Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-03 / 156. szám

Vasárnap, 1960. július 3. 5 SOMOGYI NÉPLAP Nem vagyunk „szittya magyarok” ! Sokan ismerik azt az érzést, amikor a váratlan öröm ked­vet szabadító árama gyöngéden szíven üti az embert. Valami ilyesmiben volt ré­szem az elmúlt napok egyikén, amikor egy hétköznapi dolgok­ról folyó beszélgetés során azt hallottam, hogy a Kaposvári Cukorgyár munkásai évente sok ezer forintot áldoznak könyvvásárlásra. Nem az amúgy is szépen bővülő üze­mi könyvtár állományának nö­velésére, hanem saját családi könyvtáruk megalapozására, gazdagítására. Az olvasó munkásember, a könyvet lapozgató, vásárló pa­rasztember manapság nem rit­ka látvány. Sőt, ahogy előreha­ladunk az időben lépteinket a szocializmus eszméihez igazít­va, az hat nemsokára szenzá­cióként, ha olyanokkal talál­kozunk össze, akik az élet meg­kívánta önművelés ellen sza­vaznak magatartásukkal vágj’ szóban. Bizonnyal lesznek ilyen csodabogarak is, akiken átlép az idő, de a többség, a világos fejű tömegek annál féltéke­nyebben őrzik, gyakorolják a kultúra közkincséhez való jo­gukat. Ismeretes, hogy a kulturális nevelésnek sokféle tisztségvise­lője van egy-egy üzem, munka­hely falai között. Ilyen műve­lődési funkcionárius az üzemi könyvterjesztéssel foglalkozó ember is, akit nyugodtan ne­vezhetnénk az önművelés ön­kéntes agitátorának. Sok célki­tűzés sikere áll vagy bukik ezeken a közösségért dolgozó­kon. A Kaposvári Cukorgyár esetében ezeknek az üzemi könyvterjesztőknek tulajdonít­ható az a szép eredmény, hogy az elmúlt esztendőben ötven­ezer forint értékű könyv került a munkáscsaládok otthonába. Az 1958-as évben mindössze 22 ezer forint értékben vásároltak könyvet a gyár dolgozói. Szükségtelennek véljük bő­ven magyarázni, hogy mire vi­lágít ez a két, látszatra szürke kis számadat. Csupán emlékez­tetünk, feltéve a kérdést: va­jon milyen adatokra bukkan­nánk akkor, ha azt kutatnánk, hogy a húsz esztendővel ez­előtti cukorgyár munkásai hány könyvet vásárolhattak meg évente? Jutott-e a kenyér­gondok szűkös enyhítésére is alig elég munkásfizetésből az akkor »fényűzésnek« ható könyvvásárlásokra?! Azzal a döbbentő közléssel találkoztam nem is régein meg­fakult újságkötegekben lapoz­va, hogy az 1938-as tanévben szeptember végén megszámlál­hatatlanul sok iskolás gyermek nem vásárolta még meg a tan­könyveit. A cikk írója a tan­könyvek drágaságában látja az okot... Nem kívánok belebonyolód­ni a múlt idézgetésébe, hiszen számunkra 1945 után kezdő­dött az igazi élet. A 'munkás- osztály, a kulturális forrada­lom érdeme, hogy országunk­ban a kultúra, az irodalom köz­kinccsé vált, és válik egyre jobban. S nem véletlen az sem, hogy az új, a munkás és pa­raszt olvasóközönség érdeklő­désének középpontjába a mai magyar irodalom áll, hogy az üzemi könyvterjesztés eredmé­nyeiben lépten-nyomon azzal az örvendetes ténnyel találko­zunk, hogy az új olvasóközön­ség várja és vásárolja a mai magyar írók alkotásait. Igen, munkásaink tanulnak, olvasnak, becsülik á magyar kultúrát, s ami még fontosabb, nem nehezülnek a vállakra nyomasztó létfenntartási gon­dok attól sem, ha havonta bi­zonyos pénzösszeg szellemi ta­karékba vándorol,' és a köny­vespolcon szaporodnak a köny­vek. Minek nevezhetjük ezt. ha nem a kultúra diadalának, ha nem az életszínvonal emel­kedése eredményének? ' Mikszáth Kálmán egyik kar­colatéban olvastam valamikor a kortársakhoz intézett követ­kező kérdést és megállapítást: »Nem vagy hajlandó egy köny­vet megvásárolni, sőt könyvet sem vagy hajlandó kézbe ven­ni? Na, akkor elhiszem rólad, hogy igazi, szittya magyar vagy1« Nem, az utódok nem »szity- tya magyarok«, a történelmet sem úgy írják, mint az úri elődök, akik romba döntött or­szágot hagytak maguk után. A mi nemzedékünk országépitő nemzedék, s tán ezért is van az, hogy annyi más rosszal együtt a múltban hagytuk a mű. veletlenség »szittya-erényét« is... László Ibolya Könyvespolc SIKLÓS JANOS: Megtalált út A Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár 1960. évi sorozatának első kötete­ként jelent meg Siklós János »Meg­talált út« című elbeszélés-gyűjte­ménye. A szerzővel új munkásíró jelentkezik irodalmunkban: olyan ember, aki végigpróbálta a múlt minden szenvedését, s akinek a népi demokrácia adott emberi ran­got, biztonságot és megbecsülést. Siklós kommunista író. A szo­cialista ember szemével szemlén a világot, a múltat is, a jelent is. Ezért van ereje leleplezni az úri Magyarország aljasságait, ezért látja meg mai életünk bontakozó szépségeit, s innen ered a jelen hi­bái, fogyatékosságai elleni küzdel­mének bátorsága, harcos kiállása is. Elbeszélései a múlt és a jelen tükrét tárják az olvasó elé. Ábrá­zolása egyszerű, nem egy helyen magas hőfokú érzelemtől fűtött, és nemes lírával ötvözött. Minden so­ra bizonyítja: szereti és nagyra be­csüli az embert, de nem elnéző hi­báival, fogyatékosságaival szemben sem. Megragadó erejű portrét fest írásaiban a munkás-édesanyáról, a feleségről, a népet szolgáló párt­munkásról, és éleshangú szatírái­ban leplezi le a törtetőket, az in­gyenélőket, a karrieristákat. A „MUNKÁSÉLET“ c. képzőművészeti kiállítás anyagából Nem hagyom meggyőzni magam — Nézd, kérlek szépen, én tulajdonképpen igen jól meg­vagyok ezzel a rendszerrel, ha ezt nem mutatom is. Nem, ne mosolyogj olyan hitetlenül, nem azért beszélek, hogy előt­ted szép színben tüntessem fel nézeteimet, és ezáltal valami­féle előnyt biztosítsak magamnak. Éppenséggel nem. Mert hidd el, így nem is mennék talán semmire az állandó igen­léssel. Legalábbis a tapasztalat ezt mutatja. Bizonyára emlékszel, akkor még együtt dolgoztunk — amikor tíz évvel ezelőtt a munkaszervezést szidtam megle­hetősen izgága hangon, mert valamit szidni kellett —, és elmondtam hogy bezzeg a régi tulaj idejében ez nem mehe­tett így, mert neki érdeke volt a termelés jó megszervezése. Még egy rossz szót sem szóltak, hanem elhatározták, hogy meggyőznek az ellenkezőjéről. Első lépésként felvették a kettes tanuló fiamat a technikumba, mert hát ugye, meg kell győzni ezt a szerencsétlen tévelygőt, nem vadíthatjuk el ma­gunktól. Emlékszem, ugyanakkor a te hármas tanuló kislá­nyod csak pótfelvételivel jutott be a gimnáziumba, mert hát te úgyis megérted, hogy kevés a hely. De én még nem vol­tam olyan felvilágosult. Apróbb támadásaimat tovább foly­tattam, s így elértem, hogy a következő évben helyettes mű­vezetővé léptettek elő. Hallottam ugyan, hogy valaki a múl­tamat is bogozni kezdte, de elütötték azzal, hogy a bizalmu­kat úgyis megmutatják irányomban. Jutalomosztáskor rend­szerint mindig szerepeltem, hiszen ha egyszer kimaradok, a sértődöttség veszélye fenyeget, ez pedig jelentős gátlójává válhat további politikai fejlődésemnek. ötvenhatban nem fogtam fegyvert, tüntetni sem men­tem, csak úgy az üzemben egy-egy megjegyzéssel irányítot­tam. Pedig kértek, de volt annyi eszem, hogy nem ártottam magam semmibe. Gondoltam, majd ha eldől valamerre. Az­tán annál jobban kinyitottam a szám. Tehettem, mert nem tudtak semmit rám bizonyítani, és a sztrájk idején meg még azután is harcoltam a »jogos« követelésekért. A meggyőzés folytatódott: művezetővé léptettek elő, te meg, úgy hallot­tam karhatalmista is voltál, és még mindig csak egyszerű melós vagy. Igaz? No, látod. Aztán elkezdtem ütni az asztalt egy rendesebb lakásért. Hivatkoztam a dolgozók életkörül­ményeinek fokozatos javítására, és a tél végén az állandó követelésre be is költözhettem egy két-szoba-hallos lakásba négytagú családommal. Te meg, ha jól értesültem, még min­dig kint laksz ötödmagaddal a külvárosban a másfél szobás, nedves odúban. Mert te várhatsz türelmesen, neked, a fejlett párttagnak meg kell értened, hogy jelenlegi lakásviszo­nyaink nem teszik lehetővé minden dolgozó részére a há­romszobás lakást. Közben a fiam végzett a technikumban, de nem akart kimenni vidéki építkezésre, így hát bent fogták az irodában mondván, hogy az apja kemény legény, oda tud ütni az asztalra a dolgozók jogainak érdekében. A másik fiam meg egyetemen van, mémökin. Tavaly érettségizett gimnáziumban. Tudom, ne is mondd, a te fiad­nak két éve azt mondták, hogy végezzen legalább egy-két évig fizikai munkát, aztán utána jelentkezzék. És amikor utánajártál, felvilágosítottak, hogy a szocialista embertípus kialakítása ezt kívánja tőled és kedves fiadtól, s ezt ugye­bár meg kell értenetek. De nekem nem szóltak, pedig még a helyi pártszervezet ségítssgét is kértem, és valóban az ő közreműködésével jutott be a fiam a mérnökire. Én azonban továbbra is tartom magam. A szakszervezetből kiléptem, semmiféle gyűlésre nem járok el, társadalmi munkát nem végzek, szabad időmet inkább fusizással töltöm. Hiába, engem még meg kell győzni rendszerünk jó ol­dalairól. Ez pedig nehezen megy, mert én nem hagyom ma­gam. — sk — Gőbölös Sándor: HAJNAL A MEZŐN Arany sugarak sebzik az éj köntösét, Az alvó mezőt madár köszönti dallal. Füvek, virágok, hullámzó vetések: Ébredjetek fel, tüzet rakott a hajnal! Ni, a dombtetők már lángoló vörösben, A hajlatokból is száll fölfelé a pára. S a végtelen csönd ezer darabra törten Épp most gurul szét az ébredés zajára. A fák borzas kontyán usta szellő röpköd, Felleg-terelő erő nincs benne mára, Fáradt. Tegnap még habos henger öblük Hűvösétől friss volt... most lankadt a szárnya. Csak simogat, a föld fiait üdíti, Kik a nyár-ég alá csapatokba jönnek. Lányok mellét, legények kedvét hevíti. S tikkadt deleken forrása hűs örömnek. Micsoda hajnal! Menn>i fény, hányféle szín! A táj inges gazdái észre sem veszik, Csak jönnek, s megállnak a táblák szélein, S a kapát — az ősi eszközt — kezükbe veszik. Hálás a föld, szíve szíveikkel dobban, Élő, olyan, mintha vér keringne benne ... Föld és paraszt! Kik tartoznak össze jobban, S bőséggel a mező kinek fizetne?... A hajlatokból most száll fölfelé a pára, Ni, a dombtetők már lángoló vörösben, S a végtelen csönd — az ébredés zajára — Épp most gurult szét ezer darabra törten. ...) a u . —Kla. Szőnyi István: FAVÁGÓK GERŐ JÁNOS: LEGENyKEK: hagyta helyben — Meglessük őket. — Itt jó lesz — mondta Ja­Lajcsi összeráncolta a hóm- rá. lakát: — Jó — Észreveszik. Akkor pedig Lajcsi, megveretnek a nagyfiúkkal. Kifújták magukat valameny- Erzsinek is van szeretője. Bi- nyírre, s megnyugodva a falu hari Gabri. felé tekingettek. A fák feje je­Jani a fejét rázta. lett a pléhtetős templom ku­Lajcsi és Jani testi-lelki jó- csudáit meg. De leginkább ké- ~7 En rru*r kitaláltam. Előre kucskált ki, meg az iskola pi­barátok voltak. Most végezték két, mert a Szilvási Erzsi sze- beállunk a nádasba, és csak ros cserepei integettek idáig, a nyolcadik általánost, s úgy me is olyan, mint a kései ibo- ak!c0T jövünk elő, ha mán ha- A többi ház beleveszett az jártak-keltek a faluban, mint lya. Még álmában is leginkább za-mentek. eperfák meg akácosok zöld ta­két kényes kis kakas. Érthető, csillagokkal álmodott. — Ópy is van! karójába. Előttük a folyó mu­hiszen iskolát hagyottak let- Régebben is együtt jártak Ja- E0V Perc múlva már a ka- zsikált, igyekezett a Berettyó tek, mondhatni: legények. Laj- nival mindig, de most éppen- Punál voltak. Lajcsi bekiáltott irányába. Szél nem fújt, a ná­csinak az apja egyénileg keres- seggel elválhatatlanok lettek. az anyjának: das mégis susogott. Mintha /li­fe a boldogulást, a Janié sző- Íme most is nyílott az ajtó, és — Megyünk fürödni, édes- työrészett volna benne valaki, vetkezetben. De ezzel a két fiú mezítláb, rövid ingben meg anyám! Micsoda világ! Csudálatosán nem solzat törődött. Hanem a még rövide'ob tornagatyában Az anyja kijött a ház elé, szép világ... lányokkal, azokkal igen. Jani tűnt elő. de nem szólt, csak magában Alig néztek szét jobban, Ja­Mert valami csodálatos volt Se nem köszönt, se semmi, gondolta: — Menjetek, menje- ni megszólalt: az, hogy a múlt vasárnap meg- csak körülpislogott, és csende- tek. Még két nap, és kezdődik — Te. apáméit most jönnek mutatta magát nekik a világ, sen azt mondta: az aratás. Aztán vége az a téeszcséből. Az pedig úgy történt, hogy jöt- — Te, fürödnek, mindennap, aranyszabadságnak. Laicsi álmélkodott. tek hazafelé a szőlöskertböl és - Kik? Mii törödtek ök az aratás_ -Hát te azt honnan tudod a falu végén Szilvásaknál be- - Erzsiek. sál? Csak minél előbb ott le- itt a nádas közepén? kukucskálták az ablakon. És A csapó elengedodott, es k_ Szaladtak le az utcán, Jani a szíjára tette kezét. [amit off láttak, attól úgy kivi- Lajcsi nagyot nyelt. *rosodtak, mintha tűzön sütő- — Merre? [ gették volna őket. De meg el is — A rámpán túl. C szaladtak nyomban, és csak azt Mind a ketten a rámpán tál­lá villanást vitték magukkal, ra gondoltak. Ott szalad az ér­ki a legelőre, onnan neki a fo- TT ,, . _ ._ l yónak. Katángkóró, kutyalej, Hallgasd, szól a Zetor. vadzsálya meg ritkán egy-egy Valóban a kövesúton Zetor pipacs maradt el mellettük. A dudorúszott. De már ez nem is nap perzselt, a levegő mozdu- számított, mert a falu felöl ahogyan a lány a lavór fölé ha- be a Petkó-patak Jobboldalt laüan volt ’csak néká ól ringó tarkaság közeledett [jolt. Olyan boré volt, mint a szeles nadas húzódik egesz a - J -- --—7--------*-•••» * — h amvas alma, a két karja alatt köve.sútig, baloldalt, mindjárt ^utt^MfnSfelMűh menzait falu" a világ immár semmivé jgöndör feketeség bokrosodon, a gáton túl vályogvető gödrök VQ^ g k^k ^ vékony bárány- lett. csak a két közeledő volt \a víz felett pedig két parányi tátonganak. Csak a falu felől i(,ihők szeaéive?;ték s itt a fa- valami- Két süldőlány: Piros , h n 'vn gg nnc alrn 'rovno+t Toh of m on Tsfivol atomi nerf n ■faí'r-f-Ao ^ y U ' 1 > > • - ti t -___:u. r ámpán keresztül, A Zetor, Jharangocska rezgett. ? A futás után csak annyit tud­óink egymásnak mondani: . — Erzsi volt... J — Az ... Szilvási Erzsi . . . J És azóta nem lelték helyüket ^a világban. i Lajcsi most is, hogy az ostor fcsapóját fonta az istálló előtt, f mesterien nyálazta az ujját, és f közben a csillagokra gondolt lehet megközelíteni azt a fűzfás folyópartot. De ott olyan sima a mező, mint az irkalap. Kilo­méterről meg lehet látni, ha valaki közeledik. Jani rekedten és még csen­desebben megszólalt: — Ügy fürödnek. — Ki mondta? — Azért mennek olyan mesz- sze, arra a biztos helyre. Az csakugyan lehet, gyönyö- zoltak a folyón, be egészen a fMert azóta, ahány lány szeme fközé nézett, annyiszor két esi!- rűséges lehet. Jó lenne ott len- nádasba. Eoy sűrűbb helyen, f logot látott. Kéket, bogárfeke- ni. ahonnan jól kiláttak, de ök étét. barnát, aszerint, hogy kit Jani bátrabb volt, kimondta: rejtve maradtak, megálltak. lun kívül úgy tűnt, mintha es Margit, óriási búzavirág borította ttol- A két fiú gyorsabban léleg- na be a mennyboltot egész a zett. Nem mulasztotta el egyet- föld pereméig. len mozdulatukat sem. Szinte De mindebből alig vettek húzták a lányokat szemükkel észre valamit Lajcsiék. a folyóba, mint a hínár a bele­r.... keveredett emoert. Lihegve érték a fűzfákig. Aztán omifcor „ fúzfak Gyorsan szétnézték, es amikor nUlratra eltakarták a lányo­mé ^bizonyosodtak, hogy mncs Lajcsi nagyot csapolt a senki a közelben keresztulgá- kám_ Csak ü csattant a nagy csendességben a tenyere. Jani ijedten felszisszent: (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents