Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

Péntek, 1960. július 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÖZÖS ÖSSZEFOGÁSSAL Csa'{ akkor íialadlial a ter­melőszövetkezet biztosan a megkezdett úton, ha a községi tanács minden gazdasági és po­litikai segítséget megad neki. Csak közös összefogással gyor­síthatják meg a tsz és a tanács vezetői a termelőszövetkezet megszilárdulását. A Nagyszakácsi Községi Ta­nács mindennapi munkájában első helyre állította a Béke Termelőszövetkezet ügyeinek intézését. Fakitermelési engedélyre volt szüksége a tsz-nek. 7 paj­tát istállóvá akartak átalakí­tani, 23 istállót pedig beren­dezni: jászlakra, korlátokra, új. padlásokra volt szükség. S ami általában a legnehezebben megy: építési engedélyt is kel­lett kérni. Gombai János v. b.-elnök személyesen járt utá­na az engedélyek kiadásának, s így sikerült gyorsan megsze­reznie azokat. Hálálkodtak is érte a tsz vezetői, meg tagjai mondván: »Neked köszönhet­jük, hogy előbb hozzáfogha­tunk a munkához.« Az enge­dély ugyan már megvolt, de kőműves- és ácsbrigád is kel­lett. A tanács vezetői úgy sze­degették össze egyenként a 4 tagú kőműves és a 8 tagú ács­brigádot. S most saját embe­reivel épít a tsz. Azért még maradt probléma: a mesterek mellé segítők kellenek, de senki sem megy szívesen az építkezéshez, inkább a mezei munkát végzi, mert az »kifize­tődőbb«. Minden apró-cseprő ügyben a tanácsházára szaladgáltak az emberek. »Kár az elveszett időért, ha dolgoznának helyet­te, többet érne vele a tsz ... Nem lehetne ezt a fölösleges idejárkálást megszüntetni?« — morfondíroztak a tanács ve­zetői. S a májusi tanácsülésen meghányták-vetették a követ­kezőket: a tanácstagok patro­nálják a termelőszövetkezetet, segítsék megerősödésében. _ S mind az öt növénytermesztési brigádba osztottak be három­négy tanácstagot is. S most már nem kell az embereknek a tanácsházára futkározruuk, a tanácstagok kint a mezőn, munka közben meghallgatják a panaszt, felelnek a kérdések­re. A tanácsülések jegyzőkönyvei is tanúsítják, hogy a termelő- szövetkezet legfontosabb ügyei állandóan napirenden vannak. Mindig a legfontosabb felada­tok határozzák meg a tanács­ülések tárgyát. S nemcsak a tanácsülésen tárgyalják meg a tennivalókat, hanem a v. b. üléseken is. Időnként beszá­moltatják a tsz egy-egy veze­tőjét a mezőgazdasági munkák állásáról. Legutóbb Kiss Sán­dor tsz-elnök ismertette a v. b. tagjaival, hogyan biztosítja a termelőszövetkezet a tűzfi- gyelő-szolgálatot és a tűzké- szültséget. A tanács vezetői azzal könnyítették meg a tsz- elnök munkáját, hogy rövid ki­vonatban ismertették a legfon­tosabb elveket és rendeleteket. Ennek ismeretében gyorsab­ban ment az előkészület. A tanácsüléseken mindig el­hangzik néhány olyan javaslat, amelynek megvalósítása a tsz munkáját javítja. Például a márciusi tanácsülésen ezt in­dítványozták: a szükséges ap­rómag biztosítása céljából a tsz vezetősége vásárolja fel a tagoknál található aprómagot. 