Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-03 / 156. szám
Vasárnap, 1960. július 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagyobb szervezettségre, jobb munkára van szükség Magyaregresen A kalászosok fejlettségét és a növényápolást indult megvizsgálni Balogh József, a magyaregresi Kossuth Termelő- szövetkezet elnöke, Szeitz István tanácselnök és Tóth Zoltán pártbizottsági instruktor társaságában. A kocsin sok szó esett az aratásról. Akad probléma minden szövetkezetben ilyenkor, aratás idején, amikor a kapásnövények kapa után sóvárognak, a pillangósokat kaszálni, gyűjteni, hordani kell, és felsorolni is sok lenne az összetorlódott munkákat. Hát még itt mennyi probléma vár megoldásra, hiszen a mintegy kétezer hold megmunkálásához kevés az ember. Ahogy a vezetők szavaiból kiderül, a 650 hold kalászost 228 főnyi tagsággal kell learatniuk, pedig még a 63 öregségi járadékost is beleszámították. — Semmiképpen sem tudunk harminc kaszapernél többet összehozni — így az elnök. És a gépekkel hogyan állnak? Szerződést kötöttek a Mernyei Gépállomással arra, hogy 170 hold gabonát kom1- bájnnal, 100 holdat pedig aratógéppel aratnak le. Egy aratógépet meg is kaptak, épp most javítja a tábla szélén Finta Lajos és Sasvári Géza. — Félig jártunk már a sorban, amikor észrevettük, hogy a járókerék tengelyében eltörött a szeg — panaszkodnak. A nap már magasan jár, de a két ember még mindig a géppel bajlódik. Minden erőfeszítésük ellenére az egyik alkatrészt be kell vinni a gépállomásra. Kiderült, hogy nagy hibája van a gépnek. Ez az aratás első napján történt — még egy egész rendet sem vágott le a gép. A tanácselnök a patronáló Alsóbogáti Állami Gazdaság vezetőiben reménykedik —1 ők ígértek segítséget. Igen, a munkaerőhiány rányomja bélyegét az egész határra. Éppen ezért volna szükség nagyobb szervezettségre. Bár határukat össze sem lehetne hasonlítani a tavalyi gazos táblákkal, még szebb lehetne, még nagyobb termésre számíthatnának, ha egészen a magáénak érezné a szövetkezetét minden tsz-gaz- da. Maries József brigádvezető elmondta, hogy akadnak még olyanok, akik csak a háztájit tekintik egyedül üdvözítőnek. A határ tarka a szorgalmas asszonyoktól, lányoktól. Látszik, hogy a magyaregresiek többsége szereti a földet. Az elnök megrántja a gyeplőt, mikor meglátja Dömötöréket a cukorrépaföldön, mert a szorgalmas emberekkel mindig szívesen váltanak szót a vezetők. — Iparkodunk végezni kapásterületeinkkel, hiszen itt az aratás. Tavaly 690 munkaegységet szereztünk, így megélhetésünk biztosítva van. Az idén még jobb lesz, hiszen jobban megy a munka az egész szövetkezetben, egyre több húzódozó látta be, hogy itt kell megélnünk. A kocsihoz menet Tóth elvtárs meg is jegyzi: — Ilyen emberekre van szüksége a szövetkezetnek. De azért egyre kevesebben lesznek olyanok, mint Kozári Pali bácsi, aki napszámba jár, a kimért kukoricáját még most kapálja először. És ez is a tegnapi beszélgetésünk eredménye. Marton Lajos és Csíma István sem a közösben végzett jó munkával tűntek ki. A várdai dűlőben felderülnek az arcok. Itt dolgozik a Csontos-brigád. Bár területe a legnagyobb, emberük a legkevesebb, mégis itt a legszebbek a növények, a legtisztábbak a táblák. Jó lehet itt a munka- szervezés — rögtön ez jut eszébe az embereknek. Az igaz, hogy itt olyan tagók dolgoznak, mint például ~ "h An- talné, aki nem e; hajnali három órakor felk .. kapálni. Jól jár majd a rész: sedés- osztáskor Kozári Imre is, aki feleségével együtt májusig 500 munkaegységet szerzett. Hogyan? Naponta 28 tehenet fejnek, 22 tehenet és 12 borjút gondoznak, ezenkívül a kukoricát kivéve ugyanúgy vállaltak kapálnivalót, mint a többiek. Nagy fiúkat, Kálmánt pedig már hazahívták Oroszlányból: jöjjön, segítsen az aratásban. Visszaírt, jön egy hétre. Este fáradtan, porosán érkeznek vissza a faluba a vezetők. De nagy örömre! Ott áll egy aratógép az iroda előtt. A Lábodi Állami Gazdaság küldeménye. S később, amikor az alsóbogáti gazdaság igazgatója is megérkezik, hogy megbeszélje, miben lehetne segítségre az aratásban, nyugodtabbak lesznek, és felderülnek az arcok: »Összefogással, segítséggel könnyebben vívjuk meg a harcot az új kenyérért.« Merényi Károlyné Nem szabad „lehúzni a rolót!" MAROKSZEDÖ Az ifjúsági mozgalmi munkában a nyári időszakot uborkaszezonnak nevezik. A nyaralások, üdülések miatt a KISZ alapszervezetek tevékenysége úgyszólván csak a puszta létezésben nyilvánul meg. Ha valami kollektív kirándulást rendeznek, vagy egyéb közös összejövetelt tartanak, az már szinte eseményszámba megy. Amikor az ember a Finommechanikai Vállalat KISZ alapszervezete vezetőségének tagjaival beszélget, egyre in- |kább kialakul az a meggyőződése, hogy nem lehet mindent iaz ubrokaszezonra kenni. Mert más bajok is mutatkoznak az alapszervezet munkájában. A titkár — Walheim Kálmán — a minap közölte Hencz Fái párttitkárral, hogy le. mond. Azért jutott erre az elhatározásra, mert — idézzük szavait: »Látom, hogy senki sem csinál semmit, hát nekem is elmegy a kedvem.« Ezen a szálon kell tehát elindulni, hogy fény derüljön a Finommechanikai Vállalat KISZ alapszervezetének munkájában megmutatkozó hibákra. A KISZ megalakulása óta már négyszer cserélődött az alapszervezet vezetősége, Walheim elvtárs pedig a harmadik tikár, aki távozni készül. Az előbb elmondottakon kívül még azzal indokolja elhatározását, hogy normában dolgozik, és ha a KISZ-szel foglalkozik, azt anyagiakban megérzi. A KISZ-tagok passzivitása viszont létező valóság, s az az igazság hogy nem találnak lelkesedést az ifjúsági munkában, az ifjúsági szövetség célkitűzéseiben. A taggyűlésekre eljárnak, viszont ha elhangzik a vezetőség beszámolója, utána felszólal az igazgató, a párttitkár és senki más. Még azok az elvtársak sem végzik el a rájuk bízott munkát, akik pedig pártfeladatként kapták a KISZ segítését. Fűzi Tibor, Baráth József és Doma János támogatására, útmutatására hiába vár a KISZ-tagság. ötven tagja van az alapszervezetnek, azonban nem lehet senkiről sem azt állítani, hogy magáénak érzi az ifjúsági mozgalmat. Olyannyira jellemző ez az állapot,, hogy a gazdasági felelős, Horváth László, amikor a városi KlSZ-bizottság érdeklődött a tagbélyegfek elszámolásáról, azt felelte, hogy majd kifizeti a saját zsebéből, mert a tagság nem veszi meg. S azt is hozzátette, hogy nem ez az első ilyen eset. Az alapszervezetnek nincs munkaterve, nincs semmiféle elképzelésük, mit is tehetnének. Ami télen volt, az nem vált be, mert hiába kaptak a fiatalok feladatot, nem hajtották végre. A számonkérésnél viszont megsértődtek (?), s még visszahúzódóbfeá váltak, mint azelőtt. Mit lehetne hát tenni, hogy ne kerüljön sor — a párttitkár szavaival élve — »a roló lehúzására«, az alapszervezet megszüntetésére? Elsősorban a vezetőség üljön össze, és döntsenek végre a titkár ügyében. Ha Walheim elvtárs menni akar, nem szabad erőszakkal visszatartani. Abban az esetben a vállalat vezetőségével karöltve alaposan meg kell vitatni, kit javasoljanak a tagságnak új titkárként. A legközelebbi jövőben hívják össze a taggyűlést, s köntörfalazás nélkül ismertessék a helyzetet. A legfontosabb azonban az, hogy a vezetőség munkatervvel álljon a tagság elé. Nem lehet azt mondani; hogy teljesen halott a Finom- mechanikai Vállalat KISZ- alapszervezete csak egy kicsit csipkerózsikáskodnak a fiatalok. Ami érdekli őket — a tánc, a szórakozás, a szellemi öttusa —, azt szívesen csinálják. Arra kell tehát törekedni, hogy minél több közérdekű pragram kerüljön a munka- tervbe, s mindenki megtalálja a számára megfelelőt. Ehhez azonban nagyobb összefogásra van szükség. P. Gy, A nagyatádi járás földmíívesszövetkezeteinek segítsége a termelőszövetkezeteknek (Tudósítónktól.) A nagyatádi járásban a földművesszövetkezetek több mint 9000 tagja közül 3345 termelőszövetkezeti tag. A foldmű- vesszövetkezetek magas létszámuknál fogva jelentős szerepet játszanak a falvak szocialista átszervezésében. Az FJK igazgatósága olyan határozatokat hozott, amelyek elősegítik a tsz-ek megszilárdulását. A tsz-eknek minden szükséges iparcikket beszereznek. Több községben — például Nagykorpádon, Somogyszobon — darálóikat is átadták a szövetkezeteknek. A számviteli munkában is segítséget adnak. Hat földművesszövetkezeti dolgozó ment át tsz-be könyvelőnek. A földművesszövetkezetek lehetőséget adnak tagjaiknak kisebb kölcsönök felvételére is. Segesden és Lábo- don takarékszövetkezetet szerveztek 366 taggal. A két szövetkezet májusi betétállománya 413 ezer forint volt, e hónapban 62 000 forint kölcsönt folyósítottak a tagoknak. Áz áruellátásban különösebb zavarok nincsenek. A járásban 72 kiskereskedelmi bolt és 39 italbolt gondoskodik a lakosság áruellátásáról. Az elm ú11 évben rátértek az üzle- ?tek szakosítására, az önkiszolBERKESI ANDRÁS * <(■’ «V «V (72) — Mennem kell! — Felült — Most nem mondom el. Nem érezte gyöngének ma- Súlyosan vétettem maguk el- gát. len. Mondhatnám azt, hogy — Hova akar menni? Hiszen nem tudtam róla, nem akarur, már mi éjszaka van! — Sajnos, professzor mennem kell! Nekem olyan mindegy, hogy van... — És ha nem engedem? István ránézett az ősz tudósra. — Professzor úr, én nagyon szeretem magát. Sokat köszönhetek magának, de nem akadályozhat meg elhatározásomban. — István — nézett rá Eszter —, hallgass ránk. Mi segíteni akarunk. Hát nem bízol bennünk? A fiú felállt. Ránézett a lányra, miközben begombolta ingét, és megigazította haját. Szeme tisztán, hidegen csillogott. Most nem volt szomorú, nem volt bánatos ... — Mondd el, mi bajod van. Mondd el, mit tettél. Segítünk rajtad. A fiú felhúzta cipőjét. — Fiam, én nem engedem magát sehova. — Holub keményen a fiú szemébe nézett. Szemben álltak egymással. István majdnem egy fejjel magasabb volt a sovány, megtört tudósnál. — Professzor úr — szólalt meg —, nekem mennem kell. Higgye el, szívesen maradnék. De most az életemről van szó. — Fiam, maga valami bűnt követett el? — Igen. — Mit csinált? tam, becsaptak, félrevezettek ... Nem mondok semmit ... Eszter táguló szemmel nézett a fiúra. — Ez nem lehet — dadogta. — így van, Eszterkém! Nyugodj meg. Mikor utoljára találkoztunk, még nem voltam bűnös. Most az vagyok. Nem tudom, mi fog történni velem. Ezért vagyok most őszinte hozzád. És magához is professzor úr. Nagyon szerettelek, Eszter. Ezt szívből mondom. — Fiam, nincs olyan bűn, amit ne lehetne helyrehozni... Jobb lenne, ha jelentkezne ... A fiú megcsóválta a fejét. — Nem jelentkezem. Ha jelentkezem, felakasztanak... Eszter elsápadt. — Te őrült! öltél? Raboltál? — Lehet, hogy öltem is, nem tudom... Egyet tudok, nincs bennem elég erő, hogy meghalják. Megpróbálok élni. Tisztán látok ma már mindent. S nem akarok bűnöző lenni. Becsületesen szeretnék élni. Orvos akarok lenni. Nem tudóm, sikerül-e. — Mit akarsz csinálni? — Mit akar csinálni? — kérdezte szinte egyszerre a tudós és a lány. — Professzor úr. Mikor ébredeztem, sokáig nem tudtam, hol vagyok. Lassan tért vissza az élet. S mikor magát felismertem, még az járt az eszemben, hogy megrabolom. Mert azért küldtek vissza Magyar- országra, hogy lopjam el a felfedezést. Látja, őszintén elmondom. Elmondom, mert nem teszem meg. Szeretem magát. Helyzetemen persze ez nem javít, ezzel a bűnömet nem teszem jóvá, legfeljebb nem követek el újabb bűnt. És már ez is valami. Ahogy magukat néztem, szégyen fogott el. Szégyelltem, hogy gyáva vagyok. Mert ha nem lettem volna gyáva, mindez nem következik be. Ha nem adtam volna meg magamat, most az egyetemen tanulnék. Világosan látom a helyzetemet. Míg maguk harcoltak, addig én elhagytam magukat, pedig értem harcoltak. Neked volt igazad, Eszter — fordult a lány felé —, mikor azt mondtad, hogy az igazságért harcolni kell. Megtanultam. Azt is megtanultam, hogy a becstelenség, az igazságtalanság csak azt győzi le, aki hagyja magát. Most megpróbálok bátor lenni. Van egy lehetőségem, amivel valamit jóvátettetek. Talán sikerül, akkor maguk előtt bebizonyítom, hogy lehet még belőlem becsületes ember. — És ha nem sikerül? — Akkor? Akkor elnyerem azt a büntetést, amit megérdemeltem, de ti, Eszterkém — megfogta a lány karját —, tudni fogjátok, hogy jóvá akartam tenni mindent. A lány lehajtotta a fejét. — És arra is rájöttem — folytatta a fiú —, hogy valamit vissza kell fizetnem. Adósa vagyok azoknak, akik gáládul visszaéltek hiszékenységemmel. Törleszteni akarok... — István én ... én ... veled megyek... — Nem, Eszterkém. Te ne 8 keverd bele magad ebbe a: szennyes ügybe. Azért nemi beszélek. Te és a professzor úr; ne tudjatok semmit. Profesz- szor úr! — fordult a tudós felé. — Megbízik bennem? — Igen... — És te is, Eszterkém? A lány bólintott. — És... és ... hisztek is nekem? Majdnem egyszerre vála-£ szóltak. — Igen. — Nekem ez elég. A fiú szeme bizakodóan esi! logott. Valami erősen motosz-Jcjorng kált a fejében. ; — Eszter, adj egy borítékot-! István noteszából kitépett; egy lapot, és valamit felírt.,Elvette a lánytól a borítékot, be-: letette. — Eszter — szólt komolyan.: — Ezt az írást pontosan fél ötkor add át a rendőrségnek,; vagy annak a katonatisztnek, akiről beszéltél. De egy perc-; cél sem előbb. Ha előbb adod oda, felakasztanak. Pontosan! fél ötkor. Add szavadat, hogy megteszed. A professzor úr a tanúm. — Szavamat adom — sut-! togta a lány, és elvette a borítékot. — Akkor most búcsúzom — mondta a fiú. — Nem nyújtok kezet, mert még nem tiszta a kezem ... Viszontlátásra, professzor úr. — Viszontlátásra — felelte az ősz tudós. gáló boltok létesítésére. Az új kereskedelmi egységek forgalma jóval nagyobb, mint a vegyesboltoké. Most létesítenek Háromfán