Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05 / 157. szám

Kedd, 1960. július 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP Szomszédok hafrárnézőben — Tetszik a marhaállomá­nyunk? Ne csodálkozz azon, hogy rámentünk a jószágte­nyésztésre. Tudhatod jól, hogy százötven hold dohányt meg ötszáz hold krumplit terme­lünk. Kell a trágya ezeknek a növényeknek. Fánimaj árban mondja ezt Szeitz István, a szuloki Kos­suth elnöke. Társa, a homok- szentgyörgyi Berki József ér­deklődve hallgatja a magyará­zatot. Nem sokat teketóriázik, menten meghívja viszontláto- gatásra a szomszédot: — Pis­ta, gyere el, nézz körül a mi határunkban. Amíg a szuloki dűlőutakat rója a gépkocsi, addig a szent- györgyi elnök tekintete tapad rá a mezőre. De amint átérünk a határon, Szeitz elvtárs veszi szemügyre a termőföldeket. Érthető a kölcsönös érdeklődés. A két szomszédos szövetkezet ugyanis versenyre kelt egy­mással. Nem, nem lehet azt kibírni, hogy kilométereken keresztül csak az autó ablakából nézze a gazdaember a határt. Áll­junk meg, szálljunk ki. — Nézd, Pista, ott az akácos sarkánál négyzetes kukoricánk van. Nem nagyzolok, de negy­ven mázsát megad holdja — szól a homokszentgyörgyi Zöld­mező elnöke. A versenytárs hallgatagon tekinget jobbra is, balra is társat hajtja a kíváncsiság: hány gumót köthetett egy-egy bokor. Négy-öt lépést tesz a rendben, aztán óvatosan, szin­te simogatóan . megfogja egy tőnek a szárát. Fél szemmel társára kacsint: — Nem saj­nálod, Jóska? Mert felhúzom, ha sajnálod is. Legközelebb te két bokrot felhúzhatsz a miénk­ben. — Számolgatja a kisebb, nagyobb gumókat, majd meg­szólal: — Hát ezt nem hittem volna. Huszonkét szem egy tő alatt! Száznyolcvan mázsá­ra számíthattok. — Megelégszünk a százöt­vennel is — így a helyi elnök. — De gyere, mutatok másik táblát. — Megyek én, csak azt ne mondd, hogy ennél szebb krumplihoz vezetsz. — Pedig van szebb is ... Fevidult a szentgyörgyi ha­tár. Tiszta földek, gazdag ter­méssel kecsegtető vetemények mindenfelé. Öröm járni ebben a mezőben, amelyiknek — Szeitz elvtárs, a versenytárs szavaival élve — sohasem vi­selte ennyire gondját a falu. Én még hozzáteszem: sok he­lyen jártam, de ilyen gyönyö­rű határt nem láttam a megye egyik részén sem. — Látták volna egy héttel ezelőtt a krumplinkat! Kezdett fonnyadozni a szára. Bőséges esőt egy hónapja nem kapott Berki bátyám hozzám fordul: Azt mondtam, ha nem lesz eső, — Talán azt hiszi azért de­rékig érő az a kukorica, mert a vasút mellett van? Nem csiná­lunk mi kirakatpolitíkát. Az persze nem rossz fogás, hogy a szem előtt lévő földeket job­ban megmunkálják egyik-má­sik faluban, mint a többit: hadd lássák az utasok a vo­natból, hogy milyen szorgal­mas gazdái vannak ennek a szövetkezetnek. Engem már nem kell meg­győznie, hiszen csaknem fél napot barangoltunk a fél ha­tárban. A versenytársat azon­ban jó lesz beljebb invitálni, oda, ahova a köves útról nem lát el az ember. — Nézd, Pista, ez a Sári né­ni krumplija — mutat egy táb­lára, ahol az idén először, kí­sérletként ültették el Barsy Sa­rolta burgonyanemesítő somo­gyi sárgáját. Bíztató az ered­mény. Néznek és hallgatnak. Nem baj ez, hiszen minden emberi szónál ékesebben be­szél a mező. Huszonöt holdas bargonya­táblához érkezünk. Szeitz elv­vége minden reménységünk­nek. összeszorult a szívem a nagy veszélynek még a gondo­latától is. El is határoztam, ha tovább tart a szárazság, én többet ki nem teszem a lá­bam a határba. Most meg? Nincs az a hivatalos