180 hold lóherét tervezett vet­ni a tsz, központi készletből azonban csak 80 holdra való futotta. Amikor az elnök a ta­vaszi mezőgazdasági munkák­ra való felkészülést ismertette, az aprómag-beszerzésről meg­feledkezett. A tanácstagok ja­vaslata alapján a tsz-nek si­került még 66 holdra való ma­got beszereznie, s így összesen 146 hold lóherét vetettek. A júniusi tanácsülés a nö­vényápolási munkák befejezé­sét, az aratásra, behordásra, cséplésre való felkészülést tár­gyalta meg. A tanács azt ja­vasolta a tsz-nek: minden munkaképes embert vonjanak be az aratásba. Kössenek szer­ződést kévekötő aratógépre. A kévék összehordásában segít­senek az iskolás gyermekek is, az öregeket pedig az összehor­dásra kérjék meg. 1000 hold' gabona aratása vár 80 kasza­párra. 12 hold 800 négyszögöl jut egy emberre. Feltétlenül szükség van egy gépre, mert anélkül csak igen hehezen bir­kózik meg a tsz az aratással. A tanács vezetői szóltak a já­rási tanács, a pártbizottság ve­zetőinek, s kérték, segítsenek abban, hogy ők kapják meg annak a községnek az arató­gépét, ahol nem jut ilyen sok aratnivaló egy személyre. A júniusi tanácsülésen azt is javasolták, hogy aki elha­nyagolja a munkát, sorozatos felszólításra sem tér észhez, büntesse meg a tsz vezetősége. A javaslatot megfogadták a tsz vezetői: aki az írásos felszólí­tásra sem művelte meg terüle­tét, büntetést szabtak ki rá, s napszámosokkal kapáltatták meg a kukoricát. Sok embert észhez térített az 50 forintos napszámok megfizetéséről ki­küldött felszólítás. Tízen már elkezdték a kimért területet kapálni, s lehet, hogy még jó néhányan nem várják meg, hogy a napszámosok az ő ku­koricájukat is megkapálják napi 50 forint napszámért. A tanács és a tsz vezetői gyors intézkedésekkel gondos­kodnak a tsz munkájának ja- vításáróL L. G. 13 mássa Sssiárpa-termés a Lábodi Állami Gasdaság futóhomokos területén A Lábodi Állami Gazdaság határának nagy része homokos területből áll. A lucernater­mesztés nemrég még ismeret­len volt itt, és a kalászosok is csak öt-hat mázsás termést ad­tak holdanként. A pár évvel ezelőtt megkez­dett talajjavítási munka ered­ményeként azonban már nem­csak a lucerna honosodott meg, hanem igen szép termést ta­karítanak be kalászosokból is. A tőzeges meszezéssel javított egykori futóhomokon elvetett 200 holdnyi őszi árpát most aratják, s az eddig betakarí­tott 140 holdnyi termés gazda­gon fizetett. Azon a területen, ahol az elmúlt években mind­össze öt-hat mázsa őszi árpa termett, most 13 mázsát ad egy-egy hold föld. A 250 hold­ról előreláthatólag több mint 3200 mázsa szemes terményt takaríthatnak be. Magyar művek kiadása Kínában A pekingi népi irodalmi ki- adó az utóbbi időben több ma­gyar irodalmi művet jelente­tett meg, közöttük Zalka Má­té, Illés Béla egy-egy könyvét, Arany János Toldiját és Jókai Mór Sárga rózsa című regé­nyét. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltása óta sok magyar iro­dalmi műyet adtak ki Kínában. Megjelentették Petőfi Sándor válogatott költeményeit, József Attila több költeményét, Mó­ricz Zsigmond számos regényét és novelláját, irodalomelméleti cikkeket, színdarabokat és me­séket. Vándorméhészek Nézi, nézegeti a kirakatot, s Ilyen barátságtalan fogadta- megakad a szeme egy pár jó tásban, mint Adandóm, még vágású szandálon. Különleges sehol sem részesítették. Pedig méretű lábbelit visel, négy- régóta, maholnap két évtizede venhatosat. S ilyent nem min- váhdorol szorgos mézgyűjtö. den szaküzletben árusítanak, getőivél. Hét családdal kezdte, örült hát, hogy itt, Ádándon most 74 családja van. De nagy neki valóra talált. gondot okozott átteléltetésük! Kiböki a beszélgetés köz- Áldja az eszét, hogy tagja lett ben: távolról jött, hogy meg- a szárszói szakcsoportnak, nézze a méheit. amely szakszövetkezetté fejlő­— Akkor maga laz a szemte- dött. Valuta a méz, szüksége le célját, s a helybeli vezetők búcsúzóul sok szerencsét kí­vánnak neki az itteni méhész­kedéshez. A szőlők alatt akácoktól kö­rülvett tisztást talál. Jó lesz ez a hely a kaptároknak — gon­dolja. A termelőszövetkezet el­nöke egy szóra megadja az en­gedélyt a letelepedésre. Most már csak a pörgető és egyéb felszerelés födél alá juttatása len méhész, aki betolakodott a van rá az országnak, s az ál­mi határunkba — horkant fel lám ezért nagy támogatásban a boltvezető. részesíti a társult méhészeket. — Mindegy, hqgy mivel fog- Neki például nyolcszázötven ki- lalkozom, itt a boltban vevő ló cukrot adott az ősszel, a ta- vagyok — próbál (kitérni a szó- vasszal pedig 2500 forint hitelt, váltás elől a jövevény. De nem Méz jár a kölcsönért. Szerző- sikerült. Most meg honnan, dött is Mohai István tizenöt és honnan nem, a méhek emlege- fél mázsára, tését meghallva itt terem a _ Tudja-e teljesíteni ezt a boltosné, s mint a darázs, úgy kötelezettségét’ ront rá az idegenre Szi&ozó- tt ta_ das, sértegetés közben ököllel ^ verik a pultot, majd magyarán vitái. Nagy hordókban all a u- értésére adják a meglepettség- zenkét mázsányi méz. — Ez a tői jóformán szóhoz sem jutó hazai gyűjtés — mondja. — Jó embernek: jobban teszi, ha el- idő járta akácvirágzáskor, tűnik a méheivel együtt, mert... A pörgetés befejeztével mo- A boltosék most elszólták torra ül Pista bácsi. Reggel magukat. Ha netán bajuk esne hétkor indul, s az éjfél veti ha. a vándorméheknek, tudja Mo~ za. Kétszázhetvenszer vált szá- hai István szóládi méhész, hogy mot a Danúvia kilométerórája kire ejtse gyanúját. Megnézte ezen a napon. Bejárta Bakonyt: az ádándi üzlet ajtaján a kis hol van jó méhlegelő. Másnap táblát: »Boltvezető: Szabó 1st- délután Bakonyoszlop határá- ván.« ban rakják le a kaptárakat a S Sí Sí — ............... teherautóról. Nyolc napot töl­o tt. Gyenge eredményről tanúskodik a pörgetés, mind­hajú férfi. Szegedi meg simára ről. Vildmann tudta, hogy Fre-^össze százhetven kiló mézet fésült, hosszú szőke hajú. di Szegedivel azonos. Azt m^J’adhat át a földművesszövetke­— így van, ahogy mondod, nem tudjuk, hogy Frédi miért: Ennek ellenére azonos a két gyilkolta meg őt. De az bizo-j személy. Frédi eredeti hajszí- nyos, hogy a levelet vissza! ne sötétbarna. Mikor a Bonc- akarta szerezni Eszébe jutott,_ tani Intézetben összeverekedtél hogy a levelet felhaszálhatják| a két személy azo-1 nossága mellett szól Éva körme: alatt talált bőrdarabkák. A< BERKES! ANDRÁS Cselei bólintott. — Sajnos, előbb kellett jön­nöm. Nem tudtam megvárni a jelzett időt, mert féltem, hogy későn érek ide. — Kocka, főzess kávét, és keríts valami harapnivalót — szólt az alezredes. Kocka ki­ment, szólt a titkárnőnek, majd rövid idő múlva visszajött. — Beszélj! — sürgette