Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-03 / 156. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1960. július S. Németh Ferenc: KEDD ESTI KÖRKÉP Gyárdudák szólnak, hirdetvén az estét. Fönn lebeg tovább elnyújtott hahójuk. A tömeg most a kapun kiözönlik. De reng tovább a gépház, tovább zeng a hórukk . Fönn lebeg tovább elnyújtott hahójuk, Mozdony rikolt az esti csillagokra. A töltéstetőn igáslovak kocognak, Várja őket a széna illatozva. Mozdony rikolt a messzi csillagokra. Az este sínéin tehervonat csattog. A szeneskocsis meg két segítőtársa A kocsma előtt megosztják a hasznot. A tömeg most a kapun kiözönlik. Tarka áradat nyúlik a villamosra. Az alvó gyepen a cigarettavég Füst-lombot növeszt félig eltaposva. Bori Barapíam Siófokon Igen, bort haraptam. Persze nem a szó legszorosabb értelmében, mert nagyon régi, megkocsonyásodott, és késsel, villával fogyasztható óbort nem szolgálnak ki. De ami van, az — legalábbis a szakértők véleménye szerint — harapni való ... Nőtársaságban az egész pincének álcázott helyiséget úgy jellemeznék, hogy ennivaló, vagy hogy cuki ... Mondtak is ilyeneket nagy csodálkozással, ahogy átlépték Siófok új érdekességének, az Éttermi és Büfé Vállalat kezelésében lévő Borharapónak a küszöbét. — Aki egyszer ide belép, hazafelé bizonyosan rózsaszínben látja a világot... nyékot a falakra, s így milyen meghitt, hangulatos! Egyszerűen ácsolt faasztalok, lócák körben, s az asztalon a híres-nevezetes borharapó. Apró állványon nyugszik a gyertyafényben villogó üveg lombik, abba öntik a bort, alsó végén szelep van, mely a pohár fenekének érintésére nyílik, s csepegteti az aranysárga nedűt... Asztalra — mármint üres asztalra — alig leltem; a Bor- harapót nagyon gyorsan felfedezték az üdülők, s úgy benépesítik, hogy alig lehet mozogni. Bíró Viktor aztán hely- lyel, borral kínált, de a bizonytalan »jövőt« látván arra a — legalábbis szerintem — Az este sínéin tehervonat csattog. Az autóbusz, pirosló vasállat, Ember-fürtökkel szuszog a gyári úl Macskakövein a zsibongó világnak. Tarka áradat nyúlik el az utakra, Épülő bérházak tövénél kanyarog, Kerékpárosok suhannak csengetyüzve, Három szerelmes munkáslány andalog. Macskakövein a zsibongó világnak Munkásőr siet, és extábornok baktat, Sikkasztó surran a sikátoron át, Láthatatlan glória kalapján a papnak. Épülő bérházak tövénél kanyarog a diplomata remek Chevroleten, Vagánybanda korzózik a világban A mozik előtt állnak szoknya-lesben. Három szerelmes munkáslány andalog, Táskájukban az uzsonna maradványa, Ujjaikban még fonalak bizseregnek, Ó, a kéz már a simogatást kívánja. Ujjaikban még fonalak bizseregnek, A szövőgép zúg és csattog csak tovább, A kelmék végekbe tekerednek, Mind társadalommá szövi fonalát. A szövőgép zúg és csattog most tovább, Mozdony rikolt a messzi csillagokhoz, Kaszárnya előtt őrt áll a katona, Tehervonat robog az új napokhoz. Félreteszik a pénzt és tervezgetnek, Mind társadalommá szövi fonalát; Lesz három szerelmes lánynak esküvő! A szövőgép zúg és csattog most tovább. Fönn lebeg tovább elnyújtott hahójuk, A döngő kaput a házmester bezárja, Az utakon ásítva bandukol a csönd, Ablakok fénye vigyáz az éjszakára. Íme a söntés és nagymestere a lányokkal.,, Így is lett volna, ha olyan egy- Aruház kapujában láthatja az szerűen menne a dolog! De ember. A söntésben — boltoza- hát minduntalan nagyon is tosan kiképzett sötét helyiség érthető tiltakozásba ütköztem, — kármentőben sorakoznak a merthogy: kancsó borok, s ha valakinek — Bizisten megharagszom, nem jó a badacsonyi olasz rizha az újság is bemutatja mos- ling vagy a domoszlói furmint, tani ábrázatomat... vaskúti kadarral, domoszlói — Nagyon kérem, hanyagol- rizlinggel vagy éppen móri jón el. — Inkább igyák egy pohárkával ... — Köszönöm, én nem kérek képet... (Mintha legalábbis neki ajánlanám.) — De, uram, hát mit szól a ezerjóval öblögetheti torkát. És — félreértés ne essék, de úgy láttam — a jó borok mellett egy kicsit a csinos, magyaros ruhába öltözött fiatal kiszolgáló lányok is vonzzák a vendégeket. Kedvesek, mosolyfeleségem, ha véletlenül kézé- Sósak, szolgálatkészek, de na.. _ * ___ __- ffrrAn TOnTnvlmnrv r vatti • «■ A Sabena belga légitársaság megbízottainak borharapójá- ba Blazsán Erzsi mérte az ezerjót., . Ezt nemcsak Bíró Viktor üz- - letvezető — akiről szerintem nyugodtan megmintázhatnák a borszakértő szobrát — állapította meg, hanem mások is. Hűvös van odabent, jóféle falatokat kínál az étlap, hozzá persze a legízletesebb borokat, s míg ül és »harap« a Vendég, aligha érezheti a hatást. Majd csak odakint, a napon ... Tavaly még jégbár volt a Fogas ódon épületében, ma ügyesen megoldott, boltozatos, sötét pince. A sarokban elhelyeztek ugyan néhány villany- égőt, de azt se látni, rejtett a világítás. Voltaképpen csak a tömzsi gyertyák fénye vet árbe kerül az újság! Elvégre hölgy is van a társaságban... — Ja, igen, értem. Persze, hogy értem. S minthogy világért sem akarok családi bot(Folytatás az 5. oldalról.) — Mit csinálsz, te? Észre- vesznek bennünket. Lajcsi restelkedett: — Megcsípett valami itt a nyakamnál, de kegyetlenül. — Biztosan egy eltévedt szúnyog volt — nyugtatta Jani, és már újra a felbukkanó lányokat ölelte körül tekintetevei. Piros és Margit hangosan beszélgettek. Lejöttek a víz széléig, lábukat beletartották a vízbe és sikongtak: — Hideg, juj, de hideg! Azért lassan hozzászoktak a folyó vizéhez, és a szoknya egyre feljebb csúszott derekuk felé. Belegázoltak a vizbe csapkodták lábukkal a folyót. A kék ég, a bárányfellegek, a muzsikáló folyó mind eggyéol- vadt Lajcsiék szemében. Kern láttak egyebet, csak Pirosék'it a tükröző víz tetején. Míg Pirosékat lesték, újabb lánycsapat tűnt fel a falu felől. Messziről integettek, és ci- cázva szaladlak a folyó irányába. Lajcsi, ahogy arra pillantott, egyszeribe beleütött a vasárnapi varázslat. Megborzongott, boldogan súgta Janinak. — Te, Erzsi jön, Szilvást Erzsi. És még hozzágondolta kicsit ijedten: Lenne haddelhadd, ha Bihari Gabri megtudná, hogy Erzsit most meglesik. De Jani nem figyelt oda, hanem sziszegve és káromkodva a combjára ütött: ■— A fene egye meg. Szúnyog. Lajcsi is érezte, hogy csípi- a szúnyog, de most csak Erzsi érdekelte. Nem győzött betelni a látásával. Azt kereste rajta, amit vasárnap látott. Csakhogy a nagylányok egyelőre a parton maradtak. Még Pirosék is kigázoltak hozzájuk a vízből. De még tán szerencse is volt most ez, így legalább alaposan végigdörzsölhették magukat. Mert a rengeteg szúnyog mind megérezte ottlétüket, s csapatostól szúrta, csípte a testüket, ahol csak érte. Ügy járt a kezük, mintha görcs rángatta volna. Kaptak az arcukhoz, hátukhoz, majd a combjukhoz, ahova csak elért a kezük. így kicsit szűnt a szúnyogok háborgatása. Majd pár perc elteltével Er- zsiék is leszaladtak a vízhez nagy kiabálva. — Fürödjünk, fürödjünk! És gázolták a folyót, szoktatták bőrüket a vízhez, mint az imént Pirosék. De most már Lajcsiéknak mozdulni sem lehetett, mert a mélyebb vízbe merészkedett lányok nem voltak tőlük mesz- szebb tíz lépésnél. A legkisebb zajt is észrevették volna. Pedig mozogni kívánkozott minden részük. Mert ha a hátukat akarták megvakarni, akkor az arcukat szívták a szúnyogok, ha az arcukon mázolták szét a gyalázatosakat, akkor meg másutt csapolták a vérüket. Ezt már nem lehetett bírni. Pedig már Erzsi is vetkezett apránként. Előbb a blúzát dobta ki a partra, nem sokkal később kiment a vízből, és a szoknyáját csúsztatta le. Mintha csak velük kacérkodott volna, megette magát a nádassal szemközt. Kitárta kar ját az ég felé, majd a haját igazgatta, s lassan hozzákezdett alsó ruháját levetni. Azok a fekete bokrok a karja alatt meg a két combján majd megvakították a két fiút. Ha Lajcsi nem húzza ki a lábát az iszapból, akkor nincs is semmi baj. Csakhogy Lajcsi nem bírta tovább a szúnyogok gyötrését, s felráncigálta egyik lábát a sárból, hogy azzal is segítsen alul vakarózni. És amikor meglátta, hogy egy óriási nadály csapolja a vérét a bokája alatt, elvesztette ijedtében az egyensúlyát, és nagy csattanással elvágódott a nád között. A lányok felvisítottak, s rohantak ki a vízből. Jani pedig megrántotta Laj- csinak a kezét teljes erővel, és gyorsan hadarta: — Vágjunk át a nádason! Szaladjunk, míg baj nem lesz... Mint két vaddisznó, csörtetve törtek át a széles nádason. Hasra vágódtak a kotukban, meg megint tálpraálltak, küzdöttek magukat előre a térdig érő iszapban. Amikor csupa sárosán kiértek, akkor meg futásnak eredtek. Mintha a tatár lenne a nyomukban. Meg se álltak az erdőig. Ott egymásra néztek, s Jani így szólt Lajcsihoz: — Te, olyan a képed, mint a véreshurka! Lajcsi megtapogatta nagy- komolyan az arcát, majd nevetve megszólalt: — A tiéd se különb! De nem baj, majd azt mondjuk, hogy csalánba estünk! És kacagva elindultak hazafelé... Koccintani csak szabad? — kérdi a vendég, s mögötte olasz szerelmi dalt penget a hárfás... becsületes elhatározásra ju- rány előidézője lenni, hát vá- tottam, hogy először fényké- rok, míg újabb társaság érke- pezek, hátha később sokszoro- zik. sított formában jelenik meg a S a vendégek úgy áramia- valóság gépem tüköraknáján, nak be, ahogy csak a Corvin gyón tartózkodók, röviden: a mintaszerű kiszolgálás megtestesítői. A sarokban két hárfás játszik andalító és vérforraló dalokat, s fogy a bor, akár a Balaton vize, ha felhúzzák a Sió zsilipjeit... No persze, közben csak elkészült néhány kép, gondosan ügyelve a szereplő személyek családi állapotára, s ilyenkor már illik megkóstolni a balatoni olasz rizlinget, no meg az ennivalót, amit csabai kolbász* paprikás szalonna, sonka meg Harapó-tál elnevezéssel kínál- gat az étlap. Nem akarok cégérnek szegődni — nincs is rám szükség —, ezért csak annyit mondok, hogy igen finom volt minden. S közben cserélődött a vendégsereg* élénkebben játszottak a zenészek, itt-ott egy kurjantás is elhangzott ebben a — no, valljuk meg őszintén, egy kissé ál- magyaroskodó — pincében, s volt, aki már megfelelő tréning birtokában lépte át a küszöböt, hogy beteljesedjék... na, igen, szóval jól érezze magát. Jómagam csak az élményt és ezt a három képet hoztam magammal. S ha nem lehet mindent jól látni rajta, elnézést érte, elvégre, amikor készültek — éppen bort haraptam Siófokon. ; ; Jávori Béla Művészetről, irodalomról dióhéjban A FRANCIA BALOLDALI ERŐK SIKERE André Stil »A villám« című regénye, amely megrendítő vád az algériai gyarmatosító háború és az imperialista kizsákmányolás ellen, a francia demokratikus baloldali erők nyomására most ismét megjelenhet Franciaországban. A regényt a francia kormány kb. két hónappal ezelőtt betiltotta, és az üzletekben lévő példányokat elkobozta. A betiltás felfüggesztése nagy győzelme a baloldali erők egységakciójának, amelyben a Francia Kommunista Párt, a Francia írók Szövetsége és a Pen Club karöltve küzdött a kommunista író regényének felszabadításáért. OKMANYGYÜJTEMÉNY A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚRÓL Moszkvában megjelent »A német imperializmus veresége a második világháborúban (cikkek és okmányok)-« című könyve. Az okmányokból kitűnik, hogyan készítették elő a német imperialisták a Szovjetunió elleni háborút« milyen szerepet játszott ebben a német vezérkar, mik voltak a hitleristák valódi céljai, hogyan végződött kalandjuk, s mibe került ez a német népnek. A LIPCSEI GEWANDHAUS ZENEKAR GRAZBAN A nemrégiben Angliában is nagy sikerrel vendégszerepelt lipcsei Gewandhaus Zenekar nyitotta meg az idei grazi nyári ünnepi játékokat. A zenekar Franz Konwitschny professzor vezényletével Anton Bruckner ötödik szimfóniáját adta elő. SZOVJET TÁNCMŰVÉSZEK TOKIÓBAN Natalja Dugyinszkája, Konsztantiny Szergejev és a leningrádi akadémiai Kirov Színház más kiváló táncművészei vendégszereplésre Tokióba érkeztek. MEGVÁLASZTOTTÁK A FRANCIA »KÖLTŐKIRÁLYT« A franciaországi Forges-les- Eaux-ban megrendezték a hagyományos költők ünnepét. Az ünnepségen Jean Cocteau-t, a Francia Akadémia tatját kikiáltották »a költők királyává«. A VILÁGON MINDEN HATVANEZREDIK EMBER — KÖLTÖ? F. W. Baaeson oxfordi egyetemi tanár különös statisztikát készített. Az elmúlt 300 évben megírt és maradandó értékűnek bizonyult irodalmi művek és a szerzők számbavételével megállapította, hogy az összlakosság számához viszonyítva minden hatvanezredik emberből lett költő. Különös megállapításaiból azt a következtetést vonta le, hogy a költő »a természetnek olyasféle, időnként előforduló ab- normitása, mint pl. az ikrek születése-«. A KÉPZŐMŰVÉSZETI GALÉRIA CÉLJA A chicagói Művészettörténeti. Intézet igazgatója a napokban a következőképpen jelölte meg a modern múzeumok és tárlatok »végső célkitűzéseit«: Napjainkban a múzeumok nem lehetnek többé műtárgyak márvány-mauzóleumai. Mert nézzük csak a chicagói Ar- mour-Galériát. A látogatók itt ta-. lálkát beszélhetnek meg, az étkezőben és kávézóban ehetnek, ihatnak, megbeszéléseket is tarthatnak anélkül, hogy akár egy pillantást kellene vetniük valamelyik festményre vagy szoborra. (E tekintetben mi még konzervatívak maradunk egy darabig.)
