Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

Szerda, 1960. június 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP HÁROM KÉRDÉS A tenyésztésre is van g'ondja Jegyzetek egy tsz-üzletkötő munkájáról A Malomipari Vállalatnál azt kérdeztük, miért csökkent a termelékénység. A Finomme- cKanikánál, hogy tanulnak-e a felelős beosztású dolgozók. A Kefeüzemben pedig, hogy vég­rehajtják-e a műszaki fejlesz­tési tervet. Kellemes csalódás — Valami tévedés lehet, mert nálunk nem csökkent a termelékenység — mondták a Malomipari Vállalatnál. Arra kértük őket, nézzék meg job­ban számaikat, mert a statisz­tika szerint 1959 első negyedé­ben 245 000, 1960-ban pedig 238190 forint volt az egy fő­re eső termelési érték. — A írt. hiszik, hogy a válla­lat dolgozói eltűrték volna az eredményromlást? — De hát a tények ... — A »tények« rosszak. Az idén ugyanis 106,6 százalékra emelkedett nálunk az egy főre eső termelési érték. Hogy miért? Először is minden mű­szakban csak annyi embert fog­lalkoztatunk, amennyire szük­ség van. Leállítottuk a darányi malmot, mert csak időnként őrölt. Így a barcsi malomban megindíthattuk a két műsza­kot, és Darányban megteszi a cseretelep is. A vezetők meg­szerezték a szakképzettséget és ma már nincs szükség külön főmolnárra. A balatonboglári malomban a koptatóberende­zést úgy helyeztük el, hogy a benti ellenőr is ellenőrizheti őket Amikor a csurgói és az iharosi malmot átvettük, úgy csoportosítottuk a gépeket, hogy 40 százalékkal növekedett a kapacitás; — Értjük; De hát a statisztika máért ma­tat eredményromlást? — Mert tizenhét csomagolót alkalmazunk az idén. Az ő termelési értékük jóval kisebb, mint a belső, malmi dolgozóké. Ha őket is beleszámítjuk a létszámba, csökkent, ha nem, emelkedett a termelékenysé­günk. Az utóbbi a reális. Eb­ben biztosak vagyunk. — Így már értjük. Mór megdőlt.,. — Az információt biztos helyről szereztük, az pedig így foglalható össze: A legrosszab­bul a Finommechanikai Válla­latnál áll a dolgozók továbbta­nulásának ügye. Erre pillanatok alatt hozták a kimutatásokat. Elénktették, és végigbetűzték velünk a név­sort. — Tessék kérem, itt van — mondták egy kicsit sértődötten. — Harminchármán jelentkez­tek a Kaposvárott meginduló általános gépipari technikum­ba. Köztük van az igazgató, ki­lenc művezető és sok szakmun­kás. Rajtunk aztán nem mú­lik, csak a technikum induljon meg. Napok óta körözzük a je­lentkezési íveket, de még az oktatási osztály sem tud ró­luk. Bennünket okolnak? Felpaprikázódva hívják tele­fonon a tanács ipari osztályát, hogy a technikum sorsáról ér­deklődjenek. Átveszem a kagy­lót, és írom a választ. »Azt várjuk, hogy a minisztérium megadja Macskássi tanárnak a megbízólevelet. Ö intézi a töb­bit. Hamarosan meglesz!« — Itt van kérem — folytat­ják emelkedett hangon a Fi­nommechanikánál. — Nézzék, többen elvégezték a techniku­mot Székesfehérvárott, egy ösztöndíjasunk az egyetemen van (lehetne több is), négyen most is műszaki technikumba járnak, ketten befejezték a mérlegképes könyvelői tanfo­lyamot, ketten most is járnak, s megint van jelentkező a köz- gazdasági és a jogi egyetemre. Micsoda beszéd az, hogy ná­lunk nem tanulnak? Nem az asztalfiókban — Ügy tudom, hogy a megyei tanács bírálta a Kefeanyagki- készítő műszaki munkáját. Mi van a műszaki fejlesztési terv­vel? — Az igaz, hogy több mun­kafolyamatra még nem dolgoz­tuk ki a gazdaságos gyártás technológiáját és az anyagnor­mát. De a kazánt — amiért bí­ráltak bennünket — már leál­lítottuk. — Szóval nincs mit tenni többé? — Dehogyis nincs — mond­ják. — Most már utoljára ígér­jük: néhány napon belül elké­szítjük az anyagnormát és a gyártástechnológiát. Hogy a műszaki fejlesztési tervvel mi van? Nem az asztalfiókban tartjuk. Kipipáljuk a megvalósította- kat. Háromnegyed része az. Ez­zel több mint egymillió forin­tot takarítanak meg az idén. Egy gépet azonban nem kap­tak meg. A külkereskedelem­nek kellene iparkodnia. Az új géppel ugyanis újabb százezer forint kiadástól mentesülné­nek. — Tehát a megvalósítás kö­rül nincs különösebb baj. De jó-e ez a műszaki terv? — A tanács elfogadta. Külö­nösebb véleményt nem mon­dott róla, mi úgy gondoljuk, hogy célszerű. Bizonyos, hogy az évi több mint egymillió forintos meg­takarítás emellett szól. Szegedi Nándor Bálint István a neve. Igái­ban lakik, s az egész tabi járás a körzete. Egyike a Somogy megyei Állatiorgalmi Vállalat legrégibb dolgozóinak. Felvá­sárló volt, most pedig termelő­szövetkezeti üzletkötő. Űj ez a munkakör, a múlt év nyarán alapította a vállalat. Azt a fő feladatot bízták az üzletkötők­re, hogy az állathizlalás min­den részkérdésében adjanak szakmai segítséget a közös gaz­daságoknak. Figyelmük azon­ban kiterjed a szövetkezet te­nyésztő munkájára, az állatok falltásítására, a kellő takar­mányalap megteremtésére és sok más egyébre is. Nem hiva­talnokok ezek az emberek, nincs íróasztaluk, hanem ál­landóan a szövetkezeteket jár­ják. A tabi járás üzletkötőjével hosszasan beszélgettem munká­járól, s vele is, nélküle is el­látogattam néhány szövetke­zetbe. Mit hallottam, mit lát­tam, mit tapasztaltam — erről szólnak jegyzeteim. A torvaji kocák Torvajról segítséget kértek a járási kirendeltségtől: ötvenöt szerződött sertésükön szerettek volna túladni, mert fogytán volt a takarmány. Az üzletkö­tő a helyszínre ment. Szem­mértéke nem csalt: átlag nyolc­vart kilót nyomtak a süldők. Ezekért kilónként 13 forintot fizethetett volna a vállalat. Egy hónap sem kell, elérhetik a 95 kilót a sertések, s akkor 17 forintos egységár jár értük — magyarázta. — De nincs elég abrakunk — érveltek a szövetkezet vezetői. — Annyi van, hogy az ártá- nyokat meghizlalják — szólt az üzletkötő. Mi lett a vita vége? Huszon­három kocasüldőt áthajtottak a hizlaldából a másik ólba. Nem­sokára tenyésztésbe fogták őket, s ma olyan szépek, hogy szinte párjukat ritkítják a kör­nyéken. A sonkasüldőket pedig nem sok idő múlva átvette a válla­lat. Jól járt a torvaji Táncsics Tsz, mert megfogadta a szak­tanácsot. A koppányi növendékmarhák A tabi járás szövetkezetei­nek 450 tenyésztésre alkalmas & 593 hízóba állítható szarvas- marhát kell venniük. A török­kopp ányi Rákóczi Tsz-nek nincs szüksége vágómarhára! Ez a szövetkezet ugyanis ta­valy 74 szopós borjút kapott az Állatforgalmi Vállalattól. — Nem volt istállónk, ahova beköthettük volna mindannyit — mondja Takács Ferenc tsz- elnök. — A borjak egy része szalmakunyhóban telelt ki. Az összesből ötöt kellett kényszer- vágní, a többi megvan. Egészségesek a kis állatok. Varga István és Csík András lelkiismeretesen gondozta őket. Látom, hogy gyenge minő­ségű széna van a jászlakban. Jobb takarmány kellene nekik — mondom az elnölcnek. — Lu- cemaszénát kapnak, a rétiszé­nát azért dobjuk eléjük, h'gy »ne unatkozzanak« napközben. Mert legelőre nem tudjuk haj­tani őket, nincs, aki őrizze a csordát — válaszolja Takács elvtárs. Ezen a bajon viszont nem a vállalat segíthet. Beteltek a tömbök Keller Gyula, a kirendeltség vezetője levelet küldött a járás minden szövetkezetébe. Ismer­tette azt az akciót, amelynek keretében kocasüldőt kaphat­nak hitelben a tsz-tagok. A fel­vásárlók hozzáfogtak a szer­ződtetéshez. Bálint István üz­letkötő is bekapcsolódott ebbe a munkába. Somogymeggyesen egy nap alatt 37 tsz-taggal kö­tött szerződést Hatásosan ér­velt, mert elmondhatta: " »Ne­kem is vannak süldőim is, van malacos kocám is« — és is­mertette saját számvetését. Abból bárki megérthette, ki­fizetődik a kocatartás. A tabi járás 300 koca kihe­lyezését kapta tervfeladatul. A kirendeltség dolgozói az akció megindítása után jelenthették: »Beteltek a szerződtetés! töm­bök, végrehajtottuk a tervet.« Ezt a munkát azonban nem hagyták abba, hanem azóta is folytatják. Május végéig 366, a legutóbbi napokig pedig 410 koca kihelyezésére kötöttek szerződést a járás termelőszö­vetkezeti gazdáival. A tsz-üz­letkötő most körútja során be­betekint a háztáji ólakba: szemmel kell tartani a kiadott kocákat, mert azok az Államé mindaddig, amíg ellenértékű­ket ki nem egyenlítették há­rom-három süldővel a tsz-ta­gok. Üzenet Igalba Bonnya utcáján robog ve­lünk a motorkerékpár. Meg­álljt int Végh Vendel, a Dózsa elnöke. Űjságból kivágott pa­pírdarabot húz elő, és mutat­ja: »Vásár lesz Keszthelyen. Melyik Keszthely ez, hát van belőle kettő is? Én úgy tudtam, hogy a Balaton melletti Keszthely Zala megyéhez tar­tozik, az újság pedig Vesz­prém megyei Keszthelyről ír.« Rövid magyarázat, és az el­nök megérti: Keszthely csak egy van, s az most Veszprém megye területén fekszik. A másik szövetkezet, a Jó Gazda Tsz elnöke, Füstös Já­nos a majorba kalauzol ben­nünket. Fészer alatt delel a szarvasmarhák egy része. — Ezt a két öreg tehenet, ame­lyet Igáiról szereztél és há­rom üszőt kiselejtezett a járási főállattenyésztő — újságolja az elnök. Tehát lehet szerződ­tetni hizlalásra ezt az öt ál­latot. Az istállóban gyönyörű tehe­nek pihennek. Hat előhasi üsző azok közül az állatok közül való, amelyeket az Állatfor­galmi Vállalat adott át tavaly a tsz-nek továbbtartásra. — De jó, hogy nem mentek a vá­góhídra ezek a szép portékák — örvendezik Füstös elvtárs. Búcsúzunk. Bálint Isván em­lékeztetőül csomót köt zseb­kendője sarkára. Este szól az igali tsz-elnöknek, fűrészeljék fel gyorsan a bonnyaiak rönk­jeit, mert kell a deszka az új jászlakhoz. A kányái borjak Nagy port vert fel az ügy. Ügy állították be a dolgot- mintha a kányái Alkotmány vezetői megbánták volna, hogy elfogadták az Állatforgalmi Vállalat ajánlatát. Egy hónap­ja ugyanis borjakat vásárolt nekik Vas megyében Bálint István. Remetepusztán Balázs Jó­zsef állatgondozóval nézeget­jük az istállókat. — Harminc hízómarhánk elmegy a napok­ban. Az a baj, hogy nincs mit beállítani helyettük. Jövőre nem lesz ilyen gondunk. Kap­tunk a vállalattal 27 kisborjút. Egy hónapja vannak itt. Néz» zék meg őket — javasolja. A borjak ma már megélnek a »maguk kenyerén«. Most is jó étvággyal fogyasztják a zsenge lucernát. Eddig bizony sok vesződség volt velük. Ele­inte zabdarából gyúrt gombó­cot kellett a szájukba rakni. Kuczor István és H. Kovács Mihály gondozók lelkiismere­tességét dicséri, hogy a kisbor- jakból nem pusztult el egy sem. Készül a karám, ott fut- kározhatnak majd a jövő hét­től kezdve. — Nem fizetünk rá erre az üzletre — mondja Marosi Ist­ván elnök. — Bárcsak adna még ötven borjút a vállalat. * * * Az Állatforgalmi Vállalat­nak az az elsődleges kötelessé­ge, hogy megoldja a húsellá­tásból adódó feladatát. Állatot hizlalni azonban nemcsak az idén kell, hanem jövőre és az­után is. Ezért fordít gondot a vállalat az állattenyésztés se­gítésére is. Ezt a segítséget a tabi járási kirendeltség és termelőszövetkezeti üzletkötő­je legjobb tudása szerint meg­adja a közös gazdaságoknak. Kutas József Ez a fémszövőgép a TBANSZVilÍ, 2-es telepén működik.. Er- deke.ssege, hogy sok fémszálból erős, hajlékony,,henger alakú hálót fon, amely megakadályozza a benne elhelyezett tömlö visszacsavarodását. De talán még ennél is érdekesebb, hogy a kaposvári munkások, főként Pető Sándor ötletes átalakításá­val lehetővé vált, hogy a korábbinál nagyobb méretben is tudnak hálót fonni. Ezzel sok budapesti úttól mentesül a vállalat. Eredmények és hibák BERKESI ANDRÁS (56) Sokszor gondolt már a ha­_ Odament az ajtóhoz.- Fülét egy zsák, eldőlt a földön, rányomta, hallgatózott. Semmi fiú most már gyorsan és ősz- zajt nem hallott. Dörömbölni tönösen cselekedett. Behúzta^ kezdett. Senki sem mozdult, az ájult férfit a szobába. Zseh-Ú — Lehet, hogy tényleg üres a késével felhasította a lepedőt.$ villa — tűnődött. — Űj-ból Egy vászondarabbal betömte a> verni kezdte az ajtót. Akkora- száját, kezét lábát Összekötőt-« gondolata, hogy észre sem vet- ^ csapott rá,1 hogy a2t hitte, te, és a megkötözött férfit A^a marcali járás tanácsi dolgozóinak továbbképzésében látra, de most valahogy távo- te az idő múlását. Ezernyi terv betöri. Figyelt. Mintha fürdőszobába húzta. Feje alá) linak tűnt még a gondolata is. fordult meg agyában. Mindé- . lépteiket hallana a lépcsőház egy párnát helyezett, majd rá-4 Fiatal, egészséges teste élet gyiket kidolgozta a legapróbb f^ől. öklével dörömbölt, majd zárta a fürdőszoba ajtaját. < után vágyott Felébredt benne részletekig, de a végén elve- ism®t fülelt. — Igen, jön va- Kiment a folyosóra. Óvato-? a szabadság utáni vágy, amit tette, mert valami zavaró kö- — villant át agyán. Sietős san, lassú léptekkel végigosont} fokozott az a felismerés, rülmóny mindig közbejött. Ar- léptek közeledtek az ajtó felé. a szőnyeggel leterített folyo-i van. Szabad r<y a tervről, hogy az ablakon Izgalom fogta el. són. A lépcsőfeljárónál meg-) hogy rabságban akart lenni. Talán, Holubtól kellene megszerezni a felfedezést, nem gyötrődne számot annyit. És a találmány nem is hadititok. Orvosi munka. Sem­ha nem keresztül szökjön meg, lemon­dott, mert semmi olyan szer­vagy alkalmatosságot nem talált, amivel az erős rá­. , ... .. csőt kibonthatta vagy szétfe­mi köze a hadászathoz, nem szíthette volna katonai természetű dolog. Az, ámít elhozott, ami a levélben volt, az hadititok. Lényegében már elkövette a bűnt. A talál­mány megszerzésével üjabb bűnt nem követne el, mert Ho­lub a kísérleteket magánem­— Mit akar? — kérdezte va- állt. Lenézett a hallba. Nem) laki németül. . látott senkit. Halk léptekkel* Az ezredes úrral akarok megindult. A száraz tölgyfa-f sürgősen beszélni — kiáltotta lépcső nyikorgóit léptei alatt.! István. ^ ^ Míg leért, arra gondolt, hogyf Az ajtóban csikordult a Jchanntól hogyan fogja meg-? kulcs. Huszonnyolc év körüli szerezni a kulcsot. — Bezör-' fiatalember állt az ajtóban, getek hozzá — gondolta. Meg-Í valót nem kapott, ebből arra lángoló vörös hajjal. Kockás állt a gyéren világított hall- következtetett, hogy ezzel is pulóver és szűkre szabott ban. Körülnézett. Nem látott) Csak az aj­tón keresztül melletek — álla­pította meg Semmiféle enni­(Tudósítónktól.) Nemrég fejeződött be a ta­nácsi dolgozók idei szakmai továbbképzése a marcali já­rásban. Ez alkalommal meg­kérdeztük Varga Istvánt, a járási tanács v. b.-titkárát: mi­lyen eredménnyel zárult az idei tanfolyam? Először is: kik vettek részt a továbbképzés­ben? — Minden tanácselnök, ta­nácstitkár és a nagyobb közsé­gek gazdálkodási előadói. Ki­véve azokat, akik egyetemen vagy a tanácsakadémián foly­tatják tanulmányaikat. t — Milyen témákkal foglal­koztak? A művelődéspolitikai kényszeríteni akarják. __________ ______ Lefeküdt és félálamba me b érként végzi. Nem, az“öreget fűlt. Fantáziáit tovább. Az idő nem lophatja meg. Hiszen ed- P^S múlt. Már egészen besö- ' pe a er ihoz. dig csak jót tett vele. De ha tétedett. Nem gyújtott vil- nem akarja végrehajtani a fel- lányt. A villában csend volt, mintha lakatlan lett volna. A gyötrődéstől elfáradt, a sötét­vaui. umtvt-u. lNem latorig ■— - * * bársonynadrág, volt rajta. senkit. Elindult Johann szobá-^^^615:; mezőgazdasági jel­— T/ovocccri -io -FÁJA iX/TArt- „i_ • Sf.Ippj'í törvpnvP'V tnrvpnvprpiíí V ezessen az ezredes úr- ja felé. Még. nem ért el az aj hoz — mondta István, és kö- tóig, mikor megnyílt az egyik egü törvények, törvényerejű rendeletek, valamint az 1957/ földszinti szoba ajtaja, és kilé-S4*68 eljárási törvény szerepelt adatot, és ha nem akarja, hogy visszaadják, akkor meg kell — Most nem lehet — ásított pett hár°m férfi. IstvánL a fiatalember. — Az ezredes megismerte azt az amerikaiig. ~ Melyikből mi úr csald reggel jön ide. és kü- tisztet, akivel Donovármál ta-£1-eSl0':)b er<pdmeny . lálkozott. ' reggel jön ide, és kü­lönben isi. . ; a tematikában. mutatkozott a 7 — Legalaposabban a mező­szöknie. Mindegy, teljesen ség és a csend is álmosítóan mindegy, hogy hova, csak in- hatott Észre sem vette, nen el! De hogyan? Nappál elszunnyadt. A tiszt egy pillanatra meg->gazdasággal foglalkozó törvé- áüt, mintha tűnődne valamin,Vendeleteket ismertek nem tudna, de estig ki kell va­lamit találnia. A villát ismeri. Ha ki tudna jutni valahogyan az udvarra, nyert ügye van. Az uszoda mögött, a kőkeríté­sen keresztül megszökhetne. Annyira lekötötte a szökés Tovább nem mondhatta,mert _____ , ______ _________ ________ h ogy István teljea^erővel sípcsonton maj’d a™ Gful ^ond^bt ^aSt^hallgatók a legnagyobb tá- rugta az amerikait, aki fajdal- társainak Meeindult a fiú fe <jekozatlansagot a muvelodes- mában feinyögött, és ösztöne- jf^tv£ SS * ^i^poütikában árulták el. Meg­látszott az évközi szerepleseken és a vizsgáljon, hogy tanács­Éjszaka volt, amikor feléb­redt. Ránézett órájára. Éjfél sen hajolt a lábához. István múlt öt perccel. A szökés ju- ezt a pillanatot használta ki. _ t ett eszébe. Veszteni valója ™ikor feie kérdette , kásáig ért, hatalmas horog­nincs. Lesz, ami lesz, megpro- ütést mért a fiatalember szeg­bálja; ietes áll ára, Az amerikai, mint — Folytatjuk — lé. István ösztönösen a falhoz állt. — Hogy került maga ide? — a tiszt. István nem felelt. «vezetőinknek sokkal alaposab- fiban kellene ismerniük a kultu- «rális forradalom céljait, meg­valósításának módjait, eszkö­zeit annál is inkább, mivel a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában az eddiginél egy­re jelentősebb szerep jut ilyen vonatkozásban is tanácsaink­nak. — Milyen eredményeket ér­tek el a hallgatók? — Kilencen kiválóra, hu- szorhatan jóra, a többiek meg­felelőre vizsgáztak. Hat hall­gatót azonban felkészületlen­sége miatt pótvizsgára kellett utalnunk. A kiválók közül is mindhárom témakörből dicsé­rendő tájékozottságot mutatott fel Farkas Lajos v. b.-elnök, Nyakas Zoltán v. b.-titkár So- mogyszentpálról, Csikvári Ist­ván gazdálkodási előadó Böhö- nyéről. — Még egy kérdés: az idei tapasztalatok alapján mennyi­ben kívánnak változtatni a to­vábbképzés tartalmán és mód­szerén? — A jövő oktatási évben a többi között részletesebben akarunk foglalkozni a pénz­ügyi gazdálkodással járó fel­adatokkal, gyámügyi igazga­tási kérdésekkel. Konzultációs témaként felszínen kívánjuk tartani a művelődéspolitikai elveket, az eljárási törvényt és gyakorlati alkalmazását. Módszertani szempontból első­sorban a gyengébbek segítése^ a konzultációkon való aktivi­zálás lesz fő feladatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents