Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1960. Július í. 750 kilométernyi itat korszerűsítünk 5 év alatt — Jelentősen gyarapszik a gépkocsipark sőosztályy vonallá épül át a kaposvár—losyóíi vasútvonal — Kaposvárt is Mapcseijik a légifirgaloska Elkészült a megye közlekedésének ötéves fejlesztési terve A megyei tanács építési és közlekedési osztályán — az összes érdekelt szervvel folyta­tott tárgyalások után — elké­szítették megyénk közlekedé­sének ötéves fejlesztési tervét. Az utak korszerűsítésének terve szerint — részletesen ír­tunk már erről — aszfaltos itatásos hengerelést kapnak az alacsonyabb rendű utak is, így az ötéves tervben megyénk ál­lami úthálózatának 50 száza­lékát (750 km) pormentes bur­kolattal látják el. A tanácsi vagy állami utak építése, karbantartása a So­mogy megyei Ütépítő Vállalat és a KPM Közúti Üzemi Vál­lalat gépparkjának növelését kívánja. A Somogy megyei Út­építő Vállalat számára a me­gyei tanács az ötéves tervben a következő beruházásokat biztosítja: két darab nagy tel­jesítményű aszfaltfőző- és ke­verőgép (Reiser), egy bitumen- szóró-gép, két tehergépkocsi. A Közúti Üzemi Vállalat felettes szerve a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztériumhoz az aláb­bi igényeket jelentette be: 3 db nagy teljesítményű aszfalt­főző- és keverőgép (Reiser), 2 aszfaltkeverő telep gépi park­ja, 2 teherautó, 3 dömper, 1 homokrostáló- és egy hidrauli­kus cölöpverő-gép, s az összes gép karbantartása végett egy új központi gépellátó és javító telep üzemeltetése. A közlekedési és építési osz­tályon jónak látnák, ha a terv­be vett építési és karbantartási munkákon kívül az ötéves tervben megépülne a Nagy­atád—Berzence közötti útsza­kasz is, tekintettel arra, hogy Nagyatádon kórház épül, Csurgóról 50, Berzencéröl pe­dig 58 km-es kerülővel lehet csak megközelíteni Nagyatá­dot. A 15 km hosszú útszakasz kiépítésével a Csurgó és Nagy­atád közti távolság 23 km-re csökkenne. Autóbusz, tehergépkocsi, taxi A 23. sz. Autóközlekedési Vállalat 47 autóbusza bonyo­lítja le jelenleg a távolsági közlekedést, két 60 személyes autóbusz (pótkocsival) a ka­posvári helyi forgalmat látja el. 1960-ban még két 60 sze­mélyes autóbuszt kap Kapos­vár. Az autóbuszparkot 116- ra kell fejleszteni (illetékesek felmérése), a helyi közlekedés biztosítására pedig még hat 60 személyes autóbuszra lesz szükség. A balatoni idegenfor­galom és egyéb társas utazók igényeinek kielégítésére 5 far­motoros Ikaruszt kellene beál­lítani. A teherautó-szállítást a meglévő 221 tehergépkocsi elégségesen ellátni nem képes. A mezőgazdasági és ipari fej­lődés, az építkezések fokozódá­sa megkívánja, hogy 1965-re Somogybán a teherautók szá­mát 600-re növeljék. A hat különleges szállítókocsit (tej-, cementszállító, darabárus stb.) 25-re kell kiegészíteni. Az AKÖV 48 taxija Kapos­várott, Kadarkúton, Marcali­ban, Nagybajomban, Lengyel­tótiban, Balatonszentgyörgyön, Nemesviden, Földváíott, Bog­láron, Szárszón, Tabon, Fonyó­don, Karádon és Siófokon dol­gozik. 1961-ben Csokonyavi- sontára, Balatonszemesre, Igalba, Zamárdiba és Vésére helyeznek még ki taxit. 1961 végére — előrelátható­lag — 100 taxira lesz szükség. Hogy feladatait a 23. sz. AKÖV elláthassa, ahhoz számottevő beruházásokat és korszerűsíté­seket kell elvégezni: Siófokon Új telephelyet építeni, bővíte­ni a nagyatádit, végleges he­lyet kell találni a kaposvári autóbusz-végállomásnak. Fon­tos, hogy a vállalat egy 100 fős tanműhelyt létesítsen, hogy a vezető, forgalmi és irányító­személyzet, a szerelők utánpót­lását biztosíthassa. Vasút Megyénkben 218 km hosszú­ságban korszerűsítik a vasút­vonalakat. 1963 végére I. osztályú vo­nallá építik át a kaposvár-— fcmyóci vasútvonalat (vonalve­zetésben is lesz változtatás, ezért több helyütt hidat kell építeni, állomást átépíteni). A szentlőrinc—szigetvár—bares— murakeresztúri vonal átépíté­sének határideje 1965. 1963 vé­géig átépítik a dombóvár—gyé- kényesi vasútvonalat. 1965 vé­gére Dombóvárott elkészül a »deltavágány«, mely lehetővé teszi, hogy átszállás és idő- veszteség nélkül közlekedje­nek a vonatok Pécsről Kapos­várra. Tervezik a Balatonszenf- györgy, Boglár, Barcs, Szántód- Kőröshegy, Segesd és Darány- puszta állomásának korszerűsí­tését is (főleg éttermek, büfék, várótermek építése). A kaposvári állomás bővíté­sét (szélességben, mert hossz­irányú befogadóképessége ele­gendő) az átmenőforgalom fo­gadására, a személyforgalom várható növekedése teszi szük­ségessé. 1961-ben a nagyatádi Rinya-híd 27, a balatommáriai híd (Sáricsaitorna) 22 fm-es nyí­lással épül meg. 1964-ben ké­szül el a barcsi Rinya-híd (18 fm) és 1964—65-ben a siófoki Sió-híd (52 méter hosszú nyí­lással, gyalog-aluljáróval). A MÁV-nak korszerűsítenie kell a vontatóerőket is a köz­lekedés biztonságosabb és gyor­sabb lebonyolítása céljából (dieselesítés, illetve elektro- dieselesítés — erre vonatkozóan még nincsenek adatok). Az öt­éves terv során a MÁV ké­nyelmesebbé teszi a személy- forgalmat: főleg a négytenge­lyes (Pulmann) kocsikat állí­tanak be. Légiközlekedés A KPM illetékes főosztályá­nak tájékoztatása szerint 1961- ben Kaposvárt is bekapcsolják a légiforgalomba (közvetlen já­rat Kaposvár—Budapest kö­zött). A nyári üdülési idény­ben helyes lenne Kaposvár— Siófok—Budapest állomásokkal kialakítani a légiforgalmat. (Közforgalmi repülőtér a me­gyeszékhelyen és Siófokon rendelkezésre áll, csak a ka­posvárit nagyobb költséggel fel kellene újítani.) A KPM-mel folytatott tár­gyalások szerint a légiközleke­dés fejlesztését — 1965-re — helikopter-járatokkal oldanák meg': naponta háromszor Buda­pestre és vissza. (A helikopter előnyösebb, mert nem igényel nagy repülőteret, a város kö­zéppontjában kiképzett kis te­rületen leszállhat, s ez idő­nyereség.) Hajók, komp A balatoni utasforgalmat je­lenleg 25 személyhajó (7 gőzös 18 motoros) látja el, befogadó- képességük 3430 fő. Szükség esetén a KPM a Dunáról vagy a Tiszáról hoz át hajót, ha a meglévők nem győznék a szál­lítást. Szántód és Tihany között egy 110 lóerős motoros komp bizto­sítja a közúti forgalom össze­kötését, de kicsi a teherbírása és a befogadóképessége. 1961- ben egy 400 lóerős kompot ál­lítanak be helyette (13 millió forint) s azon fairmotoros lka- .•úszókat is szállíthatnak. A 110 lóerős kompot pedig jó lenne, ha (felújítás után) Bala- tonboglár és Révfülöp össze­kötésére állítanák be. Évenként egymillió forintot irányoznak elő az ötéves terv időtartama alatt több hajóállomás korsze­rűsítésére és átépítésére, V. P. Ólma dó -ilmrepiéq. Oiaiat&til&Ldaá^ad (Tudósítónktól.) A Balatonföldvári Községi Tanács anyakönyvi kerületé­ben kedves esemény zajlott le a napokban: névadó-ünnepsé­get tartottak. Az érkezőket a bejáratnál úttörőpajtások csapatzászlóval fogadták, a feldíszített tanács­teremben a községi tanács el­nöke üdvözölte a szülőket és a névadókat. Az anyakönyvvezető néhány perces ünnepi beszédet mon­dott. A kisleányka hozzátarto­zói szemében megcsillantak a meghatottság könnyei, amikor ünnepélyesen elhangzott: »A mai naptól kezdve téged szü­leid és névadó-szüléid kíván­ságának megfelelően Mária Gabriella néven szólítanak.« A Sípos-családnak harmadik gyermeke ez a kislány. Bizo­nyára sokáig emlékezetes ma­rad számukra a névadó-ün­nepség. Jelen voltak az apa munkatársai, munkahelyének vezetői, a helyi tömegszerveze­tek képviselői. A köszöntés után a községi tanács végre­hajtó bizottságának nevében a tanács titkára ízléses kis albu­mot adott át a szülőknek. Az album a csöppség hivatalos adatait és első fényképét tar­talmazza. A jelenlevő szervek vezetői is köszöntötték a szülőket, majd mindannyian ajándékok­kal kedveskedtek. A meghitt hangulatú ünnep­séget a tanácsteremben uzson­na és barátságos beszélgetés követte. Franciaországba készül a Magyar Rádió és Televízió tánezenekara Iparitanuló-avatás a Cukorgyárban Kedves ünnepségre hívták meg a minap a Cukorgyárba a tanuló szakmunkásokat, a végzett ipari tanulókat, ez utóbbiak szüleit, valamint az iparitanuló-iskola képviselő­jét. Az ünnepségen, amelyet hivatalosan iparitanuló-ava- tásmak neveztek el, ritkán hallott jutalomosztásra kerül sor. Szokás ugyan, hogy az iskolában minden évben megjutalmazzák a jó tanuló­kat, arról azonban nem igen hallottunk, hogy a gyárban is hasonló jutalomban része­sítettek volna valakit. Ezúttal 11 ipari tanulót — akik közül hárman vörös sz&kmunkásbizonyítványt kaptak az iparitanuló-iskolá- tól — részesített értékes könyvjutalomban a gyár. Jutalmat kapott az a 13 szakmunkás is, aki a cukor­ipari technikum tanulója. Közülük öten kitűnő ered­ménnyel végeztek. Jutalom­mal fejezte ki elismerését a gyár a három közgazdasági technikumot végző munkás­nak és annak a fiatalember­nek, aki mint géplakatos le velező úton szerezte meg a gépészmérnöki oklevele^ A kiszámíthatatlan időjárás miatt bizony meglehetősen hideg a Balaton vize. Ez a négy hölgy is - fürdőruhára vetkőzve bár — csak vágyakozva nézi a hullámokat. Ugyan miitor le­het már egy jót fürödni — erről cseveg Lestár Gyöngyi, Szendrei Gizi, Tóth Erzsi és Lengyel Antalné a máriai par­ton. MEGNYÍLT AZ IPARI TANULÓK MUNKA- ÉS RAJZKIÁLLÍTÁSA Érdekes kiállítás nyüt csü­törtökön a Kaposvári Iparita­nuló Iskolában »Somogy me­gye ipari tanulóinak munka- és rajzkiállítása« — hirdeti a felirat. A két tanteremben ki­állított mintegy 400 tárgy mél­tó képet ad megyénk szakmun­kásjelöltjeinek képzettségéről, munka- és mesterségszereteté- ről. A legkülönfélébb szakmák jellegzetes készítményei találr koznak itt össze egy-egy te­remben. Félévi vagy évvégi vizsgamunkák, szakmunkás­vizsga-remekek láthatók az íz­lésesen berendezett kiállításon. Az első teremben mindenki­nek a tetszését megnyerték a bejáratnál elhelyezett öntőfor­mák, a Kaposvári Cukorgyár faminta-asztalosainak munkái. Odább Karádi László, a Fi­nommechanikai Vállalat tanu­lója négyhengeres dieselmo- tor-nyersola j szivattyú j ának mása és a mellette lévő diesel­porlasztó (Nyúl Tibornak, az AKÖV kitűnő eredménnyel szabadult tanulójának munká­ja) keltette fel az érdeklődést. Igen sok és szép kivitelű mun­kát küldtek be a Siófoki Ipa­ritanuló Iskola növendékei. A Kaposvári Faipari Vállalat fia­taljai ízléses bútorokat állítot­tak ki. Somogyi László intar­ziás bútordarabja akármelyik mester dicséretére válna. Az érdekes ruhamodellek is méltán érdemlik meg az el­ismerést. Lehel Józsefné siófo­ki tanuló vizsgaremeke való­ban »remek«. A kisméretű kosztüm finom, aprólékos ki­dolgozásáról már a szakmun­kásvizsgán is elismerőleg nyi­latkoztak. Érdekesség a Tanácsi Bánya- és Építőanyagipari ES tanulói­nak miniatűr felvonója és a TRANSZVILL gégecsőgyártó gépe. (Az utóbbit különösen sokan tekintették meg.) A másik teremben főleg az autószerelők és a villamossági szakmák tanulóinak készítmé­nyei találhatók. Értékében is kimagaslik a hegesztő-transz­formátor, melyet Nagy István és Zsalakovits János készített a MÉH-től vásárolt anyagok­ból. ötletes mozireklám-meg- oldást mutat be Szabó Lajos csurgói tanuló. Itt láthatók a DÁV hálózati munkái: a kü­lönböző kötésminták és kap­csolások. A terem kiállítási anyagá­nak jó részét a Finommecha­nikai Vállalat és a 23-as sz. AKÖV tanulói készítették. A vállalatvezetők figyelemmel kísérték fiataljaink munkáját, s minden segítségét megadtak a vizsgamunkák elkészítésé­hez. A tanulók pedig igyekezz tek jól kihasználni a lehetősé­geket. Szép motormetszeteket, kapcsolóberendezéseket és egyéb olyan szemléltető eszkö­zöket készítettek, melyek a következő évek ipari tanulói­nak oktatását nagyban meg­könnyítik. A kiállításon bemutatott tár­gyak nagy része a megye ipa­ri iskoláinak birtokába került, s mint szemléltető eszközök segítik az oktatást. R. Fí Nemrégiben nagy sikerekkel gazdagodva tért haza három­hetes németországi turnéjáról a Zsoldos Imre vezette Ma­gyar Rádió és Televízió Tánc­zenekara. A kitűnő együttes most újabb külföldi útra ké­szül. Népszerű zenekarunk részt vesz a Franciaországban július 6-tól 14-ig megrende­zésre kerülő első európai dzsesszfesztiválon. A magyar tánczenét most először érte az a megtiszteltetés, hogy együtt léphet dobogóra Európa leg­jobb zenekaraival. A fesztiválon tizenöt euró­pai ország legjobb tánczeneka­rai vesznek részt, versenyen kívül szerepel néhány ameri­kai együttes is. A Magyar Rádió és Televí-í zió Tánczenekara franciaor­szági útjára magával viszi két legnépszerűbb fiatal táncdal- énekesünket, Sárosi Katalint, és Németh Lehelt. Július 14-én, a fesztivál utol­só napján 250 dzsesszművész részvételével ünnepi hangver­senyt rendeznek, majd tűzijá­ték és bál zárja be a tánczene európai művészeinek találko- 5 zóját Még nem tudom biztosan, előnynek vagy hátránynak, in­telligenciának vagy bumfordiságnak tud­jam-e be, hogy azok közé tartozom, akik nem vágynak külö­nösképpen az autóért, és ha öt és fél fillér­rel több pénzhez ju­tottam, mint ameny- nyire éppen számítot­tam, nem rohanok rögtön, hogy előjegy­zésbe vetessek egy új Skodát vagy egy jó­karban lévő Wartbur­got. Hogy ez a nézet hihetetlen manapság? Hogy az autóért ra­jongó hölgyeknél már eleve jó adag hátrány - nyal indulok? Mind­ez, mondom, lehet, de akkor is százszor meggondolom, hogy autót vegyek-e fölös pénzemen. Különösen amióta az autóbalese­tek száma megemel­kedett. Sehogy sem hiányzik, hogy 120 ki- lom.éteres sebességgel egy békés fának ro­hanjak a Balaton-par- ton, és három buk­fenc közben azzal nyugtassam meg ma­gam, hogy nemcsak a fejem, hanem az au­tóm is széjjelmegy. Tehát agyő, betyár, a karom mondani au­tósvilág. Mindez, le­het, hogy maradiság, gyávaság, undorító különcködés és előny­lag Filmszínház előtt. Ott állt vágy öt szebb­nél szebb Skoda. Aj­tajuk kinyílt, és a hölgyek kiszálltak be­lőlük az autótulajdo­nosok oldalán. — De jó lehet ezek­nek! — mondta az Autóm, ó! telenség, de én ilyen vagyok. Az autós emberek, nyilván mindenben az ellenkezőjét ten­nék a helyemben. Született kormányo­sok (néha a motorhoz is értenek). És még igen sok szépet, elő­nyöset mondhatnék róluk, övék minden elismerésem, nem te­hetnek róla, hogy ilyenek. Azt is elis­merem, hogy sok min­denben nem tudom utánozni túlnyomó többségüket. A mi­nap is nagy gondot okoztak a Vörös Csíl­egyik féle ácsorgó diák- fiatalember a másiknak. — Kép­zeld, 20 kilométerre laknak a mozitól, eszükbe jut, hogy fil­met nézzenek, be a ko­csiba, és kiszállnak a mozi előtt. — Fenét! — mond­ta a másik. — Álért, te ismered őket? Honnan jöttek? — A szomszéd ut­cából. — Kocsival a szom­széd utcából? A párbeszéd elhal­kult. És egyszerre megéreztem a szom­széd utcában lakó autótulajdonosok tra­gédiáját. Elképzeltem, hogy vége a mozinak. Beülnék az autómba (ha volna), és lépés- ben hazafelé indul­nék, hogy mindenki jól lássa, új kocsim van. De a lakás csak 150 méterre van, és amíg odaérnék (ha lé­pésben mennék is) a közönség fele se tud­ná meg, hegy tulaj­donképpen ki is ül a ' szélvédő üveg mögött. Hát nem szörnyű?! — tévelődtem. Alit tud­nék, s mit lehetne tenni? Semmi mást esetleg, mint feljebb kellene tolni egy ki­csit azt az utcát, amelyben lakom, a mozit pedig le^ebb vinni. Belebonyolód­tam e gondolatokba, és kénytelen voltam beismerni, hogy az utca eltolása a legiobb szánd Akú városren­dezési terv szerint se valósi Iható men egy­hamar. Eb^.e b^ie le­het zavarodná Hogy lehet ezt túlél"’'? Nem, nem veszek autót. — sz»—

Next

/
Thumbnails
Contents