Be- reczkit az alezredes. — A következő a helyzet — kezdte a férfi. — Krasznait kényszerítették, hogy hazajöj­jön. Tegnap éjjel dobták át Sopronnál a határon. A fiúnak ma éjszaka meg kell szereznie valami fontos találmányt, és hajnali négy órakor át kell ad­nia Frédinek. Hogy hol, azt nem tudom. Annyit azonban sikerült ma délelőtt megtud­nom, hogy Frédinek el kell tennie láb alól a fiút a talál­mány átvétele után. Azt is megtudtam, hogy Frédi az An­gol Titkos Szolgálat ügynöke, az amerikaiaknak csak mellé­kesen dolgozik. Az amerikaiak­kal Clairk kapitányon keresz­tül került kapcsolatba. Biztos­ra veszem, hogy ha megkapja a találmányt, az angoloknak fogja kiadni. Ebből könnyen arra lehet következtetni, hogy De Donovánnak sem érdeke vele> otthagyta kalapját, mely- ellene De hogy a gyerek életben marad- be" ^árom hosszú szőke haj- nossaea n» jón, mert nem neki való anyag. sza*at talaltaL így van. Furcsa egy gyerek. Ügy meg- — így. verte ott a társaságot, hogy él- ■— A laboratóriumi vizsgálat veztem. Sajnos, nem segíthet- megállapította, hogy női haj- tem... szálak. És mikor kint voltam — Várj csak — szólt közbe a Bonctami Intézetben, Éva ha­Cselei. — A fiúról majd ké- jából hoztam egypár szálat, sőbb’ beszélünk. Engem most Megvizsgáltattam. Nem azonos. Frédi érdekel. Éva haja festett, amit te ta­— Lakásáról nem tudsz sem- láttál, eredeti szőke. A pairóiká­mit? — kérdezte Kocka. kát általában női hajból készí­— Semmit. Valami rémlik, tik, mert a női haj hosszú szá- mintha Clairk egyszer Zuglót lú, jól lehet dolgozni vele. Mi- volt.. említette volna... kor ezt a feltevésemet felállí- — Csák ezt az apróságot a; — Az eddig jelentett ügy- tottam, nem voltam biztos a főhadnagy bajtárs elfelejtette; nőkéin kívül újabbakat meg- dologban. Emlékezz a levélre, elmondani.;; — nevetett Cse-: jzetnek. Ez is beleszámít a szer­eződésbe. — Két napot késtünk — j|mondja társának, a siófoki van hátra. Lesi a járókelőket* mikor jön a közeli présházak valamelyikének gazdája. Szabó József érkezik elsőként me­nyével együtt. Készségesen ele­get tesznek a kérésnek. — Pör­getni is segítek, mert szeretem a mézet — szól a fiatalasszony* Csakhamar látogatójuk is akad. »Én vagyok az okulás Molnár« — mutatkozik be az öreg méhész, akit — miután teljes nevét megtudták — Jó­zsi bácsinak szólítanak. Elpa- naszolják neki a boltos nem éppen méhésztársi viselkedé­sét. »Ne adjanak rá. Engem is megtámadott a szomszédom, a Mariska. Rám fogta, hogy én hívtam ide magukat. S ha így lett volna? Hát nem elég nagy a mező? Elférnek ott az én méheim is meg a magukéi is-* — magyarázta az öreg. Nagy a sürgés-forgás a kap­tároknál, dolgoznak a méhek; — Itt meri hagyni látatlanul, őrizetlenül őket? — Nem kell pásztor a méh mellé, nyomot hagy az maga után: aki háborgatja, az dagadt fejjel állhat odébb. Azért persze szinte napon­ként ellátogat méheihez: mi­lyen a hordás, melyik család hogyan viselkedik — erre ki. váncsi. Útközben Siófokon be­szól társa feleségének, aki nem győz eleget méltatlankod­ni: »Nincs itthon az uram, pedig régen lejárt már a mun­kaidő. Biztosan Ádándra ment megint, ott megtalálhatja* Nem bánnám, ha eladná a mé- heket, akkor legalább idejében hazajönne.