dolog, ami egész napra bent foghat­na az irodában — magyarázza Berki bácsi, amint kerülgetjük a dűlőút tócsáit. Örül Berki József az eső­nek, de főként annak, hogy a szövetkezet tagsága is büszke örömmel tekint közös munká­jának érő gyümölcsére. Oszto­zik a versenytárs örömében Szeitz elvtárs is, aki otthon biztosan elújságolja: ’■»■Nincs szégyenkeznivalónk. Megtet­tük, amit tehettünk. Gazdag termést ígér kétezerkétszáz holdunk. De azért ne lassít­suk a munkák iramát, mert a szentgyörgyiek ... szóval, na... azok se alusszák át a napot, de még az egész éjszakát sem...« Berki bátyám meg azt mond­ja nekem búcsúzóul: »A jövő héten átnézek ám megint hí­vatlanul, lopakodva a szuloki mezőbe. A határnál nem for­dulok vissza, hanem megkerü­löm két-három táblájukat. Mit tagadjam: érdekel, hogy mikor mit csinálnak.-« Mit tegyek hozzá mindeh­hez? Csak azt, hogy verseny ez a javából... x Kutas József Lesz-e pótmama-szolgálat a városban? A kaposvári leánytanács tagjai azt mondják: igen — Halló! Kérem, este szín­házba szeretnénk menni, tud­nának egy pótmamát küldeni hozzánk? — Igen, tessék diktálni a címet, és hogy mikorra men­jen ... Körülbelül így zajlik le majd egy pótmama-rendelés, ha megvalósul a városi KISZ-bi- zottség mellett működő leány­tanács terve: a pótmama-szol­gálat. Mi is ez tulajdonképpen? Budapesten már hosszabb ide­je működik. Tagjai vállalkoz­nak gyermekek felügyeletére este vagy napközben, ha a szü­lőknek olyan elfoglaltságuk akad, hogy nem vihetik ma­gukkal gyermeküket. Ilyenkor telefonálnak egy pótmamáért — akiknek soraiban nyugdíjas ápolónőktől kezdve a KISZ- fiatalokig igen sok asszony és lány foglal helyet —, az meg­jelenik a kívánt helyen, és me­sével, játékkal szórakoztatja a csöppséget szülei távollétében. A fővárosban bevált ez a mód­szer, s például egy-egy színhá­zi bemutató alkalmából nem is tudnak elegendő pótmamát az igénylők rendelkezésére bo­csátani. — A város KISZ alapszerve­zeteinek leányfelelősei megbe­szélték, hogy legkésőbb szep­tember elején megindítjuk a pótmama-szolgálatot — mond­ja Németh Lajosné városi leányfelelős, és hozzáteszi, hogy azért csak szeptemberben, mert a jelentkezőknek szigorú orvo­si vizsgálaton kell átesniük, s csak azután állhatnak munká­ba. Hogy kikre számítanak? El­sősorban azokra a KlSZ-fiata- lokra, akik kedvet éreznek a gyermekekkel való foglalkozás­hoz. — Eleinte minden bizonnyal szokatlan lesz ez majd mind a szülőknek, mind pedig a fia­taloknak. Reméljük azonban, hogy lesz jelentkező, s nem marad pusztán elképzelés ez a szép terv. Horváth Sándorné, a megyei nőtanács titkára örül a fiata­lok életrevaló kezdeményezé­sének. — Sajnos a nőtanács saját erejéből nem tudta ezt megva­lósítani, mert az asszonyoknak dolgozniuk kell. Viszont nincs kizárva annak lehetősége, hogy mint Budapesten, itt is segítse­nek a nyugdíjas pedagógusok, ápolónők. A leánytanács további elkép­zelése, hogy ha a pótmama­szolgálat beválik, megszerve­zik az idősebb, beteg dolgozók látogatását, az óvodák csinosí­tását, apró ajándékok készíté­sét. Mindez ma még terv, de az ősszel már, ha színházba kíván menni az ifjú pár, csak tele­fonálnia kell: — Halló, pótmama-szolgálat? Ma estére szükségünk lenne... P. Gy, BEFEJEZETLEN ÜGY A Marcali Gépállomás a közelmúltban 11 db SZK-3-as kctibájnt kapott. A gépeket, melyek azóta már a földeke aratnak, Báli István, Kinics József és helger Ferdinand brigádja szerelte össze. »... Házunk OTP-köcsönnel készül. Minden fillérre szüksé­günk van, s tudni akarjuk, ho­vá tesszük a pénzt. Ezért volna fontos, hogy az asztalos kiadja a számlát. Kérdem, van-e olyan törvény, amellyel kény­szeríteni lehet őt erre ...« — írja szerkesztőségünkhöz kül­dött levele végén Miklós József kaposfüredi lakos. Azért kényszerült a levél megírására, mert — úgymond — Endrődi János kaposvári kisiparos méltatlanul bánt el vele. Ugyanis Endrődi három­ezer forint előleget vett fel tő­le azzal, hogy határidőre elké­szít 3 dupla szárnyú ajtót és 2 hatszárnyú redőnyös ablakot. A kisiparos azonban nem tar­totta meg a határidőt. Termé­szetes, hogy megingott benne Miklós József bizalma. Rá­adásul Endrődi közölte vele, hogy csak úgy hajlandó az em­lített megrendelésen kívül mást is elkészíteni, ha újabb 4000 forintot ad neki anyagbe­szerzésre. Ezek után természe­tes, hogy a kért pénzt a kis­iparos nem kapta meg. Miklós József úgy határozott, hogy a ktsz-nél rendeli meg a többi asztalosmunkát. Ám Endrődi János többszöri felszólításra sem hajlandó a számlát elké­szíteni a rendelés megszakítá­sáig végzett munkáról. Nem je­lent meg a KIÖSZ idézésére, s nem válaszolt a hozzá inté­zett ajánlott levélre sem. Va­az emlí etetekkel kapcsolatos válasza raiá feljárónál is felgyulladt a az egyik kárpitozott székre ült.gcsak részben állja meg a he- villany, és egy férfi alakja je- Körülnézett a szobában. Kételyét. Nem lehet elfogadni lent meg az ajtóban. Az erős szárnyú fehér ajtó nyílott a3ugyanis azt, hogy időhiány szél majdnem felborította, ami- másik szobába. Példás tiszta-ttmiatt nem készült el a sokat kor a kavicsos útra lépett. Va- ság és kínos rend volt. Az író-fisürgetett számla. Mint ahogy lami házikabát féle volt "rajta, asztalon a márvány tintatartónr melyet szorosan összefogott, de kívül más nem volt, még így is nehezen tudta meg- — Jó estét — köszönt valaki.; ii BERKES! imíS (73) A lány nem válásáéit. hajtotta fejét; — Szervusz, Eszterkém ... — Vigyázz magadra! — súg­ta a lány. A fiú kilépett a folyosóra. Süvöltött a hideg, metsző észa­ki szél. Felhajtotta gallérját, semmivel sem lehet megma­gyarázni azt sem, hogy nem tartotta meg a határidőt. El­gondolkoztató az is, hogy End­rődi János, bár tudta, hogy a panaszos többek között azzál vádolja, hogy az ajtókat és ab­lakokat a szabályos árnál drá­gábban készítette el, miért nem jelent meg a KIOSZ idézésére^ és miért nem igyekezett a számla elkészítésével. Hiszen ép-í pen a számla nyújtaná neki a legnagyobb védelmet, ha be­csületesen dolgozott. Abban azonban neki van igaza, hogy a további munkához szükséges lett volna újabb négyezer fo­rintra. Ám, mint kiderült, itt sem jártak el szabályosan. Azt állítja ugyanis, hogy a rende­lő megígérte, hogy a négyezer forintot biztosítja az anyag be­szerzésére, a panaszos azonban azt írta levelében, hogy a kis­iparos ezzel az igénnyel később és váratlanul jelentkezett. Endrődi beismeri, hogy hi­bázott, amikor felült a rendelő szóbeli ígéretének. Erről a megállapodásukról is írást kel­lett volna készíteni, akkor bi­zonyára nem keletkezett volna ekkora perpatvar az ügyből,- amely — mint a panaszos ír­ja — »-még mindig befejezet­len, és úgy látszik, a KIOSZ is elaludt rajta;;;« A KlOSZ-tól nem lehet elfo­gadni azt a kifogást, hogy azért nem szerzett érvényt eddig a törvénynek, mert — úgymond — nem volt ideje rá. Vajon mikor kapja meg a panaszos a számlát, amelyhez joga van? Elkészítését törvény írja elő. Tehát sürgősen ér­vényt kell szerezni neki. Sz. V, Le- pedig a szombathelyi repülős és határozott, biztos léptekkel vábbi , adatok kivitelét. Aztán megindult a lépcsőház felé. majd ezek az emberek elmond­ják, hogy ők kiktől kapták a TIZENEGYEDIK FEJEZET titkos anyagokat. Valamit hely­rehoz. Eszébe jutott a könyv­Hideg volt az éjszaka. Az -_Persze, oda is egy ügy; . _ „,^,.„1... akadályozni, hogy a szél ne István a hang irányába fordult, tisztet fogja el. De megtalálja búd lá Prédi állt az ajtóban. Szőke: — Kit keres? — kérdezte a haja csillogott a villanyfény-; férfi. ben. Könnyű keleti mintás se-; T„ , . ....... — Kálnőczi Pétert — felelte lyemköntös volt rajta. Igaz, hogy fontos adatokat vitt nyUg0Cjtan a fiú. — Bécsből — — Jó estét — állt fel István 3 kemhaloMt felgongy0- bozzá. A férfi kinyitotta és szemügyre vette az izmos a kaput. negyven év körüli férfit. —:- Tessék, menjen csak elő- Csak nyugodtan, erős vagy ­re biztatta magat. — Kalno~~’ István elindult. Léptei alatt urat keresem ... csikorgóit a kavics, testét át- Kálnőczi Peter vagyok járta a hideg szél, behatolt ka- mosolygott a férfi, es lassan bátja alá. — Csak nygodtan... közeledett a fiú fele. a gépkocsivezetőt is. Hiszen is­meri a hamis rendszámot. Fel­göngyölíti az egés.z hálózatot. ütésével megakadályozza a to­Stnlékk&n y,tx — bíztatta magát. — Erős és — Donován üdvözli — mond­ta István. — Donován? Három éve nem5 láttam — válaszolta Frédi. — Nem hét éve? ö valami^ orkánszerű szél megrecsegtette jár* Ue elkapom azt is. még az évszázados fákat is. A Elérte az Árvácska köri <55- bátor vagy. tetőkről cserepeket tepett ki, ..r'-le.Ve az árvácska közt. So- , ,. . . a sérült házfalakról asztalterí- tet> ^hagyott kis utca vo ha- A férfi«Jolerte. Most egy- tő naevsáaú vakolatokat szas- rom vagy negy’ kertes villával, más mellett mentek. Valami- iÄ sötét ISon vi - A sz*™ - mormog- vei alacsonyabb volt Istvánnál, a fekete *■ magában. - De kar, _ — Rendben van, fiataléin-: bér. Most már ismerjük egy-S mást. Elhozta az anyagot? A fiút izgalom fogta el. Bó­lintott a fejével. — Adja ide, mert sietnünk: kell — sürgette Frédi, és köze-l lebb lépett. István észrevette, hogy a; férfi a bal kezét nem vette ki a házikabátja zsebéből. —i Mintha fogna valamit — vil-3 lant át agyán. Benyúlt belső! zsebébe, és kivette az irattár-j cáját. Frédi kinyújtotta jobb: . , „ . hogy melyik közülük a vezető, fiúnak. István elindult. Tágas, kezét, hogy átvegye. István! Kálnőczi Péter. kényelmesein berendezett dől- a§ya lázasan dolgozott. Tudta,! Csengetett. Enyhe izgalom gozószobába vezette. hogy a férfinál revolver van. ____ _______ , gta el. Fogalma sem volt _ Foglaljon helyet - muta- ^ki - Mori ^^ mSe-l l ányt, mert olyan magányos, hogy miképpen akarja tervet tott az egyik fotelre a férfi. - ^"ésszerű gyorsasla rerit ­árva volt, de nem lehet kimé- ^ajtenn BJ£*^a»ban’ kálnőczi úr azonnal jön - ^ondolta. S csfíáncs| letes vele szemben, hiszen nem ügyességében, erejeben... Az idegen eltávozott. Léptéi tudását összeszedte 5 önzetlenül segített rajt.?. Már Az egyik ablak megvilágoso- alatt megreccsent a falépcső. .... g tókor célja volt vele. Éva után dott. Rövid idő múlva a bejá- István nem a fotelbe, hanem — Folytatjuk — * harosan száguldtak a fekete *“ *** ^ar hogy Mikor.az: előszobába léptek, a ilyesmit mondott... fellegek eldobtam a revolveremet a ha- férfi bezárta az ajtót. István egy 67-es villamossal tár?.ÍL — a vil1? ka" — Vegye le a kabátját. Rög­elment a Nagy Lajos király Pulat>an- Átnézett a vasrácson, tön szólok Kálnőczi úrnak, íítis Onnan nedie evaloa folv- szemügyre vette az épületet. István felakasztotta felölté­tek az üriát A kalauz pon- A ..alagsorában garázs jét, és szemügyre vette a la­tosan elmagyarázta, hogy mer- volt , «»Ive legalább kast. A haliból falépcso vezé­re találja meg az Árvácska «egy-otszobas lehetett, a man- tett a manzardszobába. Mint- köri Mée ió fél óráia volt te- zardszobakat nem számítva, ha zajt hallott volna fentről. hát nem ^kellett sietnie. Neki- Megnézte a névtáblát, de nem Lélegzetét visszafojtva figyelt, feküdt a szélnek, s az utcatáb- tudta elolvasni az írást. Fel- Nyöszörgő hangok ütötték meg Iákat szemlélgetve lépegetett, remlett agyaban, hogy atmá- a fülét, de nem tudta tisztán Most nem érzett félelmet. Erő- ®zlk a kerítésen, de lemondott kivenni, mert a szel erősen zu­sen elhatározta, hogy megpró- I vél Pí!’/5 Vadul cibálta aZ abla_ , . i-t f-'i * telme nsrn lenne. Ivlert na ve~ kokat bálja jóvátenni hibáját. Az az letlenűl többen tartózkodnak AT'. , . _ ember, akinek az anyagot at odabent honnan tudja Megjelent a férfi. Intett a kellene adnia, biztosan valami . ’. í valamit törlesztett. Utána pe­dig a soron következő, Éva lesz. Egy kicsit sajnálja Nem mai keletű, sőt napjainkban inkább lassan kive4 szőben levő szokás az emlékkönyvbe írás. Fiatal, serdülő leánykáknak ajándékozzák születés- vagy névnapjukra ke- resztszüleik, be is jegyeznek néhány sort, amelyet saját vagy anyjuk emlékkönyvéből másolnak ki. Ezek — amint ezt mindnyájan tudjuk — szerénységre, jóságra intenek, tövis­mentes életutat és deli vőlegényt kívánnak, éppen úgy, mint mondjuk száz évvel ezelőtt. Alz emlékkönyvet azonban odaadják a kislányok taná­raiknak is, hogy néhány sorban ők is ellássák jó tanáccsal őket. Nos, az egyik nagyobb iskola nevelői szobájában ke­zembe került néhány ilyen könyvecske. Belelapoztam. Kí­váncsi voltam ugyanis, mit adhatnak útravalóul 1960-ban a 14 éves kislányoknak nevelőik, akik éveken át tanították "két, formálták jellemüket. Nos, a kapott kép meglehetősen lehangoló. Mert a ne- elők szinte kivétel nélkül arra intik tanítványaikat, hogy f -’-<"•>/ r'-'-n1' vtán. hiszen az apró hópelyhek az élet igazi örömei«, sőt »ne is nézzenek vágyaik távolába, hisz az egész világ nem a mi birtokunk«. És remélem, az a kislány sem fogadja meg a »jó tanácsot«, akinek ezt írta könyvébe a tanára: »Légy mindig megelégedett, akkor meg­látod, boldog, szép lesz az életed.« Idézhetném tovább a megelégedésre intő, a tervezéstől, a vágyak megvalósításáért folytatott küzdelemtől, alkotni vágyástól óvó akár irodalmi vagy saját szerkesztésű bejegy­zéseket, amelyek azt bizonyítják, hogy egyik-másik pedagó­gus nem lépett túl a »keresztmama« szentimentális, múlt századi hangulatot árasztó életszemléletén, nem használja ki ezt az egi/ébként valóban nem nagv jelentőségű, de mégis­csak nevelési lehetőséget. Igaz, a kővetkező emlékkönyv­idézet megcáfolni látszik a tudatosságot, de ez a fajta be­jegyzés még károsabb, mivel szelleme teljesen id-aen kell legyen szocialista rendszerünktől: »Paprikám! Neked az erényből sok jutott! Jobban jössz ki, ha néha-néha nem al­kalmazkodsz hozzá. Tud.od, erőszakosoké ...« Vannak tettre buzdító, lelkesedést fakasztó, a példás em.h»ri magatartásra intő irodalmi idézetek, de ehhez ha­sonlókat egy pedagógus is szerkeszthet. Miért nem ezeket adták útravalóul az élettől sokat váró, abban nagyot alkotni aka­ró fiataloknak? — Síi-—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents