Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

80M0GYI NÉPLAP

6

Vasárnap, 1960. július 24,

SZGRBLGm

TT ati fürgén libbent, be az irodába. Nylon blúz volt rajta, egyszerű, színesmintás, loknis szoknya, kezében, kis játékvödör-formájú táska.

— Csókolom, szervusztok — köszön' vidáman, aztán íróasz-J tálához megy. Kihúzza a fiókot, táskájából tükröt vesz elő. beleállítja, haját rendezgeti. Kissé sötétszőke fürtjei meg- adóan engedelmeskednek a finom ujjaknak, a fésűnek.

Az iroda főhelyén az idős Mária néni felpillant a szemüvege mögül, Katira néz. Ráncokkal körülvett szeméből az idős lány irigysége lövell, amint frissvérű kartársnőjére néz. Legalábbis Kati így érzi. Kezében megáll a toll, ujjaival idegesen , kopog az asztal üveglapján. Á fiatal lány észreveszi a rosszalló tekintetet, kicsit elpirul, tükrét becsapja a fiókjába, és kapkodva keresgéli elő az aktákat.

De alig rakott elő mindent, halk kuncogásra rezzen össze. Tejfehér arcát hirtelen piros hullám borítja el, érzi, hogyan lepi el a forróság egész testét.

— Mi van Kati? — szól át a szomszéd asztaltól kartársnője, a csinos, fekete Nárayné.

— Csak nem vagy szerelmes?

— És huncutul kacsint társainak.

— A, mit képzelsz? — igyekszik munkájába temetkezni a kérdezett.

— Hallottátok? Hogy mit képzelünk! — szólal meg csi- vitelve az iroda negyedik dolgozója, a húsz éves Marinka..

— Én nem értem, hogyan gondolhattok ilyesmit. Egy huszonegy éves lányt, aki fiatalsága mellett ráadásul csinos is, a tréfáskedvű Ámor megsebzett nyilával! Micsoda fantáziád van, angyalom! És mire alapozód feltevésedet? Hogy önfeledt ábrándozásával • bámulta a szemközti falat? Ez még nem bizonyíték, kérlek. Bizonyára új mészfoltot fedezett fel rajta. Vagy esetleg a lottószámokon spekulál. Nem szabad mindjárt rosszra gondolni. Te, aztán csinos? — fordul váratlanul Katihoz.

— Hát az ábrándod tárgya, te kis bakfis. Ne tettesd magad!

1— A fiatalasszonnyal együtt gyöngyözve nevetnek. Csak Mária néni vonásai maradnak merevek, sőt, mintha a csevegés feletti nemtetszését fejezné ki a hervadó arc. Meg is szólal:

— Gyerekek, nyolc óra elmúlt, be talál jönni a főnök.

A lányok elkomolyodva hajolnak asztalaik fölé. Marinka azonban nem tudja megállni, hogy valamit ne intsen Ná- raynénak, mire újból kipukkan belőlük a nevetés. De aztán ez is elhal, és megkezdődik a megszokott irodai munka az író- és számológépek kattogásával, a fiók-tologatások és a telefoncsörgések jellegzetes zajával.

IV£

Kati képtelen volt egyfolytában hosszabb ideig figyelni. Több hibát követett el a számolásban, sőt az egyik telefonon jelentkező félnek jóestét- tel köszönt, amikor vakítóan zuhogott be a délelőtti napfény a nyitott ablakon. Hiába, estére gondolt, amikor újra találkozik Vele.

ehezen érkezett el az öt óra, talán soha nem járt ilyen lassan a mutató. Néhányszor a füléhez is emelte, nem áilt-e meg. De nem. Érzéketlen tárgyilagossággal rőt- . ta a köröket a kis számlapon, nem törődve azzal, hogy egy boldog izgalomban várakozó kislány most úgy szerette volna, ha a szokottnál előbb éri el az ötös számot. Hazasigtett, átöltözött, és hat órakor már együtt sétált Szekeres Karcsival. Tegnap ismerte meg ezt a mélyfekete hajú, villogó fogú, olaj barna bőrű kedves, szerény fiút, aki nemrég került a bírósághoz .gyakornoknak. A presszóban mutatták be őket egymásnak, ahova mozi után bevetődtek barátnőjével, akinek ott találták Karcsi társaságában bátyját. Fesztelenül beszélgettek, aztán táncra kérte a fiú. Kellemesen libegtek, forogtak a zongora intimen lágy hangjaira, de amikor le-leültek, aftkor is1 csak egymással foglalkoztak. Éjfél után hazáig kísérte, a kapuban még hosszan beszélgettek, és másnapra este hat órai találkozóban állapodtak meg. Hogy csillogott a szeme Karcsinak, amikor. igent mondtam — gondolt vissza az előző estére, amikor a kijelölt idő előtt néhány perccel a presszó felé sietett. Karcsi is éppen' akkor ért oda, de azt indítványozta, hogy ne menjenek be, inkább sétáljanak a langyos estében.

Most itt ballagnak egymás mellett' a sűrűlombú fasorban. Beszélgetnek mindenről, ami éppen eszükbe jut. Iskolai élmények kerülnek elő, a fiú az új munkahelyét dicséri, Kati a kartársnőit szapulja. Főképp persze Mária nénit. Hogy az milyen rosszindulatú, okvetet- lenkedő vénlány, akinek csak a munkája a fontos, és nem képes megérteni a fiatalokat, mert ő még sose volt szerelmes talán és nem is tudta, mi az élet értelme.

Karcsi csak mosolygott ezekre, de udvariasságból nem ellenkezett, sőt, erősítgette, hogy minden pártában maradt lány ilyen, és még hozzátette:

— .Még maga is a sorsára juthat, ha nem igyekszik.

— A, hol vagyok én még attól!

Megakad a beszélgetés. A nyáresti csend lágyan fonja kőiül őket, és ámint szótlanul mennek tovább, válluk összeér. Az érintésekre a friss vér felbuzog a fiatal testekben, tétován keresik egymás kezét, összekulcsolják ujjaikat, és így mennek tovább, megfeledkezve mindenről — csak a pillanat boldogságát élvezve és a jövő nagy sejtéseit érezve egymás szorításában.

A következő vasárnapra Kati elhívta magukhoz a fiút. A kispolgári ízléssel berendezett tisztviselői lakásban — Kati apja könyvelő a helyi takarékpénztárnál — kissé feszélyezve kavargatták a frissen főzött feketét. A háziasszonyi tisztet az anya látta el;, udvariasan, .de kissé tartózkodó kedvességgel kínál- . gáttá az apró süteményeket, töltögette a gőzölgő kávét. És közben kérdezett. Munkája iránt érdeklődött, közös bírósági ismerősük bogarait emlegették meg. Lassan felengedőben volt a hűvös hangulat, amikor az anya ezzel fordult a fiúhoz:

— Ha szabad kérdeznem, doktor úr, az édesapjának mi a foglalkozása?

Karcsi letette a csészét, kényelmesen megtörölte a száját az odakészített hímzett szalvétában, és csak ezután válaszolt:

— Az apám a háborúban elesett.

— És amig élt?

— Addig? — vár egy kis ideig a válasszal a fiú. aztán1 fel sem pillantva, kissé halk rekedtséggel mondja:

— Népzenész.

Az asszony hirtelen bekapta alsó ajkát, kezében remegni kezdett az öngyújtó, amivel éppen rá akart gyújtani. Bal kezében tartott cigarettáját idegesen morzsolgatni kezdte, mire az hosszan széjjelhasadt. Indulatát alig leplezve dobta a hamutálcába.

«

Tf ínosan zúgott körülöttük a csend. Kati kétségbeesetten nézett az anyjára, zavarában süteményért nyúlt, de aztán meggondolta és a fotel karfájára ejtette a kezét Mégis ő tért magához előbb. Kényszeredett élénkséggel, de fakó hangon kérdezte:

— Na, és mi volt a zenekarban? Prímás?

— Nem. Cimbalmos.

Megint hallgattak. Aztán az

anya ^kérdezett

— A kedves mama mivel foglalkozik? Hogy taníttatni tudta.

— Betanított munkás egy kisebb pesti üzemben. Ott van már egy helyben tizenhárom éve. Egyébként ösztöndíjjal tanultam. No, de már későre jár, nem akarom igénybe venni szives vendéglátásukat — áll fel Karcsi.

— Köszönjük, hogy eljött hozzánk — húzza mosolyra a száját áz anya és kezet nyújt.

A fiú meghajol, kezet fog, a lányét erősebben megszorítja, és kezüket csókolommal elbúcsúzik.

Ahogy betette maga után az ajtót, Kati sírva dobta magát az ágyra. Anyja is nekiengedte indulatait:

— Most mit bőgsz? Majd elfelejted, aztán kész. De micsoda szégyen! Cigánygyerek udvarolt a lányomnak. Mindjárt láttam én, hogy nem valami magunkfajtából való, mert még kezet sem csókolt, nem tanították illemre. Hiszen le sem tagadhatná, olyan, fekete a képe, meg a haja is. Csak úgy villog a fogsora. Mindegy, még jó, hogy megkérdeztem, mi volt az apja, mert még szégyenbe hozott volna, hogy városszerte elhíresztelik: cigány- gyerek csapja a szelet a Bere- ki Katinak! Na, ne hüppögj, kelj fel, aztán felejtsd, el az egészet. Majd akad még más, tisztességes úriember, magunkhoz való.

Kati felkel, zsebkendőt kérés, megtörli a szemét, és csak ezután válaszol:

— Értse meg anyám, nem tudom elfelejteni. Még ezek

után is szeretem.

— Te! — emeli fel fenyegetően a hangját az anya. — Idefigyelj ! Ha megtudom, hogy 'ezzel a fiúval valaha is szóba 1 állsz, nem vagy többé az én lányom. Ezt jól jegyezd meg.

Ezzel magára hagyta lányát.

Szovjet művészek Ausztráliában

A napokban sikeres újzé- landi vendégszereplés után Sydney-be érkezett Msztniszlav Rasztropovics gordonkaművész és Galina Visnyevszkaja, a ■ Nagy Színház szólistája. Rasztropovics több hangversenyt ád Sydney-ben, Melbour- ne-ben, Canberrában, Adelai- deben és Bisbane-ben. Galina Visnyevszkaja Sydney-ben és Melbourne-ben lép fel több hangversenyen.

Két Tosca: Callas és Tebaldi

A Luxemburgi Rádió érdekes hangversenyt adott hanglemezről. A hangversenyen két Tosca előadást közvetítettek, egyikben Callas, másikban Te-, baldi énekelte a női főszerepet.' A két világhírű énekesnő partnere Mario del Monaco, illetve Giuseppe tii Stefano volt. Felhívták a hallgatókat, döntsék el, melyik énekesnő került ki győztesen a »zenei párbajból«.

Prokofjev bemutató Kölnben

A Német Szövetségi Köztársaság művészeti életének kiemelkedő eseménye volt Szergej Prokofjev »Tüzes angyal« című operájának bemutatója a Kölni Operaházban. A kitűnő dinamikus rendezés Oscar Fritz Schuh műve, a zenekart J. Rgsenstock vezényelte, a szereplők közül kiemelkedett Helga Pilarczyk, a kiváló német énekesnő.

Irak költészete

»Irak költészete és költői« címen Beirutban megjelent a Modern Arab Költészet sorozatban Abu Saad könyve a XX. század iraki költészetéről. Ez az első teljességre törekvő kritikai mű a modern iraki költészetről.

Gábor Zzazsa filmje önmagáról

Gábor Zsazsa elfogadta az ajánlatot, hogy filmen eljátsz- sza saját életét. Megkérdezték, kikkel kívánja eljátszatni azokat a férfiakat, akik az életében szerepeltek. Így válaszolt: »Conrad Hiltont Spencer Tracy játszhatná, Poríirío Ru- birosát talán Frank Sinatra, George Sanderst pedig — George Sanders. Ö ugyanis szegénykém teljesen pótolhatatlan.« A többi férfiról nem esett szó.

íffit'i/ntfo- • Lóránt János: Piacramenők

Nyári kulturális tervek a nagyatádi járásban

(Tudósítónktól.)

Annak ellenére, hogy a nyár sokkal kisebb lehetőségeket kínál a népművelés számára, mint az ősz vagy a tél, a nagyatádi járásban a nyári hónapok alatt sem szünetel a népművelési munka.

Varadi Gyulát, a járási tanács népművelési felügyelőjét kértük meg, hogy tájékoztasson bennünket a községek kulturális munkájáról.

— Lesznek-e a nyár folyamán csereműsorok?

— Öntevékeny művészeti csoportjaink a tarsolyukban levő színdarabokkal, jelenetekkel, vidám, zenés műsorokkal szerepelnek a szomszédos községekben. A Kutasi Népi Együttes Eöhönyén és' Keszthelyén mutatja be legújabb műsorát A somogyszobi színjátszók Kékes: Széna vagy szalma és Ságod!: A hatos szám című egyfelvonásost mutatja be Bolháson és helyben.

A járási művelődési ház esztrádzenekara az irodalmi színpaddal közösen ad műsort a, járás több községében. A Somagy megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat kul- túrcsoportjának tagjai pedig Szabáson vendégszerepelnek. Az erdőgazdaság színjátszói Kaszópusztán mutatják be Jókai: A gazdag szegények című színművét. •

— Ismeretterjesztő előadásokat is tartanak?

— Az ismeretterjesztés szerepel a nyári programban, igaz, hogy szerényebb keretek között, mint a művészeti tevékenység. A falvakban főként egészségügyi előadásokat tartanai^ a különböző nyári fertőző betegségekről és ezek megelőzéséről. Havonta egy

politikai ismeretterjesztő előadás is elhangzik. (Mi történt a külpolitikában? — címmel.) Somogyszobon Horváth Károlyivá vezető óvónő tart élménybeszámolót a Szovjetunióról. Ugyancsak itt rendeznek József Attila-estet, dia- film vetítéssel és műsorral egybekötve. Több kultúrcso- port szervez kirándulást a Balatonra. Az egy-két napos kirándulások alkalmával számos történelmi nevezetességű helyet látogatnak meg, előadást hallgatnak a Balatonról és környékéről. A szabást KISZ kultúrcsoport tagjai egy napot a Balatonon és három napot Budapesten töltenek el. A so- mogyszobiak Hévízre, az atá- diak a Balatonra, a kuiasiak Keszthelyre szerveznek ismeretterjesztő kirándulást.

— Mi szerepel még a nyári programban?

— Szinte minden községben lesz aratási ünnepség, falunap. Ezeken színes, vidám műsorok, táncversenyek lesznek. Több tsz-községben rendeznek baráti találkozókat a környező tsz- falvak részvételével. Mindenütt lesz műsor augusztus 20-án is. Néhány helyen — Somogyszob, Kutas, Nagyatád — még a szakköri tevékenység sem szünetel a nyáron. Ezeken kívül könyvkölcsönzés, filmelőadás, televízió-nézés teszi teljesebbé a nyári programot

A népművelés falusi _ vezetői közül többen vesznek részt a balatonszemesi népművelési továbbképző tanfolyam színjátszó, tánc- és énekszakán. Két szakikörvezető pedig ■ Budapesten a Népművelési Intézet szervezésében indított tanfolyamon vesz részt

Ji/Tásnap az irodában Kati észrevette, hogy össze---------- .! súgnak mögötte a kartársnői.

U

itz Béla: General Ludá V. 1 kérdezte;

— Hallom, a Szekeres Karcsival sétált Te, mi ennek az apja? — A kérdésre Nárayné is hátrafordult, de Mária néni is felfigyelt Kati először azt gondolta, hogy nem válaszol, majd hazudni akart valamit, de amikor látta kartársnői kaján várakozását kirobbant belőle a tegnap óta felgyülemlett indulat:

— Cigány! Cimbalmos volt, amíg élt, az anyja meg munkás egy pesti gyárban. Na, most megnyugodtatok?

— De begerjedtél — pittyel Marinka. — Ki bántott?

— Remélem nem komoly az ügy? — kérdi Nárayné.

— De igenis, komoly! — vág vissza élesen Kati. — Vegyétek tudomásul, hogy férjhez is megyek hozzá!

• — Jól van, csak menj! Legalább a. zenészekre nem. kell pénzt kiadni a lakodalomban. Kikéiül a banda a rokonságból.

Ezzel vállát rándítva elfordul és munkájába mélyed.

Mária néni szólal meg:

— Nem a családjával fog együtt élni, és különben is a cigány is ember. Esetleg em- berebb, mint egyesek, akik a civilizációba születtek bele, és olyan nagyra tartják magukat. Egyetemet végzett, doktorátust szerzett, hát akkor mi a bajotok vele? Talán, hogy nem nektek udvarol, ugye?

Kati szerette volna megölelni az eddig olyah ellenszenvesnek tartott ráncos arcot, amelynek vonásai most egészen kedvesnek tűntek számára.

/"’semgett a telefon. Karcsi jelentkezett, megkérdezte, hogy van, aztán megkockáztatta a kérdést: találkozhatnak-e este?

Kati nem válaszolt mindjárt. Ahogy a kagylót szorongatta, megjelent előtte anyja félelmetesen fenyegető arca;' hallotta apja csendes, de mindig szívig ható korholását, aztán látta Karcsi mosolygós, mégis komoly tekintetét, majd testvéreit képzelte mellé: fényesre kopott ruhában, fekete csokornyakkendőben, gyűrtnyakú ingben, hónuk alatt hegedű. Pedig valójában azt sem tudta, vannak-e egyáltalán testvérei Karcsinak. Eddig még nem beszéltek róla. Kartársnöi kaján, gúnytól csepegő hangját vélte hallani, és egy pillanatra felbukkant előtte egy kis fekete pólyásbaba is, a leendő fiúk, aki sötétbőrű lesz, villog a szeme az olaj- barna arcból, és a kisvárosban mindenki azt suttogja majd: éppen olyan cigányképű, mint az apja. Le sem tagadhatná. Lassan elgondolkodva ejti visz- sza a kagylót, amelynek halk kattanása zökkenti csak vissza a való környezetbe. Marinkát látta, amint elkapja a tekintetét, és buzgón aktái fölé hajol. Mária néni sebesen futtatta tollát a papíron, Nárayné megszokottan csattogtatta gépét.,

Csalt ő nem tudott dolgozni. Rakosgatta az aktákat, úgy

tett, mint ha keresett volna valamit, de gondolatai túl szálltak az iroda falain. Karcsit látta újra, de valahogy sehogy sem. tudta élesen maga elé képzelni. Csak a szeme csillogott szeretőn, őszinte érzést tolmácsolva, úgy, ahogy az első este a kapui búcsúzékor.

Az ebédszünetről sietett vissza. Még senki sem volt az irodában. Odaállt a néma telefonkagyló elé, nézte a tompa, fekete csillogást, majd' ujjait lassan ráfonta. De nem emelte fel. Várt. Szive vadul vert, kis formás mellei szaporán emelkedtek, kezével egyre görcsösebben szorította a kagylót. Már nem gondolkodott. Tárcsázta a bíróságot, Karcsit kérte, és csak ennyit mondott:

— Este hatkor a szokott helyen.

A z esküvőt egy hónap múlva tartották. Szerény vacsorát rendeztek egy vendéglőben, ahol azonban Katinak egyetlen rokona sem jelent meg, még a szülei sem, hiszen lányuk az emlékezetes látogatás utáni kedden albérleti szobába költözött. De ott volt Szekeres néni, eztán Karcsi egyetlen bátyja, sötétszürke ruhában meg Mária néni. ö gratulált a legmelegebben, és nem szégyellte a könnycseppet sem, amely a fiatal pár boldogsága láttán szeme sarkában csillogott.

Somogyi Károly