« így él a vándorméhész. Hó­dol szenvedélyének, járja a vi­déket, s nagyokat hallgat, ha zsörtölődik a feleség. Mégis vándorol, s úgy próbálja intéz­ni a dolgot, hogy egyetértésben éljen a családja is, és gyűjtö­gethessen minél több mézet minden méhcsaládja is. Az el­ső persze a kenyérkereső fog­kézfejről származó bőrön való­ban sötétbarna szőrszálak van-J* nak, de mikroszkóp alatt tisz­tán látszik a szőkítés. Való-* színű, hogy hidrogénnel szőkí­tette. Kocka hirtelen fejéhez ka­pott. — Tényleg, Rózsi elmondta,^ hogy Szegedi jobb kezén tapasz^ tudtál? melyet Vildmann-nál találtál. — Igen. Van egy hálózata a Nem tűnt fel, hogy a levélben páncélos erőknél is. Sajnos fe- sok ékezet hiányzik? dőnéwel küldték az anyago- — De feltűnt — felelte Koc­kát- ka. — Az, hogy Frédi kétkula- — Ez arra mutat, hogy a le- csos, megbízható forrásból vél írója hosszú évekig külföl­lei. — A legdöntőbb viszont kétkulacsosság — folytatta az*; alezredes. — Szegedi lakásán^ megtaláltuk a rádió adó-vevőt.^ Az állomás valószínűleg a Wel-J lingtan lesz. Ebből következik,^ hogy az orvos angol ügynökj — Frédi Krasznait mindenképpen ette- azonos Dr. Szegedivel, szi láb alól, mert kényelmetlen volna, ha a fiú Bécsbe vissza­érve Donovánéknak fecsegne. származik? dön élt, ahol magyarul soha- volt. De az előttünk ismeretlen^ — Igen — felelte Berecrid. sem írt, vagy legalábbis ritkán, másik lakásán meg Frédi név" . Ha ez így van, akkor Fre- Ebből azt a következtetést , ++ 0m0r.-Voion.-v-1 ti ' di igazi nevét és kilétét is- vontam le, hogy Frédi a fel- a*a*t 32 amerikaia|kiloal tartotta merjük mondta komolyan szabadulás után jött haza. Sze- a kapcsolatot. gedi szintén 1945 nyarán jött — Valamit nem értek — töp haza, tíz évi távoliét után. rengett Kocka. Igaz? Ezt a nyomozati jelenté- _ Mlt? _ kérdezte az alez_: sek is bizonyítják. Frédi vala- folvtatt* Cselei ho1 Távol-Keleten került kap- redes' y csolatba Vildmann-nal, és már — Olajos szerepét, illetve: ott is együtt dolgoztak. Mikor azt, hogy Soós századost miértSszöbén, amint meglátja a ta- hazajött, újból kapcsolták őket. rabolta el.. - «nácskozó testületet, ám olyan De honnan ismerte Vildmann "* ^szívesen invitálják, hegy ettől Cselei. Kocka felkapta a fejét, és kí­váncsian nézett az alezredesre. — Honnan veszed? Bántó Lászlónak, aki mindjárt átveszi a szót: — Ne törődj vele, találtam jobb helyet. Közel van, Ádán­don. Húsz holdas somkóró-táb- :1a mellett jöttem el tegnap. Az ádándi tanácsházára lát­szólag rosszkor nyit be Pista bácsi. Éppen hivatalos megbe­szélést tartanak a helyi veze­tők. Megtorpan az iroda kü­— Marhaság! — tört ki aka­ratlanul a főhadnagyból. Frédi szemüveges, fekete Szegedit? Nyilván Távol-Kelet­(Folytatjuk.) felbátorodik. Elmondja jövete­lalkozás. Pista bácsi takarná- nyos a szóládi Kossuth Terme, lőszövetkezetben. Hajnali há­romkor kél, s délelőttig fél holdnyi füvet kaszál le. Bár ilyenkor is a méheknél röpdös gondolata, mégis rendesen le­vágja, összerakja a tizenöt ló napi eleségét. és nem is akár­hogyan, mert ne'-yv-nötös párt­tag nem dolgozhat hanyagul, neki példát kell adnia a töb­bieknek. Kutas Józs<^

Next

/
Thumbnails
Contents