önkiszolgáló élelmiszerboltot és iparcikkboltot, Segesden önkiszolgáló cipőboltot, Somogyszobon élelmiszerboltot. Görgetegen szakosítják az iparcikkboltot. A kereskedelmi hálózat fejlesztésében Nagyatád lemaradt. A vendéglátóipar helyzete sem kielégítő a járási székhelyen. Egy-egy nagybbb rendezvénykor a 8-as számú vendéglő étteremből 100—150 vendéget kell visszaküldeni hely hiányában. Kicsi a cukrászda is. A földművesszövetkezeti kereskedelem felkészült a nyárra. A legszükségesebb áruféleségek, iparcikkek és alapvető élelmiszerek megfelelő meny- nyiségben állnak a vásárlók rendelkezésére. Egyes műszaki cikkféleségeknél mutatkozik némi zökkenő. A kereslethez viszonyítva kevés lesz a mák, a dió, a tőkehús, a bor és a sör. Az aratás és a cséplés idején mozgóboltok járják a határt és a csépiőhelyeket. Jó munkát végeztek a szövetkezetek a felvásárlásban. Burgonyafelvásárlási tervüket 104.2 százalékra teljesítették- Nincsen lemaradás a tojásfelvásárlásban sem. Az fmsz-ek eddig 2091 kg csibére, 1394 db libára, 302 darab kacsára és 265 db pulykára kötöttek szerződést. Vizsgáznak a kereskedelmi dolgozók Hozza ide azt a pongyolát! — hangzik a vizsgabizott- *ság elnökének utasítása. — Mit tud róla mondani? A vizsgázó, Kőműves Sán- egy-két másodpercig gondolkozik, aztán sorolja: — Pamutból készült, szatén- karton. — Mitől van ez a sajátságos fénye? — vág közbe a kérdező. 1 — A mercerizálástól. A mer- cerizálás az a munkafolyamat, amikor lúgos vízben fürdetik az anyagot, hogy szebb legyen a fénye. — Csak a fénye? — Nem, hogy jobb legyen a szakító szilárdsága is. Szálában vagy készen fürdetik a lúgban? A felelő gondolkozik, s míg kitalálja, bepillantunk a nagyáruház egy másik helyiségébe is. Ott Bessenyei Ferencné, a kiskereskedelmi és Marton A lány kikísérte a fiút. Az%Gyula a nagykereskedelmi vál ifónól dOrir nornrn AZ 7 7 ,7 „ 7 «IM 1 ____7 í 7. 7.1„7á a jtónál egy percre megálltak A fiú megfogta Eszter karját, és a szemébe nézett. — Ne felejts el, bármi is történjen. És ne felejtsd el,: hogy szeretlek — mondta hal-: kan. (Folytatjuk.) lalat dolgozója igyekszik kielégítő feleletet adni a kereskedelmi tanuló-iskola vezetőjének arra a kérdésére, hogyan határozzuk meg az anyag ösz- szetételét. A válasz talpraesett, kerek egész, tehát kielégítő, mint ahogy a vizsgabizottság tagjainak véleménye szerint a többi vizsgázóé is. Valamennyien annak a tízhónapos tanfolyamnak a munkájáról adnak most számot, amelyet a kereskedelmi szakmunkás-bizonyítvány megszerzése céljából indítottak. A kereskedelmi hálózat rohamos növekedésével ugyanis sok olyan felnőtt dolgozó állt a pultok mellett és a kereskedelmi raktárakban munkába, akinek nem volt szakmunkás-vizsgája. Kereskedelmi számtant, kereskedelmi ismereteket, bolti adminisztrációt, áruismeretet tanultak a hallgatók. A vizsga gyakorlati részét a nagyáruházban bonyolítják le. A folyosón és a pultoknál csoportokba verődve, izgatottan várakoznak a vizsgázók, hogy beszólítsák őket. S a vizsga nem könnyű. Mert nehéz kérdésekre kell válaszolni ezekben a percekben. De azért, amint odabent meggyőződtünk róla, még sincs ok a drukkra. A felnőtt kereskedelmi dolgozók ugyanis bebizonyították, hogy felelősséggel gyakorolják hivatásukat, lelkiismeretesen készültek fel. Ez máris megállapítható, noha a vizsgáztatás nem ért még véget. Hetven vizsgázóból még senkit sem kellett megbuktatni.
