Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-27 / 176. szám

Szerda, I960, július 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagyszabású békegyűlések, 25 barátsági est, élménybeszámolók, műemlékvédelem, képzőművész­találkozó, mezőgazdasági tapasztalatcserék a Hazafias Népfront második félévi munkatervében | A népfront-mozgalom mű­velődésügyi feladatait az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei és a VII. kongresz- szus idevonatkozó határozatai szabják meg. A népfront leg­fontosabb feladata e téren: in­tenzíven bekapcsolódni a szo­cialista tudatátformálás mun­kájába. A munkaterv célul tűzi a községi bizottságok elé, hogy nyújtsanak segítséget a nyári mezőgazdasági munkák elvég­zéséhez, adjanak támogatást a tsz-ek megszilárdításához, s végezzenek politikai munkát a tsz-tagok közt, példát mutatva a közös munkában. Három-négy helyen a me­gyei KISZ-bizottsággal közö­sen előadást, vitát szerveznek »Az ifjúság helyzete népi de­mokráciánkban« címmel, és a bizottságok, aktivisták közre­működésével segítséget nyúj­tanak a KISZ kongresszusára való felkészüléshez. A békemozgalmi munka irá­nyítása céljából átalakítják és kétha vönként összehívják a megyei operatív csoportot. Eh­hez hasonló operatív csoport létrehozását tűzték ki célul a járásokban is, s az a törekvés, hogy a községekben is össze- kovácsolódjék egy olyan mun­kacsoport, melynek tagjai el­sősorban a békemozgalommal foglalkoznak. Folyamatossá és rendszeres­sé teszik a nemzetközi tájé­koztatást. Előadógárdát szer­veznek, s tagjai részére év vé­géig két ízben tájékoztatót tar­tanak (központi előadókkal). Három községben nagyobb- szabású békegyűlést rendez­nek, s 25 alkalommal barát­sági estet, élménybeszámolót tart a népfront a külföldön járt aktívák tapasztalatai alap­ján. Segítik a művelődési ottho­nok, öntevékeny kultúrcsopor- tok munkáját (program elké­szítése, műsorválasztás). Az 1959—60-as év népfront-tanfo­lyamának előadói számára ta­pasztalatcsere-értekezletet tar­tanak, ahol megjutalmazzák az előadói munkában kitűnteket. A mérnök aktívák segítségé­vel felmérik Kaposvár és a kaposvári járás műemlékeit a Megyei Műemlékvédelmi Al­bizottságtól kapott szempon­tok alapján. Közösen az Ide­genforgalmi Hivatallal, képző­művész-találkozót rendeznek Siófokon. A népfront-bizottsá­gok megyeszerte a tanácsok­kal közösen készülnek augusz­tus 20., és a tanácsok fennálló' sa 10. évfordulójának megün­neplésére. A fonyódi és a siófoki járás­ban felújítják a »tegyük szép­pé a magyar tengert« mozgal­mat. A megyei könyvtárral kö­zösen író—olvasó találkozókat szerveznek, Darvas József, Csepeli Szabó Béla és Erdős László részvételével. Állandó és folyamatos fel­adatnak jelöli meg a munka­terv az országgyűlési képvise­lők beszámolóinak, fogadóórái­nak szervezését, a megyei és járási tanácstagok munkájá­nak támogatását, s negyed­évenként megbeszélésre hívják össze — közösen a megyei nő­tanáccsal — egy-egy járás női tanácstagjait. A tanácsi munka hatható­sabb segítése, és a közös fel­adatok megoldása érdekében 10—12 főből álló munkacsoport alakul a megyében. A barcsi és a csurgói járásban decem­ber 25-ig megvizsgálják a nép­front-bizottságok és a taná­csok együttműködését. Tapasz­talatcserét szerveznek abban a járásban, ahol a legjobb a népfront-bizottságok és a Né­pi Ellenőrzési Bizottság együtt­működése. Minden községi és járási népfront-bizottsági ülésen megtárgyalják a község, a já­rás szövetkezeti eredményeit, az egyénileg gazdálkodó köz­ségekben pedig a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének fontosságát. A harmadik ne­gyedévben a bizottsági ülése­ken értékelik az első félévi községfejlesztési tervteljesítést, s megvitatják, meghatározzák a következő időszak tenniva­lóit. A terméshozamok növelése érdekében tapasztalatcseréket, ankétokat és előadásokat tar­tanak (elsősorban az egyes népgazdasági szempontból is fontos feladatok megoldása érdekében). Tapasztalatcsere lesz a megye két fejlett szö­vetkezetében a sertéstenyész­tés nagyüzemi eredményeinek megismertetésére; bemutató­val egybekötött ismertető láto­gatást terveznek a szabadtar- tásos tehénistállók és a szer­fás létesítmények népszerűsíté­sére; előadásokat tartanak ne­ves mezőgazdasági szakembe­rek (tanárok, kutatók, agronó- musok, állattenyésztők) közre­működésével; talajjavítási és talajerőgazdáílkodási ankét lesz a nagyatádi járásban (különös tekintettel a homoktalajokra); és különböző jellegű ismertető előadásokat rendeznek (mun­kaegységszámítás, jogi ismer­tetés stb.). A Somogy megyei bizottság a műszaki értelmiség bevoná­sával patronáló csoportot szer­vez. A termelőszövetkezetek bekötőútjainak, valamint a községek járda és parképítésé­nek segítésére a csoport tagjai elkészítik a kivitelezési terve­ket. PÁRTKLUB ÉPÜL KÖTCSÉN Sokszor szóba került már Kötésén, hogy a párthelyiség elhanyagolt, nem megfelelő, a berendezése is hiányos. A pártszervezet vezetői megbeszélték a tanács vezetőivel, hogy otthonossá teszik a helyiséget. Amikor azzal a tervvel áll­tak elő, hogy pártklubot létesítenek, mindenki helyeselte az elhatározást. A termelőszövetkezet azonnal segítségére sie­tett a tervezgető pártszervezetnek: felajánlotta a párthelyi­ség melletti szobát. Így mód nyílt a bővítésre. Amikor az építkezés megkezdődött, seregével jelent­keztek pártonkívüliek is. »Mi is szeretnénk társadalmi mun­kában segíteni « — mondták. Hát el is keltek az önkénles jelentkezők, hisz tennivaló bőven akadt. A villanyszerelési munkákat Horváth István végezte el esténként, amikor a hivatalos dolgait már elintézte. A szer­mester Hütter Lajos, aki egyébként autóbuszkalauz, Richter Géza, a tsz elnökhelyettese minden nap ott szorgoskodott az épülő klubban. A tanács dolgozói is minden délután ott voltak az építkezésnél. A kiszesek (hát fiú, hét lány) a he­lyiség csinosításában segédkeztek. Hamarosan az avatásra is sor kerül. Kötésé egy 50—60 személy befogadására alkalmas klubhelyiséggel gazdagodik. A járási pártbizottság televízióskészüléket és egyéb beren­dezési tárgyakat ad a községnek. Nem kell jósnak lenni, mégis előre megjövendölhető, párttagoknak és c/L patrúnáié vtíjítílége Két dombhajlat között pa- Gyula párttitkár vezetése nél- kosból, a meggyesből, az al- rasztszekér vesztegel. Körülöt- kül is a kedves gyermekzsivaj másból is kér. Az óvónéni te egy csomó ember. Már hallatára. Az árnyékos udvar tudja, hogy a szem többet kér, messziről találgatjuk a csődü- egyik sarkában homokoznak, mint a száj, de azért teljesíti let okát. Lépteink meggyorsul- pogácsát sütnek sárból a jövő a kívánságot A »köszönjük az nak. Baj nincs, ezt már el- háziasszonyai. Amott a hintá- u árulják a nyájas arcok, mikor zók versenyeznek, melyik e.bede, korus utan Sp.*^ közelebb érünk. A bakon a sérsekszöllősi el­nök osztogatja vidáman a csordultig töltött poharakat A kocsiderékban pedig egy friss menyecske keze nyomán hab­zik a jófajta sör. Messzire kel­lett kiporoszkálniuk a csikók­nak, hogy a lencsearatók is olthassák szomjukat. Roma Lajos, az idős brigád­vezető jóízűen falatozik a fű­ben kiterített elemózsiájából. Közben hörpintget egyet-egyet a sörös korsóból. Amikor letör­li szájáról a habot, oda int Nagy Árpád, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának veze­tője felé. — Az a tizenhat ember, aki­ivel a múltkor olyan hosszan beszélt Nagy elvtárs, azóta rendszeresen dolgozik ám! So­kat jelentett, én mondom ! — így Roma bácsi. Aztán meg­kezdődik közöttük egy olyan eszmecsere, melyet csak az eseményekkel tisztában levők értenek meg. Ez alatt az elnök Dógy pohárral leballag a völgy­be az öreg Vargához és a fiá­hoz, akiknek hasztalan kiáltoz­száll magasabbra. A pitvarban tUm és meg páran szó nélkül a szép játékoknak, a babák- igyekeznek a lesötétített háló« Jankótzi Anna a gyermekek egyik csoportját ebédelteti nak van nagy keletük. Az apró ba. Tudják a rendet, itt a dé$* tak eddig, nem engedték el a lábacskák fáradhatatlanak a .utáni alvás ideje, kaszanyelet .Kiss Gábor, Sa- bujócska és a lityuska játékok- Szép Józsefné, a tanácstít- sik Jamos, Kiss Ferenc, Mező ban. Csupa mozgás, vidámság, kár mondja: — A tavasszal József, Szarka István es fia, kacaj ez a gyerektanya. azon problómáztunk, hogyan Szabó József mar itt iszogat- Benn a hűvös szobában ep- tudnánk több munkaerőt be­pen terít Jankóczi Anna, hogy mire harangoznak, kanalazhas- 32 kicsi nak a kocsi körül. A Szedresi dűlő bizonyára az utat szegé­lyező szedersorról kapta a ne- a finom főztjét a vét. Benyes János aratógéppel kosztos. nemsokára levágja ezt a táblát Kiss László hamar meglátja a közelgő szekeret — Jön a büfé — kiáltja vidáman — nem szomjazunk tovább. Utunkat a falu új létesítmé­nye, az időszaki napközi felé A leves gyorsan fogy. Szabó Rózsika a csirkecombot esze­vonni a nyári munkákba; Nagy elvtárs akkor hozta eszembe a napközi gondolatát 9600 forintos állami hozzájá­rulást kaptunk; Nagy elvtárs meg segített szekrényt, bútort, geti, egy kis szőkének pedig ágyakat, pokrócokat, szalma­a mája jutott. A hatalmas tál rétesből majdnem mindenki újra kér. — Én túrósat kérek — mond­ve&szük. Oda találnánk Gáspár ja az egyik, de van aki a má­»Nyuszä ül a fűben«. Játék az óvónénivel. hogy a klubhelyiség kedvelt otthona lesz a zsákokat szerezni. A tabi gép­állomásról itt segédkezett a párttitkár, a főmérnök, s a drótkerítést egy nap alatt fel­állították. A szövetkezet az épületet hozta helyre, a tanács­ülés pedig megszavazott 1000 forint hozzájárulást. Ilyen ösz- szefogás kellett ahhoz, hogy a mamák nyugodtan dolgozhas­sanak. Megtudjuk, hogy sok olyan gyermek van, akiket azzal hoztak ide a szülők: úgysem marad meg itt. Ma már otthon sem lehetne tartani őket. A tanácsházán örömmel és szeretettel fogadják a vendé­get, aki nemsokára az Augusz­tus 20 Tsz állatállományát in­dul megnézni. Hajdú István tanácselnök és a tsz mezőgaz­dásza elmondja, hogy mennyi segítséget kaptak eddig Nagy elvtárstól, a megyei tanácstag­tól, szövetkezetük pártoló tagjától. Nincs olyan hét, hogy ne töltene itt egy-egy napot. a munkaszervezésben segít. A vezetőségi üléseken és Gondolkozott, hogyan tudna szépszerével megszabadulna tőlük, drámai jelenetek és zo­kogás nélkül. Meg aztán en­nek a Rose-nak a tempera­mentuma .;: Komisz dolgok is kitelnek tőle. Kemény, cél­tudatos asszony, ez a zsarolás­tól sem riad vissza, ha egy ki­csit magához tér. Ennek elejét kell venni. — Hát lássuk csak, mi is lenne a leghelyesebb lépés .. -. — mondta körülményesen, és állát puha fehér ujjai közé fogta. — Azt hiszem, nem kell ajtóstól rontani a házba. Talán nincs is különösebb baj a gye­rekkel. Mostanában gyakran megesik, hogy a németek raz- ziáznak az országutakon, és boldog-boldogtalant összefog- dcsnak. Rostálásnak nevezik ezt a módszert, ha jól tudom..; Rostálás után, aki nem gya­nús, elengedik. Elvégre mit kezdjenek egy gyerekkel? Ta­lán a legokosabb lenne, ha Dublac úr bemenne a parancs- nokságra. Mint apa és mint polgármester valószínűleg több súllyal és hivatottabban léphet fel, mert én, aki végre is;:: Na jó, nem mondom, hogy el­zárkózom. De először legalább tudjuk meg, hogy miről van szó? Aztán, ha szükségesnek látjuk, felkeresem Lammer­ding tábornokot, aki egyébként tökéletes úr, s nincs okom ké­telkedni, hogy meghallgat és méltányos lesz. Az asszony úgy csüngött a prépost ajkain, mint egy gye­rek, ezek a simán gördülő mondatok s ez a jól ismert lágy, búgó hang , eltompította felzaklatott idegeit; erőt vett rajta a biztonságérzés, amit mindig érzett a prépost közelé­ben. — Igen, Maurice, menj a parancsnokságra. Elvégre, pol­gármester is vagy, és jogod van megtudni, hogy mi van a fiaddal.;; A németek is csak emberek ..: Meg aztán legutóbb is hivatott a tábor­nok, amikor a polgármestere­ket összehívatta.; Dublac nem mondta el a fe­leségének, hogy miért hivatta néhány nap előtt a tábornok, a környék többi polgármeste­rével együtt, nem mondta él, hogy mit látott a limoges-i kü- raszir laktanya udvarán, és miiről beszélgettek hazafelé menet a »Chez Fleury«-ben. Az igazat megvallva, nem is mert gondolni rá; ha feltolako­dott e nap egyik-másik riasztó élménye az emlékezetében, igyekezett elűzni a nyugtalaní­tó gondolatokat. Görcsösen vé­dekezett a kürasszár laktanya emléke ellen csakúgy, mint a »Chez Fleury«-ben folytatott beszélgetés emléke ellen. De hiába, azóta sem tudott szaba­dulni tőlük, ott égtek és forr­ták valahol a tudata mélyén ezek az emlékek .;: S most íme, elérték, torkon ragadták és állásfoglalásra kényszerítik. Így vagy úgy — de állást kell foglalni. Elbújni nem lehet. És Dublac elment a »Reich« hadosztály parancsnokságára. — A letartóztatottak ügyé­ben van itt egy ember, valami polgármester ..; — jelentette Dickmann-nak az őrszolgálat vezetője. — Rúgja fenékbe! — üvöl­tötte Kálin. — Azt mondja, fontos jelen­teni valója van. Diekmann, aki az ablaknál állt, és kibámult az udvarra, miközben azon törte a fejét, hogyan vágja ki magát ebből a bitang helyzetből, és mit je­lentsen Lammerdingnek — hirtelen megfordult. — Vezesse fel! — mondta olyan felvillanó tekintettel, mint akinek mentő ötlete tá­madt. Amikor a kis kövér ember kalapját illedelmesen a kezé­ben szorongatva belépett a szobába, és riadtan forgó sze­meivel körülnézett, Dickmann és Kahn megértő pillantást váltottak egymással: ez a mi emberünk. Dublac zavartan állt egy pereiig, látszott, hogy tanács­talan. Végre felemelte a jobb kezét: — Heil Hitler! — mond­ta bizonytalan hangon; Ez a kis hegyes pocak ú francia, a felemelt kurta karjá­val és a »h« nélkül kiejtett né­met köszöntéssel, ellenállha­tatlan mosolyt csalt ki a két náciból. Dickmann odalépett hozzá: — Nos? — kérdezte, és savós kék szemeit rászegezte DubLaqra, aki úgy érezte, hogy e tekintettől összeszorul a tor­ka. Csak állt és forgatta a sze­mét, végre Kahn elveszítette a türelmét. — Na, beszéljen, mit akar? — rivallt rá. — Maurice Dublac vagyok — mondta a kis kövér alig hallható hangon. — Saint- Jacquessur-Vienne polgármes­tere, — Szóval, Dublac úr.;. — mondta Diekmann olyan hang­súllyal, mintha nem most hal­lotta volna először ezt a ne­vet, hanem régóta ismémé. — Igen, Dublac... — da­dogta a kis ember. — Nos, Dublac úr, önnek , . , . ,. rja taggyűléseken gyakran részt allitollag fontos mondanivaló-* sz> irányt mutat> buzdit, to. ja van számunkra mondta? nácsokat ad. Itt van már a Dickmann, és kivette a ^P^gszállítószalag, megszerezte azt az elképedt Dublac kezéből. Ajj kalapot gondosan elhelyezte a sarokban álló fogason, majd) egy gyors, erélyes mozdulattal: széket kanyarított az íróasztal elé, és helyet mutatott Dublac-' nak: j — Foglaljon helyet, Dublac; úr, és beszélgessünk. Dublac félszegen leült, Dick-; (ts. Az irodában körülülik a vezetők Nagy elvtársat, aki főleg a hibákról mondja el vé­leményét. — Nem ura a szövetkezet még mindig a helyzetnek. A vezetők nem mondják meg tisztán, érthetően a tagoknak, hogy melyik munkát ki végez­ni arm elfoglalta helyét az író-W ­asztalnál. Kahn Dublac hátagze- nem lehet «-anyrtam, mögött ült az egyik bőrfotel-/hogy y>he kellene hordani a ben. Sszénát«. Ki hordja be, és mi­— Hát tessék... — intettékor? Történtek igazságtalan- Dickmann Dublac felé. óságok is. Hiányzik a bíráló Dublac kivette zsebkendőjét,Sszó. A vezetők rokonaikat nem megtörölte homlokát s aztán£merik megbirálni. Igaz> most LiaiKan DGSZ61T11 K0ZQ0tt. & - - , _ , , ... Jdolgoznak rendesen az embe­ké7„A ,'T SSTm SSSK <*. <*• behozták ide. Kérem, én tu-^hükozni velük. Mikor lesz dóm, hogy a fiúnak sok min-/végre könyvelő? Ki felelős denféle bolondsággal van teleli azért, hogy hétről hétre vajú­a feje, de higgyék el, uraim,*dik a munkaegység összesíté- nem rossz fiú, es nem terheli? semmiféle bűn a lelkét. Én: tudnék róla... — Miről kellene tudnia, Dublac úr? — Hát istenem, ha valami-! lyen büntetendő cselekményt) követett volna el. Lehet, hogy: rossz társaságba keveredett,! de ő alapjában véve éppen: olyan istenfélő lélek, mint énj magam is, aki elnöke vagyok) a . ; ; — Folytatjuk — jse? A szövetkezet elnökét tü­relemre inti. S hogy milyen (bátortalan emberek élnek itt ja faluban! Még mindig nincs ísenki, aki a munkacsapatok ^vezetését vállalná. Abban mindannyian meg­jegyeznek, jövőre jobban megy jmajd a munka. A jó termés- eredmények után biztatónak (tartják a munkaegység értéké fnek alakulását is. Merényi Károlyt*

Next

/
Thumbnails
Contents