Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
Vasárnap, 1960. június 12. 5 SOMOGYI NÉPLAP Más mederbe kell terelni Csurgó kulturális életét A CSURGÓI JÁRÁSI KÖNYVTÁR és a Járási Művelődési Ház Irodalmi Színpada az ünnepi könyvhét keretében június 1-én este 7 órakor a művelődési házban irodalmi előadást tartott Tiszta szívvel címmel József Attila költészetéről. ‘ Az előadást harmincnyolcán hallgatták meg. Ennek kapcsán több gondolat vetődik fel bennem, ezeket - szeretném boncolgatni gondolván, hogy talán így választ kapok arra, hogy mi az oka az irodalmi előadásokkal szemben megnyilvánuló passzivitásnak. Milyen műsor érdekli a közönséget? A válasz nagyon egyhangú: vidám operett, ami szórakoztat, és nem lehet rajta elaludni. Úgy gondolom, ez az igény nagyon is sekélyes. Ma, amikor a kulturális fejlődés érdekében államunk mindent elkövet, több mint kicsinyesség húsz évvel ezelőtti igényeknek hódolni. Időszerű lenne végre megérteni, hogy nemcsak a Csárdáskirálynőből áll a kultúra! S kár idegenkedni az irodalmilag és kulturális szempontból is értékes előadásoktól. Emlékszem, amikor Nagy sikereink címmel Tőkés Anna és Kiss Ferenc Katona Bánk bán, Schiller Ármány és szerelem és Csehov műveiből tartott bemutatót Csurgón, a művelődési házban hatvan ember lézengett. Ezzel szemben az Országos Rendező Iroda által szervezett Szívküidi műsorra állóhelyet sem lehetett kapni. Ezeken az arányokon érdemes elgondolkodni. Vizsgáljuk meg, hogy a különböző rétegek hogyan viselkednek az irodalmi előadásokkal szemben. Vegyük először az értelmiséget, hiszen ő hivatott arra, hogy a község kulturális életét előbbre vigye, azaz csak lenne hivatott erre a szép feladatra, ha érdekelné. Az a pár pedagógus, aki szívügyének érzi a kulturális élet fellendítését, lassan elfárad, látva a kartársak részéről megnyilvánuló közönyösséget. Dr. Kováts Zoltán, dr. Kováts Zoltánná, dr. Vida Dánietné, dr. Czeiner Géza, Kis Dénes, Peperő Gyula és Szoliva János hiába lelkesedik, hiába harcol a szép, tanulságos és értékes műsorokért, ha a többi pedagógus csak szemléli, s talán egy kissé lenézően is szemléli erőfeszítésükét. Milyen visszás dolog az, ha egy tanár előadást tart, és kartársai közül senki sem kíváncsi rá? Persze van megfelelő érv is kéznél: — Mi ezt már tudjuk! Igaz, Tóth Dóra megszegte az iskolarend szabályait, nem a szabványos fekete köpenyben jelent meg — de úgy gondolom, ebben az ügyben körültekintőbben is el lehetett volna járni! A gimnazistáknak nincs kedvük irodalmi előadáson részt venni, de ahhoz igen, hogy vasárnap délutánonként a cukrászdában üldögéljenek, égetett szeszt fogyasszanak, s úgy cigarettázzanak; hogy a teremben vágni lehet a füstöt. Miért nem ellenőrzik őket? Vagy talán itt nem érvényes a rendtartás? S mi a helyzet az üzemi fiatalokkal? Munka után jólesik pihenni, moziba menni, vagy éppen tétlenül sétálgatni. Séta közben elvetődnek a művelődési házba is, de mikor látják, hogy valami jó bál helyett éppen1 csak. egy »irodalmi« előadás van, igyekeznek minél mesz- szebbre kerülni. Jobb hely a cukrászda. Igen, a cukrászda. Hosszai idő óta vita folyik a földművesszövetkezet és a járási könyvtár között. A vita tárgya az a javaslat, hogy a cukrászda és a könyvtár cseréljen helyet. A szövetkezet ügyvezetője és a MÉSZÖV több tagja is azzal érvelt: Csurgó kulturális igényei megkövetelik, hogy reprezentatív zenés cukrászdája legyen. A kulturális igények köve- telik a z^nés cukrászdát~ a könyvtár ellenében? Hogy a3P^C§ciáSCScfáSa»X<9CSOK.9 élni nem akart, visszament Barcsra. Alig egy hónap múlva eltávozott a művészeti előadó is. A művelődési háznak most nincs gazdája. Igaz, hogy Peperő Gyula népművelési felügyelőt .kinevezték megbízott igazgatónak, ő azonban képtelen népművelési felügyelő, járási úttörőtitkár-helyettes és kultúrház-igazgató lenni egyszerre. Hogy mikor lesz végre rend, az a jövő titka. S mi a helyzet^, a járási könyvtárban? Egy. hónapja, hogy a könyvtárvezető eltávozott. Mint kölcsönző egyedül vagyok. Szentén ‘és még sok helyen elég súlyos^ problémák vannak, melyekből anyagi károk is származhatnak. Ki fogja ezeket megtéríteni? Ki a felelős ezekért? Mikor lesz végre vezető," aki vidékre utazhat, és rendet teremthet?! TAL AN JÓ LENNE a társadalmi szervezeteknek, tömegszervezeteknek, kulturális intézményeknek és a község vezetőinek összeülni, megvitatni a tennivalókat, és végre olyan intézkedést hozni, mely megnyugvással töltené el azokat, akik igazán szeretnék, ha Csurgó kulturális élete más mederben folyna!- Balogh László könyvtáros, Csurgó, járási könyvtár. Megérdemelt kitüntetés Szocialista Kultúráért érdeméremmel tüntették ki a Somogy megyei Főkapitányság Művészegyüttesét Évente átlag 38—40 szerep- zében a kitüntetéssel és az ok- godott ezen az estén az együt- lést számítva, fennállásának tíz levéllel szólásra nem emelkedik tes. Nagy az ováció, amikor esztendeje alatt 380—400 előadást tartott megyénk falvaiban és Kaposvárott a Somogy megyei Főkapitányság Művész- együttese. Munkája elismeréséül a közelmúlt napokban vette át a Szocialista Kultúráért érdemérmet. A családiasán meghitt átadási ünnepély előtt a rendőrétterem udvarán csoportokba verődve töltötték a várakozás perceit az együttes tagjai. Felidézték munkájuk sok kedves epizódját,* emlékét, mely a fáradhatatlanság jegyében született. A kitüntetett együttes félszáz tagot sem számlál, mindössze negyvenötén vannak táncosok, színjátszók, szavalok, szólóénekesek. E negyvenötös létszámban benne van a zenekar is. mely a vendégszereplések alkalmával akár reggelig is húzza a talp alá valót abban dr. Németi László, a megyei Egri Miklós rendőrőrnagy — a tanács v. b. elnökhelyettese, BM képviselői közül — átadja hogy a művelődésügyi minisz- sólyom elvtársnak, az együt- terasszony, Benke Valéria meg- tes tiszteletbeli tagjának a bízásából átadja a kitüntetést, nemrég lezajlott kultúrfesztivál azt a kitüntetést, amit csak jelvényét. azok mondhatnak magukénak, Poharak csendülnek össze, akik a legtöbbet tették a szó- majd pedig előkerül a tangórialist.a In 11 ín "rá a lriil+.nra- Kiv+otóc nprú cialista kultúráért, a kulturális forradalomért. íme az együttes összeková- csoltságának, a sikerekben bővelkedő munkának a titka: jó eszmei és művészeti vezetés, kiapadhatatlan munkakedv, amelynek motorja az elmúlt tíz esztendőben a lelkesedés, az ügy szeretete volt, különösen az 1956-os események után, amikor ^a legtöbb öntevékeny művészeti együttes szétzüllött. harmonika. Sok biztatás nem kell. Sorban »pódiumra« állnak az együttes tagjai, s rögtönzött műsorral szórakoztatják a vendégeket, nem utolsósorban magukat. Haluska József énekszámai után méltán csattan a taps, nem különben a fiú- és lánytáncosok egy-egy száma után. Derű fogadja Nagy né vidám versének előadásét is. Jókedv, lelkesedni tudás a Nem úgy a Főkapitányság Mű- jellemzője ennek a maroknyi vészegyüttese, mely helyes mű- kis csapatnak. De tanulhatná- sorpolitikával, harcos kiállásé- nak tőle városunk, sőt me* yal küzdött az'ellenforradalom gyénk semmittevésbe fúló. önál tál felszínre vetődött kispol- tevékeny művészegyüttesei! a művelődési házban, ahova gári ideológia, kispolgári giccs Horváth Lajos bácsi — a színéppen hivatalos az együttes a vendégszerepléssel. Mi lehet a titka ennek a maroknyi csoportnak, hogy most, a sok siker után sem annyira önmagát készül ünnepelni, mint inkább azt az ügvet, amelynek szolgálatára vállalkozott: a szocialista kultúrát? Nem kell sokáig tűnődnünk a kérdésen, csak addig, míg keellen. Helyüket tehát mindig mindenben jól megállták. S erre nemcsak az együttes vezetői, tagjai lehetnek büszkék — mint ezt dr. Németi László is mondotta —, hanem az egész megye. játszók rendezője — és felesége is megfiatalodva ül az ünneplők és ünnepeltek között. A lelkesedés teszi vagy mi, de valóban nincs elválasztó korkülönbség a csoport tagjai között, ha munkáról van szó. Akkor egyként fáradhatatlan és Somogy sok községén kívül ^'atal Durst Árpád, Lajos bákönyvtár, ha a csere létrejön ne, zsúfolt, könyvtári célra éppen nem megfelelő helyiségbe kerülne, az nem számít? Ezek az emberek talán úgy vélekednek, hogy a könyvtár nem is kulturális intézmény. S mint ilyen esetben általában lenni szokott, ezek az emberek nem tagjai a könyvtárnak. Még az a szerencse, hogy a csere nem jöhet létre! ELKALANDOZTAM a tárgytól, de írás közben ezek a visz- szásságok jutottak eszembe. »Tartsanak irodalmi előadást a parasztok és a munkások számára« — idézem újra Gál Ambrus szavait. Igaz, hogy ez a közvetlen cél, csak. nagyon nehéz megvalósítani. Az Irodalmi Színpad a Búzakalász Tsz-ben .tartott előadást, s nagyon boldogok voltunk, hogy az előadáson huszonnyolc tsz- tag vett részt. Ezzel szemben a Faüzemben _ megtartott előadásra csupán $ tízen voltak kíváncsiak, olya-S nők, akik felsőbb iskolákat vé-5. geztek: művezetők, könyvelők,® de azok, akiknek a kedvéért le-* mentünk előadást tartani, ag munkaidő végét jelző sziréna^ szavára igyekeztek kifelé a kapun. A kultúrfelelős. szomoNÉMETH FERENC: Szüzkz tömeg Mi, akik gyárosok nem vagyunk, sem börziánerek. Részvénykötegünk nincs. A papánk nem biztosított tétlen jövőt. Mi nem lehetünk hisztériásak és neuraszténiásak! Faragunk, ácsolunk, terveket szövünk, spórolunk; jövőre motort veszünk majd, talán beutazhatjuk azon a földet. Mert ha mindent előkészítettünk az életre, semmi kedvünk azt holmi hadijátékon veszíteni el. Mi békére játszunk! Ez * a mi spekulációnk. Fölöttünk repülők cikáznak meg űrhajók. Magasból szürkék vagyunk és egy tömegbe mosódók. Holott mi. tulajdonképpen mind különbözünk, mint a virágok vagy a napok. És ez szórakoztat, ez teszi édessé az életet. És igazán semmi kedvünk nincsen kimért sorban, szabályos négyszögek közt egyforma fejfákká uniformiz-áltan alkotni szürke tömeget! Tolna, Baranya, legutóbb pedig Budapest látta vendégül negy-egy szereplése alkálmával äaz együttest. S mint ahogy nem »mentek sehova sem üres kézízel, haza sem jöttek üres kézcsi és felesége Szabó Jánosáéval, Biczó Józseffel vagy a remekül táncoló Galicz Jánossalj nem különben Vincze Evávalj Mike Jolánnal. A rögtönzött műsor után zel. Elismerések, versenydíjak. mintegy pihenőül táncia keiew beszélnek a jó munkáról, a kő- gzös dicsőségről. Gyarmati János, a kultúrcso- ^port vezetője időközben már Ját is vette a kitüntetést, s most kézről kézre jár. Az öröm ha- stártalan. Hát még, amikor bejfut két távirat. Az , egyikben kedik az, akinek táncolni való kedve van. Ez az este teljesen az örömé, ami a kitüntetésnek szól. Holnap már ismét a hétköznapi munkáé a szó. Ma, vasárnap Háromfára látogat el a csoport a termelőszövetkezet a Munkás Stúdió tagjai kíván- meghívására. Egy hét múlva, szombaton Tab új művelődési házába hivatalosak az* együttes tagjai, hogy bizonyítsák: rászolgáltak a kitüntetésre, s a jövőben is éppúgy rá akarnak szolgálni, mint az elmúlt tíz év alatt. Ehhez szívünk szerint kívánunk sok sikert és azt, hogy a Somogy megyei Főkapitányának további sok sikert és jo > munkát, a másikban az az érit tékes hír van, hogy a tánccso- Sport volt vezetője apa lett, és &az újszülött fiú! # — Jön az utánpótlás! — A húszéves jubileumon már itt lesznek közöttünk a gyerekek is mint tagok! — jósolgatják nevetve itt is, ott is. Aztán, a főkapitányság veozetője, Sólyom Gábor üdvözli az együttest, az eddigiekhez ság Művészegyüttesében lássák § hasonló j ó munkára kérve az meg fmmei-ámmal dolgozó ön- Q ünneplőket. A ropogó taps azt teVgkeny művészeti csoport- SUgeri, hogy igyekezetben ezután . 8,sem lesz hiány, már.cs’k azért iáink a követésre méltó pel- Ssem, mivel új tagokkal gazda- dát! Valóban? , Az Irodalmi Színpad műsorainak rendszeres hallgatója, Ütő Mihály nyugalmazott gimnáziumi tanár, aki csaknem negyven éven át tanította a magyar irodalmat, nem így vélekedik. Ö tud lelkesedni a szépért, pedig ha valaki, ő ismeri nagy költőink életét. S talán, azon sem kell meglepődni, ha egy kissé csodálkozva mondja: — örülök, hogy a mai fiatalok között akadnak még olyanok, akik szeretnek és tudnak Adyt szavalni! — Milyen igaz bírálat.- S a gimnazisták? »NE A GIMNAZISTÁK SZÁMÁRA rendezzenek irodalmi előadást, hanem a parasztok és munkások számára« — mondja Gál Ambrus igazgató. Igaza van? — Lehet, de én úgy gondolom, hogy a gimnazistáknak sem árt, ha meghallgatnak egy-egy irodalmi előadást Adyról vagy József Attiláról. Mind a két költő munkássága érettségi tétel, és senkinek sem származik kára abból, ha a tananyagon túl bővíti tudását. Vagy talán szükségesebb az irodalmi előadás ideje alatt a leánykollégiumnak testületileg kivonulni, megnézni egy röplabda-mérkőzést azért, mert a pedagógusválogatott játszik? Itt van kartársiasság? Ott nincs? S nem furcsa, hogy az egyik szavaiénak, aki bejáró az iskolába, s • az esti szerepléshez öltözve jelent meg, egyszerűen megtiltották, hogy szerepeljen? rúan mondta el, hogy későbbi időpontra nem lehet összehívni az embereket, mert nem jönnek el, ez az időpont meg azért nem jó, mert szeretnének tisztálkodni, s nincs üzemi fürdő. Mások arról beszéltek, hogy nincs hol összejönni, mert a kultúrtermet évek óta raktárnak használják. Most megkezdték a kultúrterem bővítését. Vajon hányán lesznek olyanok, akik társadalmi munkával is hozzájárulnak a régóta óhajtott tágas kultúrterem építéséhez? Sokan hivatkoznak arra a pangásra is, amely a járási művelődési házat jellemzi. — Nincs élet ott — mondják, és igazuk van. De hogy is lehetne élet, mikor a művelődés háza az utóbbi években átjáróházzá változott? Szinte évenként váltották egymást az igazgatók, s már rekordnak számított, ha valaki másfél évig itt maradt. Tavaly Barcsról ide helyezték át Szerecz József művészeti előadót igazgatónak. Ugyanakkor új művészeti előadót vettek fel Barna Imre személyében. Úgy látszott, hogy megjavul a kulturális munka. Ebben az időszakban alakult meg az Irodalmi Színpad is. S aztán, hogy Szerecz József nem kapott lakást, feleségétől és három gyermekétől távol MIKSZÁTH KÁLMÁN: A gózoni Szűz Azért lett olyan népszerű a ki tudja... talán a két piros keresztény vallás is, mert egy orcája, csípőn ringó karcsú de- szép, szőke asszony vafi az is- rekának is Csuz Gábor, éppen tenek között. Az ő szelíd égi azért, mert olyan kihiresztelt arca segített meghódítani az vallásos legény, hogy nála még emberiséget. S ábrándos, ál- Gughi Panna sem buzgóbb bú- modozó embereknek, akik hisz- csújáró. nek benne, ő jelenik meg, a Mert éppen abban van valegtöbbször. Kutak fenekéről jön, a Bágy hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos homályában mutatja magát'azoknaky akik jók, akiket megszeretett. Látta már néha Préd,a János is, ózonképpen Szűcs Gergely- né, nemkülönben Sánta-Nagy 'Mihálynak az apja, de meg azelőtt is kell hogy megjelent légyen az elődöknek, mert nemhiába építették a gózoni gesztenyesorban a kilenc kápolnát a kálváriával. Már ami a bágyiakat illeti, azokból csupán a Gughi Pannának adatott meg, hogy a Mária megjelenik előtte, s elbeszélget vele a szent kútnál, valahányszor búcsú van, mert ö a legjámborabb a hívek között, s oly szép, ájtatos hangon énekli a zsoltárokat, hogy az elöéneklö Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi, nem győzi mondogatni: »Ez aztán hang, a kántoré otthon, az semmi.-» De még a vén Mindég Jancsinál is nagyobb bámulója a menyecske hangjának meg... lami kiilönös, hogtj valaki úgy egyszerre nagyon a szentekhez fosául. Ki sokat ácsorog a bitó udvarán, pőre van az. olyannak. Rebesgetik... Ki is beszélte csak?... Alighanem a cséplők a Biziék szérűjén, hogy ott, náluk, Csoltón, ahol tavaly szolgált, valami Kovács Maris nevű érdemes hajadonnal járt mátkaságban, s úgy megvette a szívét, hogy az eszét is elvette. Ezek a becsületes emberek egészen fel vannak háborodva a magaviseletén, mikor szerencsétlenné tette, otthagyta. Hiába üzenget neki szegény Maris, hogy megöli a szégyen, hogy égeti fejét a párta, rá sem, hederít, felé sem néz. Nem lesz ennek így jó vége. Egyszer csak itt toppan a leány szégyenével együtt. Vigyázzátok meg jól ezt a Csuz Gábort, van annak az apró szürke szemeiben valami alattomosság, akárhogy fordítja is őket az ég felé. Ha meg Kovács Marist emlegetik előtte, kenetesen hímez-hámoz, Mária hogy így, hogy úgy, volt ugyan köztük valami, de a leány lu- teránus, esze ágában sincs elvenni neki, a buzgó katolikusnak! De-iszen, Csuz Gábor, ilyen dolgokat már nem kíván az Isten! Tisztelet-becsület Gughi Pannának, de ez már alighanem az c dolga, mert vagy hülye a legény, és ő veri bele a vakbuzgóságot, vagy viszony van köztük... hej, Panna, Gughi Panpa! — Már Uram bocsáss meg, ha vétkeztem — de nem egészen tiszta dolog az ö szent élete sem! Igaz, hogy imádság a fekvése, .qbredése, s ötféle olvasó is van a rokolyája zsebében, a hóbortos ura meg a falu U úgy becsüli, mint egy szentet, azt sem lehet tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek előtt, ha valakinek baja van. ő a közbenjáró a Boldogságom Szűznél, de már az nagyon gyanús, hogy ami pénzt küldenek tőle az ügyes-bajos emberek a Máriának, abból egy lyukas tallért múltkor fölismert a kar- tali boltosnál Bede Erzsi, tulajdon az a pénz. amelyet ő küldött a Máriának. Meg is kérdezte Pannától, hogy odaadta-e? — Oda bizony, húgom. A boldogasszony megígérte, kiengeszteli az édesanyád szívét a Szűcs Pál iránt. Átvette a tallért is, köszöni alássan. — No már, hogy volt, hogy nem volt, senki sem tudhatja, ia- ném az az egy áll, hogy maga a Szűz Mária csakugyan nem vihette a tallért a kartali zsii dóhoz. Planem hiszen úgy félig-med- dig minden kiviláglott rá egy hétre a gózoni őszi búcsún. Szép, enyhe napok voltak. Sokan mentek Bágyról: Tímár Zsófi talpig fekete gyolcsruhában, az öreg Bizi Józsi, Bö- nyörné, még az istentelen Fil- csik István is egész háznépestől (bizony visszájárul fordul már a világ), ott volt a hety- ke-petyke Vér Klári (hogy nem szégyell emberek közé járni ct gyalázatos!), meg ki győzné élszámlálni a többit: voltak jók- rosszak vegyest, köztük mondanom sem kell Gughi Pannit és Csúz Gábort. Nagy sokadalom, vagy harminc- prosesszió jött a környékről, Gázon, Bodok, Kartól, Szilke, Tarján, Beléd, Kesziről, Csoltóról a palócok, még tán a messze Majornokról is a katolikus ré’si. Ilyenkor volna jó kivenni árendába a papoktól a perselyeket! A bágyiak hajlott estén érkeztek, s alig hogy megjárták térden a kilenc kápolnát stá- ciórul-stációra, idejük sem volt szétnézni a. mézeskalácsosok közt, hol legjobban hullámzott a népség, mindjárt besötétedett, s ott, ahol éjjelre megtelepedtek, a nagy részét nyomban elnyomta a buzgóság, csak (folytatás a 6, oldalon.)
