88 89 90 üiiii 91 92 93 94 95 CS 96 :::::: 97 ÜiÜi 98 Üiiii 99 11 100 101 üiiii 102 103 ÜÜÜ 104 105 106 V> :::::: :::::: :::::: 107 :::::: :::::: 108 (---------------------------------------------------------------------------------------' F eleki László: MIT KELL MONDANI Pistike zavartan és ingerülten áll, ropogtatja az imént kapott cukrot. Anyja azonban nem hagyja békén, s igy nó­gatja: _ — M it kell mondani? Pistike durcás arccal néz és hallgat. Anyja szégyen­kezik: — Nem mindig ilyen vad. Máskor olyan élénk... Pistike most nem élénk, és láthatóan nem tudja mit kell mondani ebben a helyzetben, amikor tele van a szája cukorral, s a beszédet különben is fölöslegesnek tartja. Pistike még nem annyira öntudatos, hogy az örökkévaló­ságra, vagy legalábbis az utókorra gondoljon, s valami­lyen nagy mondással tegye emlékezetessé az adott hely­zetet. Nem szól egy szót sem, csak ádáz tekintettel nézi környezetét, azzal az őszinte ellenszenvvel, amely a két­éves és annál nem sokkal idősebb^ a képmutatáshoz még nem értő emberek sajátja. Pedig nincs igaza Pistikének. Számos esetben bizony nagyon hiányzik az embernek az a mondat, amely valahol ott zeng a világmindenségben, csak éppen nem jut eszünk­be. Nem tudjuk, mit kell mondani, csak állunk, mint sza­már a hegyen, s irigyeljük azokat a nagy férfiakat, akik bizonyos helyzetekben pontosan tudták, hogy mi van el­vetve, hány évszázad tekint le a piramisokról, s mikor le­het országot adni egy lóért. Az átlagember ezzel szemben még a legdrámaibb körülmények között sem találja meg azokat a szavakat,-amelyek márványba kívánkoznak. Például már fél órája nem jön autóbusz, végre aztán közeleg, de mint a ritka jószág, annyira tömve van, hogy meg sem áll, s az ember felszállás nélkül csak utána néz­het. — Mit kell mondani? Menyasszonyod közli veled, hogy mégis a Gézához megy feleségül, mert jobban szereti, több benne a férfias lendület és a gyengédség. — Mit kell mondani? Egyik bajtársad, aki a múlt héten meggyőzött arról, hogy a fekete tulajdonképpen fehér, most szemrehányást tesz neked undorító hiszékenységedért. — Mit kell mondani? Felrobbantanak egy olyan bombát, amely húszmillió tonnányi hagyományos robbanószerrel egyenlő erejű, s megfertőz tengert, földet, levegőt. — Mit kell mondani? Bizony a legtöbbször csak durcásan nézel körül, a po­kolba kívánod az egész világot, mint Pistike, azzal a fájó különbséggel, hogy cukor sincs a szádban, amelyet leg­alább rághatnál. Nem tudsz mit mondani, nem jut eszedbe semmi sem, csak dadogsz, mert nincs történelmi lélekje­lenléted. * Nevelésünk hiányossága szembetűnő. Egyszerűen nem elég az, amire megtanítanak. Jó, tudjuk azt, hogy köszö­nöm szépen, kézit csókolom, nagyon örvendek, szívesen, máskor is, szóra sem érdemes, bocsánatot kérek, kétségte­lenül, így van ez... Ezek, és más hasonló fontos szavak sokszor segítik át az embert a nehézségeken, de bonyolul­tabb esetekben csődöt mondanak. Élete számos forduló­pontján, a meglepő világesemények forgatagában, az em­ber Pistikét megszégyenítő tanácstalansággal néz körül. A tagolt beszéd, amelyre oly büszke, a homo sapiens cser­benhagyja, és egyszerűen nem tudja, mit kell mondani. Tabi László: MEGLEPŐ TÖRTÉNETEK Köztudomású, hogy egyes gyógyszereik bizonyos idejű ál­talános használat után hatás­talanokká válnak, mert az em­beri szervezet kitermeli a rá ható mérgek ellenmérgét. Kö­rülbelül így vagyunk azokkal a pompás történetekkel, ame­lyek színpadokon, s a mozik vásznán már általánossá vá ták, s amelyek évtizedekig ha­tásosak voltak, de ma .már az emberi szervezet megszokta őket. Űjszerű történetekre van tehát szükség, s én mintakép­pen hármat már írtam is. íme: Zongoraszó az alkonyaiban Salardini, az agg maestro, minden idők legnagyobb zongo­ravirtuóza, kedvenc tanítvá­nyával megszokott esti sétáját végzi Firenzében. Arról beszélgetnek éppen, hogy mi­lyen ritka az új zongora-zseni, hogy évtizedek teljenek el, amíg egy-egy üstökösszerű te­hetség feltűnik. Salardini szo­morú emiatt. Már kilencven éves, és igazán zseniális tanít­ványa nincs. S ekkor egy kis kertes ház nyitott ablakán zon­goraszó hallatszik ki. A maest­ro megáll és beles az ablakon. Egy tiz-tizenkét éves árva fiúcska zongorázik ott nyitott szájjal, tágranyílt szemmel a csendes firenzei estében. Egy kis nápolyi dalt játszik. A maestro megáll s fülel, majd elmosolyodik: — Ez is milyen botfülű — mondja és .továbbsétál kedvenc tanítványával. Gól! A stadionban tombol a száz­ezerfejű cézár, a közönség. A bajnokságot eldöntő mérkőzés folyik lent a gyepen, null-null az eredmény. Már csak öt perc van hátra, a szürkeingesek tá­madnak. ' Ha sikerül gólt lőniük, övék a bajnokság. Meg kell gebcdni az izgalomba. S ekkor egy han­gos kiáltás: Lápócsi, a szürke- ingesek hatszázszoros váloga­tottja összefutott az ellenfél hátvédjével és elterült a föl­dön. Kiviszik, agyrázkódás: Már csak három perc ... Ket- ő és fél... A közönség tom­bol ... De íme. Lápócsit fel­mosták és visszatér. Egy perc van hátra! A labda Lápócsinál van .., Megindul a kapu fe­lé ... De mi ez?? Hé, Lápócsi! Hiszen a saját kaputok felé rohansz! Lápócsi se lát, se hall... a közöség örjöng .. i Lápócsi ellenállhatatlan ... el­fut a saját fedezetük mellett, kicselezi a saját hátvédjüket, lövés ... gól! Micsoda gyönyörű öngól! Győztek a gonosz sárga, ingesek, mert Lápócsi — agy­rázkódásának következtében — nem ismerte ki magát a pá­lyán. Jutka igazgató lesz A Halfűrészelő Vállalatnál rosszul mennek a dolgok. Bi- bicz, a vállalat igazgatója ré­gimódi bürokrata, a haladás ellensége, öntelt, nem bírja a kritikát. így aztán persze nincs tervteljesítés, nincs munkafe­gyelem, egyáltalán: semmi sincs. Á vállalat a kerület leg­rosszabb vállalata. Végül a mi. nisztérium sem tűrheti tovább a dolgot. Bibiczet átheiyik, és a vállalat élére Jutka, egy fia­tal törékeny, csinos lány kerülj Aki ránéz, elmosolyodik: úgy fest, mint akiben egy csepp energia sincs. »•Ez a kis nőcske akar itt rendet teremteni?« — kérdik ajkukat biggyesztve a hitetlen, dolgozók. És valóban. Jutka hetek alatt annyira tönkreteszi a vállala­tot, hogy azt teljesen fel kell oszlatni. i

Next

/
Thumbnails
Contents