Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-30 / 179. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1960. július 30. Csiilog már a porondon a jég.: KEZDŐDHET AZ ELŐADÁS Három éve született meg a magyar jégszinház, s rövid pályafutását hatalmas siker kísérte a fővárosban. Botom. Györgyi, Nagy Mariann, Ku- charovitz Miklós és a többi jégművész, aki a korcsolya - versenypályát felcserélte ; jégszinház csillogó porondjával, belopta magát a hazánkban új műfajt jelentő jégre- vün keresztül is a közönség szívébe. S mivel nemcsak a fő-, város, a vidék is látni akarta a jégszínházat, az idei nyáron hat vidéki városban, köztük Kaposvárott is bemutatják a jégrevüt. A szemlélő önkéntelenül is cirkuszt vél felfedezni a vásártéren épülő sátor láttán. Koczkás Andor gazdasági titkár azonban élénken tiltakozik a cirkusz szó hallatára. — Korántsem lebecsülése ez a cirkuszművészetnek, de a jég- revü az más — mondja. És kalauzol bennünket az épülő jégszínházban. Érdekesség? Szép számmal akad. Annak számít, hogy az utazó jégszinház már csütörtökön itt volt, mégis a bemutató előadást csak szombaton . tarthatja meg. Több mint 24 óra kell ugyanis a jégszínpad előállításához, A kaposvári premier lesz a .jégszínház 870. előadása. A »műhelytitkokat-« is szívesen elárulják a jégszínház vezetői. A bemutatásra kerülő »És megszületett a szerelem^ című jégrévü felkészülési költsége kerek egymillió forintra rúgott. Bár kétszáz este tapsolt már a hazai közönség e revü szereplőinek, Botond Györgyiék mégis napi 2—4 órát gyakorolnak. Hja, a sikert a jégporondon sem adják ingyen! Épül a porond. Kora délelőtt lefektették a majdnem másfél kilométernyi csőhálózatot. Wertheim Béla jégmester utasítása alapján került délután a sóoldat a csövekbe, s aztán megindult a hatalmas gépóriás, megkezdődött a der- mesztés, majd a fagyasztás. Estére kelve már 150 négyzet- méter felületen csillogott a jég a porondon. Ma reggel Györgyiék már gyakorolhatnak. Wertheám Bélával, a fiatal jégszakemberrel is beszélgettünk. Annak idején a hűtőház fagyasztóberendezésének szerelésénél dolgozott már Kaposvárott. Elmondta, hogy jöhetne nyugodtan a kánikula, akkor sem történne fennakadás. A jégszinház fagyasztóberendezése jóval modernebb, mint a két évvel ezelőtt Kaposvárott járt svéd cirkuszé volt. A fagyasztógép kapacitása több mint háromszorosa a svéd gépnek. A mai technika mellett a jég előállítása csak energia kérdése — mondta a jégmester, s bizonyításképpen megemlítette a pécsi példát, amikor napközben 50 fok meleget mértek a jégszínház sátrában, a jégrevü művészei mégis vidáman gyakorolhattak a jégen, mert az tökéletes volt. Tegnap a déli órákban még feje tetején állt, ma pedig már tükörként csillog a jégporond. Estére kígyóinak a lámpák, a reflektorok, s 36 korcsolyaművész Kaposvárott folytatja sikersorozatát négy napon ét. Aztán irány Zalaegerszeg, s onnan. Moszkva, ugyanis augusztus 21-én á szovjet főváros 17 ezer főt befogadó fedett csarnokában is »megszületik a szerelem« a jégen. K. S; Sgu/, tanítónő- {Lőztzéfa CSUPA TŰZ, csupa lelkesedés ez az asszonyka. Még öt perce sincs, hogy bemutatkoztunk egymásnak, éppen csak elmondtam, mi célból kerestem fel, s ő máris munkájáról beszél. A gyermekekről, akiket — minit mondja — nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell. A tanítás, a nevelés a hivatása. Sallai Lajosnénak hívják, és a topcnári apróságok első lépéseinek vigyázója. Módszereiről kérdezem, arról, hogy mint sikerült elérni eredményeit, melyekre már a Magyar Nők Országos Tanácsában is felfigyeltek. Kiderül, hogy nem is olyan különlegesek ezek a módszerek. Lényegüket röviden össze lehet foglalni: szeretni kell az embereket. És Sallainé szereti őket. A felnőtteket, gyermekeket egyaránt. — A gyermekekkel akkor tudok igazán törődni, ha ismerem a családot, az életkörülményeket — mondja, s a családlátogatási naplóról beszél, melyben feljegyzi a tapasztaltakat. Ügyes dolog ez. Még olyan adatok is szerepelnek benne, hogy a gyerek szép meséket tud, melyeket édesanyjától tanult, vagy például csak egy szó áll a jellemzés egyik sorában: hazudik. A második rubrika viszont már arról ad számot, hogy a gyermek őszintébb lett, s mert a napló az elsőtől a nyolcadikig végigkíséri útját, kibontakozik fejlődése, emberré válása. A családból indul ki. Amikor birtokában van egy sor olyan adatnak, melyet bizony a katedra mögül aligha tudhatott volna meg, hozzákezdhet az egyéni neveléshez. Nem csupán a gyermekek nevelését érti ezen, hanem a szülőkét is. Mert hiába tanítja meg a helyes viselkedésre a másodikos, harmadikos kis nebulókat, ha otthon a szüleiktől épp az ellenkezőjét látják, hallják. A SZÜLŐKKEL meg kellett értetni, hogy az egységes, nevelési eljárások csak a gyerek javát szolgálják. Ezért megszervezte a pedagógiai előadássorozatot. Ez hat részből állt, ő tartotta az előadásokat. S mert az asz- szcnyokat érdekli a pedagógia, hiszen derék emberekké akarják nevelni gyermekeiket, ott voltak mind egy szálig. Hogy mivel kezdődött? A kérem—köszönömmel. Igen, ezzel, a kultúrált beszéddel. Mert bement egy kislegény a boltba. — Farkas bácsi, adjon egy kiló cukrot. így hallotta otthon apjától, anyjától: adjon, hát ő is így kért Gondatlan kerékpárosok Több mint ezer forint kór — Súlyos sérülés Az autóvezetők gyakran szidják a kerékpárosokat, mert szerintük figyelmetlenek, fegyelmezetlenek, mindig a gépkocsivezetőnek kell vigyáznia, nehogy baj történjék. Ha így általánosítva talán nincs is igazuk, a múlt héten két gondatlan kerékpáros valóban rászolgált a szidásra. Balatonfenyves belterületén két nappal később, 22-én történt karambol. Tomasics Gyula balra kanyaradott. Nem adta meg az utána menő motorkerékpárosnak (EA 76 14— Völgyi János, Budapest) az áthaladási elsőséget. A motoros beleszaladt az óvatlan kerékpárosba: Toma- sicsot súlyos sérüléssel szállították a marcali kórházba. Amíg eljutottak ezek az apróságok addig, hogy kérem, kérek, hosszú idő telt el. A szülők is lassan rájöttek, hiába várnak gyermeküktől udvariasságot, jó modort, ha ők nem mutatnák példát. Ezért kellett a pedagógiai előadás. A szülök szeretik az okos szót. És ezek az előadások csak okos szavakat tartalmaztak. Mert Sallainé szívből beszélt. A pedagógiai, előadások nyomán megélénkültek a szülői értekezletek is. A mamák kérdeztek, gondolatokat vetettek fel, választ vártak. Ez az élénkség magával hozta, hogy feladatokkal lehetett megbízni a szülőket, Volt egy könyvter.iesztési kampány. Az asszonyok maguk árusították a könyveket. 26 és fél ezer forint értékben adtak el olvasnivalót, s ők maguk is sokat vásárolták. Mások meg arra ügyeltek, hogy az iskolából hazafelé menet ne okozzanak semmi galibát az apróságok. Kint álltak a kapukban, s figyelték a gyerekeket. Az utcafelelősök a pedagógiai előadásokra toboroztak újabb hallgatókat. Javasolták, létesítsenek egy osztálykönyvtárat. A szülők segítettek. 42 könyv jött össze. SALLAINÉ AZT TARTJA: hosszú, türelmes munkára van szükség, hogy eredmény szülessék. És személyes példamutatásra. A pedagógusra mindig felnéznek az emberek. Nem szabad, hogy csalódjanak benne, akár egy parányit is. Mert akkor hiábavaló az igyekezet; — Mi nemcsak tanítunk, nevelünk is. Itt kezdődik a munkánk. Amikor részben a szülőt is neveljük. Lehet, hogy ezek nagy szavaknak tűnnek, de így van — vélekedik a pedagógus hivatásáról. Gyermekeket nevelni a mának, a holnapnak s felnőtteket nevelni — a gyermekek érdekében. Ez a pedagógus igaz feladata. P. Gy. Nyakkendő-enciklopédia »A nyakkendő — ezt még Balzac állapította meg — cg egyéniség kifejezője: színe, mintája, csomójának megkötése viselőjére enged következtetni« A bohémek csokornyakkendője, az úrlovasok plasztron-nyakJcendője vagy Bertolt Brecht kedvelt bőmyakkendöje mind egy-egy vallomás. A rómiaiaknak nem tetszett a csupasz nyak, s ezért -— mint Horatius írja — »focale«-val fedték. Szónokok, értelmiségiek, majd piperkőcök viselték. A »focale« mintás szövetdarab volt, amelyet nem kötöttek csomóba, hanem sálként a nyak köré tekerték. Amikor Augustus császár is »focálet« kötött, az egész Római Birodalomban divattá vált ez a ruhadarab. Később Spanyolországban a hatalmas gallérok alatt — amelyeket »gorgiera«-nak neveztek, és keményített vásznuk harapófogóként szorította a nyakat, az állat és szinte az egész arcot — sodrott selyemzsinórt és csokorra kötött szalagot kezdtek viselni, de tulajdonképpen nyakkendő még nem létezett. A spanyol selyemzsinórból később csipke lett, s megszületett a zsabó, majd a lobogó »lavalliere«, amely máig is a régimódi bohémek kedvenc vizelete. 1660-ban horvát lovasezred állomásozott Párizsban. A tisztek színes szalagot viseltek a nyakukon, amelynek bojt volt a végén. A franciák a horvátokat »cravatles«-nak nevezték (kroát), és ezt a meghatározást átvitték a színes szalagokra is. Így született meg a »kravátli« — a nyakkendő. 1789-ben megjelentek az első gézből és organdiból kötött nyakkendők. Ekkor már politikai színezetük is volt: a jobbról vagy balról csomózott nyakkendő mutatta viselőjének politikai állásfoglalását. Az elegáns párizsi nők vörös nyakkendőt viseltek mutatva, hogy családjuk valamelyik tagja a guillotine alatt vesztette el fejét. Robespierre aztán hamarosan betiltotta az arisztokraták eme tüntetését. 1830 körül Della Saida gróf vakkos könyvet írt -A nyakkendő helyes megkötésének művészetéről«. Harmincnyolc különböző kötést sorolt fel, köztük a romantikus, a rejtélyes, a szívdöglesztő és a matematikai formát, hord Byron jó tanítványa volt Sálda grófnak, mert szerinte »minden gentlemannek legalább 37 különböző nyakkendőt kell útibőröndjébe tennie, hogy a hangulatnak, a helynek, a társaságnak megfelelően váltogathassa őket«. Mi mindenre használható a só? A só igen alkalmas szer a házi patikában: azonnal köny- nyít a náthán, ha langyos vízben feloldva felszívjuk az orrunkbaFonott kerti bútor sós vízzel lemosva visszanyeri régi frisseségét, és megőrzi rugalmasságát. Szalmiákos sóoldattal zsírpecséteket könnyen el lehet távolítani. A friss tintafoltokra szórt só is nagyrészt felszívja a tintát, utána ki kell mosni az anyagot, és citromlével átitatni a pecsét helyét (vigyázat, csak színtartó anyagoknál!). Ha gyapjúanyagon esett a tintafolt, a sót tiszta glicerinben oldjuk. Réz- és nikkeltárgyak só és ecet keverékével tisztítva eredeti fényükben ragyognak. A száraz sóval ledörzsölt szőnyegek színe erősen megélénkül. A forró zsír nem pattog ki az edényből, ha egy csipet sót öntünk hozzá. A politúros bútorokon esett foltot eltávolítja a só és olaj keveréke. Habverésnél megkönnyíti a munkát, ha egy csipet sót adunk a tojásfehérjéhez. Aki viszont nagyon elsózza az ételt, néhány vékony szelet nyers krumplit keverjen hozzá, mert az felszívja a felesleges só "nagy részét. Tálalás előtt a nyers krumplit természetesen kivesszük az ételből. 20-án délután fél 5-kor Kaposvárott a Kossuth L<ajos utcában Fábián László szabálytalanul kanyarodott kerékpár- ^ f jával. Jelzésként ugyan kitar- OlCtSIlCu tóttá kezét, de nem nézett hátra, hogy jön-e mögötte valami. Szabó József Jawa-pionír robogójának első kereke teljesen leszakadt az összeütközés után, csak a fék-bowden tartotta. Szabó is hibás volt, mert nem tartotta meg a szabályos követési távolságot. Komolyabb baja egyiküknek sem történt, de a kerékpáron és a robogón összesen 1065 forint kár keletkezett. A megcsalt férj bosszúja Carbazza olasz városka lakóira a közelmúltban derült égből egyszerre töméntelen röplap hullott ezzel a meglepő szöveggel: »Hűtlen nőm szeretőjével megszökött. Kérem, ne sajnáljon engem, nem érdekel az egész, jobban érzem magam, mint valaha. Tderaaco Buzoni.« Az »égi üzenet« küldője egy lelkes sportrepülő volt, aki 30 évvel fiatalabb nőt vett feleségül. Amikor felesége elhagyta, repülőgépet bérelt, röplapokat nyomatott, és így tudatta szülővárosa lakóival, hogy milyen sérelem érte. A reklám megmondja az igazat Számos amerikai háziasz- szonynak mostanában a következő szövegű reklámot kézbesíti a posta: »Vásárol ja meg a legújabb mosogatógépet: ideális születésnapi ajándék a férj résziére!« A jól öltözött hölgy már az utcán is fújhatta a magáét, mert mire belépett az órásüzletbe, egészen kifulladt- Korára nézve a negyvenesek közé tartozhatott, de húszévesnek dukáló öltözékben, kényeskedő és fölényes hanghordozással robbant az üzletbe azzal a szent meggyőződéssel, hogy csak meg kell szólalnia, s hangit jára halomra dől lábai előtt az udvarias férfinépség. Ezúttal nem csalódhatott, mert olyan figyelmes férfival aligha találkozott eddig, mint az órás. Igaz, hogy hangjában az irónia és humor, az ugratás ezernyi éle szikrázott, de ezt nem olyan könnyű észrevenni, kiváltképp, ha valakinek eltörik a szemüvege... — Nohát, ez mégiscsak borzasztó!... Ette volna meg a fene azt is, aki kitalálta, meg azt is, aki eladta nekem ezt a napszemüveget. .. Ugye, emlékszik, hogy magától vettem? Az órás ügyesen visszaigazította nevetésre ránduló arcizmait, és nagyon komolyan, nagyon udvariasan kérdezte: — Mi történt, asszonyom? — Képzelje, megyek az utcán, aztán megállók, lehajolok a kosaramhoz, abban a pillanatban leesik a szemüveg és összetörik.. • Az órás csodálkozó arcot vágott. — Borzasztó, asszonyom! Hogy manapság már az üveg is összetörik, ha leesik az aszfaltra... — De képzelje el... igy teszem föl (mutatja), aztán 11 lehajolok, és... és... na,- [i nézze csak, most nem esik le... — Bizonyára azért, asz- szonyom, mert hiányzik belőle az üveg, ami lehúzhatná. .. — Gondolja? Érdekes... Pedig akkor bizonyisten leesett- De különben mit is magyarázom, láthatja, hogy hiányzik belőle az üveg. — Igen, határozottan látom, asszonyom... — Pedig milyen jól állt nekem... Ugye, fiatalított egy kicsit?... ó, mit is mondok, hisz engem még nem kell fiatalítani. .. — Felteszi újra a keretet. — Engedje megjegyeznem, asszonyom, hogy a szemüveget sohasem a hajba, mindig a fülre kell illeszteni... — Igazán? Es mondja csak, meg tudná csinálni nekem ezt a szemüveget? — Készséggel. — Es mennyibe kerülne? — Hatvanöt forint. — Úristen, maga egy rabló! Már eddig 190-ben van, és még nem is használtam ... Hát ezt nem lehet kibírni. — Ingyen is megcsinálnám de hát az üveg. Higgye el, asszonyom, nekem is pénzbe kerül... — Tudja mit? Vegye meg ezt az ócska keretet, nekem nem ér annyit. Kifordult az ajtón, köszönés nélkül. Aztán visszalépett, és odadobta a keretet az asztalra. — Na jó, csinálja meg. Elvégre magának is élni kell valamiből. De ha még egyszer összetörik, bizisten beledobom a Balatonba... Az órás még mindig higgadtan, mosolyogva utána köszönt. — Csókolom a kezét, asz- szohyom, legyen máskor is szerencsénk... Mondja még valaki ezután, hogy nem türelmesek, udvariasak a férfiak... (jb)
